Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-28 / 302. szám, szombat

1991. DECEMBER 28. tÚJSZÓi HAZAI KÖRKÉP • Fá|ó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk életünk legszomorúbb nap­jára, 1990 decem­ber 23-ára, amikor 60 éves korában, búcsúszó nélkül örökre elhagyott minket a felejthetet­len drága férj, édesapa és nagyapa, Dudás Kálmán (Bény - Kolónia). Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét és szeretetét örökké őrizzük. Felesége, három lánya, két veje, uno­kái: Andrea, Miselka, Janko és a kis Ingrid. Ú-3800 • Mig élt, szerettük, míg élünk, nem fe­ledjük. Életünk leg­fájdalmasabb napja marad 1990. decem­ber 28-a, amikor 33 éves korában, bú­csúszó nélkül, tragi­kus körülmények kö­zött eltávozott sze­rettei köréből testvérünk és fiam, Kósa Mátyás. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen az első évfordulón. Emlékét örökké őrző felesége két kis­lányával, testvérei feleségükkel, gyer­mekeikkel, valamint édesapja. Ú-3516 • Szívet tépő fájda­lom és örökké tartó gyász napja szá­munkra 1990. de­cember 29-e, amikor a kegyetlen halál 69 éves korában, bú­csúszó nélkül kira­gadta szerettei köré­ből a szeretett fele­nagyanyát és déd­séget, anyát, édesanyát, Zsidó Zoltánné Szabó Margitot (Csilizradvány). Megköszönjük a sírjára helyezett virágo­kat. Sírhalmán könnyes szemmel, soha el nem múló szeretettel ápoljuk a virágokat. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a fájdalmas, első évfordulón. Jósága és szeretete szívünkben örökké élni fog. Szerető férje és a gyászoló család Ú-3724 • ÉDESANYÁK FIGYELEM! Már vásár­lók százainak igényét elégítette ki a FI KOSIMA cég Liberta jelzésű gyermekko­csik eladásával, rendkívül széles válasz­tékkal, kedvező árakkal, csomagküldő szolgálattal. Ezért ne tétovázzon, keres­sen fel bennünket, illetve telefonáljon vac;y írjon. Hurbanovo, Príbetská 3, tel. 0818/26-66. ÚF-1591 • Eladó családi ház Sókszelöcén 40 áras telekkel. Tel.: 0707/815 23 vagy 0707/814 42. Ú-3793 December 15-én megnyitottam reluxa- és redőnyalkatrészt árusító üzletemet. Cím: BORBÉLY MIKLÓS Povoda 113 929 01 Dunajská Streda. Telefon: 0709/254 85. Ú-3728 NYOLC EV UTAN ISMÉT TEMETNEK A TAMÁSFALAI TEMETŐBEN Régi, dédelgetett álma vált valóra sok-sok, élete alkonyán lévő embernek, de gyermeknek, unokának, rokonnak és barátnak egyaránt. Nemcsak az érintett városrészben, az évekig hátrányosan megkülön­böztetett közösségben, de a város együttérzö, a tamásfalaiakkal szoli­dáris lakosainak körében is. November 27-én Rimaszombat képviselő-testülete egyhangúlag megszavazta a tamásfalai városrészben lévő temető újranyitását. Érvénytelenítették ezzel azt a nyolc évvel ezelőtt hozott határozatot, melyet akkor a gigantománia torzszülött lakótelepeinek szükségessé­gét hirdető építészek terjesztettek a fejbólogatásra tanított képviselők elé. Vasakarattal Csordás János, a városi képvise­lő-testület tagja már a választási kampány során megígérte tamásfa­lai választópolgárainak, hogy meg­próbálja a lehetetlent, vagyis azt, hogy ismét nyissák ki a helyi teme­tőt. ígérete megvalósításának kacs­karingós útját a szavazást követően így eleveníti fel: - Egykori tamásfalaiként hallot­tam Kovács Barna bácsi és mások szomorú sorsáról. Kovács bácsi ne­jét, annak ellenére, hogy meg volt véve a sírhelye, gondosan és nagy anyagi ráfordítással elkészült a sír­emléke is, nem hagyták a lakhelyé­hez közel eső tamásfalai temetőben eltemetni, hanem a távoli városi te­metőben kellett örök nyugalomra helyezni. Ott is elkészült a síremlék, de gyakran megtörténik, hogy a bá­csi a közelebbi üres sírhoz viszi az emlékezés virágait. Sajnos, a temet­kezési zárlat óta eltelt nyolc évben többen is meghaltak azok közül, akiknek a halálra ítélt temetőben volt és van az elkészített nyugvóhelye. A helyzet felmérése után interpel­lációval fordultam a képviselő-testü­lethez a határozat érvénytelenítése ügyében. Mivel tudtam, képviselő­társaim közül sokan nem jártak még a szóban forgó temetőben, szemlére invitáltam őket. Sokan el is jöttek és saját szemükkel láthatták, hogy a sí­rok mintegy kilencven százaléka ápolt. Persze, voltak nyitott kérdé­sek. Ezek kivizsgálására egy bizott­ságot létesítettek. Amikor ez elosz­latta a kételyeket, egy újabb ellenve­tés hangzott el: vajon mit szólnak majd a kőhajításnyira lévő panelhá­zak lakói? A lakóktól azonban sem­milyen tiltakozás nem érkezett, így a november 27-i ülésünkön dűlőre vittük a kérdést! Aki á-t mond... Mint kiderült egy nyolc évig bezárt temető újranyitása nem egyszerű dolog. A gondnoknak, a közterület­fenntartó vállalatnak van mit csinál­nia, hogy a központi temető szolgál­tatásainak színvonalát legalább részben itt is elérjék. Matyinkó Lász­ló, a vállalat igazgatója ezt így látja: - Mindazonáltal, hogy mi is örü­lünk a döntésnek, több problémával kell megküzdenünk. Két évvel ez­előtt kerítettük be a temetőt, de ta­valy megbontották a kerítést útépí­tés ürügyén. Az útból semmi sem lett, a kerítés viszont eltűnt. Ha a ja­vítással elkészülünk, meg kell olda­ni, hogy területén nincsenek utak ki­építve. További gond, hogy sem ra­vatalozó, sem közvilágítás nincs a temetőben, nem is beszélve arról, hogy évekkel ezelőtt a vízvezetéket is eltüntették a földgyaluk. A temet­kezési zárlatot azzal a kikötéssel oldották fel, hogy a Tamásfalában elhunytakat is a központi temető ravatalozójából temetjük. Nagy kér­dőjel a temető jövője. Mintegy 120 sírhely van itt és a határozat értel­mében további bővítéssel nem lehet számolni. Megtörténhet például, hogy a Nyugat lakótelep lakói ide akarnak majd temetkezni, hisz a te­mető a városé nem pedig kizárólag a tamásfaliaké. Előállhat az az eset is, hogy a tamásfalaiaknak mégsem jut majd itt hely. Ezért hamarosan árúba bocsátjuk a sírhelyeket. Sze­rintem csak így lehet elejét venni az esetleges nézeteltéréseknek. Szá­mításaim szerint 4-5 évre lesz ele­gendő ez a temető, de hogy mi lesz azután... Bevallom, amikor halottak napja után a temető csendjében a sírhe­lyek között jártam, amikor a képvise­lő-testületi ülésen a temetőről szóló felmentő ítélet elhangzott, amikor az önérzetükben sértett idős polgárok panaszait hallgattam, magam sem gondoltam a további lépésekre. Jog­gal elvárható, hogy a városnak lesz annyi ereje, hogy e temetőt a szó eredeti értelmében vett kegyhellyé tegye. Szerintem ez az elvárás azért is jogos, mert az első lépés novem­ber 27-én jelesre sikerült. POLGÁRI LÁSZLÓ SOKAT MONDÓ NÉVADAS KEDDTŐL: BOCATIUS KÖZKÖNYVTÁR KASSÁN Igazi benőséges ünnep, karácsonyi hangulatú keresztelő volt ked­den Kassán, a régi városháza patinás épületében, melynek helyiségei­ben immár hosszú évtizedek óta rengeteg tudást, ismeretanyagot tartalmazó könyvállomány várja a művelődni vágyó embert. Az eddigi kerületi könyvtárat keresztelték át Bocatius Közkönyvtárra, s ezzel a gesztussal a kassaiak egy régi neves polgáruk emlékének továbbélte­tését vállalták fel. Bocatius (Bock) Jánosról, Ru­dolf király ,,koszorús császári költő­jéről" (poeta laureatus caesareus) tudni kell, hogy 1560-ban, a sziléziai Wetschau községben született, s minekutána szász földön elvégez­te tanulmányait, eleget téve az eper­jesiek hívásának, 1594-ben elfogad­ta a városi iskola igazgatói tisztsé­gét. A klasszikus műveltséggel fel­vértezett ifjú sokoldalú képességét azonban mégsem a sárosi város­ban, hanem Kassán bontakoztatta ki. Az itteni városi iskola vezetését 1599-ben vette át, s csakhamar vá­rosi jegyzőnek is megválasztották. 1601-1602-ben már szenátor volt, s a pozsonyi országgyűlésen Kassa követeként vett részt. 1604-ben mint Kassa város főbírája a dóm ügyében küldöttséget vezet Rudolf királyhoz és Miksa herceghez. Mivel a királyt nem tudta rávenni, hogy a székes­egyházat hagyja meg az evangéli­kusok tulajdonában, csalódottan el­fordult Rudolftól, és Bocskaihoz pár­tolt. 1605-1606-ban ismét városi ta­nácsos volt, s ő képviselte Kassát a szerencsi és a korponai ország­gyűlésen. 1606-ban mint Bocskai követét a császáriak elfogták, s öt évre a prágai várbörtönbe záratták. Szabadulása után 1612-től 1618-ig ismét tanítóként működött Kassán, majd Bethlen Gábor fejedelem szol­gálatába állt, akinek leghűbb bizal­masa, tanácsosa és udvari történetí­rója volt 1621-ben bekövetkezett haláláig. Lapunk azon kérdésére válaszol­va, hogy miért éppen Bocatius Já­nosról nevezték el a közel 600 000 könyvvel rendelkező kassai könyv­tárat, Štefan Kolivoško igazgató ezt nyilatkozta: „Olyan történelmi személyiséget, olyan kassai polgárt kerestünk, akit tiszteltek az embe­rek, s akinek köze volt az irodalom­hoz, a könyvekhez. Bocatius János­ban, aki szerb szülők gyerekeként, német földről jött annak idején hoz­zánk, meg is találtuk. Költőként, író­ként, pedagógusként, politikusként a maga korában kimagasló európai formátumú egyéniség volt. Ha egy­kor volt bátorságuk a kassaiaknak polgármesternek választani őt, miért ne nevezhetnénk el róla ma a könyvtárunkat? Hiszen mi is az európai kultúra hitvallói vagyunk, hi­szünk a nemzetek békés együttélé­sében és egymásrautaltságában. (szaszák) TRANSZFORMÁCIÓS „EGYSZEREGY (( Az ünnepeket megelőző bevásár­lási lázban sokak figyelmét talán elkerülte, hogy a Szövetségi Gyűlés maratoni szavazás eredményeként (közel másfél száz volt a módosító javaslatok száma) elfogadta a szö­vetkezetek vagyonjogi viszonyainak rendezéséről szóló törvényt. Közis­mertebb nevén a transzformációs jogszabályt. Elmondhatjuk, a hosszú hetek és hónapok eszmecseréinek eredményeként a jobb- és baloldal számára egyaránt elfogadható kompromisszum született. A parag­rafusokban foglaltak lényege az alábbi pontokba sűríthető. • A szövetkezetek transzformá­ciós tervezetét a közgyűlés hagyta jóvá, amelyen a szövetkezet tagjai, a föld és egyéb vagyon tulajdonosai vesznek részt. Valamennyien egy szavazati joggal. • A transzformációs tervezetben meghatározzák a vagyon értékét, a személyeket, akiket megilletnek a vagyonrészek és az átalakítás ütemtervét. Ezen túlmenően a terve­zet az egyes rendelkezések indoklá­sát is tartalmazza, viszont nem hatá­rozza meg a szövetkezet jogi for­máját. • A vagyonviszonyok rendezésé­re és a restitúciós igények kielégíté­sére a közgyűlésen megválasztott transzformációs tanács ügyel. A ta­nácsban a szövetkezet tagjai, vala­mint a föld és vagyon tulajdonosai is képviselve lesznek. • A mezőgazdasági szövetkezet vagyonából először kielégítik a resti­túciós igényeket. A vagyon restitúció alá nem eső részének negyedét szövetkezeti árverésen a tagok és a tulajdonosok vehetik meg. A to­vábbi (75 százalékot) 50-30-20 százalékos arányban a földtulajdon­ra, a kisajátított vagyonra és a mun­kaviszonyra írják szét. • A fogyasztási és az ipari szö­vetkezetek transzformáció alá eső vagyonának háromnegyede a szö­vetkezet oszthatatlan vagyona ma­rad, a negyednyi részből pedig a ta­gok részesednek. • A lakásszövetkezetek tagja la­kásának tulajdonosává válik, ha megtéríti a szövetkezetnek a beru­házási hitel lakására eső még kifize­tetlen részét. Ilyen jellegű igényét a törvény hatályba lépését követő hat hónapon belül kell bejelentenie. • A transzformációs tervezet el­fogadásáig a szövetkezetek nem ál­lapíthatnak meg új vagyonrészeket, nem rendezhetik tagjaik vagyonigé­nyeit, és vagyonátruházásokat sem eszközölhetnek. • Amennyiben a törvény hatályba lépését követően egy éven belül nem fogadják el a transzformációs tervezetet, a szövetkezet ellen meg­indul a felszámolási eljárás. -ef­ii ii KÖLTÖZKÖDÉS GONDOKKAL CSEHORSZÁGBÓL HARMINC KATONAI EGYSÉG TELEPÜL ÁT SZLOVÁKIÁBA Nemcsak a társadalom, a hadse­reg is az átalakulás útjára lépett. Január elsejétől a katonai körzetek helyett területi katonai parancsnok­ságok lesznek. Március 1-jén a nyu­gati és keleti mellé olomouci szék­hellyel középső létesül. Csehor­szágból 30 egység települ át Szlová­kiába. Két légvédelmi ezred már meg is érkezett Nyitrára, illetve Rozsnyóra. Befejeződött a nagymihályi had­osztály - amelynek alegységei a volt Kelet-szlovákiai és a Közép-szlová­kiai kerületben állomásoznak - át­szervezése, létszámát hatvan szá­zalékra már feltöltötték, és várja a tavaszon bevonuló szlovákiai sor­köteleseket. A hadosztálynak kor­szerűsítették a fegyverzetét és a jár­műparkját. Többek között ezeket mondta a hadseregben történő vál­tozásokról Karol Holub vezérezre­des, a Csehszlovák Hadsereg ve­zérkara főnökének helyettese. Szólt arról is, hogy jelenleg Szlovákiában iö MIG-21-es típusú vadászrepülő­gép és négy L-39-es oktatógép van. További légiegységek áthelyezése eddig anyagi okok miatt nem történ­hetett meg. Ugyanis a meglevő re­pülőterek korszerűsítésére egysze­rűen nincs pénz. A Trencsénben tervezett helikopteres alakulat felállí­tása is azért nem történt meg, mert a gépek megvásárlására a költség­vetés nem biztosít anyagi eszkö­zöket. A hadsereg egységeinek áthelye­zését előreláthatólag határidőre be­fejezik. Gondot okoz azonban a la­káshiány. Szlovákiában 3200 lakás­ra van szükség. Egyharmadát a szovjet hadsereg által hátraha­gyott lakások felújításával igyekez­nek előteremteni, de ez költséges. Újak építésére is szükség van. A fel­merülő problémákat - pl. a tisztfele­ségek foglalkoztatása - a helyi ön­kormányzati szervekkel együttmű­ködve igyekeznek megoldani, s úgy látszi, hogy a legtöbb helyen sikere­sen. -né­A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 7630/91 Lang Róbert, 1911. VI. 6., Felsőmecenzéf, meghalt (Dombasz) 7920/91 Lipták István, 1915. VII. 20., Negyed (Baku) 8034/91 László Sándor, 1912. II. 1., meghalt, Ekecs (Jassi) 8035/91 László Kálmán, 1915. V. 27., Ekecs (Jassi) 8036/91 Lelkes Rudolf, 1915. VII. 24., meghalt, Komárom (Nyizsnyij Tagil) 8037/91 Leška Pavol, 1919. X.6., meghalt, Dojč (Dombasz) 8040/91 Lukovics Ernő, 1923. V. 23., Ekecs (Jassi) 8041/91 Lukovics Rudolf, 1922. IV. 4., Ekecs (Jassi) 1701/91 Lekk István, 1920. XII. 30., Ágcsernyő (Dombasz) 26/91 Maskal Ján, 1911. 3. 15., Eperjes (Janakijev) 87/91 Mechúra László, 1924. 7. 19., meghalt, Bajcs (Karaganda) 92/91 Motešický Jozef, 1920. 10. 5., Štiavnik (Kurszt) 175/91 Méri Mihály, 1914. 12. 20., meghalt, Dunaszerdahely (Kraszno­kanszk) 176/91 Mikony János, 1909. 8. 29., meghalt, Kisgyarmat (Kijev) 177/91 Mayerová Angela, 1909. 1. 18., Spišská Belá (Zaporozsje) 178/91 Mydlár Onrej, 1920. 10. 6., meghalt, Biacovce (Dombasz) 263/91 Mesároš František, 1907. 12. 3., meghalt, Dolný Ohaj (Brianszk) 292/91 Melišák Jozef, 1912. 9. 20., meghalt, Túrócszentmárton (Sztrij) 293/91 Martinček Alojz, 1900. 5. 3., meghalt,Terebes (Dombasz) 294/91 Merč Mikuláš, 1904. 12. 7., meghalt, Spišská Sobota (Ordzsoni­kidze) 295/91 Mikus János, 1916., 3. 9., Bévata (Szamborg) 296/91 Mikoláš Emanuel, 1897. 7. 28., meghalt, Tuchyňa (Szamborg) 297/91 Mišura Norbert, 1924. 7. 15., Kassa (Tugacs) 656/91 Mlynár Ondrej, 1904. 4. 12., Zázrivá (Szovjetunió) 782/91 Molnár István, 1918. 1. 11., meghalt, Aranyosmarót (Dombasz) 783/91 Molnár István, 1920. 3. 14., Csúz (Kijev) 784/91 Méry József, 1922. 2. 17., Egyházfa (Ivanovo) 785/91 Mókus Béla, 1927. 8. 7., Muzsla (Kujbisev) 786/91 Molnár István, 1925. 3. 10., Abafalva (Dombasz) 788/91 Molnár Elemér, 1927. 12. 9., Abafalva (Vorosilovka) 789/91 Mišik Štefan, 1925. 3. 6., Rimaszombat (Dombasz) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents