Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-20 / 298. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMENYEK 1991. DECEMBER 20. KÖZEL-KELETI BÉKETÁRGYALÁSOK Minden eredmény nélkül zárult az arab-izraeli tárgyalások második, wa­shingtoni fordulója. A jordán-palesztin közös delegáció és az izraeli fél mégcsak tárgyalóasztalhoz sem ült, az amerikai külügyminisztérium folyosóján folytatód­tak majd két héten át a meddő viták a procedurális kérdésekről. Míg Madrid­ban Izrael hajlandó volt külön tárgyalni a közös delegáció palesztin részével, ezúttal ezt a leghatározottabban elutasí­totta. Sikertelenek voltak a libanoni-iz­raeli tárgyalások és lépésnyi előrehaladás sem történt az izraeli—szíriai megbeszélé­seken. Szíria követelte a Golan fennsík feltétel nélküli visszaadását, Izrael pedig ragaszkodott ahhoz, hogy előbb meg kell kötni a békeszerződést. Hanan Asravi, a palesztin küldöttség szóvivője szerint az eredménytelenség oka az volt, hogy Izrael megpróbált felté­teleket diktálni és nem tekintette partner- . nek a palesztinokat. Elutasította a palesz­tinok valamennyi felajánlott engedményét is. Asravi asszony felszólította az Egye­sült Államokat, akadályozza meg Izraelt ennek a magatartásnak a folytatásában. Közölte továbbá, hogy a palesztin küldött­ség január 7-re visszatér Washingtonba és megpróbálja felújtani a megbeszélése­ket. A szíriai delegáció vezetője szerint a kudarcot az okozta, hogy Izrael minden­képpen igyekezett kitérni a valódi problé­mák megvitatása elől. Ennek ellenére január 13-án felújítják a megbeszélése­ket. A libanoni küldöttség január 8-án ül ismét tárgyalóasztalhoz az izraeliekkel. Roland Dumas francia külügyminisz­ter szerdán Ammanba érkezett, hogy a közel-keleti békefolyamatról tárgyaljon. Már megbeszéléseket folytatott Husszein jordán királlyal, s találkozik Zaid bin Sakir miniszterelnökkel is. Az eredeti terv sze­rint ma Szíriába kellett volna látogatnia, de a francia külügyminisztérium közölte, hogy ezt az utat elhalasztják. ...CSAK BÚJJATOK RAJTA Az ősz elején Franciaországban tiltakozási hullám vonult le a közép-kelet­európai mezőgazdasági termények behozatala ellen, mondván, a volt szocialista közép-európai államokból behozott olcsó áru lehetetlenné teszi a franciaországi földművesek helyzetét. Közben idehaza is tiltakoznak a földművesek és élelmiszertermelők, szinte ugyanígy érvelve, követelve a behozott mezőgazdasági és élelmiszeripari terményekre és cikkekre kirótt vámok szigorítását. így az sem csoda, hogy a hőn óhajtott közöspiaci tagságunk elérhetővé válása sem tölt el mindenkit osztatlan örömmel. Márpedig a hét kezdetén aláírt szerződéssel kézzelfoghatóbb közelségbe kerültünk a Közös Piachoz és a Közösségek többi - főleg gazdasági jellegű - társulásához. A szerződés értelmében ugyanis a Közösségek 12 tagállama és a „visegrádi hármak" közti együttműködésében már hamarosan nem kell számolni számos olyan bürokratikus akadállyal, amely eddig - minden, a „hármakat" üdvözítő nyugati szólam ellenére - nehezíti termékeink bejutását a nyugati piacra. Bár külkereskedelmünk év eleji liberalizálása, a korona árfolyamának reálissá tétele elvben lendített exportunkon, a még meglévő vámakadályok ellenére is, a gyakorlatban mindez elsősorban arra volt jó és arra jó, hogy alaposabban megmérettessünk... Azt hiszem, nem kellett különösebb éleslátás ahhoz, hogy előre megjósol­juk megmérettetésünk siralmas eredményét. Tudtuk, más elvárások voltak termékeinkkel szemben a volt szocialista tábor országaiban, mint a nyugati országokban, ahol a legfőbb szempont valóban a minőség. A volt KGST­országokkal szinte „örök időkre" kötött szerződések alapján működtünk együtt, a versenykörnyezetnek úgyszólván a minimális jelenléte nélkül. Az ilyen körülmények pedig egyetlen gyártót sem ösztönöznek műszaki fejlesz­tésre, a világszínvonal gyors követésére. Ezért is nehéz átállásunk, no meg főképp azért, mert a meddő politikai csatározások jócskán nehezítik a világ fejlett piacaira való orientálódásunkat. Nehezen születnek meg a reform következetes végrehajtása szempontjából létfontosságú törvények, a jelenlegi szövetségi gyűlésbeli és szlovák nemzeti tanácsi képviselői felállásban olykor még a legsimábbnak tűnő javaslatot sem szavazzák meg, csak azért, hogy gátolják a törvényhozást. És mi ilyen körülmények között kaptunk lehetőséget arra, hogy fokozato­san megvessük lábunkat a Nyugaton, hogy belekóstolhassunk a valódi versenykörnyezet könyörtelen magatartási szabályaiba. Ha minden jól megy, egy éven belül a Közösségek valamennyi tagállamának parlamentje ratifi­kálja a szerződést, és akkor megnyílik az „aranykapu" a hármak termékei előtt, a szerződésben pontosan részletezett játékszabályok szerint. A játék­szabályok lényege a termékeinkre eddig érvényes szigorú vámszabályok fokozatos, nagyvonalú feloldása, és ha ennek ellenére sem lesznek jobb eredményeink a nyugati piacokon, akkor már igazán csak magunkra mutogat­hatunk. És főleg azokra a minden ésszerű érvet mellőző politikusainkra, akik nem akarják észrevenni, a tőke nincs tekintettel a nemzeti trikolórokra, a tőke terjeszkedni akar, de lábát csak ott veti meg, ahol szilárd talajra talál... Ezért is kaptak hangsúlyozott helyet a szerződésben a politikai elvárások. PÁKOZDI GERTRÚD GORBACSOV ALÁÍRTA LEMONDÁSI NYILATKOZATÁT? Mihail Gorbacsov szovjet állam­fő szerdán aláírta lemondási nyilat­kozatát, ám a dátum helyét egyelőre üresen hagyta - közölte tegnap a moszkvai rádió és a Nyezaviszi­maja Gazeta című napilap. E forrá­sok szerint várhatóan a hétvégi Al­ma Ata-i csúcs után hétfőn, vagy még a Független Államok Közössé­géről folyó tanácskozás közben fog dönteni az időpontról. Gorbacsov sajtószolgálata azonban cáfolta a le­mondásról szóló dokumentum meg­születését. Tény viszont, hogy Gor­bacsov szerdán közölte, lemond el­nöki tisztségéről, amint biztosított lesz a Szovjetunió funkcióinak zök­kenőmentes átadása. Hangsúlyozta azonban, folytatja politikai tevékeny­ségét. Az új államközösség számára szeretne nagyobb külföldi támoga­tást szerezni. Gorbacsov beismerte, ő azt szerette volna, ha egységes szövetségi állam születik. Ezzel együtt sikert kívánt az új közös­ségnek. Szergej Taraszenko, Eduard Sevardnadze külügyminiszter ta­nácsadója a RIA hírügynökséggel azt közölte: Sevardnadze nem mond le a szövetségi külügyminiszteri tisztségről, csak akkor adja át jogkö­rét, ha már megjelenik Borisz Jel­cin orosz államfő rendelete minisztériuma tevékenységének be­szüntetéséről. Sevardnadze azon­ban ezután sem vonul vissza, a Kül­politikai Társaság elnökeként és a Demokratikus Reformmozgalom társelnökeként folytatja politikai te­vékenységét. Taraszenko egyben megerősítette, hogy Sevardnadze nem vesz részt a NATO és a kelet­európai országok külügyminiszterei­nek mai brüsszeli ülésén. Az uniót a belgiumi nagykövetség munkatár­sai fogják képviselni. A Köztársasági Tanács, a szövet­ségi oarlament felsőháza szerda esti ülésén egyhangúlag elfogadott ha­tározatban támogatta a breszti meg­állapodást az új államközösség lét­rehozásáról, mivel abban reális ga­ranciákat lát a jelenlegi mély gazda­sági és politikai válság leküzdésére. Az ülésre a szövetségi parlament Kremlben lévő épületében került sor, bár az oroszországi parlament elnökségének hétfői döntése értel­mében a szövetségi parlament vala­mennyi épülete az Oroszországi Fö­deráció fennhatósága alá került. A Köztársasági Tanács ülésén csak a közép-ázsiai és kazahsztáni kép­viselők vettek részt, mivel Oroszor­szág, Ukrajna és Belorusszia visz­szarendelte képviselőit a szövetségi parlamentből. A szövetségi parlament 441 kép­viselője már aláírta azt a felhívást, amely követeli a Szovjetunió népi küldöttei rendkívüli kongresszusá­nak összehívását, vagyis a 2200 küldött egyötöde támogatja a köve­telést. Ennyi szükséges a rendkívü­li kongresszus összehívásához. A küldöttkongresszusnak a breszti megállapodással kapcsolatban kel­lene állást foglalnia. Erről tájékoztat­ták Mihail Gorbacsovot is, ö vetette föl néhány héttel ezelőtt ezt az ötle­tet, de minden jel szerint már elállt tőle. Törökország szerdán elismerte mindazokat a volt szövetségi köztár­saságokat, amelyek már kihirdették függetlenségüket. Finnország elis­merte az Oroszországi Föderáció függetlenségét. A helsinki kormány nyilatkozata szerint a jövő hónapban írják alá a finn-orosz alapszerző­dést. Románia is elismerte az Oroszországi Föderációt, Oroszor­szág viszont Moldova, Örményor­szág és Kazahsztán függetlenségét. Levon Ter Petroszjan örmény ál­lamfő telefonon tájékoztatta Orosz­ország, Ukrajna és Kazahsztán el­nökét arról, hogy Örményország elismeri köztársaságaik független­ségét. Santa Claus, az angolszászok „jézuskája" Kaliforniába érkezett. Bárki meggyőződhet róla, ha kitekint a South Lake Tahoeban lévő Casino szálloda ablakából. Teiefoto: ČSTK/AP H a napjainkban arról beszélünk, hogy a Bal­kánon robbanásveszélyes a helyzet, ál­talában Jugoszláviára gondolunk, arra, a háború eszkalálódhat, átterjedhet Bosznia-Hercegoviná­ra és Macedóniára. Kevésbé figyelünk a másik feszültségforrásra, Albániára, ahol már két hete az erőszak ismét kivonult az utcákra. Most nem annyira politikai, inkább gazdasági okokról van szó, arról, hogy kiéhezett, elgyötört emberek tömegei feltörik az üzleteket, élelmiszerraktára­kat, dúlnak, rabolnak. Nem tudni, hogy országos viszonylatban mennyi a halálos áldozatok száma. Itt is, ott is agyonvernek egy rendőrt, lelőnek egy polgári személyt. Az eddigi legtöbb áldozatot követelő katasztrófa az volt, amikor a fosztogatók véletlenül felgyújtottak egy élelmiszerraktárát és harmincnyolc ember bennégett. Miért pont ebben a térségben jelentkeznek hatványozottan a feszültségek? Nem lehet egyet­érteni azokkal, akik egy kézlegyintéssel elintézik: sötét Balkán, és kulturális színvonalat, hagyomá­nyokat emlegetnek. Persze, ezek a tényezők is közrejátszanak, de a mostani, hihetetlenül mély válság oka a gazdasági elmaradottság mellett abban a különbségben keresendő, amely az itteni politikai folyamatok és a három közép­európai országban lezajlott rendszerváltás között tapasztalható. Ugyanis Albániában, Bulgáriában, Szerbiában az első szabad parlamenti választá­sokat a régi rendszer hívei, a kommunisták, vagy a magukat gyorsan átkeresztelt volt kommunisták nyerték meg. (Nem hagyható ki a sorból Románi­ában az Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front sem.) Ez a tény önmagában még nem gerjesztett volna válságot, de az már igen, hogy a hatalom régi-új birtokosai egyedüli politikai céljuknak az átmentést tekintették. Mivel képtele­nek voltak csatlakozni az általános európai fejlő­dési irányzathoz - vagy teljesen elutasították azt BALKÁN -, az eddig kisebbségben lévő ellenzékből rövid idő alatt többség lett, úgyhogy pár hét után a választási eredmények már nem tükrözték az adott ország erőviszonyait. A posztkommunista kormányzatok pedig a hatalomátmentést úgy látták kivitelezhetőnek, ha a korábban hangozta­tott ideológiájuk átcsap önmaga ellentétébe: az internacionalizmus helyett a lehető legkemé­nyebb nacionalizmust tűzték zászlajukra. És ha ez párosul a nemhogy nyugat-európai, de közép­európai mércével is elképesztő szegénységgel, pl. Albánia esetében, már nem lehet csodálkozni azon, ami ott történik. Albániában a választások óta már a harmadik kormány megalakítása van folyamatban. Fatos Nano tisztán kommunista kabinetje egy hónappal a kinevezése után máris távozásra kényszerült. Ylli Bufi kabinetjében már a legnagyobb ellenzéki erő, a Demokrata Párt (DP) is részt vett hét miniszterrel. Ez a múlt héten kényszerült lemon­dásra, mivel a demokrata miniszterek kiléptek a kormányból, azzal vádolva Ftamiz A Ha államfőt és Ylli Bufit, hogy szándékosan robbantották ki a zavargásokat, keltettek pánikot a lakosság körében. Tény, hogy Ylli Butinak volt egy szeren­csétlen elszólása a nyilvánosság előtt, azt mon­dotta, Albánia élelmiszertartalékai csak hat napra elegendőek (szűkösen). Ekkor kezdte a lakosság feltörni a raktárakat. A DP szerint az államfő és a miniszterelnök a régi bolsevista módszerekhez folyamodott: hatalmuk gyengülését érezve szán­dékosan mélyítették a válságot, hogy aztán „jo­guk" legyen erővel leverni az ellenállást, vagyis az ellenzéket. Most új ember, egy negyvenéves mérnök, l/Hson Ahmedi alakított párton kívüli értelmiségi­ekből álló szakértői kormányt. A legfőbb feladata az, hogy viszonylagos nyugalmat, stabilitást te­remtsen, amihez szüksége van a parlamenti pártok támogatására. Valószínű, hogy ezt az abszolút többségben lévő szocialistáktól (a volt kommunisták), meg a demokrata pártiaktól is megkapja. Különben nem lehetne megrendezni az idő előtti parlamenti választásokat. És az is nagyon valószínű, a szocialisták, a többségük ellenére, kénytelenek lesznek belemenni az ellen­zék azon követelésébe, hogy már február végén vagy március elején az urnákhoz szólítsák a la­kosságot. Amely egyelőre kizárólag azzal foglal­kozik, hogy hogyan is vészelje át a nehéz téli hónapokat. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN J ames Baker amerikai külügymi­niszter tegnap befejezte tárgya­lásait a volt Szovjetunió legfonto­sabb köztársaságainak képviselői­vel és Kijevből Brüsszelbe utazott. Moszkvában, Kirgíziában, Kazahsz­tánban, Belorussziában és Ukrajná­ban tárgyalt elsősorban az atom­fegyverek biztonságos ellenőrzésé­ről. Leonyid Kravcsuk ukrán elnök a tárgyalások során segítséget kért az Egyesült Államoktól a köztársa­ság területén lévő nukleáris arzenál felszámolásához. B orisz Jelcin orosz államfő két­napos hivatalos látogatásra tegnap Moszkvából Rómába repült. A látogatás során tárgyalni fog ven­déglátójával, Francesco Cossiga ál­lamfővel és több más olasz politi­kussal is. Beszédet mond a szená­tusban, fogadja őt II. János Pál pápa és tárgyalni fog az olasz vállalkozói körök képviselőivel is. Elutazása előtt Jelcin azt mondta, az Orosz Föderáció és Olaszország közti köz­vetlen kapcsolatok felvételéről, az orosz államiság Róma által való elis­meréséről és a diplomáciai kapcso­latokról folytat majd tárgyalásokat. A lekszandr Ruckoj orosz alelnök Teheránban szerdán az Afga­nisztáni Iszlám Egység párt vezetői­vel folytatott kétórás tárgyalásokon megállapodásra jutott arról, hogy 30 afgán mudzsahidet kicserélnek egy orosz hadifogolyért. A tárgyalásokon ezenkívül szó volt arról, hogy leállít­ják a fegyverek szállítását a kabuli rezsimnek, megvitatták a további fo­golycserét és az átmeneti iszlám kormány létrehozásával kapcsolatos kérdéseket. P aul Keating volt pénzügyminisz­ter lett tegnap az új ausztrál kormányfő azt követően, hogy az Ausztrál Labourista Párt leváltotta a pártelnöki tisztségről Robe$ Hawke -ot, s így a kormányfői tisztségről is távoznia kellett. Hawke kilenc évig állt a kabinet élén. Még egyetlen munkáspárti miniszterelnök sem volt ilyen hosszú ideig tisztségben, mint a most távozó 62 éves politikus, aki a parlamenti pártfrakcióban tartott szavazáson 56:51 arányban vesz­tett Keatinggel szemben. K hieu Samphan és Son Sen, a kambodzsai vörös khmerek vezetői szombaton visszatérnek Phnompenhbe - közölte tegnap a vörös khmerek bangkoki rádióadó­ja. A két politikus már november végén is próbálkozott a hazatérés­sel, de akkor a feldühödött lakosság elűzte őket. Phnompenhben szom­baton fog ülésezni a Legfelsőbb Nemzeti Tanács. Ezúttal nyilván tel­jes létszámban Szihanuk herceg el­nökletével és első ízben kambo­dzsai területen. R amiz Alia albán államfő az új kormány beiktatása alkalmából mondott beszédében kijelentette, a kormánynak mindenekelőtt a la­kosság élelmiszer-ellátásáról és a közrend biztosításáról kell gon­doskodnia. Ugyanakkor meg kell gyorsítani a politikai reformokat, végrehajtani a földreformot és bein­dítani a privatizálást. Q_öulban az elnöki szóvivő be­OŽ jelentette, Ro Te Vu elnök változásokat hajtott végre a kor­mányban. Új miniszterek kerültek a védelmi, az építőipari, a sport- és kulturális tárca élére. H atalmas robbanás rázta meg tegnapra virradó éjszaka Bel­fast központját. A detonációt 25 kilo­méteres körzetben hallani lehetett. A 180-230 kilogrammnyi robbanóa­nyagot egy parkoló gépkocsiban he­lyezték el a bíróság épületének kö­zelében. A rendőrséget azonban fél órával a robbanás előtt telefonon figyelmeztették, így a környező há­zakat sikerült evakuálni és senki sem sebesült meg. Az anyagi károk vi­szont komolyak. A merényletért egyelőre senki sem vállalta a fele­lősséget, ám az illegális ír Köztársa­sági Hadsereg még szerdán közölte, hogy csak Belfastban öt gyújtóbom­bát telepített. KUDARCCAL VÉGZŐDŐn A WASHINGTONI FORDULÓ

Next

/
Thumbnails
Contents