Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-19 / 297. szám, csütörtök

199.1. DECEMBER 19. A DBP: ÚTON A SZOCIALISTA INTERNACIONÁLÉ FELÉ (Munkatársunktól) - A hétvégi kongresszus értékelésének jegyé­ben zajlott a Demokratikus Baloldal Pártja pozsonyi sajtótájékoztatója. Peter Weiss pártelnök elmondta, hogy a trencséni tanácskozás csu­pán első része volt a kongresszus­nak, amely márciusban a választási program jóváhagyásával fejeződik be. A kongresszus levelet küldött Alexander Dubčeknek, a Szövet­ségi Gyűlés elnökének, amelyben kéri a Büntető Törvénykönyv 260. paragrafusának parlamenti felülbírá­lását és módosítását. Kérdéseinkre - mikor lesz reális esélye a DBP-nek arra, hogy a Szo­cialista Internacionálé tagszerveze­tévé váljék, illetve mi a biztosíték arra, hogy előretekintő, európai szin­tű nemzetiségi programjuk megvaló­sul - Peter Weiss így válaszolt: - Ami a Szocialista Internacioná­léba történő felvételünket illeti - ter­mészetesen - saját magunk nem határozhatunk meg időpontot. Cé­lunk: politikánkkal, tevékenységünk­kel felkelteni az Internacionálé ér­deklődését. A nyugat-erópai szocia­lista és szociáldemokrata pártokkal folytatott tárgyalásainkkal szeret­nénk - első lépésként - elérni, hogy megfigyelőként vehessünk részt az Internacionálé munkájában. Nemzetiségi programunk megva­lósítása természetesen az általános politikai légkörtől is függ, nem egye­dül pártunkon múlik. Abból indultunk ki, hogy a nemzetiségeknek európai szintű jogokat kell biztosítanunk. Ez a jogi normák, a megfelelő törvé­nyek létrehozását jelenti. Progra­munkkal azt is elő szeretnénk segí­teni, hogy Dél-Szlovákiában ne le­gyen nemzetiségi feszültség, konf­rontáció, s hogy a magyar kisebbsé­get, de ugyanúgy a többségi nemzet gyakran kisebbségben levő képvise­lőit se érje hátrányos megkülönböz­tetés. -zsár GYÖNYÖRŰ JUBILEUM (Munkatársunktól) - Kilencven évvel ezelőtt született, és hetven évvel ezelőtt lépett először a világot jelentő deszkákra Marie Rosúlková, a cseh színművészet elismert és rajongásig szeretett nagyasszonya. A gyönyörű jubileumot december 17-én az egész cseh színésztársa­dalom megünnepelte; a szerencsé­sek vele együtt a Prágai Városi Színházak ABC Színházában. A széksorokat kollégái, barátai, tisz­telői foglalták el, s a színpadon szá­mos üdvözlet, méltatás hangzott el nem mindennapi pályafutásáról, fe­lejthetetlen alakításáról, tehetségé­ről, nagyszerű színészi múltjáról, le­nyűgöző személyiségéről. Még nem is olyan régen aktívan játszott törzs­színházában, a televízióban milliók szórakoztak a közelmúltban megis­mételt Ilyen normális család sorozat „méregkeverő" nagymamáján. Rengeteg virágot kapott és még több tapsot, amikor a színpadon kol­légái visszaemlékezéseit a sajátjai­val toldotta meg. Ó az, akiről nyu­godt lelkiismerettel el lehet mondani, hogy a természet csodája. Jó erő­ben van, szellemileg teljesen friss, sziporkázó humorából semmit nem veszített, ugyanolyan derűt áraszt maga körül, mint egész életében. Kilencven évesen még mindig fia­tal. -va ÍZLETESET OLCSÓN (Munkatársunktól) - A Brankó volt rimaszombati üzemében új húské­szítmények gyártását kezdték meg pár nappal ezelőtt. A Kleopátra, Sampion, Rózsa, Parti, Gömör és Bacsa néven üzletekbe került szalá­miféleségek közös ismertetője, hogy olcsók. Polák János, a kisüzem ve­zetője azt is elmondta, hogy az új gépsorokon naponta 3,5-4 tonna húsáru készül. Jelenleg már öt já­rásban árusítják és a fővárosba is szállítják termékeiket. (polgári) ÜJSZÓ HELYZETÜNKRŐL - TÖBB SZEMSZÖGBŐL A Cseh- és a Morvaországi Magyarok Szövetsége szervezésében került sor a közelmúltban a Szövetségi Gyűlés magyar nemzetiségű képviselőinek és a szövetség prágai tagjainak beszélgetésére. A talál­kozót jelenlétükkel megtisztelték többek között Bencskó Klára, a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatónője, dr. Gogolák Gábor, a magyar nagykövetség képviseletében, dr. Mező Gergely és dr. Lipták Sándor, a magyar nagykövetség kereskedelmi kirendeltségéről. A találkozón az Ady Endre Diákkör néhány tagja is részt vett. MOZAIK Az MKDM-Együttélés parlamenti klu­bot hét képviselő, a Független Magyar kezdeményezést pedig ketten képvisel­ték. Bár a beszélgetés baráti hangulatban folyt, néha egy kis zavar támadt, amit egyrészt a beszélgetés nagyon széles témája - A csehszlovákiai magyarság helyzete -, másrészt a találkozón résztve­vők eltérő elképzelései okoztak. A hangu­lat időként a kormánypárti és az ellenzéki képviselők nézeteinek ütközése miatt a parlamenti vitákra emlékeztetett. Szó volt többek között a csehszlovákiai ma­gyarok 1945 utáni kártalanításának lehe­tőségeiről, a készülő új alkotmányról, s ál­talában arról, hogy milyen lehetőségeik vannak a képviselőknek a csehszlovákiai magyarok érdekeinek védelmére a parla­menten belül. M. Molnár László nagyvo­nalakban összefoglalta a csehszlovákiai magyar oktatás helyzetét. Megtudhattuk, hogy mennyire vannak e téren „elnyom­va" a Dél-Szlovákiában élő szlovákok gyerekei. (Összesen kb. 180 szlovák gye­rek kénytelen magyar iskolába járni, vi­szont 24 000 magyar gyerek szlovákba.) Bajnok István a szlovákiai magyar egyetem esetleges megnyitásával kap­csolatban elmondta, hogy ez a kérdés nincs elvetve, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság dolgozik annak előkészítésén. A csehországi magyar gyerekek anya­nyelvi oktatásának problémaköre is fel­merült. Ezzel kapcsolatban a szövetség egyik vezetőségi tagja tájékoztatta a je­lenlévőket a Cseh Oktatásügyi Miniszté­rium azon ígéretéről, hogy felmérést fog­nak végezni az iskolákban ennek igényei­ről. Sándor Eleonóra többek között el­mondta, hogy az FMK kidolgozott egy dokumentumot, melyet a következő köz­gyűlésük fog remélhetőleg elfogadni, s mely foglalkozik a szórványban élő magyarsággal is. ALFÖLDI ILDIKÓ AZ ADRIÁBÓL ASZTALUNKRA A tengerektől szinte reménytelenül távol élve lényegében csak közvetve értesülhetünk arról, milyen óriási szerepet tölt be az emberiség nagy része életében például a halhús. A szakemberek szerint viszont ez a fajta élelem szervezetünk számára nagyon fontos fehérjéket, vitaminokat és ásványi sókat tartalmaz, amely nehezen pótolható azok esetében, akik évente legfeljebb a karácsonyi pontyot fogyasztják el. Ezt a hiányosságot szeretné áthidalni a pozsonyi IBC kft., amely a közel­múltban tengeri halak behozatalát kezdte meg. Mivel az alkalmazott techno­lógia szerint a halakat közvetlenül a kifogás után mínusz hetven fokon fagyasztják és 24 órán belül Pozsonyba szállítják, a vásárlóknak nem kell tartaniuk a minőség romlásától. Itt tehát a lehetőség, hogy az új dolgokra fogékony kereskedők közvetítésével újfajta ízletes falatokhoz jussunk. Csak az a kár, hogy a hírek nem szólnak az új áru várható árfekvéséről. -t­PAKISZTAN ES KINA - MINlSZTERSZEMMEL KÜLÖN LÉGIFOL YOSÓN A LEHETŐSÉGEK FELÉ P akisztán volt az első megálló. Kö­zel 120 millió ember lakja, de egy főre évente csak 384 dollár jut. Nagyon kevés. Ellenőrizhetetlen a népszaporulat, szembeötlő a szegénység. Abban viszont közel állnak hozzánk, hogy ők is belevág­tak a privatizációba. Mindent magánkéz­be adnak, s az állam nem költekezik, mert nincs miből fizetnie. Fejlesztési hitelekből, külföldi bankok támogatásából élnek. Csak harmadik partner bevonásával mű­ködhetünk velük együtt. Másképp aligha. Szinte ugyanazt kínálják, mint mi. Leszá­mítva a gyapotot, abból van náluk bőven. Bőr-, cipő-, és textilajánlatukra magam is felfigyeltem. Ennek fejében energetikai egységeket, üveget, vegyipari cikkeket, gyógyszereket vásárolnának tőlünk, de csak akkor, ha átvesszük árujukat. Mit mondjak? Hihetetlenül szép tájakon jár­tunk, de a szegénység mindenhol végig­kísért bennünket. Nincs pénzük a pakisz­tániaknak, mégis felkínáltak valamit. Kül­földi bankhitelből finanszírozva vonuljunk fel hozzájuk geológiai felmérésekre, nyis­sunk szénbányát, építsünk erőművet. Szóval fektessünk be egy egész termelési ciklusra. Ráharapunk? Innen külön légifolyosón repültünk Pe­kingbe. A kínai kormány először adott ki erre engedélyt. Tízezer méter magasból tárultak elénk az óriási távolságok. Barát­ságos és illedelmes fogadtatás, tárgyalá­sok minden szinten. Miniszterekkel, ál­lam- és kormányfővel. És a pártfőtitkárral. Ma is ő az első számú ember az ország­ban. Közel nyolc iksszel a háta mögött rendkívül fürge és mozgékony. Igazi te­kintély. Amit mond, a többiek számára szentírás. Eredetileg energetikus, így könnyen megtaláltuk a közös témát. Kap­tunk is egy ajánlatot: Tibetben építsünk 2x200 MW-os vízi erőművet. Mi rábólin­tottunk. Kitárult előttünk a kínai piac. Sok szele­téből csak a vegyipart hoznám fel. Élel­mezési programjuk keretében 23 vegyi üzem állt rá a műtrágyagyártásra. Csúcs­technológiát kérnek tőlünk, olyat, amely megüti a világszínvonalat. Kétszázötven millió dolláros keretegyezményt írtunk alá. Eszerint vegyipari cikkeket, rakodó­kat, kotrógépeket, kombájn- és gázolaj­motorokat szállítunk Kínába. Megdöbbe­néssel vettük tudomásul, hogy a Tatra 815-ös tehergépkocsi iránt nincs érdeklő­dés. Elavult, rövid élettartamú motorja miatt. Keserű szájízzel hallottunk a szállí­tás közben szétesett traktorainkról, pon­tatlanul összehegesztett autóinkról. Kína már nem a fejlődő világ óriása. Ázsia ötödik tigriseként ugrani készül. Rövid időn belül nagyon kellemetlen, má­sokat egyenesen lesöprő piaci partnerré válhat. Például kötöttáruban már most nincs esélyünk... Három nagy ütőkártyá­juk van: a csúcstechnológia, a saját nyersanyagforrás és az olcsó munkaerő. Ez mind együttvéve hozzáférhető árú és kiváló minőségű termékek sokaságát eredményezi. Csak következetes és ösz­szehangolt iparszerkezet-átalakítással szegődhetünk a nyomukba. Kantonban is érdemes volt körülnézni. Főleg a piacon. Hát ott aztán mindent kínáltak. Füstölt kutya- és majomhúst, különféle bogarakat. Legtöbbet az élő kígyóért kértek, s a legnagyobb csemegé­nek a patkány számított. Ami mozog és fehérjét tartalmaz az itt mind megtalálha­tó, s a kínai konyha mindegyik elkészíté­sére kínál receptet. Amíg Peking hideg, egyhangú, szocialista realista nagyváros, addig a délvidék a jómód és az elmara­dottság keveréke. Életgazdag kerékpá­ros birodalom. H árom tizednyi rész a miénk a kínai piacon. Elenyésző hányad, ám Öalfa-küldöttséget, melynek tagja voltam, a lehető legnagyobb tiszteletadással fo­gadták. Politikamentes tárgyalásokat folytattunk. Piacszerző körutunk a lehető­ségeket tárta elénk. Vállalati menedzs­mentünkön a sor, hogy éljen vele. (Ján Holčík szlovák ipari miniszter élménybeszámolójából rögzítette: J. MÉSZÁROS KAROLY) Méry Gábor felvétele FENYÖILLAT „BÖJT" IDEJÉN... A város már jó néhány napja díszbe öltözött: csillogó kirakatok, villogó neonreklám, lámpadísz, vá­sárlóktól hemzsegő boltok. Tegnap reggel végre a hó is megérkezett. Szóval a hangulat már olyan igazi, karácsonyi. Ezúttal a kínálat is. Csak a bukszák tartalma nem az. Álta­lában. De lássuk csak: színes csillagok­kal teleszórt, műhóval borított mini­fácskák „potom" 170 koronáért, gyönyörű (import) fenyők „csak" 750-ért, karácsonyfadíszek 150-ért. Plusz ami a fa alá kerül, meg az ünnepi asztalra. Az élő ponty kilója 40 korona, a fagyasztotté a duplája, I a pulykáé 120, és akkor az egyéb kellékekről még nem is szóltunk. Hiába. Ez a karácsony már nem az a karácsony, ez a kínálat már nem az a kínálat. Szemmelláthatóan tombol a piacgazdaság. Kapható minden, és nem is kell érte messze menni, mint egykor, a régi világban. Határainkon és lehetőségeinken túl­ra. Annak már vége. Most a világ jön mihozzánk. Ismert cégek nyitottak üzleteket nálunk luxusáruval, luxus­árakkal, ahová a halandó bemegy, szétnéz, vesz egy mély lélegzetet - és kijön. A látvány lenyűgöző, az áru szinte kínálja magát: Vegyél meg! Én vagyok a legszebb, a leg­vonzóbb, a legoicsóbb termék. Vagy éppen a legdrágább, de egyben a legjobb is. Lego, Barbie, Transfor­mer - minden mennyiségben és ár­ban, de a gyereknek téli lábbeliért elkoptathatod a saját csizmádat. Az áruházakban vendégcsaloga­tó nyereményakciók „futnak". A po­zsonyi Dunaj áruházban például ezüstvasárnap, aranyvasárnap a vásárlók minden ezer korona érték levásárlása után sorsjegyet kapnak, amit még aznap ki is sorsolnak. A szerencsésebbek akár egy érté­kes bundával is gazdagodhatnak, a kevésbé szerencséseknek csak a pénztárcájuk lesz keskenyebb. De hát ilyen időket élünk. Az üzleti tranzakciók idejét. A vásárcsarnok előtt élőhalat árulnak. Hosszú sor kígyózik a ha­talmas kádak előtt, melyekben még talán 20-25 ponty úszkál. - Mondja, érdemes beállnunk a sorba? Kap­nak még? kérdik egyesek az el­adótól. - Honnan tudjam - hangzik a fagyos válasz. Persze nem mindenki születhet kereskedőnek. Pláne jó kereskedő­nek. Meg ugye jó vevő sem lehet mindenki. Csak aki teheti. A keres­kedőt viszont elsősorban az érdekli, ki teheti és ki nem. Mert csak így tudja eldönteni, milyen rabatot is számítson föl: 20 százalékosat vagy 100 százalékosat. Vagy még akkor sem? Szóval az idei kínálatban nincs hiba. Évekig sopánkodtunk, mert nem volt kapható déli gyümölcs, máskor pezsgő vagy szaloncukor (olykor egyik sem). Fanyalogtunk a piac szegényességén, az áruk minőségén, az eladók korruptságán. Háľ istennek, ezen is túl vagyunk (a korruptságot kivéve persze). Most viszont kapkodhatjuk a fejünket a ránkzúduló ajánlatok elől, és szív­hatjuk a fogunkat az árcédulák lát­tán. Mindent megnézni, megforgat­ni, körüljárni - aztán dönteni. Nem is olyan egyszerű. A Kertész utcai piacon szovjet (?) „turisták" karácsonyfadíszeket árul­nak. Fénylő, színes műszálakból ké­szülteket. A vásárlók szinte a kezük közül kapkodják ki. Két asztallal odébb időSj) néni szalmaszálakból összeragasztott figurákat, csillago­kat, gyertyatartókat, arany színűre festett diót árulna - ha volna kinek. Na igen. Választani is tudni kell. De hát minden relatív. Szegénység és gazdagság, érték és értéktelen­ség. Úgy tartják, előbb a lehető leg­mélyebbre kell süllyednünk, hogy aztán egy erős elrugaszkodással magasba repüljünk. Mi egyelőre még a leszálló ágban vagyunk. Eh­hez is tartjuk magunkat. Általában. A 2500 koronás csizmára, az 5000 koronás kabátra csak félszemmel sandítunk. Még jó, hogy azért nevet­ni tudunk, mert humorral minden nehézség elviselhetőbb. Még talán a pénztelenség is. Az ünnep akkor is ünnep. Mégha a mi karácsonyfáink nem is olyan nagyok és fényesek, mégha a mi ajándékaink nem is olyan értékesek és attraktívak, mint amilyeneket a nagyobb és fényesebb karácsony­fák alá tesznek a világ gazdagabb tájain. - Ugye mi is veszünk halat? - kérdi egy kisfiú apukájától látva a halárus előtt sorakozó tömeget. - Hát persze - hangzik a válasz. - És ott fog úszkálni a fürdőszobá­ban a kádban? - folytatja tovább a kíváncsiskodást a kisember. - Ott bizony - így az apja. - De ígért meg, hogy nem fogod bántani... A hangulat valóban változatlan. A csarnokban és a piacon savanyí­tott káposztát árulnak, meg ostyát, meg diót, meg aszalt almát. A leve­gőben fenyőillat száll és keveredik a forralt bor illatával. Lehet, hogy ez a karácsony még nem az a kará­csony. De azt is kiböjtöljük. S. FORGON SZILVIA A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezes alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2239/91 Lalák Sándor, 1911. 6. 10., Naszvad (Ogyessza) 2240/91 Lampert Pál, 1923. 5. 13., Perbete (Szaratov) 2241/91 László Vince, 1906. 10. 8., meghalt, Páld (Moszkva) 2243/91 Leiter József, 1920. 10. 26., Tardoskedd (Magadan) 2244/91 Lencse Géza, 1910. 2. 24., meghalt, Keszegfalu (Novgorod) 2248/91 Lőrincz Sándor, 1920. XI. 14., Somorja (Kutaisz) 2249/91 Lőrincz László, 1924. III. 13., Harmac (Szmolenszk) 2251/91 Lóška Vojtech, 1909. X. 30., meghalt, Rimaszécs (Baku) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents