Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-19 / 297. szám, csütörtök

1991. DECEMBER 19. szói HIREK - VÉLEMÉNYEK ELMENT TAMÁSI ESZTER Itt volt. Évtizedeken át velünk volt. Az arcával, a hangjával, a közvetlenségével, a kedvessé­gével. A kamerába nézett, de bennünket, nézőket látott. Ült a stúdióban, egyedül, a lámpák melegében, és a híreket, a reklá­mokat, a felhívásokat, de még az időjárás-jelentést is úgy mondta el, hogy az nekünk szólt. Tamási Eszter a miénk is volt. Minden este, minden reggel, minden délután. Bármilyen szö­veget kapott is kézhez, azt úgy olvasta fel, hogy a szavak, a mondatok mögött ott bújt a lé­lek, az érzés, az emberi meleg­ség. Nagyon tudta azt, amit csi­nált. A televízió hőskorának első és felejthetetlen bemondónóje volt. Hirtelen ment el. Betegen, a végzetes kórral együtt is úgy ült be a stúdióba, mintha semmi, de semmi baja nem lett volna. Tamási Eszter élt s halt a mun­kájáért. Ha megtehetné, még ma is visszaülne a kamerák elé. Nekünk ma is ott ül. Mindö­rökre. (sz-ó) KARÁCSONYRA MEGLESZ? (Folytatás az 1. oldalról) együttes ülést tegnap a kora esti órákban berekesztették, és lapzár­táig,nem sikerült megtudni azt sem, hogy milyen döntés született az al­kotmánybírák ügyében. A transzformációs törvény tehát a mai nap folyamán kerül megvita­tásra, és karácsonyig el kell fogadni a költségvetést is. Ha ez nem sike­rül, kellemetlen költségvetési provi­zórium következik, s ez a társada­lom minden területére káros hatás­sal lehet. A parlament tehát a hét végén, sőt a jövő hét elején is folya­matosan tárgyal. Bár ki tudja, milyen módosítást hagynak még jóvá hon­atyáink... LOVÁSZ ATTILA EGYSÉGESEN Jirí Dienstbier Csehszlovákia, Jeszenszky Géza Magyarország és Krzysztof Skubiszewski Lengyel­ország külügyminiszterei tegnap te­lefonon megegyeztek, hogy Horvát­ország és Szlovénia - de más álla­mok - elismerésének kérdésében egységesen járnak el az Európai Közösségek külügyminiszteri taná­csa december 16-i ülésén hozott határozatnak megfelelően. FELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Képviseló-testüle­te Galántán fogadta a Diákhálózat képvi­selőit. A felek egyetértettek abban, hogy kisebbségünk jövője szempontjából na­gyon fontos szerepe van az oktatásügy­nek, és hogy a két szervezet céljai sok területen megegyeznek. Az együttműködés legfontosabb ré­szének tekintik az Oktatásügyi Tanács új alapokra való helyezését és működte­tését. Ennek eredményeként 1991. decem­ber 20-án 9.00 órára az SZMPSZ és a Diákhálózat tisztelettel meghívja a Cse­madok pozsonyi székházába a társadalmi szervezetek, politikai mozgalmak, egyhá­zi és magániskolák képviselőit a követke­ző témák megvitatására: -A nyitrai magyar tagozat jelene és jövője - Az oktatásügyi tárca nemzetiségi fő­osztálya létrehozásának problémája. VAIUTAÁBFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1991 .DECEMBER 19-ÉN Eladási árfolyam Pénznem 1 egységre, koronában DEVIZA VALUTA Angol font 52,57 53,36 Francia frank 5,37 5,45 Német márka 18,34 18,62 Olasz líra (1000) 24,26 24,62 Osztrák schilling 2,61 2,64 Svájci frank 20,73 21,05 USA-dollár 28,73 29,15 MONDJON LE A KORMÁNY! A kormány lemondását követelték a Földművesek Mozgalmának harmadik szlovákiai közgyűlésén tegnap Garamszentkereszten. A küldöttek a mozga­lom élére új elnököt választottak, Jozef Juhás, a budkovcei mezőgazdasági szövetkezet elnöke személyében. Jozef Juhás kijelentette, hogy a jelenlegi gazdasági problémákat nem a földművesek, hanem a mezőgazdaságot irányító kormány okozta. Figyelmeztetett, hogy a most kormányon levőket a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói is választották. Ök viszont elfordultak választóiktól. „Ezt figyelembe kell vennünk a közelgő választásokon. Közülünk sokan nem hisznek a kormánynak, viszont még mi sem szolgáltunk rá, hogy higgyenek nekünk - hangsúlyozta a mozgalom elnöke. ELŐKERÜL-E A KÉTMILLIÁRD? (Folytatás az 1. oldalról) szükségletet, főleg szociális téren. Ugyanakkor aktívan kellene hogy hasson a gazdasági teljesítmény csökkenése és a munkanélküliség növekedése ellen. Várhatóan támo­gatni fogja a vállalati szféra nyeresé­gének növekedését is. A miniszter hangsúlyozta a költségvetés politikai összefüggéseit is, azzal, hogy elfo­gadása összefüggésben van a kö­zös állam további létével. Ha nem sikerült volna megnyerni mindhárom kormány beleegyezését a kialakított költségvetésekhez, akkor legjobb esetben is ideiglenes költségvetés­sel kellett volna gazdálkodnunk. A javaslat tehát nemcsak belsőleg, hanem a szövetségi és a Cseh­ország költségvetéshez mérten is egyensúlyban van. A parlamenti bizottságok nevé­ben Harna István (Együttélés) kö­zös előadó ismertette a bizottságok álláspontját. A parlament hat bizott­sága elfogadásra ajánlotta, négy - mégpedig az államigazgatási és területi igazgatási, a szociális és egészségügyi, a külügyi, s a műve­lődési, tudományos, kulturális és sportbizottság - pedig elutasította a javaslatot. Ne éljenek vissza a kisebbségekkel az államlogi kérdések rendezésekor - kérte vitafelszólalásában Harna István, aki a költségvetési albizottság elnökeként áttanulmányozta mindhárom költségve­tés-tervezetet. Rámutatott arra, hogy a szövetségi szervek a nemzeti kisebbsé­gek támogatása cimén kétmilliárd koronát különítettek ki a szövetségi pénzalapból, s utaltak át a szlovák költségvetésbe. Ám ez a tétel a szlovák költségvetési terve­zetben már másként, az 1,3 milliárdos regionális támogatással együtt mint 3,3 milliárdos regionális támogatás, a kulturá­lis és az oktatási tárca központi dotációja jelenik meg. Hangsúlyozta: szövetségi és köztársasági szinten egyaránt súrlódások várhatók, amennyiben a kétmilliárd koro­nát formálisan a nemzeti kisebbségek kapják meg, ám ténylegesen a pénz más­ra megy el. Kérte, hogy a kisebbségeket ne tegyék ki ilyen támadások kereszttüzé­nek, és javasolta, hogy nyissanak egy különálló számlát, amelyen a kulturális és az oktatási tárca nemzeti kisebbségekre fordított kiadásait vezetnék. Ezáltal ugyanis képet lehetne kapni arról, hogy a kulturális tárcának szánt 0,5 milliárd, illetve az oktatásügynek szánt 1,5 milliárd koronából mennyi ment el a nemzeti ki­sebbségek és etnikai csoportok támoga­tására. A képviselő javaslata szerint a számlát az SZNT nemzetiségi, etnikai és emberi jogi bizottsága felügyelné. Ján Pišút oktatási miniszter nem elle­nezte, de nem is látta értelmét az ilyen számla létrehozásának, mondván: az em­lített bizottság bármikor ellenőrizheti, hogy a minisztérium mire fordítja ezt a pénzt. A miniszter kifejtette, hogy bármi­kor hajlandó ilyen jellegű információkkal szolgálni a magyar képviselőknek. Ladi­slav Snopko kulturális miniszter emotív válaszában azt vetette Harna István sze­mére, hogy a képviselóklubban már meg­vitatott kérdést húzta elő, illetve olyan szavakat tulajdonított neki, amiket nem mondott. Ladislav Snopko indulatosan megjegyezte, hogy ezentúl vigyázni fog, mit mond majd az Együttélés-MKDM­képviselök előtt. Agárdy Gábor (MKDM) kikérte a kíub nevében az ilyen hangnemű vádaskodást. A délután folyamán a ma­gyar parlamenti képviselők zárt ajtók mö­gött megbeszélést folytattak a szlovák kormány néhány tagjával. Megegyezés nem született, mivel időközben összeül­tek a politikai klubok.. Addig 19 vitafelszólalás hangzott el, amelyek leginkább csak támadták a költ­ségvetést, vagy javaslatokat tettek a pénzeszközök átcsoportosítására. „Az­zal is megvádolták a kormányt, hogy engedett a szövetségi és cseh nyomás­nak, és kevesebbet kapott, mint járna. Leginkább az egészségügy, a mezőgaz­daság és a kultúra területén otthonos képviselők vélték úgy, hogy ezek az ága­zatok nem kaptak megfelelő összeget a költségvetésből, és hogy a bevételi oldalt túlságos optimizmussal határoz­ták meg, hogy meglegyen az egyensúly. Szóba került az is, hogy a költségvetési javaslatban nem szerepel a bősi erőmű befejezésére szánt összeg. A szlovák parlament a költségvetés feletti vitával folytatja ma munkáját. (szénási-gágyor) KÖZBESZÓLT AZ IDŐJÁRÁS (Munkatársunktól) - Már biztos, hogy az eredetileg nyolcvan napra tervezett cukorfőzési kampány a Rimaszombati Cukorgyárban nem fejeződik be a kará­csonyi ünnepek előtt. A feldolgozás ép­pen ma tart a nyolcvanadik napjánál, de még közel 20 ezer tonna répát kell feldol­gozni, így a karácsonyi ünnepek alatt és az év utolsó napján sem szünetel majd " a munka. Az időbeli eltolódást a kedvezőtlen idő­járás eredményezte. A november végi tartós esőzés miatt egy ideig szünetelt a répabetakarítás, s így a felvásárlás csak lassú ütemben folyt. Ennek további követ­kezménye az lett, hogy a répával együtt sok sár is érkezett a gyárba. Jelenleg is több mint 30 százalék a hulladékanyag. A répa cukortartalma jelenleg 14,3 száza­lék, de ez a hideg időjárás miatt szinte naponta csökken. Pelle Tibor mérnök, megbízott igazga­tó - aki pár nappal ezelőtt kapott megbí­zatást a vállalat vezetésére - elmondta még, hogy a gyár az említett nehézségek ellenére is közepesen, jó eredménnyel zárja az évet. A tervezett 170 ezer tonna helyett, mintegy 10 ezer tonnával keve­sebb cukorrépát dolgoznak fel, ennyivel vásároltak kevesebbet Magyarországról. (polgári) VAS ISTVÁN HALÁLÁRA Nyolcvanegy esztendős korában ő is elhagyott minket. Nemrég Nemes Nagy Ágnest bucsuztattuk, s most a Nagy Kaszás ót vette sorra, miután évek óta szörnyű betegségekkel kínoz­ta, melyek közül - a fizikai bajok mellett - talán a legrettenetesebb az lehetett, ahogy legjobb barátainak, például Ottlik Gézának a végső távozását is meg kellett élnie. Azzal a világos ésszel, ahogyan egész életében figyelte a létet. Vas István hitt és bízott a ráció erejében, s ezért tudott megértő lenni a prófétai hevületű költőtársak iránt ép­penúgy, mint ahogy kész volt a változá­sok erkölcsileg indokolt támogatására. Nem ismerte a kizárólagosságot. Nem akarta ismerni a kirekesztést. Talán azért, mert bőségesen volt része benne életében: először, mint Kassák hívét és vejét rekesztették volna ki azok, akik már a Nyugatot csak klasszikus hagyo­mányként tudták értékelni, aztán klasz­szicista költőnek nevezték, mert az ifjú­ság lázadásain túljutva a tartós értékek megőrzésére és fejlesztésére töreke­dett. Emberként üldözték, mint zsidót, mint baloldalit, aztán mint olyat, aki nem értett egyet Rákosival, aztán azért, mert - úgymond - „megtért". Mindez így történt - formailag. Való­jában: Vas István mindenkor hűséges maradt önmagához. Hűvösen és té­nyek alapján szemlélte az életet, s tud­ta: a világot megváltoztatni ugyan csak­nem lehetetlen, s biztosan lehetetlen akarata ellenére, ám megérteni lehet­séges. A megértésnek azonban lénye­ges kelléke a megismerés. Vas István életműve - költészete, műfordításai és esszéi, meg nagyszerű önéletírása - a megismerést és a meg­értést egyszerre segíti. A század egyik legjelentősebb, magyar irodalmára volt: Illyés kortársa, Radnóti barátja és Ju­hász Ferenc, meg Nagy László felfede­zője. így emlékezzünk reá: a magyar­ság folytonosságának egyik őreként. E. F. P. ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK AZ EK-DÖNTÉSRÖL (Folytatás az 1. oldalról) munkacsoportjainak üléseit ezentúl nem .Hágában, hanem Brüsszelben tartják. A helyszín megváltoztatását Portugália kérte, ez az ország lesz január 1 -tói az EK soros elnöke. A holland külügyminiszter szerint az sem kizárt, hogy a békekonfe­rencia végleg Brüsszelbe költözik. Tegnap kezdte meg jugoszláviai misz­szióját az ENSZ 21 megfigyelője is, akik között 12 katonatiszt van. Feladatuk, tiogy Belgrádban és Zágrábban megteremtsék a feltételeket a 10 ezer főnyi ENSZ­katona esetleges kiküldéséhez. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a horvát frontokon tartós tűzszünet lépjen ha­tályba. Szlovénia és Horvátország viszonylag pozitívan reagált az Európai Közösségek határozatára, hogy bizonyos feltételekkel január 15-e után hajlandók elismerni a két köztársaság függetlenségét. A reagálá­sokból azonban nyilvánvaló, hogy mind Zágrábban, mind Ljubljanában azért a ko­rábbi elismerésben bíztak. A legnagyobb megelégedéssel a két „semleges" köz­társaságban, Macedóniában és Bosznia­Hercegovinában fogadták a EK határo­zatát. Nyilván az EK-döntés hatására Auszt­ria is módosította álláspontját. Bécs ere­detileg e hét végére tervezte az elisme­rést, kedden viszont Alois Mock külügy­miniszter bejelentette, Szlovénia és Hor­vátország függetlenségét 1992. január 15-én ismerik el. Bécs ugyanakkor kész elismerni a többi jugoszláv köztársaság szuverenitását is. Franz Vranitzky kan­cellár a kérdéssel kapcsolatban közölte, Ausztria azt tartja helyesnek, ha a további országokkal együtt ismeri el Szlovéniát és Horvátországot. A La Libre belga napilap tegnap a ti­zenkét EK-tagország külügyminiszterei­nek döntését úgy értékelte, mint az egy héttel korábbi maastrichti csúcstalálkozón elfogadott közös európai külpolitika rossz próbáját. Idézte az ülés egyik résztvevő­jét, aki szerint a miniszterek közösen döntöttek arról, hogy mindenki azt csinál, amit akar. A belga lap szerint Németor­szág elérte célját, a megfogalmazott felté­telek szerint kormánya már ma elismer­heti a jugoszláv köztársaságokat. Francia­ország és a többiek pedig igyekeznek megőrizni az egység látszatát. A La Libre szerint ez azt bizonyítja, hogy az EK egyes tagországai nem hajlandóak le­mondani külpolitikai szuverenitásuk nagy részéről. Szlobodan Milosevics szerb elnök kedden Radoman Bozsovicsot nevezte ki a köztársasági kormány élére. Elődje, Dragutin Zelenovics az elmúlt hét végén mondott le a miniszterelnöki posztról, a kormányon belüli gazdaságpolitikai el­lentétek miatt. Mint ismeretes, Vajdaság autonóm státusát 1990 szeptemberében szüntette meg a szerb kormány. A viszonylagos éjszakai nyugalom után tegnap reggel kiújultak a harcok a horvát­országi hadszíntereken. A zágrábi rádió jelentése szerint a hadsereg Eszéket tá­madta a leghevesebben, ágyúkkal, akna­vetőkkel és rakétákkal lőtték a várost. Tűzpárbaj robbant ki Zadar környékén és Dalmácia néhány más térségében. Szerb források szerint ugyanis a horvát erők itt támadást intéztek a Zemunik katonai légi­támaszpont ellen. Dubrovnikban nyugalom volt, a körül­zárt városban már csaknem 80 napja nincs víz-, villanyáram- és hőszolgáltatás. Folytatódik a hadsereg kivonulása Hor­vátország belső területeiről is. Egy Zág­ráb közelében levő kaszárnyából két transzport indult - a haditechnikát is bele­értve - Bosznia-Hercegovina felé. A PARLAMENT NEM HAGYTA J0VA OLSZEWSKI LEMONDÁSÁT A lengyel parlament tegnap elutasította Jan Olszewski megbízott miniszterelnök lemondását. Vagyis: megszavazta neki a bizalmat azzal, hogy folytassa erőfeszí­téseit az új kabinet létrehozása érdeké­ben. Meglepetésre 214 képviselő támo­gatta Olszewskit, 132-en szavaztak elle­ne, 73-an pedig tartózkodtak a szavazás­tól. Ezt az eredményt megfigyelők egyér­telműen Lech Walesa elnök veresége­ként értékelik. Mint ismeretes, Olszewski kedden je­lentette be lemondási szándékát, mivel 13 napon át hiábavalónak bizonyultak az új kormány létrehozását célzó tárgyalásai. Egyébként lemondásának fő okaként a varsói kommentárok azt jelölték meg, hogy nem tud kijönni Walesával. Ol­szewski ugyanis nagyobb súlyt kíván he­lyezni a szociálpolitikára, ezzel szemben az államfő a radikális gazdasági reformok folytatásának a híve. Két olyan politikus, akikre Olszewski fontos miniszteri tárcá­kat kívánt bízni, állítólag Walesa javasla­tára lépett vissza. Kérdés, hogy lesz-e még az idén új kormánya Lengyelországnak, hiszen már szétesett a korábbi ötpárti jobbközép koa­líció is, amelynek Olszewski volt a jelöltje. Mostanra az ötök hármakká zsugorodtak össze, s gyakorlatilag csak 110 képvise­lőjük van a 460 tagú parlamentben. MELEGEN TARTOTT TEMANK: AZ USA IS ODAFIGYEL A MAGYAR SZÓRA Jugoszláviai laptársunk, az újvidéki Magyar Szó szerkesztősége hetek óta vívja elkeseredett küzdelmét a vajdasági (szerb) tartományi kormányzattal a lap függetlenségének megóvásáért. Erről már több ízben tájékoztattuk olvasóinkat. Mint ismeretes, a tartományi parlament Maróti Miklóst nevezte ki főszerkesztő­nek, akinek nincs szakmai tapasztalata és magyarul is alig tud. A Magyar Szó mun­katársai kivétel nélkül elutasították öt, hi­szen nyilvánvalóan valamiféle politikai biztos szerepét töltené be a független lapnál. Ráadásul Maróti az alelnöke a VMDK ellenében, szerb bábáskodással létrehozott Magyarok Hazájukért, Szerbi­áért, Jugoszláviáért nevű mozgalomnak. (Az már külön téma, hogy e gittegyletsze­rű képződménynek egyes források szerint huszonhét, más, nagyvonalúbb becslé­sek szerint talán száz tagja van.) Már arról is írtunk, hogy a hatalom támadása a saj­tószabadság ellen akkor fordult át paródi­ába, amikor Maróti öngyilkossággal is fenyegetőzött, ha a kollektíva nem ismeri ót el. De térjünk vissza a komoly dol­gokhoz. Kedden jelentós esemény történt a Magyar Szó életében. A szerkesztősé­get felkereste Warren Zimmerman, az USA belgrádi nagykövete. A diplomáciá­ban meglepő eseménynek számít, hogy egy amerikai nagykövet kisebbségi lapnál tegyen látogatást. Érdeklődésemre Sin­kovits Péter, a lap művelődési rovatának vezetője elmondta, a nagykövet kijelen­tette: az ő látogatása az Egyesült Államok támogatását jelenti a Magyar Szónak. Arról beszélt, hogy Amerikában 200 évvel ezelőtt Jefferson elnök valahogy úgy fo­galmazott, ha a hatalom és a szabad sajtó között kellene választania, akkor ó, az elnök, a szabad sajtót választaná. Ezt a látogatást a Magyar Szó és mindazok a demokratikus erők, amelyek már eddig is támogatásukról biztosították a lapot, nagy erkölcsi győzelemként köny­velhetik el. Csupán két belgrádi lap nem tudósított az eseményről, a többi viszont nagy teret szentelt neki. A főszerkesztő-válságnak azonban még mindig nincs vége. Hallgatólagos megállapodás szerint a lap továbbra is úgy jelenik meg, mint eddig, vagyis Maróti úr neve nem szerepel az impresszumban. Maróti Miklós álláspontja egyelőre és pil­lanatnyilag az, hogy nem gátolja meg a lap megjelenését. Viszont december 26-27-én ismét összeül a tartományi képviselőház, és ezen a találkozáson va­lószínűleg el kell fogadniuk valamilyen álláspontot. A legegyszerűbb és a legjobb megoldás az lenne, ha addig közösen tudnának valakit főszerkesztőnek java­solni. Mint ismeretes, az eddigi vajdasági tartományi kormányfőt, Bozsovicsot szerb miniszterelnökké nevezték ki, és kérdés, hogy a Magyar Szó problémáját magával viszi-e, vagy megfeledkezik róla és számára nagyobb horderejű kérdések­kel fog foglalkozni. A lényeg: a lap leállítá­sának közvetlen veszélye az amerikai nagykövet látogatása után elmúlt. (malinák)

Next

/
Thumbnails
Contents