Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-14 / 293. szám, szombat

KULTÚRA TÚJSZÓI 1991. DECEMBER 14. A MEGTALALT UT BALÁZS ISTVÁN FESTŐMŰVÉSZ MŰTERMÉBEN Akik figyelemmel kísérik a hazai képzőművészetet, bizonyára megjegyezték a rimaszombati Balázs István nevét. Számos önálló és csoportos kiállításon láthattuk a harmincnégy éves festő munkáit, önállóan első ízben Rimaszombatban mutatkozott be 1986-ban, majd Losonc következett (1988), utána Túrócszentmárton (1990), Balassagyarmat és Rimaszombat (1991). Csoportos kiállításokon 1985 óta vesz részt - Pozsonyban, Besztercebányán, Prágában, Zsolnán, Liptószentmiklóson, Salgótarjánban és másutt. Novembertől ez év végéig Besztercebányán láthatók munkái, 1992 februárjában a losonci Nógrádi Galériában, márciusban és áprilisban a rimaszombati Gömöri Múzeumban, májusban és júniusban pedig a liptószentmiklósi Bohúň Galériában állít ki. Műveit a kritika kedvezően fogadja. Alena Vrbanová a legutóbbi katalógusban egyebek közt ezt írja róla: ,,Balázs István a nyolcvanas évek első felében lépett a hazai művészeti életbe. Ebben az ellentmondásokkal teli időszakban már a művészet fejlődése kezd kicsúszni a hivatalos irányítás kezéből. A fiatal nemzedék haladó része sem a főiskolán, sem a hivatalos kulturális életben nem talál szándékainak megfelelő hiteles, önálló kifejezési eszközöket. Ezért a kortárs európai irányzatokhoz fordul példáért. Tudatosan merít a transzavantgárd, neoavantgárd és posztmodern törekvésekből... Programjával tudatosan csatlakozik a kortárs európai figurális festészet (új vadság) mozgalmához. Ennek ellenére Balázs munkásságában semmi sem egyértelmű." Sok múlik tehát azon, mit „látunk bele" a képekbe, milyen érzést váltanak ki a szemlélőből. Hogy mi mindent fejez ki egy-egy festmény, az olykor magát a művészt is meglepi. Ezt Balázs István nem is tagadja. - Engem az különösebben nem befolyásol, mit gondolnak, mondanak vagy írnak munkáimról. Gyakran utólag, a mások véleményéből tudom meg, mi mindent kifejeztem. Vagyis azt is megértik képeimből, amit tudat alatt közöltem. Balázs István arra rörekszik, hogy azt fejezze ki, ami a látható és a láthatatlan világ határán létezik. Ehhez keresi szüntelenül a formát, a megoldást. Persze, tisztában van Balázs István: Torzó (olaj, 1989) azzal, hogy ez valamennyi művész, minden művészet célja. Vagy ahogy ő mondja: ,,a művészet alapgondja". Akárcsak a maximális érthetőségre és egyben a sajátosságra való törekvés. - Mi a jövőnek .dolgozunk - mondja, de elismeri, ezt bármelyik meg nem értett alkotó állíthatja. Hogy kinek van igaza, azt csakis az idő dönti el, mely néha még azokhoz is kegyetlen, akik életükben sikeresek. Megkérem, szavakkal próbálja ecsetelni, mit ábrázol a falon függő, legnagyobb méretű képe. - Címe még nincs - szaladnak össze a ráncok s minden szavát megfontoló, halk szavú piktor homlokán. - Ez lényegében egy torzólenyomat. - Torzólenyomat - ismétlem meg. - Ez akár a címe is lehetne. - Lehetne - teszi hozzá elgondolkodva, majd elmagyarázza, hogy a kép közepén elhelyezett fotópapíron saját testének a lenyomata látható. Ez az objektív elem csak azáltal válik egyénivé, hogy belehelyezte egy bizonyos környezetbe. Ami a képen központi helyre kerül, az központi jelentőségű is. A lenyomaton látható vállak a keresztre feszített testet is asszociálhatják. A vörös foltok pedig az ember páros szerveit. Az absztrakt, illetve a félig vagy teljesen nonfiguratív képek láttán sokan elhamarkodottan arra a következtetésre jutnak, hogy alkotójuk a reális ábrázolást nem tanulta meg. Pedig a művészek rendszerint csak egyéni fejlődésük során térnek le a figuratív ábrázolás útjáról. - Én is a realizmusból indultam ki. Ezt bizonyítják például az 1985 ben készült Társaság, sőt, az 1987-ben festett Kártyázók című képeim. Úgy éreztem, előbb le kell rónom a realizmussal szembeni adósságomat. A Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolától, melyet 198^-ben végeztem el, nem túl sokat kaptam. Inkább csak diplomát adott. A volt tanáraim nem egyéniségek. A tetszetős festészet, a művész érvényesülése még nem okvetlenül jelent művészi színvonalat. Saját utamat lassan találtam meg, mondhatnám, képről képre alakult a stílusom. Bármennyire elütnek is egymástól az 1985-ben készült munkáim a legújabbaktól, valami közös vonás is van bennük. Képet hoz be a műterembe. A hatalmas vászon egy férfit és egy ruhátlan nőt ábrázol, akikre egy vén szatír leskelődik. A kép címe: Nyári éjszaka. - A figurák nem modell után készültek - mondja a művész. - Ezt Inkább csak diplomát adott... (Archív felvételek) a képet többször is átfestettem. A nő eredetileg ruhát viselt. A leskelődő később került a kompozícióba. Nem elég, ha a kép csak gyönyörködtet. - A giccs is azt teszi. -A giccs hamis illúziót vált ki - válaszolja. - Persze, minden művészet illúziókeltés. Szerintem nem is a giccs érdekes, hanem maga a giccsigény. A giccs valahogyan mindenkire hat: a csillogás-villogás, a kirakatok, a Barbie-babák. - Mi a véleménye a naiv művészetről? - Bizonyos szakmai hiányosságok megbocsáthatók a naivaknak. Az a baj, ha üzleti megfontolásból kezdenek festeni. - Ez csak a naiv művészeknek árt? - Minden művészetre káros, ha elsősorban a pénz a motiváció... Hogy én miből élek? - ismétli meg kérdésem. Szabadúszó vagyok. Tavaly két képemet megvett a Besztercebányai Galéria. Eladogatok régebben festett tájképeimből. Bár Balázs István alkotás közben nem az eladásra gondol, pénzre neki is szüksége van. És nemcsak a mindennapi megélhetés miatt. Műtermét, mely ugyan csodálatos helyen van, hiszen ablaka a város főterére néz, nagyobbra szeretné cserélni. Itt a festészetre rendezkedett be, de más technikák is érdeklik. Ezért hasznosnak tartja, hogy 1990 nyarán egy hónapot tölthetett a salgótarjáni nemzetközi művésztelepen, a grafikusok alkotótáborában. Ott készült munkái is láthatók kiállításain. FÜLÖP IMRE Kis NYELVŐR MIKOR KERÜL SOR VALAMIRE? ,,Az idén kerül sor huszonkettedszer a Kazinczy-napok megrendezésére"; „Holnap a művelődési házban ismeretterjesztő előadásra kerül sor"; „Heves tüntetésekre került sor a törvényjavaslat megvitatásakor" - olvashatjuk naponta a hasonlóképpen szerkesztett mondatokat lapjainkban, hallhatjuk őket a rádióban, televízióban. Talán sejtik is, hogy a sor kerül, illetve kerül sor valamire terpeszkedő kifejezés miatt idézzük ezeket a mondatokat. Nincs nekünk kifogásunk e kifejezés ellen, ha a saját szerepében, jelentésében használják, vagyis azt jelenti a mondatban, hogy valamire valóban sor került, azaz valami sorra került. Például az ilyen mondatokban: ,,Csak a múlt héten került sor a törvényjavaslat megvitatására. Természetesen csak akkor jó ez a mondat így, ha a szóban forgó törvényjavaslatnak a minduntalan halogatott vagy eddig valami miatt napirendre nem tűzhető megvitatásáról van szó, s erre a múlt héten végre sor került. Ebben a mondatban sem emelhetünk kifogást ellene: ,,Egy óra várakozás után került sor az ügyem elintézésére. Nem, mert itt is valaminek a sorra kerülését fejezzük ki vele. De ha megfigyeljük a bevezetőben idézett három mondatot, azokban egyáltalán nem ezt fejezte ki a kerül sor vagy sor kerül szókapcsolat. Figyeljük csak meg: Holnap a művelődési házban ismeretterjesztő előadásra kerül sor. Itt bizony nem arról van szó, hogy egy régen időszerű, régóta várt ismeretterjesztő előadást végre megtartanak, hanem csupán arról, hogy a művelődési házban ismeretterjesztő előadás lesz. Az utóbbi időben ugyanis a sor kerül valamire kifejezés kilépett saját szerepéből, s a személytelen cselekvés kifejezőjévé vált. Mivel nincsenek szenvedő igéink, amelyek kifejeznék az ilyenfajta cselekvéseket, pótmegoldáshoz folyamodunk. Ha nem akarjuk közölni, hogy kik tüntettek, azt mondjuk: tüntetésre került sor. Pedig néha az igék többes szám harmadik személyével is kifejezhetnénk határozatlan alanyt: Hevesen tüntettek a törvényjavaslat megvitatásakor; Az idén rendezték meg huszonkettedszer a Kazinczy-napokat. De olykor a létige (a volt, lesz) is kisegít bennünket: Holnap a művelődési házban ismeretterjesztő előadás lesz; Heves tüntetés volt a törvényjavaslat megvitatásakor. Néha csak a kerül igét használjuk fel személytelen cselekvés kifejezésére -ra, -re ragos határozói vonzattal. Se szeri, se száma az efféle helytelen, terpeszkedő kifejezéseknek: az ügy elintézésre kerül; a műsor (vagy előadás) megrendezésre kerül; a javaslat elfogadásra kerül; az ítélet végrehajtásra kerül; stb. Ebben az esetben szintén használhatjuk a határozatlan alanyt kifejező többes harmadik személyű igealakot, mégpedig az adott kifejezésekben szereplő -ra, -re raggal ellátott, rendszerint -ás, -és képzős főnév alapigéjét: az ügyet elintézik; a műsort megszervezik; az előadást megrendezik; a javaslatot elfogadják; az ítéletet végrehajtják. A kerül ilyenkor tehát csupán segédigei szerepet tölt be a mondatban. Természetesen semmi kifogásunk nem lehet a kerül ige ellen, ha a saját jelentéseiben fordul elő. Vagyis nyugodtan használhatjuk, ha azt jelenti: valaki a hosszabb úton megy valahová (nagyot kerül); a közelébe sem megy valaminek, valakinek, vagyis elkerül valakit, valamit (kerüli az embereket); ellenőrzésképpen körüljár valamit (kerüli az erdőt); valaki vagy valami valahová jut (kórházba kerül); valamilyen célra adódik, akad valami (kerül egy kis itóka is a háznál); stb. Semmi okunk arra, hogy ilyenkor - s ezt most én is nyugodtan írom le - kerüljük a kerül-t. JAKAB ISTVÁN NAPLÓ A JOGFOSZTOTTSÁG ÉVEIBŐL 4 Kalligram Kiadó (a budapesti Régióval és a pozsonyi Madáchcsal együttműködve) a napokban jelentette meg az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar könyvszenzációját, Fábry Zoltán 1945-1948 között irt. s legközelebbi barátai áltaí évtizedeken keresztül titkos fiókokban, katonaládákban rejtegetett naplóját Üresjárat címmel. Amikor 1989 forró őszén a napló két részlete megjelent a budapesti Magyar Hírlapban, azonnal az érdeklődés középpontjába került. Joggal, hiszen a napló egyrészt tovább árnyalja a Fárbryról kialakított, s mára már meglehetősen egyoldalúnak ítélhető képet, másrészt pedig számos tanulsággal szolgáló hiteles dokumentum egy embertelen korból, a jogfosztottság éveiből. Olyan torokszoríto. fájdalmas mementó, melynek ismerete nélkül nem alkothatunk hü képet a csehszlovákiai magyarság tőrténeimének leggyőtrelmesebb időszakáról: a kollektív bűnösség, a deportálások, kitelepítések, az intézményesített magyarüldözés koráböi. A napióban a csehszlovákiai magyarság sorsának, tragédiájának bemutatása mellett Fábry bonckés alá veszi a szlovák fasizmus továbbélésének formáit de élesen bírálja az orosz imperializmus terjeszkedését, az orosz kommunizmus ..nyílt és leplezetlen fasizáiódását ..brutális imperialista vonalvezetéséi" is..., őszinte, lehangoló, de egyben felemelő könyv Fábry Zoltán naplója: a második világháború után oly sokat szenvedett csehszlovákiai magyarság kétségbeesett segélykialtasa, melynek keserű emléke még ma is kísért bennünket, A könyv postai utánvéttel megrendelhető az Kalligram Kiadó, Barátság tér 2172/31, 929 01 Dunajska Streda. Ára 69 korona. VILLÁMINTERJÚ JÓZSA MÓNIKÁVAL, a galántai Kodály Zoltán Daloskör vezetőjével A NÉV KÖTELEZ 1956 őszét írtuk, amikor Zárecky László, Papanek Imre és Gálffy László, az egykori Hanza Dalárda volt tagjaira és hagyományaira alapozva elképzelésüket, hozzáláttak egy énekkar megszervezéséhez. Kezdeményezésüket siker koronázta, Ág Tibor karnagy vezetésével rövidesen megalakult a galántai Kodály Zoltán Daloskör. Megalakulásának 45. évfordulója apropóján Józsa Mónikával, a kórus jelenlegi vezetőjével beszélgettünk. - Elsősorban azokra gondolva, akik nem ismerik az énekkarukat, először is arra kérném, hogy röviden summázza a Kodály Zoltán Daloskör eddigi harmincöt évének említésre méltó eseményeit. - 1982-től állok a kórus élén, így a daloskörhöz kötődő közvetlen élményeim, emlékeim csupán az azóta eltelt kilenc esztendőből vannak. Az énekkar nyolcvankettő előtti történetét csak az idősebbek elbeszéléseiből ismerem: amit kiemelésre méltónak tartok ebből az időszakból, az az, hogy annak idején maga Kodály Zoltán is beleegyezett, hogy a kórus az ő nevét viselje. Egyetlen feltételt szabott csak, azt, hogy a kórustagok összejövetelei ne váljanak afféle borozgatásokká. Amíg élt, rajta tartotta a szemét a daloskör munkáján, és Zárecky Laci bácsi közvetítésével a tanácsaival is hozzájárult a színvonalának az emeléséhez. A név, persze, a halála után is kötelez, és én azt hiszem, hogy ennek jelenleg is tudatában van valamennyi kórustag: A névadónkhoz méltón igyekszünk énekelni és egyáltalán - létezni. Az eltelt harmincöt év során nagyon sok helyen fellépett a kórus, több ízben vendégszerepelt Magyarországon is. A legutóbb, ez év tavaszán, a helyi gimnázium leánykarával és a Fakó zenekarral együtt Erdélyben voltunk egyhetes előadói körúton. Mindannyiunk számára feledhetetlen élmény volt. Megemlíteném még, hogy a megalakulása óta nagyon sokszor került hullámvölgybe a kórus: minden esetben úgy tűnt, hogy most aztán már tényleg megszűnik, nem lesz ki énekeljen benne, de valahogy mindig sikerült kilábalnunk a bajból. A színvonal emelése érdekében sokszor önmagunkon kellett eret vágnunk, de megérte: ma már például elmondhatjuk, hogy mi vagyunk az egyetlen hazai énekkar, amelyik szerepelt (és nem is akárhogyan) valamennyi Kodály Napokon és még csak nem is a hazaiak jogán. - Milyen formában fogják megünnepelni a kórus megalakulásának harmincötödik évfordulóját? - A galántai művelődési központban rendezünk december tizenötödikén, vasárnap, 16 órai kezdettel egy karácsonyi hangversenyt. Nem csupán az évforduló okán: a karácsonyi hangversenyünknek immáron négyéves hagyományai vannak. Igaz, eleinte a névadónk születésnapja tiszteletére adott Kodály-emlékhangversenyként rendeztük meg, mert hát akkortájt nemigen volt tanácsos karácsonyi hangversenyt hirdetni. A műsor gerincét azonban mindig karácsonyi tematikájú kórusművek alkották. Természetesen az idén is így lesz. A hangversenyen egyébként rajtunk kivül a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola gyermekkórusa, a gimnázium leánykara, a Balassagyarmati Dalegylet és a Csornai Bárdos Kórus is fellép. Említettem már, hogy ez a hangverseny hagyományszámba megy a környéken: hiszem, hogy a galántai közönség számít rá és hiányolná, ha elmaradna. Amikor első ízben rendeztük meg, a végén sokan könnyezve jöttek ki a teremből és azt mondták, hogy negyven éve nem volt hasonló élményben részük. Bízom benne, hogy az idén is így lesz, mivel tulajdonképpen szeptember óta csak erre a hangversenyre készülünk. Közeleg a karácsony, Kodály- és Bartók-évfordulót ünneplünk, ráadásul a megalakulásunk évfordulóját is - senkinek sem szeretnénk csalódást okozni. Éppen ellenkezőleg: egy felejthetetlen élménnyel szeretnénk megajándékozni a közönséget. (kluka)