Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-08 / 262. szám, péntek

5 PUBLICISZTIKA 1991. NOVEMBER 8. VARIA-VARIÁCIÓK - TÖBB TÉTELRE ALMATEA, EGZOTIKUS ÍZEK • MÁR AZ ÚJ CSEMEGÉRE KÉSZÜLNEK • CÉLJUK: A HIÁNYPIACOK MEGHÓDÍTÁSA Az év elején lapunkban már beszámoltunk a nagymagyari székhelyű Varia Kft. sikeres rajtjáról, az akkortájt a piacgazdálkodás vizeit még csak óvatosan kóstolgató vállalkozás létrehozóinak merész terveiről, elképzeléseiről. Eleinte gépi és vágószerszámokat gyártottak, a legelején másodállásban. Az első berobbanó sikert a könnyűvázszerkezetű variálható üvegház-konstrukció hozta meg a számukra. Jól ráéreztek a dél-szlovákiai piacon mutatkozó keresletre, s megfelelő reklámpolitikával, kedvező árajánlattal tartósan megvetették lábukat a hazai piacon. Akkori beszélgetésünk során Nagy Zoltán, Farkas László és Kováts Lajos, a cég alapítói hangoztatták, nem szándékoznak tétlenül ülni a babérjaikon. Nos, a Varia alapítóinak elképzelése, hogy évente 3-4 új termékkel jelentkeznek a hazai piacon, nem volt csupán jól hangzó frázis. Beindított élelmiszerprogramjuk első termékével, a Tina nevű üdítőporral már a nyáron letették névjegyüket a fogyasztók asztalára. Mégpedig a lehető legjobb minősítéssel. A Tina ugyanis alig pár hónappal megszületése után, a nyitrai Agrokomplex mezőgazdasági kiállításon megkapta a kiváló minőségért járó Aranysarló díjat. Az elismerés elsősorban a termék minőségének, a felhasznált természetes alapanyagoknak, s nem utolsósorban a nívós és ötletes csomagolásnak szólt. A Tina sikere akár egy kis lazításra is ösztönözhette volna őket, a piachoz való igazolás kényszere azonban olyan, mint a mókuskerék, nem lehet belőle kiszállni. - A piaci helyzet szinte napról napra változik. Azt hiszem, a mi előnyünk abban rejlik, hogy naprakészen, gyorsan tudunk váltani. Mert amit ma sikeres áruként gyártunk, nem biztos, hogy egy hónap múlva is el tudjuk adni. Ezért folyton keresni kell a változó igények kielégítésének új lehetőségeit - hangsúlyozta Nagy Zoltán, a cég igazgatója. - Legújabb piacra szánt termékünk is ennek szellemében^ fogant. Napjainkban megszaporodtak a Törökországba tartó turistautak. A résztvevők közül alig akad, aki ne ivott volna a török kereskedők által kínált almateából. Úgy gondoltuk, ha már oly sokat emlegetik - a turisták hoztak is magukkal haza - miért ne tudnánk ezt itt előállítani. Kapóra B

eretkén mindig jóhírű iskola volt - állítják az egykori diákok, szülők. Országos hírnévnek örvendett református árvaháza, ahova egykor a monarchia egész területéről érkeztek növendékek. De színvonalas* volt a református egyház vezette népiskola is, melynek helyét az alsótagozatos iskola vette át - amikor már lehetett. Sajnos, ezt az iskolát is utolérték a körzetesítés „áldásos" következményei. 1976-ban a kétosztályos kisiskolát a szülők többszöri kérése ellenére felszámolták, s attól kezdve a diákok - még a legapróbbak is - naponta utazhattak a szomszédos Gömörpanyitra. - Az iskola megszüntetése nem volt indokolt, mivel a faluban mindig volt elég diák - állítja Karnók András, aki akkor az elsők között emelte fel szavát a lakosság kérését figyelemre sem méltató rendelkezés ellen. Persze hiába. A beretkiek kénytelenek voltak belenyugodni a megfellebezhetetlen döntésbe. Titokban azonban mindig remélték: az a két tágas osztály a volt egyházi iskola épületében nem marad örökre üres. Gondozták az udvart, a kertet, rendben tartották az épületet, várták a kedvező pillanatot. Ez a pillanat, úgy tűnt, 1989. novembere után bekövetkezhet. A szülők újból kéréssel fordultak immár a tanügyi igazgatósághoz: nem lehetne-e visszaállítani Beretkén az alsótagozatos iskolát, megkímélve ezáltal 25 kisdiákot a Gömörpanyitra való fáradtságos oda-vissza utazgatástól? Az illetéjött, hogy az üdítöporok iránt az őszi-téli hónapokban csökkent a kereslet, így a gépsorokon már a karácsonyi piacra szánt instant teaporokat gyártjuk. Akárcsak a Tinát, ezeket is ötféle ízváltozatban dobjuk a piacra. Alma, narancs és citrom ízű teaporok mellett az egzotikus ízek kedvelőiről sem feledkeztünk meg, Sangria néven spanyol eredetű teakeveréket készítünk, amelynek íze és zamata a vörösbor és a kubai rum keverékére emlékeztet. Az ínyencek választékát ezenkívül forraltbor ízű teapor is kiegészíti. A teakeverékek C-vitaminnal dúsítottak, és természetes gyümölcskivonatot tartalmaznak, így elsősorban a gyermekek körében arathatnak osztatlan sikert. Forró, langyos, hideg vízben egyaránt kiválóan oldódnak. Azt már talán hozzá sem kell tenni, hogy az áru kiszerelése a már megszokott Varia-szinten, ízléses dobozokban történik. A „variások" lényegében 5-6 hét alatt hozták össze ezt az új terméket, amely szorosan kapcsolódik az előző termeléshez. Mi lehet a titka a gyors váltásnak? Nagy Zoltán szerint elsősorban jó ötletek kellenek hozzá, és nagyon sok munka. Természetesen a háttérben van néhány kiváló, az ötleteket kivitelező szakemberük is. A kemény gazdasági feltételek ellenére ma már elmondható, a Varia Kft. befutott vállalkozás lett. Jelenleg mintegy harminc alkalmazottuk számára biztosítanak folyamatos munkát és megfelelő bért. - Nálunk mindenki annyit keres, amennyit teljesít. Dolgozóinknak nem kell attól félni, hogy ha magasan túlteljesítik a normát, esetleg felemeljük azokat. Ezt a szerződésben is biztosítjuk - állította az igazgató. - A világot járva egyébként azt tapasztaljuk, az itteni emberek is legalább olyan tehetségesek, mint a nyugatiak, esetenként még többre is képesek, mert sokrétűbbek. Noha a vállalkozás befutott, az igazgató inkább optimista, mint elégedett. - A Tina sikere túlszárnyalta az elképzeléseinket, panaszkodni tehát nincs okunk. A következő évre is van néhány eredeti ötlet a tarsolyunkban. Az élelmiszer-programot folytatjuk, s egy újabb csemegével jelentkezünk a piacon. Hogy mi lesz, az titok. Kóstolni azonban már meg lehet - nyújtott egy szeletet a kekszszerú készítményből. - Többet nem árulhatok el róla, de ismereteink szerint ilyen termék még nincs a hazai piacon. Amint megtudtuk, a valóban ízletes terméket külföldi partner bevoÉvente három-négy új termékkel szeretnénk jelentkezni a piacon - mondja Nagy Zoltán, a Varia igazgatója násával, lengyel együttműködéssel szeretnék előállítani. További tervük a kovácsoltvas termékek gyártása. Rácsok, kerítések készítését még az idén elkezdik, s ha minden igaz, exportra is jut belőlük. A Varia kereskedelmi és reklámpolitikája ez idáig elsősorban a hazai piacra irányul. - Alapelvünk, hogy addig nem érdemes nyugati piacra vinni az árut, míg a hazai piacot nem uraljuk, hiszen az amúgyis telített - vallotta Nagy Zoltán. - Inkább a hiánypiacok felé orientálódunk. Lengyelországban, Erdélyben sikerült olyan vállalkozótársakat találnunk, akik képesek és hajlandók az együttműködésre és az árucserére. Távlati terveik? Az igazgató szerint, amíg a politikai és gazdasági feltételek meglesznek a szabad vállalkozáshoz, nincs mitől tartaniuk. Megvalósítására váró ötletük van elég, a szükséges munkakedvvel és hittel a Varia „triumvirátusa" kétségkívül rendelkezik. - A kemény gazdasági feltételek ugyan bennünket is szorítanak, de ezek kiszámíthatók, előreláthatók s így kivédhetők. Ám egy jelentősebb politikai változás, aminek az előszele szüntelenül itt lengedez a levegőben, nagyobb veszélyt jelent. Ha megváltozik a politika, vele változik, s ki tudja, milyen irányban, a gazdasági rendszer, az a kezdő vállalkozásokra nézve beláthatatlan következményekkel járna - osztotta meg kétségeit Nagy Zoltán. Nekik ugyanis most elsősorban arra van szükségük, hogy a meglévő gazdasági környezetben saját elképzeléseik szerint dolgozhassanak. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ lök javították meg, amit lehetett. Kaptunk még két szekrényt, egy rozzant katedrát. A kályhát már a községi hivatal adta. Segédeszközöket, tanszereket, módszertani segédanyagokat nekem kellett beszereznem. Amit lehetett, megvettem, ha nem ment, kölcsönkértem más iskoláktól. Igaz, az iskola berendezésére kaptam 50 ezer koronát, ebből már vettem egy sor szekrényt, asztalokat, székeket a napközibe, mindezt 33 ezer koronáért. De még annyi minden kellene! Szerencse, hogy a szülők mindenben segítenek. Nélkülük, az ô akaratuk, igyekezetük nélkül, itt nem lett volna iskola. Az épületet rendbehozták, kifestették a termeket, megmosták az ablakokat, megjavították a padokat, a tan

J termet feldíszítették virággal... Csodálatos emberek! V

alóban, az emberi akarat csodákra képes. Egy közösség akarata még ennél is többre. Mert lám, a beretki szülők a fáradhatatlan polgármester vezetésével elérték azt, amiben mindig is bíztak: a beretki alapiskola a beretki gyerekeké lesz. S ebben még a tanügyi igazgatóság akadékoskodása sem gátolta meg őket. Remélhetőleg, az iskola zavartalan működéséhez szükséges eszközök is előbb-utóbb eljutnak Beretkére. Már csak az a kérdés, mire volt jó ez a sok huzavona. Vagy talán Rimaszombatban is akadnak olyanok, akik nem nézik jó szemmel egy magyar kisiskola újbóli megnyitását?! S. FORGON SZILVIA LAPSZÉLEN A KIBICNEK KÖNNYŰ ... és mi van a Pistával? - kérdezi a hátam mögött ülő útitársaim egyike szomszédját. - A jövő héttől munkanélküli lesz, de nem csinál nagy gondot belőle - hangzik a válasz. - Azt mondja, annyi segélyt kap majd, hogy nem is siet nagyon munkát találni. Legfeljebb azt mondja a munkahivatalban felkínált állásokra, hogy nem vág egybe tanult szakmájával. Szedi majd a segélyt, és már most kínáltak számára fusimunkát. A fusikeresetéből még adót sem kell fizetni... Hányan vannak az ilyen Pisták? Hányan élnek vissza a foglalkoztatási törvény nyújtotta „lehetőségekkel"? Az adómból-adónkból összehozott foglalkoztatási alapból szedik a sok esetben nem is kis összegű segélyt, s közben a markukba röhögnek... Pihenhetnek, ha akarnak, és ha kedvük úgy tartja, jól fizető, adómentes fusimunkát vállalnak. Igaz, „munkáltatójával" együtt vállal némi kockázatot, de a jelenlegi - nyugodtan mondható - gazdasági káoszban lefülelésük esélye nagyon csekély. Az adóhivatalok tulajdonképpen csak most szerveződnek, kapacitásuk aligha elegendő minden új vállalkozó könyvitelének alapos figyelemmel kísérésére. Közben meg a „Pisták" nyugodtan élősködnek rajtam, rajtad, rajtunk - morfondírozok magamban. Aztán azonnyomban furdalni kezd a lelkiismeret. Az az ismerősöm jut az eszembe, akit tegnap küldtek kényszerszabadságra vállalatának fizetésképtelensége miatt. Hogy eredendően nem a vállalat az oka fizetésképtelenségüknek, az számára sovány vigasz csupán. Öt már megcsapta a bizonytalanság érzetének a szele, és most szinte kilátástalannak látja jövőjét. Görcsét nem oldják a „féldecik" se. Próbálom őt kizökkenteni válságos lelkiállapotából, magyarázom, ha netán utilaput kötnek a talpára, jelentkezik valamelyik átképző tanfolyamra, és nem hegesztő lesz, hanem mondjuk épületlakatos. Nyugaton három-négy szakmát is kitanul élete során egy ember. Minden különösebb lelkizés nélkül vált, tehát, fel a fejjel! Ismerősömet ez nem nyugtatja meg, és sorolja ellenérveit. - Gondolod, hogy nem érdeklődtem már más munkahelyek, átképzési lehetőségek felől? Az eredmény szinte a nullával egyenlő. Mehetnénk az ország távolabbi részére, de minden ideköt. A család, a lakás... - legyint. A munkaügyi hivatalok tapasztalatai szerint nagy arányban olyanok is jelentkeznek munkanélküli segélyért, akik az utóbbi években nem dolgoztak, és most sem találnak munkát - olvasom egyik napilapunkban a munka- és szociális ügyi minisztérium dolgozójának nyilatkozatában. Jobban meg kellene különböztetni a szociális segélyre szorulókat a munkanélküli segélyre jogosultaktól. A törvény e tekintetben eléggé liberális, szigorításra lenne szükség - vallják a bennfentesek. Hallgatom a munkanélküliségi állapotot szinte élvezőről szóló párbeszédet - felháborodom. Hallgatom a munkanélküliségtől rettegő ismerősömet - igazat adok neki, és akaratlanul rajtam is szorongás vesz erőt. Olvasom a bennfentesek nyilatkozatát - igenlően bólogatni kezdek. Talán mégis törvényszigorítással kellene kezdeni, hogy ne legyen olyan sok a zavaros helyzettel visszaélő. Hogy többen vegyék komolyan a munkaügyi hivatalok kínálatát. Hogy mind többen éljenek az átképzési lehetőségekkel... Igen ám, csakhogy ez utóbbiból még korántsincs annyi, amennyire az általános nyilatkozatokból következtethetnénk. Nem is lehet, hiszen nem kezdődött meg úgy istenigazából a szerkezetváltás, a szlovákiai vállalatok zöme kivárásos álláspontra helyezkedett, esetenként okkal, de többnyire puszta megszokásból. A kormány ígért támogatást különböző banki procedúrák segítségével, de csak annak a vállalatnak, amely bizonyítja életrevalóságát. A segítségnyújtási kritériumok szigorúak, persze, az erre szánt pénzből sincs sok. S míg a felelős illetékesek azon spekulálnak, mely vállalatot indítsák el a piacgazdaság felé vezető úton, a munkanélküliek szaporodnak. Bizonyára sok közöttük a lógós, zömük azonban valószínűleg nem a munkanélküliségi állapotot tűzte ki életcéljául. A munkaügyi hivatali dolgozó, a minisztériumi előadó és a többi, a székében aránylag biztosan ülő könnyen mond ítéletet. Hiszen a kibicnek könnyű, neki semmi sem drága... PÁKOZDI GERTRÚD A Varia új termékei, az instant teaporok Prikler László felvételei MEGKÉSETT TANÉVNYITÓ ÚJRA OTTHON keseknek ugyan nem volt ellenvetésük, de a kisiskola megnyitására mégsem került sor. után Karnók András, akit a falu lakossága időközben polgármesterévé választott, kézbe vette az^ügyet. Ám fáradozását a többszöri utánjárás ellenére sem koronázta siker. A tanügyi igazgatóság ugyanis a beküldött higiéniai jelentés alapján nem engedélyezte az iskola megnyitását. Történt pedig ez egy héttel a tanévnyitó előtt. - A higiénikus által kifogásolt szociális helyiség megépítésére azonban hiába kértünk pénzt, a tanügyi igazgatóság pénzhiányra hivatkozva elutasította kérésünket - mondja Karnók András. - Akkor úgy döntöttünk, majd megcsináljuk mi az önkormányzat kevés pénzéből. A képviselőtestület meg is szavazott 10 000 korona hozzájárulást. A szülők pedig összefogtak és elvégezték a szükséges munkákat. Hihetetlenül rövid idő alatt s úgy, hogy sem a higiénikusnak, sem a tanügyi igazgatóságnak nem lehetett kifogása. Nem is volt, legalábbis az épület szociális színvonalát illetően. Hivatkozási alap azonban ezután is akadt. Kiderült ugyanis, hogy magyar alsótagozatos tanítót nem tudnak az újonnan megnyílt iskolába helyezni. Ezekből ugyanis a Rimaszombati járásban is vészesen kevés van. Végül ez az akadály is elhárult. A gömöri alapiskola egyik tanára, Bódi Kálmán vállalta el a beretki kisdiákok oktatását. így történhetett, hogy október 7-én a 25 nebuló végre elfoglalhatta helyét a beretki iskola padjaiban. A történetnek azonban, sajnos, ezzel még nem lett vége. A tanítás ugyan megkezdődött, de a seregnyi gond nem oldódott meg. Egy iskolába ugyanis nemcsak diák, tanító, és angolwécé kell. Egy iskolába padok, szekrények, segédeszközök, tanszerek, sőt Uram bocsá'! kréta is szükségeltetnek. - Mikor 1976-ban a beretki iskolát összevonták a gömörpanyitival - emlékszik vissza Karnók András -, a termekből elvitték az összes padot, szekrényt, segédeszközt, hangszereket (mert volt itt tangóharmonika, meg zongora is) Gömörpanyitra. De ki emlékszik már arra, mi minden volt a miénk? S az átadáskor készült leltár állítólag eltűnt. Úgyhogy most az lett a miénk, amit ott, Panyiton jónak láttak. - Nézze - vezet körbe az osztályon Bódi Kálmán tanító -, kaptunk tizennégy padot. Olyanokat, amiket amúgy is kiselejteztek volna. Az egyik padnak az ülőkéje volt összetörve, a másiknak az asztala. A szü-