Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám, kedd

1991. NOVEMBER 5. ÚJ SZÓ, SPORT EXTRA 8 VIALLI ÉS MANCINI: 100 000 DOLLÁR Vujadin Boskov, Európa jelenleg talán legsikeresebb futballedzője (61szeres válogatott, olimpiai ezüstérmes, jugoszláv bajnok és volt szövetségi kapitány, csapataival nyert jugoszláv, spanyol és olasz bajnokságot, holland, spanyol és olasz kupát, győzött a Sampdoriával a Kupagyőztesek Európa Kupájában is). A budapesti Nemzeti Sport munkatársa készített vele interjút • Mi lesz a Honvéd elleni visszavágón? — Tovább kell jutnunk! Erre mindenféle túlzott önbizalom nélkül is reális esélyünk van. • Milyen a mai olasz futball? — A válogatott viharai ismertek. Az élvonalban nemcsak kapitányváltás van, hanem generációcsere is. Maradona nincs, Baresi, Zenga és a többiek, túl a harmincon, már kifelé tartanak. Mattháus is elmúlt már 30, Gullit és Van Basten csillaga halványul, Schillacira rá sem lehet ismerni, Baggio nem váltja be a reményeket A 25 év körüliek, mint a Sampdoria Viallija és Mancinija kerülnek helyettük a csúcsra. • Legjobb csapata és legjobb játékosa? — Én mindenben esküszöm a Sampdoriára Akik ismerik az olasz valóságot, jól tudják, milyen bravúr bajnoki diadalunk, kupasikerünk. Milánói, római, torinói szupercsapatok előtt csak az a klub képes bajnokságot nyerni, amely valóban méltó arra. Es Vialli a legjobb olasz játékos. • Elismerik Olaszországban a Sampdoria nagyságát? — Nem. Mi kis csapatnak számítunk. Mint Magyarországon a Csepel. Ha bajnokságot nyerne a Fradi vagy a Honvéd előtt, a tényeket rögzítenék, de nem az lenne a téma, a Csepel miként csinálta, hanem az: hogy-hogynem a Fradi vagy a Honvéd az első. • Milyen a ma nemzetközi labdarúgása? — Változóban van. Nem lehet nem észrevenni a játékoshiányt Már minden angol csapatban is található fekete bőrű játékos, a belgákról, hollandokról, franciákról nem is beszélve. A nagy európai klubok már nem találnak új erőt ezen a kontinensen. Például, nem tudom, kit lenne érdemes megvásárolni a világbajnok országából, a német kluboktól. Olaszországbem az az átigazolási szenzáció, ha az egyik nagytól átmegy valaki a másikhoz. Új tehetségek nem tűnnek fel. Az új, kedvező futballpiacnak Afrika ós a Szovjetunió ígérkezik. • A dél-amerikai csapatokról regéket beszélnek. Ön is így látja? — Hallottam, olvastam véleményeket hogy Argentína, sőt még Kolumbia is az 1994-es vb komoly esélyesévé lépett elő. Nem osztom ezeket a nézeteket Teljesen más a futball, ha dél-amerikaiak játszanak dél-amerikaiak ellen, smegintteljesen más, ha ezek a csapatok európai válogatottal vagy európai klubbal csapnak össze. Európa a játék szervezettségében még mindig jelentősen előttünk jár. • Szavaiból úgy tűnik ki, hogy nem látja valami rózsásnak a labdarúgás jövőjét... — Aggódom, sokakkal együtt Mindenekelőtt hozzá kell látni a játékosneveléshez. Rossz irányba vezet hogy a pénz dönt el mindent. A legnagyobb klubok megveszik a legjobbakat és nem érdekli őket a nevelés. Észre kell venni, hogy amíg a futballban megtorpanás tapasztalható, más sportágak népszerűsége óriási mértékbén emelkedett. Ilyen a tenisz, a kosárlabda, az autósport Számolni kell a rögbi, a golf, az amerikai futball jelentős térhódításóval is. Ébredni kell az illetékeseknek, mindenekelőtt a FIFA-nak. Nem az a megoldás, hogy hozzák ezt az új kapusszabályt: nem lehet lepattogtatni a labdát azért, hogy csökkenteni lehessen az időhúzást Ennek más módjai vannak. Kérdezzék meg a FIFA-urak a szakembereket... • Említette a pénzt Sok pénz van az olasz futballban? — Igen, meg a spanyolban is. Óriási a közönség, nagyok a reklámbevételek, az olasz totó is hatalmas ősszegeket ad. A Sampdoriának nincs olyan szerződtetett játékosa, aki évente 300 000 dollárnál kevesebbet keresne. De a sztárok — így Vialli vagy Mancini — havonta megkereshetik a 100 000 dollárnál nagyobb összeget Mesés pénzeket kapnak a spanyolok. • Ha szavazna Európa 1991. évi aranylabdás játékosára, kit választana? — Nehéz feladat Talán a francia Papint jelölném. Ebben a gólínséges világban fény az éjszakáiban csodás gólképessége. FORRADALMI VÁLTOZÁS ELŐTT A KUPATORNAK LESZ JÁTÉK IS? Újabb forradalmi változás előtt állnak az európai labdarúgó kupatornák — mondogatják manapság futballberkekben. A forradalmi változásokat a televíziós és hirdetési jogok reformja jelenti, amelynek révén a BEK második fordulóján túljutott csapatok akár hétmillió svájci frankot (körülbelül 170 millió korona, illetve 350 millió forint) is kaphatnak. Ilyen tekintélyes összeg várhatna például a Spartára, a Kispest-Honvédra. Ha bejutnának a nyolc közé... A reform első lépése a BEK lebonyolítási rendjének megváltoztatása. Nevezetesen, hogy a negyeddöntőbe jutott nyolc csapat két négyes csoportban folytatja a küzdelmet a csoportokon belül mindegyik otthon és idegenben játszik mindegyikkel, ez egy-egy együttes számára hal találkozót jelent, míg a körmérkőzés során összesen huszonnégy meccsre kerül sor. A két csoportgyőztes vívja a elöntőt — előre kijelölt pályán. A KEK-ben és az UEFA Kupában az eddigiekhez hasonlóan otthon és idegenben vívott találkozókkal, végig kiesési rendszerben folyik a küzdelem; az UEFA Kupában a döntő továbbra is két mérkőzésből áll. Nos, az Európai Labdarúgó Szövetség azt akarja (még nem dőlt el véglegesen), hogy ennek a körmérkőzésnek a televíziós és hirdetési jogaival ne a klubok, hanem maga az UEFA foglalkozzon. A nemzetközi szövetség ugyanis az említett 24 meccsnek a televíziós közvetítési jogát és a hirdetési lehetőséget egyben, egy csomagban kívánja áruba bocsátani. Úgy, ahogyan ezt a jövő évi Európa-bajnokság nyolcasdöntője előtt is tették, mindőn a televíziós jogokat 25, a hirdetési lehetőséget pedig 15 millió svájci frankért adták el az Euroviziónak, illetve a luzerni International Sport and Leisure Marketing Co részvénytársaságnak, amely a világhírű Adidas-cég egyik leányvállalataként jött létre 1982-ben jelentős japán tőke részvételével. Hogy milyen összeg folyhat be a BEK-körmérkózés 24 találkozóján? Az UEFA-szakérlők szerint mintegy 100 millió frank, ebből a nyolc klub 55 százalékot kapna. Egy-egy második fordulón túljutott bajnokcsapatnak a részesedése tehát hozzávetőlegesen 7 millió svájci frank. Természetesen ehhez járulhat még az első két forduló bevétele, hiszen az őszi mérkőzéseken a saját rendezés változatlanul érvényben marad, a televíziós jogdíjakból származó bevételeknek „csak" 10 százalékát kell az UEFA folyószámlájára átutalni. A döntőbe jutott két legsikeresebb bajnok pedig természetesen még többet kereshetne. A további 35 százalékot osztanák szét az első két fordulóban kiesett 24 csapat s azok nemzeti szövetségei között. Ez a jelenlegi előzetes számítások szerint 1,4 millió frankot jelentene. Szigorú előírás volna azonban, hogy a szövetségnek átutalt pénzt kizárólag az utánpótlás nevelésére, a fiatalok labdarúgására lehetne felhasználni. így tehát 55 százalékot kapnának a sikeresek, 35 százalékot az első két fordulóban kiesettek, s a fennmaradó 10 százalék kerülne az UEFA kasszájába, amiből a játékvezetői és egyéb költségek mellett maradna az utánpótlás nevelésére is. A televíziós és hirdetési csomagterv ellenértékeként egyelőre 100 millióra becsült bevételt — bár az üzletemberek összegekről nem szívesen nyilatkoznak — elérhetőnek tartják. Hatvan—nyolcvan milliót azonban százszázalékosan biztosra vesznek. Arról azután nem is beszélve, hogy az UEFA megfelelő üzleti siker esetén a KEK-ben és az UEFA Kupában is hasonló reformot tervez, a legjobb nyolc A gólokat, a látványt szeretik a nézők. (CSTK felvétel) már két csoportban, kórmérkőzéssel folytatná a tornát. így összesen 24 európai együttes volna érdekelt a nemzetkőzi kupák körmérkőzésein. Ez csaknem a nagy klubok által évek óta sürgetett szuperbajnoksághoz hasonlítható. Ám ezek a mamutklubok aligha lelkesednek az efféle szuperkupáért, hiszen így bizonyára nem járnának olyan jól, mint amennyit a szuperbajnokságon kereshetnének. Más kérdés, hogy a nagyok évekre előre lekötött esetleges televíziós és hirdetési megállapodásai nem akadályozzák-e a reform bevezetését A kicsik és azok szövetségesei bizonyára örömmel fogadják az újítás hírét. Legfeljebb azzal kapcsolatban támadhatnak kétség eik, hogy a televíziós társaságoktól és a hirdetőktől sikerül-e évente összeszedni a tervezett 100 milliót Saját nemzeti bajnokságukat aligha kellene félteni, hiszen a jelentősen megnövekvő bevételi lehetőségek nyilvánvalóan nagyobb küzdelemre, versenyre késztetik a csapatokat. A bajnokság rangja, a helyezés értéke is jelentősen emelkedne. No, de ez még egyelőre a jövő zenéje. Az ÚEFA tehát gyors ütemben igyekszik bővíteni a „pénzcsinálás" módját Ha már egyszer felvette a „kincskereső kis ködmönt", nem ártana a játékra is jobban odafigyelni. Mert ugye vannak machinációk, a brutalitással határos sportszerűtlenségek és akadnak bizony szép számmal csaló bírák is. A futballnak természetesen szüksége van pénzre, de legalább ilyen fontos a fair play szellemének megőrzése. Mit ér a labdarúgás, ha nincs becsülete a becsületes játéknak? Csak azért szoruljon taccsvonalon túlra a játék, mert — a költő szavával szólva — „a disznófejű Nagyúr" szabja meg a pályán történteket? A pénz rr\ár eddig is sokat ártott a futballnak. És a még több pénz? Próbáljunk gondolkodni... (t-v.) O

któber végén három napra Brünrv be kőltözótta világteremkerékpársportjának élvonala Maga a város nemigen szerzett tudomást az ott zajló világbajnokságról. Sehol egy plakát vagy figyelemfelkeltő tábla, még az esemény színhelye, a Královo Pde-i sportcsarnok kórüli utcákban is hiába kereste volna valaki a közönségvonzó feliratokat Találomra kiválasztott útbaigazítóim csak találgatnak: „Arra menjen, aztán majd ott kérdezősködjön" — hangzott a leggyakoribb válasz. Hogy mégiscsak eljutottam a törpesportág nagyjai közé, arról az eJábbi sorok árulkodnak De mindvégig éreztem, tapasztaltam: amilyen a fogadtatás, voltaképpen olyan a teremkerékpározás itthoni helyzete is. Szűk réteg konok csatája, elenyésző háttérbázissal és alig-alig csordogáló utánpótlásforrással. És mindezt hosszú évekig eltakarta a világbajnoki érmek csillogása Am Brünnben egyetlent sem akasztottak versenyzőink nyakába, és egyszeriben elénk tárult a valóság sok bizonytalanságról árulkodó arca SPORTÁGKÓSTOLÓ. De nem keseregni, hanem ismerkedni érkeztem a vb-re. Magával a sportággal, a versenyzőkkel s a kulisszatitkokkal. Ha nálunk fuldoklóban van is, máshol azért szépen virágzik. Németországban, Svájcban, Ausztriában, s újabban Nyugat-Európából más földrészekre is terjedni látszik: Argentínába, Ausztráliába, Malaysiába, Hongkongba vagy éppen Törökországba. Nálunk csak Cselv és Morvaországban űzik, ott is elvétve, Szlovákiában meg egyáltalán nem. Hogy még sem ismeretlen a sportbarátok kórében a teremkerékpározás, azt elsősorban a brünni Pospišil fivéreknek köszönhetjük, akik a kerékpárlabdában Nem kakaskodás, se nem repülésre készülés, csupán egy elem a férfi párosok hat percéből (Vlastimil Homola felvételei) AKROBATAK - KÉT KERÉKEN AVAGY EMLÉKMORZSÁK A BRÜNNI VILÁGBAJNOKSÁGRÓL 20 világbajnoki érmükkel páratlan, alighanem utolérhetetlen sportolói teljesítmény birtokosai. Kevésbé ismert, ám annál nehezebb és veszélyesebb a műkerékpározás, amely nem másból, mint külön erre a célra elkészített kerékpáron menet közben bemutatott gyakorlatok sorozatából áll. Sokban hasonlít a műkorcsolyázásra vagy a tornára, ám itt a tornaszer a guruló kerékpár. Kifinomult egyen súlyozási készség, hátborzongató rugalmasság és mérhetetlen bátorság kell hozzá. Meg óriási kockázatvállalás, amely a zuhanás ezernyi veszélyét rejti magában. De már egy lelépés vagy nem tisztán kivitelezett figura is a pontozóbírók szigorú tekintetébe ütközik, és megmutatkozik az eredményen. KING ÉK KERINGŐI. Pospíšilék óta minden évben új trónkövetelők váltogatják egymást a világbajnoki aranyéremszerzésben. A csehszlovák Berger és Kratochvíl után tavaly a német Steinmaier fivérek lettek elsők, s az idén megint németek, Jürgen ésWemer King. Ők három ezüstéremmel a kezükben keringőztek a dobogó legmagasabb fokára. Amit bemutattak, az a kerék pártánc és a labdazsonglőrködés leglátványosabb ötvözete. Úgy bánnak a hatvan dekás kitömött labdával, mintafocisták a pettyes jószággal. Csak azzal a különbséggel, hogy kerekezés közben nem lábbal, hanem valamelyik kerékkel osztogatnak, pörgetnek, szerelnek, vagy éppen lövik a gólokat Hogy utána kecskeszarvra emlékeztető kormányukba kapaszkodva és a hátsó kerék folé nyújtott nyeregbe ülve örőmkőrőket kerekezzenek a 11 méter széles és 14 méter hosszú pályán. Közelről nagyon kemény és durva játéknak ismertem meg a kerékpárlabdát. Tele van tudatos szabálytalansággal, olyanokkal, amelyeket más labdajátékban egyből kiállítással büntetnének. Csak hát itt alighanem más mércével mérik a tudás rombolóit Az ellenfélbe kerekezés csak taktikai szabálytalanságnak minősül, de olyan parádés visszaházásokat ellenfélőleléseket és különféle lerántásokat is láttam, hogy a birkózásban akár pontokat lehetne vele szerezni. Itt az egész toma alatt két árva sárga lap járt érte. A bírók meg úgy tűrték, mint a horrorfilmrajongók a legvadabb jeleneteket Szerencsére a jobbak rendre felülkerekedtek. Labdatechnikájuk, állóképességük és eredményességük ellen a kevesebb játéktudás még keménységgel fűszerezve sem bizonyult elegendőnek. HAT PERC IZGALOM. Műkerékpározásban 360 másodpercig tart egy gyakorlat Mind a nőknek, mind a férfiaknak ezalatt 28 pontosan leírt figurát kell bemutatnia, párosban hattal kevesebb a norma A versenyzők maguk választják ki az egyes mindegyiknek megvan a nehézségi fokozata, amelyet pontszámmal fejeznek ki. Ezek ősszegéből áll össze a gyakorlat értéke, amit a nevezéskor mindenki megad a versenybírák nak. Ám ahogy figyeltem a két keréEgyensúlyozás — egy keréken ken egyensúlyozó akrobatákat: a megadott pontszámból senkinek sem sikerült mindegyiket maradéktalanul teljesítenie. Enélkül is tömény izgalom az a hat perc, amelyet a versenyző a pályán toll Hol a kormányon állva köröz vagy rajzolja guruló kerékpárjával a nyolcasokat, hol a nyeregre fonódva egyensúlyoz a levegőben. S teszi ezt előre és hátrafelé kerekezve, sőt egy keréken is, miközben a legelképzelhetellenebb pózokban kapaszkodik kétkerekűjére. Nem ritka a kerék párpiruett sem. Legizgalmasabb a nőknél éppen az a jelenet volt, amikor a későbbi világbajnok a kormányon állva 360fokkal forgatta meg maga alatt az első kereket Aranyérmes férfi társa ezt kétszer is megtette, és kezével a „kecskeszarvakra" támaszkodva ötször pörgette meg testét a kerékpár fölött. Ez volt a csúcs, ennél többet nem mutatott senki. Ezért és további 26 elem kivitelezéséért jár ma világbajnoki elsőbbség. De láttunk veszélyes eséseket szerencsétlen telepeseket és a hibátlan gyakorlat után kibuggyant örömkönnyeket is. Ilyen már ez a sportág. Könyörtelenül kemény és veszélyes, ugyanakkor rendkívül látványos, roppant izgalmas. Mint egyik versenyzőnk mondta: a szerencse halperces kergetése. NÉMETAJKÚAK KIRUCCANÁSA. A világbajnokság idején németül beszélőkkel volt tele a sportcsarnok és környéke. Szerény nyelvtudásommal nem tudtam megállapítani: ki közülük a németországi, svájci, vagy ausztriai. Ám amikor kedvenc kerékpárlabdacsapatuk lépett pályára, máris olyan hangorkánt teremtettek, hogy nem volt nehéz kitalálni hovatartozásukat Szurkolóink elvesztek ebben a német zenebonában. Amúgy sem voltak sokan, hisz a három napra szóló bérlet 400 koronába került Ma — csak kedvtelésből — kevesen engedhetnek meg maguknak ilyen kiadást. Nem úgy nyugati szomszédaink, akik potom 60 márkáért már a tavalyi bregenzi világbajnokságon előlegezték belépőjüket Most kiruccantak egy hétvégére Brünnbe. Jót szórakoztak, falatoztak és költekeztek. No meg szurkoltak, nézelődtek, vagy egyesek pulóvert kötöttek S ha éppen unalmas volt a műkerékpárazók programja, akkor szundítottak egyet vagy kimentek a büfébe. Versenyzőik — fóieg a németországiak — pedig szorgalmasan összegyűjtötték az érmeket, sok őrömet szerezve az utánuk kirándult vendégeknek IV A j meg rendeztünk egy világbajIVII nokságot, amelyen nem termett babér kerékpárosainknak. Ki tudja, ez az érem nélküli esztendő milyen irányba fordítja a sportág hazai helyzetét Vajon lesznek-e még olyan eredményeink, amelyekért érdemes újra világbajnokságot rendezni? Újabb tizennégy év múlva — Brünnben 1977-ben volt utoljára vb — már biztosan erre is választ kapunk. Addig meg reménykedjünk, hogy nem apad ki teljesen a hazai teremkerékpározás csekélynek látszó forrása Kár lenne érte! J. MÉSZÁROS KÁROLY