Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-26 / 277. szám, kedd

1991. NOVEMBER 26. SPORT EXTRA 8 KOEMAN, A NEHÉZTÜZÉR Ez az ember minden futballpályán a legfeltűnőbb. Nemcsak világos szőke haja és tejfehér konstrukciója miatt. Oda kell figyelni 30—50 méteres pon­tos passzaira, a 16-oson kívülről lőtt bombaeró's pontrúgásaira, büntetólö­véseire, melyek kihasználásában ke­vés konkurense van a világon. Azt mondják, mindezt két dolog nélkül nem tudná: tökéletes labdakezelés és a ka­pus mozdulatainak figyelmes tanul­mányozása nélkül. Ha ráadásul számí­tásba vesszük, hogy a védelemben olyan megbízhatóan működik, mint a tankelhárító akadály, akkor csak egy névre gondolhatunk: Ronald Koeman. Amikor két évvel ezelőtt az FC Barce­lona 1,2 milliárd pesetáért (kb. 12 millió dollár) leigazolta, azt beszélték, Nunez elnöknek és Cruyff edzőnek elment az esze. Túladtak a .goleador" angol Line­keren, ós megerősítették a hátsó alakza­tokat a világ talán legjobb védőjével. De Spanyolországba védőt importálni?! El­telt két esztendő, és egyöntetű a véle­mény: megérte. A Barca Koemannal baj­nokságot nyert, messze maga mögött hagyva az örök rivális Real Madridot... Ot bajnoki cím Hollandiában, egy Bar­celonában. Melyik a legértékesebb? .Természetesen a barcelonai. Spa­nyolországban nehezebb és keményebb a liga, itt jobb csapatok vannak." Koeman feledtette Linekert? .Nem tudom. Két esztendeje vagyok itt, és eléggé szeretnek a szurkolók. Egyet mondhatok: a mostani Barca jobb a három-négy esztendővel ezelőttinél." Több ajánlata volt. Real, Napoli, AC Milan... Miért éppen a Barcát választot­ta? .Nem elsősorban a pénz miatt. Földi­jeim például azt mondták, Itáliában elvi­selhetetlen a szurkolók szeretete, lehe­tetlen tőlük normális életet élni. A spa­nyolok nyugodtabbak." Befolyásolta klubcseréjét, hogy Jo­han Cruyff a Barca edzó|e? „Közvetlenül nem. Jó azonban, ha az ember honfitársaitól tud meg dolgokat." A Barcelona nem éppen „csend­életéről" ismert, napirenden vannak a botrányok... .Nekem nem számít. Mi, hollandok, akárcsak a dán Laudrup a lehető leg­gyorsabban megtanuljuk a nyelvet, nem viselkedünk felfuvalkodott sztárként, nem vagyunk konfliktusos emberek. Ta­lán éppen ezért van annyi sok holland és dán focista szerte Európában. Mindenütt képesek alkalmazkodni a viszonyok­hoz." Összehasonlítható az itteni 35 fokos meleg a hollandiai 20 fokossal? .Ne is említse! Az én fehér konstrukci­óm... Megmozdítom a kezemet, és máris izzadok. Viszont csodálatos játszani a kellemes januárban, februárban, márci­usban. " Ml a különbség a spanyol és a hol­land futball között? .Az itteni hűvösebb, profibb, már ami a környezetet illeti. Hispániában a futball munka, Hollandiában jól fizetett hobbi." Nem tartja magát többre, mint csak a tizenegyesek és pontrúgások végre­hajtójának? .Úgy gondolom, a klub nem azért adott értem anyi pénzt, hogy csak jó hát­véd legyek. Offenzívabban futballozom, mint az Eindhovenben futballoztam. A Barca gyakran csak két hátvéddel játszik. Jó képességű labdarúgóinak köszönhe­tően többet gondol a támadásra, mint a szerényebb képességű együttesek. Ke­vés ilyen csapat van a világon..." (tv) RONALD KOEMAN 1963. III. 21-én született. Nó's, egy fiú és leány apja. Magassága 181 cm, testsúlya 82 kg. Eddigi klubjai: FC Groningen, Ajax, Eindhoven, Barcelona. Sikerei: Euró­pa-bajnok (1988), ötször holland és egyszer spanyol bajnok. meghirdetett sajtóértekezletre újságírok tucat­jai vártak, ha másért nem, hát azért, hogy test­közelből láthassák a világsztárt, aki 1985 és 1988 között 156 héten keresztül volt világelső, és Wimbledon kivételével mindent megnyert, ami nyerhető ebben a sportágban. Bár Lendl környezetében olyan nagyságok voltak, mint Zvereva, Nastase, Ivanisevics, a kérdések többsége mégis Lendlhez szólt. Az alábbiak­ban néhányat közlünk. Az elején mindjárt egy kisebb gorombaság. Kelet-Európa csillagai. Ebbó'l az elnevezés­ből ezúttal a csillagokon van a hangsúly, a Kelet-Európa csupán földrajzi megjelölést ta­kar. A tenisz sztárjai játszottak egy napig a Budapest Sportcsarnokban, olyan sztárok, akiknek a kedvééri mindenütt megtelnek a sta­dionok. A találkozó Taróczy Balázs müve volt, s kiderült, hogy szervezőnek is éppen olyan jó, mint annak idején játékosnak. Nagy dolog a pénz, a szponzorok támogatása, az üzlet, de Taróczy nélkül nem jöhetett volna létre ez a EGY AMERIKAI KELET-EURÓPÁBÓL BESZÉLGETÉS IVAN LENDLLEL • Meddig akar még teniszezni? — Mindaddig, amíg egészséges vagyok és örömet okoz a játék. • És most egészséges? — Igen, rendbejőttem, kihever­tem sérülésemet, másképp nem is lennék itt. • Elképzelhető, hogy visszatér Csehszlovákiába és tenisziskolát nyit, mint ahogy olvasni lehetett? — Látják, azért jó egy ilyen sajtó­értekezlet, az ember mindig megtud valami újat. • Az sem valószínű, hogy a Cze­choslovak Openen részt vegyen? — Nem, mert nem felel meg az időpont. Augusztus elején a játéko­sok többsége — így én is — már a U. S. Openre készül. Ha Párizs előtt lenne a torna, akkor valószínűleg in­dulhatnék. • A világranglistán most az 5. he­lyen áll, ami 1981 eleje óta a leg­rosszabb helyezése. Az ön játéka romlott, vagy a többiek erősödtek meg ennyire? Tiriac nem várta meg Taróczy tol­mácsolását, ő maga fordított angol­ra, és mindjárt megadta a választ is, amelyet persze maga sem gondolt komolyan. „Ő romlott, egyre gyen­gébben játszik." — Nem vagyok olyan erős, mint Ion — tette hozzá Lendl nevetve — ez abból is látszik, hogy én még egy szóken is elférek, nincs szükségem kettőre, mint neki. • Idén nem volt kegyes önhöz a sors. Négy hónapig sérült volt, egyetlen Grand Slam-tornát sem si­került nyernie. — Valóban, jobb szezont is el tud­tam volna képzelni. Számomra nem a komputer által vezetett listán elfog­lalt hely a fontos, hanem a győzelem valamelyik Grand Slam-viadalon. Ez most nem sikerült, így nem lehetek az első. • Rengeteg fiatal, tehetséges já­tékos ellen kell játszania — mint pél­dául Goran Ivanisevics. Mellettük nem érzi magát öregnek? — Mindenki olyan idős, amilyen­nek érzi magát. Nem az számít, mi szerepel a születési bizo­nyítványban. • Mit vár a következő versenye­ken, a Grand Slam Kupán? — Azt, hogy olyan jól teniszezzek, ahogyan csak lehet. Az a verseny számomra csupán annyira fontos, amennyire a felkészülést szolgálja a következő évre. • E tornát megelőzi az ATP Tour nem hivatalos világbajnoksága, amelyen immár tizenkettedszer vesz részt. Más érzésekkel indul, mint először, 1981-ben? — Amikor az ember először vagy másodszor rajtolhat a legjobbak kö­zött, óriási eseményt jelent számára. Amikor 12-szer, akkor pont olyan, mintha valamit már 12-szer csinál (mint ismeretes, Lendl csoportgyőz­tesként jutott tovább, majd az elő­döntőben Samprastól szenvedett vereséget). • Úgy tűnik, mintha könnyebb lenne a pályán, mint korábban. — Nem is tudom... Én a pályán mindig jól érzem magam, még ak­kor is, ha ez nem látszott rajtam. Azt hiszem, nem én változtam meg, ha­nem az történt, hogy most már elfo­gadnak olyannak, amilyen vagyok. • Wimbledonban s^ha nem tudott győzni. Különleges versenynek tart­ja? — Igen, különlegesnek. Vagy in­kább csak fontosnak, csakúgy, mint a többi versenyt. Az idén egyébként azért nem indultam a Roland Garro­son, mert nem tudtam volna tisztes­ségesen felkészülni Wimbledonra, túl közeli volt az időpont. • Komolynak tartja ezeket a be­mutatókat is? — Feltétlenül, ugyanolyan ko­molynak, mint akármelyik versenyt. • Miért van az, hogy most a mér­kőzés előtt van a sajtótájékoztató? — így alakult. Egyébként én is jobban örültem volna, ha a meccs után tartják, akkor legalább csak ar­ról kérdeznek. (Talán utólag még­sem bánja. Később ugyanis arról kérdezhették volna, hogy miért ka­pott ki Ivanisevicstől.) • Úgy tudjuk, hogy kérvényezte az amerikai állampolgárságot. — Valóban. Tíz éve élek Ameriká­ban. Amerikai a feleségem, és a gyermekeim is azok. Jól érzem ma­gam az államokban és most már én is amerikainak érzem magam. • Igaz, hogy jövő év tavaszán már meg is kapja az állampolgárságot? — Igen, valamikor április tájékán. • Milyen tanácsokat adna azok­nak a gyerekeknek, akik most kez­denek teniszezni? — Elsősorban azt, hogy ők vá­lasszanak sportágat, és ne szüleik befolyásolják, irányítsák őket. A szü­lők gyakran szerepet játszanak ab­ban, hogy teniszezni mennek a gye­rekek, mert nagy pénzt látnak ben­ne. Persze nem baj, hogy keresni le­het a tenisszel, de semmiképpen sem ez legyen a fő szempont, ha­nem a játék szeretete. • Mit szól a nevéhez, ahhoz, hogy Rettegett Ivánként emlegetik? — Imádom... LÉPESFALVI ZOLTÁN A SAKKOZÁS FENEGYEREKE Bejárta a világsajtót a hír, hogy a Szovjet­unióból 15 éves korában az USA-ba emigrált csodasakkozó, GATA KAMSKY egymillió dol­láros szponzori kilátásba helyezve páros mér­kőzésre hívta ki a világbajnok Garri Kaszparo­vot. A közleményekből nem hiányzott az a kité­tel, hogy a fiatal amerikai a világbajnoknak es­küdt ellensége, nem is beszélnek egymással. Ennek oka Kamskynak egy interjúban telt megjegyzése lenne, amely szerint Kaszparov a profisakk Caligulája. Ez így már önmagában is szinte lehetetlen, mert az interjú, amely a hír forrása, az USA-ban megjelenő „Inside Chess" folyóirat október 14-i számában olvasható, s aligha valószínű, hogy az azóta eltelt rövid időben (atilburgi verseny alatt?) született a harag. Az viszont tény, hogy Kamsky szavai hemzsegnek egyrészt Kaszparov és Kar­pov, másrészt az USA vezető sakkozói, így a vi­lágklasszis Yasser Seirawan, valamint a szövet­ség elnöke, Maxim Dlugy — maga is kitűnő fiatal nagymester — és a tehetséges fiatalok, mint llyi Gurevich vagy Patrick Wolff elleni támadások­tól. Szinte úgy tűnik, hogy az új földrészen min­denki akadályozza az ifjú sakkozó zsenijének ki­bontakozását. Az is szerepel az interjúban, hogy Kamskynak, mielőtt Amerikába került, számotte­vő eredményei nem voltak, mert a szovjet sakkve­zetők akadályozták, aminek faji-nemzetiségi okai voltak, de döntően hozzájárult Kaszparov, aki mi­att három éven keresztül nem vehetett részt a Szovjetunióban versenyeken(!?), sőt, még ma is megpróbál gátakat állítani tehetségének. Am néz­zük az előzményeket és a történéseket. A krimi tatár származású Gata, akinek csa­ládját Szibériába deportálták, itt született 1974-ben. Úgy hírlik, kétéves korában írt-olva­sott és négyéves volt, amikor már ismerte a kottát, hatévesen lapról játszott le zenedara­bokat. Nem volt abszolút hallása, ezért apja ze­nére nem taníttatta tovább, iskoláiban azon­ban osztályokat is átugrott és hamar kiderült, hogy rendkívüli tehetsége van a sakkhoz. Ti­zenkét éves volt, amikor jelentkezett a lenin­grádi Dinamó sakkegyletébe: részt szeretne venni a klubbajnokságon. Hatalmas szenzáció született, megnyerte a tornát, legyőzte többek között Tajmanov nagymestert. Ezután meghív­ták Botvinnik sakkiskolájába, ahol Kaszparov is tanított. íme a világbajnok akkori nyilatkoza­ta: „Sok itt a tehetség, aki egy szép napon bizto­san mind nagymester lesz, de a világbajnokság­hoz alighanem csak Gatának vannak meg a szük­séges kellékei. Nyilván ő lesz az, aki nyolc-tíz év múlva mint a kihívóm ül majd velem szemben." Miután Kamsky megnyerte a szovjet diákbaj­nokságot, Tal exvilágbajnoknak elemezte a játszmáit és kijelentette: az ifjúnak óriási ké­pességei vannak. Szuetyin nagymester és sak­kozó véleménye ez volt: „A legnagyobb tehet­ség, akivel valaha találkoztam. Kamsky jobban játszik, mint Karpov és Kaszparov az ő korában." Az apa, Rustam Kamsky mindazonáltal már múlt év februárjában úgy nyilatkozott az Inside Chess-nek, hogy fiát a Szovjetunióban komoly versenyen nem engedték indulni, de külföldre sem mehetett (vajon ki engedte ki a New York-i nyílt bajnokságra, ahonnan azután nem tért vissza?), és most lépten-nyomon háttérbe szorít­ják Amerikában is. Már ebben a csaknem két év­vel ezelőtti cikkben felsorol a fián ejtett sérelme­ket. Azóta is szinte minden versenyről szóló be­számolóban, amelyben Kamsky elindul, olvasha­tunk az egykori bokszoló papa illetéktelen vitáiról az ellenfeleket állítólag parti közben segítő ver­senyzőkkel, megengedhetetlen összetűzéseiről a versenyzőkkel. Ezekről olyan pletyka is járta, hogy amikor egy versenybíró megelégelte Rus­tam örökös reklamációit, az kis híján ökölvívói adottságait állította csatasorba. Persze kitiltották a teremből. Gata ezeket a híreszteléseket cáfolta, az olyat is, hogy apja megpofozta, amikor Polgár Judit ellen elvesztett egy partit. Valójában tár­gyilagosan, sőt türelmesen kezelik az USA-ban a Kamsky-ügyet. Mert most már ügyről van szó. Engem is meghökkent, hogy mi a bajuk Kamskyéknak például éppen Seirawannal, aki az Inside Chess főszerkesztője. A lap Kamsky pályafutását hűen nyomon követi, több inter­jút, cikket közölt vele, róla. Például ez idén Phi­ladelphia tradicionális nyílt versenyén, amikor holtversenyben első lett, majd mikor utána megnyerte az USA bajnokságát, a lap mind­ezeket kiemelten méltatta, elemzett játszmák kíséretében. Egy év alatt háromszor címlapját díszítette a fiú portréképe. Képtelenség az olyan állítás, ami — többek között — ugyan­csak a mostani interjúban olvasható: Kaszpa­rov helyeztette 1990-ben Moszkvába a Világ Kupa selejtező versenyét, mégpedig azért, mert oda — illegális távozása után — ő, Kamsky nem mehetett. Kaszparovnak sok mindent vetnek a szemére egyszemélyi dönté­sei miatt, de a moszkvai helyszínt persze ő csak ellenezhette. Az óriási erőket csatasorba állító negyvenkettes mezőny házigazdájának a szerepét más nem vállalta. A Kamsky-interjú hasonló inszinuációinak soro­lását folytathatnám. Az imént ugyan Kamskyékat emlegettem, de nyilvánvaló, az általános ellenér­zést kiváltó nyilatkozatok mögött az apa, Rustam Kamsky áll. Akkor is, ha a legutóbbi interjút Gata maga adta, sőt a kérdező hangsúlyozta: Rustam nem is volt a szobában, amikor beszélgettek. Saj­nálatos ez az egész. Kétségkívül az egyetemes sakkozás egyik óriási tehetségéről van szó. Csak abban lehet bízni, hogy a Kaszparov által megjó­solt úton haladva közben férfiúvá érő Gata rájön: semmivel sem ér könnyebben célt, sőt csak a sa­ját dolgát nehezíti, ha közben mindenkivel perbe­haragba kerül, és elveszti a sakktársadalom ro­konszenvét. LINDER LÁSZLÓ gála. A régi barát hívószava sokat számított, nagyrészt neki köszönhető, hogy parádés me­zőnyt láthattak a magyar nézők. Az újságírók persze IVAN LENDLT (felvételeinken) várták. Már hetekkel korábban próbállak mindenféle csatornákon időpontot egyeztetni, exkluzív in­terjút kérni, de a szervezők azt állították: re­ménytelen. Majd lesz egy néhány perces saj­tóértekezlet, s akkor mindenki kérdezhet, amit akar. Ezzel szemben, aki véletlenül belebotlott Lendlbe, kérdéseire választ kapott tőle. A

Next

/
Thumbnails
Contents