Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-26 / 277. szám, kedd

1991. NOVEMBER 26. SPORT EXTRA 8 KOEMAN, A NEHÉZTÜZÉR Ez az ember minden futballpályán a legfeltűnőbb. Nemcsak világos szőke haja és tejfehér konstrukciója miatt. Oda kell figyelni 30—50 méteres pontos passzaira, a 16-oson kívülről lőtt bombaeró's pontrúgásaira, büntetólövéseire, melyek kihasználásában kevés konkurense van a világon. Azt mondják, mindezt két dolog nélkül nem tudná: tökéletes labdakezelés és a kapus mozdulatainak figyelmes tanulmányozása nélkül. Ha ráadásul számításba vesszük, hogy a védelemben olyan megbízhatóan működik, mint a tankelhárító akadály, akkor csak egy névre gondolhatunk: Ronald Koeman. Amikor két évvel ezelőtt az FC Barcelona 1,2 milliárd pesetáért (kb. 12 millió dollár) leigazolta, azt beszélték, Nunez elnöknek és Cruyff edzőnek elment az esze. Túladtak a .goleador" angol Linekeren, ós megerősítették a hátsó alakzatokat a világ talán legjobb védőjével. De Spanyolországba védőt importálni?! Eltelt két esztendő, és egyöntetű a vélemény: megérte. A Barca Koemannal bajnokságot nyert, messze maga mögött hagyva az örök rivális Real Madridot... Ot bajnoki cím Hollandiában, egy Barcelonában. Melyik a legértékesebb? .Természetesen a barcelonai. Spanyolországban nehezebb és keményebb a liga, itt jobb csapatok vannak." Koeman feledtette Linekert? .Nem tudom. Két esztendeje vagyok itt, és eléggé szeretnek a szurkolók. Egyet mondhatok: a mostani Barca jobb a három-négy esztendővel ezelőttinél." Több ajánlata volt. Real, Napoli, AC Milan... Miért éppen a Barcát választotta? .Nem elsősorban a pénz miatt. Földijeim például azt mondták, Itáliában elviselhetetlen a szurkolók szeretete, lehetetlen tőlük normális életet élni. A spanyolok nyugodtabbak." Befolyásolta klubcseréjét, hogy Johan Cruyff a Barca edzó|e? „Közvetlenül nem. Jó azonban, ha az ember honfitársaitól tud meg dolgokat." A Barcelona nem éppen „csendéletéről" ismert, napirenden vannak a botrányok... .Nekem nem számít. Mi, hollandok, akárcsak a dán Laudrup a lehető leggyorsabban megtanuljuk a nyelvet, nem viselkedünk felfuvalkodott sztárként, nem vagyunk konfliktusos emberek. Talán éppen ezért van annyi sok holland és dán focista szerte Európában. Mindenütt képesek alkalmazkodni a viszonyokhoz." Összehasonlítható az itteni 35 fokos meleg a hollandiai 20 fokossal? .Ne is említse! Az én fehér konstrukcióm... Megmozdítom a kezemet, és máris izzadok. Viszont csodálatos játszani a kellemes januárban, februárban, márciusban. " Ml a különbség a spanyol és a holland futball között? .Az itteni hűvösebb, profibb, már ami a környezetet illeti. Hispániában a futball munka, Hollandiában jól fizetett hobbi." Nem tartja magát többre, mint csak a tizenegyesek és pontrúgások végrehajtójának? .Úgy gondolom, a klub nem azért adott értem anyi pénzt, hogy csak jó hátvéd legyek. Offenzívabban futballozom, mint az Eindhovenben futballoztam. A Barca gyakran csak két hátvéddel játszik. Jó képességű labdarúgóinak köszönhetően többet gondol a támadásra, mint a szerényebb képességű együttesek. Kevés ilyen csapat van a világon..." (tv) RONALD KOEMAN 1963. III. 21-én született. Nó's, egy fiú és leány apja. Magassága 181 cm, testsúlya 82 kg. Eddigi klubjai: FC Groningen, Ajax, Eindhoven, Barcelona. Sikerei: Európa-bajnok (1988), ötször holland és egyszer spanyol bajnok. meghirdetett sajtóértekezletre újságírok tucatjai vártak, ha másért nem, hát azért, hogy testközelből láthassák a világsztárt, aki 1985 és 1988 között 156 héten keresztül volt világelső, és Wimbledon kivételével mindent megnyert, ami nyerhető ebben a sportágban. Bár Lendl környezetében olyan nagyságok voltak, mint Zvereva, Nastase, Ivanisevics, a kérdések többsége mégis Lendlhez szólt. Az alábbiakban néhányat közlünk. Az elején mindjárt egy kisebb gorombaság. Kelet-Európa csillagai. Ebbó'l az elnevezésből ezúttal a csillagokon van a hangsúly, a Kelet-Európa csupán földrajzi megjelölést takar. A tenisz sztárjai játszottak egy napig a Budapest Sportcsarnokban, olyan sztárok, akiknek a kedvééri mindenütt megtelnek a stadionok. A találkozó Taróczy Balázs müve volt, s kiderült, hogy szervezőnek is éppen olyan jó, mint annak idején játékosnak. Nagy dolog a pénz, a szponzorok támogatása, az üzlet, de Taróczy nélkül nem jöhetett volna létre ez a EGY AMERIKAI KELET-EURÓPÁBÓL BESZÉLGETÉS IVAN LENDLLEL • Meddig akar még teniszezni? — Mindaddig, amíg egészséges vagyok és örömet okoz a játék. • És most egészséges? — Igen, rendbejőttem, kihevertem sérülésemet, másképp nem is lennék itt. • Elképzelhető, hogy visszatér Csehszlovákiába és tenisziskolát nyit, mint ahogy olvasni lehetett? — Látják, azért jó egy ilyen sajtóértekezlet, az ember mindig megtud valami újat. • Az sem valószínű, hogy a Czechoslovak Openen részt vegyen? — Nem, mert nem felel meg az időpont. Augusztus elején a játékosok többsége — így én is — már a U. S. Openre készül. Ha Párizs előtt lenne a torna, akkor valószínűleg indulhatnék. • A világranglistán most az 5. helyen áll, ami 1981 eleje óta a legrosszabb helyezése. Az ön játéka romlott, vagy a többiek erősödtek meg ennyire? Tiriac nem várta meg Taróczy tolmácsolását, ő maga fordított angolra, és mindjárt megadta a választ is, amelyet persze maga sem gondolt komolyan. „Ő romlott, egyre gyengébben játszik." — Nem vagyok olyan erős, mint Ion — tette hozzá Lendl nevetve — ez abból is látszik, hogy én még egy szóken is elférek, nincs szükségem kettőre, mint neki. • Idén nem volt kegyes önhöz a sors. Négy hónapig sérült volt, egyetlen Grand Slam-tornát sem sikerült nyernie. — Valóban, jobb szezont is el tudtam volna képzelni. Számomra nem a komputer által vezetett listán elfoglalt hely a fontos, hanem a győzelem valamelyik Grand Slam-viadalon. Ez most nem sikerült, így nem lehetek az első. • Rengeteg fiatal, tehetséges játékos ellen kell játszania — mint például Goran Ivanisevics. Mellettük nem érzi magát öregnek? — Mindenki olyan idős, amilyennek érzi magát. Nem az számít, mi szerepel a születési bizonyítványban. • Mit vár a következő versenyeken, a Grand Slam Kupán? — Azt, hogy olyan jól teniszezzek, ahogyan csak lehet. Az a verseny számomra csupán annyira fontos, amennyire a felkészülést szolgálja a következő évre. • E tornát megelőzi az ATP Tour nem hivatalos világbajnoksága, amelyen immár tizenkettedszer vesz részt. Más érzésekkel indul, mint először, 1981-ben? — Amikor az ember először vagy másodszor rajtolhat a legjobbak között, óriási eseményt jelent számára. Amikor 12-szer, akkor pont olyan, mintha valamit már 12-szer csinál (mint ismeretes, Lendl csoportgyőztesként jutott tovább, majd az elődöntőben Samprastól szenvedett vereséget). • Úgy tűnik, mintha könnyebb lenne a pályán, mint korábban. — Nem is tudom... Én a pályán mindig jól érzem magam, még akkor is, ha ez nem látszott rajtam. Azt hiszem, nem én változtam meg, hanem az történt, hogy most már elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. • Wimbledonban s^ha nem tudott győzni. Különleges versenynek tartja? — Igen, különlegesnek. Vagy inkább csak fontosnak, csakúgy, mint a többi versenyt. Az idén egyébként azért nem indultam a Roland Garroson, mert nem tudtam volna tisztességesen felkészülni Wimbledonra, túl közeli volt az időpont. • Komolynak tartja ezeket a bemutatókat is? — Feltétlenül, ugyanolyan komolynak, mint akármelyik versenyt. • Miért van az, hogy most a mérkőzés előtt van a sajtótájékoztató? — így alakult. Egyébként én is jobban örültem volna, ha a meccs után tartják, akkor legalább csak arról kérdeznek. (Talán utólag mégsem bánja. Később ugyanis arról kérdezhették volna, hogy miért kapott ki Ivanisevicstől.) • Úgy tudjuk, hogy kérvényezte az amerikai állampolgárságot. — Valóban. Tíz éve élek Amerikában. Amerikai a feleségem, és a gyermekeim is azok. Jól érzem magam az államokban és most már én is amerikainak érzem magam. • Igaz, hogy jövő év tavaszán már meg is kapja az állampolgárságot? — Igen, valamikor április tájékán. • Milyen tanácsokat adna azoknak a gyerekeknek, akik most kezdenek teniszezni? — Elsősorban azt, hogy ők válasszanak sportágat, és ne szüleik befolyásolják, irányítsák őket. A szülők gyakran szerepet játszanak abban, hogy teniszezni mennek a gyerekek, mert nagy pénzt látnak benne. Persze nem baj, hogy keresni lehet a tenisszel, de semmiképpen sem ez legyen a fő szempont, hanem a játék szeretete. • Mit szól a nevéhez, ahhoz, hogy Rettegett Ivánként emlegetik? — Imádom... LÉPESFALVI ZOLTÁN A SAKKOZÁS FENEGYEREKE Bejárta a világsajtót a hír, hogy a Szovjetunióból 15 éves korában az USA-ba emigrált csodasakkozó, GATA KAMSKY egymillió dolláros szponzori kilátásba helyezve páros mérkőzésre hívta ki a világbajnok Garri Kaszparovot. A közleményekből nem hiányzott az a kitétel, hogy a fiatal amerikai a világbajnoknak esküdt ellensége, nem is beszélnek egymással. Ennek oka Kamskynak egy interjúban telt megjegyzése lenne, amely szerint Kaszparov a profisakk Caligulája. Ez így már önmagában is szinte lehetetlen, mert az interjú, amely a hír forrása, az USA-ban megjelenő „Inside Chess" folyóirat október 14-i számában olvasható, s aligha valószínű, hogy az azóta eltelt rövid időben (atilburgi verseny alatt?) született a harag. Az viszont tény, hogy Kamsky szavai hemzsegnek egyrészt Kaszparov és Karpov, másrészt az USA vezető sakkozói, így a világklasszis Yasser Seirawan, valamint a szövetség elnöke, Maxim Dlugy — maga is kitűnő fiatal nagymester — és a tehetséges fiatalok, mint llyi Gurevich vagy Patrick Wolff elleni támadásoktól. Szinte úgy tűnik, hogy az új földrészen mindenki akadályozza az ifjú sakkozó zsenijének kibontakozását. Az is szerepel az interjúban, hogy Kamskynak, mielőtt Amerikába került, számottevő eredményei nem voltak, mert a szovjet sakkvezetők akadályozták, aminek faji-nemzetiségi okai voltak, de döntően hozzájárult Kaszparov, aki miatt három éven keresztül nem vehetett részt a Szovjetunióban versenyeken(!?), sőt, még ma is megpróbál gátakat állítani tehetségének. Am nézzük az előzményeket és a történéseket. A krimi tatár származású Gata, akinek családját Szibériába deportálták, itt született 1974-ben. Úgy hírlik, kétéves korában írt-olvasott és négyéves volt, amikor már ismerte a kottát, hatévesen lapról játszott le zenedarabokat. Nem volt abszolút hallása, ezért apja zenére nem taníttatta tovább, iskoláiban azonban osztályokat is átugrott és hamar kiderült, hogy rendkívüli tehetsége van a sakkhoz. Tizenkét éves volt, amikor jelentkezett a leningrádi Dinamó sakkegyletébe: részt szeretne venni a klubbajnokságon. Hatalmas szenzáció született, megnyerte a tornát, legyőzte többek között Tajmanov nagymestert. Ezután meghívták Botvinnik sakkiskolájába, ahol Kaszparov is tanított. íme a világbajnok akkori nyilatkozata: „Sok itt a tehetség, aki egy szép napon biztosan mind nagymester lesz, de a világbajnoksághoz alighanem csak Gatának vannak meg a szükséges kellékei. Nyilván ő lesz az, aki nyolc-tíz év múlva mint a kihívóm ül majd velem szemben." Miután Kamsky megnyerte a szovjet diákbajnokságot, Tal exvilágbajnoknak elemezte a játszmáit és kijelentette: az ifjúnak óriási képességei vannak. Szuetyin nagymester és sakkozó véleménye ez volt: „A legnagyobb tehetség, akivel valaha találkoztam. Kamsky jobban játszik, mint Karpov és Kaszparov az ő korában." Az apa, Rustam Kamsky mindazonáltal már múlt év februárjában úgy nyilatkozott az Inside Chess-nek, hogy fiát a Szovjetunióban komoly versenyen nem engedték indulni, de külföldre sem mehetett (vajon ki engedte ki a New York-i nyílt bajnokságra, ahonnan azután nem tért vissza?), és most lépten-nyomon háttérbe szorítják Amerikában is. Már ebben a csaknem két évvel ezelőtti cikkben felsorol a fián ejtett sérelmeket. Azóta is szinte minden versenyről szóló beszámolóban, amelyben Kamsky elindul, olvashatunk az egykori bokszoló papa illetéktelen vitáiról az ellenfeleket állítólag parti közben segítő versenyzőkkel, megengedhetetlen összetűzéseiről a versenyzőkkel. Ezekről olyan pletyka is járta, hogy amikor egy versenybíró megelégelte Rustam örökös reklamációit, az kis híján ökölvívói adottságait állította csatasorba. Persze kitiltották a teremből. Gata ezeket a híreszteléseket cáfolta, az olyat is, hogy apja megpofozta, amikor Polgár Judit ellen elvesztett egy partit. Valójában tárgyilagosan, sőt türelmesen kezelik az USA-ban a Kamsky-ügyet. Mert most már ügyről van szó. Engem is meghökkent, hogy mi a bajuk Kamskyéknak például éppen Seirawannal, aki az Inside Chess főszerkesztője. A lap Kamsky pályafutását hűen nyomon követi, több interjút, cikket közölt vele, róla. Például ez idén Philadelphia tradicionális nyílt versenyén, amikor holtversenyben első lett, majd mikor utána megnyerte az USA bajnokságát, a lap mindezeket kiemelten méltatta, elemzett játszmák kíséretében. Egy év alatt háromszor címlapját díszítette a fiú portréképe. Képtelenség az olyan állítás, ami — többek között — ugyancsak a mostani interjúban olvasható: Kaszparov helyeztette 1990-ben Moszkvába a Világ Kupa selejtező versenyét, mégpedig azért, mert oda — illegális távozása után — ő, Kamsky nem mehetett. Kaszparovnak sok mindent vetnek a szemére egyszemélyi döntései miatt, de a moszkvai helyszínt persze ő csak ellenezhette. Az óriási erőket csatasorba állító negyvenkettes mezőny házigazdájának a szerepét más nem vállalta. A Kamsky-interjú hasonló inszinuációinak sorolását folytathatnám. Az imént ugyan Kamskyékat emlegettem, de nyilvánvaló, az általános ellenérzést kiváltó nyilatkozatok mögött az apa, Rustam Kamsky áll. Akkor is, ha a legutóbbi interjút Gata maga adta, sőt a kérdező hangsúlyozta: Rustam nem is volt a szobában, amikor beszélgettek. Sajnálatos ez az egész. Kétségkívül az egyetemes sakkozás egyik óriási tehetségéről van szó. Csak abban lehet bízni, hogy a Kaszparov által megjósolt úton haladva közben férfiúvá érő Gata rájön: semmivel sem ér könnyebben célt, sőt csak a saját dolgát nehezíti, ha közben mindenkivel perbeharagba kerül, és elveszti a sakktársadalom rokonszenvét. LINDER LÁSZLÓ gála. A régi barát hívószava sokat számított, nagyrészt neki köszönhető, hogy parádés mezőnyt láthattak a magyar nézők. Az újságírók persze IVAN LENDLT (felvételeinken) várták. Már hetekkel korábban próbállak mindenféle csatornákon időpontot egyeztetni, exkluzív interjút kérni, de a szervezők azt állították: reménytelen. Majd lesz egy néhány perces sajtóértekezlet, s akkor mindenki kérdezhet, amit akar. Ezzel szemben, aki véletlenül belebotlott Lendlbe, kérdéseire választ kapott tőle. A