Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-26 / 277. szám, kedd

1991. NOVEMBER 26. SPORT A TOLÓKOCSIBAN „Nem állítom, hogy én az élet minden kérdésére megtaláltam a választ, de hiszek benne, hogy az ember számára nincs elérhetetlen, lehetőségei korlátlanok." Ezeket a szavakat a harminckét éves Jim MacLaren mondta, aki hat évvel ezelőtt súlyos közúti balesetet szenvedett, bal lábát a térde alatt amputálták. A fiatalember három hónappal a baleset után már komolyan edzett, futott és úszott. Két évvel balesete után New Yorkba indult a maratoni futóversenyen pár hónappal később Bostonban, s 1989ben a vasemberek triatlonján a Hawai-szigeteken két órával javította a világcsúcsot. Mindig csodálattal és elismeréssel néztem a Jim MacLarenhez hasonló emberekre. Arra a hatalmas akaraterőre, kitartásra, szívós munkára, ami ahhoz kell, hogy a világnak be tudják bizonyítani, semmivel sem különböznek egészséges társaiktól. A közelmúltban Pozsonyba látogatott Ingrid Lauridsen. Egy dán kisvárosban tanít, ahova egészséges gyerekeken kivül rokkantak is járnak. Jómaga részt vesz atlétikai versenyeken és rokkantgyerekeket edz. Atlétikában rövid- és középtávon több arany-, ezüst-, illetve bronzérmet szerzett. Többszörös világbajnok és világcsúcstartó. Az eredményeiért tavaly Stoke-Mandevilleben megkapta az év legsikeresebb tolókocsis sportolónője címet. -Azért jöttem Csehszlovákiába, hogy megismerkedjek az itt élő rokkantak sportolási lehetőségeivel, kapcsolatot teremtsek a hozzám hasonló sportolókkal, s szeretném az évek során összegyűjtött tapasztalataimmal segíteni hasonlósorsú társaimat. Walter Pfaller kosárlabda-edzőként dolgozik Ausztriában. Azzal a céllal jött, hogy segítsen megszervezni a rokkantak kosárlabda szakosztályát ... Csehszlovákiában mindössze hét tolókocsis kosárlabdacsapat működik, s azok is Csehország területén, szeretném, ha Szlovákiában is össze lehetne hozni egy-két csapatot... KAMONCZA MÁRTA VÁLASZ OLVASÓINKNAK Jogosult vagyok-e magasabb nyugdíjra, ha rokkant gyermeket neveltem? Ezzel a kérdéssel nagyon gyakran fordulnak a nyugdíjat kérelmező nők a szakemberekhez. A rokkant gyermek nevelése nagyon nehéz feladat a szülő számára, ezért jogosan gondolja az édesanya, hogy ha majd nyugdíjba megy, bizonyos előnyben részesül. Magában az a tény, hogy rokkant gyermeket nevel fel az édesanyja nem indok arra, hogy magasabb legyen a nyugdíja. A többi emberrel szemben azonban a következő előjogokkal rendelkezik: A rokkant gyermeket nevelő anyának a gyermek születésétől 18ik életévéjg terjedő időt beszámítják a nyugdíjjogosultsághoz szükséges évekbe. Természetesen azzal a feltétellel, hogy ebben az időszakban nem volt alkalmazva. További feltétel, hogy a gyermekről saját maga gondoskodott, tehát nem helyezték el egészségügyi intézetben. Az említett 18 év a nyugdíjjogosult nőknél akkor számítható be, ha a gyermeknevelés előtt vagy után 1 évig munkaviszonyban voltak. A nyugdíjjogosultság többi feltétele teljesítése azonos azokkal a nőkkel, akik egyészséges gyermeket neveltek. A kettő közötti különbség tehát az, hogy aki beteg vagyis rokkant gyermeket nevelt fel, annak 18 évet számítanak a gyermek neveléséért, míg egészséges gyermekért csak 3 évet számítanak. A rokkantság elismerését az egészségügyi szakemberek véleménye alapján külön kell kérelmezni. A. A. .ÚJ szói SENKI SE MARADJON KI LÉTREJÖTT A HUMANITA ALÁP (Munkatársunktól) - A Humanitárius Együttműködés Csehszlovákiai Tanácsának Szlovákiai Kamarája és az Első Szlovákiai Beruházási Részvénytársaság létrehozta a Humanita beruházási privatizációs alapot. Ennek céljáról tájékoztatta tegnap Pozsonyban az újságírókat Blažej Slabý, a kamara elnöke és Peter Vajda, a részvénytársaság vezérigazgatója. HAZAI KÖRKÉP - Az alap neve kifejezi szándékunkat: a szociális szempontból hátrányos helyzetű egyéneknek és családtagjaiknak szeretnénk hozzáférhetővé tenni a vagyonjegyes privatizációt - mondotta Peter Vajda. Hogy hogyan? Közismert, hogy a vagyonjegyes privatizációban való részvétel első lépéseként a könyvecskét és a jegyet kell megvenni, majd regisztráltatni a kijelölt irodában. A részvénytársaság a harmadik lépést javasolja: a Humanita beruházási alaptól rendeljék meg a részvényeket, amelynek bejegyzési száma 31000061. Az indok: van, akinek gondot okoz az ezer korona kifizetése. Nekik a részvénytársaság bizonyos feltételek mellett kölcsönadja ezt az összeget, amit később nyereségrészesedésükből törleszthetnek. A másik előnye az alapnak: az Első Szlovákiai Beruházási Részvénytársaság az alap igazgatásáért kapott összeg egy részét a humanitárius szervezetek számlájára utalja majd át. Jó tudni azt is, hogy az Első Szlovákiai Beruházási részvénytársaságot, amely a Humanita alapot kezeli majd, a Beruházási Bank hozta létre, amely Csehszlovákiában a harmadik legjelentősebb pénzintézmény. Nagy előnye, hogy szakembereik pontos információkkal rendelkeznek a vállalatokról. Az érdeklődők a humanitárius szervezetek titkárságain, valamint a regisztrációs irodákban kaphatnak bővebb felvilágosítást a Humanita alappal kapcsolatban. D. T. DIRTY MONEY CSEHSZLOVÁKIÁBAN KLAUS NEM ISMERI (EL), DE LÉTEZIK EGY BANKIGAZGATÓ A PISZKOS PÉNZRŐL Mind többet hallunk az illegális pénzáramlásokról, arról, hogyan furakodik be piaci alapokra épülő gazdaságunk vérkeringésébe a nem tiszta, azaz alvilági módszerekkel előteremtett koronakötegek sokasága. Eddigi hazai megítélését inkább a politikai és gazdasági érdekek érvényesülése, mintsem a reális megoldáskeresés jellemzi. Hogyan vélekedik a piszkos pénzről Alojz Ondra, a tavalytól általános pénzintézményként tevékenykedő Szlovák Takarékpénztár vezérigazgatója. - Vegyük csak például Amerikát - kezdi magyarázatát. - Ott egy kidolgozott rendszer létezik a piszkos pénz kiszűrésére. Ha valaki nagyobb összeget utal át vagy helyez a bankba, szinte kötelességnek számít, hogy az adóhivatalban, esetleg más illetékes intézményben utánanézzenek a tulajdonos jövedelmi forrásainak. És rövid időn belül megállapítják, honnan szerezte letétbe helyezett bankóit. Ilyen rendszer nálunk nem létezik. Ezért a betétek eredete szóba se kerül, mi ezen nem törjük a fejünket, egyszerűen minden pénzt elfogadunk, amit klienseink hozzánk hoznak. Ám, hogy gazdaságunkban is fellelhető a piszkos pénz, az nyilvánvaló és bizonyítható. Erről nincs mit vitatkozni Klaus úrral, aki szerint ilyen kategória nem létezik. Ha már az angolok, vagy az amerikaiak „dirty money"-nek nevezték el, alighanem tudták, hogy miért teszik, s mire ragasztják rá ezt a címkét. Magánemberként úgy ítélem meg, ebben mindenképpen rendet kellene teremteni. Hisz nem áramolhat a pénz különféle illegális csatornákon, mint nálunk történik. Egyszer számunkra kedvezőtlen árfolyamon jut át Ausztriába, majd onnan visszakerül hozzánk. S ha elhisszük, ha nem, bizonyítható, hogy most éppen a kisprivatizációba fektetik be a hazaáramló pénzösszegeket. Közvetítőkön keresztül, létesítmények vásárlására. Erről az árverési árak is árulkodnak. Úgy érzem, az adóhivatalok, az ellenőrző szervek vagy éppen a bankok bevonásával kellene ebben rendet teremtenünk. Mivel banktörvényeink a pénzintézeteket egyelőre titoktartásra kötelezik, elsősorban tehát az ellenőrzésben, a piszkos pénzek kiszűrésében kellene előrelépnünk. Feltéve, ha komoly szándékkal közelítünk ehhez a kérdéshez. Gmk) AKADOZIK AZ ERDŐK VISSZAADÁSA Ugyancsak fogós problémát jelent az annak idején szinte percek alatt államosított erdők visszaadása jogos tulajdonosainak - panaszkodnak a Szlovákiai magán. Közösségi és Községi Erdőtulajdonosok Egyesületének képviselői. Ján Mravík elnök szerint a tulajdon és használati jog visszaadását lehetővé tevő alaptörvényt meglehetősen logikátlanul követi a viszonyok valós rendezéséhez szükséges többi jogszabály. Ráadásul a hivatali formaságok elintézése is nagyon bonyolult, ezért az egyesület javasolja, hogy a gyorsabb ügyintézés érdekében a könynyebben körülhatárolható nagyobb egységeket egy tagban adják viszsza, és ezen belül az eredeti tulajdonosok, akik szerinte nagyon jól tudják, hol húzódnak a régi parcellahatárok, majd megegyeznek egymással. Az egyesület vezetői azt ígérik, hogy a mai állami vállalatokkal ellentétben nem céljuk a rablógazdálkodás, és valószínűleg a tulajdonjogot fenntartva, gazdasági egyesületekbe tömörülve fognak tevékenykedni. A vagyonjegyes privatizáció keretében privatizációs alapot szervezve szeretnék összegyűjteni a sok kis tulajdonos pontjait, így biztosítva részesedést maguknak a fafeldolgozó iparban. A mintegy 40 ezer tagot számláló egyesület mindössze néhány tucat tisztségviselővel küzd az általuk merevnek és kerékkötőnek tartott 40 ezer fizetett hivatalnokkal rendelkező állami erdészeti hatósággal. Mind ez ideig teljesen önkéntes alapon végezték munkájukat, most azonban egy célirányos támogatásnak köszönhetően megkezdhetik regionális információs központjaik kiépítését, melyeket tagjaik igazi tanácsadó szerveivé szeretnék fejleszteni. -41KÉT ÓRA A FŐK0NZULLAL (Munkatársunktól) - Eredetileg egy órásra tervezték a beszélgetést a Lengyel Köztársaság pozsonyi fókonzulával, a Lengyel Kultúra pozsonyi székházában. De Jerzy Korolec professzor - aki egyébkent szakmája szerint a középkor történelmével foglalkozik - olyan érdekesen beszélt munkájáról és féléves szlovákiai tartózkodásának tapasztalatairól, meg oly sok kérdést (és kérést) intéztek hozzá, hogy az egy órából kettő lett. Beszélt a szlovák -lengyel kapcsolatokról, amelyek - mindkét fél örömére - új lendületet vettek, az élénkülő turistaforgalomról, amelyet már semmi nem akadályoz. (Szlovákiában többen át is ruccannak a lengyelekhez benzinért, mert ott jóval olcsóbb mint nálunk). A diákcserék a jövőben talán még bővülnek, és minden valószínűség szerint újabb határátkelőhelyeket nyitnak. Mindkét országnak égető problémája a környezetvédelem, és itt csakis közösen tehetünk valamit, mert a környezetszennyező, veszélyes anyagok nem respektálják az országhatárokat. (kiedr) REFLEX RAGADOZO JOBBOLDAL Tisztában vagyunk vele, hogy mit értsünk a szlovák szeparatizmus fogalmán, és két évnyi tapasztalat birtokában minden átlagos újságolvasó „kapásból" fel tudna sorolni legalább két tucat nevet e irányzat élenjáróinak megjelölésére. Ideológiájukban a marxista esti egyetemen tanultak a kokárdás nemzeti gondolattal és a klerikalizmussal ötvöződnek. Mindazonáltal még a pszichológusoknak is akadt dolguk a hejszlovákok magatartásának, politikai stílusának értelmezésénél; a kisebbrendűségi érzés bizonyíthatóan szerepet játszik magatartásuk formálódásában. Már távolról sem ilyen könnyű feladat az ellenpólusuknak, az unitarista csehszlovák állam eszméjében hívőknek, a pragocentristáknak a tettenérése. A mélyszlovákok handabandázásukról ismerhetők fel. Népiesek, képletesen szólva étkezés közben puszta kézzel nyúlnak a közös nemzeti kondérba, míg az unitaristák családi ezüsttel étkeznek. Azonban néha ők is kimutatják foguk fehérét. Csütörtökön is így történt. Prágában, a Vencel téren, a Melantrich-ház erkélyén. Michal Malý képviselő annyira kimutatta foga fehérét, hogy a szó szoros értelmében röfögött, és ostoba kirohanásokat intézett Alexander Dubček ellen, akit maga az elnök hívott meg a nagygyűlésre. Malý úr megnyilvánulása a szó szoros értelmében sokkolta az elnök környezetében levőket, és magát Václav Havelt is. Ráadásul amikor Dubček beszélni kezdett, valaki kikapcsolta a mikrofont. Nem nehéz megállapítani, hogy Pavel Tigrid müve volt ez a manipuláció, hiszen a nagygyűlés megkezdése előtt ultimátumszerű kijelentést tett: vagy Dubček lesz jelen, vagy ó. Az ultimátum tulajdonképpen a köztársasági elnöknek szólt. Tudtára adták, hogy ideje lenne letenni a garast a jobboldal mellett, amely már többször is próbálkozott Dubček eltávolításával. A kellemetlen epizód egyebek között azt is mutatja, hogy Csehországban is létezik politikai irányzat, amely hajlamos lenne egyszínű hatalom kialakítására. Ez a törekvés akkor kapott hangot elöszört amikor Václav Klaus kijelentette: az ország előrehaladásának legnagyobb akadályát a szociáldemokrácia jelenti. Nem sokkal később Szlovákiában is elhangzott egy, igaz ellentétes előjelű, mindazonáltal szintén a más politikai irányzatokkal szembeni türelmetlenséget kifejező nyilatkozat: Ján Čarnogurský kifejtette, hogy Szlovákia számára a legnagyobb veszélyt a liberalizmusban látja. Miért nyugtalanítóak az ilyen ellentmondást nem türü kijelentések vezető politikusoktól? Elsősorban azért, mert mind a csehországi, mind a szlovákiai megnyilvánulás azt eredményezheti, hogy a jövőben mindkét köztársaság politikai életéből az hiányzik, amire a legnagyobb szükség lenne a társadalmi egyensúly megtartása érdekében. Szlovákiában semmi sem hiányzik annyira, mint az öntudatos polgárság, a civilkurázsi. Ennek az a következménye, hogy egy-egy kényes történelmi pillanatban tömeges meghallgatásra találnak a nemzeti demagógok. Ma is ez a helyzet, ráadásul a nemzeti demagógiát még szociális demagógiával is „megfejelik". Riasztó jövőt ígér, ha ilyen viszonyok között valaki éppen a liberalizmusellenességet tűzi zászlajára. Ugyanis liberalizmus nélkül a polgárosodás csak porosz típusú lehet. Csehországban úgy tűnik, Václav Klaus vezetésével a Polgári Demokratikus Pártnak úgyszólván akkora esélyei vannak a választási győzelemre, mint Szlovákiában a nemzetiek kialakulóban lévő koalíciójának. Lehetetlen észre nem venni Klausék, illetve Szlovákiában Mečiarék és Prokešék rámenösségét. Választási győzelem esetén ezeknek az eróknek a törekvései csak a társadalmi egyensúly felborulását eredményezhetik. Különösen veszélyes ez most, a parlamentarizmus és általában az állam struktúrája kialakulásának időszakában, mert évtizedekre mozdíthatatlan struktúra alakulhat ki. Csehországban is, Szlovákiában is. Erős ellenzék hiánya esetén hosszú időre megingathatatlanná tehető a berendezkedés, és úgy járhatunk, hogy Csehországban Klaus vezetésével, Szlovákiában pedig nemzeti zászló alatt tulajdonképpen egypárturalom alakul ki, amelyben az ellenzék majd aligha rúghat labdába. Bolsevizmus lesz bolsevisták nélkül. Ján Čarnogurský nemrég azt mondta: még több mint fél esztendő van hátra a választásokig, addig az emberek még háromszor is kiábrándulhatnak Mečiarból. Ebben igaza van. Csakhogy a kereszténydemokraták antiliberalizmusa, megalkuvás nélkülisége legalább olyan aggasztó a parlamentáris demokrácia jövője szempontjából, mint a szélsőséges nemzetiek más irányzatokkal szembeni türelmetlensége. Mindannyian az egypártban való gondolkodás rabjai, mintahogy Václav Klaus pártjától is nehezen várható el a pártelnök kijelentése nyomán, hogy győzelem esetén hatalmával élve vagy visszaélve nem tesz meg mindent a demokrácia megnyirbálásáért. E jelenségeket figyelve fölöttébb elgondolkoztató az az intolerancia, amely a prágai tüntetésen a jobboldal részérói Alexander Dubček rovására megnyilvánult. Ráadásul nemcsak a pártok struktúrája szempontjából lehetnek az ilyen magatartásnak komoly következményei, hanem a föderáció jövője szempontjából is. Az ötven évnyi emigráció után hazatért Pavel Tigrid primitív antikommunizmusának az a lényege, hogy a szociáldemokráciát egy kalap alá veszi az ordas bolsevizmussal. Nem veszi tudomásul, hogy ebben az országban nem sértegethető büntetlenül egy olyan szlovák személyiség, mint amilyen Alexander Dubček. A ragadozó jobboldal múltheti prágai mesterkedései rengeteget ártottak Csehszlovákia egységének. Vagy éppen ez volt Tigridék célja? TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4932/91 Kósa József, 1912. I. 23., Sid, (Tagarov) 4933/91 Kovács Imre, 1912. II. 23., Reste, (Szibéria) 4934/91 Kovács Rudolf, 1916. XII. 8., Vásárút (Szevasztopol) 4935/91 Kováč Ladislav, 1914. IX. 16., meghalt, Poprad (Breszt) 4936/91 Kováč František, 1921. X. 20., meghalt, Panyidaróc (Szovjetunió) 4937/91 Krizsan Pál, 1923. III. 9., Nagykér (Szovjetunió) 4938/91 Krnáč Vojtech, 1917. XI. 8., meghalt, Nagykürtös (Brianszki Lesz) anszki Lesz) 4939/91 Kurali József, 1914. II. 24., Nagyölved, (Tabda) 4940/91 Kürthi Sándor, 1916. I. 16., Farkasd, meghalt 4941/91 Kutricz László, 1930. VIII. 2., Hidaskürt (Pokin) 3016/91 Knihár Michal, 1912. IX. 24., Izsa (Sztarij Kuznyeck) 3017/91 Kočík Silvester, 1912. VI. 10, Feketenyék (Gorkij) 3018/01 Kolozsi Lajos, 1905. VII. 25., meghalt, Deáki (Karaganda) 3019/91 Komlós Péter, 1908. VI. 25., Farkasd, (Kijev) 3021/91 Kurucz Imre, 1914. II. 4., Izsa (Ivanovo) 3055/91 Kömpis Gyula, 1912. IV. 10., meghalt, Lefantovce (Szanburg) 3056/91 Kuzma Štefan, 1918. X. 31., meghalt, Síd (FÖkcsaníf 3057/91 Kyselica Albin, 1916. XI. 7., IrenciansKe lepni** yJL, 3091/91 KriDpel Ján, 1922. VIII. 21., Nyárasd (Dnyepropetrovszk) (Folytatjuk)