Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-26 / 277. szám, kedd

1991. NOVEMBER 26. SPORT A TOLÓKOCSIBAN „Nem állítom, hogy én az élet minden kérdésére megtaláltam a választ, de hiszek benne, hogy az ember számára nincs elérhetetlen, lehetőségei korlátlanok." Ezeket a szavakat a harminckét éves Jim MacLaren mondta, aki hat évvel ezelőtt súlyos közúti balesetet szen­vedett, bal lábát a térde alatt ampu­tálták. A fiatalember három hónap­pal a baleset után már komolyan edzett, futott és úszott. Két évvel balesete után New Yorkba indult a maratoni futóversenyen pár hó­nappal később Bostonban, s 1989­ben a vasemberek triatlonján a Ha­wai-szigeteken két órával javította a világcsúcsot. Mindig csodálattal és elismerés­sel néztem a Jim MacLarenhez ha­sonló emberekre. Arra a hatalmas akaraterőre, kitartásra, szívós mun­kára, ami ahhoz kell, hogy a világ­nak be tudják bizonyítani, semmivel sem különböznek egészséges tár­saiktól. A közelmúltban Pozsonyba láto­gatott Ingrid Lauridsen. Egy dán kis­városban tanít, ahova egészséges gyerekeken kivül rokkantak is jár­nak. Jómaga részt vesz atlétikai ver­senyeken és rokkantgyerekeket edz. Atlétikában rövid- és középtá­von több arany-, ezüst-, illetve bronz­érmet szerzett. Többszörös világ­bajnok és világcsúcstartó. Az ered­ményeiért tavaly Stoke-Mandeville­ben megkapta az év legsikeresebb tolókocsis sportolónője címet. -Azért jöttem Csehszlovákiába, hogy megismerkedjek az itt élő rok­kantak sportolási lehetőségeivel, kapcsolatot teremtsek a hozzám ha­sonló sportolókkal, s szeretném az évek során összegyűjtött tapaszta­lataimmal segíteni hasonlósorsú tár­saimat. Walter Pfaller kosárlabda-edző­ként dolgozik Ausztriában. Azzal a céllal jött, hogy segítsen megszer­vezni a rokkantak kosárlabda szak­osztályát ... Csehszlovákiában mindössze hét tolókocsis kosárlab­dacsapat működik, s azok is Cseh­ország területén, szeretném, ha Szlovákiában is össze lehetne hozni egy-két csapatot... KAMONCZA MÁRTA VÁLASZ OLVASÓINKNAK Jogosult vagyok-e maga­sabb nyugdíjra, ha rokkant gyermeket neveltem? Ezzel a kérdéssel nagyon gyak­ran fordulnak a nyugdíjat kérelmező nők a szakemberekhez. A rokkant gyermek nevelése nagyon nehéz feladat a szülő számára, ezért jogo­san gondolja az édesanya, hogy ha majd nyugdíjba megy, bizonyos előnyben részesül. Magában az a tény, hogy rokkant gyermeket ne­vel fel az édesanyja nem indok arra, hogy magasabb legyen a nyugdíja. A többi emberrel szemben azonban a következő előjogokkal rendel­kezik: A rokkant gyermeket nevelő anyának a gyermek születésétől 18­ik életévéjg terjedő időt beszámítják a nyugdíjjogosultsághoz szükséges évekbe. Természetesen azzal a fel­tétellel, hogy ebben az időszakban nem volt alkalmazva. További felté­tel, hogy a gyermekről saját maga gondoskodott, tehát nem helyezték el egészségügyi intézetben. Az em­lített 18 év a nyugdíjjogosult nőknél akkor számítható be, ha a gyermek­nevelés előtt vagy után 1 évig mun­kaviszonyban voltak. A nyugdíjjogo­sultság többi feltétele teljesítése azonos azokkal a nőkkel, akik egyészséges gyermeket neveltek. A kettő közötti különbség tehát az, hogy aki beteg vagyis rokkant gyer­meket nevelt fel, annak 18 évet számítanak a gyermek neveléséért, míg egészséges gyermekért csak 3 évet számítanak. A rokkantság elismerését az egészségügyi szak­emberek véleménye alapján külön kell kérelmezni. A. A. .ÚJ szói SENKI SE MARADJON KI LÉTREJÖTT A HUMANITA ALÁP (Munkatársunktól) - A Humanitárius Együttműködés Csehszlovákiai Tanácsának Szlovákiai Kamarája és az Első Szlovákiai Beruházási Részvénytársaság létrehozta a Humanita beruházási privatizációs ala­pot. Ennek céljáról tájékoztatta tegnap Pozsonyban az újságírókat Blažej Slabý, a kamara elnöke és Peter Vajda, a részvénytársaság vezérigazgatója. HAZAI KÖRKÉP - Az alap neve kifejezi szándé­kunkat: a szociális szempontból hát­rányos helyzetű egyéneknek és csa­ládtagjaiknak szeretnénk hozzáfér­hetővé tenni a vagyonjegyes privati­zációt - mondotta Peter Vajda. Hogy hogyan? Közismert, hogy a vagyonjegyes privatizációban való részvétel első lépéseként a köny­vecskét és a jegyet kell megvenni, majd regisztráltatni a kijelölt irodá­ban. A részvénytársaság a harmadik lépést javasolja: a Humanita beru­házási alaptól rendeljék meg a rész­vényeket, amelynek bejegyzési szá­ma 31000061. Az indok: van, akinek gondot okoz az ezer korona kifizeté­se. Nekik a részvénytársaság bizo­nyos feltételek mellett kölcsönadja ezt az összeget, amit később nyere­ségrészesedésükből törleszthetnek. A másik előnye az alapnak: az Első Szlovákiai Beruházási Részvénytár­saság az alap igazgatásáért kapott összeg egy részét a humanitárius szervezetek számlájára utalja majd át. Jó tudni azt is, hogy az Első Szlovákiai Beruházási részvénytár­saságot, amely a Humanita alapot kezeli majd, a Beruházási Bank hoz­ta létre, amely Csehszlovákiában a harmadik legjelentősebb pénzin­tézmény. Nagy előnye, hogy szak­embereik pontos információkkal ren­delkeznek a vállalatokról. Az érdek­lődők a humanitárius szervezetek titkárságain, valamint a regisztrációs irodákban kaphatnak bővebb felvilá­gosítást a Humanita alappal kapcso­latban. D. T. DIRTY MONEY CSEHSZLOVÁKIÁBAN KLAUS NEM ISMERI (EL), DE LÉTEZIK EGY BANKIGAZGATÓ A PISZKOS PÉNZRŐL Mind többet hallunk az illegális pénzáramlásokról, arról, hogyan furakodik be piaci alapokra épülő gazdaságunk vérkeringésébe a nem tiszta, azaz alvilági módszerekkel előteremtett koronakötegek soka­sága. Eddigi hazai megítélését inkább a politikai és gazdasági érdekek érvényesülése, mintsem a reális megoldáskeresés jellemzi. Hogyan vélekedik a piszkos pénzről Alojz Ondra, a tavalytól általános pénzin­tézményként tevékenykedő Szlovák Takarékpénztár vezérigazgatója. - Vegyük csak például Amerikát - kezdi magyarázatát. - Ott egy kidolgozott rendszer létezik a pisz­kos pénz kiszűrésére. Ha valaki na­gyobb összeget utal át vagy helyez a bankba, szinte kötelességnek szá­mít, hogy az adóhivatalban, esetleg más illetékes intézményben utána­nézzenek a tulajdonos jövedelmi forrásainak. És rövid időn belül meg­állapítják, honnan szerezte letétbe helyezett bankóit. Ilyen rendszer ná­lunk nem létezik. Ezért a betétek eredete szóba se kerül, mi ezen nem törjük a fejünket, egyszerűen minden pénzt elfogadunk, amit kli­enseink hozzánk hoznak. Ám, hogy gazdaságunkban is fellelhető a pisz­kos pénz, az nyilvánvaló és bizonyít­ható. Erről nincs mit vitatkozni Klaus úrral, aki szerint ilyen kategória nem létezik. Ha már az angolok, vagy az amerikaiak „dirty money"-nek ne­vezték el, alighanem tudták, hogy miért teszik, s mire ragasztják rá ezt a címkét. Magánemberként úgy íté­lem meg, ebben mindenképpen ren­det kellene teremteni. Hisz nem ára­molhat a pénz különféle illegális csatornákon, mint nálunk történik. Egyszer számunkra kedvezőtlen ár­folyamon jut át Ausztriába, majd on­nan visszakerül hozzánk. S ha el­hisszük, ha nem, bizonyítható, hogy most éppen a kisprivatizációba fek­tetik be a hazaáramló pénzösszege­ket. Közvetítőkön keresztül, létesít­mények vásárlására. Erről az árve­rési árak is árulkodnak. Úgy érzem, az adóhivatalok, az ellenőrző szer­vek vagy éppen a bankok bevoná­sával kellene ebben rendet teremte­nünk. Mivel banktörvényeink a pénz­intézeteket egyelőre titoktartásra kötelezik, elsősorban tehát az ellen­őrzésben, a piszkos pénzek kiszűré­sében kellene előrelépnünk. Felté­ve, ha komoly szándékkal közelítünk ehhez a kérdéshez. Gmk) AKADOZIK AZ ERDŐK VISSZAADÁSA Ugyancsak fogós problémát je­lent az annak idején szinte percek alatt államosított erdők visszaadása jogos tulajdonosainak - panaszkod­nak a Szlovákiai magán. Közösségi és Községi Erdőtulajdonosok Egye­sületének képviselői. Ján Mravík el­nök szerint a tulajdon és használati jog visszaadását lehetővé tevő alap­törvényt meglehetősen logikátlanul követi a viszonyok valós rendezésé­hez szükséges többi jogszabály. Ráadásul a hivatali formaságok elin­tézése is nagyon bonyolult, ezért az egyesület javasolja, hogy a gyor­sabb ügyintézés érdekében a köny­nyebben körülhatárolható nagyobb egységeket egy tagban adják visz­sza, és ezen belül az eredeti tulajdo­nosok, akik szerinte nagyon jól tud­ják, hol húzódnak a régi parcellaha­tárok, majd megegyeznek egymás­sal. Az egyesület vezetői azt ígérik, hogy a mai állami vállalatokkal ellen­tétben nem céljuk a rablógazdálko­dás, és valószínűleg a tulajdonjogot fenntartva, gazdasági egyesületek­be tömörülve fognak tevékenykedni. A vagyonjegyes privatizáció kereté­ben privatizációs alapot szervezve szeretnék összegyűjteni a sok kis tulajdonos pontjait, így biztosítva ré­szesedést maguknak a fafeldolgozó iparban. A mintegy 40 ezer tagot számláló egyesület mindössze néhány tucat tisztségviselővel küzd az általuk me­revnek és kerékkötőnek tartott 40 ezer fizetett hivatalnokkal rendelke­ző állami erdészeti hatósággal. Mind ez ideig teljesen önkéntes alapon végezték munkájukat, most azon­ban egy célirányos támogatásnak köszönhetően megkezdhetik regio­nális információs központjaik kiépí­tését, melyeket tagjaik igazi taná­csadó szerveivé szeretnék fejleszte­ni. -41­KÉT ÓRA A FŐK0NZULLAL (Munkatársunktól) - Eredetileg egy órásra tervezték a beszélgetést a Lengyel Köztársaság pozsonyi fó­konzulával, a Lengyel Kultúra po­zsonyi székházában. De Jerzy Ko­rolec professzor - aki egyébkent szakmája szerint a középkor törté­nelmével foglalkozik - olyan érdeke­sen beszélt munkájáról és féléves szlovákiai tartózkodásának tapasz­talatairól, meg oly sok kérdést (és kérést) intéztek hozzá, hogy az egy órából kettő lett. Beszélt a szlovák -lengyel kapcsolatokról, amelyek - mindkét fél örömére - új lendületet vettek, az élénkülő turistaforgalom­ról, amelyet már semmi nem akadá­lyoz. (Szlovákiában többen át is ruc­cannak a lengyelekhez benzinért, mert ott jóval olcsóbb mint nálunk). A diákcserék a jövőben talán még bővülnek, és minden valószínűség szerint újabb határátkelőhelyeket nyitnak. Mindkét országnak égető problé­mája a környezetvédelem, és itt csak­is közösen tehetünk valamit, mert a környezetszennyező, veszélyes anyagok nem respektálják az or­szághatárokat. (kiedr) REFLEX RAGADOZO JOBBOLDAL Tisztában vagyunk vele, hogy mit értsünk a szlovák szeparatizmus fogal­mán, és két évnyi tapasztalat birtokában minden átlagos újságolvasó „kapás­ból" fel tudna sorolni legalább két tucat nevet e irányzat élenjáróinak megjelölé­sére. Ideológiájukban a marxista esti egyetemen tanultak a kokárdás nemzeti gondolattal és a klerikalizmussal ötvöződnek. Mindazonáltal még a pszicholó­gusoknak is akadt dolguk a hejszlovákok magatartásának, politikai stílusának értelmezésénél; a kisebbrendűségi érzés bizonyíthatóan szerepet játszik magatartásuk formálódásában. Már távolról sem ilyen könnyű feladat az ellenpólusuknak, az unitarista csehszlovák állam eszméjében hívőknek, a pra­gocentristáknak a tettenérése. A mélyszlovákok handabandázásukról ismerhe­tők fel. Népiesek, képletesen szólva étkezés közben puszta kézzel nyúlnak a közös nemzeti kondérba, míg az unitaristák családi ezüsttel étkeznek. Azonban néha ők is kimutatják foguk fehérét. Csütörtökön is így történt. Prágában, a Vencel téren, a Melantrich-ház erkélyén. Michal Malý képviselő annyira kimutatta foga fehérét, hogy a szó szoros értelmében röfögött, és ostoba kirohanásokat intézett Alexander Dubček ellen, akit maga az elnök hívott meg a nagygyűlésre. Malý úr megnyilvánulása a szó szoros értelmében sokkolta az elnök környezetében levőket, és magát Václav Havelt is. Ráadásul amikor Dubček beszélni kezdett, valaki kikapcsolta a mikrofont. Nem nehéz megállapítani, hogy Pavel Tigrid müve volt ez a manipuláció, hiszen a nagygyűlés megkezdése előtt ultimátumszerű kijelen­tést tett: vagy Dubček lesz jelen, vagy ó. Az ultimátum tulajdonképpen a köztársasági elnöknek szólt. Tudtára adták, hogy ideje lenne letenni a garast a jobboldal mellett, amely már többször is próbálkozott Dubček eltávolításával. A kellemetlen epizód egyebek között azt is mutatja, hogy Csehországban is létezik politikai irányzat, amely hajlamos lenne egyszínű hatalom kialakítására. Ez a törekvés akkor kapott hangot elöszört amikor Václav Klaus kijelentette: az ország előrehaladásának legnagyobb akadályát a szociáldemokrácia jelenti. Nem sokkal később Szlovákiában is elhangzott egy, igaz ellentétes előjelű, mindazonáltal szintén a más politikai irányzatokkal szembeni türelmetlenséget kifejező nyilatkozat: Ján Čarnogurský kifejtette, hogy Szlovákia számára a legnagyobb veszélyt a liberalizmusban látja. Miért nyugtalanítóak az ilyen ellentmondást nem türü kijelentések vezető politikusoktól? Elsősorban azért, mert mind a csehországi, mind a szlovákiai megnyilvánu­lás azt eredményezheti, hogy a jövőben mindkét köztársaság politikai életéből az hiányzik, amire a legnagyobb szükség lenne a társadalmi egyensúly megtartása érdekében. Szlovákiában semmi sem hiányzik annyira, mint az öntudatos polgárság, a civilkurázsi. Ennek az a következménye, hogy egy-egy kényes történelmi pillanatban tömeges meghallgatásra találnak a nemzeti demagógok. Ma is ez a helyzet, ráadásul a nemzeti demagógiát még szociális demagógiával is „megfejelik". Riasztó jövőt ígér, ha ilyen viszonyok között valaki éppen a liberalizmusellenességet tűzi zászlajára. Ugyanis liberalizmus nélkül a polgárosodás csak porosz típusú lehet. Csehországban úgy tűnik, Václav Klaus vezetésével a Polgári Demokratikus Pártnak úgyszólván akkora esélyei vannak a választási győzelemre, mint Szlovákiában a nemzetiek kialakulóban lévő koalíciójának. Lehetetlen észre nem venni Klausék, illetve Szlovákiában Mečiarék és Prokešék rámenösségét. Választási győzelem esetén ezeknek az eróknek a törekvései csak a társadalmi egyensúly felborulását eredményezhetik. Különösen veszélyes ez most, a par­lamentarizmus és általában az állam struktúrája kialakulásának időszakában, mert évtizedekre mozdíthatatlan struktúra alakulhat ki. Csehországban is, Szlovákiában is. Erős ellenzék hiánya esetén hosszú időre megingathatatlanná tehető a berendezkedés, és úgy járhatunk, hogy Csehországban Klaus vezetésével, Szlovákiában pedig nemzeti zászló alatt tulajdonképpen egypártu­ralom alakul ki, amelyben az ellenzék majd aligha rúghat labdába. Bolsevizmus lesz bolsevisták nélkül. Ján Čarnogurský nemrég azt mondta: még több mint fél esztendő van hátra a választásokig, addig az emberek még háromszor is kiábrándulhatnak Mečiarból. Ebben igaza van. Csakhogy a kereszténydemokraták antiliberaliz­musa, megalkuvás nélkülisége legalább olyan aggasztó a parlamentáris demokrácia jövője szempontjából, mint a szélsőséges nemzetiek más irányza­tokkal szembeni türelmetlensége. Mindannyian az egypártban való gondolko­dás rabjai, mintahogy Václav Klaus pártjától is nehezen várható el a pártelnök kijelentése nyomán, hogy győzelem esetén hatalmával élve vagy visszaélve nem tesz meg mindent a demokrácia megnyirbálásáért. E jelenségeket figyelve fölöttébb elgondolkoztató az az intolerancia, amely a prágai tüntetésen a jobboldal részérói Alexander Dubček rovására megnyilvá­nult. Ráadásul nemcsak a pártok struktúrája szempontjából lehetnek az ilyen magatartásnak komoly következményei, hanem a föderáció jövője szempontjá­ból is. Az ötven évnyi emigráció után hazatért Pavel Tigrid primitív antikommu­nizmusának az a lényege, hogy a szociáldemokráciát egy kalap alá veszi az ordas bolsevizmussal. Nem veszi tudomásul, hogy ebben az országban nem sértegethető büntetlenül egy olyan szlovák személyiség, mint amilyen Alexan­der Dubček. A ragadozó jobboldal múltheti prágai mesterkedései rengeteget ártottak Csehszlovákia egységének. Vagy éppen ez volt Tigridék célja? TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4932/91 Kósa József, 1912. I. 23., Sid, (Tagarov) 4933/91 Kovács Imre, 1912. II. 23., Reste, (Szibéria) 4934/91 Kovács Rudolf, 1916. XII. 8., Vásárút (Szevasztopol) 4935/91 Kováč Ladislav, 1914. IX. 16., meghalt, Poprad (Breszt) 4936/91 Kováč František, 1921. X. 20., meghalt, Panyidaróc (Szovjetunió) 4937/91 Krizsan Pál, 1923. III. 9., Nagykér (Szovjetunió) 4938/91 Krnáč Vojtech, 1917. XI. 8., meghalt, Nagykürtös (Brianszki Lesz) anszki Lesz) 4939/91 Kurali József, 1914. II. 24., Nagyölved, (Tabda) 4940/91 Kürthi Sándor, 1916. I. 16., Farkasd, meghalt 4941/91 Kutricz László, 1930. VIII. 2., Hidaskürt (Pokin) 3016/91 Knihár Michal, 1912. IX. 24., Izsa (Sztarij Kuznyeck) 3017/91 Kočík Silvester, 1912. VI. 10, Feketenyék (Gorkij) 3018/01 Kolozsi Lajos, 1905. VII. 25., meghalt, Deáki (Karaganda) 3019/91 Komlós Péter, 1908. VI. 25., Farkasd, (Kijev) 3021/91 Kurucz Imre, 1914. II. 4., Izsa (Ivanovo) 3055/91 Kömpis Gyula, 1912. IV. 10., meghalt, Lefantovce (Szanburg) 3056/91 Kuzma Štefan, 1918. X. 31., meghalt, Síd (FÖkcsaníf 3057/91 Kyselica Albin, 1916. XI. 7., IrenciansKe lepni** yJL, 3091/91 KriDpel Ján, 1922. VIII. 21., Nyárasd (Dnyepropetrovszk) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents