Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-21 / 273. szám, csütörtök

HIREK - VELEMENYEK lÚJSZÓi 1991. NOVEMBER 21 SEVI VISSZATÉRT Eduard Sevardnadze újra külügymi­niszter! Ez az első igazán jó hír, amely az augusztusi puccs leverése óta Moszkvá­ból érkezett. Már csak azért is, mert azt a hatalomátvételt éppen ó jósolta meg, s éppen azért távozott magas posztjáról, hogy ilyen drámai módon is figyelmeztes­sen a komoly veszélyre, amelyet az or­szág vezető politikusai közül nagyon so­kan nem akartak látni, még maga Gorba­csov elnök sem. Tizenegy hónapja, hogy ezen a helyen ,,elsirattam" Sevardna­dzét, azt a politikust, aki bámulatos reali­tásérzékkel, éleslátással és határozott­sággal irányította egy nagyhatalom külü­gyeit, szerzett magának nemzetközi te­kintélyt, elismerést. Amikor tavaly decem­ber 20-án lemondott, a világ megdöbbent és őszintén sajnálkozott. Választásom cí­mű könyvében, amely alig néhány nappal a puccs előtt jelent meg Moszkvában, Sevardnadze idéz pár sort James Baker amerikai külügyminiszter és felesége le­veléből, amelyet hozzá és feleségéhez, Nanulihoz intéztek lemondása után: sokat gondolunk Rátok és imádkozunk Értetek". Ez is egyik bizonyítéka annak, milyen |ó barátság alakult ki Sevardnadze és Baker, korábban pedig - ez is köztu­dott volt - Sevardnadze és Shultz között. És ezt Moszkvában sok pártvezér nem nézte jó szemmel. Még akkor sem, ha a külügyminiszter ezt is az ország javára tudta fordítani. Paradox módon, minél sikeresebb volt a szovjet külpolitika, irányítójának annál több elllensége lett odahaza. Felrótták neki a leszerelési sikereket, Kelet-Európa „feladását", de mindenekelőtt a külpoliti­ka deideologizálását. A már megkötött szerződéseket igyekeztek kijátszani, ké­nyes helyzetekbe hozták a külügyminisz­tert, aki végül is az egyedüli megoldást választotta: lemondott. De Sevardnadze nem adta fel. Már idézett, nagy port kavart könyve beveze­tőjében ezt írta: „Ez a könyv nem politikai emlékirat. Az emlékiratok ideje még nem jött el. A memoár a ,,távozás műfaja", márpedig én még nem készülök távozni." Létrehozott egy külpolitikai társaságot, amely már alakulása folyamatában tekin­télyes volt - mert ó alapította. Erőfeszíté­seit az ország nemzetközi helyzetének megszilárdítására, külkapcsolatai kiszéle­sítésére nagyon komolyan vették. Se­vardnadze járta a világot, előadásokat tartott, tárgyalt, ápolta korábbi kapcsola­tait. Amikor pedig hazai pályán is komoly lépésre szánta el magát és életrehívta a Demokratikus Reformok Mozgalmát, a külföld akkor kezdett igazán felfigyelni arra, hogy a Szovjetunióban komoly bajok vannak. 1991 júliusa volt... A pártinkvizí­ció arra készült, hogy meghurcolja a volt külügyminisztert, aki ebben a helyzetben csak egyet tehetett: ismét lemondott, ezúttal párttagságáról. Egy újabb komoly figyelmeztetés a levegőben lógó veszély­re. Sokan még mindig nem értették meg. Gorbacsov sem - és nagyon ráfázott. Foroszbói egy más ember jött vissza. Gorbacsov szemmel láthatóan összetört, elbizonytalanodott, nem is nagyon próbál­ta visszaszerezni korábbi hatalmát, nem is igyekezett élni azzal a támogatással, amelyről a külföld biztosította ót, hagyta, hogy Jelcin kerekedjen felül, elszalasztot­ta az alkalmat, hogy egyenrangú partnere legyen a nagyratörő orosz elnöknek. A következmény: kártyavárként omlott össze az unió, még mielőtt az új szövet­ség alapjai megszülettek volna. A puccs óta három hónap telt el, s ezek az alapok még mindig nagyon „zselések", márpe­dig ingoványra nem lehet nagyhatalmat építeni. Viszont kell. De kellene ehhez egy erős kéz. Gorbacsové már nem az. De még az lehet. Egy módon: ha össze­hoz egy erős csapatot, amely őszintén hisz a konföderációban és meg is tudja Megmondtam előre... teremteni. Ahhoz pedig, hogy működjön, jóindulatú külföldi háttér is kell. És itt jön újra Servardnazde. Besszmertnih csak arra volt képes, hogy ne rombolja le Sevardnadze művét, de továbblépni már nem tudott. Borisz Pankinnak még nehezebb szerep jutott: vissza kellett szereznie az eljátszott bizal­mat. Nem egész három hónapja volt rá, áttörést nem tudott elérni, de amit csinált, azt nem csinálta rosszul. Tény viszont, hogy nem egy miniszteri alkat. Új állo­máshelyén, Londonban bizonyára hasz­nosabb lesz. s talán otthonosabban is fogja magát érezni, mint a miniszteri poszton. Sevardnadze azonban most már nem oda tér vissza, ahonnan elment. A Szov­jetunióval együtt a külügyminisztérium is eltűnik, felváltja a nemzetközi kapcsolatok minisztériuma, amelynek az ugyancsak felszámolt külgazdasági tárca szerepé­nek egy részét is vállalnia kell. A - várha­tóan jövő héten - konföderációba tömörü­lő köztársaságok viszonylag önállóan fog­ják irányítani külügyeiket, a központi mi­nisztériumra ezentúl inkább koordináló feladatok hárulnak, ami az eddigieknél látszólag kevesebb, de lényegében több, mert nehezebb. Mondhatnám, igazán Se­vardnadzénak való feladat. Sokakkal együtt én is azt vártam, hogy már a puccs után visszatér. Gorbacsov hívta is, de nem ment. Elvből. Nem akart egy újabb huzavona kellős közepébe ke­rülni. Miután segített a dolgok tisztázásá­ban - a háttérből, de annál hatékonyab­ban -, újra beszállt a ringbe. Mert most már nem árnyékbokszolás lesz, hanem valódi kemény csata. A fehérhajú, de nagyon vitális 63 éves grúz politikusnak meg kell ismételnie korábbi bravúrját: újra nemzetközi rangot kell szereznie az unió­nak. És meg is fogja szerezni. Mert „Se­vi", ha egyszer vállal valamit, azt meg is teszi. Remélem, most már hagyják. GÖRFÖL ZSUZSA GORBACSOV MEGKONGATTA A VÉSZHARANGOT A Nyugat jóindulatú, de nem túl bőkezű • Elbocsátják a tábornokokat Mihail Gorbacsov szovjet elnök tegnap figyelmeztette a szövetségi parlamentet; az unió a gazdasági és a politikai katasztrófa felé sodródik. Beszédében a gazdasági csőd ko­mor képét festette le, kijelentette, az állami költségvetés hiánya elérheti a 300 milliárd rubelt. A deficit leg­főbb oka a csökkenő termelés, kö­zölte Gorbacsov a képviselőkkel, akiktől ismét kérte a további 63 mil­liárd rubeles kölcsön jóváhagyását az állami banktól. A hét legfejlettebb ipari ország pénzügyminiszter-helyettesei, akik a héten Moszkvában tárgyalnak a szovjet adósságról, tegnap a Kremlben találkoztak Mihail Gor­bacsovval, majd később a szövetsé­gi köztársaságok képviselőivel. Fo­lyosói hírek szerint a nyugati pénz­ügyi szakértők állítólag felajánlották, hogy a közép- és hosszú távú szov­jet tartozásokat egy éves halasztás­sal fizessék vissza. Egyben javasol­ták áz egymilliárd dolláros új hitel megadását, amellyel a rövid távú szovjet adósságokat fedeznék. Alekszandr Jakovlev, a szovjet elnök tanácsadója kedden George Bush elnöknek átadta Mihail Gorba­csov levelét - közölte a Fehér Ház szóvivője, ám a részletekről nem tájékoztatott. Mariin Fitzwater sze­rint Bush és Jakovlev a tárgyaláso­kon áttekintette a Szovjetunióban kialakult helyzetet. Jakovlev hang­súlyozta, a Szovjetuniónak télen „nagyon nehéz élelmiszerhelyzet­tel" kell szembenéznie. Bush elnök válaszában megerősítette se­gélynyújtási szándékát. Fitzwater ar­ra is kitért, hogy az Egyesült Államok most tárgyal a Szovjetuniónak szánt 1,5 milliárd dolláros élelmiszerse­gélyről. Kedden Gorbacsov elnöki rende­letben döntött arról, hogy a szovjet hadászati nukleáris erőket egységes parancsnokság alá vonják. Erről az Interfax hírügynökség tájékoztatott azzal, hogy az elnök különrendelet­tel hozta létre a stratégiai feltartózta­tás erőit. Dmitrij Volkogonov vezérezre­des pedig arról tájékoztatott, hogy a szovjet hadsereg átalakításának keretében a politikai főcsoportfőnök­ség 345 tábornoka közül 320-at elbo­csátanak, s a felére csökkentik a 80 ezer tagú politikai tiszti kar létszámát. Nyikolaj Fjodorov orosz igaz­ságügy-miniszter közölte, bírósági eljárást indítanak az SZKP KB ösz­szes titkára és a politikai bizottság egykori tagjai ellen. A Süddeutsche Zeitung című napilapnak adott nyi­latkozatában mutatott rá: Oroszor­szág múltjának jogi feldolgozása több évet vesz igénybe. KÉT ELNÖK KAMBODZSÁBAN A JOGKÖRÖK EGYELŐRE TISZTÁZATLANOK Komoly feszültségekre lehet szá­mítani Kambodzsa új vezető szervé­ben, a Legfelsőbb Nemzeti Tanács­ban. Hun Sen kormányfő, aki a ta­nácsnak is tagja, a Le Monde cimű párizsi lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, az ENSZ-nek ragasz­kodnia kell ahhoz, hogy a vörös khmerek vezetői előjöjjenek rejtek­helyükről, különben nem lehet vég­rehajtani az októberi békemegálla­podásnak azt a pontját, amely sze­rint a világszervezet ellenőrzése mellett le kell szerelni a szembenálló frakciók fegyveres erőinek 70 száza­lékát. Phnompenhbe eddig csak a vörös khmerek katonai alakulatai­nak főparancsnoka, Son Sen tért vissza. A kormányfő szerint viszont tartani lehet attól, hogy a vörös khmerek elrejtették fegyvereiket, s ha a parancsnokaik nem jönnek elő, akkor a katonák is a dzsungel­ben maradnak. Hun Sen szerint az ENSZ-nek meg kellene állapítania, hogy hol van a vörös khmerek tényleges vezetője, a népirtás főbű­nöse, Pol Pot, aki jelenleg, a becslé­sek szerint, 13-15 ezer fegyveres­nek parancsol. A vörös khmerek szóvivője a thai­földi fővárosban azt állította, hogy Pol Pot titokban visszatért nyugat­kambodzsai bázisára, s ott tárgyalt vele a vörös khmerek jelenlegi, név­leges vezetője, Khieu Samphan, aki szintén tagja a Legfelsőbb Nem­zeti Tanácsnak. A tanács elnöke, Norodom Szihanuk herceg, aki a.múlt héten tért vissza Phnompenh­be, szintén nem bizik a vörös khme­rekben. Újságírók előtt kijelentette: „A vörös khmerek kegyetlenek, sőt bűnözők, de ha most rosszul bán­nánk velük, akkor továbbra is ke­gyetlenek maradnának. Ezek intelli­gens emberek, de én nem hiszek nekik, nem hiszem, hogy őszinték lennének. Azt állítják, hogy a meg­békélés hívei, de szivükben tovább­ra is kommunisták maradtak, éspe­dig maoisták." Hun Sen kormányfő pártja és a Szihanuk fia, Ranarith herceg ve­zette ellenzéki erők közben szövet­ségre léptek. Ezt Hun Sen jelentette be, hozzátéve: a koalíció nem irá­nyul más politikai frakció ellen és az az egyedüli célja, hogy helyreálljon az országban a rend. És még egy nagy horderejű hír. A kambodzsai külügyminiszter teg­nap sajtóértekezleten ismertette a kabinet és a kormányzó párt nyilat­kozatát, amelyben Szihanuk herce­get formálisan elismerik Kambodzsa elnökévé, egészen az 1993-ra terve­zett választásokig. A miniszter egy­ben felhívta a figyelmet arra, hogy az államtanács elnöke, így tehát az állam feje is változatlanul Heng Samrin. Nem tartotta azonban ki­zártnak, hogy lemond, mivel állítólag tífuszos. Megállapította, egyelőre konkrétan nem határozták meg a két elnök jogkörét. A Megdöbbentő hallani, hogy egyes, a szerb IVI fegyveresekkel kiegészített jugoszláv hadsereg által elfoglalt területeken az elmene­kült horvátok házaiba szerbeket telepítenek. Tá­jainkon elmondhatjuk, hogy az isten itt nem bottal, hanem történelemmel ver, ezért óhatatla­nul a történelmi analógiák jutnak az ember eszé­be a kitelepítésről, kollektív bűnösségről, betele­pítésről. Netán a jugoszláv polgárháború után is évtizedeknek kell eltelniük ahhoz, hogy a döntés­hozók megértsék, meglássák: a nagy politikai érdekegyeztetések hibája mindig az volt, hogy a leglényegesebb szorult a háttérbe - a kisembe­rek százezreinek egyéni tragédiája? Papolhatnak föderációról vagy konföderációról, demokráciáról vagy nemzetállamról, regionális és európai ér­dekről annak, aki batyuval menekült otthonról és házába idegeneket költöztettek. Pedig a történe­lem már szolgált nem kevés okulással: az ilyen sebek évtizedek múlva is fájnak, fellépődnek, új feszültségek teremtésére alkalmasak - és marad az ördögi-kör. Túl sötét a jövő? Túl sötét a jelen, amely egyszer múlt lesz, s el kell vele számolni. Mekko­ra vakság nem látni, ma a hadihelyzet olyan, hogy talán le lehet egy jókorát kanyarítani Hor­vátországból és megteremteni Nagy-Szerbiát, de éppen ezért nem lesz ott sosem béke, nyugalom. A nacionalizmus így válik nemzetellenessé, a szerb nacionalizmus szerbellenessé. És a tör­ténelem abban is megismétli önmagát, hogy a kis nemzetek nacionalistái nagyhatalmak jóváhagyá­sával - a tétlenség is lehet az - folytathatták piszkos játékaikat. Az pedig teljesen mindegy, hogy most minek nevezik a nagyhatalmat - akár Európai Közösségeknek is. Nem lehet ugyanis komoly oka annak, hogy a Nyugat ne ismerje el a szlovén és horvát függetlenséget, hacsak nem TANMESE Jugoszlávia fennmaradásában bizik. Ami józan paraszti ésszel nézve is anakronizmus. Valamikor a második világháború úgy kezdő­dött, hogy egy erős állam lerohant egy gyengéb­bet. Romvárosok, menekülők. Jólfésült urak biz­tosnak vélt karosszékekből szép szólamokat hangoztatva tették a semmit. Most is vannak romba dőlt városok és tízezrek menekülnek. És vannak kényelmes karosszékek. És most is azok a felelősök, akik az Arturo Uikat nem állítják meg addig, amíg tehetik. Vukovár. a horvát ellenállás jelképe elesett, de badarság azt hinni, hogy ez a csapás térdre kényszeríti Horvátországot és hamarosan béke lesz. Szinte tragikomikus volt olvasni, hogy az ENSZ-főtitkár szerint milyen költséges lenne bé­keerőket küldeni Jugoszláviába, akár 100-120 millió dollárba is belekerülne - az ENSZ-nek ráadásul nincs pénze, óriási költségvetési hiány­nyal küszködik. A cinizmus mondatja: ugyan mit tehetne pár száz ENSZ-katona, ha oda küldenék, a nacionalista szenvedélyek dúlása ellen, ha a szerbek és a horvátok nem akarnak igazából megbékélni, ha a gyűlölet és a bosszú az úr? Ugyan hogyan veszik rá szegény kéksisakosok a jugoszláv hadsereget arra, hogy vonuljon ki az elfoglalt területekről? Már ha oda küldik a kéksi­sakosokat. De még azt sem tudják, hogy hová kellene őket küldeni... A mostani harcterekre, nemzetközileg szentesíteni a bekebelezést? Az eredeti határokra, ami értelmetlenség, ha a had­sereg úgyis ott marad, ahol most van? Nem is olyan régen volt egy Öböl-háború, amely úgy,kezdődött, hogy egy erős állam lero­hanta a gyengébbet. De akadt egy nagyhatalom, amelynek az érdekeit ez sértette, márpedig egy nagyhatalom érdekeit a kishatalom nem sértheti büntetleni7 ^zért aztán Arturo Uit megállították. És még az or köles is győzött, meg az új világrend is. A tanmese vége az lehetne: így bűnhődnek a horvátok azért, mert nincs olajuk. Amiért persze még nem muszáj, hogy a horvát menekült sorsa kevésbé aggasszon, mint a kuvaité, és Hor­vátországban éppúgy temetik az elesetteket, mint Kuvaitban. Ha netán politikai dilettantizmussal vádolná­nak, amiért Vukovárt, Eszéket vagy Dubrovnikot Kuvaittal hoztam össze, hadd szögezzem le: kommentárban sosem tettem volna, de egy me­sében minden lehetséges. MAUNÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN U gy tűnik, a művi terhességmegszakí­tás válik az amerikai belpolitikai élet legfontosabb témakörévé, s a szakértők nem tartják kizártnak, hogy a jövő évi elnökválasztások legfontosabb problémá­ja is ez lesz. Bush elnök ugyanis kedden megvétózta azt a törvénytervezetet, amely a szövetségi költségvetés által tá­mogatott klinikák orvosai számára enge­délyezte volna a terhességmegszakítást, vagy azt, hogy ilyet ajánljanak betegeik­nek. Bennfentesek azt tartják, most első ízben fenyegeti az elnököt az a veszély, hogy a vétóját elutasítják és a javaslatból mégis törvény lesz. M egállapodás született Dél-Korea és az Egyesült Államok között arról, hogy fokozatosan csökkentik a félsziget déli részén állomásozó amerikai katonák számát és nyomást gyakorolnak a KNDK­ra annak érdekében, hogy mondjon le a saját atomfegyver kifejlesztését célzó programjáról. Ez a határozat a két ország legfelsőbb katonai vezetőinek keddi tár­gyalásain született. A felek hangsúlyoz­ták, az észak-koreai atomfegyver az egész ázsiai-csendes-óceáni térség biz­topságát veszélyeztetné. É sztország bepanaszolta a Szovjet­uniót az EBEÉ egyik munkaszervé­nél, amiért Moszkva nem hajlandó komoly tárgyalásokat kezdeni a szovjet csapatok kivonásáról a balti köztársaságból. Az észt külügyminisztérium jegyzékét az EBEÉ bécsi konfliktusmegelőző központ­jának címezte. A dokumentum szerint a Szovjetunió akadályozza az Észt Köz­társaság függetlenségének gyakorlati megvalósítását. H ét határozatot fogadtak el kedden Párizsban, a frankofon országok 4. csúcsértekezletén. A tanácskozáson résztvevő 47 állam- és kormányfő által jóváhagyott dokumentumok Afrika problé­máival, az arab-izraeli konfliktussal, Liba­nonnal, Haitival, a nemzetközi biztonság­gal és a francia nyelv nemzetközi szerve­zetekben való használatával foglal­koznak. G eorge Bush amerikai elnök kedden este újságírók előtt kijelentette, a Lí­bia elleni lehetséges megtorló intézkedé­sek közül egyiknek az alkalmazása sem zárható ki. Mint ismeretes, Washington azzal vádolja Tripolit, hogy köze volt az 1988-as bombamerénylethez, amelynek során a skóciai Lockerbie fölött felrobbant a PanAm légitársaság utasszállító gépe, 270 emberrel a fedélzetén. Azt Bush nem részletezte, hogy milyen büntetésekkel sújthatnák Líbiát. Washington egyelőre konzultál a szövetségeseivel, ezt köve­tően születik meg a dötés. K omoly figyelmeztetést kapott a var­sói kormány a Nemzetközi Valuta Alaptól, hogy ne növelje az 1992-es év állami költségvetési deficitjét. Az Alap közölte, Lengyelország csak azt követően kaphat újabb hiteleket, ha Varsóban meg­állapodás születik a jövő évi gazdaság­politikáról. A szakértők szerint a szabályo­zás teljes hiánya csupán a jövő évi költ­ségvetési helyzet rosszabbodásához ve­zethet, s ezért az új kormánynak rendkí­vül nehéz gazdaságpolitikai problémákat kell majd megoldania. November 25-én tartja első ülését az új lengyel parlament, amelynek az egyik legfontosabb feladata éppen a költségvetés jóváhagyása lesz. P arlamenti válság van kialakulóban Albániában. A Demokrata Párt, amely tagja a kormánykoalíciónak, az ellenzéki pártokkal együtt kedden este kilépett a törvényhozásból. A DPA jelen­tése szerint e pártok képviselői csak ak­kor hajlandók ismét elfoglalni a helyüket, ha az uralkodó Szocialista Párt (a reform­kommunisták) beleegyezik a rádió és a televízió mostani vezetőségének visz­szahívásába. Az ellenzék azzal vádolja a szocialistákat, hogy a tömegtájékoztató eszközökön keresztül saját javukra befo­lyásolják a hírközlést. SZTÁLINGRÁD TARTJA MAGÁT Nagy meglepetéssel vették észre azok a párizsiak, akik tegnap reggel a metró Sztálingrád nevű állomásá­ra érkeztek, hogy új névtáblákat lát­hatnak, amelyeken Sztálingrád he­lyett ez állt: Vukovár. A három hóna­pon át hősiesen harcoló horvát vá­ros nevének a megjelenése azon­ban a metró alkalmazottait is meg­lepte. Kiderült, hogy partizánakcióról van szó, a tettesek ismeretlenek. S mivel a párizsi szervek nem szere­tik a gyakori névváltoztatásokat, megjelentek a mázolok és a táblákra visszakerült az eredeti elnevezés.

Next

/
Thumbnails
Contents