Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-21 / 273. szám, csütörtök
HIREK - VELEMENYEK lÚJSZÓi 1991. NOVEMBER 21 SEVI VISSZATÉRT Eduard Sevardnadze újra külügyminiszter! Ez az első igazán jó hír, amely az augusztusi puccs leverése óta Moszkvából érkezett. Már csak azért is, mert azt a hatalomátvételt éppen ó jósolta meg, s éppen azért távozott magas posztjáról, hogy ilyen drámai módon is figyelmeztessen a komoly veszélyre, amelyet az ország vezető politikusai közül nagyon sokan nem akartak látni, még maga Gorbacsov elnök sem. Tizenegy hónapja, hogy ezen a helyen ,,elsirattam" Sevardnadzét, azt a politikust, aki bámulatos realitásérzékkel, éleslátással és határozottsággal irányította egy nagyhatalom külügyeit, szerzett magának nemzetközi tekintélyt, elismerést. Amikor tavaly december 20-án lemondott, a világ megdöbbent és őszintén sajnálkozott. Választásom című könyvében, amely alig néhány nappal a puccs előtt jelent meg Moszkvában, Sevardnadze idéz pár sort James Baker amerikai külügyminiszter és felesége leveléből, amelyet hozzá és feleségéhez, Nanulihoz intéztek lemondása után: sokat gondolunk Rátok és imádkozunk Értetek". Ez is egyik bizonyítéka annak, milyen |ó barátság alakult ki Sevardnadze és Baker, korábban pedig - ez is köztudott volt - Sevardnadze és Shultz között. És ezt Moszkvában sok pártvezér nem nézte jó szemmel. Még akkor sem, ha a külügyminiszter ezt is az ország javára tudta fordítani. Paradox módon, minél sikeresebb volt a szovjet külpolitika, irányítójának annál több elllensége lett odahaza. Felrótták neki a leszerelési sikereket, Kelet-Európa „feladását", de mindenekelőtt a külpolitika deideologizálását. A már megkötött szerződéseket igyekeztek kijátszani, kényes helyzetekbe hozták a külügyminisztert, aki végül is az egyedüli megoldást választotta: lemondott. De Sevardnadze nem adta fel. Már idézett, nagy port kavart könyve bevezetőjében ezt írta: „Ez a könyv nem politikai emlékirat. Az emlékiratok ideje még nem jött el. A memoár a ,,távozás műfaja", márpedig én még nem készülök távozni." Létrehozott egy külpolitikai társaságot, amely már alakulása folyamatában tekintélyes volt - mert ó alapította. Erőfeszítéseit az ország nemzetközi helyzetének megszilárdítására, külkapcsolatai kiszélesítésére nagyon komolyan vették. Sevardnadze járta a világot, előadásokat tartott, tárgyalt, ápolta korábbi kapcsolatait. Amikor pedig hazai pályán is komoly lépésre szánta el magát és életrehívta a Demokratikus Reformok Mozgalmát, a külföld akkor kezdett igazán felfigyelni arra, hogy a Szovjetunióban komoly bajok vannak. 1991 júliusa volt... A pártinkvizíció arra készült, hogy meghurcolja a volt külügyminisztert, aki ebben a helyzetben csak egyet tehetett: ismét lemondott, ezúttal párttagságáról. Egy újabb komoly figyelmeztetés a levegőben lógó veszélyre. Sokan még mindig nem értették meg. Gorbacsov sem - és nagyon ráfázott. Foroszbói egy más ember jött vissza. Gorbacsov szemmel láthatóan összetört, elbizonytalanodott, nem is nagyon próbálta visszaszerezni korábbi hatalmát, nem is igyekezett élni azzal a támogatással, amelyről a külföld biztosította ót, hagyta, hogy Jelcin kerekedjen felül, elszalasztotta az alkalmat, hogy egyenrangú partnere legyen a nagyratörő orosz elnöknek. A következmény: kártyavárként omlott össze az unió, még mielőtt az új szövetség alapjai megszülettek volna. A puccs óta három hónap telt el, s ezek az alapok még mindig nagyon „zselések", márpedig ingoványra nem lehet nagyhatalmat építeni. Viszont kell. De kellene ehhez egy erős kéz. Gorbacsové már nem az. De még az lehet. Egy módon: ha összehoz egy erős csapatot, amely őszintén hisz a konföderációban és meg is tudja Megmondtam előre... teremteni. Ahhoz pedig, hogy működjön, jóindulatú külföldi háttér is kell. És itt jön újra Servardnazde. Besszmertnih csak arra volt képes, hogy ne rombolja le Sevardnadze művét, de továbblépni már nem tudott. Borisz Pankinnak még nehezebb szerep jutott: vissza kellett szereznie az eljátszott bizalmat. Nem egész három hónapja volt rá, áttörést nem tudott elérni, de amit csinált, azt nem csinálta rosszul. Tény viszont, hogy nem egy miniszteri alkat. Új állomáshelyén, Londonban bizonyára hasznosabb lesz. s talán otthonosabban is fogja magát érezni, mint a miniszteri poszton. Sevardnadze azonban most már nem oda tér vissza, ahonnan elment. A Szovjetunióval együtt a külügyminisztérium is eltűnik, felváltja a nemzetközi kapcsolatok minisztériuma, amelynek az ugyancsak felszámolt külgazdasági tárca szerepének egy részét is vállalnia kell. A - várhatóan jövő héten - konföderációba tömörülő köztársaságok viszonylag önállóan fogják irányítani külügyeiket, a központi minisztériumra ezentúl inkább koordináló feladatok hárulnak, ami az eddigieknél látszólag kevesebb, de lényegében több, mert nehezebb. Mondhatnám, igazán Sevardnadzénak való feladat. Sokakkal együtt én is azt vártam, hogy már a puccs után visszatér. Gorbacsov hívta is, de nem ment. Elvből. Nem akart egy újabb huzavona kellős közepébe kerülni. Miután segített a dolgok tisztázásában - a háttérből, de annál hatékonyabban -, újra beszállt a ringbe. Mert most már nem árnyékbokszolás lesz, hanem valódi kemény csata. A fehérhajú, de nagyon vitális 63 éves grúz politikusnak meg kell ismételnie korábbi bravúrját: újra nemzetközi rangot kell szereznie az uniónak. És meg is fogja szerezni. Mert „Sevi", ha egyszer vállal valamit, azt meg is teszi. Remélem, most már hagyják. GÖRFÖL ZSUZSA GORBACSOV MEGKONGATTA A VÉSZHARANGOT A Nyugat jóindulatú, de nem túl bőkezű • Elbocsátják a tábornokokat Mihail Gorbacsov szovjet elnök tegnap figyelmeztette a szövetségi parlamentet; az unió a gazdasági és a politikai katasztrófa felé sodródik. Beszédében a gazdasági csőd komor képét festette le, kijelentette, az állami költségvetés hiánya elérheti a 300 milliárd rubelt. A deficit legfőbb oka a csökkenő termelés, közölte Gorbacsov a képviselőkkel, akiktől ismét kérte a további 63 milliárd rubeles kölcsön jóváhagyását az állami banktól. A hét legfejlettebb ipari ország pénzügyminiszter-helyettesei, akik a héten Moszkvában tárgyalnak a szovjet adósságról, tegnap a Kremlben találkoztak Mihail Gorbacsovval, majd később a szövetségi köztársaságok képviselőivel. Folyosói hírek szerint a nyugati pénzügyi szakértők állítólag felajánlották, hogy a közép- és hosszú távú szovjet tartozásokat egy éves halasztással fizessék vissza. Egyben javasolták áz egymilliárd dolláros új hitel megadását, amellyel a rövid távú szovjet adósságokat fedeznék. Alekszandr Jakovlev, a szovjet elnök tanácsadója kedden George Bush elnöknek átadta Mihail Gorbacsov levelét - közölte a Fehér Ház szóvivője, ám a részletekről nem tájékoztatott. Mariin Fitzwater szerint Bush és Jakovlev a tárgyalásokon áttekintette a Szovjetunióban kialakult helyzetet. Jakovlev hangsúlyozta, a Szovjetuniónak télen „nagyon nehéz élelmiszerhelyzettel" kell szembenéznie. Bush elnök válaszában megerősítette segélynyújtási szándékát. Fitzwater arra is kitért, hogy az Egyesült Államok most tárgyal a Szovjetuniónak szánt 1,5 milliárd dolláros élelmiszersegélyről. Kedden Gorbacsov elnöki rendeletben döntött arról, hogy a szovjet hadászati nukleáris erőket egységes parancsnokság alá vonják. Erről az Interfax hírügynökség tájékoztatott azzal, hogy az elnök különrendelettel hozta létre a stratégiai feltartóztatás erőit. Dmitrij Volkogonov vezérezredes pedig arról tájékoztatott, hogy a szovjet hadsereg átalakításának keretében a politikai főcsoportfőnökség 345 tábornoka közül 320-at elbocsátanak, s a felére csökkentik a 80 ezer tagú politikai tiszti kar létszámát. Nyikolaj Fjodorov orosz igazságügy-miniszter közölte, bírósági eljárást indítanak az SZKP KB öszszes titkára és a politikai bizottság egykori tagjai ellen. A Süddeutsche Zeitung című napilapnak adott nyilatkozatában mutatott rá: Oroszország múltjának jogi feldolgozása több évet vesz igénybe. KÉT ELNÖK KAMBODZSÁBAN A JOGKÖRÖK EGYELŐRE TISZTÁZATLANOK Komoly feszültségekre lehet számítani Kambodzsa új vezető szervében, a Legfelsőbb Nemzeti Tanácsban. Hun Sen kormányfő, aki a tanácsnak is tagja, a Le Monde cimű párizsi lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, az ENSZ-nek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a vörös khmerek vezetői előjöjjenek rejtekhelyükről, különben nem lehet végrehajtani az októberi békemegállapodásnak azt a pontját, amely szerint a világszervezet ellenőrzése mellett le kell szerelni a szembenálló frakciók fegyveres erőinek 70 százalékát. Phnompenhbe eddig csak a vörös khmerek katonai alakulatainak főparancsnoka, Son Sen tért vissza. A kormányfő szerint viszont tartani lehet attól, hogy a vörös khmerek elrejtették fegyvereiket, s ha a parancsnokaik nem jönnek elő, akkor a katonák is a dzsungelben maradnak. Hun Sen szerint az ENSZ-nek meg kellene állapítania, hogy hol van a vörös khmerek tényleges vezetője, a népirtás főbűnöse, Pol Pot, aki jelenleg, a becslések szerint, 13-15 ezer fegyveresnek parancsol. A vörös khmerek szóvivője a thaiföldi fővárosban azt állította, hogy Pol Pot titokban visszatért nyugatkambodzsai bázisára, s ott tárgyalt vele a vörös khmerek jelenlegi, névleges vezetője, Khieu Samphan, aki szintén tagja a Legfelsőbb Nemzeti Tanácsnak. A tanács elnöke, Norodom Szihanuk herceg, aki a.múlt héten tért vissza Phnompenhbe, szintén nem bizik a vörös khmerekben. Újságírók előtt kijelentette: „A vörös khmerek kegyetlenek, sőt bűnözők, de ha most rosszul bánnánk velük, akkor továbbra is kegyetlenek maradnának. Ezek intelligens emberek, de én nem hiszek nekik, nem hiszem, hogy őszinték lennének. Azt állítják, hogy a megbékélés hívei, de szivükben továbbra is kommunisták maradtak, éspedig maoisták." Hun Sen kormányfő pártja és a Szihanuk fia, Ranarith herceg vezette ellenzéki erők közben szövetségre léptek. Ezt Hun Sen jelentette be, hozzátéve: a koalíció nem irányul más politikai frakció ellen és az az egyedüli célja, hogy helyreálljon az országban a rend. És még egy nagy horderejű hír. A kambodzsai külügyminiszter tegnap sajtóértekezleten ismertette a kabinet és a kormányzó párt nyilatkozatát, amelyben Szihanuk herceget formálisan elismerik Kambodzsa elnökévé, egészen az 1993-ra tervezett választásokig. A miniszter egyben felhívta a figyelmet arra, hogy az államtanács elnöke, így tehát az állam feje is változatlanul Heng Samrin. Nem tartotta azonban kizártnak, hogy lemond, mivel állítólag tífuszos. Megállapította, egyelőre konkrétan nem határozták meg a két elnök jogkörét. A Megdöbbentő hallani, hogy egyes, a szerb IVI fegyveresekkel kiegészített jugoszláv hadsereg által elfoglalt területeken az elmenekült horvátok házaiba szerbeket telepítenek. Tájainkon elmondhatjuk, hogy az isten itt nem bottal, hanem történelemmel ver, ezért óhatatlanul a történelmi analógiák jutnak az ember eszébe a kitelepítésről, kollektív bűnösségről, betelepítésről. Netán a jugoszláv polgárháború után is évtizedeknek kell eltelniük ahhoz, hogy a döntéshozók megértsék, meglássák: a nagy politikai érdekegyeztetések hibája mindig az volt, hogy a leglényegesebb szorult a háttérbe - a kisemberek százezreinek egyéni tragédiája? Papolhatnak föderációról vagy konföderációról, demokráciáról vagy nemzetállamról, regionális és európai érdekről annak, aki batyuval menekült otthonról és házába idegeneket költöztettek. Pedig a történelem már szolgált nem kevés okulással: az ilyen sebek évtizedek múlva is fájnak, fellépődnek, új feszültségek teremtésére alkalmasak - és marad az ördögi-kör. Túl sötét a jövő? Túl sötét a jelen, amely egyszer múlt lesz, s el kell vele számolni. Mekkora vakság nem látni, ma a hadihelyzet olyan, hogy talán le lehet egy jókorát kanyarítani Horvátországból és megteremteni Nagy-Szerbiát, de éppen ezért nem lesz ott sosem béke, nyugalom. A nacionalizmus így válik nemzetellenessé, a szerb nacionalizmus szerbellenessé. És a történelem abban is megismétli önmagát, hogy a kis nemzetek nacionalistái nagyhatalmak jóváhagyásával - a tétlenség is lehet az - folytathatták piszkos játékaikat. Az pedig teljesen mindegy, hogy most minek nevezik a nagyhatalmat - akár Európai Közösségeknek is. Nem lehet ugyanis komoly oka annak, hogy a Nyugat ne ismerje el a szlovén és horvát függetlenséget, hacsak nem TANMESE Jugoszlávia fennmaradásában bizik. Ami józan paraszti ésszel nézve is anakronizmus. Valamikor a második világháború úgy kezdődött, hogy egy erős állam lerohant egy gyengébbet. Romvárosok, menekülők. Jólfésült urak biztosnak vélt karosszékekből szép szólamokat hangoztatva tették a semmit. Most is vannak romba dőlt városok és tízezrek menekülnek. És vannak kényelmes karosszékek. És most is azok a felelősök, akik az Arturo Uikat nem állítják meg addig, amíg tehetik. Vukovár. a horvát ellenállás jelképe elesett, de badarság azt hinni, hogy ez a csapás térdre kényszeríti Horvátországot és hamarosan béke lesz. Szinte tragikomikus volt olvasni, hogy az ENSZ-főtitkár szerint milyen költséges lenne békeerőket küldeni Jugoszláviába, akár 100-120 millió dollárba is belekerülne - az ENSZ-nek ráadásul nincs pénze, óriási költségvetési hiánynyal küszködik. A cinizmus mondatja: ugyan mit tehetne pár száz ENSZ-katona, ha oda küldenék, a nacionalista szenvedélyek dúlása ellen, ha a szerbek és a horvátok nem akarnak igazából megbékélni, ha a gyűlölet és a bosszú az úr? Ugyan hogyan veszik rá szegény kéksisakosok a jugoszláv hadsereget arra, hogy vonuljon ki az elfoglalt területekről? Már ha oda küldik a kéksisakosokat. De még azt sem tudják, hogy hová kellene őket küldeni... A mostani harcterekre, nemzetközileg szentesíteni a bekebelezést? Az eredeti határokra, ami értelmetlenség, ha a hadsereg úgyis ott marad, ahol most van? Nem is olyan régen volt egy Öböl-háború, amely úgy,kezdődött, hogy egy erős állam lerohanta a gyengébbet. De akadt egy nagyhatalom, amelynek az érdekeit ez sértette, márpedig egy nagyhatalom érdekeit a kishatalom nem sértheti büntetleni7 ^zért aztán Arturo Uit megállították. És még az or köles is győzött, meg az új világrend is. A tanmese vége az lehetne: így bűnhődnek a horvátok azért, mert nincs olajuk. Amiért persze még nem muszáj, hogy a horvát menekült sorsa kevésbé aggasszon, mint a kuvaité, és Horvátországban éppúgy temetik az elesetteket, mint Kuvaitban. Ha netán politikai dilettantizmussal vádolnának, amiért Vukovárt, Eszéket vagy Dubrovnikot Kuvaittal hoztam össze, hadd szögezzem le: kommentárban sosem tettem volna, de egy mesében minden lehetséges. MAUNÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN U gy tűnik, a művi terhességmegszakítás válik az amerikai belpolitikai élet legfontosabb témakörévé, s a szakértők nem tartják kizártnak, hogy a jövő évi elnökválasztások legfontosabb problémája is ez lesz. Bush elnök ugyanis kedden megvétózta azt a törvénytervezetet, amely a szövetségi költségvetés által támogatott klinikák orvosai számára engedélyezte volna a terhességmegszakítást, vagy azt, hogy ilyet ajánljanak betegeiknek. Bennfentesek azt tartják, most első ízben fenyegeti az elnököt az a veszély, hogy a vétóját elutasítják és a javaslatból mégis törvény lesz. M egállapodás született Dél-Korea és az Egyesült Államok között arról, hogy fokozatosan csökkentik a félsziget déli részén állomásozó amerikai katonák számát és nyomást gyakorolnak a KNDKra annak érdekében, hogy mondjon le a saját atomfegyver kifejlesztését célzó programjáról. Ez a határozat a két ország legfelsőbb katonai vezetőinek keddi tárgyalásain született. A felek hangsúlyozták, az észak-koreai atomfegyver az egész ázsiai-csendes-óceáni térség biztopságát veszélyeztetné. É sztország bepanaszolta a Szovjetuniót az EBEÉ egyik munkaszervénél, amiért Moszkva nem hajlandó komoly tárgyalásokat kezdeni a szovjet csapatok kivonásáról a balti köztársaságból. Az észt külügyminisztérium jegyzékét az EBEÉ bécsi konfliktusmegelőző központjának címezte. A dokumentum szerint a Szovjetunió akadályozza az Észt Köztársaság függetlenségének gyakorlati megvalósítását. H ét határozatot fogadtak el kedden Párizsban, a frankofon országok 4. csúcsértekezletén. A tanácskozáson résztvevő 47 állam- és kormányfő által jóváhagyott dokumentumok Afrika problémáival, az arab-izraeli konfliktussal, Libanonnal, Haitival, a nemzetközi biztonsággal és a francia nyelv nemzetközi szervezetekben való használatával foglalkoznak. G eorge Bush amerikai elnök kedden este újságírók előtt kijelentette, a Líbia elleni lehetséges megtorló intézkedések közül egyiknek az alkalmazása sem zárható ki. Mint ismeretes, Washington azzal vádolja Tripolit, hogy köze volt az 1988-as bombamerénylethez, amelynek során a skóciai Lockerbie fölött felrobbant a PanAm légitársaság utasszállító gépe, 270 emberrel a fedélzetén. Azt Bush nem részletezte, hogy milyen büntetésekkel sújthatnák Líbiát. Washington egyelőre konzultál a szövetségeseivel, ezt követően születik meg a dötés. K omoly figyelmeztetést kapott a varsói kormány a Nemzetközi Valuta Alaptól, hogy ne növelje az 1992-es év állami költségvetési deficitjét. Az Alap közölte, Lengyelország csak azt követően kaphat újabb hiteleket, ha Varsóban megállapodás születik a jövő évi gazdaságpolitikáról. A szakértők szerint a szabályozás teljes hiánya csupán a jövő évi költségvetési helyzet rosszabbodásához vezethet, s ezért az új kormánynak rendkívül nehéz gazdaságpolitikai problémákat kell majd megoldania. November 25-én tartja első ülését az új lengyel parlament, amelynek az egyik legfontosabb feladata éppen a költségvetés jóváhagyása lesz. P arlamenti válság van kialakulóban Albániában. A Demokrata Párt, amely tagja a kormánykoalíciónak, az ellenzéki pártokkal együtt kedden este kilépett a törvényhozásból. A DPA jelentése szerint e pártok képviselői csak akkor hajlandók ismét elfoglalni a helyüket, ha az uralkodó Szocialista Párt (a reformkommunisták) beleegyezik a rádió és a televízió mostani vezetőségének viszszahívásába. Az ellenzék azzal vádolja a szocialistákat, hogy a tömegtájékoztató eszközökön keresztül saját javukra befolyásolják a hírközlést. SZTÁLINGRÁD TARTJA MAGÁT Nagy meglepetéssel vették észre azok a párizsiak, akik tegnap reggel a metró Sztálingrád nevű állomására érkeztek, hogy új névtáblákat láthatnak, amelyeken Sztálingrád helyett ez állt: Vukovár. A három hónapon át hősiesen harcoló horvát város nevének a megjelenése azonban a metró alkalmazottait is meglepte. Kiderült, hogy partizánakcióról van szó, a tettesek ismeretlenek. S mivel a párizsi szervek nem szeretik a gyakori névváltoztatásokat, megjelentek a mázolok és a táblákra visszakerült az eredeti elnevezés.