Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám, kedd

1991. NOVEMBER 19. MOZAIK ÚJ SZQ 8 TOLVAJBÓL - GYILKOS A 23 éves, farnadi Rigó Józsefet a falu rémének tartották. Sehol sem dolgozott, mégis többet volt a kocsmában, mint otthon. Mindig talált „havert", aki fizetett egy sört vagy féldecit, aki kölcsönadott pár koronát. Egyszóval gondtalanul élt Pénzt azonban másképpen is szerzett. Hol itt, hol meg ott emelt el valamilyen tárgyat, amelyet aztán értékesített. Rossz nyelvek a helyi alvilág vezérének tartották. Hogy mennyiben volt igazuk, nehéz megmondani, tény azonban, hogy a hasonszőrű barátai között ő volt a leghangosabb, a legkiszámíthatatlanabb. Idestova egy éve lesz annak, hogy eldöntötte, pénzszerzés céljából meglátogatja a 77 éves Sz. Máriát Mindent egy lapra tett §

fel. A fizikai fölényére számított, de talán arra is gondolt, hogy mire az idős asszony észreveszi, hogy tolvaj jár nála, ő már árkon-bokrontúl lesz. Amikor besötétedett, elindult, hogy tervét megvalósítsa. Arra gondolt, hogy hamarosan végez, aztán a kocsmába megy, hogy így biztosítson magának alibit. Már bent volt a konyhában, amikor a 77 éves aszszony benyitott, vagyis tetten érte a tolvajt aki nem szaladt el, sőt durván rászólt. — Ide a pénzt, az értéktárgyakat, merthanem!... — saz öklét rázta. Az idős asszony nem mérte fel a helyzet komolyságát, s a zsebében levő öt koronást tette ki az asztalra. Ennek láttán a roma fiatalember felbőszült, ütlegelni kezdte az asszonyt, aki ijedtében egy száz koronást húzott elő. A tolvaj azonban ezt is kevésnek találta, s ezért újra ütlegelni kezdte őt. Ekkor az áldozat segítségért kiáltott, amitől a férfi még jobban megvadult. A nyakát kezdte szorongatni. Egy idő után az asszony elvesztette az eszméletét, és a földre esett. — Most legalább csend lesz, nyugodtabban dolgozhatok, mormogta magában a hívatlan vendég. Mindent felforgatott, a csészékbe is benézett, végül is az imádságoskönyvben talált egy ötszáz koronást Jó kedvre derült, noha nagyobb összegre számított. Ezért elhatározta, hogy mindent összeszed, amit értékesíteni tud. Össze is pakolt három táskába fehér- és ágyneműt, asztalterítőt, falvédőket. Miközben távozott, átlépte a földön fekvő eszméletlen asszonyt, akinek arcán, mellkasán véraláfutások voltak. Halkan betette maga mögött az ajtót, s eltűnt a decemberi esti homályban. Az, hogy áldozata súlyosan megsérülhetett, nem érdekelte. Az esetnek nagy visszhangja volt a faluban, hiszen az idős asszonyt életveszélyes állapotban szállították kórházba. A tolvaj is hamarosan rendőrkézre került. Tettét részben beismerte, de tagadta, hogy az áldozatot ütlegelte volna. „Csak a mellkasát szorítottam meg, hogy ne lármázzon" — állította a nyomozók előtt. Közben az idős asszony is vallomást tett, és az orvosi lelet is bizonyította, a 23 éves fiatalember brutálisan bántalmazta áldozatát. Még folyt a nyomozás, amikor az idős asszony a kórházban belehalt sérüléseibe. Ezután a nyomozást már nem tolvaj, hanem gyilkos ellen folytatták. Teltek-múltak a napok. Készült a vádirat Megállapították, afiatalember tettének elkövetésekor beszámítható állapotban volt Tudta mit csinál. A kerületi bíróság büntetőtanácsa nem talált olyan tényt, amely enyhítő körülménynek számíthatott volna. A fiatalembertettét nem bánta meg. Kijelentette: nem érzi magát bűnösnek. Mindent mérlegelve, a kerületi bíróság 12 évi szabadságvesztésre ítélte őt. Rigó azonban úgy gondolta, elfogultak, igazságtalanok vele szemben, ezért az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be, de az SZK Legfelsőbb Bírósága megerősítette a korábban hozott ítéletet. A falu megszabadult tőle, mivel megkezdte büntetésének letöltését Az emberek nem vonják kétségbe a bíróság ítéletét, de félnek attól, hogy jó viselkedés miatt idő előtt szabadul, s mi lesz akkor... Ha letölti is a büntetését, mindössze 35 éves lesz, amikor szabadul. Új életet kezdhet, beilleszkedhet a társadalomba, de az sincs kizárva, hogy újabb erőszakos bűncselekményt követ el. Tizenkét év nagy idő egy ember életében, ezért az is elképzelhető, hogy ez elég idő lesz számára arra, hogy rádöbbenjen, az út, amelyre lépett, járhatatlan. (németh) Zilizi Béla: „Ezt a falat az irigység emeli..." azért, mert a rám várakozó betegek átnéznek hozzájuk. Elcsodálkoztam állásfoglalásukon, s főleg azon, hogy előzőleg szándékukat nem közölte. Ha mindez két-három évvel ezelőtt történt volna, nem csodálkoztam volna. Akkoriban nagy volt itt a forgalom, gyakran éjszakán át várakoztak rám. Jó ideje, amióta a betegek telefonon jelentkeznek be és folyamatosan fogadom a rászorulókat, két-három embernél nem várakoznak többen. A fal felállításába azért sem egyezhetem bele, mert üvegházam termése a tét Ezt a szomszédnak meg kellene értenie, hiszen ő is a kertészkedésből él. A bajt tetézi, hogy a valaha jó barátságban levő feleségeink is összeszólalkoztak. Áldatlan a helyzet. .. A nyáron az udvaromon garázst építettem, s a tetőt teraszként használjuk. Mire elkészültem a munkával, a szomszédom ebbe is belekötött, mondván, most már a teraszról is az ő udvarukba fogunk bámulni... kéredzkednek. Az autók mindig a házunk előtt parkolnak s az idegenek a kerítésre támaszkodva bennünket figyelnek. Kirakatban élünk. A saját házunkban, az udvaron, a kertben nincs nyugtunk. Délutánonként, amikor a csontkovács rendel, a betegek az udvarán járnak-kelnek, s gyakran a kerítés tövében a szemünk láttára végzik szükségüket Ziliziék gyerekei pedig a garázstetőn buliznak, s onnan lesnek bennünket A fallal családom nyugalmát védem. Fényáteresztő anyagból készítem majd, viszont a kívülállók nem látnak át rajta. Nem fogom elvenni a fényt az üvegház elől. Zilizi Béla: — Volt névtáblám, többször leszedték. Nem tehetek arról, hogy a betegek netán a szomszédoknál érdeklődnek, vagy hogy a kerítésükhöz támaszkodnak. Nem tarthatom szemmel a várakozókat, de kötve hiszem, hogy a kert végében végeznék dolgukat Hiszen használAZ IRIGYSÉG FALA? A „jótett helyébe jót várj" közmondásról mindenki másképp vélekedik, többnyire saját jó, vagy rossz tapasztalatát véve alapul. A csontkovács, Zilizi Béla neve nem ismeretlen olvasóink előtt. Hát még Pereden, a szülőfalujában! Vannak, akik örülnek jó hírnevének, s annak, hogy segíteni tud, ám akadnak olyanok is, akik adottságát nem ismerik el, s személyes zaklatásnak veszik a háza előtti jövés-menést. Ilyenek közé tartozik a közvetlen szomszéd, a névrokon, Zilizi Ferenc és felesége is. Okkal, ok nélkül? A fenti kérdésre nehéz a válasz, ezért hagyjuk beszélni az érintetteket. Zilizi Béla: — A szomszédokkal jó barátságban voltunk. A mi házunk már állt, amikor építkezni kezdtek, de bennünket egy percig sem zavart az építkezéssel járó por, zaj. Amikor kb. ót évvel ezelőtt a szomszéd felkért, hogy kerítsük el udvarunkat, nem ellenkeztem, dróthálókerítéssel megoldottuk a gondot. Később teli kerítést követelt. Ez ellen sem volt kifogásunk, ám nem tartottuk megfelelőnek a munkálatok szomszéd által megszabott időpontját. Végül erre is sort kerítettünk, de a szomszédok kijelentették, elvettünk a kertjükből. Tény, hogy valaha rosszul mérték ki telkünket, kilenc centiméterrel a javunkra. Néhány hete a szomszéd 60—80 centimétemyire az üvegházamtól vasoszlopokat állított, hogy majd falat emel a két udvar között. Állítólag A nyugalmunkat védjük — Zilizi Ferenc és felesége (Méry Gábor felvételei) Ügyünkkel a polgármesterhez fordultunk, aki a szomszédnak megmagyarázta, a „falépítés" jogi szabályait. A törvény szerint, ha az udvarán két méteres falat akar emelni, megteheti, de be kell tartania a kerítéstől számított két méteres távolságot. Zilizi Ferenc és felesége : — Valaha barátok voltunk, csak amióta Béla gyógyítani kezdett, megváltozott. Csupán saját érdekét nézi, nem veszi tudomásul, hogy a betegek megzavarják nyugalmunkat Nála mindig zárva van a kapu, még egy névtáblát sem helyezett rá, ezért az őt keresők nálunk érdeklődnek, bennünket zaklatnak. Hol vizet kérnek, hol a WC-re hatják a mi árnyékhelyünket, s a mi vizünket ihatják... Meggyőződésem, a szomszédom azért nem nézi jó szemmel tevékenységemet, mert sok embernek segítek, és néhány közismert személyiség is tőlem reméli gyógyulását. Csak azért hagyjam abba az emberek megsegítését, mert valakiből az irigység beszél? A viszály elsimítása a két szomszéd dolga. A világon egyre-másra leomlanak a falak, s lám, Pereden most épülne egy — nagyfal. Hát nem nevetséges?! PÉTERFI SZONYA VÁLASZ OLVASÓINKNAK VÉGKIELÉGÍTÉS N. P.: Munkahelyi problémáim indokán a munkaviszonyom megszüntetését kértem megállapodás útján. Jogosult vagyok a végkielégítésre, havi átlagfizetésem kétszeresének összegében? A végkielégítés kifizetésének alapvető feltételeit a Szövetségi Gyűlés 195/1991 Tt számú törvényének első paragrafusa állapítja meg. Az említett rendelkezés értelmében a végkielégítés azoknak jár, akiknek munkaviszonyát a munkáltató a Munka Törvénykönyve 46. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontja alapján adott felmondással szünteti meg, vagy akiknek munkaviszonya afent említett indokok alapján megkötött megállapodással szűnik meg. A végkielégítésről szóló törvény ugyanakkor vonatkozik azokra a nőkre is, akiknek munkaviszonya a MunkaTörvénykönyve 150. paragrafusa alapján megfogalmazott foglalkoztatási tilalom érvényesítése következtében szűnik meg. A fent elmondottak alapján elmondható, hogy nem minden felmondás jelent végkielégítéshez való jogot, illetve nem minden megállapodás következtében keletkezik a dolgozónak joga végkielégítéshez. Azaz végkielégítésre a dolgozónak csak akkor keletkezik joga, ha munkaviszonya a munkáltató részéről adott felmondással, vagy a munkáltatóval kötött megállapodással szűnik meg a következő indokból: a) ha a szervezetet vagy annak egy részét megszüntetik vagy áthelyezik, b) ha a szervezet megszűnik vagy a szervezetnek egy részét más szervezetbe csoportosítják át, miközben az átvevő szervezetnek nincs lehetősége arra, hogy a dolgozót a munkaszerződése szerint munkával foglalkoztassa c) ha a dolgozó fölöslegessé válik, tekintettel a szervezetnek vagy az illetékes szervnek a szervezet feladatai vagy műszaki felszereltsége megváltoztatásáról, illetve a dolgozók létszámának a munka hatékonysága növelése érdekében tett csökkentésről, esetleg egyéb szervezeti változásokról tett határozatai következtében. Összegezve, még a munkáltató által adott felmondások valamennyi esetében sem jár végkielégítés, s ezért nem meglepő, hogy végkielégítésre nem tarthat számot az sem, aki a munkahelyi konfliktusai miatt szünteti meg munkaviszonyát — akár megállapodással. A tanulság: felmondani nem szabad, a munkaviszony megszüntetéséről szóló megállapodást csak afent említett indokok valamelyikének kifejezettfeltüntetésével ajánlatos megkötni, egyéb esetben pedig azttanácsoljuk, várják ki, míg a munkáltató ad felmondást (m-n.) ORVOSI TANÁCSADÓ A VESZETTSEG Az állatról emberre átvihető betegségek száma kb. 150, de ezek közül csak néhánynak van komoly, gyakorlati jelentősége. Az egyik ilyen betegség a veszettség (lyssa, rabies). Veszélye nem gyakoriságában, hanem abban rejlik, hogy a kifejlődött betegség még ma is gyógyíthatatlan — minden esetben halállal végződik. A veszettség vírusa az embert és a húsevő emlősöket képes megfertőzni. Leggyakrabban a be nem oltott kutyák, kóbor macskák betegszenek meg, de az utóbbi időben nőtt a vadon élő állatok közötti fertőzések száma is. Az ember számára a rókák és a mókusok a legveszélyesebbek, de előfordul a betegség a farkasok, menyétek, sőt a denevérek között is (a denevér nem madár, hanem emlős állat!). A vírusok a baktériumokkal ellentétben képtelenek az önálló életre, csak a fertőzött szervezet sejtjeiben szaporodnak. A veszettség vírusa a központi idegrendszer sejtjeit részesíti előnyben, de megtalálható a nyálmirigyekben is — innen jut a beteg állat nyálába. A fertőzés harapás, marás, karmolás útján jut be az emberi szervezetbe, de nem zárható ki a nyállal való átvitel sem, mert az áldozat bőrén apró, szemmel nem látható sérülések lehetnek, amelyeken keresztül a vírus bejut a szervezetbe. Fertőzést okozhat az elejtett, elhullt állattal való manipuláció (boncolás, szőrme feldolgozása) is. A betegség lappangási ideje emberben 2—8 hét és függ a sérülés helyétől is — minél közelebb van a seb az agyhoz, annál rövidebb az inkubációs időszak. Az első tünetek általános jellegűek. Majdnem minden vírusfertőzésre jellemző a láz, a rosszullét és a hányinger. Később hangulatingadozások figyelhetőek meg, majd a fény, hang és érintési ingerekre való túlérzékenység. Ezt görcsök követik, amelyek közül a nyelőcső görcsei, a víztől való irtózás a legjellemzőbb. A halál rendszerint a légzőizmok görcsei miatt következik be. A beteg állatokra nem mindig jellemző az általnánosan ismert, „veszett kutya" leírás. Gyakran fordul elő, hogy az állat csak kedvetlen, mogorva, apatikus. A vadon élő állatoknál megtörténik, hogy félelem nélkül közelednek az emberhez. Az állatvilágban előfordul a tünetmentes vírushordozás is. A veszettség nem gyógyítható, de Louis Pasteur, aki nem volt orvos és sokkal kevesebbet tudhatott a vírusokról és az immunológiáról, mint mai kutatótársai, már 1886ban kifejlesztette a veszettség elleni védőoltást. Ha ezt a fertőzést követő, de az első tünetek megjelenése előtti időszakban alkalmazzák, teljes védettséget biztosít a betegséggel szemben. Mi a teendő a fertőzés veszélye vagy gyanúja esetén? A bajt a legjobb megelőzni. A kutya az ember barátja, de ne játsszunk (és főleg gyerekeinket ne engedjük játszani) ismeretlen kutyával. Fokozottan érvényes ez a macskákra, mert a kutya majdnem mindig valakié, míg a macska rendszerint önmaga ura, és sajnos ezáltal a be nem oltott kóbor macskák száma sokkal nagyobb, mint a be nem oltott kutyáké. A vadon élő állat legyen vad. Az emberhez közelítő róka mindig nagyon gyanús, de még az aranyos, szelíd mókusokban sem lehet teljesen megbízni. A vadászok, állatgondozók általában tudják, hogyan kell védekezni a veszély ellen. A laikus turisták ne nyúljanak elhullt állathoz, fertőzést (nem csak veszettséget) okozhat! Ha mégis bekövetkezik a baj, ne veszítsük el a fejünket. A veszettség nem heveny betegség, idő van bőven. Az első teendő az elsősegély nyújtása (vérzés elállítása, a seb tisztítása és bekötözése). Legalább ilyen fontos az állat tulajdonosának megállapítása, hogy ellenőrizni lehessen az oltási bizonyítványt. Jól jegyezzünk meg minden részletet (az állat leírása, menekülésének iránya, ki volt a közelben), mert ez segít az ismeretlen állat tulajdonosának azonosításában. Bonyolultabb a helyzet kóbor macska vagy vadon élő állat által okozott sérüléskor. A veszettséget csak az állat agyának vizsgálata útján lehet kizárni, amelyhez szükséges az állat teteme. Ilyenkor félre kell tenni az állatok iránti barátságot, mert a saját vagy családtagunk élete, egészségefontosabb. Persze a támadó ártalmatlanná tétele olykor nagyon nehéz és veszélyes feladat, néha pedig teljesen lehetetlen. (A tetemhez se nyúljunk szabad kézzel!) A sérüléssel és a fertőzés gyanújával azonnal forduljunk orvoshoz, aki ellátja a sérülést (szükség esetén tetanusz oltást is ad) és biztosítja a további eljárást A veszettség elleni védőoltás hosszadalmas és kellemetlen, sőt mellékhatásai is lehetnek. Ezért, ha csak lehet, nem alkalmazzák. Ha a támadó kutya, macska oltási bizonyítványai rendben vannak, nincs szükség oltásra. Felesleges az eljárás akkor is, ha a szövettani vizsgálat nem mutat ki a támadó állat tetemében veszettségre utaló elváltozásokat. Minden más esetben viszont feltétlenül el kell végezni az oltást, mert a kifejlődött betegség gyógyíthatatlan! DR. RÁCZ OLIVÉR, SÜLI JÁNOSNÉ DR. GÖNNERT JUDIT