Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-15 / 268. szám, péntek

RIPORT -INTERJÚ mÚJSZÓm NYUGDÍJASPARADICSOM SZABADIDŐKÖZPONT DUNASZERDAHELYEN 1991. NOVEMBER 15. A Dunaszerdahelyi Komenský utcában nemrégen ünneplőbe öltözött idős emberek gyülekeztek, hogy részt vegyenek a nyugdíjasok szabadidőközpontjának átadásán. Mintegy százötvenen jöttek el. A jó hangulatra jellemző, hogy az uzsonna elfogyasztása után vidám dalolásba kezdtek. Erre jó okuk volt, hiszen a naponta 9-tól 18 óráig nyitva tartó új létesítmény október elejétől a szolgáltatások egész sorával várja a város nyugdíjasait. Például 15 koronáért ebédelhetnek, vagy hazavihetik a kosztot, az egészségügyi iskola növendékeivel - akik ezt a szolgáltatást gyakorlatként végzik - megmérethetik vérnyomásukat. Van itt ügyeletes egészségügyi nővér, sőt hetente kétszer orvos is. Rendszeresen lesz rehabilitációs torna és gyógymasszázs. Nem hiányzik a fodrász és pedikűrös sem. Igen hasznos szolgáltatás az ágyneműmosás, természetesen kedvezményes áron. A társalgóban újságokat, könyveket lehet olvasni, továbbá rádiózni, tévézni, magnót hallgatni. Hétvégeken aranylakodalmak, születésnapok is tarthatók a nyugdíjasok „birodalmában". Bartalos Magdolna, a szabadidőközpont vezetője huszonöt éven át annak a bölcsödének volt a vezetője, melyet a gyerekek számának csökkenése miatt megszüntettek, s most a nyugdíjasok igényeihez módosítottak. - Azt hittem, meghasad a szívem, hogy megszűnik az, amit én építettem. Ma már tudom, hogy az idős emberek szolgálása ugyanolyan erőt ad, mint a hároméves gyerekekről való gondoskodás. Munkatársaim is a bölcsődében dolgoztak - tizenhatból heten maradtunk. Azt szeretnénk, ha a szabadidőközpont az idejárók második otthonává válna. Ez egyben idősek napközi otthona: azokról is gondoskodunk, akik nem maradhatnak egyedül otthon, például azért, mert nincs aki beadja nekik az orvosságot. Az épületben levő nyugdíjasklub vezetője Rácz Emma, aki korábban a Keleti lakótelepi nyugdíjasklubot vezette. Ezután itt kamatoztatja ottani tapasztalatait. - A klub munkatervét az emberek érdeklődése szerint állítom össze. Itt is rendezünk majd teadélutánokat, vetélkedőket. Lesz kézimunka-kiállítás, író-olvasó találkozó, sok orvosi előadás és jogi tanácsadás. Baráti kapcsolatokat ápolunk a losonci nyugdíjasok egyik klubjával, s ilyen Jól érzik magukat a vendégek kapcsolatot akarunk létrehozni egy győri nyugdíjasklubbal is. A már meglevő és a szabadidőközpontban most beinduló nyugdíjasklubon kívül egy újabb is épül a városban. Ezt jövőre adják át. Szükség lesz arra is, hiszen a 24 000 lakosú Dunaszerdahelyen 2000 nyugdíjas él. A Keleti lakótelepen levő nyugdíjasklub három helyisége már kevésnek bizonyult. Bár rendszeresen 30-40-en látogatták, sokaknak távol esett lakásuktól. Ollós Árpád polgármester és Jarábik Gabriella hivatalvezető-helyettes hangsúlyozta, fontos, hogy a város az egyre nehezebb helyzetbe kerülő idősekről gondoskodjék. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtanak a Vöröskereszt tagjai. - Ezt a létesítményt az idős emberek iránti tisztelet hónapjában adták át, de mi szüntelenül törődünk velük - mondta Berényi Valéria, a Vöröskereszt járási bizottsága titkárságának vezetője. - Például kirándulásokat szervezünk, karácsony előtt csomagot küldünk nekik. Az idén erre külföldről súlyra vásárolt ruhát szeretnénk behozni. Június 23-án, a virágok napja alkalmából egy szál virággal köszöntjük a nyugdíjasokat. - Itt, a szabadidőközpontban diabetikusok számára üzletet nyitunk - tájékoztatott Mašan Mária, a Vöröskereszt járási főnővére. Az üzletben - olcsó árut is szeretnénk árusítani. Például nagykereskedelmi áron ömlesztett cukrot, melyet magunk zacskóznánk. Ha a szövetkezetben hozzájutunk olcsó zöldséghez és gyümölcshöz, azt is árusítunk majd. A Vöröskereszt járművével idős betegeknek házhoz szállítjuk az ebédet. Míg beszélgettünk, az étteremben és a társalgóban a vendégek vidáman szórakoztak. Sándor Mária elmondta, hogy annakelőtte rendszeresen eljárt a Keleti lakótelepi klubba. -Záróráig beszélgettünk, dalolgattunk. - Nemrég ünnepeltük a kerek évfordulósokat - kapcsolódott be a társaságba Bazsó Margit. A hetvenhét éves Petes Lajos bácsi a szájharmonikáját is magával hozta (Fogas Ferenc felvételei) ^ - Az idős embernek nagy szüksége van a törődésre - vélekedett Németh Erzsébet, aki eddig nem járt szórakozni, mert nyugdíjasként dolgozott. Magyarics Erzsébet egyedül él. Eddig szintén nem járt a klubba, de mivel meghívták, eljött, s a szabadidőközpontban rendszeres vendég lesz, mert közel ven a lakásához. A nótázókat a hetvenhét éves Petes Lajos szájharmonikán kísérte. - A hosszú élet titka a vidámság - mondja jókedvűen. Szinte áradt belőle a szó. - Szeretem a vidámságot, pedig nem volt könnyű az életem. ötvenkét éve vagyok a feleségemmel, de soha még egy rossz szót sem mondtunk egymásnak. Hat gyerekünk és tíz unokánk van. Negyvenhat decemberében három gyerekkel marhavagonban elvittek bennünket Csehországba. Rózsi és Bandi ott született. Világéletemben munkás voltam, a feleségem nem dolgozott, de azért családi házat építettünk. Gyerekeink Szerdahelyen élnek. Ha összejön a család, az egyik fiammal együtt harmonikázunk. Az ,,elsö nap" után sokan fájó szívvel távoztak az új szabadidőközpontból. De azért szomorkodnia senkinek sem kell, hiszen a megnyitó után mindenkit szívesen látnak. FÜLÖP IMRE SELMECBÁNYÁI HANGULATKOCKÁK Az ébredező város határában a vámszedő - mert Selmecbányán újabban ilyen is van - unottan szemléli a hegyről lejtő, kanyargós utat. Tíz koronáért engedné tovább az idegent, ám dolga egyelőre nemigen akad. A néma várost a harangozó ébreszti ... a macskaköves görbe utcák kuszaságát a régmúlt századok szele már megtépázta... a roskadozó házak ablakaiból kukucskáló öregek kíváncsi tekintete kíséri az ünneplőbe öltözött emberek csoportját: kezükben imakönyv, arcuk még a szertartás áhítatát tükrözi. Evangélikusok? Katolikusok? Évszázadok óta élnek itt egymás mellett, olykor békében, olykor haragban. A találékony régiségkereskedő ma is kinyitotta süllyedt padlójú dohos kis boltját, melynek tárgyai, szinte kellékei a - várost képező - természetes kulisszának. A betérő itt egy vitrinben találja a módos kispolgárok giccses porcelánjait, a verítékáztatta bányászsisakot és a patinás harci eszközt. A sarokban megsárgult, poros könyvkupacok. Többségük magyar, de van köztük német és szlovák is. A város hajdani háromnyelvűségét tanúsítják, akárcsak a közeli díszes épület homlokzatán már alig kivehető cirádás felirat: Étterem, Restaurant, Jedáleň... fölötte otromba neonbetűkkel: Potraviny. Az egykor fényes szálló üvegnélküli ablakain ki-be sétál a novemberi szél, szobáit már verebek lakják. A főtéren roskadozó freskóval díszített, reneszánszkori polgárház előtt önfeledten játszadozik egy bogárszemű gyerek, a házból kiszűrődő hangos perpatvar sem zavarja. Nem „méltó régi nagy híréhez; Mit reá kentek a századok". Tagadásként jutnak eszembe Petőfi e sorai a líceum előtt, melynek padjait költőnk is évekig koptatta. Emlékét márványtábla őrzi, akárcsak Andrej Sládkovičét, a szlovák költőét. A költők tisztelőinek nemigen támad kedvük virágot elhelyezni emléktáblájukhoz. A vasárnapi idillt fiatal turisták zajos csoportja zavarja meg. Magyarországiak. Az „elmúlt idő nyomában" járnak. A lassú pusztulásban is ingergazdag város töményen adagolja látványosságait. A preszszóból kiszűrődik a halk zene. Pizza, goffri, hot dog a kínálat... étlapra itt nincs szükség, nem úgy, mint a sarkon túli maszek étteremben, ahol a fantázianevű ételeket háromnyelvű étlapon kínálják. Bizony szlovákul, németül és angolul. Keresve is nehezen találnánk európaibb várost. A föld mélyén rejlő ezüst- és aranykincséről legendákat szőttek. Szellemiségét csodálat övezte messze földön. A Szent István uralkodása idején városi jelleget öltő települést már i. sz. előtt lakták. Népek tucatjai keveredtek, váltották itt egymást a történelem viharában. Feldúlták a tatárok, birtokolták a husziták, a labancok, a kurucok. Térítettek protestánsok és jezsuiták, papoltak latinul, németül, magyarul, szlovákul... Fegyverek és járványok tizedelték a lakosságot. A nehezen megközelíthető, hegyekre épült város, a 18. században Magyarország harmadik legnagyobb városa volt! (Pozsony és Debrecen után). A feljegyzésekből megtudhatjuk: „1478 május havában Mátyás király feleségével Beatrix királynéval Selmecbányát is meglátogatta... végigjárta a város tereit (a ringeket) és utcáit" - és Mátyás király sok kifogásolni valót talált: Többek között azt, hogy a ringekhez sehogy sem illenek azok a „kramecz" fabódék, amelyek a király esztétikai érzését nem kis mértékben sértették. A felvilágosult jó ízlésű király találták a módját a nagyszerű múlt és a silány jelen összevetésének. Néhány lépésre a múzeumtól új utcanévtábla van: Péch Antal, a kiváló erdészprofesszor nevét viseli, akinek síremléke - a selmeci temetőben - megragadó: a sírból hatalmas, egészséges fenyő nő. A szem lélőnek óhatatlanul az élet megújulni tudását juttatja eszébe. Az értékmentés jelei felfedezhetők a selmeci Kálvárián is, melynek megragadó látványát Csontváry is megörökítette. a mai állapotok láttán, nemhogy kiváltságokat nem adna, de - attól tartok - a meglévőket is megvonná a várostól. „Mentsük meg a szlovák Velencét!" - hirdetik ma az elszántságot, tettrekészséget sugalló plakátok. A jóindulatú, nacionalizmustól mentes szándék az egyetemes értékek megmentésére irányul. Ezt bizonyítja a Bányászati Múzeum képkiállítása, amely hamisítatlan képet fest - több mint ezer képeslapon és metszeten - a fénykorát élő Selmecről. A kiállításrendezők mea(ČSTK-felvétel) A nemrég felújított polgárházak eredeti szépségüket őrzik, rendeltetésük nemes célt szolgál. S habár a város „kincsesládájában" a „selmeci ezüst"-ből nem sok akadt, Selmecbánya polgárai abban a reményben nyújtják kezüket Paliasz Athénénak, a városvédő istennőnek, hogy rövidesen a város méltóvá válik a nemrégen Magyarország javasolta terv megvalósításához, mely szerint itt alapítanák meg a Közép-európai Diplomataképző Főiskolát, ami visszaadná régi rangját és felelevenednének az itteni diákélet hagyományai. PAPP ÉVA Terjeszkedik az orosz maffia KÖZÖSEN A BŰNÖZÉS ELLEN VILLÁMINTERJÚ POZSONY ÚJ RENDŐRPARANCSNOKÁVAL Néhány nappal ezelőtt (november 5., 6. és 7-én) az osztrák belügyminisztérium kezdeményezésére Bécsben találkozott a három szomszédos ország, Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria fővárosainak négy rendőrparancsnoka. Az összejövetel célja: tapasztalatcsere, illetve egy közös stratégiai terv kidolgozása a gyorsan terjedő szervezett bűnözés ellen. A konferencián ott volt dr. Bohumil Jad'uda őrnagy is, Pozsony csak néhány napja kinevezett rendörparancsnoka. Megkértük, értékelje röviden a bécsi tárgyalásokat. - Ezzel a háromnapos találkozóval - mely egymás, és egyúttal a kölcsönös problémák jobb megértését is szolgálta - egy rendszeres együttműködés kezdődött. Gondjaink közösek, ráadásul a szervezett bűnözés nem ismer határokat, így együttes erővel próbálunk gátat vetni gyors terjedésének. A bécsi összejövetelen a járókelők, a tömegközlekedési eszközöket igénybe vevők, és a turisták kárára elkövetett bűnesetekről volt elsősorban szó. Az utcákon elszaporodtak a fényes nappal elkövetett rablótámadások, sőt - amint megtudtam - Bécsben már a villamosokon is előfordultak brutális fosztogatások. Szerencsére nálunk - legalábbis eddig - a közlekedési eszközökön csak zsebtolvajok garázdálkodnak. Viszont egymást érik a gépkocsifeltörések, lopások, az autók külföldre való csempészése stb. Tennivalónk tehát akad bőven. Mikor és hol találkoznak ismét a három főváros rendőrparancsnokai? - December 9 és 12 között a magyar fővárosban. Budapest rendörparancsnoka elsősorban az orosz maffia garázdálkodásáról akar beszámolni. Az említett csoport tagjainak rengeteg a pénzük, és semmitől sem rettennek vissza. Már az osztrák fővárosban is megjelentek, s Prágában a Vencel téren is otthonosan mozognak. Csak idő kérdése, mikor „fedezik fel" Pozsonyt. On csak néhány napja tölti be a nem éppen irigylésre méltó posztot. Milyen elképzelésekkel látott munkához? - Egyelőre ismerkedem az emberekkel, és a rám váró feladatokkal. Elődöm jó munkát végzett és nekem is ez a szándékom. Eltökéltem, megpróbálom konszolidálni a rendőrök és polgárok viszonyát. A kölcsönös jó együttműködés mindannyiunk hasznára válik. Sok gond van például a tanúvallomásokkal. Nem egy esetben a bűntényhez közel levők a kihallgatáskor csökönyösen azt ál

1 lítják, hogy ők nem láttak, nem hallottak semmit. Ennek a hátterében az van, hogy nem akarnak a bíróságon tanúskodni s nem egyszer félnek a megtorlástól. Egy friss példa: a Kijev szálló előtt meglőttek és súlyosan megsebesítettek egy nőt, de a hotel mellett parkoló taxisok egyike sem tudott, akart tudni semmiről. Ezen a gondolkodásmódon akarunk változtatni. Sikerült már valamit megtudniuk az éhségsztrájkoló Martin Líčka lányának támadóiról, akik állítólag sátánisták voltak? S mi a személyes véleménye erről a csoportosulásról. - A kislány bántalmazásának részleteit nem ismerem, tehát felvilágosítást sem adhatok. A skinhedekről és a pánkokról elég iók az ismereteim, a sátánistákról viszont nálunk egyelőre még elég keveset tudunk. (ordódy)