Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-11 / 239. szám, péntek

1991. OKTÓBER 11. .1X7 szói MOZAIK RADON, A CSENDES VESZÉLY A Földön minden élőlény sugárzásnak van kitéve. A világűrből származón kívül a természetben a talajból, vízből és az építkezési anyagokból szabadul fel sugárzás. Esetenként ezt a különféle vizsgálatoknál és gyógykezelésnél elnyelt adag is növeli. Becslések szerint a természetes eredetű sugárzás mintegy hatvanöt százaléka a különböző forrásokból felszabaduló gyors bomlású radonbón származik. Ez azért nem megvetendő tény, mert egyes feltételezések szerint a tüdőrákos megbetegedések negyede a belélegzett radon számlájára írható. Az utóbbi időben világszerte nagy figyelmet szentelnek a lakosság e sugárforrástól való megóvásának. Nincs ez másképp nálunk sem, így idén nyáron a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal munkacsoportot hozott létre a teendők koordinálására. Első lépésként a legveszélyesebb helyeket mérik fel. Ennek keretében geológusok, fizikusok és vegyészek közreműködésével feltérképezik azokat a területeket, amelyeken a legnagyobb a talajból és a vízből származó természetes sugárterhelés. Ez a részletes feltérképezés Pozsonyban kezdődött, mivel a Kis-Kárpátokhoz kötődő törésrendszer mentén az átlagosnál nagyobb a radonkoncentráció. így a fővárosi völgyekben található lakótelepek e szempontból kedvezőtlen helyzetben vannak. Ellenkezőleg, például a ligetfalusi, vagy a pozsonypüspöki lakótelepek esetében ilyen veszély nem fenyeget. Az eredményeket térképek formájában hozzák nyilvánosságra. Ezáltal elkerülhető lesz, hogy az újonnan tervezett építkezéseket ilyen szempontból veszélyes helyre telepítsék, de a már létező épületek esetében is megvan a lehetőség, hogy utólagos beavatkozásokkal csökkentsék a veszélyt. Ugyanilyen figyelmet szentelnek az építőanyagoknak is. Mivel az utóbbi időben különféle híresztelések terjedtek el, a környezetvédelmi hivatal sajtóértekezletet szervezett, amelyen a szakemberek részletesen beszámoltak arról, hogy már évek óta megfigyelés alatt tartják az összes építőipari nyersanyagot szolgáltató lelőhelyet. Úgyszintén ellenőrzik az építőiparban nagy mennyiségben nyersanyagként felhasznált erőmüvi pernyét és salakot. Az eddigi eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az építőanyagok sugárzása messze a megengedett határ alatt van. Az országon belül a helyzet Csehországban a rosszabb. Itt ugyanis sok helyen a természetes háttérsugárzás is viszonylag nagy, ráadásul még a rendszeres mérések megkezdése előtt az egyik kisebb panelgyárban felhasznált eróművi pernye megengedhetetlenül sok radont tartalmazott. Szlovákiában mindeddig nem derült fény efféle gondra. A megbízható mérési technika kialakítása után pedig rövid időn belül beindul egy központi program, amelynek keretében a hazai lakásállomány nagy részét megvizsgálják. Sajnos, a veszélyt növeli az is, hogy a törvényalkotás nem képes követni a társadalom átalakulásának menetét, ennek következtében az építőanyagokat gyártó új vállalkozások ilyen szempontból egyelőre nem' ellenőrizhetők. Ezt a potenciális veszélyforrást jelentő állapotot várhatóan az új építőipari törvény számolja fel, amely kötelezővé teszi az ilyen irányú vizsgálatok elvégzését is. v -tlNEMCSAK PÉNZ KÉRDÉSE TANULMÁNYÚTON SVÁJCBAN A közelmúltban Svájcban járt a Szlovák Nemzeti Tanács államigazgatási és területi önkormányzati bizottságának küldöttsége, amelynek tagja volt Agárdy Gábor (MKDM) is. • Képviselő úr, mi volt látogatásuk célja? - A Svájci Helsinki Bizottság meghívására jártunk az országban, hogy megismerkedjünk az ottani önkormányzatok munkájával. Mindenekelőtt a 86 ezer lakosú Winterthurban tanulmányoztuk az igazgatási rendszert. Megállapíthattuk, hogy az ottani önkormányzatok önálló, zárt rendszert képeznek, úgy jellemezhetném őket, hogy államot jelentenek az államban. A város élén polgármester áll, azonkívül van egy végrehajtó testülete - a héttagú városi tanács -, és egy hatvan tagú parlamentje. A két testület teljesen független, döntéseiket senki sem másíthatja meg, egyedül a törvények szabályozzák tevékenységüket. • Gazdasági vonatkozásban is függetlenek? - Igaz, hogy a kanton, illetve az állam előírja mennyit kell a városnak a közös kasszába befizetnie, de bevétele nagyobb részével saját belátása szerint gazdálkodik. Ugyanakkor az állam és a kanton jelentősen támogat bizonyos területeket, így például a kórházakat, iskolákat, a rendőrséget és a környezetvédelmet, ami azt jelenti, hogy a város a befizetett összeg egy részét viszszakapja. • Hogyan működnek a kisebb települések önkormányzatai? -Svájcban többségben vannak a kisebb, 500-1000 lakosú községek. Ezek önkéntesen faluszövetségekben társulnak. Minden falunak van saját polgármestere, de parlamentjük közös, és több létesítményt is közösen üzemeltetnek. Ezek a községek egyébként nagyobb támogatást kapnak az államtól, mint a városok. • Svájcban évszázados hagyománya van ennek a rendszernek. Mit vehetnénk át ebből? - Elsősorban a svájciak gondolkodásmódját, szociális érzékenységét kellene elsajátítanunk. A másik dolog, amiben követni kellene őket, az az önkormányzatok önállósága. Ott valóban a helyi vezetés dönt mindenben, sót nagyon sokszor a lakosság bevonásával. A meglátogatott Winterthurban tavaly például négyszer rendeztek népszavazást. Vannak kérdések, amelyek csupán a helyi önkormányzati törvény ír elő referendumot, de az önkormányzat saját kezdeményezéséből is kikérheti a polgárok véleményét. Úgy tapasztaltam, a svájciak mélyen tudatosítják, hogy a demokrácia nem jog, hanem elsősorban kötelesség. • Nagyon szép, amit elmondott, de jelenleg még távol áll a mi valóságunktól. Tapasztalataiból mii tud hasznosítani képviselői munkájában? - Államigazgatási rendszerünk függőlegesen épül fel és naponta tapasztaljuk, hogy nem tökéletes. Bizottságunk tanulmányt dolgoz ki az átalakítására, és ebben támpontot jelentenek majd svájci tapasztalataink. Természetesen az 500 éves hagyományokat semmivel sem pótolhatjuk, de számomra az az egyik legfontosabb tanulság, hogy az államigazgatás és az önkormányzat ott tapasztalt ideális ötvözetének kialakítása nem csak pénz kérdése. Sokkal fontosabb, hogy társadalmilag fel kell nőni ehhez. -esiTUDÓSOK A KÖZÖS ÁLLAMÉRT Csehország, Morvaország, Szilézia és Szlovákia felsőoktatási intézményeinek, akadémiáinak és tudományos intézeteinek vezetői október 5-én a Póstyén melletti Kočovcéban találkoztak. Aggodalmukat fejezték ki az országban kialakult helyzet miatt és állást foglaltak a közös állam fennmaradása mellett. -A két köztársaságban szabad teret kapnak azok az erők, amelyek veszélyeztetik a demokráciát, a humanizmust, a két köztársaság polgárainak együttélését - áll nyílt levelükben, amelyet a három törvényhozó testülethez és a három kormányhoz intéztek. Rámutattak, hogy a nemzetiségi, etnikai, regionális, osztályj vallási, faji emóciók és gyűlölet szítása mindig totalitárius rendszerek hatalomrajutásához vezetett. Ezért emlékeztettek a kormányok és a parlamentek azon félelösségére, hogy demokratikus rendet kell szavatolniuk a társadalomban. Egyúttal felszólítottak: el kell kerülni minden olyan megnyilvánulást és döntést, amely alkotmányellenes lenne és a társadalom destabilizálásához ve-' zetne. A nyílt levelet, valamint a polgárokhoz intézett felhívást 36 tudós, köztük a cseh és szlovák egyetemek több rektora és dékánja s a tudományos akadémiák számos, neves képviselője írta alá. SÜTÖDE-NEGYVENEGY NAP ALAH Kerekecske, gombocska - játszottuk évtizedeken át nagy megértésben. Ez megtermelte (a búzát), ez megőrölte, ez megsütötte (a kenyeret), ez eladta, ez pedig megette. így volt, régen volt, ma már másként van. A sor végén álló változtozatlanul szereti (főleg, ha friss és ropogós), mégis kevesebbet vásárol belőle, mert többe kerül. Ha kapható, mert előfordul, hogy jóval a záróra előtt, különösen szombatonként, már üresek a polcok, egy szem kenyér nem sok, annyi sincs a boltban. A kereskedelem jóvoltából, amely a piacgazdaságban elővigyázatosabban rendel, és a nagypékségek hatalmas, drága üzemeltetésű alagútkemencéinek „köszönhetően". így kevésbé kelendő a molnár lisztje, a földműves búzájáról pedig már jobb nem is szólni. Feltéve, ha az nem a Stará Turá-i Mezőgazdasági Szövetkezet határában látta meg a napvilágot. Mert ha igen, akkor ennek nagy része - akárcsak korábban - változatlanul fogyasztóra talál. A szövetkezet vezetősége, megérezve a gabonapiac bukfencét, felmérte a tizenegyezer lakosú város piaci igényeit, és szerződést kötött az olasz Agriflex céggel. Az aláírást gyorsított munka követte, amelynek során a szövetkezet építőcsoportja, az érdekelt olasz cég és annak szlovákiai képviselete ugyancsak kitett magáért. A szövetkezet központi irodájának szomszédságában szinte varázsszóra emelkedett kf a földből a sütöde, amelyben a szerződés aláírását követó negyvenegyedik napon megsült az első kenyér és péksütemény. Ez alkalomból hívta meg a szövetkezet vezetősége és a technológiát szállító cég az újságírókat. A műszakonként 1440 kilogramm kenyér és 800 kilogramm péksütemény elkészítéséhez alkalmas sütöde teljes berendezése olasz gyártmányú. Nemcsak a szitáló és dagasztógép, a keverócsészék, a kelesztő, az adagoló, a gömbölyítő és a formázó, hanem még a péklapát is. A négyemeletes kemencében a tésztából 45-60 perc alatt lesz ropogós kenyér, és 13-15 percig sül a kifli. A négy rész egymástól függetlenül működtethető, így a kenyérrel, péksüteménnyel egyidóben rétes, cukrászsütemény, vagy akár hús is megsüthető. A szövetkezeti péküzlet, cukrászda, nappali bár vagy falatozó részére. A sokrétű kihasználás, persze csak elméleti lehetőségként került szóba, hiszen a szövetkezeti és néhány állami bolt, magánkereskedő, iskolai étkezde és óvoda már induláskor a három műszak teljes kenyér- és péksütemény-mennyiségét lekötötte. így a 3,7 millió koronás beruházás nem egész három év alatt megtérül, az itt elővarázsolt nyereség pedig nagy segítségére lesz a szövetkezetnek a piaci feltételekre való átállásban. Ha nem, mert rossz minőségű lesz a kenyér és a péksütemény, akkor - mondta a cég tulajdonosa - az nem a technológia, hanem a pék bűne, és ez utóbbit kell kicserélni. EGRI FERENC PARLAG Nincs még három esztendeje sem, hogy szomszédom, Gútor egyetlen maszek tehenének tulajdonosa így sóhajtott fel: ,,Ha nekem három hektár földem lehetne...!" De nem lehetett még fél hektárja sem, mert egy párthatározat nyomán azt is betagosították a szövetkezeti táblába. Indoklás: így hatékonyabban biztosítható a mezőgazdasági termelés és a lakosság élelmiszerellátása. Szomszédom arról álmodozott, hogy állományát (amely akkor egyetlen darabból állt) legalább megötszörözi, a pártállam némely funkcionáriusai pedig arról álmodoztak, hogy befejezik a kollektivizálás nagy művét, sok ezer hektáros gazdaságokat hoznak létre, és végleg kiverik a falusi emberek fejéből a vállalkozási szellemet. Mi a helyzet ma, nem egészen két esztendővel a fordulat után? Szomszédom nagy (a pártállam idején épített) istállójában továbbra is egyetlen tehén kérődzik, és Zelenka úr hallani sem akar régi álma megvalósításáról. Elvégre ő is olvas újságot, tudja, hogy tejből sok millió literrel többet termel a falu a szükségesnél, tudja, hogy a kutyának se kell a hízómarha, sertésből is több tízezer tonna felesleg van. A Zemédelské novinyban olvastam, hogy a kínálat és a kereslet egyensúlyban tartása érdekében a jövő gazdasági évben több százezer hektár mezőgazdasági területet kellene parlagon hagyni. Természetesen nyomban reagált erre a szlovák minisztériumi illetékes, mondván: A több százezer hektárról szóló becslés túlzott, a tervszerűen(!) parlagon hagyott terület valószínűleg nem lesz több 100 ezer hektárnál. Azt senki sem kérdezte, hogy miként reagál az ilyen „tervezésre" a parasztember. Az, aki szövetkezetben dolgozik, vagy az, akinek vállalkozókedvét negyven év alatt sem tudták elpusztítani. Sőt, az sem közömbös, hogy miként fogadja az ilyen híreket az a szövetkezeti elnök, akitől naponta és egyre többen igénylik vissza a 3-4 évtizede kollektivizált földet. Ilyen viszonyok között senki se csodálkozzék azon, hogy különböző és fantasztikusnál fantasztikusabb (rém)hírek kelnek lábra. Például arról, hogy Klaus azért drágította meg az élelmiszert, hogy tönkretegye a hazai mezőgazdaságot, és szálláscsinálója lehessen a nyugat-európai termelőknek, amelyek majd elárasztanak bennünket olcsó termékekkel. Reméljük, hogy ez a jövendölés nem a hírek, hanem a rémhírek kategóriájába tartozik. Kétségtelen, az Európához való felzárkózás azt is jelenti, hogy mezőgazdaságunknak olcsóbban kell termelnie mint eddig. A termelés olcsóbbá tételének folyamatát azonban talán nem azzal kellene kezdeni, hogy az állam teljesen magára hagyja a mezőgazdaságot, de ráadásul még olyan intézkedéseket is foganatosít, amelyek hatására jelentősen csökken a belső élelmiszerfogyasztás. De ez még nem minden. A mezőgazdaságban dolgozókat azzal is hatalmas érvágás éri, hogy az állam - vámokkal - nem védelmezi kellőképpen a hazai élelmiszergyártást. Azt már csak úgy „mellékesen" jegyezzük meg, hogy az is égbekiáltó igazságtalanság, ahogy az alapanyagtermelők és a feldolgozók, tehát a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó vállalatok között felosztódik a nyereség. A szövetkezetek igazi szövetkezetekké való átalakítására, illetve az egyéni gazdálkodás elterjesztésére törekszünk. így van ez rendjén, megbizonyosodhattunk róla, hogy a bolsevik fogantatású szövetkezeti eszme érvényesítése zsákutcába vezet. De - a tényeket látva - felmerül a kérdés: vajon az egyéni gazdálkodás gondolatával foglalkozók, illetve az álszövetkezetek igazi szövetkezetekké való átalakítására törekvők számára bátorító-e mindaz, ami ma a mezőgazdaságban történik? Vajon nem bátortalanítja el még a legbátrabb gazdát is a vállalkozástól, ha látja, hogy a hasznot az élelmiszeripar fölözi le, mert a potom összegért felvásárolt búzából, sertésből, tejből borsos áron értékesített kenyeret, tőkehúst, vajat produkálnak? Az ország gazdaságának egyik legnagyobb gondja a fizetésképtelenség, amely sok milliárdra rúg. A kérdés megoldására most szövetségi szinten jelentős összeget különítettek el, hogy a pillanatnyilag elszegényedett, egyébként azonban fejlődőképes vállalatok pénzhez juthassanak. Most az a kérdés, hogy „vállalatokon" csak ipari és állami vállalatokat értenek-e, vagy a mezőgazdasági szövetkezetek és az egyéni gazdák is részesülhetnek a milliárdokból. Lehet, sőt, valószínű, hogy nem tudatosan történt mindaz, aminek hatására mendemondák keltek szárnyra a mezőgazdaság elleni összeesküvésről. Azonban tény, hogy a mezőgazdaságot a politikusok magára hagyták. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 3535/91 Haász Pál, 1921. V. 14., Horvátjárfalu, meghalt (Azajbajd) 3566/91 Haris Lajos, 1921. IV. 26., Naszvad, meghalt (Voronyezs) 3567/91 Hiéma László, 1915. III. 15., Nagykeszi, (Sztálingrád) 3568/91 Hlóska Ján, 1922. IV. 13., Kőhídgyarmat (Gorlovka) 3640/91 Horváth József, 1905. VII. 26., Izsa, meghalt (Kijev) 3851/91 Haško Michal, 1921. VII. 5., Garany (Dombasz) 3852/91 Horváth Sándor, 1920. X. 10., Csallóközaranyos (Szibéria) 3854/91 Both Gáspár, 1911. II. 11., Csallóközaranyos, meghalt (Don) 4063/91 Habodász István, 1921. XII. 12., Détér, meghalt (Krasznoural) 4064/91 Habodász István, 1913. VIII. 17., Détér, meghalt (Dombasz) 4065/91 Halász Lajos, 1921. II. 13., Negyed, meghalt (Bahsaja) 4066/91 Hulicska Béla, 1922. IV. 10., Kürt (Cseljabinszk) 4069/91 Gayssler Štefan, 1908. VIII. 20., Kassa, meghalt (Nuzal) 4072/91 Hegedűs János, 1923. XI. 13., Párkány, (Dombasz) 4073/91 Henczi Gábor, 1922. IV. 15., Garampáld (Ural) 4075/91 Herczeg Imre, 1903. II. 23., Hubó, meghalt (Vorosilovka) 4077/91 Herczeg József, 1922. IX. 23., Görgő (Kujbisev) 4079/91 Holub Mihály, 1918. X. 5., Nagysalló (Dombasz) 4080/91 Horváth Géza, 1921. VII. 12., Háj (Rosztov) 4082/91 Horváth Gyula, 1921. VI 3., Bős (Ural) 4083/91 Horváth Sándor, 1922. IV. 23., Lekér (Kurszk) 4086/91 Hulkó Vendel, 1921. I. 27., Perbete (llarkam) 4087/91 Huszár Péter, 1922. VI. 26., Bős (Gorszkij) 4088/91 Húšťava Pavel, 1926. X. 7., Lukanénye (Szlovinszk) 4592/91 Hajdú Miklós, 1903. III. 17., Borsi (Dombasz), meghalt (Folytatjuk) REFLEX