Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám, csütörtök

1991. OKTÓBER 10. HAZAI KÖRKÉP 50 MILLIÁRD KORONA AHITELEK LEÍRÁSÁRA (Munkatársunktól) - Az előző gazda­ságirányítási rendszer hangsúlyozott cél­ja, a kiegyensúlyozott állami költségvetés egyik nyomasztó hagyatéka, hogy vállala­taink katasztrofális pénzügyi helyzetbe kerültek, s a rendkívül magas kamatter­hek okozta eladósodásuk hovatovább a gazdasági reform célkitűzéseinek meg­valósítását veszélyezteti, mondta beveze­tőjében Anton Vavro, a szlovák kormány elnökhelyettese a CSSZSZK Pénzügyi Tanácsának hétfői rendkívüli ülésén ho­zott döntést ismertető tájékoztatón, me­lyen rajta kívül jelen volt Ivan Mikloš privatizációs, illetve Jozef Dančo pénz­ügyminiszter. A felhalmozott problémák megoldásá­ra és a gazdasági élet élénkítésére a Pénzügyi Tanács radikális intézkedésre tett javaslatot és fogadott el döntést. En­nek értelmében a hazai kereskedelmi bankok számára lehetőség nyílik arra, hogy 50 milliárd koronát (ebből mintegy 15 milliárd koronát Szlovákiában) az ela­dósodott vállalatok hitelterheinek leírásá­ra használjanak fel. Természetesen ez az intézkedés nem jótékony célból történik, hiszen a hitelek jóváírását csak azok a vállalatok kaphatják meg, amelyek meg­alapozott gazdasági és fejlesztési prog­rammal rendelkeznek, termékeik eladha­tók, vagyis életképesek, illetve eladóso­dásuk mértéke a megszabott, gazdasági­lag elfogadható szint alatt van. S hogy a jóváírás ne történjék adok-kapok ala­pon, a bankókat kötelezték, ha egy válla­lat behajthatatlan hiteleit leírják, akkor az adott bank továbbra is köteles hitelt nyúj­tani az érintett vállalatnak. Az intézkedés minden bizonnyal meggyorsítja a vállala­tok gazdasági helyzetének kikristályoso­dását, egyúttal lehetővé teszi, hogy az előző rendszerből rájuk maradt hitelektől a fejlődőképes vállalatok megszabadulja­nak. A bankok tőkéjének emelése, ame­lyet a Nemzeti Vagyon Alap finanszíroz, nagyobb kockázatvállalási lehetőségeket biztosít számukra az egyes fejlesztési programokra szánt hitelek megítélésé­ben is. Az intézkedés lebonyolítását, amelytől a gazdasági élet élénkülését várják, a bankokra bízták. Tudvalevő, hogy nekik vannak legmegbízhatóbb információik a vállalatok gazdasági helyzetéről. A Pénzügyi Tanács egyúttal javasolta a kamatlábak csökkentését és a hitelnyúj­tási feltételek módosítását is. -tszl­ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK (Munkatársunktól) - A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tegnapi sajtótájé­koztatója kellemes meglepetés volt min­denki számára. Ezúttal nem hangzottak el világmegváltó koncepciók, sőt a politikai porondon sem várható újabb botrány. Nem akarok rosszmájú lenni, de Vladimír Mečiar egyéb elfoglaltsága miatti hiányzá­sa jót tett mozgalmának. Hiányzott a talál­kozó „sava-borsa", de végre sikerült lé­nyegi kérdésekről beszélni. Rudolf Filkus, a mozgalom alelnöke (egyben gazdasági exminiszter) olyan gazdaságpolitikai problémákról szólt, amelyek hónapok óta foglalkoztatják a közvéleményt. Szerinte például elfogad­hatatlan a gazdasági reform bármely al­ternatívája, hiszen a reform forgató­könyvének felét a kormány már bevezet­te. Most arról kell vitatkozni, milyen lépé­seket kell foganatosítani a reform további menetében, hiszen annak hibái mindenki számára láthatóak. Ugyanitt mondotta el Filkus úr, hogy szükségét látja egy Klaus, Komárek, Kučerák, stb. találkozónak a re­form további lépéseinek megvitatása cél­jából. Nem fogadhatja el viszont a reform­politika bármilyen megváltoztatását, hi­szen annak eredményei vannak. A Matica slovenská által összehívott parlamenti pártok találkozójáról rosszal­lóan nyilatkozott Rudolf Filkus. Szerinte „nem a Matica katlanjaiban kell főzni a politikát, főleg nem úgy, hogy egyes vezető személyiségek még fűszerezzék is". Ezzel szemben Milan Kňažko üdvö­zölte a Matica kezdeményezését, mert szerinte neutrális tárgyalási fórumot bizto­síthat Szlovákia sorsdöntő kérdéseinek megvitatásához. Először fordult elő az, amit a DSZM hónapok óta csak hangoztatott: megjelent a más vélemény, elhangzottak olyan gon­dolatok ism amelyek a jelenlegi politikai palettán konstruktívnak könyvelhetőek el. -lovász­AZ ELNÖKI IRODA „PANASZKLINIKÁJÁNAK PROFESSZORAI" POZSONYBAN JÁRTAK FELSZAKADOZNAK A RÉGI SEBEK Beérhetnénk akár egy hírrel is: Ked­den este Pozsonyban az elnöki iroda panaszlevelekkel foglalkozó osztályának hét szakembere konkrét tanácsokat adott mindazoknak, akik úgy vélik, hogy a múlt sérelmeiért kártérítés jár nekik. Mégis, sokkal többről volt szó. Václav Havel elnök úr néhány hónap­pal ezelőtt úgy látta, hogy az elnöki irodá­ba érkező panaszleveleket nem kezelik elég korrektül, ezért lecserélte osztályá­nak csaknem egész gárdáját. A hivatal élére Eda Krizeovát állította, mondván: olyan munkatársakat válasszon maga mellé, akik nemcsak jó szakemberek, ha­nem embertársaik iránt is érzékeny egyé­nek. Krizeová asszony úgy vélte, mi sem egyszerűbb ennél, csak később jött rá, ez a legnehezebb feladat. -Azt az elvet vallottam, hogy egy munkahelyen akkor jó a légkör, akkor nagy a munkatempó, ha nagyjából fele­fele a nemek aránya. Arra törekedtem, hogy ez hivatalunkban így legyen. Be kell vallanom, csalódtam a férfiakban. Bár jó szakembereknek bizonyultak, többségük­tói mégis meg kellett válnunk, mivel csak az eszüket használták, a nők viszont a szívüket is. Aki az elnöki irodába címezi levelét, az teli van keserűséggel, nem­csak tanácsot, megértést is vár. Ehhez pedig, amint bebizonyosodott, a nők job­ban értenek. Ma 35 ember dolgozik az osztályon, kétharmaduk jogász. A múlt évben hét - az idén, eddig már négyezer levelet kaptak. Ez a mennyiség európai viszony­latban az elnöknek címzett levelek rang­listájának a csúcsát jelenti. - Egyesek valóban nem tudnak mit kezdeni problémájukkal - mondta Eda Krizeová. - Mások úgy vélik, hogy minden levéllel személyesen az elnök úr foglalko­zik, bíznak benne. Aztán vannak olyanok, akik képtelenek felmérni, mi tartozik az elnöki irodára és mi nem - „tyúkperek­kel" fordulnak hozzánk. Levélíróink több­sége azt gondolja, hogy nálunk mindent el lehet intézni, sajnos, többségük az elnök­től a törvények megszegését követeli, ami azt bizonyítja, hogy polgáraink jogi tudata, képzettsége nagyon alacsony, ez a jel­lemzés a Szlovákiából érkező levelekre érvényes leginkább. Igaz, hogy tapaszta­lataink szerint a legtöbb törvényszegés Szlovákiában történik, ezért is határoz­tunk úgy, hogy itt rendezzük meg az első találkozót. A teremben kétszáz szék fért be, és annak ellenére, hogy a találkozót nem verték nagydobra, minden hely foglalt volt. Többnyire öregek jöttek, de sok volt a középkorú, sót a fiatal is - ők szüleik, nagyszüleik jussát követelték. Sokan úgy vélték, hogy ott, helyben orvosolják pana­szukat. Emócióktól fűtött volt az az este, melynek eredetileg két-órára tervezett programja hatszor hatvan percre tágult, és ki tudja meddig húzódott volna, ha a rendezők nem tesznek erélyesen pontot a „kérdezz-válaszolok" párbeszéd vé­gére. Akkor és ott koncentráltan észlelhettük az emberek sérelmeiből fakadó keserű­ség (elkeseredettség) fokát. Azok, akik több mint negyven évig hallgattak, tűrtek, most egyszerre sérelmeik orvoslását, leg­inkább vagyonuk visszaadását követel­ték - de azonnal. Szerintük - ezt ki is mondták - a demokráciában a polgárnak joga van visszaszereznie vagyonát, kár­térítést követelnie a múlt rendszer jogelle­nességéért. S ez szerintük akkor is he­lyénvaló, ha még meg sem születtek az ezzel kapcsolatos törvények paragrafu­sai. Igenis, az elnök úr szorgalmazza a megfelelő törvények elfogadását, mert azt mondta, hogy: „a rossz törvényeket meg kell változtatni". Végighallgattam: - Nagybácsikám kulák volt, én vagyok az egyetlen örököse, visszakövetelem a földeket, az ó földjeit, nem pedig máso­két, nem ott, ahol a szövetkezet most hajlandó kártériteni... (arra gondoltam, ha nem jött volna a változás, az a hatva­non felüli hölgy egy négyzetméternyi ker­tecskét se kapna... lám, lám...) - A B akcióban három gyerekkel kite­lepítettek Zselizre, elvették hatalmas csa­ládi házamat, igaz, visszakaptam, de kö­vetelem, hogy kártérítsenek a meghurcol­tatás éveiért, fizessenek azért, hogy mun­kahelyemre húsz kilométert utazgattam évekig; hogy el kellett adnom a 17 áras kertemet, és nem szüretelhettem a ter­mést. (A múlt sérelmeire gyógyír-e az akár néhányezres kártérítés?) - Disszidáltam, visszatértem, az elnök úrtól amnesztiát kaptam, lakást is kaptam ugyan, de nem azt, amit évekkel ezelőtt vásároltam, nem az én szövetkezeti laká­somat. Azt követelem vissza, másban nem akarok lakni! (Hát vannak csökönyös emberek is és képtelenek felfogni, hogy egy másik családot kellene az utcára rakni... bár sorsukat önként vállalták, el­mentek, visszajöttek, a „bűnüket" sem­missé nyilvánították, mégis pont ahhoz a panellakáshoz ragaszkodnak...) Ilyen és hasonló panaszokkal jöttek az emberek a szóban forgó találkozóra. Ami­kor a szakemberek elemezték a panaszo­kat és tudatták, hogy a törvény szerint csakis „így" lehet eljárni, sokan felpattan­tak, mondtak egy cifrát, és becsapva az ajtót, távoztak. Csodáltam az elnöki iroda munkatár­sainak higgadságát, nyugalmát, határo­zottságát. Ugyanakkor szégyelltem ma­gam, hogy sokan tárgyalóképtelenek, hogy csakis a maguk „igazát" látják, és hogy beigazolódtak Eda Krizeová szavai: a polgárok jogi tudásszintje nagyon ala­csony. Ami ennél sokkal jobban bántott, az az ott észlelt agresszivitás, a meghall­gatás készségének hiánya volt. Sajnáltam azokat, akik az elnöki hiva­talból jöttek, hogy emberközelbe kerülje­nek a panaszokkal, de azokat is, akik a negyven év keserűségét hordozzák ma­gukban, igazukat keresik. Bizony, nehéz a panaszlevelek, a szó­beni panaszok orvoslása, de nem könnyű a sérelmek viselése sem... OZORAI KATALIN KÜLFÖLDRE UTAZOK FIGYELMEBE MEGVÁLTOZNAK A VÁMSZABÁLYOK Október 15-étől változnak az árubeho­zatalra, illetve a kivitelre vonatkozó vám­szabályok. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságból kiutazó fizikai személyek­nek akkor lesz kiviteli engedélyre szüksé­gük, ha kannában lévő üzemanyagot, hazánkba importált élelmiszert, aranyból és ezüstből készült cikkeket visznek ki. Továbbra is érvényben van a régiségek kivitelére vonatkozó tilalom. Az árubehozatal új szabályzata a csehszlovák állampolgárokra és a kül­földiekre egyaránt vonatkozik. Mindegyi­küknek joga van 3 ezer korona értékű árut behozni, és ezért nem kell vámot fizetni. Ezzel a joggal viszont csak havonta egyszer élhetnek. Azok a személvek, akik hetente egyszer átlépik a határt - munka­vállalásukkal kapcsolatban - vámmente­sen havonta legfeljebb 300 koronáig terje­dő értéket hozhatnak be. Ha például valaki több mint 500 korona értékben sampont hoz be, nem vonatko­zik rá a három ezer koronáig terjedő vámmentesség, köteles a vámot és a 15 százalékos behozatali felárat is kifizetni. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy megakadályozzák az olyan áru behozata­lát, amellyel törvényellenesen keres­kednek. Az említett időponttól bevezetik a 15 százalékos behozatali felárat, a külkeres­kedelmi tevékenység keretén kívül beho­zott, illetve a vámmentesen behozható mennyiséget meghaladó áru esetében is. Például a gépkocsira a 19 százalékos behozatali vámon kívül a 15 százalékos behozatali felárat is meg kell fizetni. D. T. REFLEX K0ALÍCI0 A NÉPSZAVAZÁS ELLEN? Tegnapelőtt este még megnyugtatott, hogy bemondta a televízió: Ján Čarnogurský szlovák miniszterelnök arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a kormány nem hagyta jóvá a nemzetiek által előterjesztett, a szuverenitás parlament általi megvitatását célzó tervezetet. Tegnap délben azonban már újból alaposan felzaklatott a rádióból hallott hír: A Matica slovenská „talaján" tanácskozásra ültek össze Szlovákia úgyszólván valamennyi politikai pártjának és mozgalmának vezetői, hogy az eddig kidolgozott hét alkotmánytervezet alapján amennyire csak lehet, közös álláspontot alakítsanak ki Szlovákia alkotmányának kidolgozására. Őszinte leszek: azért zaklatott fel a hír, mert Szlovákia jövendő alaptörvé­nyének sorsáról annak a „politikamentesnek" deklarált Matica slovenskának a „talaján" folyik a vita, amelynek az a Jozef Markuš az elnöke, aki úgy viszonyul a kisebbségi magyarsághoz, ahogy viszonyul. És felteszem a kér­dést: A nézetek egyeztetésére vajon miért nem más „talajon" ültek össze a pártvezetők? Miért nem találták alkalmasnak e célra a Szlovák Nemzeti Tanács épületét? Vagy például a pozsonyi várat? Lassan már egy hónapja lesz, hogy elhangzott Václav Havel köztársasági elnöknek a népszavazás megtartását célzó kezdeményezése, és azóta egy­folytában, úgyszólván az egész politikai struktúrában attól visszhangzik Szlová­kia, hogy miért nem alkalmas a referendum az alapkérdések megválaszolására. A VPN-n, a Független Magyar Kezdeményezésen, a Demokrata Párton kívül (kisebb-nagyobb intenzitással) szinte valamennyi politikai erő azt próbálja még ma is elhitetni az ország lakosságával, hogy felesleges foglalkozni a népszava­zás kérdésével, mert a szlovák parlament még minden nehézség nélkül képes alkotmányos keretek között megoldani az államjogi elrendezés kérdését. Persze, a parlamenti erők mind a három fő csoportja másképpen képzeli el a megoldást. A VPN, a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokrata Párt és a három magyar politikai mozgalom (reméljük, mind a három) nagyjából megegyezik abban, hogy fenn kell tartani a föderációt. A Demokratikus Baloldal Pártja (volt kommunisták) taktikázgat. Vladimír Mečiar pártja egyre egyértel­műbben a konföderáció mellett tör lándzsát és abban bízik, hogy ha kenyértö­résre kerül sor, Peter Weiss csapata is a konföderáció mellett voksol, ami - mint tudjuk - nem közös államot jelent. A harmadik csoportba a Szlovák Nemzeti Párt tartozik, illetve azok a politikai erők tartoznak, amelyek számára már Vít'azoslav Móric sem eléggé hazafi. Abból a körülményből, hogy Jozef Markuš lett a vendéglátója az alkotmány­tervezetek egyeztetésére vállalkozó tanácskozásnak, én arra következtetek, hogy a nemzeti erők egyfajta koalíciót kívánnak létrehozni a népszavazás megakadáyozására. A Matica slovenská egy nagy múltú kulturális szervezet, és valóban sokat tett megalakulása óta, elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeiben, a nemzet fennmaradásáért. Demokrataként azt mondom: le a kalappal azok előtt, akik az ormótlan nemzetiségi elnyomással szembe merészeltek szegülni. Mi, kisebbségben élők, tisztában vagyunk a jelentőségé­vel. Szépen hangzik, hogy Matica slovenská, de azért nem árt feltenni a kérdést: Ki áll az élén? Mert Matica slovenská létezett pl. a pártállam évtizedeiben is, működött a Husák-éra alatt is, működését azonban az a Vladimír Mináč határozta meg, aki a kommunista párt központi bizottságának volt a tagja elsősorban, és csak azután volt Matica-elnök. Karakánkodni karakánkodott, de csak módjával. Sok szó elhangzott az ő elnökösködése éveiben is a kultúra fejlesztéséről, a külföldi szlovákok felkarolásáról, de csak annyi valósult meg az elképzelésekből, amennyit a párt jónak látott. Markušsal is így állunk. Ha azt a két szót hallom, hogy Matica slovenská, bizony nem a kultúra jut az eszembe, hanem a demokrácia és a kisebbségi jogok Markuš úr általi értelmezése. Illetve az, hogy még mindig nem tisztázódott a Matica-elnök és az ŠtB közötti viszony. Mindezeket a tényeket egymás mellé rakva, úgy vélem, nem egészen alaptalan a gyanú. Vajon nem a népszavazás elleni koalíciót próbálják kovácsolni ezekben az órákban Markuš úr „talaján"? Nem olyan nehéz felfogású a szlovák nemzet, hogy ne értene meg egy olyan egyszerű dolgot, mint amilyen a konföderáció és a föderáció közötti különbség. Egyszerűen és őszintén csak annyit kellene rövid magyarázatként ráírni a szavazócédulára, hogy két állam konföderációja: nem közös állam. Ennyi magyarázat elég lenne és következhetne a kérdés: Föderációt, konföderációt vagy önálló Szlovákiát kíván-e az állampolgár. Az összesített eredmény azután kötelezően meghatározná a parlament mozgásterét. A szavazatok összeszámlálása után már senki sem tehetné fel a kérdést, hogy melyiket a három közül. Úgy tűnik, éppen ettől félnek azok, akik oly előszeretettel halásznak a zavarosban TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2569/91 Hriňo Jozef, 1919. III. 19., Zempl. Kopčany, meghalt (Szamborg) 2570/91 Herencsár József, 1925. X. 17., Pered, (Donbasz) 2571/91 Henczi Béla, 1922. I. 4., Párkány, (Kijev) 2572/91 Horbulák Mikuláš, 1909. X. 31., Szentmária, (Gorlov tábor) 2640/91 Fekete Kálmán, 1913. IV. 8., Kismánya (Arhangelszk) 2919/91 Horváth Alexius, 1925. III,. 1., Alistál, (Krematoh) 2958/91 Hrečka Jozef, 1919. IX. 13., Palást, meghalt (Kijev, Voronyezs) 2959/91 Hodasy Vince, 1900. XI. 20., Komárom, meghalt (Dombasz) 3009/91 Halász János, 1922. IX. 19., Feketenyék (Kohovina, Hodorov) 3010/91 Herczeg Jenő, 1923. I. 22., Nagybalog, meghalt (Dombasz) 3013/91 Huszár Imre, 1922. X. 13., Szentmária, meghalt (Dombasz) 3053/91 Horváth Vince, 1923. VII. 21., Feketenyék (Krasznalucs) 3069/91 Hajdók László, 1926. V. 26., Királyhelmec, meghalt (Sztalinov) 3089/91 Horčík Tibor, 1923. IX. 26., Fülek, (Orel) 3139/91 Horváth János, 1926. VII. 18., Libád, (Popovka) 3229/91 Habodász Viktor, 1918. V. 15., Détér, (Dombasz) 3230/91 Hank István, 1912. VII. 23., Pádár, meghalt (Tbiliszi) 3231/91 Hartmann Miklós, 1913. VII. 17., Stósz, (Szánok) 3232/91 Horváth Benő, 1912. IX. 15., Palást, (Novi Sahti) 3233/91 Horváth Géza, 1926. IX. 4., Tajti (Kokorevka) 3234/91 Horváth László, 1914. I. 26., Keszegfalu, meghalt (Tula) 3236/91 Hulitka Jozef, 1921. IX. 29., Večelkov, (Szevasztopol) 3448/91 Hrusovszký Gejza, 1923. VI. 24., Kajal, (Groznij) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents