Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-08 / 236. szám, kedd

1991. OKTÓBER 8. ÚJ SZÓ

I MOZAIK 8 LENGYELORSZÁG KELL A KÖNYV Az ötvenhatos lengyelországi események idején Stefan Bratkowski frissen végzett jogász volt — és ellenzéki, újságíróként is. A Szolidaritás elnémítása után belső emigrációba vonult, de elnöke volt a földalatti újságírószövetségnek; jelenleg a hivatalos újságírószövetség tiszteletbeli elnöke. Nemrégiben vette át a Czytelnik könyvkiadó vezetését — ennek elnöke —, s főszerkesztője egy frissen indult hetilapnak, a Gazeta i Nowoczesnosc-nak. Pozsonyi látogatása alkalmából beszélgettünk. • Lengyelországban milyen a kiadói helyzet? — Válságos. Mivel az elmúlt évben a nyomdák valósággal megnyúzták a kiadókat. A helyzet odáig fajult, hogy a lengyel piacon már nemcsak a szlovák nyomdák konkurálnak — ez még érthető volna —, hanem az osztrák nyomdák is, ahol a nyomdász fizetése ötszöröse-hatszorosa a lengyel nyomdász fizetésének. Ez paradoxon. De a következmény az, hogy az összes lengyel kiadó rettenetesen eladósodott, óriási pénzekkel tartoznak, melyeket, sajnos, vissza kell fizetni. • Honnan szereznek pénzt? — Megszerveztük a kiadó kereskedelmi szövetkezetét. Ez azért volt fontos, mert Lengyelországban ugyan létezett hivatalos (állami) könyvterjesztő vállalat, csak éppen abbahagyta a kőnyveladást... Hatalmas raktárai vannak, és azokban a raktárakban csak a mi kiadónknak ötmilliárd zloty értékben hevernek ott könyvei — vagyis kétmillió dollárunk. A kereskedelmi szövetkezet megszervezésének már vannak eredményei. Igyekszünk kivenni a könyveinket a raktárból, s ami értékes, eladni. • Vásárolnak könyvet az emberek? — Vásárolnak. Lengyelországban nagyon jó piaca van a könyvnek, s ez hallatlanul fontos. Gazdag a kínálat is. De a könyv nem lehet túl drága — bár vannak drága könyveink. Szeretnénk lejjebb szállítani a könyv árát, 15-20 ezer zlotyra. • Milyen példányszámot érnek el a Czytelnik kiadványai? — Átlag húszezret, s ez már rentábilis. • Kapnak állami támogatást? — Nem. Ennek már vége. E pillanatban az a helyzet, hogy nyomathatunk könyvet külföldön is, olcsóbb lehetőséget keresve. Ez ment meg bennünket. Többek között Szlovákiában fognak számunkra könyvet készíteni, és magyarországi nyomda is dolgozik nekünk. • Pedig a mi nyomdáink ugyancsak drágák... — A mieinkhez képest olcsóbbak. De ha drágák lesznek, nem fogunk velük dolgoztatni. A legolcsóbbak a spanyolok. Most komputerizáljuk az egész készletet, ami lényegesen csökkenti a kiadásokat. A nyomdák kész mágneses tárolólemezeket kapnak majd tőlünk... • Hány titulust adnak ki évente? — Mintegy százat, de a Czytelnik a hatvanas években évi négyszáz könyvet jelentetett meg. Ha minden jól megy, jövőre felmegyünk százötven-kétszázra. Mostanáig főként lengyel és külföldi szépirodalmat adtunk ki. Mi vagyunk a kortárs lengyel irodalom fő gesztora. De én szeretném bővíteni a kiadó profilját. Népszerűsítő könyveket is szeretnénk megjelentetni. • Milyen az a hetilap, amelynek ön a főszerkesztője? — Nem önálló hetilap. Hét napilap mellékleteként fogjuk kiadni. Inkább ezt a megoldást választom, mint a heti ötvenezres példányt. Ugyanis hét regionális napilapról van szó, melyek nagyon erős napilapok, 150-200 ezer a példányszámuk (némelyik napilap szombatonként hatszázezer példányban jelenik meg), így a mellékletünk egymillió olvasóhoz jut el. (kiedrowska) A HOLNAP HÁZA HÉTÉVES HOLLAND KÍSÉRLET • A CSÚCSTECHNIKA CSODÁJA • JÖVŐKUTATÁS Kis falvak húzódnak meg a hollandiai Eindhoven ipari központja és Hertogenbosch városka között. Oedenrode, Oploo, Boekel, Schnijndel, Osterwijk sötétbarna téglaépületei a régmúlt hangulatát idézik, úgy, ahogyan Brueghel megfestette őket. Rosmalen sem kivétel. De néhány kilométernyire innen, mesterséges szigeten Európa legkorszerűbb családi háza magasodik, a jövő otthona — élesen elkülönítve a falusi háttértől. A csillogó homlokzat mögött 150 csúcstechnikájú vállalat, intézet termékei, laboratóriumai, mintái, prototípusai rejtőznek: egyfajta alkimista edény, amelyben a jövőkutatás irányzatainak sűrítménye fortyog. A világhírű Philipstől kezdve Hollandia teljes műszaki elitje képviselteti magát itt, néhány japán, angol, német vállalattól is kísérve. Megnyitása óta háromnegyed millió látogató jött el megcsodálni a holnap házát, amelynek kigondolása és megvalósulása között mindössze egy év telt el. Álcázott technika A csúcstechnológiának ebben a várkastélyában a látogató nem ütközik kábelek kusza szövevényébe, nem lát jelzőlámpákat és kapcsolóoszlopokat, nem talál egyetlen villanykapcsolót sem; a megszelídített technika a háttérbe húzódik. Az üvegből kialakított külső fronton át az utolsó szögletbe is behatol a nappali fény. Csaknem közönséges ház. Ámde a látszat csal. Ebben a házban egyesítették a legkorszerűbb elektrotechnikát a legújabb technikával. A tudatos álcázás folytán azonban csak sejteni lehet ezek jelenlétét. Nemcsak maga a ház áll örökös belső ellenőrzés alatt, hanem az is, aki mozog benne. Távvezérlés, amely 89 utasítást tart készenlétben, biztosítja a lakónak a láthatatlan erők feletti hatalmát. A látogató — elektronikus kártyával a zsebében —üveghídon közelítheti meg az épületet. Antennák regisztrálják háromméteres távolságból belépési jogosultságát, személyi adatait és belépésének időpontját. Egyes ajtók, falak kinyílnak, mások zárva maradnak; 32 szenzor figyeli, hogy melyik ajtó vagy ablak van nyitva, és melyik helyiségben tartózkodik valaki. Azt az időtartamot is rögzíti a számítógép, amelyet az egyes helyiségekben töltött a látogató. Negyven tűzjelző ügyel a füstre és a hőre, és tájékoztatja vészhelyzetben az illetékes számítógépet. Ez kikapcsolja a gázszolgáltatást, és bekapcsolja a szükségáramforrást, a földszintre küldi a felvonót, felébreszti a lakót, megkezdi az első oltási műveleteket és értesíti a tűzoltóságot. Nem ez az egyetlen elektronikus „házfelügyelő". Egy másik számítógép minden öt másodpercben ellenőrzi a klímaberendezést, a ház vízellátását és önműködően hívja a szerelőt, ha valahol problémát észlel. Ha pedig a lakó netán hirtelen rosszul lenne, egy harmadik számítógép a mentőket értesíti. Száz kilométer hosszúságú, kifejezetten erre a célra készült kábellel hálózza be idegszálakként az épületet. Egyik-másik kábel az áramszolgáltatásról gondoskodik, mások a számítógéprendszereket ós az érzékelőket kötik össze, vagy a minden helyiségben megtalálható kommunikációs kapcsolóberendezéshez vezetnek: a videotelefonhoz, az adatátviteli lánchoz és a műhold-televízióhoz. Még a WC-ben is van tévéképernyő. Az épület „izmai" hidraulikusak. Utasításra virágsziromként kinyitják a fürdőszoba kupoláját, és ha esik az eső, megkérdezik a lakót, becsukják-e? Hidraulikus berendezés csúsztatja félre hangtalanul a ház 6,5 méter magas és tíz méter széles üvegfrontját is, amely a lakószobákat elválasztja a japán kerttől. Ez a ház „beszélni tud", és beszélni lehet vele. Szóbeli utasításra reagál a számítógéprendszer a gyerekszobában, szóbeli parancsra nyílik fel a fürdőszoba kupolája és kezd folyni a víz a csapból. Még a fürdőszobai mérleg is fennhangon közli a mérési eredményt, és „szófogadó" a konyha is. Elég írásban közölni a konyhai számítógéppel a menüre vonatkozó kívánságot, és néhány kódjelet fűzni hozzá. Erre a mennyezetig érő, nyolcszintes oszlop — fűszerszekrény, tárolópince és hűtőszekrény egyszerre — forogva életre kel, és előkészíti a főzéshez valókat, a megfelelő sorrendben és adagolásban. Az elektronikus konyhafőnök felolvassa a konyhai robotnak a receptet, és részletes instrukciót ad az elkészítésre. Ezután bevásárlólistát ad ki. Semmi sem végleges Semmi sem olyan végleges itt, mint amilyennek látszik. A közfalak csavaros rögzítésűek, és oly könynyen eltávolíthatók a helyükről, mint egy nagy irodahelyiség térelosztói. Némelyik kaméleonként viselkedik. A hálószobában például az egyik átlátszó hosszanti fal gombnyomásra hirtelen átláthatatlanná válik, a benne levő folyadékkristály-rétegnek köszönhetően. Másutt a falak színe rávezérléssel változtatható. Az ibolyántúli fényre reagáló fluoreszkáló festékek hozzák létre ezt a meghökkentő hatást. Még a szilárd kő is áttetszővé válik: a lakószoba egyik ablaka nyolc milliméter vastag márványlemez, amelyen át halvány fény szűrődik be kívülről. A fürdőszoba kétszemélyes kádjának vize pezseg, örvénylik, masszíroz, víz alatti világítás van benne, és természetesen távvezérlésű. A nappaliban két méter magas és öt méter széles, nyitott kandalló tűnik szembe, amelynek tükörfalain kék gázláng fénye villódzik — hangulatos kontrasztként az elektronika uralmával szemben. Itt egyébként csak a szokásos szórakoztató elektronikai felszereléssel találkozik a látogató — hiába, a Philips nem enA számítógép-vezérlésű konyha ged bepillantást a kártyáiba, kivált nem a fejlesztő laboratóriumok titkaiba. Ugyanilyen visszafogott a holland konszern a dolgozószoba berendezésében: itt csak videotelefon és videoprinter működik, továbbá egy BTX (a képújsághoz hasonló) állomás a bankügyletek és az árumegrendelések intézéséhez. Különösen érdekes a jövőbe mutató építési technika. Egy 40 méter hosszú és 4 méter magas falat, továbbá valamennyi padlót aramidműszálak tartanak össze. A műgyantába ágyazott, húzásálló szálak a hagyományos acélbetétet helyettesítik, de sokkal erősebbek és csak negyedannyi súlyúak, mint a közönséges vasbeton vasalása. További előnyük, hogy nem vezetik a villamos áramot, és érzéketlenek a vegyszerekre, vagyis egy évszázadnál hosszabb időt is túlélhetnek a betonban. A belső falak hulladékpapír és a hőerőművi égésgázok kéntelenítésekor keletkező gipsz keverékéből állnak. Megőrölt építési törmelékből és cementből készült a kerti fal. A sztirol-butadién-sztirolból készült tető rendkívül ellenálló, éppúgy, mint a nappali padlóburkoló lapjai, amelyeken a látogatók százezrei sem hagynak egyetlen karcolást sem. A jövőbe mutat a ház vízgazdálkodása is. Napmelegítő ad meleg vizet a fürdőkádba és a konyhának. A mellékhelyiség vízöblítéséhez és a kert öntözéséhez elegendőnek kell lennie az esővíznek, amelyet a tetőn elhelyezett óriási tartály gyűjt össze. A központi fűtés takarékosan bánik a fűtőanyaggal; a gépkocsik katalizátorának lambda-szondéjához hasonló oxigénérzékelő gondoskodik a gázégők optimális működéséről. Az eredmény: a fűtőérték 92 százaléka hővé alakul át. A gáz-, a víz- és az áramfogyasztásról a városi központtal összekötött rendszer tájékoztat — nem kell a helyszínen leolvasni a fogyasztásmérőket. Évente felújítják A holnap háza nem műszaki kiállítás — mondják létrehozói —, hanem olyan építmény, amely a jövőről való gondolkodásra serkent. Manapság minden gyorsabban avul el, mint a múltban. Ezért a jövő házát évente gyökeresen felújítják, még a külső építőanyagot sem kímélve. Nyolc munkacsoport tanácskozik folyamatosan annak eldöntésén, hogy jövőre mit építsenek be, mint a legkorszerűbbet. Hét évig tart a kísérlet, hétszer változik meg tehát a ház kívül és belül. A tervekben már kirajzolódnak a következő újdonságok. A delfti egyetem a ház valamennyi érzékelőjét hálózatba foglalja, az eindhoveni egyetem pedig egy vak lakó igényeihez igazítja az infrastruktúrát. Az energiaellátást rövidesen napenergiával működő elektrolízisberendezés veszi át, a következő lépésként pedig olyan fűtőanyagcellák, amelyek a hidrogént vagy metalont, esetleg a földgázt közvetlenül villamos energiává alakítják. VÁRHELYI TAMÁS ÚJ TERVEK, ÚJ CSILLAGOK SZEXFILMRŐL SZÓ SEM LEHET! Szexfilm vagy film szexszel? — ez itt a kérdés! Legalábbis a mozgóképek megszállotjai egyre több csatát vívnak, hogy a levonulófélben lévő szexáradatot új hullámocskákkal frissítsék fel. S a történtek viharos, gyakran giccses tengere felett egyremásra új csillagocskák tűnnek fel, hogy aztán néhány napon belül aláhulljanak a piszkos habokba. A hagyományos szexfilmek készítői egyébként a világ összes országában csomagolhatnak, bezárthatják a stúdiókat. A videó ugyanis e téren is hétmérföldes szexcsizmákkal masírozik előre, különösen az ázsiai „mocsarakban" besározva tisztességesnek nehezen nevezhető lábát. Különösen az amerikai piacon ütötte fel a fejét pánik az ázsiai invázió miatt, s immár Los Angeles több szexstúdiójának kapujára tehették ki „csendben csődbe mentünk" táblát. De éppen a Los Angeles-i stúdiók azok, akik nem adják fel a küzdelmet. Mindent megtesznek azért, hogy a hazai szexmozifelvételek helyett inkább saját vetítőtermeikbe csábítsák be a párocskákat. Két-három esztendeje még azzal próbálkoztak, hogy a szexfilmek történetei valamilyen könnyen felgombolyítható (és lemezteleníthető) szálon fussanak, de mára véget vetettek a kísérleteknek, csak semmi érzelgősség! Ehelyett még a videokazetta csücskéből is bugyogjon elő az elképesztő, vágyébresztő meztelenség, a profi testgyakorlatok ugyancsak profi nyomonkövetésével. Amíg az amerikaiak a technikát kívánják tökéletesíteni, akadnak olyan országok — mint a Szovjetunió is —, amelyekben az újonnan felfedezett kultúrlázadás verejtékes izgalmával vetik magukat az emberek mindenre, ami pőre. Ma már szinte tilos olyan szovjet filmet forgatni, amelyben nincs szex-, vagy ahogy errefelé illedelmesen nevezik: erotikus jelenet. A szexipar azonban a nagy országokban még nehezen termeli ki a maga sztárjait. Mivel igazi, nyugati értelemben vett szexfilm változatlanul nem készült, ezért a csillagjelöltek is illedelmesen viselkednek. A 23 éves Olga Kabo például legutóbb Cannes-ban vetkőzött neki, de a fotóriporterek kizárólag bikiniben csodálhatták meg alakját. Mint Olga elmesélte: eddigi 28 filmjében ugyan már átesett a tűzkeresztségen, de szexfilmben mégsem forgatna. Ehhez képest most Los Angelesbe készül. Vajon milyen alkotásban vetkőzik neki a feladatnak? (N-A)