Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-08 / 236. szám, kedd

1991. OKTOBER 8. HAZAI KÖRKÉP KULISSZÁK MÖGÖTT Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke a jogalkotás mellett a környezetvédelmet is felügyeli. A múlt héten Brezová pod Bradlomban járt, a PSB ipari vállalatnál. Mit tapasztalt? - Szlovákia-szerte több olyan létesítményt és nagyberuházást néztünk már meg, amelyek jelentősen hozzájárulnak a környezetvédelemhez, vagy ellenkezőleg, mint káros hulladékot produkáló gazdasági egységek, negatív hatással vannak környezetünkre. A Brezová pod Bradlom-i ipari vállalatnál azt tapasztalhattuk, hogy az alkalmazott technológiai folyamatok ugyan nem környezetkímélők, de a termelés a vonatkozó környezetvédelmi előírásoknak, műszaki szabványoknak megfelel. Őszinte örömömre szolgált, hogy olyan üzemegységet láthattam, ahol a vállalat belső tagolódása következtében az ott dolgozók a vállalat tulajdonosaivá váltak. Napjainkban rendkívül divatos, hogy a kényelmes vagy alkalmatlan vállalati igazgatók a vállalat hanyatlásának okait nem önmagukban keresik, hanem a jelenlegi gazdasági feltételekben. A PSB azt bizonyítja, hogy a rendkívül bonyolult, gazdasági és jogi feltételek között egy rátermett, szakmailag helytálló, menedzser-típusú vállalati vezetés eredményeket képes produkálni. - A legiszlatív tanács csütörtöki ülésének egyik legfontosabb napirendi pontja a községi rendőrségről szóló törvénytervezet volt, amelynek jóváhagyását javasolja a tanács a kormánynak. - Mindannyian érezzük, hogy nemcsak személyi biztonságunk forog veszélyben, hanem anyagi javaink is. A szlovák kormány rendkívüli figyelemmel kíséri a bűnözés alakulását. Tudatosítjuk, hogy főleg a nagyobb városokban, településeken már szervezett lett a bűnözés. A községi rendőrség megszervezése indokolt, ugyanis így csirájában el tudjuk fojtani, illetőleg meg tudjuk előzni a bűnözést. A községi rendőrség főleg a közrendet hivatott óvni, a jogszabály-tervezet - annak ellenére, hogy például engedélyezi a kényszerítő eszközök használatát, az ismert büntetőjogi alapelv szerint jogos önvédelemből a rendőrök is használhatnak lőfegyvert - nem teszi lehetővé a rendőri testületek jogköreinek és a községi rendőrség jogainak átfedését, -skNEM ÉRDEMES SZŐNYEG ALÁ SÖPÖRNI A SZEMETET REFLEX (Folytatás az 1. oldalról) úgy tűnik, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Milyen elképzelések vannak a mezőgazdasági termelés jövőbeni szabályozására? -Több változat is létezik, én az általam legelfogadhatóbbnak tartott nézeteket ismertetem. Lényege a következő: az országban fel kell mérni, hogy a legfontosabb élelmiszerekből jövőre mennyire lesz szükség. A szükségletek felmérése után a termelés mennyiségére regionális alapon „kvótákat" adnánk ki, ezekre a megszabott mennyiségekre az állam rendeletileg biztosítaná a minimális árakat. A minimális árak a termelőknek a legszükségesebb termelési költségek megtérülését biztosítanák. A minimális árak meghatározásakor azonban óvatosan kell eljárni, hiszen ezt az árat a felvásárlók is kötelesek lesznek figyelembe venni, ami természetesen a végtermék árában is jelentkezni fog. A kérdés azért is lényeges, mert köztudott, a mezőgazdaságba belépő anyagok árának 70-80 százalékos emelkedése mellett a kilépő termékek ára csak 3-4 százalékos emelkedést ért el. Természetesen a kvóták, a megszabott termékmennyiségek nem zárják ki a termékfelesleg létrejöttét, de ezek lebontását a piacszabályozási alapok már könnyebben elvégeznék. Csak példaként említem, hogy a Közös Piac országai 1990-ben mintegy 30 milliárd ECU-t költöttek a termékfelesleg interveniálására. • Az interveniális árakkal szemben viszont nálunk a közvéleményben rendkívül nagy ellenszenv alakult ki. A fogyasztók felháborodva kérdezik, hogyan engedhető meg például a húskivitel állami támogatása, ahelyett, hogy a hazai piacon kerülne olcsóbba? - Ebben a témában nagyon sok félremagyarázott információ kering. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a működő piac kialakulásához legalább bizonyos fokú egyensúlyi helyzet szükséges, akkor a kereslet-kínálat egyensúlyba hozásához a feleslegek elszívására mindenképpen szükség van. A fogyasztók jelenlegi anyagi helyzete viszont nem engedi meg, hogy ezt a felesleget felvásárolják, ezért kivitellel kell tőle megszabadulnunk. A félreértések elkerülése végett: az állam nem a Nyugatnak kínálja az olcsó húst, hanem a magas termelési költségekkel dolgozó honi ágazat termékeit dotálja azért, hogy az a világpiacon eladható legyen. Nem a külföldi fogyasztókat dotáljuk tehát, hiszen azok a húst ugyanannyiért akár Argentínából is megvehetik, hanem a világpiaci árakat meghaladó költségszinttel termelők termékeit próbáljuk meg elhelyezni a külföldi piacokon. A gazdasági reform egyik sarkalatos pontja, hogy az árakat reálissá tegye. Célja a reális termelői és fogyasztói ár egymáshoz való közelítése. A kiindulási alapnak természetesen a világpiaci árat kell tekinteni. Ha ugyanis a piacszabályozási alap állandóan csak a termelők többletköltségeit fogja fedezni, nem töltheti be szerepét. A működő piaci mechanizmus nélkülözhetetlen eleme, a verseny, nem alakulhat ki, ha újra arra várunk, hogy az állam dotál|a a legmagasabb költséggel dolgozó termelőket. A támogatásokkal csak lefednénk a munka termelékenységében, a szervezésben és a műszaki szintben mutatkozó hiányosságokat. Régi mondás, nem érdemes szőnyeg alá söpörni a szemetet, a problémákat felszínre kell hozni, s meg kell oldani őket, vagy legalábbis keresni a megoldásokat. A minimális árak rendszere például várhatóan arra kényszeríti majd a termelőket, hogy a költségfelhasználásukat az árakhoz viszonyítsák, hiszen a magasabb költségeket már nem lesz, aki megtérítse számukra. Ennek alapján megindulhat egy egészséges polarizálódás a termelők között, ami minden bizonnyal veszteségeket is okoz majd. Végre azonban tisztázni kell az árak és a támogatások kusza rendszerét, hogy kiderüljön, ki az, aki hatékonyan termel. • Köszönöm a tájékoztatást. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ MÁR DRÁGÁBBAN A HÁZTARTÁSI ELEKTROMOS ENERGIA ÚJ DÍJSZABÁSAI Október 1-jétől léptek érvénybe a háztartási elektromos energia árát tartalmazó új díjszabás tételei. A valóságban azok számára, akiknél az utóbbi napokban nem járt a leolvasó, az október folyamán elfogyasztott áramot még a régi áron számlázzák. Mivel minden bizonnyal mindnyájunk villanyszámlája megnövekszik, szeretnénk felhívni az olvasók figyelmét, hogy többféle díjszabás között választhatnak. A „BS" díjszabást azok kérhetik, akik évente 444 kWó-nál kevesebbet fogyasztanak, ennél nagyobb fogyasztás esetében a „B" jelzésű díjszabás érvényes. A nagyobb éjszakai fogyasztású háztartások kérhetik az „N" díjszabást. A „BV" díjszabásra a minimum 3 kWh összteljesítményű villanykályhákkal és a legkevesebb 50 literes tárolós vízmelegítővel (bojler) rendelkezőknek van lehetőségük. A „BH" díjszabás a szabályozott elektromos vegyes fűtéssel elektromos tárolós vízmelegítéssel rendelkező háztartások számára érvényes. A „BP" díjszabást a közvetlen elektromos fűtést használó háztartások választhatjuk. Ez ideig 1991. október 1-jétől Díjszabás havi átalány ár - Kčs/kWó havi átalány ár Kčs/kWó BS 1,80 1,05 5,1,56 B 22,50 0,45 32,-* 0,83* ! N 15,0,21 25,0,35 ! BNS (a BS és N kombinációja) 16,80 nappali áram 1,05 éjjeli aram 0,21 30,nappali áram 1,56 éjjeli áram 0,35 BN (a B és N kombinációja) 37,50 nappali áram 0,45 éjjeli áram 0,21 57,nappali áram 0,83 éjjeli áram 0,35 BV 1-2 lakóhelyiség -51,50 3-4 65,50 5 és több 79,50 nappali áram 0,41 éjjeli áram 0,14 1-2 helys. 813-4 111 ,5 és több 141,nappali áram 0,76 éjjeli áram 0,24 BH 1-2 helys. 44",-" 3-4 helys. 55,5 és több 65,rrappatl áram 0,37 éjjeli áram 0,14 1-2 helys. 70,3-4 helys. 92,5 és több 114,nappali áram 0,60 éjjeli áram 0,24 BP Biztosíték 3x25 A-ig 70,3x35 A-ig 110,3x50 A-ig 160, nappali áram 1,05 éjjeli áram 0,21 Biztosíték 3x25 A-ig 80,3x35 A-ig 120,3x50 A-ig 180,nappali áram 1,56 j éjjeli áram 0,35 LENINI TÍPUSÚ JOBBOLDALI PÁRT? Václav Klaus kiválóan képzett közgazdász, büszkék lehetünk reá, valószínűleg jól helyt tudna állni bármelyik nemzetközi pénzintézet élén is, így csak örülhetünk, hogy őt bízták meg gazdasági reformunk koncepciójának kidolgozásával és irányításával. Politikai éleslátása is figyelemre méltó; a rendszerváltás után ő volt az első, aki felfedezte, hogy heterogén összetételű mozgalmakra nem építhető fel jól működő politikai rendszer. Elsőként lépett, elsőként volt mersze kijelenteni, hogy Csehszlovákia legerősebb politikai tömörülésének - a Polgári Fórumnak - az egysége látszategység, amelyet ideig-óráig ugyan még fenn lehet tartani, de nem érdemes. Létrehozta a Polgári Demokratikus Pártot (ODS), amelynek építése során egy percig sem hagyott kétséget aziránt, hogy szervezete majd párthoz méltóan működik, és tagsága is ennek megfelelően, tehát érdekazonosság alapján toborzódik. Úgy tűnik, hogy a pénzügyminiszter már az 1990 júniusa előtt működő átmeneti kormány idején is felfedezte, hogy egy politikai struktúrában mennyi gondot okozhat a kiszámíthatóság hiánya. Megvárta a választásokat, és az OF-ről leválasztotta azokat, akiknek érdekei megegyeznek az általa deklarált jobboldali irányzattal. Példát mutatott a többi politikai erőnek is abban, hogy milyen irányban kellene elmozdulniuk, ha* a parlamenti politizálást kiszámíthatóvá kívánják tenni. Lépéselőnybe került, mégpedig a hazai politikai paletta összes szervezetével szemben. A Polgári Mozgalommal szemben is. Ezekben a napokban Václav Klaus legújabb kijelentéseit olvasva olyan kérdésekre is választ kapunk, amelyek előtt az egyszerű halandó mindeddig tanácstalanul állt. Pl. megfejthetetlen kérdés volt, hogy milyen meggondolásból maradt meg Marián Čalfa a demokratikus választások után is a miniszterelnöki székben. Legfeljebb csak találgathattuk az okokat. Volt, aki a hatalomgyakorlás folytonosságát és a miniszterelnök korábbi (pártállami) törvényalkotási gyakorlatát emlegette, a bennfentesebbek pedig Calfa jelenlétének feszültségoldó hatására utalgattak. Marián Čalfa jelenlegi miniszterelnöksége minden másnál fényesebben bizonyítja Klaus politikai előrelátását. Egy ilyen múltú, szlovák nemzetiségű miniszterelnök kormányában egy Václav Klaus-formátumú pénzügyminiszter mindazt könnyűszerrel elérheti, amit aligha tudott volna elérni, ha mondjuk Ján Čarnogurskýt, vagy Miroslav Kusýt, vagy bármelyik más - más múltú - szlovák politikust ültetnek a kormányelnöki bársonyszékbe. Ma már egyre több jelből következtethetünk arra, hogy politikai számításaiba Václav Klaus a szó szoros értelmében belekalkulálta a gyenge miniszterelnököt. Most, hogy a pénzügyminiszter már nemcsak a kormány erős emberének nevezhető, hanem a legjobban szervezett és legfegyelmezettebb párttal is rendelkezik, már sok mindent megengedhet magának. Pl. gesztusokat a kommunisták felé, és a szociáldemokrata veszéllyel ijesztgetheti a polgárokat. És ijesztgeti is a gazdasági csodának első látható jelére várókat. A hét végén pártja konferenciáján nem kevesebbet jelentett ki, mint azt, hogy a csehszlovák demokrácia és a gazdaság átalakítása igazi ellensége nem a kommunista párt, hanem a szociáldemokrácia. Mondom, Václav Klaus messzire látó politikus, és ha valamit kijelent, tudja, miért jelenti ki. A Polgári Demokratikus Pártról megalakulásakor egy cseh polgári politikus kijelentette: „De hiszen ez egy lenini típusú jobboldali párt!" Akkoriban jót derültünk a kijelentésen, többé-kevésbé csak politikusi szellemeskedésnek tekintettük, noha a bonmot értelmi szerzője azt is megmagyarázta, miért „Lenin-gyanús" a születendő párt. A pártfegyelem hangsúlyozása miatt találta annak, illetve mert a pártépítési gyakorlat gyanúsan emlékeztetett arra, amit Európa e tájain demokratikus centralizmus néven próbáltak ki rajtunk. A pártépítési gyakorlatot, persze, Klauséknál nem demokratikus centralizmusnak nevezik. Ahogy a hétvégén Václav Klaus beszélt, az nekem Gottwald és Rákosi némely 1948 utáni beszédeit juttatja az eszembe. A kommunista világmozgalom e két jeles személyisége, igaz, nem piacgazdaságot igyekezett létrehozni, hanem annak fordítottját, a szocdemizmust. Azonban ők is gyalázták, ahol csak szerét ejtették. Hasonló módon, mint manapság a pénzügyminiszterünk. A kommunista éra alatt a szociáldemokraták egy-egy bírósági perben általában súlyosabb büntetést kaptak, mint a hétpróbás fasiszták. A kommunista pártról már-már hízelgóen nyilatkozott Václav Klaus, legalább olyan hízelgően, mint Gottwald 1948-ban a megújhodott és továbbra is engedélyezett Nemzeti Frontpártokról. amelyek - a rendszer díszeként - zavartalanul működtek egészen 1989-ig. Csak nem valamiféle Nemzeti Front létrehozásán töri a fejét Václav Klaus? A Nemzeti Frontra az volt jellemző, hogy mímelte a demokráciát. Papíron több párt létezett, de nem volt többpártrendszer. Volt parlament, a Nemzeti Front-pártoknak is voltak benne képviselői, de nem volt parlamentarizmus. Minisztereket adott a Szabadságpárt és a Szlovák Megújhodás Pártja, de ezek a miniszterek a kommunista aparatcsikoktól kapták az utasításokat. -Kétségtelen, hogy a kommunista párt és utódpártjai „vevők" a szocdemellenességre. Ennek sok évtizedes hagyományai vannak. Nem az a megdöbbentő Václav Klaus kijelentésein, hogy pártjának megerősítésére törekszik. Ez egy parlamentárius demokráciában - ameddig a parlamentarizmus játékszabályai szerint folyik a politizálás - teljesen természetes. Mihelyt azonban fennáll a veszélye, hogy valaki demokráciaépítés közben a szociáldemokrácia ellenében ki akarja játszani a „kommunista kártyát", gyanakodni kezd az ember. Hisz tudjuk, hogy a kommunisták mindig jeleskedtek a mindenre kaphatóságban. Nyilvánvaló, hogy a gazdaság talpraállitása csak olyan politikával valósitható meg, amit általában jobboldalinak nevezünk. Ez azonban semmiképpen sem jelentheti, hogy a gazdaságátalakítást Jevezénylő" bármelyik pártvezető számára megengedhető az egyeduralomra törekvés. A politika nem lehet alternatíva nélküli, mert (mint tapasztaltuk) elzüllik. Nem engedhetjük meg magunknak a demokrácia második esztendejében, hogy bármelyik politikus is az egyeduralom gondolatával kacérkodjék. Az egyik alternatívát majd a szociáldemokráciának kell jelentenie. TÓTH MIHÁLY * Ez a díjszabás a 4000 kWó éves, illetve 2000 kWó féléves fogyasztásig érvényes. Ennél nagyobb fogyasztás esetén 1 kWo 0,93 koronába fog kerülni, viszont ebben az esetben nem számláznak havi átalányt. A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 7189/91 Forgáč Gustáv, 1907. IX. 12., Perbenyik, (Szamborg) meghalt 7352/91 Fiolek Ján, 1924. VIII. 14., Késmárk, (Kaukaz) 7512/91 Karkas István, 1910. VI. 20., Nádszeg, (Kurdjum) meghalt 7513/91 Fazekas László, 1924. I. 22., Párkány, meghalt (Szesztover) 7519/91 Fuchs Ladislav, 1916. II. 22., Ólubló, (Szverdlovszk) (Folytatjuk)