Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-04 / 233. szám, péntek

Vasárnap erőmüellenes tüntetés Nagymegyeren MÉG MINDIG VAN REMÉNY A bősi vízlépcsővel kapcsolatos legújabb fejlemények ugyan Prágában zajlanak, de a Csallóköz sem marad néma. Az utóbbi napok eseményeiről kérdeztük Benkovics Klárát, az Eurolánc tagját. REFLEX - Mint kiderült, a héten várhatóan a Szövetségi Gyűlés is foglalkozik az építkezés ügyével. - A közelmúltban a Szlovák Nemzeti Tanács minden tagjához eljuttattunk egy, a környezetvédők és az ökológusok véleményét összefoglaló anyagot. A prágai fejleményekre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy ezt az ottani képviselőknek is a rendelkezésére bocsátjuk. Prágába érve kellemesen meglepődtünk, hiszen a parlament előtt egy húszméteres erőmüellenes plakáttal találtuk magunkat szemben. Kiderült, hogy tőlünk teljesen függetlenül aznapra a prágai Föld gyermekei szervezet, is tüntetést szervezett. Azért vittük fel Prágába is az anyagokat, mert szerintünk a képviselőkhöz még mindig csak elsősorban az erőmű befejezésében érdekeltek véleménye jut el, és az ökológusok, valamint a lakosság nézeteivel nincs igazán lehetőségük megismerkedni. Szerintünk a kormány kötelessége az lenne, hogy az ojektív döntéshozatal érdekében a másik oldalnak is megfelelő teret biztosítson. Mivel ez nem történik meg, nekünk kell lehetőségeinkhez mérten ezt az űrt kitöltenünk. Ugyanez történt a közelmúltban szervezett dunaszerdahelyi szemináriumon is, ahová a minisztérium emberei helyett szintén nekünk kellett a Rajnával foglalkozó ökológust biztosítani. - Vasárnap a Csallóközben folytatódik az erőmüellenes tüntetéssorozat. - A vasárnapi tüntetést a megyeri önkormányzat kezdeményezte. Mi csak a szervezésben segítettünk, és lényegében vendégként veszünk részt rajta. Ezzel kapcsolatban újra szeretném hangsúlyozni, hogy ha a Dunával együtt élő csallóköziek nem emelik fel a szavukat a készülő szörnyűség ellen, hallgatásukkal tulajdonképpen a betonlobby cinkosaivá válnak. Annak az érdekcsoportnak a hallgatólagos támogatóivá, amely még napjainkban is a vízlépcsőrendszer eredeti terveit és a Cváltozatot dicséri, a várható káros hatásokról pedig továbbra is mélyen hallgat. Mi vasárnapra megmozgattunk minden lehetőségünket, és kérjük a lakosságot, hogy jelenlétével támogasa közös ügyünket. Most kell még valamit tenni, mert az ügy most még a parlament előtt van, és a sajtó is foglalkozik vele. Még megvan az esély .arra, hogy megakadályozzuk a minden szempontból elfogadhatatlan C-változat megvalósítását. -tlGYÓGYÍR LESZ A MAGASABB BÍRSÁG? TESTRE SZABOTT LUSZTRÁCIÓ Gyakran panaszkodunk mostanában, hogy mindannyiunkon nyomot hagyott a totalitarizmus negyven esztendeje. Hogy így van, az dühkitörésekben, indokolt vagy indokolatlan utalgatásokban, vádaskodásokban jut kifejezésre. Az még csak hagyján, hogy a köznép körében ez lépten-nyomon tapasztalható, viszont elkeserítő, hogy nincs ez másképp a Szövetségi Gyűlésben sem, ahol éppen folyik a lusztrációs törvény vitája. Úgyszólván nem volt felszólaló, aki nem hangsúlyozta, hogy a feddhetetlenségi törvény alkalmazásának célja nem a bosszúállás lesz, hanem a társadalom védelme, azonban az elhangzott mondatok közül gyakran kilógott a politikai célszerűség lólába Másfél napnyi vita után meglepetten összegezhettem, hogy elsősorban valóban nem a bosszúvágy sarkallja a legradikálisabb képviselőket, hanem még egy ennél is alantasabb indulat, a pillanatnyi politikai érdek. Amelynek, ugye, a törvényalkotásban nem szabadna érvényesülnie. Számomra az a legaggasztóbb, hogy miközben egyetlen pártállami vezető neve sem hangzott el a vitában, a „felelősségre vonni - nem felelősségre vonni" című dilemmában talán már az első órában elhangzott Alexander Dubček neve. Legelőször, igaz, úgy tették fel a kérdést, hogy kivétel nélkül mindenkit ki kell-e lusztrálni, aki 1948 februárja és 1989 novembere között fontos tisztséget viselt a pártban. Ekkor még senki sem ejtette ki Dubček nevét, de mindenki őrá gondolt. Voltaképpen ez folytatódott a Polgári Demokratikus Párt részéről, ami akkor kezdődött el, amikor néhány hónapja Václav Klaus pártelnök egyes képviselői szorgalmazni kezdték a Szövetségi Gyűlés elnökének leváltását. Dubček pártfőtitkári múltjára hivatkoztak, meg arra, hogy 1968. augusztusában a szovjetek által Moszkvába hurcolt többi csehszlovákiai vezetővel együtt aláírta a Brezsnyev által diktált jegyzőkönyvet Érdekes, hogy a kommunista képviselők közül egy sem akadt, aki felszólalt volna, hogy ami sok, az sok. Úgy tűnik, ez a párt még mindig nem tudja megbocsátani az egykori főtitkárnak, hogy kísérletet tett a sztálinizmus leépítésére. Ezt az érzést úgy hívják, hogy. rossz lelkiismeret. Meglepő módon egy kimondottan jobboldali politikus tette ezt meg, amikor már odáig fajult a dolog, hogy „ellensúlyként" Marián Calfa jelenlegi szövetségi miniszterelnök személyét is belekeverték az érvek és ellenérvek immár folyondáros dzsungelébe. Daniel Kroupa, a Polgári Demokratikus Szövetség (ODA) képviselője figyelmeztette a begorombult honatyákat, hogy Dubček 1968-ban „nem a demokráciát akarta eltiporni, hanem a kommunizmust próbálta leépíteni". Kroupa úr, úgy tűnik, egészen másként értelmezi a demokráciát, mint Václav Klaus hívei, mert miután véleményt mondott a Prágai Tavasz főszereplőjéről, még hozzátette: „Noha Alexander Dubčeket továbbra is politikai ellenfelemnek tekintem, az igazság érdekében el kellett mondanom, amit elmondtam "f Érdekes mozzanat volt, amikor egy képviselő Dubčeket védelmezve így érvelt: Előfordulhat, hogy - ha a radikális Klaus-pártiak javaslatát elfogadja a törvényhozás - Alexander Dubčeket „kigolyózzák" tisztségéből, ugyanakkor Marián Calfa miniszterelnök a helyén marad, noha a Husák-érában egészen 1989. november 17-éig az Igazságügyminisztérium párttitkára volt, később pedig miniszter lett. Pártállami csökevény, hogy egyes pártok a parlamentet is számukra célszerű intézkedések meghozatalára, tehát „különbejáratú" törvények elfogadtatására próbálják felhasználni. És az is jellemző, hogy akik legtöbbet szenvedtek a szovjet megszállás két évtizedében, azok voltak a legmérsékeltebbek. Ezek között is kiemelkedően emberséges magatartásról tett tanúbizonyságot Petr Uhl, aki csaknem egy évtizedet töltött a Husák-éra alatt börtönben. Abban az időszakban, amikor Marián Calfa a rendszer dédelgetettje volt, azokban az években, amikor Václav Klaus szabadon építgethette önmagát. E sorok írása közben remélem, végül is olyan törvényt fogadnak el képviselőink, amely az igazságot szolgálja. Mert igaz, hogy nem a bosszúállás a cél, azokat azonban semmiképpen sem szabad vezető pozíciókban hagyni, akik az elnyomatás legsötétebb évtizedeiben csődöt mondtak. És itt nemcsak azokról van szó, akik rajta szerepelnek az ŠtB listáin, hanem azokról is, akik pártfunkcióban követtek el embertelen tetteket. TÓTH MIHÁLY 1991. OKTÓBER 4. STOLOJAN-RMDSZ TALÁLKOZÓ Bukaresti munkatársunk jelentése Theodor Stolojan megbízott román kormányfő megkezdte kormányalakítási tárgyalásait. Ezt megelőzően találkozott Ion Iliescu elnökkel, aki tájékoztatta a politikai pártok vezetőivel folytatott megbeszéléseiről. Röviddel ezután Stolojan a Nemzeti Megértési Front vezetőségével ült le tárgyalni. A volt kormányfő, Petre Roman által vezetett frontnak kétharmados többsége van a parlamentben, tehát szava döntő minden kérdésben. A találkozón megbeszélték a gazdasági reformmal és a demokratizálási folyamattal összefüggő problémákat, és nyilvánvalóan az új kormány személyi összetételét is. Tegnap Stolojan többek között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőségével is tárgyalt. Domokos Géza, a szövetség elnöke újságíróknak elmondta, hogy az RMDSZ támogatta Stolojan jelölését a kormány élére, mert jó szakembernek tartja. Kifejezte reményét, hogy az új kormány rugalmasabban fog reagálni a társadalom égető problémáira, mint elődje. Természetesen szó esett a kisebbségi problémákról, jogokról, valamint arról is, milyen tisztséget tölthetne be az új kormányban az RMDSZ, illetve képviselői. Szóba került egyebek közt a tanügyi, a kulturális és az igazságügyi tárca is. ,,Nem kívánjuk, hogy miniszteri funkcióink legyenek, inkább arról van szó, hogy beleszólási jogot szerezzünk a döntésekbe" - szögezte le Domokos. Az eddigiek alapján úgy néz ki a helyzet, hogy a miniszterelnök-helyettesi funkciókat a legfontosabb politikai pártok képviselői töltik be, míg a többi miniszteri bársonyszék gazdájáról megegyezés alapján fognak dönteni. Stolojan újságíróknak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy nem tagja egyetlen politikai pártnak sem, megbízatásából nem akar politikai tőkét kovácsolni és a következő parlamenti választásokon sem kíván jelöltként indulni. KOKES JÁNOS VILLÁMINTERJÚ NEM JUTALOMÉRT TEHEM Lapunkban is közöltük, hogy a kis Tadeaš Kopeckýt, akinek elrablása csaknem egy hónapig izgalomban tartotta az egész országot, megtalálták. A nyomravezető a 33 éves Jana Andrýsková, a Chrudimi Városi Hivatal anyakönyvvezetője, akit tegnap délelőtt sikerült telefonvégre kapnom. Mindenekelőtt a nevét és születési adatait pontosította, mert a sajtóban tévesen jelent meg. • Mivel ismert volt, hogy elrabolták a gyermeket, alaposabban figyelte, a kezébe kerülő okmányokat, mint máskor? " - Nem, ez eszembe se jutott. Egyszerűen olyan hibák voltak az okmányban, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. Amikor a papírokat hozó apát figyelmeztettem erre, ó is azonnal belátta Közösen jutott eszünkbe, hogy akár az ellopott gyerekről is szó lehet. A férj hazament tisztázni az ügyet a feleségével, s utána mentem én is. Hogy miről beszéltek egymással arról nem szeretnék szólni. • önnek van gyermeke? - Igen, egy 14 éves fiam ós egy 12 éves lányom. Már tizenöt éve vagyok férjnél. • Nem ismerte az elkövetőt? - Itt lakom, de sosem találkoztam vele. • Hasonlít arra az asszonyra, akinek képét szemtanúk leírása alapján a sajtóban közölték? - Szerintem igen. • Azt is hírül adták a tömegtájékoztató eszközök, hogy nem tart igényt a több helyről is felajánlott jutalomra. - Egyelőre az ostravai cég fél millió koronájáról volt szó. Valóban azt mondtam, hogy fordítsák Ostravában az egészségügyi ellátás javítására. Amit tettem, nem jutalomért tettem. • On egy rendkívüli tettet hajtott végre, most mit érez? - Fáradtságot. (fülöp) ma MEZŐGAZDASÁGI FÓRUM A mezőgazdaság, különösen a földtörvény gyakorlati érvényesítésével kapcsolatos gondok nem ismeretlenek a Független Magyar Kezdeményezés előtt sem, éppen ezért mai Mezőgazdasági Fórumán ezekkel a kérdésekkel kíván foglalkozni, éspedig e tárca két miniszterhelyettesének, Vladimil Podstránsky és Cyprián Juráň, illetve a minisztérium illetékes osztályvezetőinek részvételével. A Fórum célja, hogy a föld visszaigénylésével kapcsolatos ügymenetet leegyszerűsítő javaslatot fogalmazzon meg a mezőgazdasági minisztérium számára. A Mezőgazdasági Fórum mai ülései 4 órakor kezdődik, színhelye a KDH székházának kis tanácsterme (Pozsony, Žabotova 2,1 emelet). -gnA Szovjetunióba elhurcolt polgárok névsorának közlését holnapi számunkban folytatjuk. Az elmúlt héten a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai próbavásárlásaik során 46,2 százalékos árdrágítást állapítottak meg. A besztercebányai ellenőrök voltak a „legsikeresebbek", - illetve a közép-szlovákiai kereskedők számoltak a legtöbbször „felárat" -, ugyanis az ő összegzésük szerint száz vásárlás közül 68 esetben kértek többet a kelleténél a vevőktől. A pozsonyi arány jóval kedvezőbb, itt csak minden harmadik próbavásárláskor állapítottak szabálytalanságot. A zsolnai Pasko magánélelmiszerboltban a 24,90 koronás vásárláskor 8,55 koronával próbálták becsapni őket: a zöldség minősége és mennyisége sem felelt meg az elkért összegnek. A mártoni Severkában a 84,90 koronás rendelést 16,50 koronával drágították meg. A lévai 245-06-os számú csemegeboltban tizenháromféle hentesárunak volt helytelen az ára A tőketerebesi Jednota 11-117-es számú királyhelmeci boltjában négy tejtermék és egyfajta kenyér ára nem felelt meg a foSZEMBENÉZÉS A Csemadok Országos Választmányának losonci állásfoglalása hétfőn olyan állapotában szólította meg a csehszlovákiai magyarságot, amelyre leginkább a bizonytalanság jellemző. Szerencsére, nem önmagunkkal szembeni viszonyulásaink, nem is a szülőföldünk fölött politikailag rendelkező államhatalommal szemben, sem az európaiság, a demokrácia és a jogállam fogalomhármas értelmezésében. Bár állampolgári szavazatainkra a három magyar politikai mozgalmon kívül más pártok is számítanak, s ezt több-kevesebb nyíltsággal meg is fogalmazzák, a „mieinken" kívül alig van politikai tényező (a Szlovák Nemzeti Pártot kivéve) a mai Szlovákiában, amely valamikori választási programjához híven kezelné a nemzetek és a nemzeti kisebbségek jogviszonyát Miközben az egyik oldalon rémületesebbnél rémületesebb víziókat festenek az égre az önálló, szuverén Szlovákia majdani összeomlásáról, a másik oldalon földi mennyországot és a szlovák nemzetállam csodás látomását ecsetelik. Ebben a politikai licitálásban az a legnagyobb baj, hogy magyar politikai mozgalmaink saját karakterességükön belül már-már hazárdjátékba kezdtek. Politikai tapogatódzás és szembekötősdi helyett célravezetőbb lenne, ha megfogalmaznák végre azt az állásfoglalásukat, gyasztási szövetkezet által megállapítottnak. Ki tudja hányan vásároltunk az elmúlt héten lejárt szavatossági idejű árut? Erről lehetetlen kimutatást készíteni, viszont az ellenőrök tapasztalatai figyelmeztetőek: több mint 80 ezer korona értékű gyanús minőségi élelmiszer további forgalmazását tiltották meg, és a boltokban található kifogásolt iparcikkek értéke is megközelítette az említett összeget. A 210 helyszíni bírságolás során 24 880 koronát fizettek a rajtakapott kereskedők, 71 boltvezető pedig a felügyeletek igazgatóinak döntése alapján kapja meg méltó büntetését. Egyelőre még a régi törvény szerint ítélkeznek felettük, de amint hatályba lép a kereskedelmi felügyelőségről szóló törvény novellája a fogyasztói érdekvédelemre fittyet hányó, kereskedőknek aligha nevezhető harácsolók, a nagyobb bírságra tekintettel bizonyára jobban odafigyelnek, milyen árut mennyiért kínálnak. D. T. amely egyszerre lenne egyeztetett cselekvési platform és nemzeti kisebbségünk hosszútávon követhető politikai céljainak a foglalata. Az se ártana, ha kifejeződne benne, hogy ugyanazokért a jogokért más-más eszmei alapokon kívánnak politizálni. Addig is, amíg mindez megfelelően manifesztálódik - mert mindanynyian bízunk megvalósulásában -, példaadónak tekinthető a Csemadok OV szeptember 28-án Losoncon elfogadott állásfoglalása. Nem vagyok olyan naiv, hogy ne tudnám: ezt a maga nemében páratlan szöveget olyanod fogalmazták, akik a maguk helyén valamilyen szinten részesei politikai mozgalmaink átgondolt munkájának és talán kisebb-nagyobb pártoskodásainak is. Mégis: egyértelmű, nemzeti kisebbségünk történelmére és a benne foglalt emberi sorsokra reflektáló, a Szlovákiában elszabadult indulatok ellenére is higgadt helyzetelemzés, a nemzetközi kontextusra is figyelő, minden elemében optimista meglátásokat tükröző szöveg. Az alig egy gépelt oldalnyi szöveget - remélem - a politikával hivatásszerűen foglalkozók is a súlyát megillető figyelemmel elemzik majd. Végeredményben tekinthető ez a dokumentum a megújult Csemadok által először levert cöveknek is, hiszen a sokak által rég várt „biztos tájékozódási pontot" jelenti. Ehhez akár mérhetjük is tetteinket, gondolkodásunkat. Naponként adhatunk határozott választ a bennünk megfogalmazódó és a nekünk szegezett kérdésekre. Senki szuverenitását és az ahhoz való jogát nem vonjuk kétségbe, ugyanakkor csupán elvont elvek és eszmék nevében nem vagyunk hajlandóak önmagunk jogállására tekintve bármit elfogadni, mert Szlovákia esetében éppen egy általánosan elfogadott elv - a nemzetek szuverenitása - érvényesülne Ez a Csemadok-dokumentum egyértelműen kimondja: jogainkra igényt tartunk, s ezek semmilyen politizálás nevében sem árusíthatók ki. Fel kell tenni a kérdést: miért a Csemadok, miért a csehszlovákiai magyarság legnagyobb hazai társadalmi szervezetének demokratikusan választott képviselői foglalták össze mindazt, amit naponta megfogalmazunk, elmondunk? Elsősorban azért, mert a Csemadokot nem köti semmilyen nyilvános vagy titkos paktum. Nem kényszerül olykor etikátlannak tetsző politikai játékszabályok betartására, mert egyszerűen szabad. Szabad abban az értelemben, hogy a magyar nemzeti kisebbség lelki működéseinek, kultúrájának, művészetének és tudományosságának a terepét jelenti. A vele együttműködő szakmai társulások egyre inkább olyan szellemi bázist alkotnak, amely nélkül a nemzeti kisebbség nem lenne ké4 pes ellenállni az idők viharainak. Másfél évvel ezelőtt egyike voltam azoknak, akik - bizonyára vitatható módon, de tiszta szándékkal - óvtuk a Csemadokot a politizálástól. Szerettük volna, s ma is ezt az óhajomat fejezem ki, hogy a Csemadok ne legyen kiszolgálója a politikának. Eleget volt megalázó helyzetben ahhoz, hogy végérvényesen megszabaduljon a bábszereptől. Ezért is tartom igen fontosnak azt, hogy szellemi függetlenségének az országos választmány tagjain keresztül hangot adott az elemzett állásfoglalásban. A hangsúlyt a szellemi függetlenségre helyezem. Nélküle ugyanis könnyen belesodródhat politikai harcokba, s elveszítheti azt a sajátosságát, amely most kezd kitapinthatóvá válni: az autonóm egyének kultúrateremtő közösségét. Ebben bennefoglaltatik az egyén kiteljesedésének a lehetősége, de ugyanúgy megteremtődhetnek azok a közösségek, amelyek nélkül nincs óvoda, nincs iskola, nincs gazdakör vagy színjátszócsoport, nincs irodalom, elfelejtjük népdalainkat és nem tanítjuk néptáncainkat, s nem lesz sohasem kulturális autonómiánk. Ezért tekintem én ezt a dokumentumot alapműnek - a csehszlovákiai magyarság történelmi szerepét és önbecsülését egyetlen politikai pillanatban minden politizáló eszmeiség fölé emelkedő módon megfogalmazott alkotásnak. Szerzőinek és aláíróinak (akikhez, mint az országos válaszmány tagja, ezzel az újságírói gesztussal szeretnénk csatlakozni) a széndéka nyilvánvalónak tetszik: fényjelet adni a zűrzavaros politikai éjszakában, reményteljes meleget a hideg politikai széljárásban. DUSZA ISTVÁN NE MARADJON VISSZHANGTALAN!