Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám, szerda

1991. OKTÓBER 30. . ÚJ szói HIREK - VÉLEMÉNYEK JÓVAHAGYTÁK A LÉTMINIMUM-TÖRVÉNYT (Munkatársunktól ) - Tegnap délután megkezdődött a Szövetségi Gyűlés ka­maráinak 18. együttes ülése. A tanácsko­zást Milan Šútovec, a Nemzetek Kama­rájának elnöke vezette, s részt vett rajta Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök és a kormány tübb tagja Az ülés elején tett indítványra közel másfél órás vita után a képviselők néhány napirendi ponttal kiegészítették a progra­mot. Egyebek közt egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a Szövetségi Gyűlés foglaljon állást az október 28-ai pozsonyi eseményekkel kapcsolatban. A kiegészített napirend jóváhagyása után Petr Miller szövetségi munka- és szociális ügyi miniszter megindokolta a kormánynak a létminimumra vonatkozó törvényjavaslatát.' A vita során a képviselők több módosí­tó javaslatot fűztek a kormány törvényja­vaslatához, néhányan viszont elvetését indítványozták. Végül a képviselők jóváhagyták a tör­vényjavaslatot. Eszerint a létfenntartás­hoz szükséges minimális összeg: hat éven aluli gyermek esetében havi 900 korona; 6 és 10 év közti gyermek eseté­ben havi 1000 korona; 10 és 15 év közti gyermek esetében havi 1200 korona; 15 és 26 év közti ellátatlan gyermek eseté­ben havi 1300 korona; a többi állampolgár esetében havi 1200 korona. A háztartási kiadások minimuma: egy személy esetében havi 500 korona; két személyes háztartás esetében havi 650 korona; ha a háztartásban három vagy ennél több személy él, havi 800 korona. Ezután Jozef Mikloáko szövetségi miniszterelnök-helyettes megindokolta a kormány rádió- és televíziós törvényja­vaslatát. A Szövetségi Gyűlés kamarái ma a törvényjavaslat fölötti vitával folytatják munkájukat. SOMOGYI MÁTYÁS m __ r NINCS 0SSZEFUGGES (Folytatás az 1. oldalról) ben, amely az érintett felek mege­gyezéstől függően tartozik majd szö­vetségi, illetve köztársasági hatás­körbe. Nyitott továbbá a környezet­védelem és a nukleáris biztonság kérdése is. Erre való tekintettel szü­letett a döntés a találkozó elhalasz­tásáról. • Mennyiben befolyásolták döntésüket a hétfőn a pozsonyi főtéren történtek? - Az SZNT Elnöksége ülésén fel­vetette, hogy határozatunkban vilá­gosan fogalmazzuk meg, mennyi­ben függ össze döntésünk a Szlovák nemzeti felkelés téren történtekkel. A vita után az elnökség arra a közös véleményre jutott, hogy a két ese­mény között nincs összefüggés. x x x (gágyor) A Cseh Nemzeti Tanács nem fogadta osztatlan lelkesedéssel a szlovák fél elna­polási kérését. A hírügynökségi jelenté­sekből az is kiderült, hogy a testület fele nem értett vele egyet. Dagmar Burešová erről tájékoztatta szlovák partnerét, Fran­tišek Mikloškót. Az SZNT Elnöksége válaszában kifejtette, hogy a találkozóra ennek ellenére nem kerülhet sor, mivel az illetékességgel kapcsolatban még nem folytatták le a szakértői megbeszéléseket. A CSNT elnöksége végül is tudomásul vette a találkozás elnapolására irányuló kérelmet. A két nemzeti parlament ta­nácskozására november 11-12-én kerül sor. Jan Kasai, a CSNT alelnöke az eset­tel kapcsolatban ama véleményének adott hangot, hogy a szlovák fél a tárgya­lási készség hiányáról tett ismét tanúbi­zonyságot. Példaként a belügyminiszte­rek brünni találkozóját hozta fel, amelyet a múlt hét végére terveztek. Ám amint az Jan Kasai nyilatkozatából kiderült, a szlo­vák fél pénteken délután végülis lemondta a találkozót. (g) VALUTAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1991 Pénznem 1 Angol font Francia frank Német márka Olasz líra (1000) Osztrák schilling Svájci frank USA-dollár OKTÓBER 30-ÁN Eladási árfolyam koronában DEVIZA VALUTA 51.78 5,21 17.79 23.80 2,53 20,31 30,48 52,58 5,29 18,07 23,39 2,56 20,64 30,88 A „CSEND" VISSZHANGJA (Folytatás az 1. oldalról) A hétfői eseményekkel kapcsolatban több politikus és párt fejtette ki vélemé­nyét. A. Nagy László, az FMK elnöke lapunknak a következőt nyilatkozta: - Mélységesen elítélem a téren történte­ket. Az ország, az SZK alkotmányos té­nyezői, a szlovák parlament elnöksége és a kormány néni nézhetik tétlenül, ami az országban zajlik. A nyelvtörvény körüli vita óta modellszerűen ismétlödnek meg a szélsőséges, fasisztoid rendzavarások a békés tüntetéseken. Ezek hangja egyre erőteljesebb. Ugyanakkor a kormányzat és a belbiztonságért felelős szervek, a belügyminisztérium és az ügyészség szinte tétlenül szemléli ezeket az esemé­nyeket. Az FMK társszervezője volt a nagygyűlésnek. A szervezők megtettek mindent a biztonság szavatolásáért. Véle­ményem szerint a belügyminisztérium szervei nem jártak el a kellő eréllyel. A TISZTELETADÁS LEGELEMIBB SZABÁLYAIT SÉRTETTÉK MEG Az Együttélés Politikai Mozgalom a kö­vetkező nyilatkozatot juttatta el szerkesz­tőségünkbe: Csehszlovákia népe 1989-ben a de­mokrácia útját választotta. Egy plura­lista demokrata társadalomban az ál­lampolgárt nem érheti hátrányos meg­különböztetés nézetének nyílt kinyilvá­nításáért. Viszont elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet és a más nézet jogosságának elismerése. Október 28-án Pozsonyban a Szlo­vák nemzeti felkelés terén összegyűlt tömeg nemcsak a köztársaság megala­kulásának évfordulóját szándékozott megünnepelni, hanem a közös állam megmaradásáért is tüntetett. Sajnos azonban akadtak ellentüntetők is, akik - bár nem voltak többségben - minő­síthetetlen, arcátlan viselkedésükkel, a szónokot és a közös államot éltető­ket túlharsogva nemzetállam formájá­ban önálló Szlovákiát követeltek, s ma­gatartásukkai súlyosan megsértették a demokrácia alapelveit. Az Együttélés Politikai Mozgalom elítéli az ünnepély rendjét megbontó szélsőséges nacionalistákat, akik je­lenlétükkel és fellépésükkel nemcsak a nép akaratából megválasztott alkot­mányos vezetők küldöttségét - élén Václav Havel elnökkel - sértették meg, hanem az emberi tiszteletadás legele­mibb szabályait sem tartották be. Egyúttal elmarasztaljuk a tömeg­gyűlés szervezőit is, akik nem voltak képesek felbecsülni a Szlovákia rend­kívül feszült belpolitikai helyzetből ere­dő feltételezhető veszélyeket. Az alkot­mányosságot és a demokráciát a köz­biztonsági szerveknek kell védelmez­niük a megfelelő módon. Kifogásoljuk, hogy a karhatalom még akkor sem lépett közbe, amikor az önálló Szlová­kiát követelő harsány tömeg viselkedé­se tettlegességig fajult az emelvényen lévőkkel szemben. . Csehszlovákia belpolitikai és nem­zetközi helyzetére, valamint jövőjére is nagyon károsan hatnak az ilyen szél­sőséges megnyilvánulások. TÖBB A SOKNÁL Az MKDM határozottan elítéli a szélső­séges nacionalista erődemonstrációt, amire hétfőn került sor Havel köztársasá­gi elnök látogatása alkalmából az Sznf téren Pozsonyban. Tiszteletben tartjuk mások véleményét, akkor, ha azt kulturál­tan, a civilizált Európában megszokott módon igyekszenek érvényesíteni. De nem tudunk egyetérteni azokkal a „hej­szlovákokkal", akik meggyőződésüknek tojásdobálással és keresetlen szavakkal adnak nyomatékot a köztársasági elnök jelenlétében is. Tiltakozunk, mert a karha­talmi erők nem biztosították a rendet és a köztársasági elnök gyalázására került sor, ami nincs összhangban az érvény­ben lévő jogrenddel. Mi szövetségi jogok­kal rendelkezünk és ugyanúgy megvan a felelősségünk is a szövetségi állammal szemben. Ezért nem értjük és elítéljük, hogy az én/ényben lévő alkotmányos ren­det ilyen módszerekkel akarják megbon­tani és így a szeparatista erők malmára hajtani a vizet. Az MKDM a működő szövetségi államformát helyezi előtérbe és elítél minden olyan megnyilvánulást, amely erőszakos, nem ismer toleranciát, türelmet, párbeszédet és felebaráti szere­tet. Készek vagyunk bármilyen véleményt meghallgatni, erről vitázni, de nem úgy, ahogy azt egyesek Pozsonyban tették. Ez már több a soknál... Az MKDM sajtószolgálata Ján Veselovský, a Szlovák Nemzeti Egységpárt elnöke, s egyben a legismer­tebb 1989 előtti rendőrtiszt véleménye szerint a hétfői nagygyűlésen a szövetsé­gi szervek aránytalanul sok munkatársa vett részt. Egyébként pedig a kialakult „válságot" nézete szerint csak a kormá­nyok lemondása, a parlamentek feloszla­tása, az új választások megrendezése oldhatja meg. Egy másik posztkommunista párt, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke valamivel mérsékeltebben nyilatkozott, Peter Weiss mindössze azzal próbálta menteni a hétfői rendbontást, hogy a kor­mányzat eddig képtelen volt az államjogi elrendezést illetően megállapodásra jutni. Nyilatkozatában körüludvarolta a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalmat is, mondván, hogy tisztességtelen lenne, ha a nagygyűlés rendezői a belügyminiszter visszahívásával törekedne a helyzet megoldására. Jozef Prokeá, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, a koalíciós pártok dilettantizmusa következményének tekinti a hétfői nagy­gyűlésen történt rendbontást. A sajtónak adott nyilatkozata további részében a nemzetieskedő rendbontók érzékeny­ségére való tekintettel inkább csak óva­tosnak nevezhető módon fejezte ki azon véleményét, hogy az ilyen cselekmények­től a nyilvánosságnak el kell határolnia magát. (G.A-F.M) MA NYÍLIK A KÖZEL-KELETI BÉKEKONFERENCIA (Folytatás az 1. oldalról) déseket. A Közel-Keleten kívül azonban napirenden szerepeltek a szovjet belpoli­tikai helyzet problémái is, a nyugati segé­lyek kérdése, valamint az atomfegyverek korlátozása. Ez az elsó csúcsszintű szov­jet-amerikai találkozó a sikertelen augusztusi puccskísérlet óta, amely nem­csak a kommunizmus összeomlásához vezetett a Szovjetunióban, hanem elindí­totta az unió széthullását is. Samir izraeli kormányfő az NBC ame­rikai televíziós állomásnak hétfőn adott nyilatkozatában úgy vélekedett, a tárgya­lóasztal mellett minden kérdést meg lehet oldani. Azzal kapcsolatban, hogy hajlan­dóak-e területet adni a békéért, Samir azt mondta, a vitatott területek évezredeken át Izraelhez tartoztak. A palesztinok eze­ket nyilván a magukénak tartják, azért kell tehát tárgyalni, hogy megoldást találjanak erre a problémára és megakadályozzák a háborút. Egyértelműen kijelentette, Iz­rael semmilyen feltételeket nem fogad el a megszállt területek zsidó betelepítésé­nek befagyasztására vonatkozóan. A Jerusalem Post napilapban jelent meg tegnap egy kommentár, amely pár­huzamot von az 1938-as csehszlovákiai helyzet és Izrael mai helyzete között. Elyakim Ha'etzni, a jobboldali Tehija párt képviselője emlékeztet arra, hogy 1938­ban Hitler állt elő a területet békéért elvvel és követelt önrendelkezési jogot a szudé­ta lakosság számára. Hiába voltak a csehszlovák politikusok érvei, a harmin­cas évek demokráciái elfogadták Hitler követeléseit, azokat legitimnek nevezték, különösen amiatt, hogy háboms fenyege­tőzés és helyi terror is kísérte őket. A szerző szerint Samir tanulhat Beneš elnök szomorú példájából még azelőtt, hogy belerángatják ót egy második Mün­chenbe. A Tehija pártról tudni kell, hogy tagja a kormánykoalíciónak, de ugyanakkor nem ért egyet Izrael részvételével a mad­ridi konferencián. Az arab tábor is meglehetősen szkep­tikus. Az arabok úgy érzik, a világ nem áll az ő pártjukon, bár kérdéses, hogy Izrael pártján áll-e. Megoldást nyilván csak az hozhat, ha mind az arabok, mind Izrael engedményeket tesznek. Madridban min­denképpen erősítené az arabok pozícióit, ha egységesen lépnének fel. Fejszál Husszeini, a neves palesztin politikus, aki a tanácsadó testület kereté­ben vesz részt a madridi konferencián, elsó ízben fogalmazta meg a palesztinok végső célját, ezeken a tárgyalásokon, mégpedig Palesztina Állam létrehozását, amely később konföderációt alkotna Jor­dániával. Ezt a konföderációt egy belső autonómia időszaka előzné meg. Egyéb­ként a jordán-palesztin közös delegációt tegnap fogadta Felipe González spanyol kormányfő is. Tegnap a spanyol fővárosba érkezett a PFSZ kéttagú delegációja, amely figye­lemmel fogja kísérni a konferencia mun­káját, de nem lesz kapcsolatban a palesz­tin küldöttséggel. A két palesztin politikus: Nabil Jasz, Jasszer Arafat tanácsadója és Mahmud Darvis, az ismert költő, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának tagja. Csak bonyolítja a konferencia munká­ját, hogy a hétfői merénylet után tegnap újabb történt, ezúttal Dél-Libanonban, az ún. biztonsági övezet határán. A Hezbol­lah nevű fundamentalista síita szervezet vállalta a felelősséget azért a bombame­rényletért, amelynek során három izraeli katona vesztette életét és további hat megsebesült. Jossi Olmert izraeli kor­mányszóvivő a PFSZ-t vádolta a hasonló támadások ösztönzésével. A tegnap esti hírek szerint Fejszál Husszeini, a palesztin delegáció koordi­nátora kijelentette, a békekonferencia to­vábbi szakaszában a PFSZ számára is valódi részvételt kell biztosítani. A félreér­tések elkerülése végett hangsúlyozta, hogy ez ügyben a palesztinok semmilyen garanciákat sem kaptak, de „minden pa­lesztin, csakúgy mint a PFSZ, azt fogja kívánni, hogy ténylegesen jelen lehessen a békekonferencián". A szovjet és az amerikai elnök tegnap Madridban két órán keresztül tárgyalt, ezt követően közös sajtóértekezletet tartot­tak. ígéretet tettek arra, hogy ,,minden gyógyszerrel, ami csak rendelkezésükre áll, megpróbálják elérni, hogy rávegyék az arabokat és az izraelieket a békére". Bush megjegyezte, Gorbacsov és ö nem azért vannak jelen a konferencián, hogy biztosítsák a rendezést, hanem azért, hogy egyfajta katalizátorként működje­nek. Az amerikai elnök nem volt hajlandó válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek azt firtatták, hogy Izrael esetleg hajlan­dó-e területet adni a biztonsági garanciá­kért. Gorbacsov is egyetértett azzal, ami­kor kijelentette, semmi olyasmit nem akar mondani, ami ürügyül szolgálhatna bár­mely delegációnak a konferencia elha­gyására. Érdemes még megjegyezni, hogy Bush külön köszönetet mondott Gorbacsovnak, „amiért nagyon konstruk­tív szerepet játszott e fórum előkészíté­sében". A felek a tárgyalásokon egyetértettek abban, hogy mielőbb párbeszédet kezde­nek a nukleáris fegyverek további csök­kentéséről. lépéseket tesznek annak ér­dekében is, hogy mielőbb ratifikálják a START-szerződést, valamint a hagyo­mányos leszerelési megállapodást. Bush végezetül közölte, hogy a Szovjetuniónak nyújtandó amerikai élelmiszer-segély is szóba került, de részletekről állítólag nem tárgyaltak. Mihail Gorbacsov a konferencia hivata­los megnyitása után, ma este Madridból Franciaországba utazik. Mitterrand el­nökkel elsősorban az atomfegyverek biz­tonságával kapcsolatos problémákról, va­lamint a nyugati segélyekről fog tárgyalni. A hírt tegnap hivatalosan is bejelentették az Elysée palota sajtóközpontjában. A ta­lálkozó színhelye a délnyugat-franciaor­szági Latche, amely mintegy 100 kilomé­ternyire van a spanyol határtól. ERDEMRENDET IN MEMORIAM SEM?! (Folytatás az 1. oldalról) megtudtam, hogy a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Történelemtudo­mányi Intézete a köztársasági el­nökhöz fordult, és tiltakozott Ester­házy János kitüntetése ellen. Václav Havel akkor az Egyesült Államokban volt. Az iroda munkatársa nekem a következőket mondta: »nincs sen­ki, aki vállalni merné a felelősséget a döntésért. Ha meghívják a gróf lányát és annak férjét, aki magas rangú diplomata, akkor nem lehet nem átadni a kitüntetést. Ha viszont nem hívják meg, mert kétséges a ki­tüntetés átadása, akkor meg nincs kinek átadni az érdemrendet.« Tehát így az iroda az elnök helyett döntött volna. Ezt el akarták kerülni. Mint tudjuk, Havel az USA-ból megérkez­ve Pozsonyban szállt le gépével, itt írta alá a kitüntetéseket, és öt óra múltán már Prágában át is adta őket. Én annak tudom be a dolgot, hogy nem volt kinek döntenie, ami bizony sajnálatos. Szinte biztos vol­tam abban, hogy Esterházy János a kitüntetettek listáján van. Ennek nagy jelentősége lett volna abban a percben is, amely a közeljövőben a fóállamügyész döntése alapján a legfelsőbb bíróságra vár, vagyis Esterházy János teljes rehabilitáció­jában. Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke, a Szövetségi Gyűlés képviselője: - Nem lep meg. Számítottam arra, hogy a köztársasági elnök nem fogja jóváhagyni Esterházy kitüntetését, hiszen minden eddigi kérdésben, amely a ma­gyar kisebbség politikai, emberi sorsával volt kapcsolatos, várakozó álláspontra helyezkedett, és a döntő pillanatban so­hasem nyilvánult meg pozitíve. Ezt a né­zetemet nem Havelt kritizálva mondom, hanem egy olyan helyzetre mutatok rá, amely Csehszlovákia belpolitikáját jel­lemzi. Tóth Károly, az FMK fótitkára: - Rendkívül sajnálatos dolognak tartjuk, hogy Esterházy János ebben az évben nem kapott Masaryk-érdemrendet. Mint ismeretes, jelölését a NYEE-FMK frakció vállalta magára az SZNT-ben, melyhez csatlakozott az Együttélés-MKDM frakció is. Az FMK mindent el fog követni, hogy a valódi indokokról tudomást szerezzen, illetve hogy jövőre magyarok is legyenek a kitüntetettek között. Tudjuk ugyanis, hogy a negyvenes évek második felében és az ötvenes években nagyon sok ma­gyar is ki volt téve a kommunista üldözte­tésnek, és nagyon sokan egészen az ötvenes évek végéig börtönben ültek. Is­mereteink szerint a Márai Alapítvány most tervezi egy kutatócsoport felállítását, mely éppen ezeknek a történelmi tényeknek a feltárásával fog foglalkozni. Bugár Béla, az MKDM elnöke: - A tegnapi lapokból tudtam meg, hogy Esterházy gróf nem kapta meg az érdem­rendet. Megrökönyödtem. Leginkább azért, mert tudtam, hogy az SZNT elnök­ségi ülésén ő kapta a legtöbb szavazatot, ezért is terjesztették fel Prágába. Úgy véltem, hogy nagy lesz az ellenállás az SZNT-ben, gondoltam, ott sokan nem fogják támogatni a javaslatot; végül is Prága mondott ellent. Számomra érthe­tetlen, hogy miért nem kapta meg a kitün­tetést éppen egy olyan helyzetben, mely­ben most élünk, amikor nyilvánvaló, hogy szót emelt a zsidóüldözés ellen. Szerin­tem nincs olyan ok, amiért ne kaphatta volna meg az érdemrendet. Sidó Zoltán, a Csemadok fótitkára: - Tudtommal Esterházy Jánost a Csema­dok Országos Választmánya és az író­szövetség magyar tagozata javasolta a Masaryk-érdemrendre. Javaslatunkban kidomborítottuk azt a tevékenységét, mellyel a gróf emberi nagyságáról tett tanúbizonyságot, és úgy érezzük, a szlo­vákiai magyarság jeles képviselőjeként in memoriam megérdemelné ezt az érdem­rendet. Sajnos, annak ellenére, hogy az SZNT Elnökségében is támogatták ezt a javaslatot, maga František Mikloško is, az érdemrendet nem ítélték neki oda. Félő, hogy ebben nagy szerepet játszott az a hecc-kampány, amelyet egyes sajtó­termékekben személye ellen folytattak, megalapozatlanul, de nagyon is nyilván­való célzattal. Azért, hogy ezt a magas kitüntetést magyar nemzetiségű személy ne kaphassa meg. Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés ügyvezető alelnöke: - Meglepett a hír, hogy Esterházy János kimaradt a Ma­saryk-érdemrenddel kitüntetettek névso­rából. Esterházy nemcsak az első köztár­saság, és a szlovák állam kiemelkedő egyénisége volt, hanem gondolkodásá­ban, kiállásában megelőzte korát. Közép­európai dimenzióban gondolkodó politi­kus volt, aki már akkor tudta, hogy csak a népek, nemzetek, kisebbségi csoportok közti tolerancia és együttélés vezethet a kiegyensúlyozott és békés közép-euró­pai államokhoz. Esterházy János az em­beri jogok és az egyenjogúság előhírnöke volt. Nyíltsága, szellemi hagyatéka és emberi, erkölcsi értékei példaképül szol­gálhatnak nemzedékünk számára is. Mindemellett életét is feláldozta, nemcsak magyar népért, hanem az emberiségért is. A Masaryk-érdemrend méltó elismeré­se lett volna századunk e nagy egyénisé­gének tetteiért, becsületes magatartásá­ért, példamutató erkölcsi és emberi helyt­állásáért. Esterházy Mónika, a gróf Bécsben élő közeli rokona: - Nahát, valóban nem kapta meg János az érdemrendet? Szinte biztosra vettük, hiszen annak idején ó volt az egyetlen, aki a parlamentben a zsidó­törvény elfogadása ellen szavazott. A hír Aliz lányát, aki most Rómában van, bizo­nyára kellemetlenül fogja érinteni. Tulaj­donképpen az egészen nem is csodálko­zom, mert az érdemrend odaítélésével bevallanák, hogy személyisége megítélé­sében tévedtek, hogy amit eddig össze­hordtak, összeírtak vele kapcsolatosan, javarészt hazugság. A tévedés bevallásá­hoz bátorság kell, és a múlt évtizedek vezető politikusainak ez a tulajdonságuk nem volt meg; de úgy tűnik, hogy ez a ma „nagy embereiben" sincs meg. Rohadt helyzet, de megértem - emberi.

Next

/
Thumbnails
Contents