Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK FÚJSZÓI 1991. OKTÓBER 1. A grúz nemzeti gárda egyik megerősített őrpontja Tbilisziben, közel a tévé épületéhez. (ČSTK/AP-telefoto) ÉLEZŐDŐ FESZÜLTSÉG GRÚZIÁBAN Az orosz kormány elnöke lemondott A tádzsik vezetés és az ellenzéki erők delegációja vasárnap tartotta a megbe­szélések második fordulóját. A köztársasági vezetés nyilvánvalóan az egész héten zajló dusanbei tömegtüntetés hatására tett bizonyos engedményeket. A RIA orosz hírügynökség szerint Rahman Nabijev ügyvezető államfő, a parlament elnöke eleget tett az ellenzék fő követelésének és tegnapra összehívta a köztársa­sági partement rendkívüli ülését. Ezen kell dönteni a szeptember 23-án kihirdetett rendkívüli állapot további sorsáról. Sajnos, Grúziában még ilyen szerény lépés sem történt a köztársasági vezetés és az ellenzék viszályában. Ellenkezőleg, tovább élezi a feszültséget a vasárnapi merénylet. Vasárnap este hatalmas robbanás rázta meg a tbilisi televízió épületét. Szemtanúk szerint a robbanás kitörte az ablakok legnagyobb részét és az ott­tartózkodók körében pánikot okozott. Két személyt kórházba kelleti Szállítani, töb­ben könnyebb sérüléseket szenvedtek. A merénylet körülményei tisztázatlanok, ellenzéki források szerint az épület bejá­ratánál elhelyezett dinamit robbant. Tudni kell, hogy a televízió épülete a főhadiszál­lása azoknak az ellenzéki erőknek, ame­lyek Zviad Gamszahurdia elnök lemon­dását követelik. Az elnök hívei és az ellenzék között még a múlt héten meg­kezdődtek a tárgyalások, de eddig sem­milyen konkrét eredmény sem született. Moszkvában vasárnap emlékeztek meg az augusztusi puccs három áldoza­táról. A „fehér ház", az orosz parlament épülete előtti téren tartón nagygyűlésen Alekszandr Ruckoj, orosz alelnök mon­dott beszédet. Borisz Jelcin köztársasá­gi elnök nevében is kegyelettel adózott az augusztus 20-áról 21-ére virradó éjszaka a demokráciáért életét áldozó Vlagyimir Uszov, Dmitrij Komárov és Hja Kri­csevszkij emlékének. Felhívta a figyel­met arra, Oroszországban a demokrácia még messze van á győzelemtől. Csak akkor fog győzni, ha az üzletek polcai ismét tele lesznek áruval, s az emberek már nem lesznek kénytelenek sorban állni a boltok előtt. Hangsúlyozta, ideje fel­hagyni a túlzott politizálgatással és hozzá kell látni a válság megoldásához Oroszor­szágban és a Szovjetunióban. A válság megoldása attól is függ, mi­lyen emberek kerülnek a szövetségi ve­zetésbe. Mint ismeretes, Ivan Szilajev végérvényesen úgy döntött, mindeneke­lőtt az ideiglenes szovjet kormány jogkö­rét betöltő operatív gazdaságirányítási bi­zottság elnöki tisztségét vállalja, s ezért pénteken lemondott az orosz kormány elnökének posztjáról. Legújabb számá­ban a mind tekintélyesebb Kommerszant hetilap megbízható forrásokra hivatkozva azt írta, Szilajev távozása az orosz kabi­net éléről egy ,,puccs" következménye volt. amelyet az orosz vezetés csúcsán rendeztek meg nemcsak Szilajev szemé­lye, hanem elsősorban a mostani orosz kormány ellen. A lap értesülései szerint az összeesküvés végrehajtója három orosz miniszter volt. Ok indították azt a kampányt, amellyel megpróbálták azt a látszatot kelteni, hogy az említett bizott­ság élén Szilajev megsérti az Oroszor­szági Föderáció szuverenitását. Theodor Waigel német pénzügymi­niszter, aki a közelmúltban Moszkvában járt, a Der Spiegel hetilapnak adott inter­jújában azt mondta, nincs értelme vitázni a Szovjetuniónak nyújtandó segítség konkrét mértékéről, amíg nem tisztázódik az egyes köztársaságok és a központi szervek jogkörének kérdése. Nem értett egyet Eduard Sevardnadze volt külügy­miniszter véleményével, hogy a Szovjet­unió megmentésére rövid időn belül csil­lagászati összegekre van szükség. Wai­gel szerint túl korai erről a problémáról beszélni, előbb tudni kell milyenek lesz­nek az új politikai és gazdasági struktú­rák. Szerinte Gorbacsovnak, Szilajev­nek és egyes köztársaságok képviselői­nek konkrét terveik vannak, s három-négy héten belül sok minden tisztázódik. BRÜSSZELBEN A JUGOSZLÁV VÁLSÁGRÓL TITKOS NÉPSZAVAZÁST TARTOTTAK KOSZOVÓBAN Brüsszelben tegnap délelőtt nyílt meg az Európai Közösségek külügyminisztériumainak kétnapos értekezlete. Az első napirendi pont a jugoszláv válság. A Nyugat-európai Unió szakértői kidolgoztak egy tanulmányt, amely több változatot is tartalmaz a békeerők létrehozá­sára. Mint ismeretes, a cél a fegyvernyugvás elérése, viszont megfigye­lők ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az EK megfigyelőket védő erőket csupán abban az esetben küldenék Horvátországba és Szlovéni­ába, ha azzal a konfliktusban résztvevő összes fél egyetértene. A tanácskozásra egyébként meghívták Norvégia és Törökország, mint NATO-államok képviselőit is. Annak ellenére, hogy Horvátor­szág válságövezeteiben vasárnap rendkívül súlyos harcok voltak, a tegnapra virradó éjszaka nyugod­tabb volt. A D^A német hírügynök­ség megállapítása: míg a horvát rá­dió tegnap reggeli tudósítása szerint Belgrádból két katonai konvojt indí­tottak útnak Horvátország felé, ad­dig más hírforrások csak egy nagy konvojról tudósítanak, amelyben hozzávetőleg 200 gépkocsi és 20 nehéz harckocsi van. Ugyancsak a zágrábi rádió jelen­tette, hogy a kelet-szlavóniai Eszé­ket ágyútűz alá vették. Srijemske Laze községben a szerb fegyvere­sek aknavetővel eltaláltak egy olaj­kutat, úgyhogy a kisvárost sűrű füst takarja. Bjelovarban, ahol a jugo­szláv hadsereg katonái vasárnap a levegőbe röpítettek egy lőszerraktá­rat, a horvát gárdisták 400 katonát és tisztet ejtettek foglyul. Banja tér­ségében is több fegyveres provoká­ció történt. Dalmáciában, a partvidé­ken nyugalom volt. Csupán vasár­nap este lőtték a szerb milicisták Zadart, úgyhogy a lakosság az óvó­helyekre vonult. A Szerbiához tartozó, de többsé­gében albánok lakta Koszovo tarto­mányban tegnap ért véget a nép­szavazás a tartomány függetlensé­géről és szuverenitásáról. A szerb törvények értelmében a referendum természetesen illegálisnak számít. Hogy gyakorlatilag milyen eredmé­nyei lesznek a népszavazásnak, az egyelőre nyitott kérdés, de a ko­szovói albánok napilapja, a Bujku tegnap azt állította: az albán, a tö­rök, a cigány, a muzulmán és a hor­vát nemzetiségű lakosság 80-90 százaléka már leadta voksát. Egyébként a helyszíni tudósítások arról számoltak be, az első pillanat­ban senki sem mondta volna, hogy Koszovóban népszavazás folyik, mi­vel a szavazóhelyiségeket nagy ti­tokban magánlakásokon rendezték be. Ott, ahol nyilvánosan próbálták lebonyolítani a referendumot, a rendőrség beavatkozott. CHENEY AZ ÚJ AMERIKAI STRATÉGIÁRÓL (Folytatás az 1. oldalról) sához szükséges hordozóeszközök­nek, a ballisztikus rakétáknak a sze­repe. Leszögezte, Washington el­sődlegesnek tartja az atomfegyve­rek terjesztésének a megakadályo­zását, és keresi a módját annak, miként lehetne a nemzetközi ellen­őrzés rendszerét szilárdítani. Fi­gyelmeztetett rá, az USA számára az atomfegyverek csökkentése a Szovjetunió viszonylatában sokkal fontosabb mint más atomhatalmak­kal kapcsolatban, hiszen például Londont és Párizst a szövetségesé­nek tekinti. Kiemelte, hogy a Bush­javaslatok különösebben nem céloz­ták meg az ötödik atomhatalmat, Kínát sem. Az amerikai elnök az új leszerelé­si lépéseket általánosítóan fogal­mazta meg. Az első mérlegelést ar­ról, hogy ez a konkrét számokkal kifejezve mit jelentene, a Washing­ton Post napilap tette közzé. Hang­súlyozzuk: becslésekről, feltételezé­sekről van szó. Eszerint a javaslatok 350—400, hadihajókon és tengeralattjárókon telepített szárnyasrakétát érintené­nek, továbbá 1350 repülőgép-anya­hajókon telepített atombombát és 850 olyan mélytengeri nukleáris bombát, amelyek az amerikai hadi­tengerészet szárazföldi bázisú repü­lőgépein vannak elhelyezve. A cso­magba beletartozik még 1740 darab 155 és 203 mm-es nukleáris gránát. A megsemmisítésre kerülő rövid hatótávolságú rakéták többsége Lance típusú. Ezekből az amerikai fegyveres erőknél 123 darab találha­tó, összesen 1250 robbanófejjel. Az USA-nak 151 darab B-52-es és 95 darab B-1 B típusú hadászati bom­bázója van. Minden B-52-es nyolc robotrepülőgép vagy atombomba hordozására képes, a B-1 B kapaci­tása ennek a kétszerese. Bush az interkontinentális, több robbanófejjel ellátott rakétarendsze­rekkel is foglalkozott. Az USA-nak 50 darab MX típusú interkontinentá­lis ballisztikus rakétája van, ezek mindegyike tíz robbanófej célbajut­tatására képes. A hadászati arzenál része 500 darab Minuteman III raké­ta, egyenként három robbanófejjel. Bush fel akarja számolni az egész MX rendszert, a Minuteman típusú eszközök pedig csak egy robbanófe­jet hordoznának. Á lmodozónak tartották Gorbacsovot, amikor 1986 januárjában ismertette az atomfegyverektől mentes világ megteremtésére vonatkozó, 2000-ig szóló programját Most, amikor Bush minden eddiginél átfo­góbb gyakorlati lépéseket ismertetett a nukleáris arze­nálok csökkentésére, e Gorbacsov-program jutott eszembe, s bizonyára nem vagyok egyedül. Hiszen sokan úgy értékelték az amerikai döntést, mint az eddigi legnagyobb lépést a gorbacsovi álomvilág felé. Ez tükröződik azokban az újságcímekben, amelyek a beje­lentés napját Hirosima óta az emberiség legszebb napjaként értékelték. Tehát Gorbacsové az elsőség, még akkor is, ha ő csupán álmodott, mert a nagy álmodozókat az emberiségnek meg kell becsülnie. Ak­koriban az atommentes világ tényleg nem volt kivitelez­hető, ezért azt sem lehet mondani, hogy Gorbacsov előre megjósolta vagy látta volna a dolgokat. Nem, ő csak egy dologban volt zseniális: hitt a józan ész győzelmében. Tévedhetett minden másban, ideológiájá­ban, politikájában. Mert 86-ban még hitt annak a pártnak és rendszer­nek a megreformálhatóságában, amely nevelte. Még ez év elején is hitt ebben, ezért hagyták ott olyan tanácsa­dói és hívei, mint a múlt héten visszatért Jakovlev és Sevardnadze. És csak ennek a politikának, ideológiá­nak, a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élésébe vetett - jószándékú, de illuzórikus - hitnek a csődje tette lehetővé, hogy öt év után megkezdődjön az utópia végrehajtása. Kezdetről kell beszélni, mert még mindig marad éppen elég atomfegyver. Mert Bush elnököt távolról sem az motiválta, hogy Gorbacsov álmait valósítsa meg. Bush döntését napjaink politikai valósága tette szüksé­gessé. Az már más kérdés, hogy akár akarja, akár nem, a kemény reálpolitika valahol találkozott egy álmodozó elképzeléseivel. Ezt az állítást az amerikai lépések prioritása támasztja alá a legjobban. Nagyon sok pont­ban lehetne csak felsorolni, hogy Bush javaslatai mely fegyverkategóriákra és hogyan vonatkoznak, ezek azonban csak a katonai szakértők számára mondanak sokat. Egyszerűbb, ha három fő kérdéskörre bontjuk az elnöki döntést. 1. a hadszíntéri nukleáris eszközök csökkentése, illetve felszámolása; 2. a hadászati táma­dófegyverek további, a júliusban aláírt SALT II szerző­désben foglaltakat is meghaladó csökkentése; 3. az elrettentés doktrínája helyett bizalomra épülő ellenőrzés, együttműködés az arzenálok biztonságos tárolásában, szállításában, leszerelésében és megsemmisítésében. Hosszabb távon e két utóbbi jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Rövidebb távon azonban az első problémakör a legfontosabb. Ezeknek az eszközöknek, a rövid hatótávolságú vagy taktikai rakétáknak, a nukle­áris tüzérségi eszközöknek az ellenőrzése a legnehe­zebb. Nem ok nélkül tartanak nyugati szakértők attól, hogy a széteső unió köztársaságai közötti vagy az etnikai konfliktusokban egy őrült helyi vezető vagy körzeti parancsnok dönthet a bevetésükről. Több ezer ilyen eszköz van ugyanis a néhai Szovjetunió köztársa­ságaiban. Igaz, ezekkel nem lehet világháborút kirob­bantani és megvívni - azt elhiszem, hogy a legveszélye­sebb, a hadászati eszközök indítógombja felett a köz­pont szilárdan őrködik -, de kinek hiányzik mondjuk több száz kis Csernobil? Más szempont: a meghiúsult augusztusi puccskísér­let óta az aggódó világ megnyugtatására Moszkva szüntelen hangsúlyozza, hogy az atomfegyverek a szovjet központ alá fognak tartozni, s más köztársasá­gokból is Oroszország területére akarják ezeket szállíta­ni. Ennek a kivitelezhetőségét viszont sokan kétségbe vonják. S például a szovjet hadsereg megreformálására készülő Saposnyikov védelmi miniszter csak a napok­ban ismerte be: a védelmi tanács jelenleg gyakorlatilag nem működik, gyorsan létre kellene hozni, s e testület­ben azon köztársaságok elnökei is helyet kapnának, amelyek területén atomfegyverek vannak. És bár koráb­ban Kazahsztán atomfegyvermentes területnek nyilvání­totta magát, a puccskísérlet óta sokat beszélnek arról, hogy a kazah elnök különleges nukleáris játszmába kezdett. Ezt látják Nurszultan Nazarbajev megnöveke­dett aktivitása mögött, hiszen ő mindenütt ott van, ahol valami történik, például Jelcinnel együtt Karabahban is közvetített - csak senki nem tudja, miért éppen ő? Nazarbajev az utóbbi hetekben többször mondta, hogy az új unió magva a Moszkva-Alma-Ata szövetség lehet. Az eddig nem sok vizet zavaró Kazahsztán atomhata­lommá akar válni? Mi lesz az atomsorompó-szerződés­sel, ha az önállóvá vált szovjet köztársaságok képében új kis atomhatalmak jelennek meg a világ térképén? Ilyen, és ehhez hasonló nemzetközi bizonytalansági tényezők késztették Busht a szombat hajnali bejelentés­re. Abban a szándékában pedig, hogy a hadseregben létszámcsökkentést hajtanak végre és öt év alatt egyne­gyedével lefaragják a katonai kiadásokat - már közreját­szott az elnökválasztási kampány is. A demokraták a megváltozott nemzetközi helyzetre hivatkozva még nagyobb megtakarításokat sürgettek, mondván, hogy a pénzt az amerikai gazdasági helyzet javítására kell fordítani. Más kérdés, hogy éppen a nemzetközi helyzet bizonytalansága miatt győzelmük esetén a demokraták sem csökkentenének nagyobb arányban, mint Bush. De hát a választási kampányban mindent lehet, főleg ígér­getni. Megint más dolog, hogy Bush kiváló taktikával - legalábbis a Washington Post szerint - a legkevésbé hatékony eszközöket akarja megsemmisíteni, mert „a taktikai atomfegyvereknek az USA számára már nincs gyakorlati jelentőségük, hiszen a szovjetek fokozatosan minden idegen területről kivonulnak... Az öböl-háború­ban bebizonyosodott, hogy az új, nagy találati pontossá­gú, lézervezérlésű hagyományos eszközök miatt a takti­kai atomfegyvereknek az ócskavastelepen a helyük." MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN A kihito japán császár tegnap be­fejezte négynapos látogatását Thaiföldön, s innen Malaysiába re­pült. A császár több ázsiai országba tett első látogatásával azt a célt követi, hogy ezekben az országok­ban eloszlassa a japán második vi­lágháborús szereplésével kiváltott idegenkedést és országát békesze­rető államként mutassa be. Akihito még Indonéziát is felkeresi. I rakot elhagyta az ENSZ-felügye­lők csoportja, amely ellenőrizte Irak atompotenciálját s amelyet négy napon át blokád alatt tartottak Bag­dad egyik parkolóján. A csoport ve­zetője újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy sikerült meggyőző bizonyíté­kokat találniuk Szaddam Husszein titkos atomfegyverkezési programjá­ról. Az ENSZ-szakemberek az álta­luk összegyűjtött, 5 ezer oldalnyi dokumentumot, 3 ezer fényképet és 19 órányi videofelvételt Irakból el­küldték Bécsbe, hogy ott ellenőriz­zék az erre illetékes szerveze­tekben. M obutu, Zaire elnöke 9 órás tár­gyalás eredményeképp vasár­nap Etienne Ishisekedit, az ellenzék vezetőjét bízta meg az új kormány összeállításával. Az országon belüli zavargásokat követően ezzel a lé­pésével kívánja megoldani a zairei válságot. P árizsban vasárnap mintegy 200 ezer mezőgazdasági dolgozó tüntetett a termények felvásárlási árának emeléséért, a mezőgazda­sági adóreformért, az előnyösebb hitelekért, az állami dotáció növelé­séért és a nyugdíjbiztosítási feltéte­lek javításáért. A felvonulás inciden­sek nélkül zajlott le. H oyerswerde szászországi vá­rosban vasárnap 500 rendőrt vetettek be a Németország minden részéből érkezett mintegy 5 ezer tüntető ellen, akik azzal vádolták a szászországi kormányt, hogy eb­ben a szövetségi tartományban kife­jezetten támogatja a vendégmunká­sok és a külföldi menekültek elleni rasszista megnyilvánulásokat. A tüntetők közé radikális elemek is belekeveredtek, akik egyebek között tönkretettek 60 személygépkocsit. A rendőrség gumibotokkal és vízá­gyúkkal avatkozott be és 19 tüntetőt letartóztatott. K itört ismét a fülöp-szigeti Pina­tubo tűzhányó. A környék lakos­sága pánikba esett. A vulkán rövid szünetekkel június 9-től jelzi aktivitá­sát, mégpedig 600 éves „szender­gés" után. Néhány hónap alatt kitö­rései több száz emberéletet oltottak ki. V alószínűleg katonai puccskísér­let történt hétfőn reggel Haiti fővárosában, Port-au-Princében. A lövöldözésnek eddig 15 halálos és mintegy 120 sebesült áldozata van. Egyes, magukat megnevezni nem kívánó hírforrások szerint az elnöki palotában tárgyalások folynak a lá­zadók képviselőivel. Z weibrücken németországi vá­rosban az amerikai légierő tel­jesen kiürítette egyik támaszpontját, amelynek létesítményei ismét az NSZK kezébe kerülnek és polgári célokra fogják őket használni. 1979 óta ez az első ehhez hasonló eset. T amil szakadárok hétfőn Sri Lan­ka szigetének keleti részében támadást intéztek az ott gyakorló kormánykatonák ellen. A támadók közül öten, a katonák soraiból pedig 11 -en vesztették életüket. E ' szak-Oroszország Tver városá­nak egyik építőanyagüzemé­ben a munkások a TASZSZ jelenté­se szerint ezentúl bérük egy részét a rubelnél keményebb fizetési esz­közben, téglában kapják meg. Az itt bevezetett rendszer szerint a gyár­ban több mint 10 éve dolgozó mun­kások egy megkeresett rubelért négy, míg az ennél rövidebb ideje itt dolgozó alkalmazottak csak három téglát kaphatnak. Az intézkedésnek állítólag kedvező volt a fogadtatása. ÁLOM ÉS VALÓSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents