Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 252. szám, szombat

„ÍGY HAT MIG SÍROM ELTAKAR, SÍROMBAN IS LESZEK MAGYAR..." Nézzünk szembe minél több kisközösségben, minél igazabban a múltunkkal. Mementóként pedig hagyjunk fakeresztet, emléktáblákat, kopjafákat magunk után. (4. oldal) FÜGGETLEN NAPILAP Szombat, 1991. október 26. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 252. szám MA Newfak Emress Egy aktív és egy exelnök, vagy inkább egy drámaíró és egy színész találkozója? VÁCLAV HAVEL LOS ANGELESBEN OPTIMISTA BESZÁMOLÓ GAZDASÁGI HELYZETÜNKRŐL Václav Havel, aki hivatalos egyesült államokbeli útjáról vasárnap utazik vissza Pozsonyba, csütörtökön és pénteken Los Angelesben járt. Egyébként ez volt az első eset, hogy csehszlovák államfő az Egyesült Államok nyugati partvidékére látogatott. Havel elnököt és kíséretét itt először a Kaliforniában élő csehek és szlovákok képviselői köszöntötték. Tom Bradley, Los Angeles polgármestere a tegnapi találkozón átadta a csehszlovák elnöknek a város kulcsait. A következő programpont a kaliforniai egyetemen tett látogatás volt, majd az éjszakai órákban a csehszlovák küldöttség a keleti partvidéken levő Betlehem városba utazott. A látogatás érdekes színfoltja volt a helyi idő szerint csütörtökön este a Bonaventura szállóban megrendezett vacsora. Ezt egy nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó intézet szervezte. Itt hangzott el annakidején (1959-ben) Nyikita Hruscsov emlékezetes mondata: ,,Mi önöket eltemetjük!" Hruscsov természetesen a nyugati világra gondolt. Havel elnök egészen másról beszélt, az emberi jogokról, a magánvállalkozásról. Optimista beszámolót tartott Csehszlovákia gazdasági helyzetéről. Václav Havel ugyancsak csütörtökön találkozott Los Angelesben Ronald Reagan volt amerikai elnökkel. A 80. életévén túllépett amerikai politikus a Fox Plaza 34. emeletén levő magándolgozószobájában fogadta csehszlovák vendégét. Havel emlékeztette vendéglátóját, amikor a Szovjetuniót „a gonosz birodalmának" nevezte, a csehszlovák emberek, akik akkoriban nem léphettek fel (Folytatás a 2. oldalon) AGGODALOM DUBROVNIKÉRT TELJES KUDARC HÁGÁBAN • MILOSEVICSNEK A MÓDOSÍTOTT CARRINGTON-TERV SE JÓ • CRNA GORA HAZAHÍVJA KATONÁIT HORVÁTORSZÁGBÓL A Jugoszláviával kapcsolatos tegnapi hírek döntő többsége a Dubrovnik elleni támadással foglalkozott. A washingtoni külügyminisztérium munkatársa csütörtökön tiltakozó jegyzéket nyújtott át Jugoszlávia egyesült államokbeli nagykövetének, amelyben az áll, hogy a Fehér Házat mélységesen felháborítják a Dubrovnik, valamint más horvátországi célpontok elleni támadások. Richard Boucher, a külügyminiszter szóvivője mindehhez hozzáfűzte, t)ubrovnik kulturális értékét az is bizonyítja, hogy az ENSZ védett műemlékei közé sorolták. ,,A Dubrovnik, valamint más olyan polgári célpontok támadása, amelyeknek nincs katonai jelentőségük, csak fokozzák az erőszakot" - mondta a szóvivő. Mindehhez hozzá kell tenni, csütörtök délután 17 órakor lépett életbe a Dubrovnikban és környékén meghirdetett újabb tüzszünet, de azonnal megsértették. A tegnapra virradó éjszaka az adriai üdülövárost ismét nehéztüzérséggel támadták. A zágrábi rádió arról tudósított, hogy a gránátok közvetlenül a történelmi városközpontra hullottak. A harckocsik vagy az ágyuk eltalálták a Excelsior, valamint a Libertás szállókat, Grus kikötőt és Zlatni Potok lakótelepet. Az EK Jugoszláviában tartózkodó megfigyelőcsoportjának vezetője mindehhez maliciózusan hozzátette: a tűzszünet nagyon rövid életűnek bizonyult. A Tanjug hírügynökség tudósítója azt írta, hogy tegnap reggel - az éjszakai és a hajnali harcokat követően - nyugalom volt Dubrovnik térségében. A horvát rádió azt jelentette, hogy Dubrovnikot éjszaka lőtték, s az igazán erőteljes, aknavetőkből indított támadás reggel fél ötkor kezdődött. A hadsereg sajátos módon ismét tagadta, hogy a történelmi városközpontot támadnák. A hercegovinai hadműveleti csoport helyettes parancsnoka újságíróknak azt mondotta, a csapatok azt a parancsot kapták, hogy semmi esetre se támadják Dubrovnikot. Mint már röviden beszámoltunk róla, az Európai Közösségek csütörtökön ismertette a jugoszláv rendezésre vonatkozó módosított tervezetét. Ezt Szlobodan Milosevics szerb elnök a múlt pénteki eredeti változathoz hasonlóan ismét elutasította, mondván, a javaslat nem vezet el a stabilitáshoz és a békéhez. Már csütörtökön nyilvánvalóvá vált, hogy a hágai békekonferencia tegnapra összehívott fordulójának tanácskozásán a jugoszláv államelnökség szerb blokkja (Szerbia, a hozzá tartozó Vajdaság és Koszovo, valamint Crna Gora képviselői) (Folytatás a 2. oldalon) ÉLELMISZEREK-MÉG DRÁGÁBBAN! A SZLOVÁK STATISZTIKAI HIVATAL A HÁROMNEGYEDÉVI EREDMÉNYEKRŐL (Munkatársunktól) - Szlovákia nemzetgazdaságának szeptemberi, illetve háromnegyedévi eredményeiről tartott tegnap tájékoztatót Rudolf Krč, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnöke. Augusztus-szeptember viszonylatában tovább növekedett a gazdasági egységek száma, egyrészt a magánvállalkozásoknak, másrészt a privatizációnak köszönhetően. A vállalati cégjegyzékbe idén bejegyzett vállalkozók száma a szeptemberben indult 990 újjal együtt elérte a 6877-et. Az érdeklődés középpontjában továbbra is a bel- és a külkereskedelmi tevékenység áll, ezt követik a mezőgazdasági, az ipari és az építőipari jellegű vállalkozások. Szeptember végéig a kisprivatizáció keretében 5044 egységet adtak el, 4350 millió korona értékben. Az élelmiszerek és a közélelmezés további drágulása következtében augusztushoz viszonyítva a termékek és a szolgáltatások ára is emelkedett. A nem élelmiszeripari termékek árai és a lakossági szolgáltatások díjai viszont csökkentek. (Folytatás a 2. oldalon) KISEBBSÉGBEN - TISZTA LELKIISMERETTEL H

étfón lesz 73 esztendeje, hogy létrejött a Csehszlovák Köztársaság, amelyet általában T. G. Masaryk nevével együtt emleget a világ. Úgy alakult a történelem, hogy a Csallóköz, a Mátyusföld, a gömöri táj és a Bodrogköz magyarjai is ennek az államnak lettek a polgárai. Visszatekintő és előrenéző cikket illik ilyenkor írni. Szívesen tenném, szeretném lélekben végigjárni a szlovákiai magyarság 1918 ősze óta megtett útját. Elidőznék azoknál az eseményeknél és folyamatoknál, amelyekre büszkén gondolunk vissza, és felidézném azokat a stációkat és időszakokat, amelyekre csak mély szomorúsággal tudunk visszaemlékezni. De nem olyan napokat élünk, hogy a múlttal foglalkozhatnék, az ,,itt és most" viszonyai pedig nem bátorítanak arra, hogy merész jövőképet fessek. A jelen feladataira kell most összpontosítanunk, hogy magyarként tovább gyarapíthassuk mindazt, amit elértünk, amire büszkék lehetünk. Nekünk is hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy az itteni magyarság számára legszomorúbb időszak ordasságai ne ismétlődhessenek meg. A kisebbségi magyarság zöme mindig erős vára volt a demokráciának, s erre valóban büszkék lehetünk. Ez helyzetünkből adódott. Veszélyeztetettségünkből következett, hogy igazságérzetünk mind 1918 és 1938 között, mind a második világháborútól napjainkig jobban kifejlődött, mint a többségi nemzeté. Olyan - ki sem merem mondani - szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy belőlünk nem lehetett sem háború alatti arizátor, sem 1945 és 1948 közötti ház- és birtokfoglaló. Egyszer sem kerültünk olyan helyzetbe, hogy választanunk kellett volna: börtönőr kívánsz-e lenni, vagy rab. így azután neveltetésünknél fogva demokraták lettünk. Es tudjuk, az igazságérzet és a demokrata mivolt: két édestestvér. Veszélyben a Csehszlovák Köztársaság. Veszélyben a demokrácia. Ha nem sikerül az ország jobbik felének megállítania a köztársaság bomlasztására szövetkezett reakciós erőket, félő, hogy elszabadulnak a legaljasabb indulatok, és előfordulhat: semmi sem gátolja meg annak megismétlődését, ami egyszer, 1945 és 1948 között bekövetkezett. Mi a teendőnk? Az, ami minden tisztességes demokrata teendője ilyen helyzetben. Jól felfogott érdekünk azt kívánja, hogy soha sehol egy lépésnyit ne hátráljunk a demokrácia pozícióiból. Márpedig a demokrácia fennmaradásának egyetlen biztosítéka van Szlovákiában: a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság fennmaradása. Tehát egyetlen szlovákiai magyar párt sem bocsájtkozhat e kérdésben alkudozásokba. Nem teheti ezt sem taktikai, sem stratégiai meggondolásból, netán délibábos álmokat kergetve és megvalósíthatatlan koncepciókat kiagyalva. Itt most minden taktikázgatás súlyos kockázatot jelent a szlovákiai magyarság rovására. Nem akarjuk, hogy bármelyik nagyravágyó kisebbségpolitikusunk is kísérleti nyúlnak tekintsen bennünket. Tudjuk, kikkel van dolgunk és - úgy gondolom - idestova két év alatt azt is megtapasztalhattuk, hogy van kivel szövetkeznünk. Nem követhetnénk el nagyobb hibát, minthogy már a „csata" előtt feladjuk a küzdelmet. A parlamentáris demokrácia minden rendelkezésünkre álló eszközét érvényesítenünk kell. Nagyon is átlátszóak azok a törekvések, amelyeknek célja a szlovákiai magyarság kikapcsolása a parlamenti döntéshozatalokból. Emlékezzünk csak vissza, milyen büszkék voltunk tavaly júniusban, hogy oly jelentős számú magyar képviselő került be a parlamentekbe! Szálljanak most magukba a „történelmi távlatokban gondolkodást" mímelő politikai vezetők, próbálják fékezni külön bejáratú ambíciójukat, és gondolkodjanak el arról, hogy számunkra mi jelenti a történelmi távlatot. Vegyék szemügyre az európai politika fő vonulatát, különösképpen azt a körülményt, hogy kontinensünkön az utóbbi évtizedekbenSjlyan folyamatok bontakoztak ki, amelyek semmi más múltbeli állapothoz vagy folyamathoz nem hasonlíthatók. Tény, hogy sok itt most az elkeserítő és kishitűségre okot adó jelenség. Szlovákiában a politikusok jelentős részét a tömeghisztéria kerítette hatalmába. Hangsúlyozom: a politikusokat. Szerencsére a lakosság többsége nem szenved ebben a betegségben. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tömeghisztéria által vezérelt politikusok is két részre oszthatók. Azokra, akiknek minden tettét a hatalomvágy vezérli (így a felelősségtudat, de még a felelősségre vonástól való félelem is ismeretlen érzés számukra) és azokra, akik még nem veszítették el teljesen józan ítélőképességüket, így végig tudják gondolni a dolgokat. Ha kenyértörésre kerül a sor, nagyon valószínű, hogy az utóbbiak százszor is meggondolják, ki tegyék-e Szlovákia népét a különválás esetén törvényszerűen bekövetkező megpróbáltatásoknak. N

ekünk, szlovákiai magyaroknak tiszta a lelkiismeretünk. És tiszta is maradhat, ha sem segédcsapatként, sem passzivitásunk következtében nem vállalunk szerepet Csehszlovákia szétverésében. TÓTH MIHÁLY JÁN ČARNOGURSKÝ: NAGY KOCKÁZATTAL JÁRNA A VÁLÁS Ján Čarnogurský szlovák kormányfő nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának. A štiŕíni tárgyalásokkal kapcsolatban kijelentette: ismét megmutatkozott, hogy nemcsak a két köztársaság, hanem a pártok és a mozgalmak közt is jelentős véleménykülönbségek vannak az országok közti szerződés jellegét illetően. - Az a benyomásom - mondotta -, hogy a tárgyalások még mindig nem hozták meg a várt fordulatot. Elégedetlen vagyok a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság küldötteinek hozzáállásával is. Arra a kérdésre, egyetért-e Ján Holčíknak, a Demokrata Párt elnökének nemrég adott borúlátó "nyilatkozatával - melyben az ipari miniszter sötét színekben tüntette fel a szlovák gazdaság jövőjét arra az esetre, ha netán „válásra" kerülne sor -, a kormányfő azt válaszolta, hogy az esetleges válás mindkét országrész számára nagy kockázattal járna. Ezért minden lehetőséget ki kell használni az országunk jövőjét illető tárgyalásokra. A sajtóiroda munkatársa megkérdezte a kormányfőt, konkrétabban mire gondolt, amikor nagy visszhangot keltő USA-beli előadásán fellépett a liberalizmus ellen, s mivel szeretné helyettesíteni. - Olyan liberalizmusra gondolok, mely a gazdaságban nem tesz különbséget a tiszta és piszkos pénz között, amely nem törekszik a nemzet birtokában levő értékek lehető legszélesebb körű elosztására, s amely nincs tekintettel arra a követelményre, hogy a magántulajdon szociális funkciót is betöltsön. Mi a feltétele annak, hogy Vladimír Mečiarral találkozzon, és mit vár ettől a párbeszédtől? - hangzott a következő kérdés. -A nemrég lezajlott tárgyaláson a kereszténydemokraták és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselői között nem maradtak nyitott kérdések, melyeket még négyszemközt is meg kellene vitatnunk - hangzott a válasz. A HELSINKI WATCH MOST SEM HALLGAT A Helsinki Watch emberjogi szervezet, amely hosszú éveken keresztül védelmezte Václav Havelt, amikor még politikai disszidensnek számított, csütörtökön figyelmeztette a csehszlovák államfőt, valószínűleg elvakult boszorkányüldözés felé vezeti az országot. A Reuter hírügynökség azt írta, az említett szervezet levelet intézett Havel elnökhöz, ebben a csehszlovák parlament által elfogadott és a Václav Havel által aláírt lusztrációs törvényt támadta. A Helsinki Watch a törvénynek főleg azt az elvét bírálta, amely szerint az egyénnek kell bizonyítania saját ártatlanságát, ha a törvény által említett valamely tisztségre pályázik. Jeri Laber, a HW végrehajtó igazgatója erőteljesen bírálta azt a módszert is, ahogyan a Szövetségi Gyűlés saját sorainak megtisztításával kapcsolatban foglalt állást azon személyekkel szemben, akiket az ŠtB-vel való együttműködéssel gyanúsítanak. „Különösen ironikusnak tűnik a lusztrációs törvényből fakadó bosszú légköre, ha tekintetbe vesszük azt a fennkölt erkölcsi hangnemet, amelyet Ön csehszlovák államfőként meghonosított" - ál a levélben.