Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-25 / 251. szám, péntek

PUBLICISZTIKA i ÚJ SZÓ, JANICS KÁLMÁN MERNI VAGY NEM MERNI... Módosíthatnánk Hamlet hajdani kérdését, mióta Slota úr megígérte az egységes Csehszlovákiát támogatók eltiprását. Közben a színtéren elfajulnak a kezdeményezések, egyes riadt nézők a lármát erőnek hiszik, az ellenállásra hivatottak veretlenül is egyezkedni próbálnak. Ami saját szerepünket illeti, a magyar ellenzék parlamenti képviselői egy teljes évig határozottságot mutattak, az ököljog elméleteire rá sem hederítettek, vállalták a döntések felelősségét. Szeptember azonban meghozta a félelmen alapuló elméletek kibontakozását. így választóink joggal megkérdezhetik, azt ígértük-e, hogy nem adjuk fel a harcot a jogért és az igazságért, vagy azt, hogy esetleg rémületbe esünk, és a hangos szélsőségesekkel szemben az egyezkedést választjuk. Pedig rövidesen történelmi döntés születik: megérdemeltük-e 1990 júniusában a választók bizalmát? A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés 1990 nyarán megalapította közös képviselői klubját. Vállaltam az elnökséget, bár be kell vallanom, már 1990 végén szerettem volna megszabadulni hivatalomtól, átadni fiatalabbnak és mozgékonyabbnak az MKDM keretében, de nem sikerült. Most, amikor a sajtó nyilvánossága előtt bontakozik ki eddigi egységünk válsága, elképzelhetetlen, hogy az eseményeket tétlenül szemléljük, és vállaljuk a választók jogos vádemelését: „Vétkesek közt cinkos, aki néma." Közvéleményünk mindig megértette, hogy szükség van az ellentétes nézetek egyeztetésére, közvetlen megvitatására, nem tévesztve szem elől az értelmetlenül üres fenyegetések érveit; ezzel ma a szlovákiai magyar társadalom ítélőképessége magas szintre fejlődött, senkit nem tesz tanácstalanná, és nem riaszt meg a független Szlovákia és a föderatív államiság kérdésének kettős lehetősége. A képviselőknek - talán már napok múlva - dönteniük kell egy ellenzéki törvényjavaslat ügyében, mely a Szlovák Köztársaság számára azonnali teljes szuverenitást javasol. A javaslat szerkesztői és beterjesztői kivétel nélkül abból a táborból kerültek ki, ahol a nemzetiségi tolerancia elve ismeretlen, s a hiányokat a nacionalista jelszavak és hangvételek pótolják. Az államszuverenitás meghirdetésének sürgetése, tekintet nélkül a törvényesség megsértésére, joggal ébresztheti azt a gyanút, hogy a jelenlegi koalíciós kormányzás szétverésének kísérlete a lusztrálási fenyegetés kikapcsolásának a lehetőségével vált időszerűvé, ezért süllyed másodrendűvé az eddig érvényes alkotmánytörvény és a referendum kérdése. Minket viszont arra int, hogy határozottan nemet mondjunk, és tovább védjük legalább az eddigi helyzetünket. A szuverenitási javaslatot tizenegy képviselő írta alá; négyen közülük az úgynevezett „maticás" nyelvtörvényjavaslatot is aláírták, amely meghirdette: „A Szlovák Köztársaságban egyetlen államalkotó nemzet a szlovák nemzet." További heten az SZNP képviselői, ketten Vladimír Mečiar pártjának a képviselői, egy független képviselő, s a javaslatot aláírta a Zöldek Pártjának egy képviselője is. Közös tulajdonságuk: nem ismerik a humanista, nemzeti szempontból toleráns hangvételt. A nyilvánvaló közéleti fenyegetés ellenére parlamenti klubunkban most bekövetkezett az eddigi nézetazonosságok részleges válsága, melynek első jelei szeptember 25-én jelentkeztek, amikor az 1848. szeptember 19-i myjavai nyilatkozat napját nemzeti emléknappá nyilvánította az SZNT. A szavazás előtt az Együttélés valamennyi képviselője elhagyta az üléstermet (Csáky Pált az MKDM-ből és Rózsa Ernőt az Együttélésből korábban bizottsági gyűlésre hívták). Az MKDM hat képviselője és Mikó Jenő független képviselő helyben maradt, valamennyien tartózkodással jelezték ellenvéleményüket. Egyetlen határozott ,,nem" volt - Miroslav Kusý szavazata. A plénum előtti napokban áttanulmányoztam a myjavai események szlovák, cseh éš magyar értékelését. Cseh történészek szerint háromszáz személy érkezett Morvaországból Myjavára, többségük cseh nemzetiségű volt. A magyar történészek szerint ötven szlovák volt a háromszáz résztvevő között, a szlovák történészek vagy nem is említik az eseményt, vagy megnövelik az érkezők számát, nem említve a cseh nemzetiségű többséget. Az ügy csak azért kívánja a részletezést, mert az Együttélés képviselőinek feltűnő távozását csak csendes szolidaritás vállalásával tudtuk megmagyarázni. A szeptember 25-i esemény számunkra a klub válságát jelentette. Egyetértettünk abban, hogy várjuk a további fejleményeket. A magyarázat elmaradt, október elején viszont már olyan sajtóközlemények láttak napvilágot, amelyek az Együttélés elnökségének részéről az addigi magatartás áthangolására utaltak. Senki sem állíthatja pl. hogy František Mikloško, az SZNT elnöke bomlasztási céllal és nem pontos helyzetismerettel nyilatkozott egyes magyar mozgalmak szándékairól: ,,A helyzet akkor komplikálódna, ha valamelyikük, pl. az Együttélés ellenünk szavazna... Remélem, ez nem következik be, és valamennyi magyar mozgalom tudatosítja, hogy a játszma nem ezért a pár napért folyik, hanem a demokrácia megmentéséért. Elég egy meglazult, kihúzott tégla, s összedől az egész ház. A magyar mozgalmaknak előre kell látniuk a katasztrofális következményeket, melyeket okozhatnának" (NAP, 1991. okt. 11.). Mikloško elnök nem célzott arra a lehetőségre, hogy a szavazás eredményét nemcsak a szavazó állásfoglalása határozza meg, hanem a jelen lévő képviselők száma is! A jelen levők számát szavazás előtti eltávozással is befolyásolni lehet. Sajnálatos, hogy az MKDM-klubtagok nem kaptak közvetlen tájékoztatást. Ezért a zajló események irányát olykor a szlovák sajtóban voltak kénytelenek követni. Például azt írja Zuzana Szatmáry cikkében, hogy az Együttélés vezetősége szinte kapásból („ex abrupto") hirtelen feladta a föderatív állam elvének támogatását, visszautasítja a referenudmot, és elhiszi, hogy majd Mečiar úr megoldja a nemzetiségi problémákat (Kultúrny život, 1991. okt. 8.). Tény, hogy az Együttélés elnökének referendum-ellenes álláspontjával szemben (HÉT, 1991. okt. 4.) a Csallóköztől a Bodrogközig mindenki meggyőződhet róla - a magyar lakosság tudatosan vallja a szövetségi állam szükségességét, és ez idö szerint elutasítja a szuverén Szlovákiát. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű, a magyar polgár nemcsak a magyar lapokat olvassa, hanem a szlovák sajtó magyarellenes támadásait is figyelemmel kíséri; teljesen érthető tehát az ellenvélemény kikristályosodása. Hinni szeretnénk, hogy a szuverenitási vitában képviselői klubunk régebbi egysége újra megvalósul, mert szükség lesz a nemzeti kisebbségekre mint a mérleg nyelvére egy közép-európai súlyú ügyben. 1991. OKTÓBER 25. JÉZUS KRISZTUS SZUPERSZTÁR - KOMÁROMBAN A budapesti Rock Színház november 14-én, csütörtökön este nyolc órai kezdettel a komáromi sportcsarnokban bemutatja Andrew Lloyd Webber és Tim Rice legendás rockoperáját, a Jézus Krisztus Szupersztárt. - Ha nagyobb lesz az érdeklődés, tartunk egy délutáni előadást is. Ez majd a jegyelővétel alakulásától függ - mondja Török Elemér, a dunaszerdahelyi elóKONCERT müsorszervezö iroda vezetője -Honnan, kitől származik az ötlet, hogy a Jézus Krisztus Szupersztárt hozzák át, illetve el Budapestről? - Az István, a király dunaszerdahelyi sikerén felbátorodva, szóltak nekem a komáromi „miszesek", személy szerint Mlinkovics Róbert, hogy szeretnék, ha városukban is létrejönne egy rockoperaelóadás. Ekkor esett a választás a Webber-Rice-műre. Persze, más is szóba jött a Rock Színház műsorán szereplő produkciókból, de úgy éreztük, a társulat csehszlovákiai bemutatkozása a Jézus Krisztus Szupersztárral lehet a leginkább reprezentatív. Azért is mondom ezt így, mert a jövő év februárjában visszatér hozzánk a színház, csehszlovákiai turnét szervezünk számukra, több helyszínnel tárgyalunk, a tervek szerint fellépnének többek között Prágában, Brünnben, Pozsonyban. - Hogyan fogadták a komáromi meghívást? - Minden színház presztízsét növeli, ha külföldön szerepelhet, még egy olyan színházét is, amilyen a budapesti társulat, mely az Evita, a Sztárcsinálók, a Dorian Gray és más előadások révén Európaszerte ismert. Természetesen, örültek a csehszlovákiai meghívásnak. - Ebben az esetben sem akármilyen vállalkozásról van szó, ezért érdekelne, mennyibe kerül. -A zenekar huszonhárom tagjával együtt száztíz főt felvonultató előadásról van szó. Ennek ellenére, annyit mondhatok, tizedébe sem kerül, mint az István, a király. Szolid összeget kért a Rock Színház. A belépőjegyek árát sem akartuk magasra srófolni, ezért - a Magyar Ifjúsági Szövetség és a városi művelődési központ rendezésében megvalósuló előadáshoz - támogatókat kerestünk - és találtunk. / -bor NAGY KÁROLY NYOMDOKAIN Ma 15 órakor a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium épületében kezdődik az a Nagy Károlyról elnevezett háromnapos matematikai diáktalálkozó, melynek rendezője a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének matematika-fizika szakcsoportja. A találkozó névadója (természetesen nem az azonos nevű frank királyról és római császárról van szó) 1797. december 6-án Rév-Komáromban született és 1868. március 2-án Párizsban halt meg. Több geometriai és aritmetikai tárgyú könyvet írt, a matematikán kívül csillagászattal, vegytannal és közgazdaságtannal is foglalkozott. A rendezvénnyel, melynek több mint 150 résztvevője - köztük néhány magyarországi és erdélyi vendége is - lesz, azokat a hagyományokat szeretnénk folytatni, melyeket matematikusaink (köztük Nagy Károly is) célul tűztek ki a matematikai ismeretek bővítése és népszerűsítése terén. A gimnáziumban megtartott mai előadásokat holnap és holnapután a Komáromi Ipari Szakközépiskolában újabbak követik majd. A találkozó előadói: Bencze Mihály (Brassó), Bíró Judit (Sepsiszentgyörgy), Búkor József (Nyitra), Csorba Ferenc (Győr), Hecht Anna (Somorja), Kalácska József (Komárom), Keszegh István (Komárom), Lovász Gabriella (Komárom), Mészáros József (Galánta), Oláh György (Komárom), Pintér Ferenc (Nagykanizsa), Pósa Lajos (Budapest), Tóth János (Nyitra) és Zsilinszky László (Nyitra). Rajtuk kívül a diákok közül előadást tartanak Bencze Mihály és Pósa Lajos tanítványai is. Az előbbiekben említett ismeretbővítésen és népszerűsítésen kívül a találkozó céljai között szerepel természetesen a diákok különböző matematikai versenyekre és a felsőoktatási intézményekben folytatandó majdani tanulmányaira való felkészítése is. Emellett a résztvevők lehetőséget kapnak új baráti és szakmai kapcsolatok létrehozására, illetve a már meglévők ápolására. OLÁH GYÖRGY Vihar előtt (Méry Gábor felvétele) KI KERDEZI MEG A MAGYAROKAT? S

ok közvéleménykutatás alapján készített statisztikai adathalmazt részhalmazaival együtt sem szükséges figyelemre méltatni. Legfeljebb az érdekeľ, hogy milyen megfontolások alapján végezték el a mintavételt. Vagyis, kiket, milyen szempontok alapján kérdeztek meg. Az kétségbevonhatatlan, hogy egy-egy közvéleménykutatás eredménye nagyjából már akkor minősül, amikor a „kiválasztottaknak" elküldik a kérdőíveket. Nem akarok ezen a helyen a szociológiáról és a statisztikáról elméleti fejtegetésekbe kezdeni. Vannak azonban intézmények, amelyek nevükkel és egykori áldatlan tevékenységükkel is a múltat idézik, ennek ellenére sem akarnak tanulni saját hibáikból. A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvéleménykutató Intézete október elején az állampolgárok egyes pártok iránti szimpátiáját vizsgálta. Az eredményeket közreadó újsághírben egyetlen szó sem esik arról a szempontról vagy szempontokról, amelyek szerint kiválasztották azt a bizonyos számú (ezer, kétezer, tízezer?) állampolgárt, akit politikai szimpátiájáról kérdeztek. Arról sem írnak, mit értenek politikai szimpátián. Párttagságot, pártonkívüli elkötelezettséget, választópolgári meghatározottságot, érzelmi vagy értelmi alapon megközelített viszonyulást. Csekélység. Azt már viszont igencsak megkülönböztették, hogy az egyes pártok - nevezzük így - „szimpatizánsai" között milyen a kor szerinti megoszlás. S éppen ez árul el sokat ennek az állami, kormánypénzekből, tehát nem nagynevű külföldi alapítványok vagy hazai pártok pénzéből, hanem adófillérekből elvégzett közvéleménykutatásról vagy a kiadott hír manipulatív jellegétől. Aszerint az Együttéléssel csupán a megkérdezettek alig több mint 1 százaléka „szimpatizál". Elég egyetlen adat, s nyomban kiderül, hogy a mintavétel tudománytalan, nem átgondolt, s nem a társadalom keresztmetszete szerint, de még csak hosszmetszete alapján sem készülhetett. Az ugyanis valahol kiugrana, hogy Szlovákia polgárainak 11 százaléka - vagyis mi, magyarok - miként szimpatizál az Együttéléssel, az MKDM-mel, az FMKval. Aligha lehet közöttük nagyobb azoknak a száma, akik Szlovákiában 23,5 százalékkal részesednek az egészből, mert nem döntötték el, melyik politikai formációt helyezzék szívük közepébe. Ha mégis úgy lenne, akkor legalább 85 százalékunk lenne közömbös, márpedig ez nonszensz. Több dolog is történhetett, aminek nyomán ilyen manipulatív adatok jelentek meg. (Most még szolidan fogalmaztam, hiszen minősíthetném akár hamisnak is az egész adathalmazt.) Legelőször az jut eszembe, mert ez a legkézenfekvőbb, hogy a kérdezők nem voltak tekintettel a társadalom nemzetiségi és etnikai megoszlására. Apropó! Ha már olyan precíz adatfelvétel történt, mely szerint az is világos, hogy Mečiar úr mozgalmának hívei között legtöbb a szakmunkás, és Čarnogurský úr szimpatizánsai között a hatvanon túli idős emberek és az alapfokú végzettséggel rendelkezők vannak többségben, miért nem tárták fel az egyes részhalmazokban szereplők nemzetiségi hivatartozását. Csakhát, mindez mellékes volt, mint ahogy elhanyagolhatónak tűnt e hír a Národná obrodában közreadóknak, hogy ebben a leosztásban a magyaroknak valahol meg kellene jeleniük. Elvégre itt vagyunk, itt élünk. Ráadásul mintha a Szlovák Statisztikai Hivatal azt akarná sugallni, hogy az itt élő magyarok politikailag közömbösek, a legnagyobb mqzgalmukat is csak egy és valamennyi százalékban szeretik, a többiekre meg oda se bagóznak. Hát éppen ez a manipulatív elhallgatás, ez a tendenciózus hazugság. Jól jön ez az adat azoknak, akik számot sem vetnek velünk, Szlovákia 11 százalékával. Kérdésre sem érdemesítenek minket. Fölösleges, hiszen úgy sem szimpatizálunk politikai pártokkal, mozgalmakkal. Megvagyunk mi a kis otthonainkban, udvarainkon, kertjeinkben, meg anyanyelvi iskoláinkban, kultúránkban és önkéntes Csemadokunkban. Magunknak valók vagyunk, legalábbis ezt bizonyítja a statisztika. Ha az állam és a kormány egyetlen hivatalos statisztikai és közvéleménykutató intézete ekképpen manipulál, rövidesen bekövetkezhet az, hogy ránk sütik a politikailag indiferens nemzeti kisebbség bélyegét. Innen már csak egyetlen „bélyegnyire" van, hogy ellenségnek, a szlovákiai politikai életbe beilleszkedésre képtelen egyedeknek nyilvánítsanak bennünket. Bizonyára túlzok, dehát az irónia mindig túlzó. Éppen ezzel a sajátosságával figyelmeztet leginkább. Nem statisztikai adatok akarunk lenni, hanem komolyan vett társadalmi erő, akiket alkalomadtán - akár már „csak" a tudományos tisztesség okán is - megkérdeznek. De utána ne adják ország-világ tudtára, hogy statisztikai kutatás „áldozata" lett a szlovákiai magyarok 85,5 százaléka. Hiszen most ez történt. Elvesztünk egy statisztikai adattengerben. Ki talál meg bennünket? Mindenesetre önmagunkat kell megtalálnunk ahhoz, hogy az efféle tudatos ferdítések ne szegjék kedvünket. Az más kérdés, hogy néhányan talán pénzfeldobással döntöttük volna el, melyik magyar politikai erővel szimpatizálunk. Figyelembe vesszük-e a közös veszteségeket, s ezt kizárólag a kormánypárti FMK nyakába varrjuk? Vállaljuk-e a szlovák oldalról nekünk annyi gondot, bántást jelentő nemzeti elvű politizálást, és az újsütetű Néppártunknak adjuk szimpátiánkat? Felismerjük-e, hogy az Együttélés újabban felismerte saját megosztottságát, s talán ezért ölt liberális ruhát? Elfogadjuk-e, hogy az MKDM politizálását hosszútávon a józan mértéktelenség és az erkölcsi kiegyensúlyozottság jellemzi? Ugye milyen nehéz lenne a válasz a politikai szimpátiánkat firtató egyetlen kérdésre? Tudom, többen legszívesebben a négyet összegyúrnák, de legalábbis közelítenék. Hiszen az egyik a másik nélkül nem vállalható, s ha igen, akkor lélekben csonkulunk általa. Mégis, amikor eljön a válaszadás órája - s ez hamarosan eljön - legyünk hűek önmagunkhoz. Ahhoz a tudathoz, hogy egy majdani önálló, de „legjobb" esetben is majdnem mindenben önálló Szlovákiában 11 százalékos termelőerő , politikai erő, testi és lelki erő - magyarok - maradunk. A ddig is akarnunk kell. Akarnunk, hogy ZM. megkérdezzenek bennünket. Parlamentben, sajtóban, utcán, iskolában, közvéleménykutató kérdőíveken. De ha mégsem, akkor is mondjuk a magunkét, panaszoljuk bajainkat, fogalmazzuk meg kívánságainkat, nyújtsuk be igényeinket! Nem lehetünk közömbösek, mert nekünk mindenekelőtt önmagunkkal kell szimpatizálnunk. DUSZA ISTVÁN