Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-23 / 249. szám, szerda

HÍREK - VELEMENYEK IÚJSZÓI 1991. OKTÓBER 23. '56 OKTOBER EMLÉKEZÉS ÉS SZEMBENÉZÉS S

ejtett rejtelmeket feltárva szaporodtak meg nemrégiben az 1956-ról szóló emlékiratok. Mára mintha csillapodni látszana az ötvenhatos emléktár iránti érdeklődés. Pedig a személyes emlékekben megőrződött apró mozzanatok továbbra is roppant izgalmakat kínálnak. Nélkülük alighanem nehéz lenne eligazodni e vérzivataros történelmi ütközőpont megpróbáltatásaiban. Az emlékképek ugyanis önmagukban és önmagukért beszélnek. A bennük rejlő pótolhatatlan kifejező erőre hívta fel a figyelmet az elmúlt napokban a Magyar Nemzet hasábjain Lőcsei Gabriella publicisztikai reflexiója, melyet Szántó Piroskának, Vas István feleségének a Corvina kiadóban megjelent Forradalmi szvit-jéhez fűzött. Az újságíró úgy érezte, hogy az emlékezések áradatában kissé észrevétlen maradt annak a művésznek a vallomása, aki,,ötvenhat októberétől decemberéig szénnel vagy ceruzával a kezében »tanulta« a forradalmat". Rajzai jó ideig egy beföttesüvegbe rejtve vártak az utókorra. Csak 1989-ben láthattak napvilágot. Az 1956-os október megörökítésének alighanem utánozhatatlan kifejeződése, amikor a város úgy maradt meg erőiékezetében, hogy ,,az alkonyodó október csupa halk füttyszó - fiúk, lányok hívják egymást, s mennek együtt, puskás verébcsapat". Talán már ez is elegendő indok arra, hogy Szántó Piroska „jegyzettömbjére" felhívja a figyelmet, évekkel annak megjelenése után, az újságíró. De nem hagy nyugton a kérdés: vajon e valójában természetesnek tekinthető publicisztikai késztetés mögött nem vibrál-e ott valamiféle, az általános közhangulatban gerjedő feszültség? Nincs-e elgondolkodásra késztető, mélyebb értelme annak, hogy Szántó Piroska igyekezett belsó, művészi átéléssel megörökíteni mindent, amit a városban maga körül látott: a tankokat, a csatákat, a harcoló gyerekeket, az idegen katonákat, a halottakat és a gyászolókat. Teljességigényt és a mai ötvenhatról kialakuló képet azonban a sok különféle hatásnak kitett közgondolkodásban alighanem nehéz közös nevezőre hozni. „A felkelés egyenruhája a legszebb, amit hadsereg viselt valaha" - írja Szántó Piroska, a sötétkék svájci sapkát, viharkabátot és a nemzeti színű karszalagot viselő fiatalokat megörökítve. De van-e hajlandóság manapság - elhallgatások, csúsztatások és torzulások után - tudomást venni arról is, amit szintén fiatalok műveltek például egy ÁVH-s tiszt feleségével, akit súlyos szeméremtesti sérülésekkel szállítottak a kórházba. Mert ilyen is volt. Nagy Imre közvetlen munkatársának felesége ír róla - évtizedek múltán is a rosszulléttel küszködve. Vagy: most, amikor a felkelés leverése utáni kegyetlen bosszúállás számos szörnyűségére derül fény, jelent-e még valamit az a fénykép, melyet annak idején a Life hasábjairól ismert meg a világ: egyszerű ÁVH-s sorkatonák, vidéki parasztfiúk felemelt kezekkel várnak sorsukra. A fényképezőgép pár másodperccel előbb kattant, mint ahogy eldördült az életüket kioltó sortűz. Az elesetteket - barikádoktól függetlenül - gyászolják a hozzátartozók. Az emléktáblák cseréje önmagában aligha hozhat igazi megbékélést. Talán csak a körülmények csonkítástól mentes láttatása segíthet abban, hogy az emlékezet ne csak a hősöket és a megigazultakat tartsa számon, hanem az áldozatokat is. S hogy az 1956-ban kihunyt emberéletek mennyire a hatalmi cinizmus eszközévé válhattak, arról megdöbbentő képet nyújt Gosztonyi Péter, a Svájcban élő ismert történész. A Magyar Hírlap hasábjain az elmúlt napokban feltette a kérdést, hogy hol vannak a szovjet hadsereg 1956-ban elesett katonáinak sírjai. „Senki sem tudja. Állítólag szovjet illetékes szervek az országhatáron túlra vitték a holttesteket, és valahol a Kárpátalján temették el őket." A hatalom számára kellemetlenséget jelentettek volna azoknak a szovjet katonáknak a sírjai, akik a magyarországi beavatkozás során vesztették életüket. Ugyanakkor azonban az 1956-os intervencióban részt vevő katonákat is a nagy honvédő háborút megjárt, a fasizmus elleni gigászi küzdelmet túlélő harcosokkal egy sorba helyezve „honvédő veteránokká" minősítették, amiről csak a szovjet lapokból lehetett tudomást szerezni. Mindez Gosztonyi Péter cikkéből derül ki. Ennek nyomán jelentkezik a kérdés: gondolt-e valaki egyáltalán eddig arra, hogy milyen sorsra jutott a felkelők oldalára átállt közel kétszáz szovjet katona? Azokat ugyanis, akik a felkelés leverése után Jugoszláviába menekültek, Tito kiszolgáltatta a szovjet hatóságoknak. „ További sorsuk felöl nem lehet kétségünk" - írja Gosztonyi. Az Ausztrián keresztül menekülők viszont kijutottak az USA-ba. A velük kapcsolatot kereső Gosztonyi a hetvenes években csak néhány érdekes levélbeli visszaemlékezés birtokába jutott. I

gen, a visszaemlékezési készség is csak az erőszak szorításából szabadulva bontakozhat ki. De az emlékképek önmagukban, bármenynyire értékesek is, nem adhatnak összképet. Ehhez elkerülhetetlen a múlttal való őszinte, teljes egyéni és közösségi szembenézés. Nélküle, a politikai sokszínűség mai körülményei között - amint erről az idei ősz tanúskodik - ismét fenyeget a múlt ezúttal sokirányú kisajátításának veszélye. KISS JÓZSEF MADRIDBAN SZOVJET-AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ IS LESZ Damaszkuszban az amerikai nagykövetnek átadták a 44 éves Jesse Tu mert, aki négy évet és kilenc hónapot töltött az Iszlám Szent Háború Palesztina Felszabadításáért nevű Irán-barát libanoni szervezet fogságában. A bejrúti egyetem matematikaprofesszorát amerikai kollégájával, a szintén egyetemi tanár Alain Steennel együtt rabolták el. Turner a negyedik kiszabadult nyugati túsz azóta, hogy az emberrablók augusztusban közvetítésre szólították fel az ENSZ-főtitkárt. Hét nyugati állampolgár azonban még mindig a különböző szélsőséges csoportok fogságában van. Közvetve ezzel az üggyel függ össze az a libanoni hír is, amely szerint hétfőn súlyos harcok voltak az ellenséges síita csoportok között a kelet-libanoni Baalbek városban. A hatórás összecsapásban aknavetőket és páncéloselhárító rakétákat is bevetettek, legkevesebb 8 ember életét vesztette és 17 megsebesült. Az ősi Baalbek kb. 70 kilométerre fekszik Bejrúttól és az Irán-barát Hezbollah főhadiszállása. Általános az a vélemény, hogy a városban vagy a környékén tartják fogva a nyugati túszokat. Damaszkuszban ma találkozót tartanak Egyiptom, Szíria, Jordánia és Libanon külügyminiszterei, valamint a PFSZ képviselője. A madridi békekonferenciára akarják kidolgozni a közös álláspontjukat. Kairói források szerint az sem kizárt, hogy a konferenciáig hátralévő egy hét során még egy arab csúcstalálkozót is tartanak azok az arab országok, amelyek részt vesznek a békekonferencián. A madridi fórum előtti napon a spanyol fővárosban szovjet-amerikai csúcstalálkozó lesz - közölte a Fehér Ház. George Bush és Mihail Gorbacsov beszédet mond a nyitóülésen, majd a tanácskozáson a két külügyminiszter, James Baker és Borisz Pankin fog elnökölni. Borisz Pankin Kairóban tegnap Hoszni Mubarak elnökkel tárgyalt a madridi konferenciáról, valamint a kétoldalú, elsősorban gazdasági kapcsolatokról. Reményüket fejezték ki, hogy az érdekelt felek konstruktív, kiegyensúlyozott hozzáállása a konferenciához, a türelem és a következetesség meghozza az eredményeket. Pankin tegnap Párizsba repült, ahol részt vesz a Kambodzsa-konferencián, de találkozik Jasszer Arafattal, a PFSZ vezetőjével, aki szintén tegnap fejezte be kairói látogatását. Francois Mitterrand francia államfő viszont tegnap úgy nyilatkozott, a madridi konferencia előtt nem akar találkozni Arafattal. Kétségtelen, hogy a közel-keleti békekonferencia kemény dió lesz. Ezt bizonyítja többek kőzött Samir izraeli kormányfő tegnapi kijelentése is az Európaparlamentben. Arra a kérdésre, hogy felhagy-e Izrael a megszállt arab területek betelepítésével, Samir azt válaszolta: „Nincsenek semmilyen megszállt területek". Az izraeli álláspont ugyanis az, hogy ezek a területek a zsidó népet illetik meg. UKRAJNA MÉGIS ALÁÍRJA A GAZDASÁGI SZERZŐDÉST Ukrajna aláírja a köztársaságok közti gazdasági megállapodást - jelentette ki Vitold Fokin ukrán kormányfő Málta fővárosában. Arról azonban nem szólt, miért módosított nézetén Ukrajna, amely a múlt pénteken egyértelműen közölte, jelenlegi formájában nem csatlakozik a szerződéshez. Fokin a továbbiakban azt is elmondta, köztársasága tudomásul veszi, hogy a területén lévő nukleáris fegyverek központi ellenőrzés alatt maradnak. Ugy látszik, Moldávia is változtatott az álláspontján, mert e köztársaság kormányfője, Valériu Muravszki ugyanolyan értelmű nyilatkozatot adott a televíziónak, mint ukrán kollégája. Nagyon harcias nyilatkozatot tett Pauzia Baramova, az Ittifak (Megújhodás) nevű tatár nemzeti mozgalom képviselője. Kijelentette, ha a tatár parlament nem hirdeti ki a köztársaság függetlenségét, akkor erre erővel fogják rákényszeríteni. Az Ittifak kész a végsőkig elmenni, hogy elérje ennek az iszlám autonóm köztársaságnak a függetlenségét. A tatár határok revíziójának kérdésével kapcsolatban kijelentette, „Oroszország területének fele" Tatársztant illeti meg, többek között Szaratov, Uljanovszk, Szamara és Asztrahan városok is, valamint Orenburg körzete és Baskíria egy része. Aszkar Akajev, az újonnan megválasztott kirgiz államfő az ENSZ New York-i székhelyén hétfőn este újságírókkal találkozott. Kijelentette, Kirgizia kérelmezni fogja felvételét az ENSZ-be, s támogatni fogja a többi volt szövetségi köztársáság önálló ENSZ-tagságát is. Ugyanakkor helyesli, hogy a Szovjetunió szintén megőrizze tagságát és maradjon a BT állandó tagja. A Trud című szakszervezeti napilapban jelent meg tegnap Eduard Sevardnadze volt külügyminiszter interjúja. Véleménye szerint az országra 6-10 éves átmeneti időszak vár, ez alatt a Demokratikus Reformok Mozgalmának meg kellene őriznie jelenlegi formáját, nem lenne szabad szilárdan szervezett párttá alakulnia. Folytatódik az erőpróba Borisz Jelcin orosz államfő és a köztársasági parlament között. Alkotmányadta jogával élve Jelcin hétfőn megvétózta a decemberi helyhatósági választásokról szóló törvényt és ismételt megvitatásra visszautalta a parlament elé. Jelcin azután döntött e szokatlan eljárás mellett, hogy a parlament a múlt héten nem tett eleget a kérésének és nem halasztotta el a választásokat a jövő évre. Az elnök azzal indokolta javaslatát, hogy az év végén nemkívánatos konfrontációra kerülhetne sor a demokratikus beállítottságú parlament és az esetleg konzervatív irányvonalú új helyhatósági szervek között. KAMBODZSA: BEKÖSZÖNT A BÉKE Mával lezárul a 12 éve tartó polgárháború, eggyel csökken a világ feszültséggócainak a száma. Közismert politikusoknak, például a szovjet és az amerikai külügyminiszternek a jelenlétében megnyílik Párizsban a Kambodzsa-konferencia, amelynek keretében aláírják a válság általános politikai rendezéséről szóló megállapodást. Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, tudja, milyen sziszifuszi munka volt ez, tele megtorpanásokkal, kudarcokkal, gyakran kilátástalannak tűnő helyzetekkel. így utólag, a tapasztalatokat összegezve elmondható: ha kitérőkkel is, de a kambodzsai rendezés ügye valahol mégis ott haladt a világpolitika fő sodrásirányában. És a másik tapasztalat: erőteljes kölcsönhatás figyelhető meg a tágabb ázsiai régió és a szűkebb délkelet-ázsiai szubrégió, valamint a kambodzsai rendezés között. Ahogyan javultak ez utóbbinak az esélyei, úgy közeledett egymáshoz e konfliktus két külső főszereplője, Kína és Vietnam, vagyis a vörös khmerek, illetve phnompenhi kormány támogatója. Persze, ez fordítva is érvényes. Erre a folyamatra Nguyen Manh Cam vietnami külügyminiszter szeptemberi kínai látogatása tette fel a koronát, azóta beszélnek arról, hogy időszerűvé vált Peking és Hanoi kapcsolatainak a teljes normalizálása. Ami szintén bekövetkezik még az idén, a két pártfótitkár tervbevett találkozóján. Nagyon lényeges a kínai-vietnami viszony, mert nem mindegy, milyen légkörben kell Kambodzsának átélnie az előtte álló másfél-kétéves átmeneti időszakot, hiszen a szabad és általános választásokat a jövő év végén vagy 1993 elején tartják meg. Mi jön közvetlenül a mostani aláírás után? A tervek szerint azonnal felállítják a kambodzsai ENSZ-missziót (UNAMIC), amelynek hozzávetőleg 300 tagja másfél hónapon belül elfoglalja állomáshelyét. Fő feladata elősegíteni, hogy mind a négy kambodzsai frakció megtartsa a tűzszünetet, továbbá előkészíti a terepet ahhoz, hogy az ENSZ hat hónap alatt nagyobb létszámú békefenntartó csapatokat (UNTAC) telepítsen Kambodzsába. A kéksisakosok feladata lesz a megállapodások teljes végrehajtásának a szavatolása. ENSZ-irányítás alatt folyik majd a választások előkészítése is, s valószínű, hogy még közigazgatási feladatokat is el kell majd látnia. Erre a szemben álló felek nagyfokú bizalmatlansága miatt van szükség. Mert az átmeneti időszak egyben választási kampánynak is nevezhető, ezért nem akarja az ellenzék, hogy a Hun Sen-féle kormány irányítson. Hiszen aki irányít, az kedvezőbb pozíciókat szerez magának. Valószínű ugyanakkor az is, hogy a legfontosabb kérdésekben az ENSZ-szakértók együtt fognak működni az átmeneti vezető testülettel: a Legfelsőbb Nemzeti Tanáccsal, amelynek élén Norodom Szihanuk herceg áll. Nem lesz könnyű az ENSZ-megfigyelók dolga, hiszen, mint említettem, a jelenlegi helyzetre nagyon rányomja bélyegét a bizalmatlanság. Ez a legnagyobb mértékben a népirtó jelzőt méltán kiérdemelt vörös khmerekkel szemben nyilvánul meg. És nemcsak a mostani kormány tart attól, hogy megpróbálhatják visszaszerezni a hatalmat, hanem az átlagemberek többsége is, annak ellenére, hogy még szeptember elején megállapodás született az egyik leglényegesebb kérdésben: egyik fél sem fogad el külföldi katonai segélyeket, s mindegyik 70 százalékkal csökkenti hadseregének létszámát és katonai felszerelését. A megmaradó 30 százalék pedig ENSZ-ellenórzés alá kerül. Még néhány szót a választási kampányról. Hogy mennyire ebben gondolkodnak a politikusok, azt jól érzékelteti a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt múlt heti rendkívüli kongresszusa, amelyen nevet változtattak, meghirdették az egypártrendszer felszámolását és a politikai pluralizmust. A párt új neve: Kambodzsai Néppárt, s irányvonalával „a liberális demokráciát célozza meg". Heng Samrin eddigi pártelnökből csak tiszteletbeli elnök lett. Az új pártelnök Chea Sim, a parlament eddigi elnöke, helyettese pedig Hun Sen kormányfő. Nem lehet kétséges, hogy a kormánypárt ezzel a választási esélyeit kívánja javítani, tudván: az ó eddigi marxista irányvonalát éppúgy elutasítja a lakosság nagyrésze, mint ahogy a vörös khmerek maóista-polpotista rémeszméit is. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN B

ujakov szovjet történész arra a történelmileg eddig bizonyitatlan következtetésre jutott, hogy 1920 végén a csehszlovák légionáriusoknak köszönhetően hazánkba került az orosz birodalom aranykészletének egy része. Bujakov a Komszomolszkaja Pravda című napilap hasábjain azt állítja, hogy Eduard Beneš, akkori csehszlovák külügyminiszter utasítására több mint 30 vagon arany, több tucat tonna ezüst, drágakövek kilói és más értékek kerültek a Csehszlovák Állami Bank széfjeibe. Ezeket az értékeket állítólag a csehszlovák legionáriusok lopták el a szibériai és távol-keleti bankokból, templomokból, házakból. Bujakov azt is tudni véli, hogy a kincsekből Prágában különleges alapot hoztak létre, ez lett a csehszlovák bankjegyek aranyfedezetének az alapja. N

égy évig tartó tárgyalások után az Európai Közösségek és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás a tegnapra virradó éjszaka végre megállapodott abban, hogy 1993-ban közös piacot hoznak létre. Ezt a Reuter hírügynökség közölte meg nem nevezett diplomatára hivatkozva. Az úgynevezett európai gazdasági térség 19 európai állam területét foglalja magában, az Északi-sarkról a Földközitengerig terjed. Ezen a területen 380 millió ember él és a világ legnagyobb integrációs csoportosulását képezi. M

égsem bontják le az Európai Közösségek Brüsszel központjában levő székházát. Korábban ugyanis az EK bizottsága közölte, hogy egészségi és biztonsági okokból le kell rombolni az épületet, s helyette ugyanott teljesen új és nagyobb központot kell felépíteni. A hoszszú hetekig tartó szakértői tárgyalások és tanulmányok után hétfőn a brüsszeli hatóságok úgy döntöttek, hogy nem lesz épületbontás. H

étfőn közölte az ADN hírügynökség, hogy Borisz Jelcin orosz elnöknek szándékában van visszaadni Németországnak azt a 363 értékes műtárgyat, amelyet a háború végén a vörös hadsereg vitt magával. Jelcin azt tervezi, hogy ezt a gesztust novemberben esedékes németországi látogatása során teszi meg. A gyűjtemény többek között Rembrandt, Rubens, Dürer és van Gogh képeit tartalmazza. T

egnapra virradó éjszaka egy fegyveres mexikói próbált behatolni a világszervezet New York-i székházába. Az ENSZ-örség letartóztatta és megmotozta a mexikóit, akinél egy automata pisztolyt, két teli tölténytárat és 81 töltényt találtak. A mexikói azt mondotta, hogy az emberi jogokkal foglalkozó egyik ENSZ-hivatalnokot kereste, de egyáltalán nem nézett ki úgy, mint aki találkozóra készül, mondotta az egyik őr. A rendörségnek nem sikerült kiderítenie, hogy a gyanús személy mit akart az épületben és egyáltalán szándékában állt-e valakire rálőni. EGY HÉT A VALUTAPIACON GYENGE MOZGÁS A valutapiaci mozgásokban érdekeltek mindenekelőtt a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank múlt heti közgyűlésére figyeltek, noha ott a várakozások ellenére nem születtek lényegbevágó döntések. Nem született egyértelmű megállapodás többek között a japán külkereskedelmi többlet csökkentésére tett erőfeszítésekről sem, vagy legalábbis az ülésről kibocsátott kommüniké nem tartalmazzott erre vonatkozó konkrétumokat. Arra, hogy mégis történt valamilyen megállapodás a múlt héten, pénzügyi vezetők nyilatkozataiból lehetett következtetni. Például a japán pénzügyminiszter is az erős jen mellett tette le a voksát. Az amerikai dollár heti árfolyam-alakulása a kereslet-kínálat kiegyensúlyozottságát tükrözte: a márkával szemben 1,6900-1,7140, a svájci frankkal szemben 1,4770-1,4980 közötti szúk sávban ingadozott. Az USA külkereskedelmi deficitje a vártnál magasabb, 6,76 milliárd dollár, az ipari termelés növekedése az elórejelzettnél kicsit gyengébb, mindöszsze 0,1, a fogyasztói árindex pedig a számítottnál 0,4 százalékkal magasabb. Ezek az adatok egyrészt amellett szólnak, hogy a tengerentúli gazdaság fellendülésének látványos szakasza még várat magára, másrészt pedig a viszonylag magas fogyasztói árindex nem teszi lehetővé a dollár kamatlábának további közeli csökkentését, mert az inflációs veszéllyel járna. A gazdaság további gyengeségét mutató adatok ismertté válása után az amerikai értékpapírpiacokon is árfolyamesések következtek be. Sok befektető eladta amerikai értékpapírjait, és inkább európai és japán kötvényeket vásárolt, közvetve gyengítve ezzel az amerikai valuta árfolyamát Ezen a héten nem várhatók jelentós árfolyamváltozások, a dollár mozgástere az 1,67-1,71 között lesz a márkához viszonyítva. -gr-