Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám, kedd

1991. OKTÓBER 22. ÚJSZÓI RIPORT 8 MINDIG ÚTON Egy külföldi társasutazás sikere attól Is függ, milyen az idegenvezető. Nem mindegy, mit és hogyan mond az utasoknak, milyen tanácsokkal látja el őket, milyen hangulatot teremt Sládek Róbert mérnök tapasztalt idegenvezető. — Tíz esztendeje kezdtem — másodállásban. Az utóbbi években az utazási iroda olyan gyakran foglalkoztatott, hogy már nem tudtam összehangolni a munkahelyi feladataimmal, ezért Robert plus néven januárban magánirodát nyitottam. Most tehát magánvállalkozóként dolgozom üzemeknek, szövetkezeteknek, illetve négy utazási irodának: A CASTELTOUR-nak, a REISE KEISER-nek, a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat kereskedelmi irodájának ós a ČEDOK-nak. Az irodának honoráriumért — koronában fizetnek. Ezen kívül társasutazásokat is szervezek. Tíz esztendeje kezdtem — másodállasban... • Mivel a határok megnyitása óta sokan utaznak, a korábbinál lényegesen több Idegenvezetőre van szükség. Az elhatározáson kívül mi kell hozzá, hogy valaki ezt a munkát végezhesse? — A Kereskedelmi Minisztérium idegenforgalmi osztályán kell vizsgázni. A kérdéscsoportok a történelemre, a művészetekre vonatkoznak, szükségesek a földrajzi ismeretek, tudni kell az egyes népek étkezési- ós más szokásait, pénznemeket stb. De a vizsgán számon kérik az útlevelekkel kapcsolatos tudnivalókat, a repülőjegyek rendelésének módját, egyes országok főútvonalait, és még sok mást. • És az Idegen nyelvek ismerete? — Az csak természetes. Én Ligetfaluban születtem, számomra a szlovák, a magyar, a német nyelv „kötelező". Angolul is beszélek. • Hol járt a leggyakrabban? Melyik volt a leghosszabb útja? — A határok megnyitása előtt Magyarországon voltam legtöbbszőr. Most gyakran járok Ausztriába, Németországba és Svájcba. A legtávolabbi utam Alma Atába vezetett. Mégis Hollandia tetszik a leginkább — a táj, az emberek. Utoljára Olaszországban voltam, előtte Törőkországban, két nap szünet után Párizsba mentem. Közben, persze sok mindent kell intézni, hiszen minden útról el kell számolni. Ezt a munkát családos ember nemigen végezheti. Én nőtlen vagyok. • Mitó'l függ egy-egy út sikere? — Az idegenvezetőknek fel kell készülniük minden útra. Én mint közgazdász az egyes országok gazdasági kérdéseiről is szívesen beszélek, s manapság ez valóban érdekli az embereket. A felkészüléskor idegenvezető társaimmal is konzultálok. Persze ebben a szakmában is létezik titkolózás. Ha ez ember egy városban már többszőr megfordult, akkor nincs szüksége különösebb felkészülésre. A kirándulások sikere az utasokon is múlik. Ha „rossz" társaság jőn össze, az rányomja bélyegét a hangulatra. Aztán elromolhat a busz, ami külföldön olykor sok bonyodalommal jár, balesetek ós betegségek is előfordulnak. Mégis szeretem ezt a munkát, mert rendkívül változatos. Mindig más helyen ós mindig másokkal vagyok. FÜLÖP IMRE (A szerző felvétele) AZ IGAZSÁG MINDENKI SZÁMÁRA ÉRTHETŐ ANATOLI J KASPIROVSZKIJ ARCAI Kaspirovszkij Pozsonyba jön! — hirdették a plakátok a kijevi pszichoterapeuta szeánszát — 120 koronás belépti díjjal. A hatalmas sportcsarnok már az első nap délutánján megtelt. A kakasülőről Jól látni a csarnokot A tolókocsisok, mankósok kivételezettek: számukra a terem közepén felállított széksorokat tartják fenn. Mégis méltatlankodnak. A padlót borító vászonféleség — a parkett védelmét szolgálja — gyűrött, hihetetlenül csúszik... A nyaktörő lépcsőkön csak üggyel-bajjal és segítséggel tudnak felkapaszkodni a fájós IáPontban háromkor megjelenik az emelvényen Anatolij Kaspirovszkij talpig feketében. Leinti a szűnni nem akaró tapsot. Beszélni kezd. Elmondja, ki ő, és mivel foglalkozik. „Pszichoterapeuta orvos vagyok, a múltban huszonöt évig pszichiáter voltam." Nem foglalkozik hipnózissal — és nem azért, mintha a hipnózis rossz volna. De hogy bebizonyítsa ezt is tudja — bemutatót tart. „Ki aludt el a tévészeánszon?" — teszi fel a kérdést, majd folytatja: — Azok jöjjenek ide." Annyi a jelentkező — csupa idősebb nő —, hogy egy részüket a helyükre küldi. Az ottmaradókat sorba állítja, elaltatja és szépen lefekteti őket. A közönség kuncogva figyeli, milyen nehézkesek ós ügyetlenül tápászkodnak fel — ébredéskor. Kaspirovszkij figyelmeztetése mindenkinek szól: mozogjanak többet, hogy ne legyenek ilyen ügyetlenek... Beszél arról, mi gyógyítható a pszichoterápia segítségével. Minden olyan betegség — amely az idegrendszerrel van összefüggésben, vagyis a félelem, depresszió, álmatlanság, a szenvedélybetegségek (narkománia, alkoholizmus, nikotinizmus), bőrbajok... ám havaiakinek a lábán csontkinövés van, annak eltávolítása ortopéd szakorvos feladata (szikével, kalapáccsal). Kaspirovszkij „hatása" abban tér el a „közönséges" pszichoterapeuták gyógyításától, hogy szeánszai után csodálatos dolgok történnek. Új fogak nőnek, az ősz haj visszanyeri eredeti színét, és esetenként visszafejlődik a rosszindulatú daganat is... Sok mindennek nevezik szeánszait (nem mindig hízelgő a megjelölés) — ő maga az emlékezethez visszatérő útnak nevezi. „Az én feladatom az, hogy felébresszem önöket!" Az ébresztés alatt azt érti, hogy a szervezet szannyadó, de meglevő gyógyító és regeneráló képességeit aktivizálja, működésbe hozza. Kaspirovszkij lelép az emelvényről, az emberek közé megy. Valakinek a kezében megpillantja a róla szóló könyvet (a Práca kiadó jelentette meg tavaly), elveszi, beletapos. Véleménye kíméletlen: „A tudtom nélkül adták ki! Az első része a könyvnek jó, de vannak benne olyan szerzők, akik ostobaságokat írnak, és még pénzt is kapnak érte." 0 A kővetkező nap délutáni szeánszán is ott ültem, s egy merőben más Kaspirovszkijt ismertem meg. Nem kedélyeskedett, mint előző nap. Nem is igyekezett palástolni mérgét a mikrofonokat kezelő személy tehetetlensége miatt. Tíz percnyi kísérletezés után felállt, odaszólt a technikusnak: „Nincs hangjuk!" — ós kiment. Kínos percek következtek, meg mikrofonba továbbított megjegyzések Kaspirovszkij címére, de tíz perc után mégiscsak folytatódhatott a szeánsz. Csak a hangulat volt kissé feszült. Jócskán akadt a mikrofonhoz járulók között olyan, aki nem a gyógyulásról számolt be, hanem felsorolta, mije fáj, és segítséget kért. Többszöri figyelmeztetés után Kaspirovszkij ingerülten reagált: ne sorolják nyavalyáikat, azt mondják meg, történt-e javulás. Megtiltja, hogy betegségről beszéljenek, mert a bajok felsorolásának mindössze annyi haszna lenne, hogy a teremben ülők közül jó néhányan fedeznének fel magukon hasonló tünetebú idősek, nehéz mozgású szellemi fogyatékos gyerekek. A közönség összetétele érdekes. Többségben vannak az idősek és feltűnő többségben a nők. Meglepően nagy számban a cigányok. Négyezer ember lehet a sportcsarnokban. Van, akit — anyagi áldozatot és fáradságot nem sajnálva — a gyógyulás reménye hozott ide, van, akit a kíváncsiság. — Maga hisz benne? — fordul hozzám egy idősebb nő. — Maga nem? — térek ki a válasz elől. — Nem is tudom — néz rám. — De azért eljöttem, hátha meggyógyulok... ket. A panaszkodó cigányasszonyt így szerelte le: „Kedves cigányok, én nagyon szeretem magukat, de van egy rossz tulajdonságuk: rettenetesen fegyelmezetlenek." „Magának a maga baja fontosabb, mint a másé!" — utasított rendre egy másik nőt. — Az egyenkénti gyógyítás nem gazdaságos!" Negyven perc elteltével még nem alakult ki a szeánszhoz feltétlenül szükséges hangulat. „Ki volt itt tegnap délután?" — kérdezte. Sokan feltették a kezűket. — Ugye most azt várják, hogy megint kihívok embereket, és elaltatom őket? — kérdezte, majd hatásosa szünetet tartva így folytatta. — Hiába várják, ma egész mást fogok csinálni." Végre megszólalt a zene — elkezdődött a szeánsz. „Húnyják be a szemüket, helyezkedjenek kényelembe" — utasított. Lement a padsorok közé. — Ez az asszony nem lazítja el magát— szólt oda valakinek. De keményebb kijelentést is tett: — Ez a férfi les. Ha egyszer azt mondom, hogy hunyja le a szemét, akkor tegye azt. Hogyan akarja eldobni a mankót, ha nem követi az utasításaimat?" B Az újságírók egy művelt, rendkívül higgadt Kaspirovszkijt ismerhettek meg a sajtótájékoztatón. Felelt minden — kényes — kérdésre. Egymillió kétszázezren gyógyultak meg szeánszai után. Ennyien vették maguknak a fáradságot, hogy levélben erről értesítsék őt. A levelek feldolgozása, értékelése folyik. Megalakult a pszichoterapeuták asszociációja, a Szovjetunió több városában nyitnak fiókintézetet, és számos hasonló, amerikai intézménnyel folytatnak tárgyalásokat az együttműködésről és a biokémiai kutatásokról. Nemrég Amerikában járt, sikeres gyógyító kőrúton, de nem akart ottmaradni, sőt máshol sem telepszik le — a híresztelésekkel ellentétben —, mert bár a Szovjetunió egy „hatalmas beteg medve", mégis szereti hazáját. Kifejtette, miért ellenzi a róla megjelent könyvet. Az első részével egyetért. „Nyikitin, Barasev és Gogol újságírók információit hitelesnek tartom, a többi anyag a filozófusok tanácskozásáról származik, és úgy vélem, a nem professzionisták véleményét nem is lehet komolyan venni. A tanácskozáson a pszichoterapeuták szövetsége alelnökének kivételével egyetlen pszichoterapeuta nem szólalt fel, de a könyvbe éppen ő nem került bele. Mások igen. Mindenki a maga szemszögéből próbált látni valamit, de közülük senki sem vett részt szeánszon, senki sem analizálta azokat, és senki nem jelentette ki, hogy itt és itt nem jól cselekedtél. Ahelyett absztrakt vitákat folytattak hatalomnszerzésről, negatív hatásokról. Ezért hiszem, hogy ez a könyv ártalmas. Minden könyv ártalmas, amely hazugságot terjeszt. Ha az információ hazug, az emberek hazugul kezdenek gondolkodni — az nagyon rossz... EgyszerVlagyimir Iljics azt mondta... Látom, sokan mosolyognak, hogy Lenint említem, de én azt hiszem, még sokat fogjuk emlegetni. Ha nem nézzük, ami körülötte volt — és a következményeket... Volt egy zseniális megállapítása, hogy az állam erőssége a tömegek öntudatától függ. Az embereknek tehát mindenről kell tudniuk, tájékozottnak kell lenniük. Harcot kell folytatni azért, hogy az embereket megmentsük a hazug információktól." Pszichoanalízis és pszichoterápia... „A pszichoanalízis idegbetegségeket gyógyít. Freud eljutott egy zseniális pontig, ott jobbra fordult. Én is eljutottam addig a pontig, de balra fordultam, a szomatikához. Kihasználtam a tudatalattit a gyógyításra. Idejöttem Szlovákiába, és idegen emberek álltak elém, hogy elmúlt az ekcémám, meggyógyult a szemem..." Támadják otthon is. „A tévében tömegekhez szóltam, ennélfogva nem térhettem ki a szociális kérdések elől. Kihasználtam a lehetőséget, hogy az egész országgal beszélek, ezért fordultak ott elő szociális elemek. Azt akartam, hogy az emberek jók legyenek, hogy minden egyes szeánszom után elnézőbbek legyenek egymás iránt, egyformán szeressenek minden nemzetiséget, mert ez minden ember kötelessége. Akadtak hát, akik azt terjesztették: hatalomra törekszem." Mi a lényege a gyógyításának? — tették fel a jó ég tudja hanyadszor a kérdést. Kaspirovszkij megpróbált a laikus számára is érezhető magyarázatot adni: „A pszichoterapeuta informátor. Információt ad a szervezet biológiai számítógépének — és betáplálja a programot a gyógyításra. A szeánsz pillanatában az ember figyelme önmagára összpontosul, védi a helytelen gondolatoktól. Mivel igenis létezik pszichológiai szennyezés — hazug közlések formájában. Például az ember lelkét azzal a hazug információval szennyezik, hogy a pszichoterápia hipnózis, s amikor leül a képernyő elé, nem a tőlem kapott információkhoz igazodik, hanem a korábbiakhoz. Nemrégiben azt mondtam egyik opponensemnek: adok önnek egy információt: Kint szép az idő, engem Kaspirovszkijnak hívnak, örülök a találkozásnak. Nos, megbolondult tőle? Miért bolondulnának meg akkor a képernyő előtt ülők?... Ezért nem beszélhetünk negatív hatásokról, ha valakinek az állapota a szeánsz után netán roszszabbodik, csupán a véletlenek egybeesése. Nem szerencsés dolog a mások sikerére irigykedni. Miért baj az, ha nem értek egyet a bürokrata pszichoterapeutákkal, ha nem ragaszkodom az ő régi dogmáikhoz? Ez azt jelenti, nincs igazam? Nekik nincs igazuk! Egyikük sem asszisztált operációnál tévén keresztül! Hogyan oktathat ki olyasvalaki engem, aki nem növesztett ki hajat és fogat, nem múlasztott el szívinfarktus utáni heget?" „Miért fontos az, hogy fekete öltözékben vezetem a szeánszokat?" — kérdezte vissza egy kollégától.— Ha elromlik a tévéje és kijön a szerelő, azt kérdezi tőle, miért van ilyen ruhában? Eszébe se jut! Azt várja el tőle, hogy javítsa meg a tévét. És miért fontos, hogy hiszek-e Istenben? Egyébként nem vagyok alkoholista és nem dohányzom. Keveset alszom, sokat dolgozom, szigorúan élek. Sportolok. Azért látszom a koromtól fiatalabbnak. Akarják tudni, hány éves vagyok? Igen? Akkor sem árulom el." Sarlatánok, csodák, bioenergetikusok... „A bioenergeterápia azt hiszem, a legnagyobb tévelygés, amit ráadásul ismert fizikusok is támogatnak. Azt állítja magáról valaki, hogy varázsló? Hazugság! Miben rejlik a tudománya? Magához hívja az embereket, megérinti a lejüket, itat velük valamit vagy helyrerakja a forgójukat, de ez manuális gyógyítás. Kár butítani és visszavezetni az embereket a régmúltba. A pozitív sarlatánság veszélye abban rejlik, hogy hazug információkat nyújt. A technika nagyot fejlődött, az ember viszont megmaradt a pápuák szintjén. Egy kijevi újság hírt adott egy asszonyról, aki azt állította: a világűrből jött Elhitték, nem is mosolyogtak rajta. Ennyire buta az ember! Kiderült, hogy az asszony skizofréniás." Figyelmeztette az újságírókat: óvatosan bánjanak a cs9dákkal, ne higgyenek el mindent. Óvni kell az emberek tudatát. Ha az emberek jobban megértenék egymást, ha valóban emberré válnának, nem lopnának, nem ölnének, hanem összefognának — az volna az ideális. „Nekem az egész világ a hazám, én világpolgár vagyok. Mindenki a testvérem. Nincsenek államhatárok, nyelvi, nemzetiségi, vallási, szociális ellentétek... ez volna az ideális társadalom. Mikor lesz ez? Majd ha az ember eljut a fejlődés ilyen magas fokára. Megbocsássanak, de az ember még igen alacsony színvonalon van, és rengeteg hazug információt kap. Legyenek óvatosak a csodák leírásánál, követeljenek megdönthetetlen bizonyítékokat. S ha a magyarázatot homályosnak találják, az azt jelenti: hazugsággal állnak szemben. Az igazság mindenki számára érthető." Bölcs gondolatok. Az is megszívlelendő, amit többször elismételt: az embernek a legjobb orvosa a másik ember. • (Ján Babiar felvétele) Értesüléseink szerint Anatolij Kaspirovszkij talán még az idén újra hazánkba látogat. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA •