Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám, kedd

3 HÍREK-VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1991. OKTÓBER 22. ÜLESEZIK A SZOVJET PARLAMENT GORBACSOV: AZ UNIÓ FELAPRÓZÁSA KATASZTRÓFÁHOZ VEZETNE Moszkvában tegnap teljesen új összetételben kezdte meg rendkívüli ülését a szovjet parlament. A képviselőtestület megújításáról a szeptember elején megtartott rendkívüli küldöttkongresszus döntött, s egyben meghatározta, a köztársasági parlamentek jelölik ki azokat a képviselőket, akik a szövetségi parlamentben kapnak helyet. Kilenc köztársaság képviselőcsoportja jelent meg a tanácskozáson, az azeriek és a moldovánok csak mint megfigyelők. Az ukrán parlament ma dönt képviseletéről a szövetségi testületben, Grúzia és Örményország pedig bejelentette, ezentúl ók is csak megfigyelőként lesznek jelen. Mihail Gorbacsov szokatlanul rövid és lényegében csak az általánosságok szintjén maradó beszéddel nyitotta meg a tanácskozást. Megfogalmazta azt az öt alapvető belpolitikai feladatot, amelyek megoldása, véleménye szerint, elősegíti a válság áthidalását. A szövetségi államfő szerint meg kell akadályozni a pénügyi rendszer további széthullását, következetesen meg kell valósítani a privatizálást, elsősorban a szolgáltatások terén, feltétlenül változtatni kell a vállalkozói tevékenységgel szembeni viszonyon, sokoldalúan támogatni kell azt. Gorbacsov ezenkívül felszólított egy mélyreható mezőgazdasági reform azonnali beindítására, mivel csak így oldható meg az égető élelmiszer-hiány. Szorgalmazta a külgazdasági együttműködés rendszerének és a külkereskedelemnek az átszervezését és felhívta a figyelmet arra, a lényeges változások ezen a területen elősegítik a szovjet gazdaság átállását a piaci mechanizmusra és bekapcsolódását a nemzetközi gazdasági rendszerbe. Gorbacsov újra hangsúlyozta, hogy a gazdasági válságot csak közös erőfeszítésekkel oldhatják meg, ellenkezőleg, az unió felaprózása katasztrófához vezetne. Ezzel összefüggésben sürgette egy új szövetségi állam létrehozását, amelyben garantálnák a köztársaságok szuverenitását, megőriznék az egységes piacot és hatékonyan működtetnék a szövetségi struktúrákat. Az új szövetségi szerződéssel összefüggésben elmondta, annak tervezetét az államtanács tagjai vitatják meg, majd a köztársasági és a szövetségi parlament elé terjesztik. Gorbacsov közölte, az államtanács felszólította az ukrán parlamentet aktívan kapcsolódjon be a szövetségi szerződés előkészítésébe. A VILÁGSAJTÓBÓL Václav Havel amerikai látogatása elé közölt írást a The New York Times című napilap. John Tagliabue szerint Havel az amerikai vezetőkkel elsősorban arról fog tárgyalni, milyen politikai és gazdasági támogatást nyújthat az Egyesült Államok Közép-Európának. Emellett nyilván arra fog törekedni, hogy valamiféle társult tagságot szerezzen Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország számára az Észak-atlanti Szövetségben. A szerző megemlíti, hogy szerdán a Kongresszusban Havelnak átadnak egy fontos dokumentumot, amely évtizedekig elfelejtve hevert a kongresszus könyvtárában. Ez a dokumentum a pittsburghi megállapodás T. G. Masaryk sajátkezű vázlata. A dokumentummal a modem Csehszlovákia alapítói kötelezték magukat arra, hogy közös államban fognak élni a két nemzet egyenlősége alapján. Az idézett cikk szerint Havel október 28-án Pozsonyba hozza ezt a dokumentumot, mint annak jelképét, hogy a cseh országrészek a szlovákok egyenjogúságát akarják. A szerző szerint ez a két mozzanat jól jellemzi Csehszlovákia jelenlegi bonyolult és nehéz időszakát. Egyik oldalon új külső kapcsolatokat keres, igyekszik csatlakozni Európához, ami azonban feltételezi a nacionalizmus visszaszorítását, a másik oldalon viszont komoly problémákat jelent számára a nemzetiségi feszültség, amely az ország felosztásával fenyeget. Csehszlovákiát mindig is a liberális szellem jellemezte, éppen ezért lett a náci Németország egyik első célpontja - írta John Taglieabue. Az országban a prágai tavasz után is tovább élt a demokratikus tudat. Két évvel a bársonyos forradalom után azonban az országot mindenekelőtt belső veszélyek fenyegették. S bár a csehek és a szlovákok egyöntetűen elutasítják, hogy az országot Jugoszláviához hasonlítsák, a hasonlóság nyilvánvaló - írta az amerikai lap. A TÖRŐK KORMÁNYPÁRT VERESÉGE Az első nemhivatalos eredmények szerint a vasárnapi törökországi parlamenti váalsztásokon egyik párt sem szerezte meg az abszolút többséget. Az elsó helyen, a szavazatok hozzávetőleg 30 százalékával az Igaz Út Pártja végzett, amelyet a veterán politikus, Szulejman Demirel vezet. A második helyet a jelenlegi államfő, Turgut özal konzervatív Hazafias Pártja szerezte meg (kb. 25 százalék), s harmadik lett a Szociáldemokrata Néppárt (kb. 20 százalék). Valószínűnek látszik, hogy Demirelnek koalíciós kormányt kell majd alakítania, egyébként az elsőt a 11 évvel ezelőtti törökországi katonai fordulat óta. DÉL-LIBANON

: EGY JÓ HÍR, MEG EGY ROSSZ Szemtanúkra hivatkozva jelentette tegnap a Reuter hírügynökség, hogy a dél-libanoni úgynevezett biztonsági zónában szabadon engedtek 15-öt abból a 350 arabból, akiket Izrael, illetve az Izrael-barát déllibanoni hadsereg tart fogva. Elengedésük nyilvánvalóan kapcsolatban áll az Irán-barát libanoni Iszlám Szent Huború Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet hétfőre virradó éjszaka közzétett nyilatkozatával, hogy 24 órán belül elengedik egyik amerikai túszukat. A 44 éves Jesse Turnerről van szó, akit 1987. január 24-én raboltak el honfitársával, az 52 éves Alan Steen profeszszorral együtt. A közlemény szerint a szervezetet az késztette erre a lépésre, hogy az ENSZ megállapodott Izraellel, elenged minden arab foglyot. Egy másik libanoni Irán-barát szervezet, a síita Hezbollah bázisait bombázták tegnap reggel izraeli repülőgépek Dél-Libanonban. Izraeli források szerint a gépek elpusztították a szervezet parancsnoki állását és rendben visszatértek támaszpontjukra. A légitámadás megtorlás volt három izraeli katona haláláért. A dél-libanoni biztonsági övezet keleti részében vasárnap reggel robbant egy pokolgép. Később a Hezbollah vállalta a felelősséget a merényletért, azt állítva, hogy így juttatta kifejezésre elutasítását a tervezett közel-keleti békekonferenciával kapcsolatban. A békekonferencia előkészületeivel összefüggésben kezdett tárgyalásokat tegnap Kairóban Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője. Az öbölháború óta ez az elsó találkozója Hoszni Mubarak elnökkel. Kairói források szerint Arafat jelenlegi tárgyalásait semmi esetre sem lehet úgy tekinteni, mint az egyiptomi - palesztin kapcsolatok normalizálásának jelét. Ez a viszony az öbölháború idején romlott meg, amikor a PFSZ Irak oldalára állt. SVÁJC VÁLASZTOTT Előzetes eredmények szerint a vasárnapi svájci parlamenti választásokon sikerült előretörniük a kisebb jobboldali pártoknak, az első helyet azonban - igaz, szavazatveszteségekkel - a liberálisdemokrata párt (FDP) szerezte meg. A második helyen a szociáldemokrata párt (SPS) végzett, amely a vokscsata után kb. négy képviselővel többet küldhet a szövetségi parlamentbe. Veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni a kormánykoalíció további két pártja, a kereszténydemokrata néppárt és Svájc Néppártja. HÍRMAGYARÁZATUNK Svájc tehát választott, Bernben négy évig egy új, némileg megváltozott felállású testület irányítja majd az ország ügyeit. Már a részeredmények ismertetése után teljesen világossá vált, hogy diadalkapu alatt csakis a jobboldali képviselők vonulhatnak be a parlamentbe. Ha győzelemről beszélünk, akkor ők az igazi nyertesek, ők arattak szinte soha nem látott sikert a kormányzó centralistapártiak rovására. Bár az FDP és az SPS megőrizte vezető helyét, s a szavazatveszteségek ellenére a két további kormánypártnak sem kellett, úgymond, a háttérbe vonulnia, mégis erősen megingott a nagykoalíció eddigi stabil pozíciója. Mivel magyarázható e markáns jobbratolódás az egyébként már szinte hagyományosan kiegyensúlyozott politikai színtéren? Természetesen a kormány politikájával, gyakori, s minden döntő fontosságú kérdésben megnyilvánuló tétovázó magatartásával. Az átpártolt, elégedetlen választópolgárok szavazólapjaikkal próbálták megállítani a dagadó menekülthullámot, támogatva a jobboldali vezérpártot (Autopartei), amely a „megtelt a hajó" jelszóval szállt szembe a külföldiek problémájában hasznavehetetlen kabinettel. Tény, hogy egyetlen országnak sem kell szembenéznie akkora menekültáradattal, mint Svájcnak, ahol már amúgy is az összlakosság 16 százaléka külföldi, míg, mondjuk, Németországban ez az arány csupán 6 százalék. Nyilvánvaló, hogy a választásokon közrejátszott a növekvő aggodalom is. A hagyománytisztelő, precíz és óvatos svájciak félve tekintenek a jövőbeni, közös Európába vezető útra, amely ma túlságosan bizonytalannak, kiismerhetetlennek tűnik számukra. A status quo megőrzésére voksoltak azok, akik hátat fordítottak a tizenkettek gazdasági és most formálódó politikai klubja felé kacsintgató kormánypártiaknak. Azért ez utóbbiaknak természetesen maradt annyi erejük, hogy ismét kényelmes koalíciót alakítsanak. Ez nem vitás, most azonban az a kérdés, hogy mire telik erejükből a következő négy évben. Általános az a vélemény, hogy Svájc önerőből nem „mozdul helyéről", s ha mégis, akkor az európai nyomásra történik majd. Ezen pedig a választások sem változtatnak sokat. (urbán) L

esz közel-keleti békekonferencia a hónap végén, az biztos. Az viszont már egyáltalán nem, hogy a spanyol fővárosban az érintettek egy átfogó, békés rendezés elveiben is megegyezésre jutnak, ezek alkalmazásáról pedig már ne is beszéljek. Az kellene, hogy Madrid a KözelKelet számára olyan fogalommá váljék, mint amilyen Európa számára Helsinki, egy új időszámítás kezdetévé, a béke születési helyévé. Van erre remény? Igen, de inkább csak elvben. Nem lehet ezt a több évtizedes regionális válságot úgy megoldani, hogy ne rendezzék megnyugtatóan a palesztinok sorsát. Mégsem lehet egy népet elüldözni ősei földjéről, nem lehet megfosztani jogától az államiságra csak azért, hogy nagyobb állama lehessen egy másik népnek! A palesztinai arabok jogairól ugyanaz az ENSZ-határozat rendelkezik, mint a zsidó nép államra való jogairól, amelyek meg is valósultak. Igaz, hogy az első arab-izraeli háborút a világszervezet döntésével elégedetlen arabok provokálták ki, de nem igaz, hogy ez feljogosította volna a zsidó államot a későbbi területszerző hadjáratokra. Igaz, hogy az arabok azzal fenyegetőztek, a tengerbe szorítják a zsidókat, mint ahogy az is igaz, hogy a zsidók kiszorították a palesztinokat a nekik ítélt területekről, menekülttáborokba, száműzetésbe kényszerítették őket. Igaz, hogy... Sorolhatnám a végtelenségig a vélt és valós sérelmeket, kereshetném az igazság csíráit az egyik vagy a másik fél álláspontjaiban, megpróbálhatnám elemezni, mennyire voltak jogosak vagy jogtalanok az egyik vagy a másik akciói, megtorlásai, kereshetném a magyarázatot arra, miért éppen ezeken a bibliai tájakon él olyan elevenen a szemet szemért-féle „igazságszolÁllamoknak és a Szovjetuniónak sikerül megakadályoznia, hogy a részvevők előálljanak sérelmeik hosszú listájával és az igazságszolgáltatást forszírozzák. Ha hagyják ilyen irányba elfajulni a dolgokat, akkor az egész fórum kudarcra lesz ítélve. Ha azonban arra próbálják keresni a választ, melyek azok a határok, amelyek között a zsidók biztonságban érezhetik magukat, milyen feltételekkel hajlandó Szíria gyökeresen megváltoztatni politikáját szomszédaival szemben - s itt nemcsak Izraelre gondolok, milyen garanciákat tud adni a libanoni vezetés, hogy az ország nem lesz a terrorizmus melegágya, s ha választ találnak arra is, miként kellene Jordániának viszonyulnia elsősorban „saját" palesztinjaihoz - akkor lehetséges az előrelépés. A békekonferenciáig azonban magának Izraelnek sok mindent tisztáznia kell. Legelőször talán a belső erőviszonyokat. Mert hiába jutott el Samir kormányfő annak felismeréséig, hogy a békefórumra szükség van, ha esetleg magán a fórumon már nem vehet részt, mert kormánya addig megbukik. Ilyen esetben pedig az is előfordulhat, hogy Izraelt nem lesznek kinek képviselnie. Akkor mégsem lesz békekonferencia? Vagy csak azért is lesz - de éppen semmi értelme az egésznek? Bár nem mondom, az araboknak sem ártana, ha tisztáznák kapcsolataikat. De most nem csak erről van szó, hanem ennél sokkal többről. Irak agressziója végleg romba döntötte az arab egység illúzióját, a térség minden országát rádöbbentette arra, nemcsak Izraeltől kell tartaniuk, még csak nem is elsősorban tőle. A felemás csatlakozás a szövetségesekhez, egyes arab államok és csoportok kiállása Irak mellett, az öböl-háború utórezgései mind-mind azt bizonyítják, hogy a régi illúziók után a régi előítéleteket is el kell vetni, még akkor is, ha igazán tiszta lappal nem lehet kezdeni. James Baker példátlan erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy rugalmasságra késztesse a térség államait. Ismerjük el, volt ebben a késztetésben bizonyos adag nagyon szükséges kényszer is. Nem, nem erőszak, inkább csak unszolás. A vonakodókat nagyon határozottan rá kellett döbbenteni, mi szolgálja az érdekeiket. Ebben Moszkva is nagyon sokat segített Washingtonnak - és segít még mindig. Merthogy a regionális kérdésekben és különösen a KözelKelet esetében Moszkva és Washington érdekei is egybeesnek. Mindenekelőtt ennek köszönhető, hogy ki lehetett tűzni a nemzetközi békekonferencia időpontját. S ha valami, hát ez fog segíteni az eredmények elérésében is. Mondhatnám, az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyának alakulása lehet a követendő példa Izrael és arab szomszédai számára. A két nagyhatalom új kapcsolatai bizonyítják: az ősellenségek is kibékülhetnek. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN É

lesen bírálja a közép-európai hármakat, vagyis Csehszlovákiát, Lengyelországot és Magyarországot a Lumea román külpolitikai hetilap legutóbbi száma. A cikk szerint a hármak azzal, hogy nyilvánvalóan csatlakozni akarnak a NATO-hoz, gazdasági és geopolitikai előnyökre kívánnak szert tenni a többi kelet-európai állam rovására. A Lumea azt is felrója a hármaknak, hogy bármilyen eszközzel hajlandók részt vállalni a jugoszláv válság megoldásában. Felteszi a kérdést: tudatosította-e Walesa, Havel és Antall, hogy azon javaslatuk, amely szerint békeerőket kell küldeni Jugoszláviába, továbbá az, hogy angazsálják magukat a véres polgárháborúban, végül is bumerángként üthet vissza rájuk. Nyilvánvaló ezért, a hármak mesterségesen fel akarják verni saját árukat a politikai börzén. A

nélkül ért véget vasárnap a Szovjetunióban élő német állampolgárok háromnapos kongresszusa, hogy dűlőre jutottak volna a németek volgai köztársasága felújításának a módjában. Ez volt ugyanis a vita központi témája. Végül is határozatot fogadtak el, amelyben kérik az Oroszországi Föderáció vezetésétől, hogy még az új orosz alkotmány elfogadása előtt állítsák helyre autonóm köztársaságukat. Ez, mint ismeretes, 1924-től 1941-ig létezett, Sztálin törölte el, s a németeket tömegesen deportálták. Jelenleg Kazahsztánban él a legnagyobb német ajkú közösség. Bon közölte: kész lenne anyagilag is támogatni a megújított autonóm köztársaságot, talán elsősorban azért, hogy korlátozza a Németországba települni kívánók számát. B

orisz Pankin szovjet külügyminisztert pénteken fogadja az Elyséepalotában Francois Mitterrand francia államfő. A hírt tegnap jelentették be Párizsban. Pankin, aki tegnap még Egyiptomban tárgyalt, szerdán érkezik Párizsba, ahol részt vesz a kambodzsai békekonferencián. P

etr Pithart cseh kormányfő Londonba érkezett, ahol részt vesz a Nemzetközi Kapcsolatok Királyi Intézete által szervezett konferencián az új Európáról. Pithart a tanácskozáson előadást is tartott. A cseh kormányfő tegnap David Hunttal, a Wales ügyeivel foglalkozó miniszterrel tárgyalt, majd pedig a csehszlovák nagykövetség épületében a brit-csehszlovák jogi társaság tagjaival beszélgetett. K

ét héttel a sikeres gyomorműtét után hazaengedték a kórházból Willy Brandtot, a német SPD tiszteletbeli elnökét. A politikus bonni irodája közölte, Brandt egészségi állapota jó, s remélhető, hogy néhány héten belül ismét normálisan végezheti munkáját. M ~ fejezi be tíznapos brazíliai látoIvICI gatását II. János Pál pápa. A Szentatya vasárnap Salvador keletbrazíliai kikötővárosban tartott misét a szabad ég alatt, mintegy százezer hívő előtt. Ebből az alkalomból szólt a Madridban tervezett közel-keleti békekonferenciáról, s kifejezte azt a reményét, hogy ott mindenkinek, és főleg a gyengéknek a legitim jogait fogják védelmezni. S

úlyos földrengés rázta meg vasárnap Észak-Indiát, s azonnal megkezdődtek a mentési munkálatok, amelyekbe a központi kormány kérésére a szárazföldi katonaság, a légierő és a határrendőrség is bekapcsolódott. A jelentések szerint több mint 500 ember vesztette életét, s a sebesültek száma pedig ezrekre tehető. A katasztrófa sújtotta térségbe orvoscsoportokat, élelmiszert, takarókat stb. küldtek, de a földcsuszamlások, az árvizek miatt gondokat okoz a mentés megszervezése. A károk felmérésére Uttarpradesba utazott egy öttagú kormánybizottság, s ma várják ide Narasimha Rao kormányfőt is. N

agy tűzvész pusztít Észak-Kaliforniában, az Oakland környéki erdőségekben. Legkevesebb 10 ember vesztette életét, s a hírek szerint 5000 ember kényszerült lakóhelyének elhagyására. A szárazság és az erős szél miatt a tűz nagyon gyorsan terjedt. Pete Wilson kaliforniai kormányzó katasztrofálisnak nevezte a helyzetet, s bejelentette, hogy G. Bush elnöktől szövetségi segélyt kér. H

ararei Nyilatkozat a címe annak a dokumentumnak, amelyet vasárnap hagytak jóvá Zimbabweban, a brit Nemzetközösségek 28. konferenciáján. Megyfigyelők szerint a Nemzetközösség 50 tagállamának új politikája fogalmazódott meg ebben a nyilatkozatban. Az aláírók kötelezettséget vállaltak az emberi jogok tiszteletben tartására, fajra, bőrszínre, vallásra és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. MADRID gáltatási" módszer. Utalhatnék elismert személyiségekre egyik vagy másik oldalról, de kívülállókra is, akik már számtalanszor „kielemezték" ezt a gordiuszi csomót, csak éppen arra nem tudtak választ adni, hogyan kellene kibogozni. Marad hát a kard, egy merész vágás, ami Madrid lehet. Madridban akkor születhet eredmény, ha a békekonferencia két társelnökének, az Egyesült