Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-21 / 247. szám, hétfő

1991. OKTÓBER 21. . ÚJ SZÓ, MOZAIK ÉVFORDULÓ „HÍRHEDETT ZENÉSZE A VILÁGNAK..." Száznyolcvan éve, 1811. október 22­én Doborjánban - a mai Burgenlandban - született Liszt Ferenc. Életének legna­gyobb részét külföldön töltötte, de mindig kitartóan magyarnak vallotta magát, ő az első olyan zeneszerző, aki zsenialitásával túlnőtt szűkebb hazája keretein, ám soha­sem szakadt el a magyar zenekultúrától. Liszt Magyar rapszódiái éppúgy minták lettek magyar földön, mint Chopin mazur­kái és polonézei a lengyeleknél. Ám hiba lenne, ha Liszt magyar gyökereiről szólva nem említenénk azt a döntő hatást, ame­lyet a zeneköltóre a francia élet és kultúra gyakorolt, s ugyanúgy véthetnénk az igazság ellen, ha nem mutatnánk rá a né­met klasszikus zene és újromantika sors­döntő befolyására. Liszt életrajzából nem maradhat ki Weimar és többévtizedes harca a wagneri zenedrámáért. Liszt sokoldalúsága kápráztató, csak­nem annyiféle arculatot mutat a zenéje, ahány művet alkotott. Emellett zongorajá­tékának virtuozitásával bámulatba ejtette csaknem valamennyi európai nagyváros közönségét. Liszt Ferenc Pozsonyból indult el gaz­dag pályáján és egész élete során szoros szálak fűzték e nagy zenei múltú város­hoz. Kilencéves, amikor 1820. november 26-diki pozsonyi hangversenyén olyan si­kert arat, hogy öt lelkes főrangú úr évi 600 forint ösztöndíjat szavaz meg a kisfiú továbbképzésére. Apja jövedelméből nem tanulhatott volna, nem gondolhattak volna olyan hivatott zongoratanárra, mint amilyen Bécsben a Beethoven-tanítvány, Carl Czerny volt. Világjáró művészként - bármilyen zsú­folt volt is a programja - mindig szakított egy kis időt, hogy felkeresse pozsonyi tisztelőit és barátait, mindenekelőtt Batka János városi főlevéltárost és családját. Többször is hangversenyezett Pozsony­ban a Hummel-szobor költségeinek támo­gatására. Egyik látogatása alkalmával, 1839 decemberében, a pozsonyi diéta megszakította ülését; a Duna-híd majd­nem leszakadt a várakozó és ünneplő tömegek alatt... Nevéhez fűződik az „újnémet iskola'v ként ismert zeneszerzési irány, életre hív­ta a szimfonikus költemény műfaját, egyik korai képviselője volt a nemzeti jellegű kompozíciós törekvéseknek. Művészi el­vei, eszményei ma is változatlanul érvé­nyesek. DELMÁR GÁBOR TÖBBRE SZÁMÍTOTTAK (Munkatársunktól) - Az első három hét tapasztalata szerint Közép-Szlovákia déli járásaiban gyér érdeklődés mutatkozik a vagyonjegyes privatizáció iránt. A Rimaszombati járásba 34 ezer 200 vagyonjegy-füzetet küldtek és október 1 -jén 44 postán kezdték meg árusításukat. Egyelőre nem nagy az érdeklődés, ez idáig egyetlen postáról sem érkezett utó­rendelés a központi rimaszombati postá­ra. Itt is - amelynek egyébként a legna­gyobb a vonzáskörzete - csak 221 va­gyonjegy-könyvecske kelt el az első hé­ten. A járásban négy regisztrációs helyen várják majd november 1-jétől a privatizá­lás e formájában részt venni kívánókat. Egyelőre úgy néz ki, nem lesz sok munká­juk, mert 3 hét alatt alig 150 vagyonjegy­bélyeg kelt el. A postafőnökök tapasztala­ta szerint sokan a befektetési helyek, vagyis a részvénytársaságok listájának nem ismerete miatt haboznak és még várnak a bélyegek vásárlásával. A Losonci járásban sem tolonganak... Itt 33 postán 32 ezer vagyonjegy-bélyeg­gel várják a komoly érdeklődőket. A 28 ezer lakosú járási székhely főpostáján viszont eddig csak 50-en vásárolták meg az ezer koronás bélyeget. A járásban négy regisztrációs helyet nyitottak: kettőt a járási székhelyen és egy-egyet Füleken illetve Poltáron. Losoncon fióküzemet nyi­tott a besztercebányai Számítástechnikai Vállalat, mely egyébként a vagyonjegyes privatizációval kapcsolatos összes infor­mációtárolást és nyilvántartást végzi. (polgári) ZALABAI ZSIGMOND: A MAGYAR GLÓBUSZ MAGYAR ATLASZA* (SZÉCHENYI ISTVÁNRÓL, BICENTENÁRIUMÁN) Tisztelt Jelenlevők, Hölgyeim és Uraim! A férfiú, akire ma, születésének kétszá­zadik évfordulóján, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ emlékkiállításán tisz­telgón emlékezünk, csodálattal vegyes bámulattal adózva szellemi nagysága, gi­gászelme-volta előtt, a családi kereszt­ségben a Széchenyi István nevet kapta Nevezték persze, éppen tehetségének rendkívüli sokoldalúsága folytán, ezenkí­vül még sokféleképpen. Nevezték többek között „Isten követé"-nek (erre utal Arany János Széchenyi emlékezete című versé­nek ez a sora: „Az első rémület kétségbe­vonta: /Van-é még a magyarnak iste­ne. "/; nevezték tehát „Isten követé"-nek, bibliai súlyú nemzetostorozó átkok kimon­dójának, aki ugyanakkor a kiválasztottak, az elhivatottak hitével és önpusztító meg­szállottságával szenteli, áldozza föl ön­magát a haza, a nemzet és haladás eszméinek oltárán, híressé vált jövendö­lését beteljesítendő: ..Sokan azt gondol­ják. Magyarország volt: én azt szeretem hinni: lesz." Kiérdemelte továbbá e nagy­formátumú egyéniség, méghozzá életé­ben, ráadásul: a politikailag másként gon­dolkodó Kossuth Lajostól, a közismert epiteton ornast, a „legnagyobb magyar" fölemelő-nyomasztó címet is. Szokás e Széchenyihez kötődő jelzőt egyik nagy tettével, az Akadémia megalapítására föl­ajánlott hatvanezer aranyforinttal össze­függésbe hozni. Én úgy látom: másról és többről van szó. A dolog lényege - Szé­chenyi magyarsága, illetőleg e magyar­ságélmény és -tudat Jegnagyobbsága" - mélyebben rejlik. Széchenyi alkatilag, nemzetkarakterológiai szempontból ne­vezendő és értelmezendő a legnagyobb magyarnak. Hogy miért? Mélyen romanti­kus alkatára jellemző, hogy éppen a ma­gyar romantika világkora vajúdta világra őt -; s mint romantikus személyiség meg­élte - mit megélte?, mélységesen meg­szenvedte, Döblingig bezárólag - a ro­mantika, tehát a magyar nemzetjellem végleteit, ellentmondásait, mennyeit és pokolbugyrait. Széchenyi byroni fájda­lommal bolyongott és borongott a poros, a sáros magyar ugar, az ó szavával: a Nagy Magyar Parlag sárfészek-világá­ban, az Európa szívében mind társadal­mi, mind politikai, mind gazdasági, mind művelődési szempontból ázsiai sötétség­be borult tájon: ugyanakkor, dacára világ­fájdalmas meneküléspróbáinak, mégis ő az, aki a nemzetünkre jellemző kreatív képességeket és koncepcióteremtő adottságot mozgósítva, magyarosan da­cos mégis-morállal, az első magyar Mu­száj-Herkulesként feszül neki e mozdít­hatatlannak látszó magyar világnak, hogy sarkaiból kivesse, s tengelye körül - fo­rogjon, mint Isten teremtményei, a boly­gók! - megforgassa azt. Feladatember volt - mondhatnánk tömören. Intézmény­ember volt: akadémiák, egyetemi tanszé­kek, kutatóintézetek szürkeállományát, tehetségét és szervezőkészségét hordoz­za az agyában, száz és ezer alkotónak való hitet, lelkesedést, kitartást a szivé­ben. Hogy nagyságát az egyetemes em­beri értékrend kategóriáiban helyezzem el, mondhatnán azt is: ó, Széchenyi volt a magyar Prométheusz; ő Széchenyi a magyar mitológia mondabeli Atlasza, aki egy szál magában tartja vállain a zu­hanásba ájuló magyar Glóbuszt. Nem olyan nagy ügy ez, kérem - mondaná talán, ha szavaimat hallaná. E képesség­hez, hogy szavait idézzem, csupán ..egy kell a kettő közül: vagy velő, vagy váll". Gróf Széchenyi Istvánban, az Atlasz­emberben, megvolt a velő is, a váll is. S megvolt benne ezekhez az adottságok­hoz, persze, a roppant tudás is. öt nyelvet beszélt. Úgy járta be Ausztriát, Franciaor­szágot, Angliát, Olaszországot, Görögor­szágot, hogy a művelt, és gazdaságilag fejlett, a polgári erény eszméivel átitatott európaiság ideálját hozta magával haza, természetesen honosítási céllal. Ha az európai . eszmék domesztikálása előtt akadályokat látott, nem ismert irgalmat, nem ismert könyörületet. A legnagyobb magyar egyúttal: a legkritikusabb és leg­önkritikusabb magyar. „Széchenyit- írja Németh László - mint faji hibáink ostorát szokás suhogtatni". „Isten követe", lám, ha úgy tetszik, Isten ostora is volt; suho­gott-durrogott csikóskarikása a tett-haza­fiságot helyettesítő száj-hazafiság, a tett­magyart helyettesítő száj-magyarság, a morbus hungaricusként értékelhető ma­gyar mélakór, a nemzeti apátia, a tehetet­lenség, a közöny, a tohonyaság, a dago­nyázás, a kishitűség, a depresszió, a szalmaláng-lelkület ezernyi meg ezernyi - sajnos, különösen nálunk ma is érvényes - megnyilvánulása láttán: „Meg kell undorodnom a véremtől" - írta Nap­lójába; undorát azonban mindig legyőzte benne a honfiú szeretet, s lett számára a nemzete - akárcsak később Ady Endre számára - „utálatos, szerelmes náció". E szeretet révén vált e gróf napszámosá­vá a nemzetének; s személyes példaadás folytán bízvást kiérdemli, a legnagyobb magyar címe mellett, a nációját türelmes szeretettel gyógyítgató legnagyobb ma­gyar gyógypedagógus, vagy a legna­gyobb magyar pszichológus címet is. Mi mindent vállalt magára a nemzetépítés során, bemutatja ez a gyönyörű kiállítás. Ehelyett hadd hivatkozzak inkább arra, hogy Széchenyi István menedzsere lett a nemzetének; lett egyszemélyes ötlet­börze, lett a nemzeti fölemelkedéshez vezető up-to-date know-howw megteste­sítője. E legnagyobb magyar, merthogy mindig európai mércével mérte önmagát is, nemzetét is, egyúttal a legeurópaibb magyar. Napjainkban, itt, Közép-Európá­ban, különös súllyal esik latba eszme­rendszerének ez a vonása. Mint ahogy különösen időszerű és tanulságos - s ezt itt és most, Szlovákiában, kisebbségi ma­gyarként, élve a magyar Kulturális Köz­pont által nyújtott lehetőséggel, - külön is meghangsúlyoznám - a Széchenyi-élet­műnek az a jellegzetessége is, melynek alapján a legnagyobb magyart nevezhet­jük akár a legnagyobb magyar közép­európernek, a legnagyobb magyar mittel­európainak is. Eltűnődhetünk. Hölgyeim és Uraim, mennyi, de mennyi feszültség­től, sovén indulattól, vad nacionalizmus­tól, nemzeti neuraszténiától és kisebbségi fájdalomtól szabadulhattak volna meg Közép-Európa kis népei, ha az 1948-as forradalom előtti egy évtizedben a nem­zetiségi politikában is a reformer és mé­lyen humanista Széchenyi javaslatai kon­cepciói érvényesülhettek volna a gyakor­latban. Széchenyi visszautasította a ma­gyar rendi nacionalizmust; magyarán: a magyarosítást. Elfogadta és elfo­gadtatni próbálta a többnyelvű, többnem­zetiségű és többkultúrájú ország eszmé­jét: a Szózat Magyarország nemzetisége­ihez című röpiratában arra szólította fel az ország nemzeteit, hogy nyújtsanak egy­másnak barátságos kezet, s hogy „Tartsa meg anyanyelvét híven mindenki! Az ott­honitól ne pártoljon el soha! (...) S legyen végre - elsőtől utolsóig - kiki védője, gyámola a maga nemzetének (...) Ma­radjatok tehát Ti. honunknak nem-magyar lakosai, származástokhoz és nyelvetek­hez hivek (...) Beszéljetek magatok közt amiképp és ahogyan tudtok. Ne bajlódja­tok idegen nyelvvel (...) Közös hasznunk­ra kutassátok fel saját eredetiségteknek minden titkát". Hölgyeim és Uraim! 1860. április 8-án, húsvétkor, a feltámadás ünnepén, Döb­lingben szétroncsolt koponyával találtak rá történelmünknek erre az óriására. Pisztolya akkorát dördült, hogy egy or­szág rezzent-merevedett belé. „Egy szó nyilai ott a hazán keresztül / Egy röpke szóban annyi fájdalom" - fogalmazta versbe Arany János a kortársak döbbene­téf. A gyászban - a hat hétig tartó gyász­ban - egy ország osztozott De osztozott a nemzet, amely ettől fogva örökké a ma­gáénak tudja és vallja nagy fiát, a máig érő vigaszban is: "Elhangzott a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ Széchenyi Emlékkiállításának megnyitóján. 1991. október 19-én MÁSOK ÍRTÁK A TETTEN ERT POLGÁRMESTER A koccintás elmaradt a magyar-szlovák határon. Pácin és Veľký Kamenec (Nagykövesd) polgármesterei egymástól legalább ötven méterre ültek asztalhoz, köztük a sorompók és a drótakadály. A tervek szerint a két község vezetője a határfolyón átívelő híd közepén költötte volna el ebédjét. De a bürokrácia ismét közbeszólt. Az önkor­mányzati válasz­tások egyik szen­zációját a bodrog­közi kisközség, Pácin új polgár­mestere szolgál­tatta. Barati Attila szemtelenül fiata­lon, huszonnégy évesen nyerte meg a szavazást, méghozzá óriási fölénnyel. Hivatal­ba lépése után szinte azonnal be­látta, hogy az or­szágnak ebben a gazdaságilag el­maradt szegleté­ben egyetlen út kínálkozik a kitö­résre: Szlovákia felé. Egyik első út­ja a határ túlolda­lára , az alig más­fél kilométerre fekvő, magyarlak­ta Nagykövesdre vezetett. Ottani kollégájával, Ja­kus Péterrel dol­gozták ki a két te­lepülés közti ha­tárátkelő első ter­veit ... Azóta látszólag minden készen áll a nyitásra, már csak a magyar ol­dalról hiányzik a vámépület. A határátkelőhely átadása mégis bi­zonytalan. Pácin ugyanis nem tudja fizetni a hivatásos határőrök, vám­tisztek bérét, s bár az ígéretek sze­rint jövő tavasszal megnyílik az átke­lő, a pácini polgármester mégsem hisz az ígéreteknek. Fél, mert az áskálódás már megkezdődött. Mun­kál a régi jó magyar szokás: az irigység. Szeptemberben furcsa demonst­rációba kezdett a szlovák és a ma­gyar polgármester. Egyik nagykö­vesdi látogatása után Barati Attila nem a hetven kilométeres kerülőú­ton, a sátoraljaújhelyi határállomá­son, hanem a zöldhatáron tért haza. A csehszlovák határőrök „tetten ér­ték", jelenleg is szabálysértési eljá­rás folyik ellene. Az incidens után jött a hétfői közös ebéd ötlete. Ha a páneurópai piknik résztvevői zavartalanul sétálgathattak a ma­gyar-osztrák határon, gondolták, ők is megebédelhetnek a két országot összekötő hídon. S mekkorát téved­tek! Az illetékes határőr-parancs­Polgármester a (határ) vártán nokság kategorikusan elutasította a kérést. Nesze neked, egységes Európa! Úgy látszik, már a határok sem bízhatnak az egyenlőségben, így maradt mindenki a saját oldalán, szigorúan a sorompó mögött. Nem is beszélgethettek, mert az „átszó­lás" is szabálysértés. Az ebédet autó vitte Sátoraljaújhely felé a nagykövesdi vezetőnek. Jakus Pé­ter látta, amint elindul a gépkocsi, aztán jó egy óra múlva el is kezdhet­te a falatozást. A koccintáshoz azon­ban hetven kilométert kellett autóz­nia, s csak a pácini Mágóchi-kastély­ban találkozhatott kollégájával... S itt jött az igazi meglepetés. A Habsburg Ottó pácini látogatásá­ról készült videofilmen láthattuk, amint a vendég átsétál a határon, sőt még a katonák is biztatják. Elle­ne azonban nem indult eljárás, bár az is igaz, hogy ő igazi Európa­polgár. Kár, hogy ezt a furcsa ebé­det nem láthatta... BERECZKY ATTILA Kurír, Budapest Á SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 7078/91 Horváth László 1916. IV. 19. Füss, (Holubovka) 7889/91 Horčin Gustáv, 1919. VIII. 24., meghalt, Ostrava (Szambor) 7888/91 Bačkôr Karol, 1899. VIII. 1., (Harkov) 7887/91 Hegedűs Mihály, 1926. I. 11., Nagyabony (Kirovgrad) 7886/91 Halász István, 1914. I. 18., Melléte (Szaratov) 7558/91 Hubinský Jozef, 1922. III. 2., Urmince (Szovjetunió) 7555/91 Hornyák László, 1919. Čičarovce, (Szovjetunió) 7553/91 Hodossy Ferdinánd, Hodos (Krasznodar) 7552/91 Horváth Pál, 1926. V. 26., meghalt, Somorja (Nyikolajevka) 7549/91 Horváth István, 1909. VIII. 5. Ozsgyán (Szovjetunió) 7548/91 Horváth Gyula, Kassa, (Szovjetunió) 7547/91 Horváth Imre, 1918. V. 1„ Alistál, (Krematovszk) 7545/91 Csiba Lajos, 1904. XII. 5., meghalt, Nagyszarva (Moszkva) 7544/91 Herman Izidor, 1920. XII. 20., meghalt, Páld (Szevasztopol) 7543/91 Hegedűs László, 1904. X. 14., meghalt, Losonc (Szovjetunió) 7542/91 Hrachovina Eugen, 1903. VII. 31., meghalt, Ipolyság (Dombasz) 7541/91 Házi Ferenc, 1922. VII. 1., Gellér (Kijev) 136/91 Javorka István, 1920. X. 2., meghalt, Für (Magadanszk) 138/91 Janičák Vendelín, 1920. IV. 29., Bobrov (Szambor) 222/91 Jesenský Štefan, 1928. I. 1., Kassa (Marinszk) 327/91 Jabloniczký Ján dr. 1894. IX. 21., meghalt, Pozsony (Moszkva) 580/91 Jávorka István, 1922. VII. 9., Kürt, (Dombasz) 610/91 Jankovičová Lenka, 1925. IV. 9., Rimaszombat, (Dombasz) 612/91 Jankovics Gyula, 1921. IX. 1. Dulice, (Dombasz) 614/91 Juhász Viktor, 1922. Királyhelmec, (Szovjetunió) (Folytatjuk) Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul. Mely fennmarad s nóttön nő tiszta fénye amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik. Gróf Széchenyi István mára: éltető eszmévé finomult. Egy szerencsésen, s hál Istennek re­ánk köszöntő új közép-európai reformkor gyermekei, óhajtsunk, reméljünk, higy­gyünk. Reform-emberkék, mi, imádkoz­zunk a retorm-óriáshoz; imádkozzunk gróf Széchenyi Istvánhoz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents