Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám, szerda

1991. OKTÓBER 16. .(USZÓi HAZAI KÖRKÉP BACSÓ PÉTER KASSÁN (Munkatársunktól) - Kassán az idén megalakították az Amicus 5 Szövetséget, mely tevékenységé­vel mindenekelőtt a Pentagonale ál­lamai kulturális és tudományos munkájának egymáshoz közelítését, egymás jobb megismerését, nem utolsósorban az együttműködést kí­vánja elősegíteni. A szövetség első rendezvényét e hét második felében tartja. A kassai születésű magyarorszá­gi filmrendező, Bacsó Péter holnap a Jakab-palotában újságírókkal ta­lálkozik, s itt fogadja öt Kassa óváro­sának polgármestere is. A rendező legújabb filmjét, Sztálin menyasszo­nya címen október 17-én 20 órai kezdettel a Tatra moziban vetítik le. A rendező pénteken a Thália Szín­házban a Kassai Magyar Ipari Szak­középiskola és a Gimnázium tanuló­ival találkozik. Szombaton a Löffler Galériát tekinti meg. (-szák) TNT-IRODA BÉCSBEN (Munkatársunktól) - Közép-európai irodát nyitott hétfőn az osztrák fővárosban a világ egyik elismert kombinált fuvaro­zással foglalkozó vállalata, a TNT. Ebből az alkalomból az 5,5 milliárd dolláros évi bevételt elkönyvelő, ausztráliai központú nemzetközi társaság európai képviselete­inek vezetői a schwechati világkereske­delmi központban ismertették közép-eu­rópai piachódítási elképzeléseiket. Legtöbb szó a dinamikusan fejlődő logisztikai üzletág (az árutermelés gyár­táshoz közvetlenül nem kötődő mozzana­tainak irányítását és menedzselését öleli fel) térhódításáról esett. Ebből származó évi bevételnövekedésük meghaladja az 50 százalékot. Szolgáltatásaikra ma is olyan ismert cégek tartanak igényt, mint a Volkswagen Audi, a Ford vagy a Por­sche. Most megnyíló bécsi irodájuk közép­és kelet-európai terjeszkedésük központ­jává válik. Innen próbálják korszerű diszt­ribúciós rendszereikkel meghódítani főleg az osztrák, a magyar és a csehszlovák piacot. Budapest után rövidesen Prágá­ban is állandó képviseletet nyitnak. (j. mészáros) ANATOLIJ SZOBCSAK PRÁGÁBAN (Munkatársunktól) - Anatolij Szob­csak szentpétervári polgármester, aki hétfőn kétnapos látogatásra érkezett Prá­gába, tegnap sajtótájékoztatót tartott. Egyebek közt reagált azokra a feltevések­re, hogy jelöltetni kívánja magát a szövet­ségi elnöki tisztségbe. Véleménye szerint ezek korai találgatások. Leszögezte, leg­először alá kell Írni az új szövetségi szer­ződést, el kell fogadni az új alkotmányt, ki kell írni a választásokat, majd meg kell határozni az elnöki hatáskörök terje­delmét Anatolij Szobcsak a csehszlovák par­lament által jóváhagyott feddhetetlenségi törvénnyel kapcsolatban megjegyezte: ha ilyen törvényt fogadnánk el mi is, az Oroszországban polgárháborút idézne elő. (sm) A HIBA HELYBEN VAN Szeptember végén panasszal fordult szerkesztőségünkhöz Uhrin Imrich, ve­rebélyi olvasónk. Panaszának lényege, hogy a Vasárnap sokszor nagy késéssel, kedden vagy szerdán kerül hozzá, így a kínálat nagyon fontos része, a televízió­műsor használhatatlan számára. A panasz kézbesítése után felhívtuk a verebélyi és a nyitrai postát. A verebélyi postán a Postai Hírlapterjesztő Vállalat nyitrai központjára hárították a felelőssé­get, mondván: ők intézik a sajtó rendelé­seit és kézbesítését. A nyitrai hivatalban megtudtuk, hogy az elmúlt hetekben a Vasárnap időben érkezett a verebélyi postára, a posta nem fordult reklamáció­val a hírlapterjesztő vállalathoz, igy a hiba helyben, az újság kézbesítőjénél kere­sendő. Kérjük tisztelt Olvasónkat, fordul­jon a postai kézbesítőhöz, és amennyiben a helyzet nem változik, keresse fel újra szerkesztőségünket. Reméljük, magazi­nunk hü olvasója marad a jövőben is. L. A. LESZ PARKANYBAN KORHÁZ? (Folytatás az 1. oldalról) amelynek értelmében kb. 180 milliós be­ruházással elindulhatott volna a kórház építése Mai árakon ez nagyjából 400 milliót jelent. Az eredeti elképzelek szerint 224 ágyas, négyosztályos kórház épült volna. A feltételek megváltozása után a Zdravoprojekt az Érsekújvári Járási Re­gionális Egészségügyi Programjának ke­retében 4 variáns költségvetését dolgozta ki. A két 124 ágyas és a két 224 ágyas tervezetből egy-egy teljes gazdasági ud­varral, egy-égy pedig részlegessel szá­molt. Több informatív jellegű tárgyalás után a 124 ágyas, négyosztályos, gyer­mekosztály nélkül, teljes gazdasági ud­varral rendelkező kórház építése a legva­lószínűbb. • Miért éppen a gyermekosztály maradt ki? -Alapfokú kórházi ellátást biztosíta­nánk, így tehát nemcsak a gyermekosz­tály marad ki, hanem pl. a nőgyógyászat is. Mi is rákérdeztünk erre, végül is az érveket elfogadhatóknak tartottuk. Amikor az informatív tárgyalásokon szóba került a gyermekek kórházi ellátása, a követke­ző választ kaptam: a fejlett, egészségügyi ellátással rendelkező országokban tuda­tosan, amíg csak lehet, a gyermekeket otthon a szülők gondozzák. Kórházba csak akkor kerülnek, amikor ez fölöttébb szükséges. Egy olyan kis városban, mint a miénk is, elfogadható, hogy a speciális ellátás egy jól felszerelt általános járási kórház vállalja. Az egyesült államokbeli a statisztikák szerint pl. a 400 kórházi ágynál kisebb kapacitású egészségügyi intézményekben nincs gyermekosztály. • Az érvelés a nőgyógyászat eseté­ben is hasonló? - Majdnem. A komplikációmentes, úgymond ,,sima" szüléseket most is Pár­kányban vezetik le. • Egy 124 ágyas kórházba jól kép­zett orvosok, egészségügyi dolgozók kellenek. Képes ezt Párkány vállalni? - Hogyne! Ha lesz kórház, lesz orvos is. Nem egy párkányi vagy környékbeli orvos és nővér dolgozik Érsekújváron, vagy Zselizen, többen mondták, hazajön­nének, ha lenne hova. S az innen szár­mazó orvostanhallgatók is inkább itthon dolgoznának, mint egy idegen városban, ahol meg kell teremteniük otthonukat, vagy ahová utazni kell. Beszélgetésünket a területrendezési gondokkal kezdtük és közben kiderült, hogy a járáscentrikus gondolkodás olyan helyen is ,.hatott", ahol a legkevésbé vártuk volna, ötven-nyolcvan kilométert utazni betegen, munkanélküliként, dolgo­zó, de közben ügyes-bajos dolgait intéző emberként nem leányálom. Az új területi elrendezés elképzelései az illetékesek asztalára kerültek - más helyen már fog­lalkoztunk velük. Bárhogy is döntenek majd a honatyák, egy dolog biztosnak látszik: lesz Párkányban kórház! Vég­re LOVÁSZ ATTILA MÁSOK ÍRTÁK A CÉL NEM SZENTESÍT... Régi nemzeti szokás a társadalmi ki­közösítés. Ezen az úton jutottak vagyon­hoz és karrierhez az új emberek, akiket aztán utóiért végzetük. Napjaink azonban különlegesek. Le kell küzdenünk az antidemokratikus vi­szonyok ötven évét. Az eredmény csak akkor mutatkozik meg, ha felnő az új nemzedék, amelyet már nem befolyásol­tak a totalitárius szokások. Ezt nem segít­jük elő, ha megváltoztatjuk az ellenséget, a gondolkodásmódunkat pedig nem. A feddhetetlenségi törvény nem gyilkol és nem küld senkit börtönbe. Szerintem sem maradhatnak fontos tisztségekben azok az emberek, akik feljelentették tár­saikat, halálukat okozták vagy börtönbe juttatták, megfosztották vagyonuktól, állá­suktól őket, vagy pedig egész családokat üldöztek. Nem védelmezem a népi milícia egyenruháját viselő gumibotosokat. Isme­rek azonban olyan milicistákat is, akik fegyverrel a kezükben védték Vysočanyt a megszálló hadsereggel szemben. És mi legyen abban az esetben, ha nem tölthet be tisztséget az az ember aki tudta, amennyiben nem írja alá a moszkvai jegyzökönyvet, meghalhat és ennek elle­nére sem írta alá. Sokan hamis ideológiát hirdettek. A gazdasági válság, München és a náci megszállás után olyan sokan voltak, hogy a CSKP megszerezte a szavazatok 40 százalékát. Gyermekkoromból jól emlék­szem arra, hogy a pártok hogyan verse­nyeztek, hogy a Szovjetunióval való ba­rátság nem a kommunisták monopóliuma. Egész nemzedékek nőttek fel ebben és csak fokozatosan, az ismereteket gyara­pítva sikerült szakítaniuk a téveszmékkel. Mindenki számára elérkezett az a pillanat, amikor döntenie kellett, becstelen ember lesz-e vagy becsületes. Százezrek be­csületesen döntöttek és a háború utáni évek CSISZ-tagjai közül sokan megélhe­tésüket veszélyeztetve harcoltak az a rendszer ellen, amelynek kialakításá­ban segédkeztek. Ha valaki eleve felis­merte volna a tényeket, csak gratulálhat­nánk neki. Senkinek sem akarom a szemére vet­ni, hogy a Nemzeti Front jelöltjeire szava­zott. Csupán azt akarom mondani, senki sem lehet olyan igazságos, hogy rámutat­hasson ki az, aki jobban alávetette magát a rendszernek, mint ő. Amikor 1989 novemberében megdön­töttük a már rothadó rendszert, a tereken hangosan zengett: nem vagyunk olyanok, mint ők. Ez azt jelentette, kötelezettséget vállalnak azért, hogy demokratikus társa­dalmat teremtsenek, amelyben örömmel élnek az emberek, minden félelem nélkül. Az önmaguktól való félelem nélkül is. Senkit sem mentünk fel e félelem alól, ha visszautasítjuk az ártatlanság vélelmét, bevezetjük a kollektív bűnösség elvét, nem ismerjük el a védekezés jogát és megalázunk sok tisztességes embert, aki hajdanán tévedett, de végül eljutott az igazsághoz. Václav Havel Nyári tűnődések című művében ezt írja: ,,Tudom... hogyan le­het biztosan kudarcot vallani: olyan esz­közöket kell választani, amelyek ellent mondanak a céloknak. Ez az út vezet a leginkább az elérendő célok felszámo­lásához. Vagyis: a tisztességet, bölcses­séget. felelősséget, őszinteséget, kultu­ráltságot és toleranciát egyetlen módon lehet érvényesíteni, ha legalább egy kis reményt akarunk arra. hogy sikert érjünk el: tisztességesen, bölcsen, felelősségtel­jesen, őszintén, kulturáltan és tole­ránsán jiŔj DIENSTBIER Lidové noviny BE KELL FEJEZNI AZ ÁLLAMJOGI ELRENDEZÉS KÖRÜLI VITÁT A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJÁNAK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA (Munkatársunktól) - A Demokratikus Baloldal Pártja tegnapi sajtóértekezletén Peter We/ss elnökön kívül jelen volt Zse­lenak József, az SZNT képviselője és Peter Juza a párt központi bizottságá­nak tagja. Peter Weiss megállapította: a lakos­ság nagy részének egyre rosszabbra for­dulnak az életkörülményei, a politikai fej­lemények viszont szinte tőlük függetlenül alakulnak. A bányászok sztrájkja jelezte: az emberek egyre érzékenyebben reagál­nak a létbiztonságukat megingató dönté­sekre. Véleménye szerint a politikusok legfontosabb feladata, hogy befejezzék az államjogi elrendezés körüli vitát és végre a lakosság gondjaira keressenek megoldásokat. A feddhetetlenségi tör­vénnyel kapcsolatban megjegyezte: he­lyességét egyes nyugati államokban is megkérdőjelezik. Félő, hogy a törvény a demokrácia és az emberi jogok megsér­tésének előfutárává válik, és hogy „az ezer koronás besúgói lehetőség" miatt annyi rosszat hoz, hogy nem csupán az öt évi tisztségektől való eltiltást jelenti majd. S hogy a DBP-nak milyen a receptje társadalmunk megtisztítására? A válasz egyértelmű volt: a spanyol tapasztalatok szerint kellett volna eljárni. Václav Havel kijelentésével, mely szerint egyeseknek önként kellett volna távozniuk tisztségük­ből, Peter Weiss nem ért egyet. Peter Juza arra figyelmeztetett, hogy bár több mint ötven ifjúsági szervezetet tartanak nyilván, érdemben senki sem foglalkozik a fiatalok érdekvédelmével, pedig a munkanélküliség, a kilátástalan­ság az ő körükben a legszembeötlőbb. D. T. REFLEX MIÉRT GÚNYOLÓDHAT AZ APPARATCSIK? Megrázták magukat, új helyeken megtelepedtek, mi több, újabban gúnyolódnak rajtunk. (Václav Havel elnök, 1991. 10. 13-án) A Szövetségi Gyűlés elfogadta a lusztrációs törvényt, amelyet az Alkotmány értelmében a köztársaság elnöke, a parlament elnöke és a szövetségi miniszterelnök ír alá. Felmerül az emberben a kérdés: vajon milyen lelkiállapot­ban írja alá e fontos jogszabályt az ország három legmagasabb rangú alkotmányos tényezője? Marián Čalfa aligha csinál lelkiismereti ügyet a kérdésből. Másból sem csinált, nem lelkiző típus, számára a személyes politikai túlélés a fontos. Alexander Dubček eddig még nem nyilatkozott arról, hogy aláírja-e vagy sem. Mindenesetre kimondta a véleményét: „Abszurd dolog, hogy e törvény értelmében nem kerülhetnek bizonyos beosztásba azok, akik 1968-ban kísérle­tet tettek a társadalmi megújhodásra, majd 20 esztendeig bírósági, munkahelyi és állampolgári üldöztetésben volt részük". Ehhez sem kell kommentár, csak elemi igazságérzet és minimális történe­lemismeret. Václav Havel azt mondotta: hogy „lúdbőrös leszek, ha ezt a törvényt olvasom". Mindazonáltal aláírja a jogszabályt, de nyomban javasolja is a módosítását. Akárhogy is van, először fordult elő olyan eset, amikor Havel, ez a szellemileg és erkölcsileg szuverén személyiség nem engedhette meg magának, hogy rossznak minősítse, ami rossz. Ez bizony vésztjósló jel, és csak abban bízhatunk, hogy a lusztrációs törvény módosítására előterjesztett, az ország tisztessége megmentésére hivatott javaslataival nem jár úgy, mint egy esztendeje, amikor nem fogadták el az államfői jogkör kiterjesztését és a népszavazás szabályozását célzó kezdeményezést. Tavaly elsősorban a magukat hazafiaknak minősítő szlovák nacionalisták hiúsították meg az elnöki kezdeményezést. Valószínű, hogy ezúttal a magukat liberálisnak tituláló jobboldaliak igyekeznek meggátolni Havel törvénymódosító javaslatának elfogadását, amelyben minden valószínűség szerint a „hatvan­nyolcasok" kérdése játssza a főszerepet. Egyáltalán nem csak Dubček személyéről van itt szó. Alexander Dubček neve olyan „bor", amelynek valóban nem kell cégér. Ellenkezőleg, azok cégéresek, akik a pártoskodás legprimití­vebb módszereivel igyekeznek „kigolyózni" politikai életünkből ezt az itthon általános megbecsülésnek, világszerte pedig tiszteletnek örvendő személyi­séget. Már legalább másfél éve szükség lett volna erre a törvényre. A titkosrendő­rök és kiszolgálóik, illetve irányítóik - a konszolidátor kommunista pártfunkcio­náriusok - ez alatt a másfél esztendő alatt szépen berendezkedtek. Érdemes lenne most kimutatást készíteni arról, hogy hány párttitkár, hány ŠtB-tiszt és hány nomenklatúr (beosztását a párthoz tartozásának köszönhető) gazdasági és egyéb vezető van ma a munkanélküliek között. Úgyszólván valamennyi nélkülözhetetlennek bizonyult. Viszont szép számmal vannak a munkanélküliek listáján olyanok, akiknek húsz esztendeig csak mellőzésben, igen sok esetben pedig üldöztetésben volt részük. Szlovákiában különösen súlyos a helyzet, mert itt mind a kommunista apparátus tagjai, mind az ŠtB-hez kötődő, újabban a nemzeti pártokhoz csatlakozottak rájöttek arra, hogy az elszámoltatástól való megmenekülés legbiztosabb módja: a hazafiaskodás. A köztársaság elnöke vasárnap amiatt tépelődött, hogy most felülről, törvénnyel kell végrehajtani azt, amit lent, az egyszerű embereknek kellett volna a lusztrálásban megvalósítani. De kérdés, hogyan lusztrálhatott volna egy egyszerű halandó, ha például az üldöztetés után visszatértek beosztását gyakran ugyanazok határozzák meg, akik háborítatlanul birtokon belül marad­tak, és ezek a vezetők nemegyszer olyan „alvezérekkel" veszik magukat körül, akikkel (ŠtB-gyanús múltjuk, vagy szakmai fogyatékosságaik okán) azt csinál­hatnak, amit akarnak. Privatizálás ürügyén korlátolt felelősségű társaságokat alapítanak, részvénytársaságokat hoznak létre, és - mondani sem kell - jópár­szor előfordul, hogy ezekben is volt vezetők és cimboráik játsszák a főszerepet. A köztársaság elnöke a lusztrációs törvény aláírásán tépelődve felhábo­rodva állapítja meg: „Gúnyolódnak rajtunk". Gúnyolódnak, mert tehetik. A politikában megengedhetetlen naivság volt, amikor abban bíztunk, hogy a „nagyvonalú lehetőség" láttán majd önmaguktól távoznak a totalitarizmus kiszolgálói. Számításainkból kihagytuk azt a tény, hogy a volt rezsim szekérto­lóit és vezetőit nem egy „bejáratott" polgári demokratikus rendszer formálta, hanem egy olyan rezsim, ahol a stílusra, a jóízlésre nem nagyon adták. Úgy csináltunk, mintha nem tudtuk volna, hogy milyen emberekkel van dolgunk. Prostituáltakkal nem tanácsos leányneveidei nyelven értekezni, mert könnyen gúny tárgyává válik az ember. Durva zsákra - vastag folt illik. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6018/91 Horváth József, 1924. 5. 4., Vámosfalu (Kujbisev) 6017/91 Horváth Ferenc, 1915. 11. 11., Feketenyék (Moszkva) 6065/91 Huszti Gyula, 1927. 1. 4., Fülek (Boriszov) 5969/91 Hačko Dominik, 1923. VII. 9., meghalt, Galánta (Eisenach) 5842/91 Hagenberch Béla, 1922. V. 4., Szögyén (Nyizsnyij Tagil) 5768/91 Henz Sándor, 1915. II. 5., Hetény, meghalt, (Szovjetunió) 6425/91 Drozd Andor, 1923. I. 31., Feketenyék, meghalt (Lemberk) 6424/91 Hajas Pál, 1924. X. 31., Csallóközkürt, (Krematovszka) 6373/91 Házi Vince, 1922. I. 9., Vásárút, (Szevasztopol) 6371/91 Haris Gyula, 1920. IX. 10., meghalt Naszvad, (Dombasz) 6318/91 Csécsi István, 1911. VI. 7., meghalt Bodoló (Szovjetunió) 6317/91 Halámik Dezső, 1908. V. 23., meghalt, Kőhídgyarmat (Kijev) 6316/91 Hatos János, 1920. XII. 5., Komárom (Gorkij) 6315/91 Haszterman József, 1912. II. 21., meghalt, Szögyén (Rosztov) 6262/91 Homola Ján, 1910. XII. 21., meghalt, Domaša (eltűnt a SZU-ban) 6261/91 Horváth Lajos, 1920. X. 10., meghalt, Csallóközaranyos (Szovjet­unió) 6260/91 Horváth István, 1921. XII. 18., Komárom (Magnyitogorszk) 6259/91 Herich Ján, 1904, XII. 19., Mecenzéf (Szovjetunió) 6258/91 Holák Árpád, 1923. IV. 4., Dolný Chotár, (Kalinyin) 6199/91 Hornák Jozef, 1921. IV. 19., Čaňa, (Brassó) 6694/91 Hegyi Dezső, 1922. XII. 17., meghalt, Pozsonypüspöki (Szovjet­unió) 6605/91 Huth Anton, 1918. V. 21., Ráská, (Vorosilovgrád) 6604/91 Huszanyik Béla, 1917. XI. 22., Gömörhorka, (Asztrahány) 6603/91 Hereng János, 1909. VI. 22., Bény (Kurszk) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents