Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-09 / 211. szám, hétfő

5 RIPORT - INTERJÚ ÚJ szól 1991. SZEPTEMBER 9. SORBAN ÁLLÁS A „KULTÚRPALOTÁBAN" Péntek, augusztus utolsó munka­napja. Ezt csak azért említem, mert a mai napon kapott adatok szeptem­berben már nem lesznek érvénye­sek. Fülek szívében, a Szabadság terén két helyen figyeltem fel sorban állásra. Az első amely örvendetes érzést keltett, az újságárus előtt kí­gyózott. A megdrágult újságokért is türelmesen várakoznak. Csaknem mindenki az Új Szó napilapot és a Vasárnapot kéri, akad, aki a Hetet is viszi. Évtizedek óta ismerem a fü­lekieket, már a kezdettől - akkor még az egyedüli - napilapunk olva­sói, s különösen a zománcgyáriak, lelkes terjesztői is voltak. De a másik sorban állás már lehangolt. A 12-13 ezres városka főterén magaslik a zománcgyár, vagyis a Kovosmalt kultúrpalotája. Már kora reggeltől nők, férfiak, fiatalok és idősebbek térnek be ide. Az arcukról is lerí, hogy nem szórakozási és művelő­dési szándékkal, hanem azért, hogy az épület földszintjén elhelyezett körzeti Munkaügyi Hivatalban jelent­kezzenek, kérelmezzék a munka­nélküli segélyt. Itt sokkal hosszabb a sor, mint az újságárusnál. Szo­morkodva szorongatják kezükben az irataikat. Lehajtott fejjel távoznak azok, akiket már „elintéztek", de a kígyózó sor nem rövidül, mert újabb és újabb „felek" érkeznek, zömével zománcgyáriak. Június el­sejével százával kapták meg az el­bocsátásukról szóló levelet, és most telik le a háromhavi felmondási idejük... „Nálunk sok a munkanélküli" A Füleki Körzeti Munkaügyi Hiva­talt július elsejével nyitották meg hat alkalmazottal. A vezetője NYESTE JÓZSEF. Azelőtt a Kovosmaltban dolgozott, a statisztikusok, bérelszá­molók osztályvezetője volt. Fekete hajú, negyvenhárom éves férfi. Mi­lyen érzéssel dolgozik itt? - Vegyes érzelmekkel - hangzik az őszinte válasz. - Nálunk sok a munkanélküli. Mindenkihez más­képp kell viszonyulnunk. Lelkileg megtörtek, húsz-harminc évig is egy munkahelyen dolgoztak, és most, amikor elküldik őket, még egy kö­szönő szót sem hallanak a jól vég­zett munkájukért... M ostanában gyakran panasz­kodnak a művelődési házak vezetői, hogy a falvak és a városok költségvetéséből kulturális rendez­vényekre, a művelődési házak fenn­tartására vajmi kevés pénz jut. Költ­séges műsorokat, például színdara­bokat pedig nem rendelnek, mert félnek a kockázattól. Nem is ok nél­kül, hiszen az utóbbi időben csak ritkán telik meg a nézőtér. Ennek egyik oka, hogy a munkahelyek már nem vesznek jegyet dolgozóiknak, akik közül aztán csak kevesen haj­landók áldozni a szórakozásra. Ma már mindenki alaposan meggondol­ja, mire költi a pénzét. Az persze más kérdés, helyes-e, ha valaki éppen a művelődést, a szórakozást tartja nélkülözhetőnek. Akárhogy van is, a művelődési otthonok vezetőinek a panaszai jogosak. Ám azzal, ha csak siránkoznak, semmire se jut­nak. Magyarán azoknak van igazuk, akik megértették, hogy a helyzet megváltozott, s az előbbre lépés új gondolkodásmódot igényel. Ez a véleménye Kálmán Erzsé­betnek, a Vásárúti Művelődési Ház vezetőjének is. - Ráfizetéses akciót nem enged­hetünk meg magunknak - mondja. - Igyekszünk a lehető legjobban kihasználni lehetőségeinket. Például a nyár folyamán ifjúsági bálok ren­dezésére két maszeknak bérbe ad­tuk a nagytermet. Mind a kilenc bál után t(ét-két ezer korona hasznunk volt. A nem hazai zenekarokat a ren­dezők fizették. Ha tömegszervezet rendez mulatságot, 800 korona te­A munkaközvetítés lenne a mun­kaügyi hivatal fő feladata, de ez még nincs divatban. A füleki körzetbe, a zománcgyáriak városát is beleszá­mítva, huszonhárom község tarto­zik. A körzet lakosainak száma kb. húszezer, s ebből 2180 a munkanél­küli. De Nyeste József figyelmeztet: az említett adat csak tegnapig érvé­nyes. Ma már száz újabb munkanél­külit jegyeztek be, s még nem ért véget a félfogadási idő. Az elkövet­kező napokban előreláthatólag még hatszázan kerülnek a listára. A losonci járást „munkaügyileg" három körzetre osztották fel (járási székhely, Fülek, Poltár), s mintegy hatezer munkanélküli gondja hárul rájuk, s a „gondozottak" száma még növekszik. Nem terveztek ilyen magas „létszámot", ezért a munka­és szociális ügyi minisztériumtól a dotáció felemelését kénytelenek kérni. A munkaközvetítési lehetőségek igen szűkösek. Megkapják a járás­ban nyilvántartott szabad munkahe­lyek (40-50), kimutatását, de mire körülnézhetnek a nagy kiterjedésű járásban, már többnyire foglaltak is a munkahelyek. A fülekieknek eddig csak nyolc személyt sikerült elhe­lyezniük. Jobb a helyzet az ideigle­nes, rövidebb időtartamú munkale­hetőségek terén. Az efsz-ek például felvesznek állatgondozókat, éjjeli­őröket, traktorosokat idénymunkára. A Körzeti Munkaügyi Hivatal biztatja a községeket, nem kerül pénzükbe, faluszépítési munkálatokra fogadja­nak fel munkanélkülieket, 3-4 havi időtartamra a hivatal megtéríti a tíz korona nyolcvan filléres órabért. A községek nagy része élt is ezzel a lehetőséggel, már mintegy 80 munkanélkülit kapcsoltak be a falu­szépítési akcióba. Átlagban kétezer koronát kereshetnek havonta, a köz­ségi hivatal saját költségvetéséből - ha van rá lehetősége - prémiumot is adhat nekik. Ezzel a munkaválla­lással meghosszabbodik a segélye­zés időszaka. Kisegítő akciók Az idős polgárok megsegítésére a munkanélküliek között szociális dolgozókat toboroznak hat havi idő­tartamra. A községeknek e téren is megtérítik a kiadásokat, a csaknem tizenegy koronás órabért. Eddig rembért kérünk. Egy öltöző helyisé­get maszek fagyialtosnak adtunk bérbe. A lakodalmak alkalmával a községben lakók ezer, az idege­nek 1500 koronát fizetnek a teremért és a konyháért. Ottjártunkkor éppen bútorkiállítás volt a művelődési házban. Erre a célra karcsai magánvállalkozók vették bérbe a nagytermet. Minden héten videovetítés van a fiataloknak - a belépti díj 3 korona. Videojátéka is van a művelődési háznak. Ezt rövidesen az újra beinduló ifjúsági klubban helyezik el. -Azt akarjuk, hogy az új klub valóban klub legyen - mondja Kál­mán Erzsébet. Mi tagadás, a klub­tagságért is fizetni fognak a fiatalok. Igaz, csupán havi 10-15 koronát, de annyit mindenképpen, hogy érez­zék: valóban az övék a klub. Testedzőklubjuk máris van. Ezt a kultúrház pincéjében rendezték be, s esténként 5-10 fiú jár oda. Helyi rendezvényeik közt már ha­gyományosnak nevezhető a tavasz­szal véget ért társastánctanfolyam. Ilyet minden második évben rendez­nek. Igen nagy sikerük volt az ősszel kezdődött, s januárban befejeződött varrótanfolyamoknak. Ebből azért szerveztek kettőt, mert az első óriási érdeklődést váltott ki. Ezeket együtt körülbelül harminc személy végezte el. Beváltak a művelődési házban megtartott rendhagyó zeneórák is. négy község jelentkezett a munka nélkül maradt gondozó nővérek al­kalmazására: Fülek, Sőreg, Ra­gyolc, Csorna. Mire a cikk megjele­nik, bizonyára Fülekpüspöki, Kalon­da is elfogadja a hivatal ajánlatát. A munkaügyi hivatal vállalatok kérésére átképzést is szervez azok számára, akik munkaszerződést kötnek fövendő munkaadójukkal, s a tanfolyam hónapjaiban az átlag­kereset 70 százalékát folyósítja szá­mukra. A Losonci Járási Munkaügyi NYESTE JÓZSEF: Szomorú a mi foglalkozásunk... Hivatal augusztusban maga is indí­tott tanfolyamot azon munkanélküli­ek számára, akik közgazdasági, könyvelési és az adórendszerről szóló ismereteiket, valamint angol -német tudásukat akarják gyarapí­tani. Ez igen hasznos azok számára, akik magánvállalkozásba kezdenek. Erre a tanfolyamra huszonegyen je­lentkeztek, három fiatal nő a füleki körzetből. A munkaügyi hivatal támogatja a magánvállalkozásba kezdő mun­kanélkülieket is. Egy szakbizottság jóváhagyása után induló tőkeként előre megkaphatják a 12 hónapi se­gélyüket, a 24 ezer koronát. Ha más munkanélküli számára is legalább háromévi időtartamra biztosítanak munkahelyet, azok után is megkap­hatják a „tőkekiegészítést", a 24-24 ezer koronát. A füleki körzetben ed­dig hat esetben használták ki ezt a lehetőséget, magánfuvarozást in­dítottak, kőmüvesbrigádot alakítot­tak, vendéglátással is foglalkoznak. Ragyolcon pékséget nyitottak... Ugyancsak nagy érdeklődést váltott ki az a tanfolyam, melyet maga Kál­mán Erzsébet vezetett. - Rongybabák készítésére, a pa­pírhajtogatás ősi japán módjára ta­nítottam az érdeklődőket. Ezenkívül gyöngyöt is fűztünk. Én Dunaszer­dahelyen szintén egy tanfolyamon sajátítottam el ezeket a technikákat. A tanfolyamon főleg művelődési há­zak vezetői és napközi otthonban dolgozó pedagógusok vettek részt. Itt több, a gyakorlatban is hasznosít­ható ismeretre tettem szert, mint azokon a gyűléseken, melyekre az elmúlt tíz esztendőben hívtak ben­nünket. A művelődési otthonokat most már csak módszertanilag irá­nyítja a járási népművelési központ. Gyűlésekre már nem kell járnunk, s ami szintén jó, nem kell különböző jelentéseket gyártanunk. Igaz, a já­rásban működő kollégákkal gyakor­latilag megszűnt a kapcsolatunk. Ezért olykor egyikkel-másikkal saját magunk kezdeményezünk találko­zókat. Rendszeresen tapasztalatot cserélek például az eperjesi, a nagy­szarvai, a nyárasdi, az alistáli és a légi kollégával. Hogy kik, illetve milyen együtte­sek léptek fel tavaly és az idén Vásárúton? Például a Kis Csali, a Csámborgó, Szvorák Katalin, gyermekműsorukkal a komáromiak. Kasszasikere volt a Feri és röhögő bpndája együttesnek. Legközelebb, október 11 -én az Ifjú Szíveket látják A zománcgyár sorsa a legaggasztóbb Dicséretre méltóak a „kisegítő akciók", de mindez igen kevés ah­hoz, hogy megoldhassák a munka­nélküliség problémáit, az alkalmi munkák után a segélyezettek to­vábbra is az állam támogatására szorulnak. És számuk - sajnos - to­vábbra is gyarapszik. Mondja is Nyeste József: -Tegnap kilencvenhat jelentke­zőt vettünk nyilvántartásba, ma szá­zon felül, s holnap, holnapután is ez a munka vár ránk. Csütörtöki napo­kon már nem is fogadhatunk feleket, mert, minthogy nincsenek számító­gépeink, alig győzzük feldolgozni a kérelmeket. A zománcgyár sorsa a legaggasztóbb. Hová lett a két -háromezres létszám?! Az informá­ciók alapján több kisüzem is a Ko­vosmalt sorsára jut. Szerencsére a Novona bútorgyár, az állami gaz­daság még tartja magát... Megígérem, felkeresem azokat, akik nem jutottak a zománcgyár sor­sára, talán mások okulására is hasz­nos lesz feltárni a „létfenntartási" tapasztalataikat. - Szomorú a mi foglalkozásunk - fejezi be mondanivalóját Nyeste József. - A hozzánk betérő emberek szeretnek-dolgozni, de mivel biztat­hatnánk őket? Nem mondhatjuk azt, reméljük, rövidesen visszakerülnek a gyárba, amikor nem is sejtjük, hogy mikor... Sokan szégyellik is, hogy ifiunkanélküliek lettek, mint mondják, a segélyt nem is igényel­nék, ha nem lennének rákényszerít­ve. Szokatlan ez még a számukra, nehéz ehhez hozzászokni... Igaza van Nyeste Józsefnek: ne­héz megszokni a munkanélkülisé­get, csak ez a „rossz szokás" ne tartson nagyon hosszú ideig, mert az állam pénzeszsákja sem kimerít­hetetlen, s a létminimumot megkö­zelítő segély nem igen boldogíthatja az embert. Füleken is csak akkor lélegezhetnek fel, ha a zománcgyá­riak és mások már nem a segélyért járnak a nagystílűén épített kultúrpa­lotába, hanem a szórakozási és mű­velődési lehetőségek kihasználásá­ért állnak ott sorban... PETRŐCI BÁLINT vendégül. A Jókai Színházat idén nem hívják fellépésre. Helyette Ko­máromba szerveznek színházláto­gatással egybekötött kirándulást, hogy az előadás még ünnepélye­sebb legyen. - Saját színjátszó körük nincs? - Az utóbbi két évben nem tanul­tunk be sem színdarabot, sem eszt­rádműsort, de már többen mondo­gatják, hogy tegyünk valamit. Való­színűleg egy népszínművet tanulunk be. Korábban minden évben fellép­tek műkedvelőink vagy színdarab­bal, vagy kabaréval, emlékestet is rendeztünk. Egy-egy művelődési otthon anya­gi helyzete nagy mértékben a köz­ségi vagy a városi hivatal, illetve a képviselők hozzáállásától is függ. Erről Kálmán Erzsébet így véle­kedik: - Márciustól minden bevételünket leadjuk a községi hivatalnak, ugyan­akkor minden kiadásunkat az fedezi. Amiről korábban csak beszéltünk, hogy kellene, azt az utóbbi években meg is valósítjuk. Tavaly mázolták a kultúrház ablakait, idén új fotelokat vettünk a klubhelyiségbe. Kicserél­tük a radiátorokat, a kazánt. Mindez több mint 110 ezer koronába került. Előtte konyha épült a kultúrházhoz. Csak jót mondhatok a képviselők, mindenekelőtt Kovács Ferenc pol­gármester hozzáállásáról. A vásárútiak példája meggyőzően bizonyítja, hogy a megváltozott fel­tételek között sem kilátástalan falva­ink és városaink kultúrájának hely­zete FÜLÖP IMRE KIÉ A TEJ FÖLE? Hetek óta dúl a vita tej ügyben, egymásra mutogat termelő-feldol­gozó-kereskedő. A sor végén szo­morúan állunk mi vásárlók és várjuk, mikor is jön el az az idő, hogy a piac szorítása kiszűri az évek óta meg­szokott módszerek közül a helytele­neket és gazdaságtalanokat. Ilyen kezdeményezésnek lehetünk tanúi a somorjai szövetkezet boltjában, ahol néhány napja megkezdték a szövetkezetben megtermelt és az első tapasztalatok szerint kiváló mi­nőségű tej árusítását. Az ötlet elnökünktől, Móricz Zol­tántól származik, aki Magyarorszá­gon látott hasonló megoldást - me­séli Szalai János, a bolt vezetője. Már február elseje, a bolt nyitása óta szerveztük a szövetkezeti tej árusí­tását, de a szigorú egészségügyi előírások következtében ez nem volt egyszerű feladat. Jelenleg viszont a tejet a világhírű svéd Alfa-Laval cég berendezésével fejik, Magyaror­szágról származó pasztőrözővel csírátlanítják és szintén onnét szár­mazó adagológéppel árusítjuk. Mind­ennek következtében az általunk árusított tej megfelel akár a vonatko­zó nyugati szabványoknak is. Ára viszont nem magasabb, mint a műa­nyagzacskóban forgalmazott lefölö­zött tejé. Az adagológép a tejet hűti és keveri, így biztosítja egész napra a változatlan minőséget. Hét decit, illetve egy litert adagol. Vásárlóink­nak megfelelő üveget is biztosítunk, de természetesen otthonról is hoz­hatnak magukkal. Pár napja árusít­juk, szerintük vásárlóink kedvezően fogadták kezdeményezésünket, és az első visszajelzések alapján elé­gedettek a tej minőségével és ízé­vel. A pasztőröző berendezés telje­sítménye egyébként a jelentkező igénynél jóval nagyobb, így igény szerint mások is kihasználhatják ezt a lehetőséget. A mai harmincasok generációja már az „üzleti" tejen nőtt fel. Né­hány évvel ezelőtt aztán az üveges tejet is felváltotta a sokakból azóta is viszolygást kiváltó műanyagzacskó. Néhány konok hazánkfia viszont évekig képes volt akár több tíz kilo­métert is rendszeresen megtenni azért, hogy családját az utolsó házi tehénkék valamelyikétől igazi teljes­értékű, lefölözetlen tejjel lássa el. A somorjai szövetkezet kezdemé­nyezésének köszönhetően ez most egy egész kisváros számára elérhe­tővé válik. -tl­AZ IPAROSOKNAK BRÜNNBEN Megint szeptember és megint Nemzet­közi Gépipari vásár Brünnben. Immár harmincharmadszor, de először az - igaz, hogy még csak alakuló - piaci feltételek között. Változás ebben az évben az lesz, hogy a közlekedési eszközök nem szerepelnek a szeptemberi bemutatón. Ezeket ugyan­is külön szakkiállításon Jláthatták az ér­deklődők már júniusban. Jelentősen meg­növekszik az idén a szerszámgépek be­mutatója. Annyi cég hozza el ilyen gépeit, hogy az ezeknek eddig otthont adó D-pavilon kicsi lett, és így egy részük a most átadott (alig 10 hónap alatt felé­pült!) E pavilonba kerül majd. S ha már az E pavilonnál tartunk, itt lesz az idei vásár igazi nézőcsemegéje is, mégpedig az első alkalommal megrendezésre kerülő SÍMET elnevezésű szakkiállítás, arrfely az iparosok műszaki felszereléséhez­szükséges eszközöket, kisgépeket, szer­számokat hivatott bemutatni. A szervezők szándéka ezzel az új, specializált kiállí­tással az, hogy elősegítsék a kisipar fejlő­dését, kedvet, és ha lehet, ötleteket is adjanak a magánvállalkozóknak műhe­lyek nyitására. A bemutatón kisebb telje­sítményű fém, fa, müanyagmegmunkáló gépek, műszerek, szerszámok, félkész­termékek, nyersanyagok, munkavédelmi eszközök láthatók majd, de működik szaktanácsadó-szolgálat és kapható lesz szakirodalom is. A SÍMET alkalmat nyújt mindazok számára is, akik már folytatnak kisipari tevékenységet, hogy bemutassák saját gépeiket, segédeszközeiket, esetleg felújított berendezéseiket. Visszatérve a gépipari nagyvásárhoz, ezen szinte teljesen hiányozni fog a volt KGST-országok némelyike, Kuba például egyáltalán nem lesz jelen, az Amerikai Egyesült Államok viszont az eddiginél kétszer nagyobb területen állít ki. A szervezők mintegy 250 ezer látoga­tóval számolnak, a szeptember 11-től 18­ig, tehát szerdától szerdáig nyitva tartó vásáron, amelyre a belépőjegy ára 40 korona lesz. Kapunyitás már szerdán 9 órakor. _ s zén­AKI KERES, AZ TALÁL...

Next

/
Thumbnails
Contents