Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-02 / 205. szám, hétfő

5 OKTATÁS 1991. SZEPTEMBER 2. HOGYAN TOVÁBB, ALAPISKOLA? Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalható, hogy közvéleményünk, a tömegtájékoztató eszközök és sok esetben maguk a pedagógusok is meglehetősen intoleráns módon lépnek fel, oktatásügyünk demokratikus átalakítását sürgetve. A megfontolt és hozzáértő szakemberek számára szinte érthetetlen ez a sietség, melynek következtében a türelmetlen megnyilvánulások össztüzét gyakran egyedül az oktatásügyre összpontosítják, mintha az nem csupán függvénye lenne a társadalmunk egészében eluralkodott állapotoknak és negatív jelenségeknek. Mindenkinek be kellene látnia, hogy azt az oktatásügyet, azokat az iskolákat, melyeket az elsietett, meggondolatlan és szakszerűtlen beavatkozások nagy száma több mint négy évtized folyamán szinte a mélypontra juttatták, nem lehet egy-két, de még öt-tíz év alatt sem teljesen a helyes mederbe, a helyes útra terelni. Oktatási minisztériumunk illetékesei a rendkívül kedvezőtlen gazdasági és anyagi körülmények ellenére is ígéretteljes intézkedéseket tesznek az új szellemben, új tartalommal és munkamódszerekkel működő, korszerű, valóban effektív és ideológiamentes oktatási rendszer megteremtésének érdekében. Ennek egyik bizonyítéka az alapiskoláink számára nemrég kidolgozott és megvitatásra szánt új koncepció, amely leszögezi, hogy világosan meg kell fogalmazni az alapiskola oktatási és nevelési célkitűzéseit, mégpedig összhangban az iskolarendszer egészével. A javaslat ajánlja az alapiskola jelenlegi belső tagolódásának felülvizsgálatát, s esetleges alternatív lehetőségek érvényesítését. Az egyik ilyen lehetőség a 3+3+3(2) belső felosztás lenne. A kilencedik évfolyam jellegének kialakításakor figyelembe kell venni azt, hogy ennek az évfolyamnak döntő szerepe van a fizikai munkát igénylő foglalkozásokra való felkészítésben. A javaslat azzal számol, hogy a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban továbbtanuló fiatalok a nyolcadik évfolyam elvégzése után kerülnek az említett iskolákban. A szakmunkásképzőket választó vagy az alapiskola elvégzése után már munkát vállaló fiataloknak kötelezően el kell végezniük a kilencedik évfolyamot is, mert az alapiskola ezáltal válik számukra lezárt egésznek tekinthető és általános műveltséget nyújtó iskolává. Az új koncepciójavaslat megjegyzi, hogy a kilencedik évfolyam kialakítása függ attól is, hogy milyen jellegű szakmunkásképzők létesülnek majd nálunk a jövőben, összhangban a piacgazdálkodásra való fokozatos áttéréssel. Az új koncepciójavaslat nyomatékosan hangsúlyozza a diákok munkájának differenciálását, ennek értelmében eqvéni elbírálásban kell részesíteni a tehetséges tanulókat, a gyenge tanulmányi eredményeket elérő tanulókat, valamint a hátrányos helyzetű és a cigány származású tanulókat is. Hogy ez az egyéni elbírálás realizál hatóvá váljék, rendszeresíteni kell az alapiskolák pszichológusainak kinevezését. A fenti elvek szerint differenciált diákok számára lehetővé kell tenni az oktatás eltérő tempóját, terjedelmét és tartalmát. Tekintette arra, hogy a diákok egyéni elbírálását figyelembe vevő oktatás igen költséges, mindezt csak fokozatosan, gazdasági rendszerünk fejlődésével összhangban fogják megvalósítani. Az alapiskolák új koncepciója bevezetésének ezért több szakasza lesz, de rnár most nyilvánvaló, hogy a tantervek azonnali módosításra szorulnak, annak hangsúlyozásával, hogy hosszabb időbe kerül majd, míg elnyerik végleges formájukat! Az új koncepció szellemében történő oktatás által megkövetelt tantervmódosítást a következő elvek szerint kívánják megvalósítani: 1. ki kell iktatni az egyes tantárgyak tananyagából a felesleges, tényfelsoroló (faktografikus) elemeket; 2. a tananyagot az eddiginél sokkal nagyobb mértékben egybe kell kapcsolni a tanulók személyes tapasztalataival; 3. ki kell hangsúlyozni a tanulók gyakorlati és alkotó tevékenységének jelentőségét; 4. a tanulókban ki kell alakítani a kritikus gondolkodás és a tárgyilagos érvelés képességét, valamint azt, hogy ismeretlen helyzetben képesek legyenek tájékozódni, legyen problémamegoldó képességük, s tudjanak információkat gyűjteni, rendszerezni és előadni; 5. főleg az alacsonyabb évfolyamokban helyet kell adni az oktatás játékos és spontán formáinak. Az egyes tantárgyak új értelmezésének megfelelően szükséges az is, hogy a pedagógusok a munka újabb formáit és módszereit alkalmazzák az oktatás során. A külfölddel való „SOK MÚLIK RAJTUK. PEDAGÓGUSOKON" NAGYGÉRESI PILLANATKÉP Valamikor háromszáz gyerek is tanult esztendőnként a Nagygéresi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában, az idén száznyolcvanhárman kezdik meg az új tanévet, köztük a czomszédos Kisgéres felsőtagozatosai, valamint az örösi gyerekek. Gönczy Béla igazgató különleges esetnek mondja Kisgérest, a borospincéiről híres falucska azelőtt húsznál kevesebb gyereket nem adott a nagygéresi iskolába, most onnan is mindössze hat ötödikes jön. Ebben, az igazgató szerint, nem elsősorban az játszik közre, hogy Királyhelmec ugyancsak közel van, az elsődleges ok: e bodrogközi régióban is egyre kevesebb gyerek születik. Ebben a helyzetben némi vigaszt vagy inkább külön örömöt jelent, hogy a tavalyi tizenegy elsőssel szemben az idén tizenhatan lépik át először az iskola küszöbét. Egyébként ennyien, vagyis tizenhatan járnak Nagygéresben szlovák iskolába, elsősök, másodikosok, harmadikosok, akik aztán Királyhelmecen folytatják a tanulást. -Azt gondoltam, a demokratizálódási folyamat meggyőzi a szülőket, hogy a magyar iskolába járó gyerek is érvényesül az életben. Példa van rá bőven, nemcsak azok, akik főiskolát végeztek, hanem mások is. Sok szülő még mindig abban a tévhitben él, hogy többre viheti gyermeke, ha szlovák iskolába jár. Mi különben nagy gondot fordítunk a szlovák nyelv oktatására, főként, hogy olyan magyar közegben élünk, ahol tanulóinknak az iskolán kívül nincs alkalmuk a szlovák nyelv gyakorlására - mondja a nagygéresi születésű Gönczy Béla, aki matematika-fizika szakosként huszonhét évig tanított itt, majd négy évig a járási pedagógiai központ munkatársa volt, tavaly februárban választották meg az iskola igazgatójának, s a legutóbbi választásokon újfent neki szavazott bizalmat a tantestület. Hallottam róla másoktól, békés természetű ember, erre vall higgadt beszédmodora, egész magatartása is. Vajon milyen elképzelésekkel indult el az igazgatói pályán? -A legfontosabb, hogy emeljük a tanulók tudásszintjét. Ehhez azonban mindenekelőtt nekünk, pedagógusoknak kell szemléletet váltanunk, és változtatnunk módszereinken, máskülönben marad minden a régiben. Szeretném elérni: ha elkerülnek tőlünk nyolcadikosaink, ne legyenek problémáik későbbi tanulmányaik során, és állják meg helyüket az életben. Felkészítésükben a minőség játssza a vezető szerepet. Egyedül ez győzhet meg minden szülőt arról is, hogy bátran adhatja gyermekét a magyar iskolába. Sok múlik tehát rajtunk, pedagógusokon. Nem taníthatunk rutinból, a többéves gyakorlattal rendelkező kollégáknak is szüntelenül tanulniuk, művelődniük kell, megismerkedni a legújabb, leghatékonyabb módszerekkel. Örömmel mondhatom, hogy a főbb tantárgyakat szakosok oktatják, s szerepel már a tantárgyak között a német és az angol nyelv, az oroszt egy órában tanítjuk, nem kötelező formában. Lényegében új a számítástechnika, oktatása külön szaktantermekben folyik. Elődeimnek köszönhetően, tansegédeszközünk van elegendő, inkább arról lehetne beszélni, hogy nem használunk ki minden lehetőséget. Jól felszerelt iskola vagyunk, bár azt nem mondhatom, hogy nincs terület, melyen ne lehetne javítani. Szélesebb összefüggésekre teösszehasonlítás, sajnos, azt mutatja, hogy ezen a téren rendkívüli mértékben le vagyunk maradva. Elsősorban a frontális oktatás klasszikus modelljét kell felszámolnunk, amely azt követeli meg, hogy a tanító legyen az oktatási folyamat központi tényezője, a tananyaggal öszszefüggő adatközlés fő forrása. Ezt korszerű oktatási modellnek kell felváltania, melyben a tanító sokszor szinte csak az asszisztens szerepét tölti be, miközben a tanulók önálló és csoportos munkájuk által maguk válnak az oktatási folyamat aktív szereplőivé. A legsürgősebb feladatok egyike most az, hogy az alapiskolákban oktatott minden egyes tantárgy célszerű tantervét kidolgozzák, s megfogalmazzák azokat a követelményeket, melyeknek az alapiskolák végzős tanulóinak meg kell felelniük. E feladat teljesítése az egyik alapfeltétele a fentebb említett belső differenciálásának, valamint annak, hogy oktatáspolitikánk egyre inkább liberalizálódjék, s elinduljon az alternatív iskolák kialakulásának útján. Az oktatási minisztérium az alternatív oktatásügy megteremtése egyik formájának tartja az alternatív tanulmányi szövegek kiadását is, melyek - az anyagi helyzettől függően - fokozatosan jutnak el majd az alapiskolákba, s a pedagógusok és a diákok fogják kiválasztani a számukra leginkább megfelelőket. Ezek a későbbi új tankönyvek alapjául szolgálnak majd. A fentebb elmondottakból talán kitűnik, hogy ha lassan is, de történnek már erőfeszítések az új típusú, ideológiamentes és demokratikus iskolák megteremtésének érdekében. Az alapiskolák után a gimnáziumok és a szakközépiskolák megreformálása következik. SÁGI TÓTH TIBOR kintve, melyek végeredményben ennek az iskolának a jelenét és jövőjét is meghatározzák, vajon hogyan látja Gönczy Béla Nagygéresből az oktatásügy, azon belül nemzetiségi iskoláink helyzetét? - Nehéz kérdés. A váltás időszakában vagyunk. Eddig felülről jöttek az utasítások, most kaptunk egy kis szabad kezet. Az a kérdés, hogyan élünk vele. Egyelőre nem tudjuk, jól csináljuk-e, amit csinálunk. Meglehet, olyan útra lelünk, amely beválik, de az is lehet, hogy nem. Nincs alkalmunk konzultálni, ezt a jövő dönti majd el. Próbálkozunk új dolgokkal, vallom azonban, hogy minden változtatásnak csak akkor van értelme, ha az új jobb lesz, mint a régi. Tudom, ez az utolsó mondat olyan, mint amikor a gyerek nincs rendesen felkészülve az órára... Ettől függetlenül, mindent elkövetünk, hogy jó irányban haladjunk. Az igazgató szavaiból ítélve, és valamelyest ismerve magát az iskolát, úgy tűnik fel, az alapok és a feltételek megvannak az iménti szándék megvalósításához, amelyre bizonyos hagyományok is köteleznek itt. Szokás volt az előző rendszerben, hogy a felvételi vizsgákon elért eredmények alapján rangsorolták az iskolákat. A nagygéresi magyar alapiskola négyszer volt az első a járásk

a

n \ (bodnár) és a képességfejlesztéssel összefüggő kérdések tűntek ki leginkább. Emellett a résztvevők a helyszínen ismerkedhettek meg például a Zsolnai József által irányított törökbálinti kísérleti iskolával, az ott folyó gyakorlati munkával, valamint ellátogattak a Calderoni tanszerforgalmazó vállalatba. A népfőiskola programjának része volt még egy találkozás: nyugati magyar írókkal, több kulturális és művészeti rendezvény, tanulmányi kirándulás. A szervezők jóvoltából hasznos kiadványokkal, sajtótermékekkel gazdagodva térhettek haza a résztvevők. A zárónapon folyóiratcserét lebonyolító információs központ létrehozásának lehetőségét tárgyalták meg, amelynek megszervezését Budapesten a Széchenyi Casino Hagyományőrző és Művelődési Társaskör vállalta magára. A hálózatot az egyes országokban működő egyesületek hozzák majd létre. Sajnos, a szlovákiai magyarság igenigen csekély számban képviseltette magát a népfőiskolán, ezekben az ínséges időkben, amikor bizony nemigen van tájainkon hasonló művelődési rendezvény. És vajon mikor lesz? És addig mi lesz? HIMMLER GYÖRGY TANÉVKEZDÉS - KORÁBBAN A cserháti kisközségben, Alsóláncon már a múlt hét végén, pénteken megtartották a tanévnyitót, mégpedig azért, mert Pollág Éva, az új tanítónő e hét folyamán hiányozni fog az iskolából. -Kénytelen voltam korábban megtartani a tanévnyitót - mondja magyarázatként -, ugyanis a Kassavidéki járásból egyike vagyok annak a tizenkét pedagógusnak, akik e héten az Erdélyből és Újvidékről érkező kollégáinkkal Sárospatakon veszünk részt egy tanfolyamon, amelyen a legeredményesebb új oktatási módszereket ismerhetjük meg. Természetesen a gyerekeknek Alsóláncon sem lesz egy héttel hosszabb a szünidő. Míg én távol leszek, a szomszéd falu iskolájából Iván Csilla kolléganőm helyettesít. Alsólánc - noha jelenleg is csak 396 lakosa van - a járás azon kevés községei közé tartozik, ahol az iskolakörzetesítési hóbort ideje alatt is sikerült meggátolni, hogy megszüntessék az iskolát. Ebben a faluban az utóbbi negyen év alatt a rendszeresen felújított egykori református iskolában folyt a tanítás. Az egyház ugyan nem forszírozta, de a falu a rendszerváltás után önként viszszaadta a református egyháznak a templomudvaron levő iskolaépületet és a tanítói lakást. Ezt annál is inkább megtehették, mert pár éve - társadalmi összefogással - egy olyan új oktatási központot építettek fel, amely az egész környéken valóban párját ritkítja. Ebben a korszerű komplexumban jól megfér egymás mellett az óvoda, az 1-3. osztályos alapiskola és a falusi önkormányzat irodája. - Alsólánc valóban rendezett falu, látszik, hogy igyekvő, rendszerető emberek lakják, a terebélyes hársfákkal szegélyezett széles főutcáján szinte élvezet végigmenni - mondja az új tanítónő, majd így folytatja: - De hogy ez a falukép megmaradjon a jövőben is, ahhoz szükséges elérni, hogy megoldjuk az aggasztó újkori gondot, ami nem más, mint a romagyerekek nevelési és oktatási problémájának a kérdése. Ebbe a faluba alig száz évvel ezelőtt költözött be az első romacsalád, a létszámuk mára viszont elérte a 120 főt. Iskolánk 1-3. osztályának 20 tanulója közül 16 roma. Tavaly nyolc elsőosztályos tanuló volt, ebből csak kettő jutott át a második évfolyamba, amely tiszta romaosztály. Az első osztályban most 12 gyerek van, s amint mondtam, ezek között hatan ismétlik az évfolyamot. Én 1970-től vagyok pedagógus. Kis faluktól kezdve központi iskoláig több helyen is tanítottam. Eltökélt szándékom, hogy Alsóláncon jó eredményekkel bizonyítsam: lehet áttörést elérni a romagyerekek oktatásában. A korábban itt dolgozó kollégáimtól tudom hogy ezek a romagyerekek a tisztaságban, a testi higiénában a többi gyerekektől nem különböznek. Ezt tapasztaltam a tanévnyitón is, hiszen mindannyian tisztán, jól öltözötten, virágcsokorral jöttek. Kellő türelemmel, pedagógiai érzékkel és tapasztalattal, ilyen környezetben, mint ami Alsóláncon van, biztosan el lehet érni, hogy ezek a romagyerekek is megnyíljanak, szellemileg is gazdagodjanak. Én hiszek ebben, és mindent megteszek azért, hogy így legyen. - Mi olyan pedagógust kerestünk - mondja Hangácsi Béláné, Alsólánc polgármestere -, aki nemcsak átmenetileg, tehát egy évre jön el községünkbe tanítani. Úgy érezzük, Pollág Éva személyében megtaláltuk azt a tanítónőt, akire szükségünk van. A buzitai, az abaújszínai, a tornai, de legfőképpen a szesztai iskolában kifejtett pedagógiai tevékenységét, iskolaszervező munkásságát és nem utolsósorban a Csemadokban végzett aktív szereplését eddig is ismertük, éppen ezért örülünk, hogy hozzánk jött. (szaszák) „KISEBBSÉGI" NÉPFŐISKOLA BUDAÖRSÖN Augusztus 9-20 között rendezték meg a budaőrsi Illyés Gyula Gimnáziumban az első Nemzetismereti és Társadalompolitikai Népfőiskolát. A „kisebbségi" jelző csupán azt jelenti, hogy a meghívott résztvevők szinte valamennyien kisebbségi magyarok voltak, Erdélyből, Kárpátaljáról és - nagyon gyéren - tájainkról is. Debreceni Dóra és Szász János, a népfőiskola két szervezője, „a Kárpát-medencében közösségi munkát végző, illetve a magyarság körében a felnőttnevelés területén fontos szerepet játszó munkatársak számára" teremtette meg e lehetőséget. Tematikailag átfogó programmal indított a népfőiskola, a tíz nap alatt elhangzott előadások, vitafórumok igyekeztek befogni a társadalmi élet minden területét, a gazdaságtól az oktatásügyön át a közművelődésig. Tekintve, hogy egy rövid beszámolóban nehéz lenne átfogni mindazt, ami elhangzott, megfogalmazódott, inkább csak néhány érdekes gondolatot, mozzanatot emelnék ki mindabból, aminek tanúi lehetünk. A vállalkozás fő hozadéka, hogy a résztvevők megismerkedhettek magyaroszági tapasztalatokkal, bőséggel okulhattak egymás beszámolóiból, és nem utolsósorban, megismerkedhettek egymással. Érdekes volt például hallani arról, hogyan szerveződik újjá az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (Kötő József), amelynek eddig már közel száz művelődési társaság alkotja bázisát, formálva újjá a romániai magyar művelődés és közélet szövetét. Alapját mindenhol az önszerveződés spontaneitása és a regionális hagyományok képezik. Célja a helyi társadalmak újjászervezése és azok kiemelése a dilettantizmusból, fokról fokra építve meg az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját. Nemkülönben tanulságos hozzászólások hangzottak el Kárpátaljáról, ezekből a szellemi önépítés elszántsága, céltudatossága sugárzott (Dalmay Árpád). A cserkészetről szóló előadásokból említést érdemel, hogy a Magyar Cserkészfórum megalakulásában éppen a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vállalta a munka oroszlánrészét (Hodossy Gyula). Nagy visszhangot váltott ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség gazdasági vezetésének (Kolumbán Gábor, Kelemen Attila) gondolatcsokra. A megmaradás esélyeit autonóm gazdasági struktúrák megteremtésében látják. Az elmúlt negyven évben teljesen tönkretett nemzeti tőkék újjáteremtésére van szükség. A társadalom elbizonytalanodott, mindenki mástól várja a segítséget, s ez veszélyezteti a törekvést, hogy legalább azt a teret kitöltsük, amelyben élünk. Talán a legtöbb figyelmet az oktatás témaköre vonta magára, nyilván azért is, mert a résztvevők jelentős része pedagógus volt, no meg azért is, mert jeles szakemberek adtak elő (Kozma Tamás, Kálmán Attila, Zsolnai József, Kontra György) és mások. Súlyponti kérdésekként oktatásszervezési, oktatásszociológiai és -kísérleti pedagógiai kérdések kerültek terítékre. Az előadásokból, korreferátumokból az oktatás humanizálásával