Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-27 / 227. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK IHWIIiBBHPHSSMHSHHSHHHHHBBB mszQ 1991. SZEPTEMBER 27. HIRDETES TILOS A FEGYVERSZÁLLÍTÁS JUGOSZLÁVIÁBA ÁTTÖRÉS A SALVADORI KONFLIKTUS RENDEZÉSÉBEN Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnapra virradó éjszaka New Yorkban megtartott külügyminiszteri szintű ülésén foglalko­zott a jugoszláviai helyzettel. A résztve­vők egyhangúlag jóváhagyták a 713-as határozatot, amely elrendeli a teljes és általános embargót a Jugoszláviába irá­nyuló fegyverszállításokra. A dokumen­tum lényegében megerősíti az európai szinten eddig elfogadott intézkedéseket. A Biztonsági Tanács a határozatban ag­godalmát fejezi ki a jugoszláviai harcok és azok lehetséges következményei miatt. Követeli az azonnali tűzszünetet, az ellen­séges akciók beszüntetését, és felszólítja az egymással szembenálló feleket, hogy a vitákat tárgyalások útján rendezzék a Jugoszláviáról szóló konferencia kere­tében vagy pedig döntőbíróság előtt. Sikerült kettévágni a gordiuszi csomót - jelentette ki tegnapra virradó éjszaka New Yorkban Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár, közvetlenül azután, hogy a salvadori kormány és a Farabundo Mártii Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) képviselői megállapodást írtak alá. Pérez de Cuellar rövid nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, áttörés történt a mos­tani tárgyalásokon, a megállapodás felté­telezi a salvadori konfliktus végleges ren­dezését. MDF-KÜLDÖTTSEG JART PRAGABAN CSURKA: SEMLEGESSÉGET SENKI SEM KÍVÁNHAT TŐLÜNK (Munkatársunktól) - E héten Prágában járt a Magyar Demokrata Fórum küldöttsége: Csurka István országgyűlési képviselő és Nahimi Péter, az MDF elnökségének tagjai, Mestyanek István, az MDF honvédelmi ós biztonsági bizottságának elnöke, valamint Salamon Konrád, az MDF országos vezetőségének titkára. Az MDF küldöttsége szerdán, a Prágai Magyar Kulturális Központban találkozott hazai közéleti személyiségekkel, és a saj­tó képviselőivel. Ott voltak az Együttélés és az MKDM parlamenti képviselői, és ott megjelent Varga György, magyar nagy­követ is. A kérdésre, hogyan látják a cseh­szlovák viszony alakulását, Csurka István így válaszolt: -Az a súlyos konfliktus, amely déli határainkon túl folyik, sokkal jobban izgat bennünket, mert ott életek vannak ve­szélyben, közöttük magyarok élete is. Most már kézzelfoghatóan tapasztalhat­juk, hogy bizonyos erők be akarják rántani Magyarországot ebbe a konfliktusba, s ehhez az ott élő magyar kisebbséget is fel akarják használni. Ebben a helyzetben az MDF-nek és a magyar kormánynak megvan a határozott álláspontja: amellett a fél mellett áll, amely demokratikus vív­mányok tekintetében előbbre tart, amely biztosítja a területén élő kisebbségek életlehetőségeit. Horvátországban és Szlovéniában parlamenti demokrácia van, s a magyar kormány - mint demok­ratikus szabadon választott kormány - ezek mellett áll. Nahimi Péter, aki az MDF elnökségé­ben a kisebbségi és kelet-európai kérdé­sekkel foglalkozik, így válaszolt a feltett kérdésre: - Úgy érzem, Csehország és Szlovákia viszonyában fellelhető egy olyan aspektus - s ez e viszony legfonto­sabb mozzanata -, amely Szlovákia és a szlovákiai magyarok viszonyában is fellelhető. Hangsúlyozni szeretném: csak bizonyos körökre gondolok. Ez pedig a kétféle nemzetfelfogás konfliktusa. Prá­gai tárgyalásainkon, úgy érzem, partnere­ink részéről a nemzet polgári felfogásával találkoztunk. Ismerem a szlovákiai ma­gyar mozgalmak véleményét, ők is a mo­dern polgári nemzetfelfogás hívei. A hazai cseh és szlovák sajtóban az utóbbi hetekben utalások láttak napvi­lágot egy esetleges területi átrende­zésre, arra az esetre, ha Csehszlovákia megszűnne. A cseh újságírók Csurka István véleménye iránt is érdeklődtek. Íme a válasz: - A magyar kormány és személyesen Antall József miniszterelnök több ízben kijelentette, hogy a magyar kormány min­den előzőleg aláírt nemzetközi szerző­dést - többek között a helsinki egyez­ményt is - érvényesnek tekinti. Ezeket a szerződéseket Jugoszlávia és Cseh­szlovákia is aláírta. Ebből, természete­sen, jogi következmények is adódnak, és ha ezek az államok mint ilyenek meg­szűnnek, ennek államközi következmé­nyei is vannak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy területi követelésekkel lé­pünk fel. Jelentheti viszont azt, hogy amennyiben ezek az új államok létrejön­nek, akkor az ott élő magyar kisebbség életére, jogállására nézve új megállapo­dásokat kell hogy kössünk. Semmikép­pen sem szeretném, ha e szavaim vala­miképpen előrevetítenék ezen államok létrejöttét. Ebben mi igyekszünk tárgyila­gosak, kívülállók maradni. Ez azonban - amint azt több pártközi tárgyalásunkon is elmondtuk - nem jelent részükről sem­legességet, hiszen akkor a magyarokkal szemben kellene kinyilvánítanunk semle­gességünket. Több százezer magyar éle­tével szemben, tőlünk semmiképpen sem kívánhat senki semlegességet - mondot­ta Csurka István. SOMOGYI MÁTYÁS GORBACSOV KINEVEZTE KONZULTÁNSAIT MOLDVA: ÚJ VÁLSÁGGÓC A DÉLI SZOVJET TERÜLETEKEN Mihail Gorbacsov szovjet államfő szerdán kinevezte újonnan létreho­zott politikai konzultatív tanácsának tagjait. A TASZSZ hírügynökség közzétette az erről szóló nyilatkozatot, de a dokumentum nem hatá­rozza meg a 9 tagú testület törvényes szerepét és jogkörét. A tanácsadó testület tagja lett Eduard Sevardnadze volt külügy­miniszter és Alekszandr Jakovlev, az elnöki tanács korábbi tagja, mind­ketten hosszú éveken át Gorbacsov legközelebbi szövetségesei. Helyet kaptak a testületben Moszkva és Szentpétervár reformer polgármes­terei, Gavriil Popov és Anatolij Szobcsak. A további tagok: Vagyim Bakatyin, a KGB új vezetője, volt belügyminiszter, Jegor Jakovlev, a Moszkovszkije Novosztyi hetilap egykori főszerkesztője, az állami rá­dió és televízió közelmúltban kine­vezett elnöke, Nyikolaj Petrakov, Gorbacsov volt gazdasági tanács­adója, aki éppen a reformok lassú bevezetése miatt mondott le a télen, Jevgenyij Velihov leszerelési szak­értő, a tudományos akadémia alel­nöke és Jurij Rizsov, a szovjet parlament tudományos, oktatási és kulturális bizottságának elnöke. Az új testület valamennyi tagja egyazon generációhoz tartozik. A Szovjet­unióban azt mondják, ők a ,,hatva­nasok", a hatvanas évek elején ők élték át elsőként a Sztálin utáni eny­hülés intellektuális szabadságát. Még egy érdekesség: valamennyien tagjai voltak a kommunista pártnak. Míg a jelek szerint Moszkvában lassan kialakulnak az új struktúrák, az unió déli vidékein nem enyhül a feszültség. Karabah, Grúzia és Tádzsikisztán mellé most már Mol­dova is felsorakozott régi-új konflik­tusával. Nagyon feszült a helyzet Dubosz­szariban, a köztársaság délkeleti ré­szén, az úgynevezett Dnyeszter­menti Köztársaság központjában. Ezt a különös államalakulatot Mol­dova orosz nyelvű lakossága hozta létre. Nemzeti gárdája szerdán le­zárta a folyón át a városba vezető hidat, hogy megakadályozza a moldvai belügyminisztérium egy­ségeinek bevonulását. A hídon ke­rült sor az első összecsapásokra, a beiügyesek kb. 60 tüntetőt letar­tóztattak. A városban is folytatódtak az összecsapások, több polgári sze­mély megsérült. A TASZSZ szerint szerda délután golyószóróval nyitot­tak tüzet a helyi bank épületére. Tartani lehet attól, hogy a helyzet még komolyabbra fordul. Tegnapra virradó éjszaka Tbiliszi­ben egészében véve nyugodt volt a helyzet, csak két rövid tűzpárbajra került sor, de állítólag senki sem sebesült meg. A grúz főváros köz­pontjában csak néhány rendőrjárőrt lehetett látni, de gyakorlatilag nem avatkoztak be a város szokásos éle­tébe. Tengiz Kitovani, a nemzeti gárda parancsnoka szerint azonban vidéken az éjszaka legkevesebb há­rom ember vesztette életét, amikor a kormányerők támadást intéztek a felkelők tábora ellen. A belügyi csapatok, a rendőrség nagy része, de a nemzeti gárda bizonyos egysé­gei is Gamszahurdia elnök oldalán állnak, ugyanúgy, mint a vidékről a fővárosba érkezett önkéntesek. Az ellenzék mellett álló egységek a je­lek szerint támadástól tartanak, a parlament és a köztársasági tele­vízió épülete körül homokzsákokból emeltek védőállásokat. Gyors ren­dezés aligha várható, hiszen a szer­dai nagygyűlésen Gamszahurdia el­nök azt mondta, nem hajlandó le­mondani. Márpedig ez az ellenzék egyik legfőbb követelése. Lemondott viszont Vazgen Ma­nukjan örmény kormányfő. A parla­mentben egyben kérte, húzzák ki a jelöltek listájáról az október 16-ra kiírt elnökválasztásra. Lépését nem indokolta. Jereváni hír az is, hogy a köztár­sasági parlament kéréssel fordult a szovjet államtanácshoz, ismerje el Örményország függetlenségét és segítse elő, hogy a nemzetközi jog szubjektumává váljék. Jerevánban hétfőn hirdették ki a függetlenséget a szombati népszavazás eredmé­nyei alapján. A Tádzsikisztánban még hétfőn elrendelt rendkívüli állapot ellenére sem javul a helyzet, tegnap a fővá­ros, Dusanbe főterén már negyedik napja tartott a tüntetés, amelyet a Tádzsik Demokratikus Párt, a Rasztohez népi mozgalom és az Iszlám Megújhódás Pártja szerve­zett. Résztvevői követelték a rendkí­vüli állapot visszavonását, a köztár­sasági parlament feloszlatását és Rahaman Nabijev parlamenti elnök lemondását. Már nemcsak a főváro­siak tüntetnek, egyre többen érkez­nek vidékről is, és Dusanbe főterén már egy sátorváros jött létre. A Csehszlovák Sajtóiroda moszkvai tudósítójának telefonértesülései szerint a nagygyűlés rendbontás nélkül zajlik, sem a rendőröket, sem a hadsereget nem vezényelték ki az utcákra. ENSZ: VÁLTÁS A HATÉKONYSÁG FELÉ UTÓDKÉRESÉS Ilyentájt, amikor a világszervezetben megkez­dődik a Közgyűlés, beindul az általános vita, összegyűlnek a szaporodó tagországok vezető politikusai, évek hosszú során át mindig azt szoktuk írni: a világ az ENSZ-re figyel. Az idén kicsit más a helyzet, véleményem szerint helye­sebb ezt írni: a világ az ENSZ-re is figyel. Meg akarja tudni, mit tesz a világszervezet azoknak az égető gondoknak a megoldásáért, amelyek egész régiók biztonságát, stabilitását fenyegetik. Nehéz rangsorolni, a teljes felsorolás túl hosszú­ra nyúlna, így csak a három legbonyolultabbat említem: Jugoszlávia, Közel-Kelet, Irak. S ez az a három konfliktus is, melynek kapcsán ismét bebizonyosodott, az ENSZ nem úgy működik, ahogy kellene, ma már más kell, több kell. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy az elmúlt bő egy év során sokat javult az ENSZ reputációja, mindenekelőtt az öböl-válság kapcsán. De látni kell azt is, ebben az ügyben nem maga a szerve­zet, nem is Biztonsági Tanácsa alakított nagyot, hanem állandó tagjai, az öt nagyhatalom. Tény viszont, hogy az Alapokmányban rögzített eszkö­zökkel éltek, igaz, esetenként ügyesen kihasz­nálták a régi elvek újszerű értelmezésének lehe­tőségeit. Vagyis az ENSZ-ben nézve azt láthat­juk, az utóbbi időszak nem is olyan szerény eredményei annak köszönhetően születtek, hogy egyes tagállamok, mégpedig a hangadók, hatá­rozott lépéseket tettek a gyenge hatékonyságú, megcsontosodott működési rendszer megújítá­sára. S csak azért tehették meg ezt igazán eredményesen, mert az ENSZ-en kívül javították kölcsönös kapcsolataikat. Sajnos, az általános vitában eddig elhangzott felszólalások elsöprő többsége csak a világszer­vezet működésének javulását dicsérte, az okokat nem elemezte, ugyanúgy azt sem, miért ilyen lassú a változás. Mert ha megteszik, elkerülhetet­lenné vált volna némi meakulpázás is, ami, ugye, eléggé kellemetlen feladat. Éppen ezért volt a sorból nagyon kilógó, de igazán érdekes, értékes a csehszlovák külügyminiszter szerdai beszéde. Nagyon szókimondó volt, nem kerül­gette a forró kását. S remélhetőleg rádöbbentette az önelégült tagországokat arra, nem jött még el a babérokonnyugvás ideje. Érdekes volt Jirí Dienstbier beszédének már a bevezetője is. Azzal kezdte, hogy megköszönte Pérez de Cuellar tízéves munkáját a főtitkári poszton. Nem is lenne ebben semmi meglepő, hiszen az év végén lejár a mandátuma és közöl­te, nem jelölteti magát újra. Csakhogy köztudott, az év eleje óta zajlanak a viták, a kulisszák mögötti egyezkedések akörül, ki is legyen az utód. Sajnos, ahogy közeleg az ajánlás ideje, nemhogy szűkülne, hanem egyre bővül a jelöltek köre. Az új főtitkár személyére ugyanis a Bizton­sági Tanácsnak kell javaslatot tennie, a Közgyű­lés azután titkos szavazással vagy elfogadja az ajánlást, vagy nem. Más írott szabály nincs, íratlan annál több. Nem szokott főtitkár lenni a BT állandó tagjai­nak képviselője, sem egy ismeretlen személyiség - ami logikus. Követelmény a megfelelő nyelvis­meret, az angol mellett lehetőleg a francia is, hiszen a genfi európai ENSZ-központban gya­korlatilag a francia a hivatalos nyelv. Nem köve­telmény, de kívánatos bizonyos rotáció is - és jelenleg éppen ez a gondok gyökere. A világszer­vezetnek már volt három európai, egy ázsiai és legutóbb latin-amerikai főtitkára. Nagyon sokan úgy vélik, eljött az ideje, hogy legyen végre afrikai ^ is. Van is afrikai jelölt, mégpedig nyolc, vagyis egymás esélyeit csökkentik. Ha az Afrikai Egy­ségszervezetnek sikerült volna megegyeznie egy jelöltben, akkor szinte biztosra vehette volna, hogy azt meg is választják. így azonban csak nehezen válhat valóra az afrikaiak jogos(nak tűnő) vágya. Nem is szólva arról, hogy a nyolc politikus közül éppen az a Butrosz Ghali egyipto­mi miniszterelnök-helyettes a legesélyesebb, aki külügyminiszterként elkísérte Anvar Szadatot Je­ruzsálembe és komoly szerepet játszott az elnö­kének Nobel-díjat hozó Camp David-i megálla­podások kidolgozásában. A franciák és a kínaiak is mellette állnak, de az afrikaiak nem nagyon támogatják őt, mivel nem ,,igazi" afrikai, hiszen fehér. A népes arab táborra pedig azért nem számíthat, mert keresztény. Vannak persze európai, ázsiai, amerikai jelöl­tek is - egyelőre kilenc hivatalos és húsz nem hivatalos. ENSZ-diplomaták, számos ország még hivatalban lévő vagy volt vezető politikusai, elismert személyiségek. Egy nevet érdemes még megemlíteni: Ghalihoz hasonló jó esélyei vannak Szadruddin Aga Khan hercegnek, aki jelenleg az ENSZ iraki humanitárius misszióját vezeti, s már húsz éve pályázik erre a tisztségre. Általában pakisztáninak tartják, Iránnak más a véleménye. Párizsban igazi franciának, Londonban majdnem angolnak vélik, emellett Bush elnök közeli barátja és teniszpartnere. Nem rossz ajánlólevél, de ennek ellenére a főtitkárválasztás izgalmasnak ígérkező játszmája még mindig nyitott. Az sem kizárt, hogy Pérez de Cuellar hagyja magát rábeszélni és marad még egy-két évig. Okosab­bak csak akkor leszünk, ha az öt nagyhatalom külügyminiszterei már megtartották tervezett jelö­lőgyűlésüket. S erre napokon belül sor kerül­het GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN V áclav Havel köztársasági elnök kedden Párizsba érkezik, ahol Francois Mitterrand-nal együtt aláír­ja a csehszlovák-francia barátsági és együttműködési szerződést - kö­zölték tegnap párizsi diplomáciai for­rások. A francia elnök áprilisban Lengyelországgal, szeptemberben pedig Magyarországgal írt alá ha­sonló szerződést. Egyébként Havel elnök legutóbb március 23-án járt Párizsban. T egnap a Bagdadban tartózkodó ENSZ-ellenőrök, akik valószínű­leg rábukkantak az iraki atomprog­rammal kapcsolatos dokumentu­mokra, engedélyt kaptak arra, hogy elhagyják a körülzárt parkolóhelyet és visszatérjenek abba az épületbe, ahol áttekinthetik a felkutatott anya­gokat - közölték ENSZ-források. A Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség szóvivője arról tájékoztatott, hogy az ellenőrök valószínűleg el­utasították az iraki ajánlatot, mely szerint néhányan visszatérhetnek a Palestína Szállodába. Az ENSZ­misszió tagjai eldöntötték, együtt maradnak, amíg nem oldódik meg helyzetük - mondotta a szóvivő. M oszkvából érkezett a hír, hogy Vagyim Bakatyin, a KGB elnö­ke feloszlatta a politikai bűntettekkel foglalkozó osztályt. Tagjainak az volt a feladata, hogy üldözzék a szovjet rezsim belső ellenfeleit. H egyi Karabahból, ahol szerdán is folytatódtak a heves harcok, újabb áldozatokról érkeztek jelenté­sek. Az egymással szembenálló fe­lek nyilván figyelmen kívül hagyják a zseleznovodszki megállapodáso­kat az azerbajdzsán-<jrmény konf­liktus megoldásáról. A TASZSZ be­számolt róla, hogy szerdán délután rakétákkal lőtték Karabah közigaz­gatási központját, Sztyepanakertet, s fegyveres összecsapások voltak ket örmény faluban is. Borisz Jelcin orosz elnök szerdán amerikai part­nerével, George Bushsal folytatott telefonbeszélgetést a karabahi prob­lémáról, ezenkívül véleményt cserél­tek a Szovjetunióban és az Oroszor­szági Föderációban kialakult helyzetről. L yonban tegnap hetvehét éves korában elhunyt Klaus Barbie náci háborús bűnös, aki a lyoni hó­hér néven vált ismertté. Ezt tegnap­ra virradó éjszaka közölte a francia rendőrség. Barbie a háború idején a lyoni Gestapo főnöke volt, 1945 után Bolíviába szökött, ott bújkált egészen 1983-ig, amikor letartóztat­ták és kiadták Franciaországnak. 1987-ben életfogytiglani börtönbün­tetésre ítélték. Barbie rákbetegség­ben szenvedett, a lyoni börtönkór­házban halt meg. A kihito japán császár és Micsiko császárné tegnap 11 napos délkelet-ázsiai^körútra indult. Akihito tisztségbe lépése óta most először utazott külföldre és ő az első japán császár, aki egy másik ázsiai or­szágba látogatott. A tokiói rendőrség 26 ezer embert mozgósított, mielőtt a császár a repülőtérre indult. Meg­erősítette a reptér, a közutak és a császári rezidencia ellenőrzését. M árkus Wolfnak, a keletnémet hírszerzés egykori főnökének, aki kedden tért vissza Németország­ba, a börtönben kell maradnia és kaucióra sem helyezhetik szabad­lábra. Ezt Alexander von Stahl né­met főállamügyész közölte a rádió­nak adott tegnapi nyilatkozatában. Az ügyészség döntését a vád ko­molyságával indokolta, valamint az­zal, még mindig fennáll az a veszély, hogy Wolf ismét megszökik Né­metországból. ^_erdán a Sri Lanka-i hadsereg egységeinek sikerült beven­niük a tamil szeparatisták stratégiai fontosságú táborát. A katonai szóvivő tájékoztatott róla, hogy a sziget­ország észak-keleti részén levő dzsungelekben kiépített tábor volt a tamil tigrisek egyik legfőbb tá­maszpontja. Állítása szerint a döntő csatában sok tamil harcos vesztette életét, az áldozatok pontos száma azonban nem ismeretes. Közben a Sri Lanka-i ellenzéki pártok azzal vádolták meg Premadasza elnököt, hogy 1989-ben titokban felfegyve­rezte a tamil szeparatistákat

Next

/
Thumbnails
Contents