Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-20 / 221. szám, péntek

1991. SZEPTEMBER 23. MILYEN ÁLLAMOT AKARUNK? (Folytatás az 1. oldalról) kellene fellépni. A nemzetiségi kisebb­ség jogainak védelme mindannyiunk feladata, közös platformot kellene ki­alakítaniuk. A szlovákiai magyarságon a széthúzással nem segítenek. Ha nem sikerül megegyezniük, ez az oktatás­ügy jövőjére is kihathat. 2. Az államelrendezés ügyében is hasz­nos volna, ha a magyar képviselők azonos nézetet vallanának. Én a föde­rációt támogatom. Nem titok, a dél­szlovákiai lakosok tartanak az önálló Szlovákiától, bár egyelőre nem tudni, milyen helyzetük volna ebben az állam­formában. POKORNÝ LÁSZLÓ, az ipoíysági First­tour utazási iroda vezetője: 1. Szerintem a nemzetiségi kérdésre vo­natkozó programjukat össze kellene hangolni. Egyébként nem vagyok híve a nemzetiségi alapon való politizálás­nak. A pártoknak, a mozgalmaknak az itt élők érdekében kell fellépniük, de nem úgy, hogy a politizálásuk levét a kisemberek igyák meg. 2. A föderáció megmaradása mellett kel­lene voksolniuk. Szerintern ez az egye­düli lehetőség Csehszlovákia számára. Nem az eddigi forma megtartását szor­galmaznám - ennek már csak a neve föderáció - hanem három szuverén ország - Csehország, Morvaország és Szlovákia - között létrehozott szövet­ségi államformát. Mindháromnak meg kellene adni a lehetőséget: bizonyítsák mire képesek. MÉSZÁROS GYULA elektroműszerész, Tornaija: 1. Meglátásom szerint a három mozga­lom között vannak különbözőségek, de vannak közös pontjaik is. Meggyőző­désem, végül a magyar politikai repre­zentáció képviselői megtudnak egyez­ni, és rádöbbennek, hogy ez a hazai magyarság elvárása velük szemben. 2. Nem vagyok a népszavazás ellen, de véleményem szerint nem is lesz rá szükség, hisz a képviselők a mi akara­tunból kerültek a legfelsőbb törvényho­zói testületekbe és többnyire ismerik a nép akaratát. Csak végső megoldás a népszavazás, habár én biztos va­gyok, hogy ennek egy közös szövetsé­gi államban való együttlét akarata len­ne az eredménye. SZEGEDI LÁSZLÓ, a királyhelmeci Gyermek és Ifjúsági Ház igazgatója: 1. Bízom benne, hogy a további találko­zókon letisztulnak és közelednek az érintett felek álláspontjai. Elkerülhetet­lennek tartom a közös cselekvést, a ki­sebbségi sorsunkat érintő alapvető kérdések és problémák megnyugtató rendezése érdekében. 2. Népszavazást kell tartani mindkét köz­tá'saságban, ezzel is véget vetni az egyes politikai pártok és személyek felelőtlen magatartásának, politikai ka­landorságának. Személy szerint egy olyan föderáció híve vagyok, amely magasabb szinten biztosítja a nemzeti kisebbségek jogait, mint az előző re­zsim. KI MENTI MEG AZ ISKOLABUSZT? Pozsonypüspökin a magyar tanítási nyelvű alapiskolát és óvodát több mint harminc ligetfalusi gyermek látogatja. Őket, meg néhány szlovák ajkú kisdiákot, s óvodást - már évek óta, díjtalanul - iskolabusz szállítja reggel Püspökire, s délután vissza Ligetfaluba. A napokban az iskolavezetés arról volt kénytelen tájé­koztatni a szülőket, hogy a Pozsonyi Vá­rosi Közlekedési Vállalat 1992. január elsejétől - anyagi okokra hivatkozva - nem hajlandó vállalni az iskolabusz költségeit. Csak térítés - kilométerenként hét korona - ellenében, ami összesen legalább napi kétszáz korona útiköltséget jelentene.* Az iskola igazgatósága, a szülői tanács ezekután lázasan keresi a megoldást, hogyan lehetne továbbra is fenntartani a létfontosságú iskolabuszt úgy, hogy a pluszköltségek ne terheljék teljes mér­tékben a szülőket. Az ügy nem több, nem kevesebb, mint harminc gyemek számára megkönnyíteni, hogy a fővárosban anyanyelvükön tanul­hassanak. Ezért, - úgy gondolom - nem csupán püspöki, legalább pozsonyi ma­gyar gond, ez a probléma. Segítsen, aki tud valamilyen megol­dást! . Zsár ­I ÚJ SZÓ, BÁTOR KÉPVISELŐINK VANNAK!... HAZAI KÖRKÉP Csodálom Csáky Páti, az MKDM képviselőjét, mert van bátorsága ki­jelenteni az Új Szónak adott nyilat­kozatában, ,,hogy a szövetségi ál­lamforma olyan változata, mint ami­lyen eddig volt, számunkra sem megfelelő". Nem lát viszont garanci­át egy önálló szlovák államban sem. Csodálom Dobos Lászlót, az Együttélés képviselőjét, mert van bátorsága kijelenteni a szlovák álla­mi szuverenitás kapcsán azt, hogy „nem vagyok és nem lehetek ellene. Mert, ami folyik, az lázadás a de­mokráciáért. " Csodálom A. Nagy Lászlót, az FMK képviselőjét, mert van bátorsá­ga kijelenteni, hogy „azok a politiku­sok, akik a magyarokat az önálló Szlovákiába csalogatják, az ókori szirénekre emlékeztetnek." Mindhárom nyilatkozat az Új Szó­ban jelent meg 1991. szeptember 16-án. Csodálom és irigylem a ma­gyarságukat képviselő, szabadon választott politikusainkat, mert a csehszlovákiai magyarság törté­nelmének egyik legsúlyosabb idő­szakában volt bátorságuk egymás­nak teljesen ellentmondó nyilatkoza­tot tenni, a választóik véleményei­nek meghallgatása nélkül. Persze gondolom, nemcsak saját vélemé­nyüket közölték, hanem szócsövei voltak a három magyar mozgalom vezetőségeinek is. A választók (magyarok) türelme­sek voltak több mint egy éven át. Bíztak abban, hogy a 600 ezer magyar képviseletét biztosítandó, a három magyar politikai mozgalom túlteszi magát a felszíni torzsalkodá­sokon, és kinövi a gyerekes csete­patékat, a „ki a legerősebb, ha nem én" korszakot. Bíztunk abban, hogy legalább a leglényegesebb kérdé­sekben, félretéve a pártviszályokat, egyezségre jutnak. Bíztunk abban, az FMK rájön arra, hogy egyik kor­mánykoalíciós szlovák partnere sem óhajtja annyira védelmezni a kisebb­ségi jogokat, mint az ellenzéki Együttélés, amely szintén tudatosít­hatná, hogy az MKDM-en kívül sen­ki másnak nem szívügye a magyar­ság ügye, talán csak a kormánypárti FMK-nak. Bíztunk abban, hogy végül is elfo­gadják egymást, és rájönnek arra, hogy vértestvérek, akik bármilyen „távol" is élnek egymástól, a vész­helyzetben felkeresik egymást és szót értenek, mert erre kötelezi őket a közös múlt, magyarságunk jelene és jövője. Nagy bátorság kell most ahhoz, hogy valaki, vagy valakik ebben a pillanatban politikai tőkét kívánja nak kovácsolni a föderáció vagy szuverenitás dilemmájából, és presztízscsatára alacsonyítsák le a csehszlovákiai magyarság politikai képviseletét. A pillanatnyi politikai lépéselőny (hiszen a politikus célja a hatalom megszerzése) hosszú tá­von megbélyegezheti magyarsá­gunk sorsát. Nagy bátorság kell most ahhoz, hogy a politikai mozgalmak közgyű­lések összehívása nélkül döntsenek létünkről. Ebben a helyzetben nem szabad időhiányra vagy anyagiakra hivatkozni, csak a becsületre. Az emberek éhesek az információra, a tömegtájékoztatás csatornái szű­kösek, korlátozottak. Mi látni szeret­nénk képviselőink arcát, amikor megnyilatkoznak. A nyílt tekintet, a szavak melegsége vagy ridegsége többet elárul, mint a száraz, papírra vetett szöveg. Sokan elmennének a hívó szóra saját költségükön, sza­badságot kivéve, lemondva a kerti munkáról. Mert nagyon nem szereti az egy­szerű magyar választópolgár Cseh­szlovákiában, ha palira veszik sem­mitmondó nyilatkozatokkal. Ilyen nyilatkozatot adtak ki az első pozso­nyi magyar képviselőtalálkozóról, szeptember 13-a után. Szinte „saj­nálta" az ember a sok képviselőt és a mozgalmak vezetőit, hogy ilyen „apró-cseprő" dolgok miatt Po­zsonyba cibálták őket az ország minden részéből. Talán megfeled­keztek a tisztelt képviselő urak arról az egyáltalán nem elhanyagolható apróságról, hogy a hajdani magyar­országi diétákat már nem Pozsony­ban tartják - amelyekről annak ide­jén Csokonai Vitéz Mihály is a Diétái Magyar Múzsájában többször úgy számolt be, hogy azok nem voltak mentesek kardcsörtetésektől, látvá­nyos ki- és elvonulásoktól... Enélkül pedig ma is boldogan meglennénk. SZÁRAZ DÉNES ISMÉT LESZ „III T"? (Munkatársunktól) - Tegnap Prágában a Kereszténydemokrata Párt szemináriumot szervezett a szövetkezetek vagyonjogi viszo­nyainak rendezéséről szóló, előké­születben lévő törvényről. A transz­fomáció alapgondolatairól Miroslav Tyl,a Szövetségi Gyűlés képviselője tartott előadást, majd František To­mášek, a cseh mezőgazdasági mi­niszter tanácsadója és Vlastimil Tlustý magángazdálkodó egészítet­te ki a mondatokat. A nevek alapján egyértelműen azokról a személyekről van szó, akik kidolgozták a földtörvényjavaslatnak azt a változatát, amely a köztudatba I T" néven került be, s amelynek alapgondolatait a földtörvény megvi­tatásakor a parlament is elfogadta. A szemináriumon hallottak alapján Tyl úr és társai most hasonlóval 39 számolnak. Elkészítették a szövet­kezetek transzformációjának általuk helyesnek tartott koncepcióját s en­nek alapgondolatait szeretnék a szövetkezeti transzformációs tör­vény részévé tenni. Javaslatuk lényege, hogy a tulaj­donosok anyagi jellegű restitúciós igényeinek kiegyenlítése után meg­maradt szövetkezeti vagyon „házi" árverésen találna gazdára. A jogos személyek a szövetkezet tagjai len­nének, akik saját belátásuk és elha­tározásuk szerint vennének vagyon­részeket, s ezáltal társtulajdonossá válnának. Lesz-e transzformációra is „III T" változat? - kérdezték a tervezet ki­dolgozóitól. „Ha javaslatainkat nem veszik figyelembe, akkor nincs más lehetőség" - hangzott a válasz. (egri) A POLITIKAI PÁRTOK ÉS MOZGALMAK NÉPSZERŰSÉGE A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemóny-kütató r Intézetének felmérése, 1991 szeptember eleje, az adatok százalékban i DSZM DBP SZNP KDM DP ZP NYEE Együtt. Csehszl. MDKM Szlov. . más egyet sem Megértés Szocdem támogat i Mozgalom Párt REFLEX CSELEKVESI KRÍZIS Vannak szituációk, amikor vagy csak igennel, vagy csak nemmel lehet egy feltett kérdésre válaszolni. Most is ilyen kérdés elé állította Csehszlovákia lakosságát a történelem. Arra kell majd felelnünk: demokráciát akarunk-e, vagy nacionalista diktatúrát. Mert erről van szó, ha a föderáció és az önálló szlovák állam között kell választa­nunk. A demokrácia szinonimája: a kulturált rend, a kiszámítható társadalmi fejlődés, az anyagi jólét, az emberi kapcsolatok minőségé­nek javulása. A nacionalizmusé: a káosz, az elnyomorodás, a társa­dalmi viszonyok alakulásának kiszámíthatatlansága, a gyűlölködés, egyszóval a balkanizálódás. Tankönyvízűnek és élére állítottnak tűnhetnek ezek a megállapítá­sok, de így, köntörfalazás nélkül kell ezt most kimondani. Duray Miklós a három magyar politikai vezetőnek a tegnapi Új Szóban feltett kérdésre olyan körmönfontan válaszolt, hogy megnyi­latkozását csak köntörfalazásnak lehet minősíteni. Mintha ö még nem vette volna észre azt, amit Csehszlovákiában már milliók tudnak. Úgy, olyan „egyrészt-másrészt" módon fejtette ki véleményét a föderáció­hoz fűződő viszonyáról, mintha csak szokványos politikai csatározá­sok folynának mind a parlamentben, mind az ország egész területén. Mit gondoljak arról, amikor kifejti, hogy: „Ha a népszavazás alkalmával a magyarok úgy szavaznának, hogy nehezítenék a szlo­vákok jogos önrendelkezési jogának érvényesítését, szembekerül­nénk a szlovák nemzettel". Úgy tesz Duray Miklós, mintha nem lenne vele tisztában, hogy milyen differenciáltan viszonyulnak maguk a szlovákok is a föderációhoz, illetve az önálló szlovák állam létrehozásának gondolatához. Mintha a szlovák nemzet teljesen homogén közösség lenne. Mit gondolhat az ember egy ilyen „mélyenszántó" elemzésről? A helyzetelemzés következő mondatában ezt olvashatjuk: „Ha úgy válaszolnánk a feltett kérdésre, hogy ezzel elősegítenénk a szövet­ségi állam megszűnését, akkor részt vállalnánk Csehszlovákia szét­verésében és magunkra vennénk az ebből származó felelősség súlyát, jogi és gazdasági következményeit." Úgy látom, az Együttélés elnöke cselekvési krízisben szenved, és „csárdás stílusú" nyilatkozatát (kettőt erre kettőt arra) úgy is értel­mezhetem, hogy azt sugallja: váljék a cselekvési krízis általánossá, az egész csehszlovákiai magyarságra kiterjedővé. Már a politikában iskolázatlanok is tisztában vannak azzal, hogy a föderáció fennmaradása a demokráciát jelenti, az önálló szlovák állam létrehozása pedig a diktatúra bevezetését jelentené. Még akkor is, ha csupa született demokratából állna az önállóságot kovácsolók vezérkara. Most is szerények az anyagi lehetőségeink, egy önálló szlovák állam azonban kimondottan balkáni viszonyok közé kerülne gazdaságilag is. Akkor valóban forró lenne az ősz is, de a tél, a tavasz és a nyár is néhány esztendeig. Magasra csapna az elégedetlenség hulláma, és az ilyen viszonyok között a „legbeváltabb" recept a diktatúra bevezetése. Duray szerint tehát az se lenne jó, ha a hejszlovákok szája íze szerint foglalnánk állást, de az se, ha hitet tennénk a föderáció mellett. Ebből csak arra tudok következtetni, hogy szerinte egyáltalán nem kellene a magyaroknak bekapcsolódniuk a szavazásba. De hiszen néhány hónapja a szlovák nemzeti értelmiségieknek egy csoportja éppen amiatt háborodott fel, hogy a szlovákiai magyarok (és képviselőik a parlamentben) beleszólnak az államalkotó nemzet ügyeibe. Csak nem egyezett meg a pártelnök valamelyik szlovák nemzeti vezetővel abban, hogy „kikapcsolja" a magyar állampolgá­rokat a véleménynyilvánításból? Nem, ez elképzelhetetlen! Csakhogy a „csárdás" helyzetelemzés­ből csak erre lehet következtetni. Az teljesen egyértelmű, hogy az elemzés az állásfoglalástól való tartózkodást sugallja. Márpedig mi bele akarunk szólni az ország dolgaiba, és állást akarunk foglalni a demokrácia - tehát a föderáció - mellett. Szá­munkra ez létkérdés. Lehet, hogy Duray Miklós nem volt formában, amikor azt az elemzést megfogalmazta. Reméljük, legközelebb egyértelműbben kiáll a demokratikus megoldás mellett. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5620/91 Danielovitsová Edita, 1925. VI. 23, Hniezdné (Szverdlovszk) 5621/91 Dikan Ľudovít, 1913. VI. 11, Újgyalla, (Sztálingrád) 5688/91 Darabos Ferenc, 1923. I. 16, Csákányháza, (Donbasz) 5716/91 Dobšovič Imrich, 1922. VI. 27, Dolné Orešany, (Donbasz) 5717/91 Dobšovič Jozef, 1916. XI. 10., meghalt, Nagyszombat (Donbasz) 5753/91 Domonkos Pál, 1924. II. 28., Hetény (Karlovka) 5868/91 Dóka Ernó, 1922. X. 8., Zseliz (Donbasz) 5879/91 Duba Lajos, 1919. III. 22., Oroszi (Kujbisev) 5895/91 Dobos Géza, 1922. VII. 5., Nyék (Kijev) 5896/91 Dudás Vince, 1920. VII. 24., Sirák (Sungaj-Baku) 5921/91 Danes Anton, 1925. I. 5., Ipolynagyfalu (Orel) 6008/91 Danada Pavol, 1919. III. 17., Deáki (Kurszk) 6111/91 Déneš Štefan, meghalt, 1921. III. 20., Kosihy n. Topľou (7324 tábor) 6192/91 Darabos Barnabás, 1920. VIII. 25., Rimaszombat (Volinszk) 6193/91 Derzsi Ferenc, 1919. IX. 9., Bős (Donbasz) 6194/91 Dobog Lajos, 1924. V. 1., Dunaradvány (Szumi) 6251/91 Dávid Ľudovít, 1912. VI. 13., Chanava (Gorkij) 6253/91 Dávid László, 1922. VII. 12., Bény (Guszt-Krisztalnij) 6254/91 Dobrocky Sándor, 1928. IX. 9., Losonc (Minszk) 6310/91 Dékány Ferenc, 1919.. VII. 20., meghalt, Érsekújvár (Ivanovo) 6408/91 Dufek János, 1925. II. 22., meghalt, Komárom (Voronyezs) 6409/91 Daniš Štefan, 1915. VII. 23., Janova Lehota (Donbasz), meghalt 6410/91 Dani Ernő, 1925. X. 9. Fülek (Boriszov) 6411/91 Dávid Ferenc, 1919. XII. 19., Bény (Jaszi) 6412/91 Dikác Vince, 1920. III. 9., Bény (Jaszi) 6413/91 Dukony János, 1911. V. 15., Szőgyén (Sztanyiszlav) 6527/91 Drotár Eugen, 1923. XI. 27., meghalt, Kassa (Ogyessza) 6585/91 Dalmady Zoltán, 1923. VII. 13., Léva (Szeszla) 6586/91 Drapák Ladislav, 1926. IX. 5., Garamkövesd (Dnyepropetrovszk) 6587/91 Déneš Ján, 1919. II. 22., meghalt, Ipolykeszi (Kijev) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents