Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-18 / 219. szám, szerda

MOZAIK 1 ÚJ SZÓ A 1991. SZEPTEMBER 18. URA-ÖSSZ­ÉS VISSZHANG NÉLKÜL Korábban legalább voltak „lírai" élmé­nyeim... Lezajlott ugyan egy újabb Po­zsonyi Líra, a legemlékezetesebb szá­momra mégis Joan Baez tavalyelőtti, jó adag politikummal vegyített legendás koncertje marad, amelyen - Václav Havel is ott volt. Azt az estét a rendőrség túlzott érdeklődése, no meg a botrány avatta „történelmivé", és a pozsonyi értelmiség fiatalabb rétegei számára a novemberi forradalom előszelét jelentette. Hiába kapcsolták ki akkor a világhírű amerikai énekesnő mikrofonját: egy év múlva, ugyanitt, legfeljebb már csak krónikussá vált pénztelenségünk hallgattathatta vol­na el szopránját. A sztár nagylelkű volt, mint azóta annyian (igaz, Prágában - tő­lünk kissé távol eső koncertpódiumokon). Az eddigi legnagyobb pozsonyi sza­badtéri koncert (Stevie Wonderé) is a Líra „érdeme"volt. Az úttörő példa azóta sem talált követőkre, s azt hiszem, egy ideig csak emlékezni fogunk e költséges műfaj csillagának pozsonyi jelenésére; addig is várunk (hozzászoktunk), amíg egy-egy híresség ama csillaga kissé leáldozik, s akkor eljön a mi időnk... Valahogy így esett, hogy az AC/DC sem Pozsonyban állította fel a Rolling Stones-énál is nagyobb színpadot, pedig a Pop-Rock-Jazz ügynökség részéről törnténtek ez irányban erőfeszítések. No, ebből sem lesz hagyomány, mondhat­nánk, de most, az István, a király duna­szerdahelyi előadása után felcsillant ben­nünk a remény, hogy Budapest eljön hozzánk, újra meg újra. Az itt élő magyar fiatalok hálás zenerajongók. Kevesen le­hetnek rajtuk kívül, akik annyit utaztak életükben egy-egy „nagy buli" kedvéért! A sors iróniája, hogy éppen Bécs és Budapest (viszonylagos-) közelsége miatt sem lehet reális vágyunk a mindenkori világ- és fél-világsztárok pozsonyi előfor­dulása. Vagyis: más utakat kell keresnünk a popzene idehódításának érdekében. Ezt a kényszrűséget a Pozsonyi Líra rendezőgárdája is felismerte, s új elkép­zelésekkel, életképesnek látszó ötletekkel fogott hozzá a fesztivál huszonhatodik évfolyamának megrendezéséhez. Az em­lített Rock-Pop-Jazz ügynökség úgy dön­tött, hogy nagyobb fába vágja a fejszéjét: a franciaországi MIDEM zenei fesztivál mintájára a Lírából inkább üzleti, mintsem művészeti seregszemlét csinál. így nem­zetközi lemezvásárra került sor, amelyen 30 hazai és külföldi lemeztársaság, zene­műkiadó vállalat mutatkozhatott be, ad­hatta el lemezeit. „Nagyvásárról" azon­ban - amelyet a plakát meghirdetett - még a legjobb akarattal sem beszélhe­tünk. A külföldi együttesek közül valószí­nűleg a „legolcsóbbak" jöttek el Po­zsonyba, de még a hazaiak közül is hiányoztak a „nagy" nevek. Ez persze • nem jelent rossz zenét, legfeljebb az igazi siker elmaradásának egyik okát. Esténként Pozsony egy-egy kulturális központjában, öt színhelyen, tizenöt kon­certen léptek pódiumra az együttesek és előadók, érthetetlen párosításban. Ez a stíluskeveredés eleve kizárta a siker lehetőségét. Képzeljük csak el a Várj, míg felkel majd a nap szerzőjének, Lerch Istvánnak a műsorát az egészen más zenei világot képviselő, a szlovák popze­ne „fenegyerekeként" emlegetett Robo Grigorové mellett! Értek aztán más meg­lepetések is, például a prágai Žentour - betegség miatt - elmaradt koncertje, melynek tényéről csak az elsőként bemu­tatkozó Isabelle műsora után, a nézőtéren ülve értesültünk... Igaz, Janek Ledecký, az együttes énekese négy szám erejéig egy szál gitárral a kezében kiállt a szín­padra, és nagyszerű zenei élményt nyúj­tott volna, ha műsora tovább tartott volna... A nézőterek jobbára tátongtak az üres­ségtől. Peter Lipa, a fesztivál igazgatója egy korábbi interjúban így nyilatkozott: „Legalább megmutatkozik, vannak-e Po­zsonyban még olyanok, akik fognak járni koncertekre". A kapott válasz alapján, bizony, nem lenne jó prognosztizálni. És hadd ne mondjak jó véleményt a háromórás gálakoncert televíziós meg­jelenítéséről, amelyet leginkább amolyan amatőr módon összekutyult, fogyasztásra alkalmatlan salátához hasonlítanék. Fur­csán sült el az is, hogy a versenyjelleg idei mellőzéséről szóló előzetes bejelen­tések ellenére díjakat mégiscsak oszto­gattak: a Szlovák Rádió a csinos japán zongoristát, Jukie Nishimurát jutalmazta, a Béke és Emberi Jogok Szlovákiai Unió­ja Henrý Winter ír énekest, a Život című hetilap pedig a svájci Purple Heartot ré­szesítette elismerésben, a főszervező ügynökségnek az olasz Jeremy's Joke tetszett a leginkább, s még sorolhatnánk. A hazai együttesek közül az Isabelle, a Davová psychóza és a rock'n'roll kaoti­kus gengszeretei", a Slobodná Európa kapott díjat. Azt mindenesetre jó kezdeményezés­nek tarthatjuk, hogy egy este 1500 néző kapott különböző lehetőséget a koncertlá­togatásra, s mindezt 30 koronás belépő­jegy ellenében. „A jegyeknek mi nem szabtunk üzleti árat - mondta Peter Lipa, -, a szervezéshez eleve azzal fogtunk hozzá, hogy számunkra veszteséges lesz a Líra. Ilyen mamutvállalkozáson nyerni nem is nagyon lehet. Viszont arra számí­tottunk, hogy sikerül meglendítenünk an­nak a masinériának a kerekét, amelyet show-biznisznek hívnak." Legközelebb, talán... CZIBULA ILDIKÓ MILYEN A HELYZET AZ ISKOLAI ÉTKEZTETÉSBEN? CSAK AZ ÉTLAPOK VÁLTOZTAK Az áremelkedések már megszokott mindennapi témáink közé tartoznak. Egyre többször lemondunk a nélkülözhető cikkek vásárlásáról, mert pénztárcánk már nem bírja a növekvő terhelést. Az iskolai étkeztetés összege - főképp a nagycsa­ládosoknál - szintén jelentős tételt jelent. Nem véletlen tehát, elsősorban ők várták aggódva, vajon nem kell-e többet fizetni szeptembertől az ebédekért. Mi is ezzel a kérdéssel fordultunk Dáša Ostertágovához, a Szlovák Köztársaság Okta­tásügyi Minisztériumának munkatársához. -Tárcánk semmiféle utasítást nem adott az étkezési díj emelésére vonatko­zóan, tehát a tavalyi árakon ebédelhetnek az iskolások. - Pontosítaná az összeget? -Az alapiskolában az alsótagozato­sok 6,10, a 11-14 évesek pedig 7,10 koronát fizetnek az ebédért. De azt is hozzá kell tennünk, hogy a tényleges ár 7,90, illetve 9,40 korona. A különbséget az állami támogatás teszi ki. - Az elmúlt évhez képest az élelmi­szerek ára igencsak emelkedett... -Valóban, de mi azt ajánlottuk az iskolaszékeknek, hogy a drága élelmisze­reket pótolják az olcsóbb, ám egészsége­sebb fajtákkal. Arra viszont figyelmeztet­tük az iskolai étkezdék vezetőit, hogy az alapvető táplálkozási normákat be kell tartaniuk. - A drágábbról olcsóbbra váltás a gya­korlatban hogyan nyilvánul meg? - Elsősorban úgy, hogy kevesebbszer főznek húst, helyette tésztafélét, hüvelye­seket készítenek a gyerekeknek. -Feltételezzük, hogy ügyesek, de csak drágán tudnak például a zöldséghez hozzájutni. - Az ilyen esetekben az illetékes isko­laszékkel kell megegyezniük és legfeljebb 20 százalékkal emelhetik az ebédek árát. - Tehát a szülők helyben reklamálhat­nak az esetleges „drágítás" miatt? - Igen, és az iskolai önkormányzat keretében joguk van az étkezdék ellenőr­zésére. - Térjünk még vissza az árakhoz. Az idén ugyan nem emelkedtek, de van, aki számára már a tavalyiak is megfizethetet­lenek voltak. - Az elmúlt évben is csökkent a rend­szeresen étkező gyermekek száma. Idei adataink még nincsenek, de feltételezzük, hogy a tavalyinál kevesebb gyerek fo­gyaszt naponta ebédet az iskolai étkez­dékben. Egyrészt azért, mert időközben az anyukák munkanélkülivé váltak, tehát otthon vannak, másrészt pedig mert nem futja rá... - Ez utóbbi családok mit tehetnek? - Ugyanúgy mint eddig, kérhetnek szociális támogatást. d eAk TERÉZ TÁVKAPCSOLÓ EZ NEM VICC, KE REM! Nem akartam hinni a fülem­nek, amikor a minap századik adásnapját ünneplő TA 3 csator­na intendánsa a műsorukkal kapcsolatosan érkező több ezer levélből idézett néhány véle­ményt. Tudnivaló, hogy ez az a csa­torna, amely 24 órán át műsort sugároz. Angol nyelvű hírműso­rokat vesz át a Sky News-tól, meg francia híradót, német hír­magazint, rengeteg MCM-klip­pet, na és sportot, filmeket, gye­rekműsorokat, férfiaknak és nők­nek készített magazinműsoro­kat. Egy szó mint száz, ebben a kínálatban fel-felbukkan a por­nó szelídebb válfajainak egysze­rűen „erotikus" jelzővel illetett valamennyi képi formája. Van tehát erotikus film, de van vetél­kedő és magazin is... Sugározzák tehát a levelek alapján legnézettebb erotikus vetélkedőt a Tutti-fruttit is. Eb­ben bornírt szövegelés közepet­te diszkó ritmusra vetkőznek a más-más nációhoz tartozó görlök. Egyetlen egyszer valami­lyen technikai nehézség miatt elmaradt. Nyomban érkezett a levél valahonnan Vágbeszter­céről, hogy mennyire felháborító a műsor elmaradása. A levélíró ugyanis minden alkalommal la­kóhelyéről Besztercebányára utazik, hogy megnézhesse az erotikus vetélkedőt. Olyan feleség is akad, aki le­velében elpanaszolja, mennyi gondot okoz neki a férje, amikor mindenáron azt akarja, hogy ott­hon olyan öltözetben járkáljon a lakásban, mint a Tutti-frutti sztriptíztáncosnői: Azaz: felül semmi, alul csekélyke valami. Furcsa megoszlása van a le­veleknek. Illetve nem is annyira furcsa. A levélírók fele részben tiltakoznak az erotikus filmek és műsorok ellen, fele részben meg keveslik azokat. Olyan is akad, aki egyenesen követeli, hogy még azon az éjszakán ismétel­jék meg az erotikus filmeket, mert különben reggelig a felesé­gével nem tud mit nézni. Elgondolkodtató lehet egy ilyen ízlésű szlovákiai család hétvégéje, amikor pénteken éjjel a szülők végignézték a szinte hajnalig tartó erotikus filmeket. Délelőtt a gyerekek ülnek a nyu­gati rajzfilmeket sugárzó készü­lékek előtt, s mire délfelé a szü­lők felébrednek, talán már az éjjel videóra felvett pornófilm megnézésén is túl vannak. Egyes emberek olyanok, mint a zöld lucernásba szabadult te­hén, amely letarol mindent, mi­közben dagadtra tömi a bendő­jét. Csak bele ne haljanak, mint a lucernától felfúvódott jószág! Velük ellentétben ott állnak a különböző indíttatású erkölcs­csőszök, akik, ha tehetnék, az anyai csókot is letiltanák a kép­ernyőről. Mégis, bármennyit is hallani arról, hogy az egyik kor­mánypárt intézkedett volna a TA 3 műsoraival kapcsolatban, valójában ebben az országban nincs sajtócenzúra. Egyetlen eset: Az egyik napi műsortömeg szerkesztője bedőlt az RTL mű­sorújságjában közölt filmcímnek, amely tinédzserfilmet igért, este nyolc óra után. így aztán egy eléggé merész, a „lágy pornó" műfajába sorolható erotikus fil­met nézhetett Szlovákia serdülő ifjúsága, közvetlenül az RTL mű­holdas adásáról átvéve. Ez nem azt jelenti, hogy máskülönben nem sugározták volna a filmet. Csupán egy későbbi időpontban került volna adásba. Feltehető­leg akkor, amikor a tinédzserek már alszanak. Már ha alszanak, s nem vár­ják éberen a TA 3 pénteki és szombati adását. DUSZA ISTVÁN MILYEN ÁLLAMOT AKARUNK? (Folytatás az 1. oldalról) dum esetén fontos, hogy a feltett kérdést miként fogalmazzák meg, ezért ebben a képviselőinknek is fontos szerepet kell játszaniuk. NAGY JÚLIA könyvelő, Vágsellye: 1. Nem tudok róla, nem foglalkozom a politikával. 2. Nem az elszakadásban látom a jövőt. FÖLDES GÁBOR agrármérnök, Felsőjató: 1. Szerintem minden kérdésben, amely a kisebbséget érinti, egy­ségesen kellene fellépni. Ag­gaszt, hogy újra nem született megegyezés. 2. A kevésbé tájékozott ember is látja, hogy nagy az önállósulási szándék. Nem szeretném viszont megélni azt, ami Jugoszláviában folyik. BALOGH CSABA, a galántai álta­lános iskola igazgatója: 1. A három párt képviselőinek közös platformra kellene helyezkedniük. Elég baj az, hogy nem tudnak megegyezni. Sajnos, a széthúzás régi magyar átok. S ami aggasz­tóbb: ez helyi viszonylatban is érezteti hatását. 2. Mindenképpen el kellene érniük, hogy megmaradjon a föderáció. Ha pedig ez nem sikerül, akkor minél hamarabb népszavazást kell tartani. Még a választások előtt. PINT TIBOR mérnök, Komárom: 1. Feltételezem, hogy a pénteki ta­lálkozón értelmes, magvas gon­dolatok hangzottak el. Azt persze nem tudhatom, miért nem sikerült megállapodásra jutniuk, de úgy vélem, egy újabb találkozónak lenne értelme, sőt szükséges len­ne, mert a korábban elhangzott állásfoglalások ismeretében már megállapodásra juthatnának. 2. Nézetem szerint a népszavazás megtartását kellene támogatniuk. Bevásárlás után (sajnos könnyű a kosár...) (Méry Gábor felvétele) UTCARA VONUL A SZÍNHÁZ (Munkatársunktól) - Határtalan színház címmel rendezik meg e hét végén (szeptember 20-22 között) Ausztria és Szlovákia szomszédos területein, tehát a szó szoros értel­mében határokat mellőzve, azt a lát­ványosnak ígérkező háromnapos amatőr színházi fesztivált, amely ha­gyományokat kíván föleleveníteni és újrateremteni egyszerre. A pozsonyi Nemzeti Népművelési Központ együtt a szlovák kulturális miniszté­rium illetékes osztályával vállalta a szlovák résztvevők és rendezvé­nyek társszervezését, míg osztrák oldalról tulajdonképpen a dél-auszt­riai tartományi vezetők, valamint az osztrák amatőrszínházak egyesüle­te kezdeményezte a fesztivál meg­tartását. Az utcaszínház, térszínház, ván­dorszínház, bábszínház évszázados hagyományait keltik életre a pozso­nyi óvárosban, a dévényi várban, a hainburgi főtéren és várromok közt, valamint az egykor Mária Teré­zia császárnő lakta Schlosshof ez alkalomból megnyíló, múzeummá átalakított termeiben. E szokatlan helyszíneken zajlanak a hagyomá­nyos színházi megfogalmazásokat meghaladó, az alkotó fantáziának határtalan teret adó rendezvények. Mindennapjaink színtere, az utca, a tér most színpaddá változik a bé­csi, nagyszombati, pozsonyi, hain­burgi, gánserndorfi, túrócszentmár­toni, traumannsdorfi és más együt­tesek mikrodrámái, musicaljei, moz­gáskompozíciói előtt. A pénteki dé­vényi nyílt téri fellépéseket (15 óra­kor kezdődnek) este tűzijáték és tábortűz követi. Másnap kilenckor a pozsonyi városháza környékén mutatkoznak be az amatőr színját­szók, egyidejűleg pedig a szomszé­dos Hainburg utcáit töltik majd meg a komédiások tarka csoportjai, itt kedvező időjárás esetén várjátékok is lesznek. A schlosshofi előadások újfent mustrát adnak a két szomszé­dos nép amatőr színházi törekvései­ről. Vasárnap ismét a pozsonyi Főtér és a városháza udvara a helyszíne a sok-sok mókát és nálunk még talán szokatlan mulatságot ígérő ko­médiázásnak. A hagyományteremtés várhatóan idővel kibővül a régió többi nemzete­inek bevonásával, hogy az előadó­művészetek sokrétűsége mintegy jelképezze az igyekezetet: múltbéli együttélésünk ma is használható ér­tékeit megóvni - feladatunk. (bit) MA KEZDŐDIK A PRIX DANUBE (Munkatársunktól) - Ma délelőtt a po­zsonyi tévécentrumban nyitják meg a Prix Danube (Duna Díj) nemzetközi fesztivált, amelyen gyermek- és ifjúsági műsorok versengenek a két szakmai zsűri kegyei­ért. Négy kategóriában - tévéjátékok, ani­mációk, publicisztikai és magazinműso­rok - hetvenöt alkotást láthat a 27 ország 60 tévétársaságát képviselő szakem­bergárda, illetve az újságírók. A járulékos rendezvények közül emlí­tést érdemel az a szakmai tanácskozás, amely az egyre szaporodó tévés gyer­mekmagazinok készítésével foglalkozik majd. Idén először gyerekek százai kísér­hetik figyelemmel a fesztivált, hiszen az Istropolis kulturális központban is vetítik a versenyprogramban szereplő alkotáso­kat. A szlovák népmesehősről elnevezett Janko Hraško-díjat gyermekzsűri ítéli oda. (d-n) KÖZÖS JÁRÁST! (Munkatársunktól) - Nagykapos és Királyhelmec önkormányzati testületei e hét elején megtárgyalták Szlovákia le­endő területi elrendezésének javaslatait. Amint azt Bogoly János nagykaposi kép­viselőtől megtudtuk: a két testület, konst­ruktív vita után megegyezett abban, hogy támogatja az Új Szóban is közölt Minaro­vič-féle javaslat azon részét, amely egy közös Bodrogközi és Ungvidéki járás lét­rejöttét irányozza elő. Egyúttal mindkét testület elhatárolja magát mindenféle alá­írásgyűjtéstől és más olyan igyekezettől, amely a székhelykérdést idő előtt felvet­ve, rivalizálást és békétlenséget akar szí­tani a két város és a két régió között. (gazdag)

Next

/
Thumbnails
Contents