Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-03 / 206. szám, kedd
1991. SZEPTEMBER 3. ,ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP REFLEX ML LESZ BELŐLED, KISISKOLÁS? Csűrhetik-csavarhatják a kérdést tudós közgazdászaink és politológusaink, sőt, még azt is vállalom, hogy liberális barátaim majd a megbélyegző „populista" jelzővel illetnek, de mindjárt bevezetőben kimondom: merénylet lenne a demokrácia ellen, ha az oktatásban bármelyik fokozaton megszüntetnék illetve nem tökéletesítenék az esélyegyenlőség elvének érvényesítését. Tehát, ha megszüntetnék az ingyenes oktatást. Nem így kezdeném ezt az írást, ha a múlt héten nem olvasom el az egyik országos napilapban az oktatási rendszer jövőjéről megjelent írást, amelynek ez volt a címe: „Egyelőre ingyenes lesz a felsőfokú oktatás." Tehát, egyelőre... Mi tagadás, összerándult a gyomrom. És régi emlékeket idézett fel bennem az írás. Felidézte 1938. szeptember 1-jét, amikor szülőfalumban először átléptem az iskola küszöbét. Vállamon a vadonatúj tarisznyával, benne az ábécés könyvvel, a három vékony füzettel, a tolltartóval, meg a ceruzával. És fölidézte azt a napot is, amikor évekkel később (talán negyedikes voltam) tízünket-tizenkettőnket a szünetben odahívott magához tanítónk, és az mondta: Hozzatok szegénységi bizonyítványt, el lehet intézni az ingyen tankönyvet. Apám rettenetes nagyot káromkodott, amikor este szóba hoztam a szegénységi bizonyítványt. Nem tudom hogyan csinálta, de nem váltotta ki a községházán, hanem másnap odaadott egy ötpengőst. Anyám szomorúan forgatta a tenyerében a szépen csillogó pénzdarabot, belekötötte a zsebkendőm sarkába, és szemrehányóan így szólt apámhoz: „Nincs abban semmi, hogy szegények vagyunk. Kiválthattad volna..." Most már tudom, apámtól örököltem azt a rút tulajdonságot, hogy ha 100 korona van a zsebemben, olyan képet vágok, mintha legalább ezresem lenne. És a lázadó hajlamot is tőle örököltem. No, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy egyre többször elhangzik: változtatni kell az oktatási rendszeren. Ezzel csak egyet lehet érteni, és egyet is értenék maradéktalanul, ha a változtatási törekvés kinyilvánításakor nem történnének utalások arra, hogy az oktatásban megszűnik az esélyegyenlőség. Nem azt kifogásolom, hogy magániskolákat nyitnak, és az ellen sem tiltakozom, hogy különböző vallási felekezetek egyházi iskolát létesítenek. Kétségtelen, hogy a verseny csak javára válik az oktatásnak. Meggyőződésem, hogy az állami iskolákban maradó pedagógusok zömének lesz mersze felvenni a kesztyűt. (Tudjuk, hogy a pedagógusok többsége nem a „felső tízezerből" származik, így azzal is bízvást számolhatunk, hogy sokakban ágaskodni kezd majd a plebejus önérzet, és ez sem lesz elhanyagolható tényező.) Azok nevelésében, akik szüleinek majd nem futja arra, hogy gyermeküket „elitiskolába" járassák. Akárhogy is megy majd végbe az iskolarendszer átformálása, kétségtelen, hogy a fiatalok többsége állami oktatási intézményben nyer képzést. Tisztában vagyunk vele, hogy a talán még évekig tovább romló gazdasági helyzetben szűkösen osztja az állami költségvetés iskoláinknak a pénzt. Azonban akárhogy alakulnak is a dolgok, azt nem lenne szabad megengedni, hogy a vagyoni különbségeket az emberek már iskolás korukban úgy megérezzék, hogy az ezekből következő hátrányok behozására az életben már soha többé ne legyen módjuk. Egy szó mint száz: az ingyenes oktatást olyan vívmánynak kell tekinteni, amelyhez senkinek sem szabad hozzányúlnia. Ennek az alkotmányos alapelvnek az érvényesülését legfeljebb csak fejleszteni szabad, de visszafejleszteni nem! TÓTH MIHÁLY KINYÍLTAK AZ ISKOLÁK KAPUI (Folytatás az 1. oldalról) kertészeti, valamint mezőgazdasági ökonómia szakokon kezdték középiskolai tanulmányaikat, összesen 492 diák lépte át tegnap reggel a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola kapuját, hogy meghallgassa Végh Jánosnak, az iskola újonnan megválasztott igazgatójának tanévnyitó beszédét. (A szakközépiskola egyébként ama nem túl sok szlovákiai oktatási intézmény egyike, melyekben az illetékes területi tanügyi igazgatóság „időben", a nyári szünidő kezdetén kinevezte-kinevezhette az iskolatanács által választott igazgatót.) Ahogy azt Horváth Etelká[ó\, az iskola szintén frissen kinevezett igazgatóhelyettesétől megtudtuk, nem egykönnyen érték el, hogy az idei tanévkezdés, illetve tanév zökkenő-, azaz problémamentes legyen: az újdonsült vezetőség szinte az egész nyarat a munkahelyén töltötte. Szünidejüket az órarendek összeállításával, a tantervek törvényadta keretek között maradó módosításával és annak a problémának a megoldásával töltötték, melyet két kollégájuk váratlan, a nyár közepén, illetve végén bejelentett távozási szándéka (ténye) jelentett számukra. Az iskolavezetésben való tulajdonképpeni járatlanságuk ellenére az említett gondokat - igaz, hogy csupán néhány nappal a tanévkezdés előtt, de - megoldották, sőt, sikerült angoltanárt is szerezniük, ami nem is olyan könnyű feladat manapság. A kertészeti szakon kívül, mely először nyílt az idén, a szakközépiskola esetében újdonságnak számít, hogy 33 érettségizett diák számára ez éven lehetőséget adtak arra is, hogy kétéves tanulmányi időszak alatt betekintést nyerjenek a mezőgazdaság alapjaiba. (kajó) RIMASZOMBAT Az első évfolyamban már 2:2 A Rimaszombati Közgazdasági Szakközépiskola tegnapi tanévnyitóján 13 osztály 388 diákja hallgatta Anna Zákalická igazgatónő és Csank Lajos igazgatóhelyettes szlovák, illetve magyar nyelven elmondott üdvözlő beszédét. Kiderült, hogy az iskola egy szlovák osztállyal gyarapodott, vagyis az első évfolyamban már 2-2 magyar, illetve szlovák tanítási nyelvű osztályban folyik majd a tanítás, és hogy a kereskedelmi akadémia nevet ugyan csak jövőre veszik fel, de az oktatásban már a gazdasági élet gyors változásait és a piacgazdaságra való fokozatos áttérés követelményeit tekintik irányadónak. Az iskola régebbi ismerősei (jómagam is közéjük tartozom) viszont keserű szájízzel nyugtázták a tényt, hogy az 1986-ban két iskola - a közös igazgató rimaszombati közgazdasági és a kizárólag magyar tanítási nyelvű Tornaijai Mezőgazdasági Szakközépiskola - összevonásával létrejött intézmény falai között lassan, de biztosan elenyésznek az egykori tornaijai iskola múltjának utolsó nyomai is. „ Kicsi a mezőgazdasági ökonómia iránti érdeklődés, nőnek a bentlakásos taníttatás költségei, az oktatási koncepció betartását nehezítette, a nevelés hatékonyságát pedig csökkentette a tanterv tagoltsága, hisz más a kereskedelmi akadémia, más az általános ökonómia és más a mezőgazdasági ökonómia tanterve és módszertana" - érveltek a felettesek, magyaráznak a pedagógusok, de az is lehet, hogy a szülők befolyásolása, befolyásolhatósága vagy saját meggyőződése hozta ezeket a változásokat. Hogy az igazgatóság, a pedagógusok, valamint az iskola további alkalmazottainak ez évi munkája nem lesz zökkenőmentes, az az iskola régi-új igazgatónőjének szavaiból is kitűnik: - Továbbra is hiányoznak a szaktantárgyak tankönyvei, de a földrajzot, a történelmet és a polgári nevelést is csak jegyzetekből tanulhatják a diákok. A modern közgazdaságtan és a piacorientált kereskedelem tudományos magyarázatát adó tankönyvek hiánya mellett örömteli hír viszont, hogy sikerült beszereznünk az angol és német nyelv oktatását szolgáló idegennyelvű tankönyveket. Igaz, ezeket a szülőknek kell megfizetniük, de biztos, hogy minőségi változás áll be a nyelvoktatásban. (polgári) GALÁNTA Az első magángimnázium „Ez az iskola a tiétek lesz, és mi értetek leszünk. Legyen az iskola számotokra olyan valóság, amelyről mi, felnőttek csak álmodni mertünk, olyan, amilyet szeretnétek. Engedjétek meg, hogy elvezessünk benneteket a felnőtt kor küszöbére." E szavakkal köszöntötte az első szlovákiai magyar nyolcéves magángimnázium 35 „kisdiákját" Tóth Lajos igazgató, az iskola alapítója. A tegnapi tanévnyitó történelmi eseménnyé vált. Jelentőségét érezve, jelenlétükkel tisztelték meg az ünnepélyt politikai és társadalmi életünk képviselői. A gyermekekhez, a szülőkhöz és a pedagógusokhoz intézett szavakból kiderült: hazai magyar politikai mozgalmaink, a társadalmi szervezetek és a külföldi támogatók mindent megtesznek azért, hogy ez a tanévnyitó másutt is megismétlődhessen. Az első magángimnázium ne maradjon az egyetlen. A vendégek közül A. Nagy László, Rózsa Ernő, Szabó Rezsó parlamenti képviselők, Horváth Zoltán, Galánta polgármestere, Varga József minisztériumi előadó, František Gaulieder, a járási hivatal elöljárója, Malatyinszky István, a Rákóczi Szövetség és Bauer Győző akadémikus, a Csemadok elnöke, valamint Horváth Balázs az MDF, Deutsch Tamás a Fidesz és Csáky Pallavicini Tamás az osztrák diákszervezetek képviseletében köszöntötték az új iskolát. A 35 elsős holnaptól a galántai gimnáziumtól bérelt tanteremben kezdi meg tanulmányait. Megható tanévnyitó tanúja lehettem tegnap Hidaskürtön. A Cservenka János által alapított magán-szakmunkásképző új épületbe költözött. Elhangzott, hogy ez a vállalkozási forma valóban nemes célkitűzésekkel bizonyára komoly eredményeket hoz, hiszen arra a szakképesített rétegre, amelyet az iskola nevel, a közeljövőben nagy szükség lesz. Hatványozottan érvényes ez akkor, amikor a szakmunkásképzés gondjaira nagyobb mértékben fizetnek rá a magyar tanítási nyelvű szakmunkásképzők. A megnyitót megtisztelte jelenlétével a pozsonyi magyar főkonzul, Boros Jenő, Horváth Balázs az MDF képviseletében és más vendégek. -lovászPELSÖC Az önállósulás után A Pelsőci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola egyike annak a két oktatási intézménynek, amelyek a rendszerváltás után önálló igazgatással különváltak valamely szlovák tanítási nyelvű iskolától. Az elmúlt tanév tapasztalataival a tarsolyában kezdte az idei tanévet az iskola tantestülete, amelynek élén Máté László igazgató áll. Öt kérdeztük meg: milyen feltételek adottak ahhoz, hogy most is sikeres évet zárjanak? - Mivel három évtized után tavaly ismét önálló lett iskolánk, elsősorban a pedagógusközösség összekovácsolására törekedtünk. Sikerült is egységes tantestületet kialakítani. Úgy vélem, ez jó előfeltétel ahhoz, hogy minden erőnkkel a tanítás színvonalának emelésén fáradozzunk. Sikerült az óraszámokat úgy elosztani, hogy az megfeleljen az egyes emberek szakképesítésének. Másodsorban az eléggé elhanyagolt állapotban átvett épületet kellett rendbehoznunk. "Az említett két tényező - a pedagógusgárda és az épület - nélkül nem lehet jó eredményeket elérni. Idén szeptember elsejére felújítottuk a kémiai és a fizikai szaktantermeket, tataroztuk az iskola bejáratát és teljes egészében kifestettük az épületet, örömünkre szolgál, hogy idén bővültünk egy osztállyal. A körzetünkhöz tartozó kecsöi kisiskolában megnőtt a gyerekek létszáma, s ott az egyetlen teremben a negyedikesek már nem fértek el. így idén nemcsak két második osztályunk, de két negyedikünk is lesz. Az alacsony szaporulatú évjárat miatt csak huszonnégy elsősünk van. - Ezúton is szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy a Rozsnyói járásban kevés a magyar pedagógus. Idén mi is kénytelenek voltunk felvenni egy szakképzetlen fiatalembert, de reméljük, hogy sikeresen továbbtanul majd. Ha nem változik a helyzet a magyar nyelvű pedagógusképzésben, akkor a mi vidékünkön három-négy éven belül krónikussá válik ez a hiány. (d-n) KASSA Magasabbra kerül a mérce Kassán a magyar tanítási nyelvű alapiskola alsó tagozatán 158 tanuló, köztük 48 elsős, a felső tagozaton 200 tanuló, a gimnáziumban pedig 182 diák (köztük 52 elsős) kezdte meg az új tanévet. A Hernád parti város magyar iskolájának élére csaknem teljesen új vezetőgárda került, az igazgató Reiter Géza lett. Az alapiskolai feladatok szervezésében Péter Márta és Kulcsár Margit igazgatóhelyettesek lesznek a segítségére, a gimnáziumban továbbra is Kopčik Anna. Noha az iskolában a tegnapi tanévnyitó jól szervezetten, kellő ünnepélyességgel zajlott is le, nem hallgathatjuk el, hogy a vezetésnek volt és van gondja az osztályok elhelyezésével, ugyanis a Moyzes utcán „leadott" osztályok helyébe az iskolaszék által ígért két osztályt tegnapig nem kapták meg, a város főpolgármesterének közbenjárása azonban garanciát jelent arra, hogy e problémát a hét folyamán megoldják. Ezek után megkérdeztük Reiter Gézát, milyen elképzelésekkel lát hozzá az igazgatói feladatok végzéséhez. - Fontosnak tartom azt az általános követelményt, hogy iskolánk színvonalát tovább kell emelni. A piacgazdaságban, ugye, van az áru, és az áru minősége az, ami vonzza a vásárlót. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi iskolánkban „termelt áru" eddig sem vóft rossz. Nem hiszem, hogy sok olyan gimnázium van, mint a miénk, ahol például csak az egyik, 31 fős osztályból 28-an elvégezték az egyetemet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne még magasabbra emelni a mércét. Meggyőződésem, hogy iskolánkban az eddigieknél is jobban ki lehet használni az oktatási segédeszközöket, az épületet, nem utolsósorban pedagógusaink tudását. Mindezen túl nagyon boldog lennék, ha igazgatóságom ideje alatt végre tudnánk tornatermet szerezni iskolánknak. (-szák) KIRÁLYHELMEC Négy első osztály Az elmúlt két évtizedben talán nem múlt el esztendő, hogy ne érdeklődtem volna egykori iskolám, a királyhelmeci magyar alapiskola sorsának alakulásáról, tanulóiról, akiknek a száma a „mi időnkhöz" képest bizony megcsappant, csupán 60 körül mozgott az elsősöké, és volt olyan év, hogy az összlétszám nem érte el a 600-at. Ugyanakkor a szlovák óvodák és iskolai osztályok száma egyre növekedett. Pedig a város lakóinak 83 százaléka az idei népszámláláskor is magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Hát így vagyunk. Voltunk? Ugyanis most változni látszik a helyzet. - Második éve négy első osztályt nyithatunk, és tanulóink száma közeledik a hétszázhoz. Szeretnénk tartani ezt a szintet - mondta Szűcs Sándor igazgató, akihez a tanévnyitó előtti napokban éppen akkor nyitottam be, amikor Leczo Zoltánné és Szaniszló Ferenc igazgatóhelyettesekkel a tantermek elosztásáról tanácskoztak. Az iskola két épületben működik, de így is helyszűkével küzdenek, „a napköziből három osztályt kellett elvenni", a szakosoknak nincsenek kabinetjeik, a segédeszközök szekrényekbe zsúfolva, a tornaterem a felső tagozatosoknak se elég, ugyanis közösen használják a szomszédos szlovák iskolával. Annak idején szóba került egy új nyolctantermes épület, mely később tizenhat tantermesre módosult (nyolc magyar, nyolc szlovák osztály), de az iskola vezetői nem hiszik, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között lesz belőle valami. Örvendetesebb, amit a tantestületről mondanak, a szakképesítést tekintve is; a nyugdíjba vonulók helyére sikerült új embereket szerezni, hosszú évtizedek után immáron zeneszakosuk is van. Sajnos, ugyanez nem mondható el egyelőre az alsó tagozatról, ahol nehezebb godoskodni az utánpótlásról, „most is három, nevelői képesítéssel rendelkező tanítónk lesz ott, tavaly három nyugdíjas pedagógus segített be". Ezután Leczo Zoltánné újszerű kezdeményezésként említette, hogy az iskola pedagógusai részt vettek és vesznek a továbbképzés különböző formáiban, itthon és Magyarországon, nyári egyetemeken, továbbá rendhagyó tanítási órák keretében ismerkednek új oktatási modellekkel is. A királyhelmeci magyar iskola tehát él, nem több és nem kevesebb gonddal, örömmel, mint az ország iskoláinak zöme. Természetesen, Szűcs Sándorék is bizakodva néznek az új tanév elé. Csak ne kellene még mindig mindenért a járási székhelyre, egyszersmind a tanügyi igazgatóság székhelyére, a hatvan kilométerre lévő Tőketerebesre utazgatni, illetve oda küldözgetni a kérvényeket, „ha például vásárolni akarunk valamit". (bodnár) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6936/91 Cirok Jozef, 1922. X. 23., Komját (Kijev) 6935/91 Czinege Ferenc, 1923. X. 29., Felsőszeli (Orlovka. Kremtovszk) 6934/91 Cifra Ján, 1904. V. 5., meghalt, Tahanovce (Donbasz) 6932/91 Cserman Ferenc, 1921. VI. 9., Nagykér (Kalinyin) 6856/91 Csomor István, 1921. III. 26., Nagyölved (Kujbisev) 6855/91 Copka Alexander, 1925. IX. 14., Kassa (Karaganda) 6850/91 Ciliing István, 1925. IV. 22., meghalt, Érsekújvár (Arhangelszk) 6807/91 Csomor Lajos, 1925. IV. 7., Dunaszerdahely (Miljanszk, Szvatij) 6806/91 Csicsai Lajos, 1912. VII. 26., Hodos (Kraszna Ural) 6805/91 Csiba Lajos, 1922. I. 1., Hodos (Tula, Begicsovo) 6726/91 Czibolya József, 1922. III. 21., Ipolyhidvég (Fogcsani, Románia) 6683/91 Csiba Károly, 1913. X. 24., Felsőpatony, meghalt (Szovjetunió) 6682/91 Czékus Dezső, 1918. IX. 18., Madar (Záporozsije) 6681/91 Czakó István, 1922. II. 10., Alistál (Minszk, Szokolov) 6584/91 Csókás Sándor, 1912. III. 22., meghalt, Zselíz (Záporozsije) 6581/91 Čičeri Ján, 1903. X. 9., meghalt, Ráska (Sztalinov, Szambor) 6528/91 Sóki János, 1903. VII. 27., meghalt, Köbölkút (Cseljabinszk) 6407/91 Csóka Béla, 1913. V. 8., meghalt, Csallóközaranyos (Brizánszkij Lesz) 6406/91 Csizmadia Károly, 1921. I. 3., Farkasd (Fogcsani, Constatte) 6404/91 Czibor Bálint, 1910. V. 11., Madar (Kijev) 6369/91 Cziganech Imrich, 1918. XI. 5., Bart (Kijev) 6368/91 Csicsay Lajos, 1912. XII. 23., meghalt, Nyárad (Kijev, Darnica) 6367/91 Csicsay Ferenc, 1912. IX. 23., meghalt, Nyárad (Kijev) 6309/91 Csonka Kálmán, 1906. VIII. 3., Bény (Koroszten), meghalt 6308/91 Csánó János, 1912. VIII. 23., Nádszeg (Kraszna Don, Szedrovka) 6250/91 Czíria Zoltán, 1905. II. 5., Kéty (Voronyezs)