Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-15 / 217. szám, hétfő

5 PUBLICISZTIKA I ÚJ SZÓ* 1991. SZEPTEMBER 5. KÁRPÓTLÁS, DE A LEHETŐSÉGEKHEZ MÉRTEN MENNYIRE TÖRÖK A MAGYAR? GÍMESI BESZÉLGETÉS HENKEY GYULA ANTROPOLÓGUSSAL Augusztus derekán a Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség felkérésére a gímesi nyári szabadegyetem hallgatóságával ismertette munkásságát Henkey Gyula antropológus, a Kecskeméti Múzeum nyugalmazott tudományos főmunkatársa. Eddig összesen 30 ezer felnőtt személy etnikai-embertani vizsgálatát végezte el, azon fáradozik, hogy tevékenysége nyomán teljes antropológiai kép alakulhasson ki a Kárpát-medence népeiről. Előadása után a zoboraijai Gimesen, Lédecen és Zsérén is végzett vizsgálatokat. Ezalatt válaszolt kérdéseimre. A gyorshajtás szomorú következménye (Á szerző felv.) LESZ KAMIONELLENES BLOKÁD? TETŐZIK AZ ELÉGEDETLENSÉG • Tudomásom szerint több mint három és fél évtizede foglalkozik az antropológiai kutatással. Csak Magyarország területén végzett felméréseket? - Nagyrészt igen, de emellett Bulgária tíz helységében végeztem ilyen vizsgálatokat. A Zoboralján most vagyok először, ezzel kezdtem meg szlovákiai tevékenységemet, amit szeretnék folytatni. Magyarország területét sem sikerült eddig teljesen feltérképeznem. Először Kecskeméten és tágabb környékén, a Duna-Tisza közén dolgoztam, majd fokozatosan jutottam el az ország további részeire. Arányos képem alakult ki a Palócföldről, ahova 1972-79 között jártam, és összefoglalóm a palóc-monográfia első kötetében meg is jelent. Viszont 1985 óta kizárólag a Dunántúl és Tiszántúl területén vizsgálok, mert egyelőre onnan van a legkevesebb adat. • Milyen eredményeket hozott eddigi kutatómunkája? » - Huszonnyolcezer magyart vizsgáltam meg, s harminc százalékuk a turáni embertani típusba sorolható, abba, amely a honfoglaló magyaroknál is a leggyakoribb volt. Második helyre a pamíri típus került, 11 százalékkal, s a honfoglaló magyaroknál 19 százalékban volt kimutatható. Mind a két említett típus a magyarság törökös rétegéhez kapcsolódik. Egyébként a honfoglaló magyaroknál Lipták Pál és Nemeskéri János 49,1 százalékban mutatták ki a törökös típusokat, míg a finnugor jellegegyüttesek aránya csak 15,6 százalék volt. Vizsgálataim alapján a törökös típusok 47,6, a finnugorok pedig mindössze 4,6 százalékban mutathatók ki. • Eléggé meglepő eredmények. Mi lehet ennek az oka? - Többet is felsorolhatnék. A legfőbbnek azt tartom, hogy a honfoglalás után jelentős számban telepedtek le a Kárpát-medencébe közép-ázsiai eredetű állattenyésztő népek: besenyők, úzok, kunok, jászok, volgai bolgárok, Derbent környéki alánok. Ugyanakkor a kései avarok jelentős része megélte a honfoglalás korát, és összeolvadt a magyarsággal, ami törökös rétegünket erősítette, s pótolta a honfoglalás- és tatárjárásbeli vérveszteséget. Ezzel szemben nem tudunk arról, hogy a honfoglalás után finnugor eredetű nép költözött volna a Kárpát-medencébe. Meglepő módon a régi szláv jellegegyüttesek a magyarok között csak 2,7 százalékban, mutathatók ki. Viszont ha a palócföldi szlovákok vizsgálatát nézzük, azoknál is csak 10 százalék a régi szláv formáknak az aránya. • Térjünk vissza Szlovákiába. Ide milyen céllal érkezett? - Előadásomon kívül a zoboraijai községekben végzek embertani vizsgálatokat. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a magyarság törökös rétegével kapcsolatba hozható embertípusok - elsősorban a turáni és a pamíri - nagyobb mértékben mutathatók ki, mint az eddig vizsgált magyarság átlagában. Viszont mind a finnugor, mind a szláv jellegegyüttesek nem érik el azt a százalékot, amelyet a 28 ezer magyar vizsgálata alapján mutatnak. • Nyilván megválogatja az embereket. Itt a Zoboralján, de máshol is kiket vizsgál? - Az embertani tanulmányt 24 és 60 év közötti férfiakra és nőkre lehet fölépíteni. Segítőtársaim azokat kérik fel a faluban, akiknek az apai és anyai családneve szerepel a 19. század első feléből származó helyi összeírásokban, vagy az 1848 előtti egyházi anyakönyvekben. Ettől függetlenül minden önként jelentkező bevándoroltat vagy távoli vidékről érkezőt is megvizsgálok, de annak az adatai a feldolgozás előtt az őslakosokétól el vannak különítve. Most a Zoboralján mintegy 150 személyt vizsgálok meg. Olyan lelkesedéssel jönnek és kérdezősködnek az emberek, hogy alig győzök válaszolni nekik. Képen kérik bemutatni, melyik az a típus, amelyik hozzájuk hasonló, kérdéseket tesznek föl a magyar őstörténetre, meg a magyar-szlovák keveredésre vonatkozóan. Mindenki szinte mindent tudni szeretne... 0Gímes lakossága nemzetiségi összetételében eléggé vegyes. Erről a legutóbbi népszámlálás is tanúskodik. öregedő magyarság, gyarapodó szlovákság van a faluban. Befolyásolja ez a vizsgálatokat? - Részben már a palócföldi szlovákok vizsgálata is arra utalt, hogy a Kárpát-medence szláv népeivel való keveredés nem módosította jelentősebb mértékben a mai magyarság embertani képét. Ugyanis Jan Eisner cseh történész-régész kutatásai szerint a kései avaroknak számottevő szerepük volt a szlovák nemzetnek a kialakulásában. A szlovákok ősei együtt éltek és temetkeztek az avarokkal, így a velük való keveredéssel nagy mértékben számolni kell. Ezenkívül Ján Sirácky szlovák történész rámutatott arra, hogy a magyar-szlovák kulturális és emberi kapcsolatok olyan jelentősek voltak, hogy a két nemzetet teljes mértékben nem lehet pontosan elválasztani. És ftt a név sem mérvadó, mert az oszmán-török hódítás után szlovákok magyar névvel és magyarok szlovák névvel egyaránt szerepelhettek. Ugyanis a nevét senki sem választotta meg, hgnem a környezete adta. Ehhez még hozzájárul, hogy az oszmán-törökök által megszállt területről magyarok jelentős részben menekültek észak felé a szlovákok által lakott területekre, kétnyelvűekké váltak, és ott esetleg szlovák nevet is kaphattak. Másrészt viszont a török megszállás alatt elnéptelenedett területekre észak felől jöttek az újratelepítők, akik között magyarok és szlovákok egyaránt voltak. Tehát ez a szétválasztás szinte teljesen lehetetlen és talán nincs is szükség rá, mert az én nézetem szerint elsősorban azt kell kutatni, ami a két népet összeköti, nem azt, ami elválasztja. • Ha elkészül egy-egy vizsgálat, milyen területi egységek embertani képe áll össze belőle? - A feldolgozás községi, néprajzi, tájegységi és összmagyar szinten történik. Ugyanazt tesszük a szlovákokkal, horvátokkal, bunyevácokkal, majd utána különböző matematikai, statisztikai számításokkal összehasonlítjuk az egyes népességeket, és így kitudódik, mennyire állnak közel vagy távol egymáshoz. • Lesz valami írásos nyoma a zoboraijai kutatásoknak? - Ha feldolgozom az anyagot, a Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség egy tanulmány megjelentetését tervezi róla. Ebben képekkel kiegészítve bemutatjuk az e vidékre jellemző embertani típusokat. Ha elkészül, minden itt lakó és érdeklődő hozzáférhet majd. Tudomásom szerint szlovák összefoglaló is lesz benne J. MÉSZÁROS KÁROLY -A helyzet tarthatatlan. A főút közelében lakók idegroncsok lesznek. A kamionok csak jönnek-mennek, éjjel-nappal hétköznap-ünnepnap. Ha egy nagyobb konvoj végigrobog a házunk előtt, a tányérok is táncolnak az asztalon. A gyerekeket félünk kiengedni az utcára. A gépkocsivezetők nem tartják be az előírt sebességet és olykor versenypályának tekintik az utat, vadul előzgetnek. A kerékpározót a légáramlat majd az árokba sodorja. A száguldó hatalmas teherkocsik a tévévétel minőségét is rontják. A zaj és a kipufogógáz miatt a kert felőli oldalra költöztettük a hálószobánkat, így is gyakran felriadunk a motorzúgásra - panaszolta Mikóczi Margit gombai lakos. A kamionforgalom már kilencedik éve tartó „ideiglenes" elterelése több községet érint. A Somorja, Úszor, Gomba, Nagymagyar, Bazin, Pernek szakaszon sok ezren szenvednek az áldatlan helyzet miatt. Az úszori Rešovski Erzsébet felindulva mutatta házfalán a rengések okozta repedéseket. - Újra és újra vakoltatunk, festetünk, rövidesen ismét hívhatjuk a mestereket. A biztosító pedig nem fizet. Ilyen jellegű károkra állítólag nem vonatkoznak az előírások. Tizenkét éve lakunk itt, s amióta Pozsonyból erre terelték a teherforgalmat, pokol az életünk. Hol vannak már azok az idők, amikor esténként ki lehetett ülni a ház előtti lócára trécselni. A bűz, különösen a szélcsendes napokon, már-már elviselhetetlen. Volt úgy is, hogy naponta kétezer teherkocsi haladt végig a községen. Szinte lehetetlen volt átjutni az út túloldalára. Fűhöz-fához fordultunk panaszunkkal - hasztalan. Remélhetőleg a tervezett blokád után már történik valami... Az említett blokád egyik kezdeményezője és szervezője Varga András mérnök, Úszor polgármestere. A szélsőségesnek tűnő döntés nem egyik napról a másikra született. - Számos beadvánnyal fordultunk az illetékesekhez, hasztalan. Panaszaink az egyik íróasztalról a másikra kerültek, majd eltűntek valamelyik fiókban. Pedig számokkal, adatokkal bizonyítottuk, hogy a zajszint többszöröse a megengedettnek, nem is beszélve a légszennyezésről, vagy a balesetveszélyről. Somorja és Úszor között már több baleset volt, a robogó masinák a megengedett 40 km-es sebesség ellenére nem egyszer áttörik a vasúti sorompót is. A somorjai környezetvédőkkel és az érintett csallóközi falvak képviselőivel együtt tárgyaltunk a belügyminisztérium illetékes dolgozójával, de az ígéreteit nem tartotta be. Ezért alapos megfontolás után az „egységben az erő" elv alapján felhívtam a viničnéi és a bazini polgármestert, majd augusztus 12-én az érintett falvak polgármesterei megfogalmaztak és jóváhagytak egy határozatot, melyet elküldtünk az SZNT-nek, a kormánynak és a belügyminisztériumnak. Többek között követeljük, hogy a kamionforgalom egy részét tereljék ismét Pozsonyon keresztül, illetve jelöljenek ki más útszakaszokat is. Amennyiben ez nem történik meg, október elsején elzárjuk az utakat. - A helyzet valóban tarthatatlan. A birtokunkban levő tanulmány szferint a hazánkon keresztül haladó tranzit kamionforgalom 80 százaléka érinti az említett Somorja-Bazin közti útvonalat - mondotta Ján Babej, Somorja alpolgármestere. - A gépkocsivezetők fittyet hánynak a kreszre, nem tartják be az előírt sebességet és ott parkolnak, ahol eszükbe jut. Nem is emlékszem, mikor mérték a pozsonyi úton a gépjárművek áthaladó sebességét. Mindeddig hiába kértük a közlekedésrendészeket, hogy helyezzenek el néhány „Megállni tilos" táblát. Két gyalogosátkelőnél - ahol a gyerekek az iskolába mennek -, nyomógombos szemafort fogunk igényelni. Ez a maximum, amit tehetünk. Arra, hogy terelőutat építsünk, sajnos, nincs pénzünk. A kamionsofőrök többsége ignorálja a maximális terhelés betartását is. És ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen nálunk ezt a súlyos szabálysértést alig-alig ellenőrzik, illetve nem büntetik. Sokan a pozsonyi Lafranconi melletti új híd átadásától várják a helyzet javulását ám én szkeptikus vagyok, hallottam, hogy a pozsonyiak már most gyűjtik az aláírásokat, nehogy a szlovák fővároson haladjanak át a nehéz tehergépkocsik. Mit szól mindehhez Ladislav Hoffman, a Szlovák Belügyminisztérium közlekedési szakosztályának igazgatója? -Az 1984 óta tartó eltereléssel kapcsolatos panaszok bennünket is bántanak. Megértjük azokat, akik petíciókat küldözgetnek, és sztrájkkal fenyegetőznek. Tudjuk, hogy a gépkocsivezetők nem tartják be a közlekedési szabályokat és a hétvégi forgalomcsökkentést. (Pénteken és vasárnap 13-tól 21 óráig, szombaton a délelőtti órákban.) Ez ügyben tárgyaltunk kollégáinkkal a közlekedésrendészetről és figyelmeztettük őket, gyakrabban mérjék a sebességet és rendszeresen ellenőrizzék a forgalomkorlátozás betartását. Tárgyaltunk Pozsony főpolgármester-helyettesével is, de ő, illetve kollégái ellenzik, hogy a kamionok a főváros területén közlekedjenek. Mindenki számára elfogadható megoldásunk egyelőre nincs. A legújabb verzió szerint a Csehszlovákiát elhagyó kamionok Pozsonyon keresztül, az országba tartók pedig az eddigi útvonalon közlekednének. Ez sem ideális megoldás, de jobbat egyelőre nem tudunk. Nehezen hihető, hogy ezzel a javaslattal a sokat próbált lakosok egyetértsenek. Valószínű, hogy a napokban - még a kilátásba helyezett blokád előtt - az érintett falvak, városok képviselői találkoznak a minisztérium dolgozóival és megpróbálnak közös nevezőre jutni. Ha ez nem sikerül, elsején eltorlaszolják az utakat. Félő viszont, hogy ha a szlovák kormány úgy dönt, hogy a kamionforgalmat visszatereli a fővárosba, a pozsonyi lakosok hasonlóképpen fognak reagálni. ORDÓDY VILMOS Mint azt a Magyar Nemzet augusztus 30i számában olvashattuk, a magyarországi zsidó közösségek kárpótlási igénnyel léptek fel a magyar állammal szemben. Várható-e hasonló lépés a szlovákiai zsidóság részéről? - kérdeztük Kardos Róberttől, a Szlovákiai Zsidó Hitközösségek Központi Szövetségének irodavezető titkárától. - Az izraelita vallású állampolgárok kárpótlása a bíróságon kívüli rehabilitációról szóló törvény keretén belül folyik. Természetesen mi azon vagyunk, hogy minden megkárosított zsidó vallású állampolgár jóvátételt kapjon, ám nem hisszük, hogy követeléseink előbbre valóak lennének, mint a többi megkárosított csehszlovák állampolgáré. Nem akarunk különösebb előjogokat élvezni, és távolról sem szeretnénk, ha a mi jogos követeléseinket mások - ártatlanok számlájára teljesítenék. Tény viszont, hogy a mi közösségünk nagyrészt idős emberekből áll, akik igénylik a segítséget. Sokan közülük megjárták a koncentrációs táborok poklát, családjukat, gyermekeiket, rokonaikat veszítették el - mi az ő számukra is szeretnénk valami megoldást találni. Ez a problémakör egyelőre még csak formálódik, s ha majd konkrét formát ölt, készségesen tájékoztatjuk róla a közvéleményt. Természetesen megtettük a szükséges lépéseket, hogy a nácik által deportáltakat is megillesse a jóvátétel. - Mi a helyzet az arizált vagyonnal? Gondolom, nem lenne méltányos, ha az egykori arizátorokhoz kerülnének vissza a deportált zsidóktól elkobzott ingatlanok. - Mi megtettük a szükséges lépéseket, hogy ez ne történhessen meg. Értesültünk róla, hogy az igazságügyi minisztérium elrendelte: minden esetben ellenőrizni kell, nem arizált vagyonról van-e szó. - Tudják-e, mi lett a sorsa a zsidóságtól elrabolt ékszereknek, értékeknek? - Konkrétan nem. Egyébként ez az érvényes törvények szerint az érintett egyénekre tartozik, mint ahogy a kárpótlási törvény is a fizikai személyek kárpótlásáról intézkedik és nem a jogi személyekről. - Az eltűnt értékek között azonban ott voltak a szlovákiai zsidó hitközösségek értéktárgyai is... - Igen, de hogy hová lettek, mi lett velük, pontosan nem tudjuk. Természetesen keressük a nyomokat, egyelőre azonban nem nagy sikerrel - nem vagyunk hozzá elegen. - S mi lesz a zsidó hitközösség ingatlanaival? - Most dolgozunk rajta. Ezt a problémát előreláthatólag az elfogadásra váró egyházi törvény fogja tisztázni. Ebben a kérdésben mi együttműködünk a szövetségi kormány alelnöke, Jozef Mikloško úr hivatalával. Most próbáljuk feltérképezni a szlovákiai hitközösségek vagyonát képező zsinagógákat, temetőket és más ingatlanokat. Ez ügyben segítségért fordultunk a helyi hivatalokhoz, s meg kell mondanom, a legtöbb esetben a kért felvilágosításokat meg is kaptuk. Ez idő tájt mintegy 500 objektumról tudtuk összegyűjteni a szükséges adatokat, a telekkönyvi kivonatokat, de a lista még korántsem teljes. Most az az elsődleges feladatunk, hogy a még hiányzó dokumentumokat is beszerezzük. Néhány objektumot máris sikerült visszakapnunk, a felszámolt temetőkért, lerombolt zsinagógákért pedig kártérítési igénnyel fordultunk a privatizációs minisztériumhoz. - Mit gondol ön, minden esetben keresztülvihető a kárpótlás? - Minden egyénben él a természetes vágy, hogy vagyonát visszaszerezze, vagy legalább annak ellenértékét megkapja. De valljuk be: kevesen vannak, akiket nem ért valamilyen vagyoni vagy személyi igazságtalanság az eltelt 40-50 év alatt, és miből fizetné ki ez az állam ezt a rengeteg jóvátételt? A történelem összes igazságtalanságát szerintem nem lehet jóvátenni. Igen, én is az igazságtalanságok jóvátétele mellett vagyok, már amennyiben az lehetséges, de nem úgy, hogy annak mások lássák a kárát. S. FORGON SZILVIA