Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-07 / 183. szám, szerda

1991. AUGUSZTUS 7. IÚJ SZÓi HAZAI KÖRKÉP ^saaEEBamí VISSZHANG SZERINTEM ERŐSÖDÜNK Egyetértek a Magyar Néppárt megalakításának gondolatával. Politikai szempontból nemzetiségünk erősödését jelenti. A Magyar Néppárt vállalása - a dr. Popély Gyula által meghirdetett négy alapgondolat elfogadásával -, önmagunk vállalása. Tudom, hogy vannak nemzetiségi alapon szerveződött politikai mozgalmaink: Együttélés, MKDM, FMK. Elismerem az általuk védelmezett, kivívott eredményeket, jogokat, tisztelem helytállásukat - ott ahol erre sor került -, de vallom, hogy vállaljunk többet is, vállaljuk egész magunkat. Egyöntetűen vállaljuk a „valahová tartozásunkat". A Magyar Néppárt pártszinten vállalja ezt. Tehát, ha vállalom a tagságot, akkor kötelezően vállalom a programját is. Ez nem kicsiség, ha figyelemmel kísérjük napjaink politikusainak változásait - tegnap még egy más eszmei áramlat szentsége mellett törtek lándzsát, ma módosították nézeteiket, politikai „látókörük" nyíltabbá vált. Ezt látva, hogyan és miért vonhatnám kétségbe a Magyar Néppárt megalakulásának szükségességét Szlovákiában? Én a nézetek, a magyar nemzetiségi igények konkrétabb megfogalmazását, védelmét, ápolását, megvédésének szervezését, a kulturális és a művelődési magyar nemzetiségi autonómia létrehozását várom el a párttól. Például azt, hogy ne lephessen meg bennünket a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke azzal, hogy rezzenéstelen arccal bejelenti az SZK kormányának a bősi vízi erőmű befejezéséről szóló döntését. Nincs egységes, erőt kifejező pártja nemzetiségünknek, mely e bejelentésre az egész nemetiségünk véleményeként mondhatna nemet, állíthatná meg a kormány zsilipfelhúzó kezét, válaszolhatna megfelelően; sztájkkal, területi- és jogönállóság követelésével stb., védené meg nemzetiségünket. A jelenlegi nemzetiségi politikai mozgalmak közül erre egyik sem képes. Hasonlóképpen, mint ahogyan nem volt képes egységesen szembeszállni a nemzetiségi létünket, alkotmány biztosította egyenjogúságunkat megalázó nyelvtörvénynyel, a kártalanítási törvénnyel - és sorolhatnám a nemzetiségünket károsan érintő parlamenti, illetve SZNT-beli határozatok sorát. Pedig a forradalo,pntól már eltelt másfél év, de ez az idő sem volt elég arra, hogy politikai mozgalmaink egységesítsék nézeteiket, állásfoglalásaikat a nemzetiségünk létét közvetlenül érintő kérdések meghatározásában. A politikai tapasztalatok azt mutatják, hogy elérkezett a gazdasági eredmények országon belüli új elosztásának, a politikai kiállások, a nemzetiségi jogok, a nemzeti hovatartozási tudat új meghatározásának ideje. És ennél az új meghatározásnál nem lehetünk mi magyarok „feldaraboltan" jelen. Itt, ebben az esetben is, mint sok más sorsunkat jelentősen befolyásoló esetben is, egységesen kell jelen lennünk; úgy, ahogyan azt a szlovák nép teszi a cseh nép viszonylatában. Tudatosítanunk kell, és tudatosíttatnunk kell, hocfy mi magyarok Szlovákiában, a Cseh és Szlovák Köztársaságban mit jelentünk államalkotó népcsoportként. Hogy ennek megfelelően a csehekkel, a szlovákokkal, a többi nemzetiséggel és népcsoporttal egyenértékű államalkotó nemzetiség vagyunk és annak kell lennünk a politikai, a gazdasági, a kulturális életben. Én úgy látom, a Magyar Néppárt ezt szándékozik biztosítani. Ezért értek egyet a programjával, és ajánlom minden nemzetiségét, népét, hazáját szerető és tisztelő sorstársamnak. TAKÁCS ANDRÁS MÉG NEM KÉSŐ HOL JELENTKEZZENEK AZ ELHURCOLTAK? Végre megszületett a törvény, amely azok erkölcsi rehabilitációjáról és anyagi kárpótlásáról rendelkezik, akiket 1944-45-hen erőszakkal hurcoltak a Szovjetunióba, s ott embertelen körülmények között hónapokon, éveken át szenvedtek. A kárpótlási folyamatot több nehézség, félreértés nehezíti. Mária Knižkovával, aki az elhurcoltak kártérítési ügyeit intézi, több vitás kérdést próbáltunk tisztázni. • Először is a legfontosabb: ki kérhet kártérítést? - Jogosult minden olyan személy, akit a Szovjetunió belügyminisztériumának szervei jogellenesen, erőszakkal hurcoltak el. • Olvasóink között sokan vannak olyanok, akiket 1945-ben a háborúból, esetleg fogságból hazafelé tartva fogtak el. Rájuk is vonatkozik a törvény? -Természetesen. Hiszen milyen volt a helyzet? A hadsereg feloszlott, a katonákat leszerelték. Megfáradtán, fegyvertelenül találtak rájuk az NKVD egységei, és őket is elhurcolták. • Neglehetős zűrzavart keltett, hogy miután az év elején 50 korona befizetésével nagyon sok elhurcolt jelentkezett a Politikai Foglyok Szlovákiai Konföderációjának Eperjesi Járási Bizottságánál, az elmúlt napokban felhívás jelent meg a sajtóban: ennek alapján nem igényelhető a kártérítés, csak a Szovjetunióba Erőszakkal Elhurcoltak Szlovákiai Asszociációjának (SANO) nyomtatványai alapján. - Több jelzés érkezett hozzánk is, hogy az említett szervezet a tagfelvételi lappal együtt valóban begyűjtötte az 50 koronát, valakitől többször is. Hangsúlyozom; ez csak a nyilvántartáshoz elegendő. Különben is, az elhurcoltak nem politikai foglyok, így hát semmi sem indokolja tagságukat a Politikai Foglyok Szlovákiai Konföderációjában, annak járási bizottságában pedig végképp nem. Az elhurcoltak érdekeinek védelmére alakult meg a múlt év A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA Olvasóink közül is sokakra vonatkozik az SZNT július 11-én elfogadott kárpótlási törvénye, amely módot ad a Szovjetunió munkatáboraiba hurcolt védtelen polgári személyek pénzben aligha kifejezhető sérelmeinek, fizikai és lelki megpróbáltatásainak részbeni jóvátételére. Az Erőszakkal Elhurcoltak Szlovákiai Asszociációja intézi a kártalanítási kérvényeket és egyúttal listát is készít azokról, akiket 1944-46-ban az NKVD egységei a Szovjetunióba vittek. Az Asszociációval együttműködve ezt a listát folytatásokban mi is közöljük. Először a nyilvántartási számot tüntetjük fel, azt a név, a születési dátum, a lakhely, majd annak a lágernek a helye követi, ahová az illető személyt elhurcolták. Feltüntetjük azt is, ha az elhurcolt meghalt, abban az esetben is, ha a Szovjetunióban vesztette életét. Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul. (A névsor közlését holnapi számunkban folytatjuk.) 6103/91 Ábrahám Tibor, 1923. VII. 29., Nagymegyer, (Kijev) 1302/91 Abosi Ferenc, 1921. VI. 16. Szeszta, (Brjanszk, Bezsica) 2044/91 Ádám István, 1919. IX. 30., meghalt, Dobfenék, (Kirov, Volozsnyica) 4466/91 Ádám Zoltán, 1926. II. 22., meghalt, Csoltó (Boriszov) 4993/91 Adamka József, 1919. X. 4., meghalt, Ipolyszakállas (Kijev) 96/91 Ádám Mihály, 1916. XI. 8., Barkó (Donbasz) 3901/91 Ádám István, 1922. X. 10., Péterfala (Buharajka) 1304/91 Adámek Drahomír, 1903. VII. 2., meghalt Párnica, (Szánok) 5329/91 Adamka Lajos, 1913, IX. 14., Ipolyvisk (Kazany) 3834/91 Adamko Ferenc, 1910. XI. 17., meghalt, Vága, (Donbasz) 2433/91 Ádámka Imre, 1925. V. 24., Perbete, (Balaklava) 5053/91 Adamov Ľudovít, 1919. VIII. 31., meghalt, Nagycsalomija (Kővel) 1305/91 Adamszki József, 1921. XI. 22., Komárom, (Sztálingrád) 3902/91 Adamček Karol, 1922. IV. 1., Sáró, (Asztrahány) 330/91 Adomáj István, 1926. XII. 2., meghalt, Görgő, (Galon, Zaporozsje) 3042/91 Adorján Lajos, 1912. II. 8., meghalt, Görgő (Zsitomir) 1308/91 Ágh Ferenc, 1920. V. 15., meghalt, Bodak (Nyizsnyij Tagil) 4467/91 Ágh Vilmos, 1915. I. 10., meghalt, Jóka, (Krim, Szevasztopol) 10/91 Ágoston József, 1925. X. 31., Pozsony, (Karakanda) 329/91 Ágoston Béla, 1905. VI. 28., Losonc 3160/91 Agócs Gyula, 1919. IV. 27., Ajnácskő (Ivanov) 31/91 Agócs Dezső, 1919. IX. 5., Almágy (Arhangelszk) 3161/91 Agócs István, 1921. I. 30., Gem. Dechtáre (Szaratov) 1309/91 Agócs Tibor, 1923. XI. 17., Almágy (Donbasz) 1310/91 Agócs Ferenc, 1911. VII. 9., Ajnácskő, (Dnyeproderzs) 2047/91 Agócs Zoltán, 1914. XII. 12., meghalt, Almágy (Moszkva) 5777/91 Agócs Vilmos, 1915. IV. 11., Almágy (Orel) 5781/91 Agócs István, 1923. XII. 5., meghalt, Almágy (Donbasz) 6566/91 Andódi Ferenc, 1922. II. 11., Királyrév (Donbasz) 6565/91 Anda László, 1914. XI. 7., meghalt a SZU-ban, (Szesztroj) 6521/91 Adamov (Adamčík) Michal, 1903. X. 7., meghalt Košická N. Ves 3904/91 Albrecht József, 1921. VIII. 19., Alsómislye (Satura) 4874/91 Albrecht Árpád, 1914. III. 31., Lőcse (Donbasz) 3429/91 Almási Béla, 1924. I. 5. Csallóközkürt (Szumi) 2432/91 Albert Ferenc, 1924. VIII. 25., Nagykapos (Donbasz) 2436/91 Albert András, 1909. III. 5., Nagykapos (Szambor) REFLEX ÁLLAMI ÜNNEP - KÁDEREZYE Az még csak hagyján, hogy Jirí Dienstbiert káderezik. Sőt, még az is, hogy politikai kultúránk nagyobb dicsőségére Alexander Dubček politikai pedigréjének vizsgálata is rákerült mostanában az újságok első oldalára. így bizonyítjuk, hogy kitört a demokrácia. Azt viszont, hogy immár az állami ünnepeket is káderezik, nehezen tudja megérteni az egyszerű halandó. Ahány politikai irányzat, annyi elképzelés az állami ünnepet illetően. Sőt, még a fogalom meghatározását illetően is. Az egyik honatya a parlamentben javaslatot nyújtott be, amely szerint az állami ünnepet egyszerűen állami ünnepnek kell nevezni. Erre az ellenzék soraiból szót kért egy képviselő, és imigyen kezdeményezett: az állami ünnepet nevezzük nemzeti állami ünnepnek. Mire akadt egy még ellenzékibb személyiség (pártja nem jutott be a törvényhozásba), aki hazafias cikkben így rekontrázott: az állami ünnep neve pedig légyen szlovák nemzeti állami ünnep. Ilyen viszonyok között nem könnyű a kérdésben állást foglalnia egy magyar nemzetiségű újságírónak. Gunyorosan akkor se szabadna egy ilyen komoly kérdésről írnom, ha hajlamos lennék a hányavetiségre, mert megsérthetném valamelyik szlovák testvéremet. Ugyanakkor magyar olvasóim igazságérzetét sem vehetem semmibe. Sőt, nagyra tartom az igazságérzetüket, és büszke vagyok rá. Van, aki azt javasolja, hogy a halottak napja legyen Szlovákiában állami ünnep. Ebben is van némi ráció. Ha elérné célját, ha legalább egy lépéssel közelebb kerülnénk az általános megbékéléshez, azt, mondanám: iktassák törvénybe november 2-ikának országos megünneplését. De nem mondom, mert ezzel felbőszíteném azokat, akik szerint szeptember 19-ikét kellene a Tátra alatt minden évben államünnepként megülni, hiszen ezen a napon tették közzé a szlovák nemzet Memorandumát, a nemzetek közösségébe jelentkezés e alapvető dokumentumát. Teljes mértékben híve vagyok az önrendelkezésnek, mégpedig „bez výnimky", ahogy a klasszikus mondta, de nem úgy, ahogy ő gondolta. Azután itt van a harmadik javaslat, amely szerint a Felkelés kitörésének évfordulóját kellene állami ünneppé nyilvánítani. Főképp augusztus 29-ike körül tört ki politikusaink körében az ünnepkáderezési huzavona. Hangsúlyozom: politikusaink körében. Van köztük olyan, akinek (vagy apjának) életében az jelentette a csúcsot, aminek a Szlovák Nemzeti Felkelés pontosan az ellenkezője volt. Ez az az eset, amikor így kell feltenni a kérdést: Vagy Jozef Tiso, vagy a Felkelés. Ez tiszta ügy, itt nyilvánvaló, hogy miről van szó, és miért a halottak napjára esik a választás. De olyanok is vannak Szlovákiában, akik lélekben büszkén tekintenek vissza 1944. augusztus 29ikére, csak ne sajátították volna ki a kommunisták. Másoknak viszont éppen az felel meg, hogy kisajátították. És így tovább... Eközben a szlovák nemzet döntő többsége változatlanul állócsillagnak, archimédeszi pontnak tekinti a Felkelést. Azok is büszkeséggel gondolnak rá vissza, akiknek polgári az ízlése, azok is, akik munkásként kapcsolódtak be az ellenállásba, azok is, akiknek az apja, nagyapja katonaként harcolt. Van azonban egy réteg, akiknek minden teljesen mindegy. Azok, akik 1945 után hirtelenjében lettek partizánok. Ezeknek tökéletesen mindegy, hogy kit szolgálnak ki. Miközben a demokratikusan megválasztott politikusok azon vitatkoznak, hogy állami ünnep legyen-e augusztus 29-ike, az egyszerű nép döntő hányada már régesrég igennel válaszolt a kérdésre. Ráadásul ez nekünk, szlovákiai magyaroknak is megfelelne. Számos érvet lehetne az egyetértés mellett felsorakoztatni. Csak egyet hozok fel: a második világháborúban számos nyugat-európai országban is voltak a Felkeléshez hasonló fegyveres antifasiszta fellépések. Ahol az antifasizmus (tehát az antitotalitarizmus) és a demokrácia nyomvonalán kezdték a háború után kibontakoztatni az életet, ott mindenütt eredményesek voltak. Legyen tehát augusztus 29-ike állami ünnep. Ha jelző nélküli lesz, mi is a magunkénak tekintjük. Nem kis mértékben azért is, mert 800 magyar is részt vett a harcokban. A Petőfi partizánosztag Pataki István parancsnoksága alatt a mi nevünket is beírta az elnyomás elleni harc történetébe. Külön büszkék lehetünk arra, hogy Pataki István soha sem vált kommunista apparatcsikká. Tisztességes munkásemberként folytatta a háború után életpályáját. TÓTH MIHÁLY TAPASZTALATCSERÉN ÉSZAKI SZOMSZÉDAINKNÁL Az SZNT környezetvédelmi bizottságának tagjai első ízben jártak külföldön. Lengyelországba látogattak Mikuláš Hubának, a bizottság elnökének vezetésével. Tagja volt a küldöttségnek Bartakovics István, (MKDM) képviselő is. Vele beszélgettünk Htjukról. # Mi volt látogatásuk célja? - Mindenekelőtt kapcsolatteremtés, a kölcsönös megismerkedés és tájékoztatás. Ennek megfelelően találkoztunk a lengyel parlament képviselőivel, az illetékes tárca vezetőivel és a környezetvédőkkel is. 0 Milyen a lengyel környezetvédők társadalmi megítélése? -A honatyák között rangot jelent a környezetvédők parlamenti képviselete, s ezt nemcsak számuk, hanem szakmai felkészültségük is alátámasztja. A környezetvédelmi hivatal pedig, élén miniszterrel, egyenrangú a többi tárcával, nem tekintik csak ötödik keréknek. • Parlamenti testvérbizottságuk hogyan ítéli meg országaink együttműködését a környezetvédelemben? -Bár még 1977-ben megállapodást kötött a két ország az együttműködésről, amelyhez később a volt NDK is csatlakozott, de ez csak politikai keret maradt. A dokumentum aláírását nem követték gyakorlati lépések. Ezért lengyel kollégáink egy új együttműködési szerződést sürgettek. Elsősorban a levegőszennyezés kérdését vetették fel, bírálták Szlovákia hozzáállását ehhez a problémához. Közös folyóink tisztasága érdekében is a szorosabb együttműködést szorgalmazták. Sok a gond az erdővédelemben, erről a helyszínen, a határsávban is meggyőződhettünk. Bíztató, hogy a közeljövőben újabb kétoldalú tárgyalások lesznek, és várhatóan csökkeni fog a főleg Csehés Morvaország területéről érkező szenynyező anyagok mennyisége. • Tapasztalataik közül melyek azok, amelyeket esetleg nálunk is hasznosítani lehetne? - Több kérdést következetesebben oldanak meg, mint mi. így például az egyes régiókban szigorúan behajtják a kivetett bírságokat. Számunkra újdonságként hatott, de náluk már működő intézmény az ekobank és az ekokonverzió is. Követendő példát jelent, ahogyan a főváros zöldövezeteit ápolják. Az eredmények nem maradnak el, sikerült csökkenteniük a levegő szennyezettségét. Környezetvédőik tevékenysége nemcsak az ismeretterjesztésre korlátozódik, aktívan bekapcsolódnak az egyes területek rekultiválásába, a zöldövezetek létesítésébe, a vadállomány gondozásába. Ezt a munkát az ökológiai klubjaik irányítják. A parlamenti bizottságuk gyakorlatában is több követendő példával találkoztunk. -rvégén a SANO, amely önálló, független, humánus szervezet. Egyetlen célja az, hogy segítsen a károsultak erkölcsi és anyagi rehabilitációjában, mégpedig nemzetiségre és lakhelyre való tekintet nélkül. Egyébként a legfelsőbb törvényhozó és végrehajtó szervek is a SANO-t tekintik partnerüknek ebben a kérdésben. • Vagyis nem egyszerű rivalizálásról van szó? - Nem. Mi nem versengünk, csupán azt akarjuk elérni, hogy a kártalanitási folyamat minél zökkenőmentesebben menjen végbe, s akik még nem jelentkeztek, mielőbb jelentkezzenek. Érthető okok miatt először a 90 éven felüliek ügyét intézzük, őket követik a 80 és a 70 évesek. • Miközben a két szervezet illetékességi vitába bonyolódott, az érintettek elbizonytalanodtak. Tehát jelentkezzen a SANO-nál az is, aki ezt már Eperjesen megtette? - Mindenképpen. Kártérítés ugyan a munkavégzésről szóló igazolás (vyhlásenie o dobách zamestnania) alapján igényelhető, amit a SANO-nál lehet beszerezni. (Cím: Bratislava I, poštová schránka 815 28). • Elkészült az elhurcoltak jegyzéke. Az azonban már most nyilvánvaló, hogy nem teljes... - Valóban. A listát folyamatosan kiegészítjük. így mindenki élhet törvényes jogával, kérheti a sztálini munkatáborokban eltöltött évekért a kártérítést. Még nem késő! (ki)