Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-06 / 182. szám, kedd

KÖRNYEZETVÉDELEM .ÚJ SZÓ, HAJBAKAPÁS NÉLKÜL EGYESEK AKARJÁK, MÁSOK NEM AKARJÁK, HOGY FELÉPÜLJÖN A KECEROVCEI ATOMERŐMŰ ... Ahhoz, hogy egy társadalom ilyen veszélyes eszköz birtokosa legyen, magas fejlettségi szintet kell elérnie. Nem csupán az általános kultúrszint fontos, hanem a technikai kultúráltságnak és fejlettségnek magas színvonala is megkövetelendő. Míg ezt az adott társadalom nem éri el, nem való a kezébe ez a veszélyes játékszer! — foglalta össze Duka-Zólyomi Árpád kutatómérnök, atomfizikus a Nó' hetilap egyik múlt évi számában az atomeró'művek üzemeltetésével kapcsolatos szakvéleményeket. A „Nem kell félni az atomtól" című cikk írójának állításában egy atomnyit sem kételkedhetünk. Azt viszont jó lenne tudni: van-e olyan fejlett társadalmunk, hogy felelősségteljesen tud bánni az atomerőművel. Kassán és környékén is igen sokan kíváncsiak arra a bizonyos „alkalmassági jogosítványra", ugyanis egyes források szerint hazánkban a következő atomerőműnek Kecerovcében kellene épülnie. Hogy Kassa a fő „hadiszíntere" az ez ügyben folyó vitáknak, az érthető, hiszen Kecerovce légvonalban alig húsz kilométerre van tőle. Tehát kétségtelen, hogy az erőmű építése és későbbi üzemeltetése elsősorban a ma negyedmillió lakosú település ipari teljesítőképességét növelné, s az esetleges sugárfertőzést is a Hernád-parti város sínylené meg a legnagyobb mértékben. Épüljön hát, vagy ne épüljön? Erről vitáznak már évek óta az ügyben érdekeltek, eddig eredménytelenül. „Párharcuk" során tavaly a világhírű Szent Erzsébet dóm is „kereszttűzbe" került, ugyanis a székesegyház északi falára az erőmű építésének támogatói, déli falára pedig az ellenzői helyezték el hatalmas transzparensüket, a kisebb-nagyobb „szópárbajoknak" meg se szeri, se száma. Tulajdonképpen ez is érthető, hiszen hiába mondta ki a nemet a közelmúltban Kassa, majd Eperjes önkormányzati testülete, ha az erőmű építésének előkészületei tovább folynak; illetve kétséges az újabb tiltakozás, ha az egy főre eső villamosenergia-termelésben, valamint a villamosenergia-fogyasztásban nem érjük el az iparilag tőlünk fejlettebb országok szintjét, s az üzemelő erőműveink többsége túlságosan szennyezi a környezetet. Atomstory avagy KECERnobil? Kassán az idén is volt néhány vitaest ez ügyben. Az egyiken ott ültem és jegyzeteltem. Mondhatom, mindkétfél alaposan felkészült rá — tények, adatok tömkelegét hozták magukkal. A „zöldek" közreadott brosúrájában egyebek között ez állt: „Sajnos, minden kor nagy adót fizet a tudatlanságért, s főleg az elvakultságért. Hogy a modern civilizáció sok terméke milyen negatív hatással van az emberi szervezetre, arról eléggé ködös a sejtelmünk." „Néhány évtizedig azt akarták nálunk elhitetni a néppel, hogy az atomerőmű az egyetlen, a legbiztonságosabb, legjobb és a környezetre nézve legtisztább, s egyáltalán a legtökéletesebb energiaforrás. Ha ezt a meggyőződést az „ámulatos" dolog ellenzőinek és az általuk felhozott ellenérveknek az elhallgattatása, illetve elhallgatása is segítette, akkor érthető, hogy az emberbe szinte beoltódott: az atomenergia az egyedüli és legeszményibb megoldás. Csehszlovákia lakosságának a véleménye minderről csak az 1986-os csernobili katasztrófa bekövetkeztével változott meg gyökeresen..." „A kecerovcei erőmű építéséről 1985-ben Moszkvában született döntés. Indoklás: Kelet-Szlovákia állítólagos enegiahiánya. De valóban szükség van erre az erőműre?! A kerület 23 százalékban osztozik a szlovákiai fogyasztáson. Tény az is, hogy a kerület villamosenergia-szükségletének több mint 20 százalékát más országrészekbőlkapja, ám ez nem azért van. mintha a helyi forrás kevés lenne, hanem azért, mert azok nincsenek kellőképpen hasznosítva... Hogy a kerület erőművei csak 50 százalékra vannak kihasználva, az a tárca hanyagságára vall, ugyanis a kihasználatlan villamosművek tulajdonképpen veszteséget jelentenek. Nyugaton ilyen „fényűzést" egyetlen energiatermelő sem enged meg magának." Ivan Priesol, a Szlovákiai Zöldek Pártjának helyi elnöke eképpen érvelt a szónoki emelvényen: — A hatékony gazdálkodást támogatjuk, azon belül pedig a hulladékmentes, környezettiszta termelési technológiát. Idehaza igen gyakran arról akarnak minket meggyőzni, hogy ilyen tekintetben az atomerőmű megfelel a mi elvárásainknak. Nos, éppen ez képezi vitánk tárgyát, ugyanis szerintünk ez az állítás nem igaz. Az atomerőműből több olyan hulladék kerül ki, amelyet egyelőre nem tudunk tökéletesen ellenőrizni, illetve olyan jól semlegesíteni, megsemmisíteni, hogy az ne veszélyeztetné életünket és a jövő nemzedék létét. Felmerül egy másik kérdés is. Az atomerőmű mellett kardoskodók A Föld felszínének átlaghőmérséklete magasabb volt 1990-ben, mint bármely más esztendó'ben, mióta az időjárási adatok rendszeres észlelése és feljegyzése a 19. század közepén megkezdődött. A múlt évre vonatkozó globális felszíni hőmérsékletértékek emelkedést mutatnak, állapították meg az Egyesült Királyság meteorológiai szolgálatának és a Kelet-Anglia Egyetem (UEA) klímakutató csoportjának szakemberei. A felmelegedés tavaly meghaladta a korábbi, 1988-as rekordot 0,05 °C-kal. Mindezek ellenére túl korai kellő biztonsággal kijelenteni, hogy a jelenlegi melegedés milyen kapcsolatban van az üvegházgázok légköri feldúsulásával. Az adatsorokban található hét legmegelebb évből hat a nyolcvanas azt állítják, hogy az atomenergia a legolcsóbb. Szerintünk ez sem igaz, mert ha most nem csökkentjük az uránfejtést, akkor az ezredfordulót követően ebből a nyersanyagból is behozatalra szorulunk majd, s bizonyára nem kapjuk olcsón. „Ellenfeleink" további érve, hogy az atomerőmű építésével részben csökkenthetnénk régióinkban a munkanélküliséget. Számos ténnyel igazolhatom, hogy ez csak átmenetileg hozna olyan-amilyen megoldást. Szerintünk az ügy igazságos rendezése érdekében fel kellene számolni az energiatermelők és szolgáltatók monopolhelyzetét. Jelenleg nincs ezen a téren konkurencia, az árakat az állam szabja meg. Éppen ezért javasoljuk, hogy energiatermelésben a régiók önellátók legyenek, s akkor elkerülhetnénk, hogy a jövőben olyan hatalmas energiatermelő létesítmények épüljenek, mint a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű, vagy Bős— Nagymaros. Kecerovce nem Csernobil lenne Az erőmű támogatóinak állásfoglalását Gabriel Karácsony, a Szlovák Villamosművek Atomenergetikai Osztályának képviselője terjesztette elő. — Miért is kezdtük meg a kecerovcei atomerőmű tervezését? A dokumentumok szerint is arról van szó, hogy a villamosenergia-termelést és -elosztást a múltban is tervek alapján végezte ez az ország. Az igényekből kiindulva cselekdtünk akkor is, amikor az újabb források létrehozása mellett döntöttünk. Nos, akárhogy is nézzük a dolgokat, bárhogy is számolunk, nekünk az jön ki most is, hogy ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt az atomenergia a legmegfelelőbb. S hogy miért éppen ebbe a kerületbe szántuk? Egyszerűen azért, mert a termelést és a fogyasztást véve alapul úgy láttuk, itt van rá a leginkább szükség. Hangsúlyozni szeretném, hogy Kecerovcében nem szovjet reaktorok lennének. Ha egyáltalán épül majd valahol ebévekben figyelhető meg, így az elmúlt évtized a tapasztalt eddigi legmelegebb volt. A kutatók most a megfigyelt melegedés és az üvegházgázok koncentrációja közötti összefüggést próbálják kideríteni. Egymagában az átlaghőmérséklet változásának ismerete túl kevés információt jelent, így az egyetemi kutatók a hőmérséklet-eloszlás kiszámításán dolgoznak. A Föld felszínének rácshálózatra beosztott felszíni régióira vonatkozóan hasonlítják össze az adatokat egészen a múlt század közepéig visszanyúlva, összevetve a jövőre vonatkozó számítógépes modell előrejelzéseivel, miképpen befolyásolja az üvegházgázok légkörbeli feldúsulása egyes területek hőmérsékleti viszonyait. ben az országban újabb atomerőmű, akkor csakis korszerű csúcstechnológia jöhet számításba. Ami pedig a monopolhelyzetünket illeti: nem zárjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy más hazai, vagy akár külföldi szervezetek is bekapcsolódjanak az energiatermelésbe. Azt kell támogatni, ami az országnak és lakosságának megfelelőbb, olcsóbb. Számolgatunk mi eleget, s az eddigi „részeredményekből" úgy látjuk, KeletSzlovákiának is szüksége lesz még újabb energiaforrásokra. Meg az országnak is. Természetesen arra senki sem kényszerítheti az egyik vagy másik régió lakosságát, hc>gy fogadják el az atomerőművet. Úgy tudom, a kormánynak is ez a véleménye. Míg a szónokok egymást váltották az emelvényen, a hallgatóságnak alkalma nyílt beleolvasni az atomerőmű támogatói által kiadott szöveggyűjteménybe is. Többek között ez állt benne: „A villamos- és hőenergia-szükséglet távlati terseiből kiindulva az ezredfordulót követően Kelet-Szlovákíának szüksége lesz egy legalább 1300 MW teljesítményű erőműre, amely a villamosenergia-termelésen kívül legalább 800 MW hőenergiát is produkál majd." „Hogy miért éppen Kecerovcére esett a választás? Azért is, mert az ottani térség, az ottani talajviszonyok felelnek meg legjobban a szigorú követelményeknek. " „Kecerovcében olyan atomerőműnek kellene épülnie, amelynek az energoblokkjai az új blokkok generációjának csoportjába tartoznak. Vagyis: védőburokjuk duplafalú, s ezért biztonságosak." Melyik megoldás lesz jobb? A vitaesten szakemberek, laikusok egyaránt lehetőséget kaptak véleményük kifejtésére. Egy idős úr azzal állt elő: neki gyanús a hazánkban létező és építendő atomerőművek ellen tiltakozó osztrákok „taktikája". —Az az érzésem, tiltakozásuknak fő célja nem annyira a környezetóvás, mint Szlovákia gazdasági legyengítése — folytatta. Néhányan megtapsolták, néhányan megmosolyogták. A „zöldek" osztrák vendége cáfolta az úr állítását. — A felrobbant csernobili erőmű és a kecerovcei között képletesen szólva legalább olyan különbség lenne, mint egy régi, rozoga és egy vadonatúj, korszerű személygépkocsi között van! — hangzott az újabb érv. Hasonló fogadtatásban részesült, mint az előbbi és minden további vélemény. — Atomerőmű helyett épüljön inkább szélerőmű, vagy próbáljuk hasznosítani a föld mélyének melegét! — javasolta egy fiatalember. — Igaz, hogy az atomerőmű nem környezettiszta, de nem tisztább a szén-, vagy gáztüzelésű erőmű sem. Sőt, a vízi erőmű is természetromboló! — kiátotta közbe valaki. Utána még újabb érvek és ellenérvek tarkították, s nyújtották hosszúra a vitaestet, amely végül is „egyezségkötés" nélkül fejeződött be. Hajbakapásig ugyan nem fajult a vita, ám hazafelé tartva bizonyára több résztvevőben felmerült a kérdés: Való a mi kezünkbe atomerőmű?! GAZDAG JÓZSEF Az UEA kutatói szerint ugyan a sztratoszféra melegedése tapasztalható, ahogyan az üvegház modell jósolja, de van néhány kisebb ellentmondás: a sztratoszféra melegedése lassabb a vártnál, és a felszín melegedése nagyobb a közepes földrajzi szélességeken és kisebb a pólusok közelében, mint az üvegház-felmelegedés számítógépes modelljéből következik. A brit meteorológiai hivatal és a Kelet-Anglia Egyetem átlaghó'mérséklet-számításhoz használt adatbázisa a legmegbízhatóbbak közé tartozik, szárazföldi és tengeri megfigyelőállomások észlelésein alapul. Hasonló értékeket számított ki a NASA Goddar Intézet kutatócsoportja pusztán szárazföldön mért értékek felhasználásával. Természet Világa 1991. AUGUSZTUS 6. ÁLDÁS VAGY ÁTOK? Az ötvenes évek szocialista ipartelepítésének egyik legnagyobb melléfogása a garamszentkereszti alumíniumkohó létrehozása volt. A Középső-Garam szűk völgyében az olcsó munkaerőn kívül ugyanis az efféle ipartelepítésnek semmiféle feltétele sem adott. Az olcsó villamos áram helyett Szlovákiának eme legnagyobb áramfogyasztóját a szomszédos völgyben működő novákyi erőmű látja el. Ez a hőerőmű a FelsőNyitra mente rendkívül rossz minőségű barnaszenét használja és nagyobb mennyiségű kén-dioxiddal szennyezi a levegőt, mint egész Ausztria. Szintúgy nem áll rendelkezésre helyi nyersanyagforrás sem. A bauxitot főleg Magyarországról hozzuk be, ráadásul az alkalmazott technológia miatt eleve több meddő keletkezik. Ennek következtében a gyár mellett 7,5 millió tonnányi (stílusosan vörös színű) szilárd hulladék halmozódott fel, amellyel egyelőre senki sem tud mit kezdeni. Az „elfelejtett" környezetvédelmi beruházások hiányát itt sajnos elhagyott faluk, flórral reménytelenül elszennyezett termőföld és főleg megtört egészségű emberek ezrei fémjelzik. A garamszentkereszti alumíniumgyár jelenleg válaszút előtt áll. Dönteniük kell, felszámolják-e a minden baj elsődleges forrását, az alumíniumkohót, vagy pedig környezetkímélő technológiát próbálnak behozni. A dolgok jelenlegi állása szerint az utóbbi mellett döntenek. A norvég Norsk Hydroaluminium első látásra kedvező ajánlatot tett. Az általuk ígért technológia lényegesen csökkentené az üzem által kibocsátott szennyeződést és alkalmazásával nem veszítené el munkahelyét az alumíniumkohó háromezerötszáz munkása sem. Az ajánlatnak viszont több hátulütője van. Egyrészt az alumínium további előállítása csak mérsékelné a környék állapotának katasztrofális romlását, de még mindig nem teremtődne meg a lehetőség a helyzet javítására. Az alumínium ára a világpiacon évek óta csökken, ráadásul rövid időn belül az eddig stratégiai okok miatt távol maradó Szovjetunió is megjelenik az alumíniumértékesítők sorában. Külföldön az elsődleges nyersanyag-feldolgozás az utóbbi időben fokozatosan a harmadik világba tevődik át. Az ajánlat egyik feltétele nálunk is a kormány által garantált olcsó villamos áram. Ez egyrészt azzal fenyeget, hogy ezt az áramot hosszú éveken keresztül az adófizetők pénzéből fogják dotálni, másrészt így kérdésessé válik a rendkívül környezetszennyező novákyi és a veszélyes bohunicei V1-es erőművek leállítása. Ezenkívül nem ismert, pontosan mit is szeretne a norvég cég nálunk gyártatni, és fennáll a veszély, hogy újra csak a legújabb skandináv előírások által már tiltott félkésztermékek gyártását kapjuk meg. A szlovákiai környezetvédó'k ezért felhívták a kormány figyelmét, hogy a tervezett norvég „segítség" helyett inkább vállalja az alumíniumkohászatfelszámolásából a térségben jelentkező átmeneti szociális feszültségeket. Ez nem jelentené a teljes gyár felszámolását, sőt, a jelenlegi feldolgozó részlegeket a behozott — egyre csökkenő' árú — nyersalumíniumra alapozva tovább lehetne bővíteni. A nyersanyag-feldolgozás a nemrég leállított krakkói kohó példája alapján csak az alumíniumhulladék újrafeldolgozására szorítkozna. Szükség lenne ezenkívül átfogó és átgondolt regionális területfejlesztési programra is, amely néhány éven belül pótolná a felszabadult mintegy 3500 munkahelyet. Első lépésként befejezhetnék az évek óta esedékes garami vasútvonal felújítását, kedvező körülményeket teremtve ezzel az ipar megtelepedéséhez. Úgyszintén nem halogatható tovább több Garam menti víztisztítómű építése sem. A környék csodálatos középkori városkáinak felújítása (pl. Körmöc- és Selmecbánya) szintén sok embernek adhat munkát. Ráadásul így hatalmas lehetőségek nyílnának az idegenforgalom előtt. A kormány előtt tehát a döntés, amit a norvég javaslat foglalkoztatási szempontból átmenetileg elodázna. Tíz év múlva viszont a probléma hatványozottan vetődne fel. Érdemes ezt megkockáztatni a rövidtávú népszerűség érdekében? TUBA LAJOS Atomerőmű-hűtőtornyok Mohiban. Mentesül Kecerovce az ilyen látványtól? Foto: F. Držik ISMÉT EGY LEGMELEGEBB EV VÍZTARTALÉKOK A SIVATAGBAN Műholdak megfigyelései arra utalnak, hogy Egyiptomban a nyugati sivatag homokja alatt tekintélyes víztartalékok rejtőznek. Az ország északkeleti részén végzett elsó' kísérleti fúrások alapján a szakértők véleménye szerint akkora vízmennyiséget becsülnek, amely lehetó'vé tenné 8000 hektár sivatagi terület 200 éven át történő mezőgazdasági hasznosítását. A föld alatti vízkészletet fúrással gyorsan és olcsón fel lehetne tárni, megtakarítva a drága duzzasztógátak és vízvezetékek építését. Különösen a szárazság idején lehetnének alkalmasak ezek a föld alatti források az átmeneti vízhiány átvészelésére. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a fosszilis víztartalék nem újul meg, ezért takarékosan köll felhasználni. Természet Világa