Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám, szombat

5 RIPORT - VÉLEMÉNY 1991. AUGUSZTUS 27. Ml LESZ A THÁLIA SZEKERÉN? AZ ÚJ ÉVADRÓL A SZÍNHÁZ VEZETŐIVEL A pártállam diktatúrája a színházművészet éltető nedveit is megmérgezte. Az ideológiai harc és az ehhez fűződő káderpolitika következményeként nem véletlen, hogy a Matesz fiatal hajtása - a kassai Thália Színház sem zöldellhetett kedvére, hiszen ezt is 1968 tavasza hívta életre. A sikeres kezdés, a szép eredményeket felmutató nekibuzdulás után így nem is csoda, hogy az utóbbi két évtized alatt a Thália szekere többször is kátyúba iutott, s olykor már ahhoz sem hiányzott sok, hogy a kisebbségi létünkön eluralkodó közöny posványába süllyedjen. - A rendszerváltás óta eltelt idő vajon elegendő volt-e ahhoz, hogy a jó széljárásban szárazabb, jobb talajra gördüljön a Thália szekere? - kérdezem az egy évvel ezelőtt végre önállósult színház igazgatójától, Kolár Péter mérnöktől. - Tény, hogy a Thália a Matesznak hosszú éveken át egy olyan kis gyarmata volt, ami csak azt a célt szolgálta, hogy a komáromi társulat jobban működhessen. Ez alatt azt értem - mondja az igazgató -, hogy a kassaiakat kiszipolyozták, rájuk sózták a nemkívánt kötelező darabok legrosszabjait, ráadásul még néhány tehetséges fiatal színészt is elcsábítottak innen. Mindennek a tetejében hagyták, hogy műszakilag teljesen lerobbanjon a színház. A próba - és a játszási lehetőségek olyanná váltak, ami a huszadik század végén már teljesen elfogadhatatlan. Nos, ezt örököltük, ezen kell változtatnunk. Meglehetősen nehéz helyzetben vagyunk, de az utóbbi egy év alatt, amit csak lehetett, azt megtettük. A kulturális minisztériumot ugyan nem akarom dicsérni, de meg kell mondanom, hogy másfél év alatt most több segítséget nyújtott a Tháliának, mint azelőtt két évtized alatt. - Ez miben nyilvánult meg? - Kaptunk anyagi fedezetet arra, hogy végre felépítsünk egy raktárt, és egy új autóbuszt is vásárolhattunk. Ez utóbbira igen nagy szükség volt, hiszen alighanem a Thália tekinthető Közép-Európa legtöbbet utazó színházának. Mindazon „túl a pénzből arra is futotta, hogy némileg színházunk műszaki felszereltségén is javítsunk. Örömmel jelenthetem be, hogy színházunkban október 13-án egy klubot nyitunk, ami naponta reggel 9-től este 22-23 óráig tart majd nyitva. Színházunk ezzel is maga köré kívánja gyűjteni a kultúrát támogató és szerető közönséget. Ebben a presszó-szerű klubban jó lehetőség nyílik a találkozásra, egy-egy kávé elfogyasztása közben a magyarországi és hazai újságok átböngészésére. Meglehetősen biztatón folynak tárgyalásaink egy próbaterem megszerzésének ügyében, ami azt jelenti, hogy az említett klubot minden valószínűség szerint a próbaidőszakban is a nyilvánosság rendelkezésére tudjuk bocsátani. - Kétségtelenül szükség van erre is, de úgy gondolom, hogy a színház mégis az előadásaival gyűjtheti maga köré leginkább a közönséget. Milyen darabokat tűz műsorra az új évadban a Thália? - kérdezem Pásztó András dramaturgtól, a színház művészeti vezetőjétől. - Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy a gazdasági problémák ellenére szeretnénk megtartani, sőt, növelni a törzsközönségünk körét. Ebbéli szándékunkból eredően október 23-án a neves francia szerző, Robert Thomas Szegény Dániel című bűnügyi játékának bemutatójával nyitjuk az új évadot. Ezt egri rendező, Dezsényi Péter állítja színpadra. December első felében Békeffy-Lajtai zenés vígjátékát. A régi nyár című darabot mutatjuk be. Csendes László rendezi és ő játssza benne a főszerepet is, Thirring Vio

r Iával. Biztosak vagyunk benne: közönségünknek nagy örömet fog szerezni, hogy e két neves művészünket ismét a hazai színpadon láthatja. - Gyakori hazajövetelről van-e szó, vagy többet is sejtet a visszatérésük? - Hadd fogalmazzak úgy - reméljük, hogy ez a szereplésük a hazajövetelük kezdetét jelenti majd. - Mindkettejük esetében? - Mi nagyon szeretnénk. Milyen további darabok bemutatását tervezik még? - Február végére tervezzük az új évad súlypontját jelentő bemutatót. Tennessee Williams A vágy villamosa című darabját Beke Sándor rendezi és Kövesdi Szabó Mária játsza a főszerepet. Ezt a darabot azért tűzték műsorra, hogy színházunk vezető művésznője jó lehetőséget kapjon művészi tapasztalatai és képességei teljesebb kibontakoztatásához. THÁLIA SZÍNHÁZ KASSA - Jutalomjáték lesz? - Igen, és egy természetes folyamatként annak az ideje is eljött, hogy Kövesdi Szabó Máriának lassan váltania kell, g naiva szerepkörből tovább kell lépnie. Ebben a darabban máris lehetősége lesz egy komoly drámai szerep eljátszására. Ezt követően ismét egy zenés bohózatot, A szabin nők elrablását mutatjuk be, amit az egri színház igazgató-főrendezője, Gali László állít színpadra. Az anyagiaktól függően a szezon végén, vagy a következő évad elején Turián György Varázspálca című mesejátékának bemutatását is tervbe vettük, Horváth Lajos rendezésében. A Thália Stúdióban ugyancsak ő állította színpadra Görgey Gábor Komámasszony hol a stukker? című komédiáját, melynek nyilvános főpróbáját a múlt évad végén megtartottuk, és nagyon jó visszhangot váltott ki. Ennek a darabnak a bemutatóját szeptember 23-ra tervezzük. - Megvált-e valaki a színháztól, feltűntek új arcok? - Színészeink közül ideiglenesen csak Tóth Tibor távozik a társulattól, aki szeptembertől a pozsonyi színművészeti főiskola hallgatója lesz. A tehetségkutató vizsgán kezdő színésznek Nagy Andrást és Illés Oszkárt vettük fel. Reméljük, hogy színházunk hasznos tagjaivá válnak. - Eddig az új évad apropóján a legközelebbi tervekről és elképzelésekről váltottunk szót. Önök alig másfél éve kerültek a Thália élére, ezért arra is kíváncsi lennék, hogy miiyen színház megteremtésén fáradoznak? Kolár Péter: - Mindenképpen lejárt a nagy színházak kora. Elképzelhetetlen, hogy mi itt Kassán több száz fős tömeget mozgassunk, ezért inkább kamarajelleget kell a színházunknak adni. Erre az a körülmény is kényszerít, hogy előadásaink nagy részét falvakban, kis színpadokon tartjuk. Pásztó András: - Kassán elsősorban arra szeretnénk törekedni, hogy a fiatalabb közönségréteget nyerjük meg színházunk számára. Ez igen fontos, mert tapasztalataink szerint színházunk törzsközönsége - hogy úgy mondjam - kezd nyugdíjba vonulni. - Miként akarnak a fiatalokra hatni? - Korszerűbb előadásokat kell produkálni - mondja Pásztó András -, ezt elsősorban a stúdió előadásokkal akarjuk elérni. Ha sikerül olyan próbatermet kialakítanunk, ami stúdióelőadásokra is alkalmas lesz, akkor ezen az úton nagy lépést tehetünk előre, hiszen Kassa tulajdonképpen diákváros. Nagyon sok fiatal jár az itteni középiskolákba, az egyetemekre és főiskolákra. Ezek nagy része viszont eltávolodott a színháztól, őket akarjuk megSZASZÁK GYÖRGY Ha nem félnék attól, hogy megköveznek, akár azt is mondhatnám, hogy az oktatási minisztérium elkényezteti a pedagógusokat: néhány napja (az oktatási dolgozók szakszervezeti szövetségével karöltve) újabb fizetésemelést harcolt ki a számukra (is), ráadásul az új tanévben még eggyel növelte a „szünetek" számát. Az eddigi téli, félévi, tavaszi, húsvéti és nyári mellé felsorakozott az őszi szünet is. Apropó: nyári szünet. Még kettőt alszunk és véget ér. De vajon hogyan (mivel) egészen annak a problémának a megoldásáig, amit két kollégánk tulajdonképpen váratlan, a nyár közepén, illetve végén tudomásunkra hozott távozása jelentett. A jelen pillanatban már úgy tűnik, hogy különösebb nehézségek nélkül kezdhetjük meg az új tanévet. Talamon Edit, a Diószegi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola alsó taigazgatója: - A szünidő nagy részét a szüleim kertjében, illetve augusztus elseje, azaz igazgatóvá való kinevezésem után az iskolában töltöttem. Külföldön nem jártam az idén, újdonsült igazgatóként seregnyi gond szakadt a nyakamba: kevés a pedagógusunk, egy kolléganőnk ráadásul súlyosan megbetegedett, a fiatalok mintha kerülnék az iskohónapok során. Ez alatt a kurta két hét alatt is dolgoztam: írtam egy huszonöt oldalas tájékoztatót, melyben a szövetség szeretné részletesen megismertetni a pedagógusokat és a szülőket az eddig kifejtett tevékenységünkről, az eredményeinkről és a kudarcainkról. Kikapcsolódásképpen délutánonként „környezetrendezéssel" foglalkoztam: nemrégiben befejezett házam környékét hoztam rendbe. Klimas Szilvia, az Érsekújvári MaPEDAGÓGUSNYÁR Horváth Etelka Talamon Edit Moravcsik Géza Pukkai László Klimas Szilvia töltötték az ideit pedagógusaink? A kérdést hat szlovákiai magyar tanítónak-tanárnak tettük fel. Horváth Etelka, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola frissen kinevezett igazgatóhelyettese: - A nyarat, pontosabban a szünidőt, két hét kivételével, amit családtagjaim körében az Alacsony-Tátrában, illetve otthon töltöttem, az újonnan megválasztott igazgatóval és igazgatóhelyettes-társammal az iskolában „vészeltem át". Nem napi egy-két órát, többnyire reggeltől késő délutánig bent voltunk. Nagyon sok dolgunk, gondunk, bajunk volt: kezdve az órarend összeállításától gozatos pedagógusa: - Nagyon elégedett vagyok, jól telt az idei nyári szünidő. Július 6-a és 12-e között Törökországban voltam. Fantasztikus út volt, felejthetetlen élmény, mert hát az már nem Európa. Hazatérésem után dolgozgattam: elég nagy kertünk van, sok a munka vele. Aztán befőztem: lecsót, csalamádét, miegyebet. Úgy volt, hogy néhány napra elutazunk Budapestre is, de ez, sajnos, nem sikerült. Budapest viszont, néhány ottani barátunk személyében, az idén is „eljött" hozzánk. Moravcsik Géza, a Naszvadi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Iánkat, ezért az órarendeket a mai napig sem sikerült véglegesen öszszeállítanunk. Pukkai László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke: - A szövetség elnökeként az idén már nem volt nyári szünidőm. A nyár nagy részét a magyarországi felsőoktatási intézményekbe jelentkezett diákjaink ügyes-bajos dolgainak intézésével töltöttem. Gyakran kellett Budapestre utaznom e célból, a magyarországi továbbtanulás körüli bonyodalmak azonban ennek ellenére sem rendeződtek eddig. A rendes szabadságomból tíz napot vettem-vehettem ki az elmúlt gyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa: - Nem tudom, nevezhetem-e én is szünidőnek az idei nyarat, hiszen csak most kezdek tanítani, az előző évet otthon töltöttem újszülött kisfiammal. Júliust és augusztust a szabadban töltöttük, sokat sétáltunk és kirándultunk. Cserkész vagyok, ezért elmentem a palásti cserkésztáborba is. Ezen kívül a nyáron csak Budapesten voltam. Egy napig, a Szentatya magyarországi látogatásának idején. (kluka) (Prikler László felvételei) TÁVKAPCSOLÓ EGYFALÚ ÉS KÖZÉP-EURÓPA Beleeshetnénk abba a hibába is, hogy elhinnénk: a Magyar Televízió annyira megváltozott, hogy az „egyesen" egyetlen este az újabban gyakorta ,,mitteleuropá"-nak mondott régióval kapcsolatos három műsort is sugároznak. Az első a Bős című riportfilm volt, amely a vízlépcső ellen indított környezetvédő tiltakozás legutóbbi fejleményeiről tájékoztatott. Készítői akarva-akaratlanul azt sugallták, hogy immár a környezetvédelmi szempontok háttérbeszorulásával mindkét oldalon a politikai presztízs a meghatározó. S nemcsak a pozsonyi és a budapesti kormányokra áll, hanem sajnos az Eurolánc szervezte tüntetés résztvevőire is, hiszen a rendőri brutalitással megzavart tiltakozási hullámba hivatásos politikusok - elsősorban magyar nemzetiségű parlamenti képviselők - is bekapcsolódtak. Kétségtelen, hogy lehet higgadt ellenzéki és kormánypárti képviselői mondatokat fogalmazni, és pillantásokat vetni a képviselői immunitással nem rendelkező tüntetők fájdalomtól eltorzult arcára. Ellenben eléggé furcsa a képviselői immunitás pajzsa mögül érthető és természetes indulatoktól fűtött fiatalokat közvetve arra biztatni, hogy engedjenek a rendőri provokációnak. Bárhol is vegyék fel honatyai fizetésüket, talán eszükbe jut, hogy sem a prágai, sem a pozsonyi parlament mindeddig nem erőltette meg magát a vízlépcső ügyében. Annál inkább ellenőrizhetetlenül ügyködhet a kormány. A képviselők egyetlen mentsége az lehet, hogy míg ők a tüntetőkkel együtt a földön járnak, addig a kormány tagjai helikoptereken röpködnek a fellegekben a vizek fölött. Ilyen módon megszaporodó gondjaink közepette is maradhat még időnk az alaposabb és megfontoltabb szembenézésre közép-európai önmagunkkal és létünkkel. Thomas Mann Doktor Faustus című regényéből készült az a tévéfilm, amelynek hőse a huszadik századi emberre leselkedő csapdákat nem tudja elkerülni. Méltánytalan lenne a három részes sorozatról az első rész után írni, ezért egy más alkalommal még visszatérek rá... Thomas Mann egyik zseniális gondolkodója és írója volt regiónknak, József Attila szerint 1937-ben „fehérek közt egy európai". Ennek a szellemiségnek a vállalói között ott volt Németh László is, akinek egykori folyóiratálmát valósítja meg a néhány hónapja megjelent, Pozsonyban is bemutatott Európai Utas. Átfogóan szándékszik prezentálni az itt élő népek irodalmát, történelmét, gondolkodásmódját. Úgy tűnik ehhez méltó társnak bizonyul majd az Európai Utas tévesztett változata, amelyet szerkesztőként és rendezőként Szakály András jegyez. Szilágyi Virgil operatőr képsorai az embert felnevelő tájat, a szellemet felnevelő embert is mutatták. Mi, ebben a ,,lapszámban" Koncsol Lászlóval indultunk vissza a Thomas Mann, József Attila és Németh László által pontosan érzékelt és kifejezett Európába. Koncsol Lászlóval együtt sokan voltunk olyanok, akik először éppen Köpcsény (Kittsee) főutcáján gyalogolva indultunk el. Az ő esetében az életmű, az írói, költői, irodalomelméleti munkásság igazi európaiság jegyeit mutatja. Bár megjelentek a tévéfolyóiratban a régió medíterráneurihoz tartozó részének emberei is, mégiscsak a klasszikus műveltségű modern szellemiségű alkotót - a mi emberünket - emeltem ki ebből a tömör, fölöslegesen nem beszélő, éppen ezért látást is igénylő, tévéfolyóiratból. Ennyi elfogultság talán megbocsájtható a legközelebb szeptember 5-én ismét látható Európai Utas más anyagaival szemben. DUSZA ISTVÁN