Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám, szombat

1991. AUGUSZTUS 28. . ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP „NEM SZABAD ELVESZÍTENI A FEJÜNKET" (Folytatás az 1. oldalról) választ adni. Arra, hogy „forró ősz" lesz-e, vagy sem, nem válaszolnék. Mečiar úréknak ós néhány nemzeti politikai erőnek bizonyára jól jönne az ilyesmi, ők maguk hangoztatják a „forró ősz" fogalmát oly előszeretettel, bizonyára nem véletlenül. Ami a törvényhozás munkáját illeti, nagyon komoly feladatok előtt áll a Szövetségi Gyűlés is, a Szlovák Nemzeti Tanács is. Kiemelném az alkotmányok ügyét, a szövetkezetek vagyoni transzformációjának a kérdését. Olyen problémák ezek, amelyek sok vitára adnak majd okot a parlamentekben. Nekünk eltökélt szándékunk, hogy az alkotmányozási folyamat végére járjunk, ugyanakkor csak polgári elveket követő alkotmányt vagyunk hajlandók megszavazni. Szeretnénk, ha a privatizációt elősegítő és felgyorsító törvények kerülnének az előtérbe. Gondolok itt elsősorban a lakásprivatizációra. Ingatlanhoz kell juttatnunk mindenkit, hogy a piacon megjelenhessen és kellő biztonságérzete legyen. Nagyon fontos kérdések ezek. Kisebbségi téren épp a szombati választmányi ülésünk döntött arról, hogy fel kell gyorsítani a kisebbségi jogokkal kapcsolatos jogi előkészítő munkát. Gondolok az alkotmányra, illetve a nemzeti kisebbségekről és az etnikumokról szóló törvény kidolgozására. Halaszthatatlan feladatok ezek. Nemzeti Kisebbségi Tanácsunknak, Gémesi Károly vezetésével, a következő hónapokban kell kidolgoznia az iskolaügyi és a kulturális autonómiáról szóló koncepciónkat, és ennek bizonyára komoly jogi, illetve törvényhozói vonzatai is lesznek. És mindeközben nem szabad elveszíteni a fejünket. Tagadhatatlan, hogy a Szovjetunióban, illetve Jugoszláviában zajló folyamatoknak kihatása lesz a belpolitikai életünkre is. Felerősödik majd azon erőknek a hangja, melyek eddig is a szlovák önállóságért kiáltottak. Ezzel is> szembe kell majd nézni, higgadtan, józanul, nemcsak azt hallva, hogy ők miért kiáltanak, hanem tudva azt is, hogy mi mit akarunk. AGÁRDY GÁBOR (MKDM): - Nem kell jósnak lenni, hogy elmondhassuk: kemény ós fáradságos munka vár a képviselőkre. Ennek előjele a kb. 20 törvényjavaslat, amit a bizottságoknak meg kel tárgyalniuk az első őszi ülésszak előtt. Többek között véleményezni kell az új kereskedelmi törvénykönyv és a polgári törvénykönyv szövetségi javaslatát, meg kell vitatni a rendőrség szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslatot, valamint a bírák fizetési viszonyait szabályozó törvényjavaslatot. Bizonyára nem kevés vitát fog kiváltani a hitoktatási törvényjavaslat is. Talán egy picit kevesebb vita várható az egyházi házasságkötések hivatalos elismeréséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál. Nem kizárható, hogy ősszel újabb elnökség-leváltási kísérletre kerül sor annak ellenére, hogy a reálisan gondolkodó legradikálisabb ellenzéki sem szorgalmazza most már a választások idóelótti lebonyolítását. Nemzeti vonalon nem csitult a hangulatkeltés. Az önálló Szlovákiáért vívott küzdelem nem veszített erejéből, hacsak nem vesszük figyelembe a Szovjetunióban lezajlott si-' kertelen puccs közvetít figyelmeztetését. Ugyanez vonatkozik az új alkotmányok előkészítésére is. Úgy gondolom, hogy Szlovákia számára eljött az érettségi vizsgák ideje, számot kell adni a belső értékekről. Optimistaként azt remélem, hogy a páneurópai szellem győz az idejemúlt (remélem) pánszlávizmus felett. Ennek már megvannak a biztos jelei. Várható, hogy a parlamentben is felgyorsulnak az események, átcsoportosulnak a politikai erők. Ezért nem valószínű, hogy az idén révbe jut az új alkotmányok sorsa. Az MKDM képviselői mindenképpen kiállnak a keresztény eszmék és a demokrácia védelme mellett. Ennek az eszmének fényében fogjuk megítélni és jóváhagyni a törvényjavaslatokat. -esiKULISSZÁK MÖGÖTT A szlovák kormány e heti ülésén is több érdemi, koncepciós jellegű jelentéssel, törvényjavaslattal, kormányrendelettel foglalkozott. Zászlós Gábor, a kormány alelnöke szerint melyek tarthatnak számot a legnagyobb érdeklődésre? - Mindannyiunkat érint az a törvénymódosítás, amelyet a környezetvédelmi bizottság kezdeményezett a hulladékkal való gazdálkodás ésszerűsítésére. A fejlett államokhoz viszonyítva, hazánkban elmaradott a hulladékkal való gazdálkodás. A hulladékot mint másodlagos nyersanyagot, nem hasznosítottuk, nem ügyeltünk a környezetvédelemre sem. Ha működőképes lesz a közigazgatási struktúra - a járási környezetvédelmi hivataloktól a csúcsszervig, azaz a minisztériumig -, az , ipari feldolgozással másodlagos nyersanyagot nyerünk, ami kevésbé energiaigényes, kevésbé szennyezi a környezetet. • Miért kell módosítani a bérkiegészítésről szóló törvényt? -Az ellenőrzési minisztérium és a bűnüldöző szervek sok visszaélésre derítettek fényt. Sok magánvállalkozó követett el bűncselekményt, például 1,7 millió korona kárt okozott a bérkiegészítés igénylésével. A jogtalanul felvett összegeket három éven belül vissza kell téríteni. A kormány állást foglalt amellett, hogy az illető jogszabály megkerülése, be nem tartása esetén szigorú szankciókat alkalmazzanak. Az ellenőrző szervek olyan hiányosságokat fedeztek fel, amelyeket a törvényhozás törvénymódosítással kénytelen helyrehozni. • A kormány jóváhagyta egy fontos bizottság létrehozását. - Helena Woleková, munka- és szociális ügyi miniszter terjesztette be a javaslatot egy olyan kormánybizottság megalakítására, amely az egészségkárosult betegek problémáival foglalkozik. A 23 tagú bizottság a tanácsadó, kezdeményező és koordináló szerepét tölti majd be. • A mai napig sok embert foglalkoztat vagy érint a feddhetetlenség

i törvény... - Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés: Szlovákia bizonyos állami szerveiben és szervezeteiben öszszeegyeztethető-e az ŠtB-s múlt egyes tisztségek betöltésével. A kormány úgy tartja, meg kell vizsgálni, kik, milyen tisztségeket töltöttek be, s amennyiben bebizonyosodik, hogy aktív „ávósok' voltak, vagy titkos együttműködők, ügynökök, vagy olyan funkciójuk volt a pártban, amelynek betöltése összefüggött a rendőrség politikai irányításával, vagy a munkásőrségben parancsnoki tisztséget töltöttek be, ma nem kerülhetnek olyan tisztségekbe, amelyeket kinevezéssel, választással töltenek be a közigazgatásban, a hadseregben, a rendőri alakulatoknál, a köztársasági hivatalban, a rádióban, a televízióban, sajtóban, a bíróságon, ügyészségen, valamint azokban a szervekben és szervezetekben, amelyeket a kormányok saját rendeleteikkel határoznak meg. • A nyilvánosság már nagyon várta az adótörvényt, sokan az adószabályozásból is politikai tőkét próbáltak kovácsolni... - A szövetségről szóló alkotmánytörvény értelmében az adórendszer a szövetségi jogkörbe tartozik, ezzel szemben egyes adófajták a köztársasági szabályozásba. Ez esetben nem kizárólag a jogi szempontok mérlegelésével kell megközelíteni ezt a rendkívül bonyolult, súlypontjában inkább gazdasági kérdéskört, hanem a piacgazdaság objektív törvényeinek figyelembevételével. Amennyiben Csehszlovákiában egységes gazdaságról és piacról beszélünk, elképzelhetetlen, hogy eltérő szabályozás érvényesüljön a fogyasztási adót illetően a Cseh és a Szlovák Köztársaság területén. Azok, akik azzal érvelnek, hogy konkrétan vagy tételesen ezt az adófajtát különböző, eltérő módon lehet szabályozni a köztársaságokban, tudatosan vagy tudatlanul figyelmen kívül hagyják a vám szerepét (egy olyan gazdaságban, ahol az áru, a munkaerő és a teljesítmények szabadon áramlanak). Amennyiben ugyanis a „nemzetközi vonal" érvényesült volna az említett adórendszer szabályozásában, elkerülhetetlen lett volna egy vámhatár létrehozása, amivel megint közelebb kerülnénk a szövetség bomlasztásához - a Cseh és a Szlovák Köztársaság önállósulásához. A nyugat-európai országok mind olyan integrációs folyamatban vannak, amely egységesíti az adórendszert és a vámrendszert, és ez rugalmasabbá, folyamatosabbá teszi az árucsere-forgalmat. Egy rossz döntéssel mi ezt torpedóznánk meg. -skTABUK Csodálkoznak némely szlovák politikusok, hogy a magyar nemzetiségű választópolgárok olyan értelemben válaszolnak a közvéleménykutatóknak, hogy jobb szeretnék, ha megmaradna a föderáció. Felháborodott hangvételű nyilatkozatot tesznek közzé amiatt, hogy a parlamentekben a magyar nemzetiségű képviselők, úgymond, a szlovák nemzeti érdekekkel és törekvésekkel szemben hatnak. Csodálkozás és felháborodás. Már önmagában ez is mindennél egyértelműbben bizonyítja, hogy azok a közéleti férfiak, akik vagy 1989 novembere előtt, vagy azt követően a politika mezejére léptek, nem egészen vannak tisztában a politika mibenlétével. Elfeledkeznek arról a sarkalatos tényről, hogy bizonyos politikai irányzat támogatása vagy elutasítása mindig azon múlik, egybe esik-e vagy sem az egyéni választópolgár, illetve az adott politikai párt érdeke a kérdéses politikai irányzat törekvéseivel. Ez annyira közismert tétele a politikai egyszeregynek, hogy szinte pirulva figyelmeztetek rá. Mit tapasztal a csehszlovákiai magyar választópolgár, illetve a magyar nemzetiségű politikus a fordulat, jobban mondva 1990 februárja óta, amikor azon a számára oly emlékezetes esten a televízióban először néhányan túlzottnak tartották a kisebbségi jogokat? Azt tapasztalja, hogy a helyzet javulása helyett csak cseppfolyósabbá váltak a körülmények. Egyre több szlovák politikai párt penget nemzeti húrokat, és egyre kevesebb politikus hagy kétséget aziránt, hogy sokallja a magyarok jogait. Ilyen körülmények között várják el tőlünk még a legnemzetibbre orientált szlovák politikusok is, hogy asszisztáljunk Csehszlovákia föderatív elrendezésének lebontásánál, hogy a több mint 600 ezer magyar kitörő örömmel fogadja az önálló szlovák állam létrehozásának a gondolatát. Lelkesedést és azonosulást várnak tőlünk, miközben fogalmunk sincs, hogy milyen jövőt szánnak nekünk. Mert rendkívül széles a lehetőségek skálája. Némely múlt őszi tüntetések alapján könnyen az a benyomása támadhat az embernek, hogy akár dél-afrikai megoldással is számolhatunk. Vagy olyan lesz a helyzetünk, mint a jugoszláviai magyaroké ezekben a napokban, amikor őket kiáltják ki a szerbek bűnbakká? A megoldási lehetőségek skálájának másik végén Svájc példája helyezkedik el, ahol néhány tízezres népcsoport számára is találtak lehetőséget az egyenjogú bekapcsolódásra a közös állam építésébe. Nálunk egyelőre azon folyik a vita, hogy ki államalkotó elem. Pontosabban egyesek e kérdést eleve úgy válaszolják meg, hogy államalkotó csak a többségi nemzet tagja lehet. Két dolog miatt magam is csodálkozom. I. Csodálkozom azon, hogy a vezető szlovák politikusok közül még senkinek sem volt mersze szembeszállni a mesterségesen gerjesztett tömeghisztériával, és egy asztalhoz leülni az itteni magyar politikai vezetőkkel, hogy legalább megpróbálkozzanak a szlovákok és a szlovákiai magyarok viszonyának új alapokra helyezésével. Ehhez, persze, bátorságra lenne szükség és a (látszólag) egyszerűbb megoldások követelésének az elvetésére. Valahányszor egy nemzetire hangolt szlovák politikus kimondja, hogy: önálló szlovák államot akarok, kijelentése mellett kimondatlanul ott lebeg ez a mondat is: Magyarország lesz a déli szomszédunk. Valószínű, hogy „csak" annyival lesz a jövőben bonyolultabb ez a képlet, hogy most már Ukrajna önállósulása is napirendre kerül. Márpedig Ukrajnában - ahogy hallhatjuk - olyan mértékű a nacionalizmus, hogy ehhez képest a minden lehetséges és lehetetlen alkalomkor Trianont emlegető magyar nacionalizmus valóságos, minden hazafiúi érzéstől elrugaszkodott kozmopolita mozgalom. II. Még jobban csodálkozom azon, hogy a szlovákiai magyar politikusok között sem akadt még senki, akinek lett volna elég bátorsága egészen újat kezdeményezni. A precendens hiánya miatt? Az igazán bölcs és nagyvonalú megoldásoknak rendszerint nincs precendese. De a jó, nemzetközileg garantált szerződéseknek egyre inkább. De hát ahhoz, hogy a magyarok is, a szlovákok is feladják a ködzabálás gyakorlatát - ahhoz nagyot kellene fordulnia a világnak. Teljesen elrugaszkodtam a valóságtól, amikor Svájc példáját említettem? Csak azért említettem, mert biztos vagyok abban, hogy a svájci németek semmiképpen nem szeretnék, ha Németországhoz csatolnák őket. Helvetia olasz ajkú állampolgárai sem álmodnak arról, hogy egyszer majd Róma fennhatósága alá kerülnek, és franciái is ebben a kis államban érzik magukat legjobban. Még a rétorománok sem vágynak másra, mint hogy svájciak legyenek. Pedig ők még kevesebben vannak, mint a csehszlovákiai magyarok. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA NAPFÉNYBEN (de ez már nem az igazi...) Prikler László felvétele VISSZHANG A VÁROST SZÉPÍTI Az Új Szó augusztus 20-ai számában A szűklátókörűség áldozata címmel jelent meg a verebélyi zsidó templom szomorú sorsáról egy írás. Ezzel ellentétben én Érsekújvárról megnyugtató hírrel szolgálhatok: szépen halad az ortodox zsinagóga felújítása. Még tavaly augusztusban cseréptetőt, ez év júliusától pedig már új külsőt is kapott. Az épület fehérre festett fala szépen harmonizál az ablakkeretek, oldalpillérek világoskék színével. Sokan megkérdezik, miért e szokatlan színegyüttes? Nem jönnek rá, pedig egyszerű: Izrael állami zászlaja színeinek felel meg. A műemlék restaurálásának hátra van még a legfontosabb, legszebb része, a homlokzat. A templom hármas kapubejárata, a Milánótól délre lévő Pavia város Szent Mihály-templomára hasonlít, amely szintén torony nélküli. Az érsekújvári ortodox zsinagóga 1880-ban épült. A másik zsinagóga 1860-ban létesült, két szép toronnyal, de 1944. október 7-én, a város első bombázásakor, telitalálatot kapott. A felújított műemléket reméljük meglátogatják azok is, akik az plmúlt évtizedekben elszoktak attól, hogy jeles ünnepeken alkalomhoz méltó helyen gyülekezzenek. Nem vagyok izraelita vallású, mégis örömmel tölt el, hogy egy több mint százéves középület szépíti a városképet. Szabó Iván, Érsekújvár (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 1412/91 Csókasi József, 1922. V. 22., Nagytúr (Szverdlovszk) 1413/91 Csontos Pál, 1915. XII. 3., Battyán (Ivatov, Kokojenka) 1414/91 Csörgei István, 1916. VIII. 13., meghalt, Ekei (Kurszk) 1416/91 Csuvala, Lajos, 1920. V. 21., Farnad (Rosztov bánya) 1417/91 Czakó László, 1926. XII. 12., meghalt, Király (Donbasz) 1421/91 Cséfai Dénes, 1911. III. 22., meghalt, Felsőpatony (Szibéria) 1422/91 Czéhmester Sándor, 1910. XII. 24., meghalt, Királyhelmec (Boriszov, Szambor) 1423/91 Csernóczky Imre, 1921. IX. 15., Nána (Krím, Jalta) 1424/91 Czére Ottó, 1919. XII. 15., Szene (Novgorod) 1425/91 Csernok Béla, 1914. II. 24., Rimaszombat (Szevasztopol, Livádia) 1426/91 Czető István, 1900., Szucsán (Szovjetunió) 1427/91 Czíferi Péter, 1920. VI. 27., Nagymagyar-Csenke (Armaver) 1428/91 Czikhardt Gyula, 1922. V. 11., Szene (Sztálingrád) 1431/91 Čáky Jozef, 1921. IX. 7., Sirák (Malij Isztok, Szverdlovszk) 1435/91 Óörgő Imrich, 1924. II. 29., Zemplínske Kopčany (Sztalinov) 1809/91 Csizmár Ferenc, 1917. II. 6., meghalt, Nagykapos (Donbasz) 2111/91 Czeglédi Antal, 1915. VI. 12., Somorja (Karpinszkij) 2112/91 Cintal Sándor, 1927. VI. 9., Krasznahorkaváralja (Krasznodarszkj 2113/91 Csótó János, 1909. V. 8., Jeny (Krinfel, Nyikolajevka) 2114/91 Czákó Miklós, 1921. IX. 18., Rimaszécs (Zsitomír) REFLEX