Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-27 / 200. szám, kedd

1991. AUGUSZTUS 27. . ÚJ SZÓ. NYUGDÍJASOK OLDALA 8 KÖSZÖNJÜK A LATOGATAST VÁLASZ OLVASÓINKNAK A LEGALACSONYABB NYUGDÍJ CS.A. Azt szeretném megkérdezni, mennyi a nyugdíj minimális összege. Én 75 éves vagyok, a feleségem 70 éves. A feleségem 340 plusz 220 koronátkap, én pedig 2024plusz220 koronát. A plusz 220 korona mindkét esetben az állami kompenzációs hozzájárulás, amely nem számítódik a nyugdíj legalacsonyabb összegébe. Ugyanakkor a nyugdíjak második emeléséről szóló 1991. évi 246. számú törvény második paragrafusának első bekezdése szerint önök esetében a nyugdíjak együttes összege (július elsejétől) nem lehet alacsonyabb, mint 2620 korona (holott ez önöknél jelenleg csak 2364 korona). Az adott esetben elsősorban az ön nyugdíját kellene emelni úgy, hogy a két nyugdíj együttes öszszege elérje a 2620 koronát. Az ön nyugdíját már a június 30-a után esedékes részlettől kezdve emelni kellett volna, ha korábban már emelve volt egyedüli jövedelmi forrásként (lásd a 246/1991. Tt. számú törvény 2. paragrafusa/2/ bekezdését). Amennyiben a nyugdíja egyedüli jövedelmi forrásként még nem volt emelve, a nyugdíj emelését kérvényeznie kell. A levelében közölt adatokból kiindulva feltételezzük, hogy korábban a nyugdíja nem volt egyedüli jövedelmi forrásként emelve, illetve amennyiben mégis emelve volt, az utolsó előtti (márciusi) emelés során is megfeledkeztek nyugdíja emeléséről. A 46/1991. Tt. számú törvény 3. paragrafusának első bekezdése alapján ugyanis a legalacsonyabb nyugdíjjövedelem az önök esetében 2400 korona lett volna 1991. március elsejét követően (míg tényleges nyugdíjjövedelmük 2364 korona volt). Utólag esetleg még a különbözetet is követelni lehetne. Ez azonban elsősorban a körülményektől függ, vagyis attól, hogy március elsejétől kérvényezés alapján vagy hivatalból kellett volna emelni a nyugdíjat. (dr. P. D.) KÁRPÓTLÁS P. L.: 1973-ban bocsátottak el munkahelyemről, s egyben részleges rokkantsági nyugdíjat ítéltek meg számomra. Ezt követően már nem sikerült elhelyezkednem, munkát találnom, mert folytatták politikai üldözésemet. Milyen kárpótlásra tarthatok igényt, hol kezdjem intézni az ügyemet? A 87/1991. Tt. számú törvény értelmében elsősorban a volt munkáltatóját kell kérelmével felkeresnie, hogy igazolást szerezzen, miszerint a munkaviszonyát politikai üldözés indokából szüntették meg, esetleg az általánosan elismert emberi jogokat és szabadságjogokat sértő módon. Amennyiben egykori munkáltató vállata már nem létezne, úgy annak utódjához, jogutód híján pedig az illetékes ágazati központi szervhez kell fordulnia. Az említett kérelmet a kárpótlási törvény 22. paragrafusa /2J bekezdésének értelmében csupán a törvény hatályba lépésétől számított 6 hónapon belül lehet beadni (a törvény 1991. április 1-jén lépett hatályba). Amennyiben az igazolást az említett szervezettől, illetve a szervezet jogutódjától, esetleg az illetékes központi szervtől nem kapná meg a kérelem előterjesztésétől számított három hónapon belül, a törvény hatályba lépésétől számított két éven belül jogosult a bíróságra beadni egy úgynevezett megállapítási keresetet, hogy a bíróság az ítéletével állapítsa meg, hogy a munkaviszonyát politikai üldözés indokából, illetve az általánosan elismert emberi jogokat és szabadságjogokat sértő eljárással szüntették meg. Az említett igazolás, esetleg ítélet alapján tarthat igényt a kárpótlásra. így például az említett igazolás vagy ítélet alapján igényt tarthat arra, hogy egykori munkáltatója ismétfoglalkoztassa önt a régi munkaszerződésének megfelelő beosztásban (amennyiben a szervezetnek erre módja van, s ön teljesíti az adott munkakör betöltéséhez szükséges fettételeket). Feltehetőleg az előbb említett igazolás (ítélet) beszerzését követően az elbocsátása napjától a törvény hatályba lépésének napjáig eltelt időt a nyugdíja szempontjából ledolgozott időnek tekintik majd. (mn) — Ha nyugdíjas leszek, remélem, el tudom intézni, hogy otthonba kerüljek. Koszt, kvártély, zsebpénz, minden megvan itt, amire egy idős embernek szüksége lehet, kéznél az on/os, az ápolók — mondja nevetve Zora Koysová, a pozsony—hidegkúti nyugdíjasotthon vezetője az intézetben tett „körséta" végén. Hatszázharmincan laknak öt pavilonban. Három részleg olyan, mint egy átlagos szálloda — egy- és kétágyas szobák, közös mellékhelyiségek. Ide azok kerülnek, akik el tudják látni magukat, de akadnak köztük, akik fokozott gondoskodást igényelnek. Ez iránt a részleg iránt akkor csökkent hirtelen az érdeklődés, amikor 690 koronáról 1200-ra emelték a lakás—étkezés—szolgáltatások árát. A fokozott gondoskodást igénylők osztálya iránt ezzel szemben nőtt az érdeklődés, itt állandóan telt ház van. Át kellett rendezni a „szállodai" részt, a heverők helyett kórházi ágyakkal rendezték be, fölszedték a szőnyegeket. A még járóképes idős emberek nem kényszerülnek ágyhoz kötött, mozgásképtelen emberekkel tölteni napjaikat. Ki miért kerül az otthonba? A kérdésre Liljana Martinkoviöová főnővér adott választ. — Kevés olyan lakónk van, aki kifejezetten saját kérésére jött ide. Ők teljesen egyedül maradtak öreg napjaikra. A lakók többségét a család győzi meg — ez a jobbik eset —, vagy becsapják őket; azt mondják nekik, egy-két hétre behozunk, nemsokára eljövünk érted; s az illetők itt döbbennek rá, hová kerültek; amikor minden holmijukat lerakják és távoznak. A tíz év alatt három lakónk csomagolt össze, és amire a család hazaért, már ők is otthon voltak. A társadalomba nehezen beilleszkedők természetesen nem szándékoznak intézetbe menni, nekik mindegy, hol élnek, hogyan élnek. Mi sem tudjuk átnevelni őket, rengeteg gondot okoznak, nehezítik azok életét, akik rendesen élnek, kifizetik az ellátás teljes összegét. — A kisnyugdíjasok nyilván nem tudják kifizetni az 1200 koronát. — Nemcsak ez a probléma. Az előírás szerint mindenkinek joga van havi minimum 310 korona zsebpénzre. Egy személy ellátása tavaly 3044 koronába került. És a 230 lakóból mindössze 27-en fizettek 1200-at. A hiányzó összeget az állam pótolja. Aki „rendesen" fizet, megköveteli, hogy jobb szolgáltatásokat kapjon, mint az, aki csak kevesebbet tud adni. Ez képtelenség. — A kötelező ellátáson kívül milyen szolgáltatásokat nyújtanak? Mivel telnek a lakók napjai? — Pedikűrös és fodrász rendszeresen járt hozzánk. A szolgáltatóüzemmel szerződést kötöttünk, az inasok ingyen dolgoztak, az anyagot mi vásároltuk, mi rendeztük be a fodrászatot. A pedikűrért fizetni kell, de szükség esetén az intézet fizet A fodrászat most már gondot okoz, nem tudom, találunk-e valakit, aki hajlandó lesz idejárni — ingyen. Aki bírt, dolgozott. A Práca Kiadóval kötöttünk szerződést; a lakók plakátokat válogattak, csomagoltak, borítékokat címeztek. A befolyt összeg egy része az övék maradt, a nagyobb résszel a lakóbizottság gazdálkodott. Ebből vettek videót, színes tévét, ebből jártak kirándulni. Néhányan kézimunkáztak is, de sajnos, a kézimunkakör vezetője munkahelyet változtatott. Délelőtt vizitel az orvos, délben ebéd, délután filmvetítés vagy valamilyen műsor várja a lakókat. — Milyen gyakran látogatják őket a hozzátartozók? — Sajnos, néhányukra rá sem nyitják az ajtót, amilyen hosszú az év. Néhány család rendszeresen jön, egymást váltják a rokonok, hogy ne érezze magányosnak, teljesen kirekesztettnek magát az ember. Akadnak olyanok is, akik csak tizenötödikén bukkannak föl, pontosan tudják, ekkor kapják a lakók a nyugdíjat. Ők azok, akik képesek egy állítólagos vasalóért cirkuszt csinálni, fenyegetőznek, rajtunk követelik az elhunyt „értékeit". — Nem hiszem, hogy az itt dolgozók közül bárki az idős emberek pénzére spekulálna. Ez olyan szolgálat, amely hivatástudatot feltételez, emberszeretetet, nem szélhámosságot. — Tíz év alatt két-három olyan munkatársunk volt, aki azzal az előre megfontolt szándékkal jött ide, hogy külön juttatásokat kap a hozzátartozóktól a lakó ápolásáért, vagy valaki ráhagyja a vagyonát, de ezeket idejekorán kiszűrtük, és nem nekünk kellett a felmondást megírni, maguktól távoztak. A dolgozók többsége akkor is tisztességesen végezte a munkáját, amikor az egészségügyi dolgozók fizetését felemelték 700 koronával, az övéket pedig csak 500 koronával emelték. — A lakók az egész napot benn töltik az intézetben? — Néhányan eljárogatnak rokonaikhoz, látogatóba, a kertbe segíteni, de többségük helyhez kötött. A kilátás ugyan csodálatos innen — egyik oldalról a városra, a másikról az erdőre látni —, de mi annak örülünk a legjobban, ha valaki kimenőt kér. Tudjuk, hogy kapcsolatban van a családjával, hogy nem csak a halálát várja. Vannak, akik csak a környékbeli kocsmákat ismerik. Akik az egész napot benn töltik, azokkal igyekszünk sokat foglalkozni. Az ágyban fekvőket a rehabilitációs dolgozók hordják az erkélyre, az udvarra levegőzni. Általában velük van a legtöbb munka, etetni, öltöztetni, pelenkázni, naponta többször fürdetni — nem kifejezetten női munka. Az erősebb nemei pedig csak olyanok képviselik nálunk, akik itt töltik le katonai szolgálatuk idejét. Az ember családban is lehet egyedül, magányos. Az öregek, a nagyszülők napjaik nagy részét egyedül töltik, várakozással. Szép és jó, hogy családban vannak, de ahol nincs más megoldás, ahol a „gyerekek" dolgoznak, az unokák iskolába járnak, és ahol gondozni, ápolni kellene az idős, beteg embert, onnan talán mégis jobb, ha intézetbe kerül. Nemcsak azért, mert orvosok, ápolók veszik körül, hanem azért is — mint azt néhányan elmondták —, mert itt van kivel beszélgetni, esetenként akár összeveszni, kibékülni. Sokan olyannyira megszokták az otthont, hogy már karácsonykor sem kívánkoznak haza. Más a helyzet azokkal, akik hiába várják, hogy legalább a karácsonyestét családjuk körében töltsék. Mint az az úr, akinek először azt telefonálták, hogy eljönnek érte, délben módosították a programot, akkor már azt üzenték, taxit küldenek. Az úr felöltötte fekete öltönyét, várt. A folyosón, majd az udvaron, később a portán; végül este kilenckor ő hívott taxit, és hazavitette magát. Vajon milyen képet vágott családja, amikor a vacsora végeztével ajtót nyitottak a nagyapának? Az itt dolgozóknak pedig a karácsony is szent. Senki sem kéri, hogy cseréijenek szolgálatot, mert kisgyermekeik vannak. Sőt, az igazgatónő és a főnővér gyereke is bejön segíteni, kellemes ünnepeket kívánni. Hogy otthon később vacsoráznak? Megszokták. Nincs szívük kihagyni egy szobát, egy lakót sem. Elmenőben fölnéztünk az első pavilon emeletére. Egy öregúr állt az erkélyen, vidáman integetett: viszontlátásra, köszönjük a látogatást! GRENDELÁGOTA Kis cigaretta, valódi, finom... Prikler László felvétele ÚJ TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI RENDSZER MEGSZŰNNEK A MUNKAKATEGÓRIÁK 1992. január l-jétől megszűnnek a munkakategóriák, ami újabb lépést jelent a társadalombiztosítás új koncepciójának bevezetésében. Ez a koncepció, amely az egységes nyugdíjrendszerből indul ki, egy évvel később lép majd érvénybe. — Szükség van erre az időelőnyre — magyarázta Zdenék Linhart, a Szövetségi Munka és Szociális Ügyi Minisztérium osztályvezetője. — Ellenkező esetben nem győznénk a változásokat megvalósítani. További intézkedések is életbe léptek már, így megszűntek a kiemelt nyugdíjak, ezt követte a valorizálás. Mindez előkészület az új koncepcióra. A munkakategóriákat a Szovjetunió példájára vezettük be 1957-től. Eszerint a nyugdíjak szempontjából az állampolgárokat három kategóriába osztották. A két első kategória bizonyos mértékig a mai napig preferálva van. Az ezekbe való besorolás kritériuma a munkavégzéssel járó egészségügyi veszély. A múltban ezenkívül figyelembe vették a végzett munka úgynevezett „társadalmi jelentőségét" is. A kiemelt két kategóriába azokat az embereket sorolták például, akik a bányákban, kohókban, nehézgépgyárakban, vegyiművekben dolgoztak, akik rákkeltő anyagokkal kerültek kapcsolatba, továbbá a pilótákat, tengerészeket. Előnyben részesültek azáltal, hogy előbb mehettek nyugdíjba, és a nyugdíjuk összege magasabb volt. Jelenleg a foglalkoztatottak tíz százaléka, vagyis mintegy 700 ezer személy tartozik ebbe a két kategóriába. A harmadik kategória, vagyis a dolgozók 90 százaléka nem élvez semmilyen előnyt. — Ez azt jelenti, hogy a tíz százalék preferálásához valamennyien hozzájárulunk az adózás által, a vállalatok és magánvállalkozók pedig a befizetésekrévén, s ez nem igazságos — figyelmeztetett Zdenék Linhart. Szerinte az eddigi rendszer nem tette érdekeltté a vállalatokat abban, hogy egységes feltételeket teremtsenek dolgozóik számára. Sőt, ellenkezőleg, mivel a kiemelt ágazatok költségeit nem a vállalatok, hanem az állam viselte, a vállalatok arra törekedtek, hogy a lehető legtöbb kiemelt munkakörük legyen. 1990 januárjáig a munkáltatók azt igényelték, hogy 4 millió személyt soroljanak a preferált munkakörökbe. Azzal számoltak, hogy sokszor maguk a dolgozók nem szorgalmazzák munkafeltételeik javítását, mivel ezáltal anyagi előnyökhöz jutottak. — Ez azonban szűklátókörűségre vall, és negatívan befolyásolja az emberek egészségét. Ezt is meg akarjuk szüntetni — hangsúlyozta Zdenék Linhart. Ellenvethetnénk: a munkakategóriákat megszüntetik, de ezzel a veszélyes munkahelyek nem szűnnek meg. Hajlandók lesznek az emberek ezeken a munkahelyeken dolgozni, ha ez már nem lesz előnyös számukra? Zdenék Linhart így összegezi véleményét: — A vállalat emelheti a béreket, vagy pedig az augusztus elsejétől érvényes lehetőség szerint hozzájárulhat biztosítási díjuk növeléséhez, amiből aztán pótolni tudják a normális öregségi nyugdíjukat. A kollektív tárgyalásoktól és a kollektív szerződésektől függ majd, hogy a biztosítási összeget csupán a munkáltató egészíti-e ki, vagy pedig részben maga a dolgozó is hozzájárul ehhez. — Mi lesz azokkal, akiknek már jogigénye van bizonyos kedvezményekre? — Azoknak a dolgozóknak az igényei, akik már ledolgozták az első és második kategóriában szükséges éveket (20, 15, 10), változatlanok maradnak. Még nem született döntés, hogy ezeket az igényeket időkorlátozás nélkül vagy pedig mondjuk csak 2010-ig szavatoljuk —- tudjuk meg. Azoknak, akik az első kategóriában már ledolgozták a szükséges éveknek legalább a háromnegyedét, arányosan csökkentik a nyugdíjkorhatárt. Nyugdíjuk összegét azonban már következetesen úgy határozzák meg, mintha a harmadik kategóriából mentek volna nyugdíjba. Azoknak, akik a kiemelt ágazatokban ennél kevesebbet dolgoztak le, nyugdíjuk csak bizonyos százalékkal emelkedik. Amennyiben azonban nyugdíjbavonulásuk idején más törvény lesz érvényben, nyugdíjukat már aszerint számítják ki, és ez előnyösebb lesz számukra. Ezek szerint senki sern károsulhat. A változások azt jelentik, hogy a jövőben a nyugdíjak összegének meghatározása szempontjából az állampolgárok egyenlőek lesznek. A társadalombiztosítás új koncepciója szerint 1993. január elsejétől mindenki tudni fogja, mennyit fizet fizetéséből, illetve jövedelméből az öregségi nyugdíjára, tehát tudatosítania kell, hogy nyugdíjénak összege attól függ majd, mennyivel járult ő maga hozzá. Amennyiben azt akarja, hogy a nyugdíja msgasább legyen, lehetősége nyílik majd erre is, a nyugdíjbiztosítási összeg emelése révén. (VP)