Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-27 / 200. szám, kedd

1991. AUGUSZTUS 27. HlREK - VÉLEMÉNYEK ,ÚJ SEÓi ATOMFEGYVER­AGGODALMAK Brent Scowcroft, Bush elnök nemzet­biztonsági tanácsadója közölte, az Egye­sült Államok még mindig nem tudja bizto­san, ki ellenőrizte a múlt heti puccskísér­let idején a szovjet nukleáris fegyverek használatát. Hozzáfűzte azonban, hogy az Egyesült Államokat nem fenyegette veszély. A CBS amerikai televíziós társa­ságnak adott interjújában Scowcroft meg­jegyezte, hogy ez egy „nagyon kényes" probléma. Arra a kérdésre, ki ellenőrzi jelenleg a szovjet nukleáris fegyvereket, Gorbacsov, Jelcin, vagy valaki más, a nemzetbiztonsági tanácsadó azt vála­szolta, ezt pontosan nem tudják, de meg­vannak a saját elképzeléseik. Richard Cheney védelmi miniszter szintén azt mondta, nem tudja, ki ellenő­rizte a szovjet nukleáris arzenált Mihail Gorbacsov fogvatartása idején. Kaifu Tosiki japán kormányfő pedig tegnap nyíltan felszólította a szovjet kor­mányt, adjon választ arra, ellenőrzése alatt tartja-e az atomfegyvereket. Hozzá­fűzte, ez a kérdés Japán számára nagyon fontos. PUGO HALÁLÁNAK REJTÉLYES KÖRÜLMÉNYEI Még mindig nem derült ki egész ponto­san, hogy miként halt meg Borisz Pugo, volt szovjet belügyminiszter, az elvetélt puccs egyik főszereplője. A szovjet sajtó­ban egyre-másra firtatják: tényleg öngyil­kos lett-e vagy esetleg megölték? A Moszkovszkij Komszomolec című lap szombati számában Grigorij Javlinsz­kij, a miniszter elfogására induló négyfős csoport egyik tagja részletesen beszámolt az akcióról. Eszerint négyen indultak, Iva­nyenkónak, az oroszországi KGB elnöké­nek vezetésével. Előzőleg telefonon beje­lentkezek Pugónál, mondván, elmennek hozzá, mert „valamit szeretnének meg­beszélni vele". A belügyminiszter bele­egyezett. A beszámoló szerint a lakás ajtaját - hosszas várakozás után - Pugo apósa nyitotta ki. A miniszter feleségét borzal­mas sebbel, vérbeborulva találták. Az el­ső pillanatban nem tudták megállapítani, szúrt vagy lőtt sebe van-e. Mellette, a franciaágyon tréningruhában feküdt Pu­go: feje a párnára bukott, ám még léleg­zett. (Csak később, a kórházbaszállítás után halt meg.) A közeli éjjeliszekrényen ott volt egy pisztoly - ám olyan helyzetben feküdt a fegyver, hogy biztosan nem a mi­niszter ejtette oda, hanem valaki más. Az eddigi vizsgálat szerint valószínűleg a fe­lesége lehetett, ezt megerősíteni azonban csak maga az asszony tudja, ha felépül. Figyelemre méltó, hogy Pugo testőr­sége nem volt a helyén, valamint hogy három töltényhüvelyre bukkantak, noha a sérülésnyomok kevesebb lövésre utalnak. KULCSKÉRDÉS A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK FELVÉTELE A BALTI KÖZTÁRSASÁGOKKAL AZ EK-KÜLÜGYMINISZTEREK MA TÁRGYALNAK E TÉMÁRÓL • A G7 MÓDOSÍT A LONDONI ÁLLÁSFOGLALÁSON A Szovjetunióban és külföldön egy­aránt a politikai események központjába került a balti államok kérdése. A litván kormány feladatul adta a köztársasági külügyminisztériumnak, hogy augusztus 29-ig terjessze a kabinet elé az Ausztriá­val, Dániával, Norvégiával, Lengyel­országgal, Csehszlovákiával, Franciaor­szággal, Németországgal, Svédország­gal, a Szovjetunióval, Lettországgal, Észt­országgal, Oroszországgal és a többi államokkal létesítendő diplomáciai és konzuláris kapcsolatokról szóló konzultá­ciók javaslatait - közölték tegnap Vilnius­ban. A konzultációkra külön csoportokat alakítanak, s ezek összetételéről a kor­mány dönt. A minisztérium ugyancsak feladatul kapta, hogy kezdjen párbeszé­det Belorussziával a kapcsolatok további alakulásáról. Az Európai Közösségek külügyminisz­terei mai brüsszeli tanácskozásukon tár­gyalnak a balti köztársaságok elismeré­séről - tájékoztatott tegnap a holland külügyminisztérium. A tizenkettek képvi­selői Roland Dumas-nak, a francia diplo­mácia vezetőjének kérésére ülnek össze. Mint ismeretes, Franciaország Németor­szághoz és Belgiumhoz hasonlóan a há­rom balti állam azonnali elismerésére szólított fel. A brüsszeli ülésen a résztve­vők megvitatják a sikertelen puccs után kialakult szovjetunióbeli helyzetet, s ezzel összefüggésben szerepel a tárgyalások napirendjén a balti köztársaságok függet­lenségének kérdése. Finnország el akarja ismerni a balti államokat, főleg Észtországot, amelyhez a rokoni nyelvvel is kötődik. Helsinki egyetlen feltétele, hogy Litvánia, Lettor­szág és Észtország előbb megegyezik Moszkvával. Esko Aho finn kormányfő egyben beismerte, kabinetje nem várta, hogy az elvetélt puccs után ilyen gyorsan változik majd a politikai helyzet a Szovjet­unióban. Japán azon nyomban elismeri a három balti köztársaságot, amint megerősítik függetlenségüket a Szovjetuniótól - mon­dotta tegnap Tokióban Szakamoto Mi­szodzsi, a kormány főtitkára. Hangsú­lyozta, a Szovjetunió jogellenesen ke­belezte be Litvániát, Lettországot és Észt­országot, csakúgy, mint a japán által követelt Kuril-szigeteket. Szaito Kunihi­ko japán külügyminiszter-helyettes ma érkezik Moszkvába, ahol a szovjet és az orosz vezetéssel folytat tárgyalásokat a kölcsönös kapcsolatok további alakulá­sáról. Argentína elismeri Lettország, Litvánia és Észtország függetlenségét, s azonnal felkívánja venni velük a diplomáciai kap­csolatokat - közölték hivatalos argentin források. Carlos Menem elnök állítólag felkérte Guido di Telia külügyminisztert, hogy ilyen értelemben tájékoztassa Ar­gentína moszkvai nagykövetét. Mint is­meretes, az elmúlt három nap során ha­sonló lépést tett Izland, Dánia és Nor­végia. A lengyel kormány kész a hivatalos kapcsolatfelvételre Litvániával, Lettor­szággal és Észtországgal - jelentette ki Krzysztof Skubiszewski külügyminiszter tegnapi sajtóértekezletén. A varsói rádió pedig közölte, hogy Bielecki kormányfő lemondta tervezett találkozóját a szovjet nagykövettel. A lengyel diplomácia veze­tőjének hivatalos nyilatkozata azt jelenti, Varsó módosítja eddigi visszafogott ma­gatartását, amely valószínűleg a szovjet csapatok folytatódó lengyelországi jelen­létéből eredt. A magyar külügyminisztérium nyilatko­zatban szögezte le: a Magyar Köztársa­ság kormánya érvénytelennek és tör­vénytelennek tekinti a Molotov-Ribbent­rop paktumot. Oroszországhoz és más, a balti köztársaságok függetlenségét elis­merő államokhoz hasonlóan Magyaror­szág is jogosnak tartja és támogatja Észt­ország, Lettország és Litvánia népeinek állami szuverenitásuk helyreállítására irá­nyuló törekvéseit. Elismeri és támogatja a balti köztársaságok törvényesen meg­választott vezetőit és államhatalmi szer­veit. A budapesti kabinet felhatalmazta a külügyminisztériumot arra, hogy erősít­se meg Magyarország képviseletét az Észt, a Lett és a Litván Köztársaságban és készítse elő annak lehetőségét, hogy ezek a köztársaságok megfelelően képvi­seltessék magukat Magyarországon. A hét legfejlettebb ipari ország állam­és kormányfői tanácsadóinak csütörtöki londoni tanácskozásán Nagy-Britannia javasolni fogja, hogy a Szovjetuniót teljes­jogú tagként vegyék fel a Nemzetközi Valuta Alapba - írta tegnapi számában a Daily Telegraph című napilap. A G7 júliusi londoni találkozóján a résztvevők a Szovjetunióban kialakult belpolitikai helyzetre való tekintettel csupán a társult tagságot ajánlották. A meghiúsított puccs azonban elvezetett ahhoz, hogy a hét legfejlettebb ország átértékelje a londoni csúcs néhány határozatát. BAKER ISMÉT IZRAELBE KÉSZÜL? A MOSZKVAI PUCCSKÍSÉRLET CSAK JÓ KIFOGÁS James Baker amerikai külügyminiszter szeptemberben Izraelbe látogat, és átad­ja Jicchak Samir kormányfőnek a java­solt arab-izraeli békekonferenciával kap­csolatos amerikai állásfoglalást, közölte a hét végén a Maariv izraeli napilap. Amerikai forrásokra hivatkozva azt írta, a dokumentum figyelembe veszi az izraeli feltételeket a konferencián való részvé­telre. Avi Pazner, a kormányfő tanácsadója viszont a*t mondta, semmi ilyesmiről nem tud, nyilván spekulációról van szó. Beje­lentette, hogy az egyetértésről szóló ame­rikai-izraeli közleményen augusztus eleje óta közösen dolgoznak a két fél szakem­berei és eddig semmilyen nehézségek sem merültek fel. Hozzáfűzte azonban, hogy a moszkvai események következ­ményeként a munka kicsit elhúzódik. Az egyik izraeli televíziós állomás sze­rint Washington aligha fogja elfogadni az izraeli feltételeket, nevezetesen azt a kö­vetelést, hogy az USA utasítsa el a PFSZ részvételét a konferencián és ígérje meg, hogy nem állítja helyre kapcsolatait ezzel a szervezettel. A Palesztinai Felszabadf­tási Szervezettel Washington 1988 végén vette fel a kapcsolatokat, de 1990 máju­sában a kontaktusok már meg is szakad­tak, azután, hogy palesztin naszádok tá­madást intéztek a Tel Aviv-i strand ellen. Vasárnapi ülésén az izraeli kormány elutasította néhány miniszter javaslatát - valamennyien az arabokkal folytatandó béketárgyalások ellenzői -, hogy a szov­jetunióbeli helyzetre hivatkozva halász­szák el az októberre tervezett rendezési konferenciát, mégpedig a jövő évre. Ezzel együtt Samir kormányfő úgy vélekedett, bár a puccs kudarcot vallott, nem biztos, hogy nem kell módosítani a tervezett időpontot. Faruk Sara szíriai külügyminiszter az AP amerikai hírügynökségnek adott nyi­latkozatában azt mondta, a palesztin de­legációval szembeni izraeli kifogások még megakadályozhatják a konferenciát. Megszólalt ez ügyben Szaadun Ham­madi iraki kormányfő is. Szerinte nem béke fog születni az októberi konferenci­án, csak egy Camp David-i típusú megál­lapodás, de ezúttal több országot fog érinteni. Ugyancsak a konferenciáról tárgyalt vasárnap Ammanban Husszein királlyal Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke. Semmi­lyen döntést sem hoztak arra vonatkozó­an, hogy esetleg egy jordán-palesztin közös delegációt küldenek a tárgyalá­sokra. A túszügy körüli csendet szombaton megtörte Ali Akbar Hasimi Rafszan­dzsani iráni államfő. Azzal vádolta a Nyu­gatot, hogy komolytalanul viszonyul eh­hez a kérdéshez. Utalt arra, hogy a liba­noni emberrablók önként elengedtek egy brit és egy amerikai állampolgárt, viszont a másik oldalon nincs semmi mozgás, pedig 300-400 libanoni síita és palesztin van izraeli börtönökben. Kijelentette, nem kétséges, hogy az Egyesült Államoknak óriási befolyása van Izraelre, de ezt nem használja ki. így hát éppen az USA és Izrael gyanúsítható a komolytalan hőzzá­állással. Ha Izrael elengedné a libanonia­kat és a libanoni palesztinokat, akkor a nyugati túszok is kiszabadulnának. NÉHÁNY SORBAN M ihail Gorbacsov nem az utolsó pillanatban, hanem csak utána három nappal tette meg azt a lépést, amely a ta­valy nyári pártkongresszuson lett volna esedékes. Azóta is volt né­hány jó alkalom, de ezeket sorra elszalasztotta. Ennek csak egy haszna lett: módot adott a kommu­nista pártnak arra, hogy úgy isten­igazából bemutatkozzon, megmu­tassa, hol áll - ha eddig valaki még nem tudta volna. Hogy a veteránok szövetségei az elsők között siettek támogatásukról biztosítani a juntát, azon nincs mit csodálkozni. Tagjaik Sztálin alatt lettek valakik, s bár harcuk a fasizmus ellen feltétlenül tiszteletet érdemel, aligha lehet tőlük komolyan elvárni, hogy a jelen reali­tásait érzékelve a jövőre gondolva cselekedjenek. Ők a múltban élnek. Ám attól a politikai erőtől, amely változatlanul igényt tart az élcsapat szerepére, elvárható lett volna egy kis józan ítélőképesség. Ehelyett az történt, hogy meghúzták magukat, kivártak, tétlenül nézték az esemé­nyeket, de még mindig nem látták, mi is történik valójában. Borisz Jelcinnel az élén az orosz vezetés már megtette azokat a lépé­seket, amelyek megpecsételték a junta sorsát, amikor kezdtek meg­szólalni a bátrabb pártszervezetek, mondván, amíg nem mond le, addig mégiscsak Gorbacsovot tekintik a párt vezetőjének. Ám az ellen nem nagyon emeltek kifogást, hogy meg­fosztották őt államfői tisztségétől. Hiszen főtitkári posztját az összees­küvők meghagyták neki, erről nyil­ván később akarták leváltani, vagy esetleg a „sorsra" akarták bízni a döntést. Hogy milyen sors várt volna Gorbacsovra, ha győz a puccs - azt nem nehéz kitalálni. Az a ne­gyedmillió bilincs, amire a puccsis­táknak nagy hirtelen szükségük lett, önmagáért beszél. Gorbacsov tehát szombaton vég­re lemondott az SZKP KB főtitkárá­nak tisztségéről, de maradt a párt­ban, amelyben - csütörtöki sajtóér­tekezlete szerint - vannak igazi de­mokraták is, sőt, már kidolgozták a valóban demokratikus új program­jukat, amelyet az ősszel kellene a rendkívüli kongresszuson meg­erősíteni. Gorbacsov hat év alatt nem kevés hibát követett el, de ez az utolsó és az egyik legnagyobb. Elhiszem, hogy nem könnyű neki, a pártvezérnek otthagyni az egész társaságot, de ha valóban azokat a nyilvánvalóan szociáldemokrata elveket vallja magáénak, melyekhez - mint mondta - feltétlenül ragasz­kodik, akkor csak egyet tehet: kilép az SZKP-ból. Ezután dönthet, csat­lakozik-e Sevardnadze ugyancsak szociáldemokrata színezetű, már alakuló mozgalmához, vagy meg­alapítja saját pártját azokkal az SZKP-beli demokratákkal, akik bizo­nyára léteznek is. De megreformálni az SZKP-t - ez nem egy reálpoliti­kusnak, hanem egy don Quijotenek való feladat. Lemondásával pártvezéri funk­ciójáról azonban Gorbacsov vajmi keveset oldott meg, hiszen pártját Jelcin törvényen kívül helyezte, s Oroszország példáját szinte az összes köztársaság követte. Ezzel csak még bonyolultabbá vált a két politikus viszonya, amely bizonyos veszélyeket is hordoz magában. Ami tény: Gorbacsov az elnök, de Jelcin az úr. Gorbacsovnak csak egy bársonyszéke van a Kremlben meg egy sarló-kalapácsos vörös lobogó­ja rezidenciája felett, de reális hatal­ma szinte semmi. Az viszont, hogy Jelcin felhúzatta a történelmi orosz trikolórt a Kreml fölé, s a tagköztár­saságok is visszatérnek saját nem­zeti lobogóikhoz, az adott esetben több, mint egyszerű szimbólum. Most az orosz elnök diktálja a felté­teleket, s a köztársasági vezetők őt követik. Az új szövetségi szerződést még alá sem írták, máris elavult. Hogy milyen lesz, azt már nem Gor­bacsov fogja eldönteni. Ezért a köz­társaságok akár még hálásak is le­hetnek a puccsistáknak. S azt is Jelcin fogja eldönteni, meddig le­gyen Gorbacsov elnök. Éppen emiatt veszélyes ez a kü­lönös viszony, s nem is annyira a Szovjetunió, mint inkább külföldi partnerei számára. Ami, persze, végeredményben visszaüt az or­szágra. Ha a külföld, mindenekelőtt a Nyugat, de elsősorban az Egyesült Államok - ugyanúgy, mint a puccs idején - ragaszkodik az alkotmá­nyos, törvényes megoldásokhoz, akkor Gorbacsovot kell tekintenie a Szovjetunió vezetőjének. Amiért Jelcin megorrolhat, s nehéz partner­ré válhat, ha legalizáltatja hatalmát az unióban. Ha viszont már most Jelcint ismerik el vezérnek, akkor lemondanak legszentebb elveikről. B ízni csak abban lehet, hogy az orosz elnök, aki a tettek embere, ez ügyben is rövi­desen tiszta vizet önt a pohárba. Most azonban, a nagytakarításkor még szüksége van a régi söprűre. GÖRFÖL ZSUZSA K elet-Németországban legkevesebb 170 személyt végeztek ki és az összes kegyelmi kérvényt visszautasítot­ták - közölte a Spiegel. A német hetilap tudomása szerint a sztálinista állam első 20 éve során a halálra ítélteknek guilloti­ne-nel vétették fejüket. Ez a módszer azonban nehézségeket okozott, mivel a szerkezet nem működött jól. Ezért 1968-ban a hatóságok a fóbelövés mellett döntöttek. A volt NDK-ban az utolsó halá­los ítéletet 1987-ben hajtották végre, ugyanebben az évben törölték a halál­büntetést. H a valóban hiszünk abban, hogy a szabadpiac megoldja a kommu­nizmus okozta problémákat Kelet-Euró­pában, akkor a kis Csehszlovákia ideális laboratórium lehetne, amelyben bizo­nyosságot nyerhetne ez a feltételezés - írja a kaliforniai George Brecher a New York Times című napilapban közölt leve­lében. A szerző annak a véleményének ad hangot, hogy a mostani problémák leküzdéséhez Csehszlovákiának széles körű támogatásra van szüksége, egy új Marshall-ten/ formájában. Bizonyára kifi­zetődne egy 9 milliárd dolláros támoga­tás, s Csehszlovákia a piacgazdaságra való áttérés modelljeként szolgálhatna a térség többi állama számára is. Ez a kiadás évi katonai költségvetésünk 3 százalékát teszi ki, állapítja meg Bre­cher. M exikóban a már 62 éve kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) került ki győztesen az augusztus 18-án megtartott parlamenti választásokból - derült ki a Szövetségi Választási Hivatal által vasárnap közzétett eredményekből. A PRI a megszerzett 14,1 millió szavazat­tal (61,4 százalék) 321 mandátumot mondhat magáénak az 500 tagú képvise­lőházban. A második helyen végzett jobb­oldali Nemzeti Akció Párt 90 helyet, az őt követő baloldali Demokratikus Forradalmi Párt 40 helyet foglalhat el. J ang Sang-kun kínai elnök tegnap há­romnapos hivatalos látogatásra Mongóliába érkezett. Negyven év után most először jár kínai államfő Ulánbátor­ban. Megfigyelők szerint a keményvonal híveként ismertté vált Jang Sang-kun e látogatással hozzá kíván járulni a kap­csolatok elmélyítéséhez, mivel a pekingi vezetés attól tart, a mongol politikai válto­zások légköre átterjedhet Kína nyugtalan autonóm területére, Belső-Mongóliára is. B ebörtönzött kubai menekültek egy csoportja immár hatodik napja tart fogva 10 amerikai szövetségi ügynököt és 18 börtöntársat. A kubai túszszedők így próbálják kierőszakolni az amerikai ható­ságoktól a letelepedési engedélyt. Az Ala­bama állambeli Talladega börtönben szerdán kezdődött a lázadás, a hatósá­gok azonban eddig nem adtak utasítást a fegyveres beavatkozásra. A kubaiak nem akarnak visszatérni hazájukba, a bí­róság ugyanis úgy döntött, miután letöltik az amerikai területen elkövetett bűntette­kért járó büntetésüket, visszatoloncolják őket „a szabadság szigetére". Az említett börtönben 121 kubai disszidenst őriznek, közülük harminchatot közvetlenül fenye­get a deportálás veszélye. D él-Korea és Albánia felvette a diplo­máciai kapcsolatokat - közölték tegnap Szöulban a külügyminisztérium képviselői. Albánia az utolsó kelet-euró­pai állam, amellyel Dél-Korea hivatalos kapcsolatokat létesített. R ománia legbefolyásosabb ellenzéki csoportosulása, a Polgári Szövet­ség politikai mozgalom hétvégi bukaresti konferenciáján a kommunizmussal való következetes ozakításra szólította fel a román politikusokat és intézményeket. A Polgári Szövetség dokumentumban szólította fel az elnököt, a parlamentet és az állami szerveket, nyilvánossan fejez­zék ki álláspontjukat a Román Kommu­nista Párttal és annak történelmi szerepé­vel kapcsolatban. A mozgalom követeli egy olyan bizottság létrehozását, amely kivizsgálná a volt kommunista nómenkla­túra tevékenységét, kiderítené, mely konkrét személyek felelősek azokért az anyagi és erkölcsi károkért, amelyeket a rezsim okozott a társadalomnak. A do­kumentum ugyancsak követeli a szélső­séges politikai pártok, mindenekelőtt a Román Kommunista Párt és a Szocia­lista Munkáspárt betiltását, valamint a hadseregben és a biztonsági erőkben terjedő sovinista, kommunista és fasiszta propaganda beszüntetését. AZ ELNÖK ÉS AZ ÚR

Next

/
Thumbnails
Contents