Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-26 / 199. szám, hétfő

5 GAZDASÁG ÚJ szól 1991. AUGUSZTUS 26. HÁBORGÓ TEJTENGER KIT ÉS HOGYAN ÉRNEK A HULLÁMOK? Igazolódni látszik a közmondás, miszerint napjaink szegénnyé lett földművesét még az ág is húzza. Ez a bizonyos „ág" ezúttal a Szövetségi Gazdasági Minisztérium és a köztársasági mezőgazdasági minisztériumok rendelete a ,, tejtermékek piacát szabályozó alapélvekről". Az intézkedés szerint a tej felvásárlási árát (literenként 1,20 koronával) a szövetségi piacszabályozási alapból pótolják, dé csak annál a menynyiségnél, amelyből exportra kerülő tejtermék készül. Amennyire egyszerű, hatásaiban annyira szerteágazó az intézkedés. Kisebb-nagyobb mértékben mindenkit érint, akinek a tejhez és a tejtermékekhez bármi köze van. Kit és hogyan? - ezt elemezték a tejtermelők és a tejfeldolgozók a Szlovákiai Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Vállalkozók Társulása által szervezett tanácskozáson. TEJTERMELŐK - KUTYASZORÍTÓBAN Nem vitás, az intézkedés elsősorban a tejtermelőket sújtja, akik az eszmecsere tanulsága szerint kutyaszorítóba kerültek. Eddig a szlovákiai piacszabályozási alapból nyújtott pótlékkal a tej 70-75 százalékáért literenként 5,40 koronát kaptak, s a jövőben ezt a pénzt az eladott tej 15-20 százalékáért kapják csak meg. Tejüzemtől függően hiszen az exportált mennyiség részaránya nem egyforma. Marad tehát a literenkénti 4,20 koronás felvásárlási ár, ami a termelők eddigi tejbevételében nem kis mínusz. Mit tehetnek az érintettek? A tanácskozáson hallottak szerint vagy vállalják a ráfizetést, s önköltségi ár alatt is eladják a tejet vagy „kiharcolják", hogy a tejüzem többet fizessen. Ebben az esetben is a termelők hátán csattan az ostor, mivel a magasabb felvásárlási ár „begyűrűzik" a bolti árba, tovább csökken majd a fogyasztás, és ezzel arányosan a tejüzem is csökkenteni kényszerül a felvásárolt tej mennyiségét. A tanácskozáson egy további „lehetőség" is szóba került. A mezőgazdasági üzem a taggyűlés határozatával összhangban a veszteségessé vált tejtermelő ágazatot leépíti, esetleg teljesen megszünteti. Ez is visszaüt, hiszen emberek maradnak munka nélkül, ami újabb gondokat, problémákat szül. A KONKURENCIA UGRÁSRA KÉSZ Amig a tanácskozáson a tejtermelők szószólói elsősorban nehéz helyzetük ecsetelésére szorítkoztak, addig a feldolgozók számos képviselője és a mezőgazdasági minisztérium illetékes osztályvezetője is több konkrét javaslattal szolgált. Noha nézeteikkel helyenként éles eszmecserét váltottak ki, érveiket nem szabadna figyelmen kívül hagyni. Például azt, hogy a hírek szerint a dél-morvaországi tejüzemek atejtermelőkkel máris megegyeztek a 4,20-ban. Ha ez így lesz, akkor' hiába érvelnek a szlovákiai tejtermelők, hogy az aránytalanul megemelkedett bemenő költségek miatt a tej literjét 5,30-6,20 korona közötti önköltséggel tudják csak megtermelni. A morvaországi olcsóbb tejből készült olcsóbb tartóstej és tejtermékek a „hazait" kiszorítják a piacról. Ezért íratlan szabálynak kellene lennie, hogy a szlovákiai tejtermelők sem adják drágábban a tejet, annál inkább, mivel a tejüzemek még így is bizonyos hátrányból indulnak. A csehországi tejhez viszonyítva a Szlovákiában megtermelt tej kitermelési aránya ugyanis rosszabb. Ugyanabból a tejmennyiségből a csehországi üzemek nyolc százalékkal tudnak több terméket készíteni, s ebben a tej minősége a ludas. A jövőben tejüzemek szerint alakulnak a felvásárlási árak, ahogy a termelők és a feldolgozók megegyeznek, itt is érvényes - figyelmeztettek a feldolgozók -, hogy a tejet drágábban felvásárló üzemet a szomszédos tejüzem, amely a tejhez olcsóbban jut hozzá, kiszorítja a piacról. Ez is visszaüt, termelőre és tejüzemre egyaránt, hiszen munkanélküliséget okoz. Ellenérveik természetesen a termelőknek is voltak. A tejüzemek az átvett tejet két-három hónapos késéssel fizetik ki, és az is jogos igénye a termelőknek, hogy a tej termelői önköltsége mellett a tejüzemek költségeit és nyereségük mértékét is következetesen mérjék fel. Mennyi a részük abban, hogy amíg az év első felében a mezőgazdasági üzemek nyeresége közel hatmilliárddal csökkent, addig az élelmiszeripari üzemek nyeresége 1,2 milliárddal növekedett. MOSOLYGÓ KERESKEDELEM Ugyancsak jogos a mezőgazdasági üzemek követelése, az arra hivatottak végre a kereskedelemmel is tegyenek valamit. Aránytalanul nagy és érdemtelen nyereségükkel esetenként épp a kereskedelmi szervezetek teszik eladhatatlanná a termékeket. Arról nem is szólva, hogy hiába a tengernyi tej, a nyitvatartási idő jelentős hányadában a boltban mégsem kapható. Csak azért, mert attól félnek, hogy egy-két liter a raktáron marad. így olyan termékből válik hiánycikk, amelynél épp a bőség okozza a gondokat. Egyedüli megoldás, ha a nyereség a termelők, feldolgozók és a kereskedelem között arányosan oszlana meg - mutattak rá a tanácskozás résztvevői. Ez csakis a lehető leggyorsabb és következetes privatizációval, valamint a termelést-feldolgozást-forgalmazást egy tető alatt összpontosító regionális részvénytársaságok létrehozásával érhető el. A részvénytársaság közös érdeke már nem engedné meg, hogy a boltban szombaton reggel kilencre elfogyjon a tej. A „hármasszövetség" kialakításában sokat tehetnének a regionális jelleggel működő mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kamarák, ha végre megszületne a törvény, amely ezek tevékenységét szabályozza. KISZOLGÁLTATOTT VÁSÁRLÓ Mi közünk mindehhez nekünk, vásárlóknak? Nem kevés, sőt - miután a szövetségi kormány elhatározta, hogy ezentúl nem a belpiacot, hanem a kivitelt dotálja - nagyon sok. Ilyen helyzetben - olvashatjuk a Lidové noviny 189. számában - a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának legkisebb emelkedése a bolti árakat is megemeli. A vásárlónak két lehetősége van. Vagy megveszi a drágább terméket, vagy nem. Ha igen, fizet, ha nem, akkor is „fizet", mivel a felgyülemlett tartalékok kivitele is pénzbe kerül. A hogyan megmagyarázására a lap a pilzeni tejüzem példáját említi. A vaj tonnájának világpiaci ára 900 dollár körül van, vagyis megközelítően 28 ezer korona. A Pilzenben gyártott vaj tonnájának ára 51 ezer, 5,40 koronás literenkénti tejár mellett pedig 68 ezer korona. Hasonlóan kisebb-nagyobb árkülönbözetet kell kiegyenlíteni a tejpor, sajtok, hús, gabona esetében is. Erre kell a szövetségi kormány által felszabadított 3,4 milliárd korona. Az állam belpiaci áron megveszi, és - lehetőségek szerint azonnal, vagy raktározás után - világpiaci áron eladja a termékfelesleget. így pénzhez jutnak a feldolgozó és a termelő üzemek, amelyek jelenleg elsődleges, illetve másodlagos jelleggel fizetésképtelenek. Nem kell hozzá nagy közgazdasági áttekintés, hogy megértsük, nekünk, vásárlóknak az lenne a jobb, ha termelők-feldolgozók-forgalmazók képesek lennének megegyezni a reális árszintekben. Ha erre valamelyikük nem hajlandó, és aránytalanul nagy nyereséget zsebel be, akkor ennek árát a fogyasztók fizetik. Egyszer közvetlenül, amikor a boltban megveszik a drága terméket, másodszor pedig közvetve, az eladatlan tartalékok kivitelekor. EGRI FERENC MUNKANÉLKÜLISÉG SZLOVÁKIÁBAN MÁR 7,71 SZÁZALÉKOS 223 208 362 673 300 767 184 720 152 323 119478 f «f ti ti január február március április május június július A Szövetségi Munka- és Szociális Ügyi Minisztérium legújabb statisztikai adatai szerint a munkanélküliség növekedése júliusban ismét felgyorsult. Erre minden bizonnyal hatással volt a közép- és főiskolákról idén kikerült mintegy 200 ezer végzős is, akik közül minden negyedik eredménytelenül keres munkát. Országos viszonylatban júliusban 62 ezerrel növekedett a munkanélküliek száma, és elérte a 362 673-at, s a produktív korú lakosokhoz viszonyított arányuk meghaladja a 4,6 százalékot. A júniusi stagnálást követően július végéig Szlovákiában több mint 30 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, s így számuk 197 074-re emelkedett. A legtöbben - 64 338-an - a Nyugat-szlovákiai kerületben keresnék munkát, s a hatvanezret meghaladja a másik két kerület munkanélküliéinek a száma is. A Rudé právóból átvett ábra jól tükrözi a munkanélküliség idei országos alakulását. ' MIT TANÁCSOLNAK VÁLLALATVF7FTÓINKNEK A DRT INTERNATIONAL SZAKÉRTŐI? NINCS ROSSZABB A TÉTLENSÉGNÉL Se szeri, se száma a Csehszlovákiába tóduló közvetítő és tanácsadó ügynökségeknek. Ha a külföldi tőke is így áramlana az országba, sokkal reményteljesebben tekinthetnénk pénzinjekciókra áhítozó gazdaságunk jövőjére. Egyelőre tehát többnyire csak az ötletek, javaslatok, máshol kipróbált tervezetek tömkelege érkezik. De ez sem akármi, főleg akkor nem, ha a világ hat legnagyobb tanácsadó társaságának egyike ajánlja szolgálatait. Ilyen a ranglétra harmadik helyén található DRT International, amely Prága után Pozsonyban is képviseletet nyitott. New York-i székhelyű szervezet, de nemzetközi hálózatán keresztül jelen van a világ száz országában. Mintegy 60 ezer szakértőt alkalmaz a pénzügy, a könyvelés, valamint a vállalatirányítás, -vezetés és •igazgatás területén. Európában is alaposan megvetette a lábát Hozzánk azért érkezett, hogy mindkét irányban információkat, tanácsokat nyújtson; vállalatvezetőinknek a külföldi tapasztalatokról, az idegenből érkező cégmenedzsereknek pedig az itteni helyzetről, lehetőségekről. A társaság pozsonyi szemináriumának szünetében több szakértőjét sikerült szóra bírni. Mel Mraz, a társaság pozsonyi kirendeltségének vezetője nagyon elégedett a leendő szlovákiai menedzserek felkészültségével, hozzáállásával. Állítja: amivel úgy számoltak, hogy csak egy év múlva időszerű nálunk megvalósítása, ahhoz már a következő hetekben hozzáláthatnak, különben lemaradnak a privatizációba tartó vállalati szféra igényei mögött. Felvetődött a kérdés, milyen stratégiát dolgozzanak ki a vállalatok, ha se szövetségi, se köztársasági szinten nem létezik távlati fejlesztési tervezet. Mi tanácsolható ilyenkor a vállalatvezetőknek? Mel Mraz: - Csakis a létező gazdasági közegben folytathatják a fejlesztést. De nem állhatnak le! Nem várhatnak arra, milyen elképzelései lesznek a minisztériumnak. így csak magukat késleltetnék. Egy dolgot mindenképpen el kell végezniük, függetlenül attól, van-e a kormánynak fejlesztési stratégiája avagy nincs. Stratégiai elemzésnek kell alávetniük vállalatukat, fel kell becsülniük értékét, világossá kell tenni, mi áll a rendelkezésükre s mivel számolhatnak a jövőben. Szükséges, hogy felmérjék, valójában milyen helyzetben van a vállalat, mennyire rugalmas, hogyan juthat ki a legmegfelelőbb módon a nyugati piacra. Bármilyen döntés hiányában ehhez gyorsan hozzá kell látni. Nyugaton van egy mondás: nincs rosszabb a tétlenségnél. Ez most itt teljes mértékben helytálló. George F. D. Weldon: - Szerencsésnek tartom, amikor a cég olyan stratégiát választ, amelyből a kormány is meríthet. Mert az itteni kabinet most nehezen tájékozódik, maga is tanul. Ügy érzem, becsülnék a tanácsadó társaságok munkáját, ha minél több vállalatot segítenénk jó fejlesztési stratégiához. Ismét Mel Mraz veszi át a szót: - Különben a vállalati stratégia kérdése mindenekelőtt a cég, a társaság felelőssége, és nem a kormányé. A kormány csak bizonyos keretet szab, jogszabályokkal, időrendi tervvel. Javasolhatja egyes kulcskérdések besorolását, ebben segíthet. Már itteni tapasztalatainkból is merítek. Jönnek hozzánk a nyugati ügyfelek, s afelől érdeklődnek, hogyan dolgozzanak Csehszlovákiában. Erre azt válaszoljuk, keressenek maguknak potenciális partnereket. Aztán dugják össze a fejüket, és csapatmunkában öntsék konkrét tervezetbe elképzeléseiket. Bár egyelőre még kevés végződött így, az eredményes tárgyalásoknak mégiscsak ez a módja. Megkérdeztem, vállalatvezetőinkkel társalogva mi lepi meg őket a legjobban, szerintük mi hiányzik leendő menedzsereinkből? Mel Mraz: - Az mindenki számára világos, hogy nagy gondok vannak az országban. Abban is egyetértenek: Szlovákiában nagyobbak, mint másutt. Ezt olvastam, nem tapasztaltam. Szerintem nem lehet egyszerre mindent megoldani. Kis és nagy feladatokra kell bontanunk őket, és sorjában keresni a megoldást. Különben meglep, milyen gyors privatizálásra számítanak, legalábbis a kulcshatáridőkből megítélve. Nem tudom, hogy ez így egyáltalán lehetséges-e. Mi megpróbálunk segíteni a vállalati szférának, de a napnak csak 24 órája van... David Pitt-Watson: - A cég privatizációja rengeteg időbe telik. S maga a stratégia kialakítása is állandó folyamat. Ha elkészül egy változata, idővel tovább tökéletesíthető. Szlovákiában most az szükséges, hogy mozgásba lendüljenek a vállalatok, s ha ez bekövetkezik, utána már a menedzsereké a szó. Archie Cambell: - Szérintem a privatizáció nem old meg mindent, mert nem az a lényeges, kié a cég. Sokkal több függ attól, mennyire változik meg a vezetők viselkedése. Ez lesz a privatizációba lépő részvénytársaságok igazi próbatétele. Jeffry B. Baldwin: - Nagyon fontosnak tartom, hogy tőkevonzó legyen a vállalkozás. Csehszlovákiában is sok pénzre van szükség, hogy legyen miből korszerűsíteni a termelést, majd az ilyen berendezéseken gyártott termékekkel helytállni a konkurenciaharcban. Szerintem a tulajdonosváltás arra jó, hogy a fejlesztésre, a szerkezetváltásra váró cégek hozzájussanak a szükséges tökéhez. Sok vonatkozásban a nyugati szakértők semmi újat, eget rengetőt nem mondtak. Csak a szigorú koncepciózus munkára, a saját lehetőségek alapos ismeretére és a valós helyzet feltárására vezetik rá a vállalatvezetőinket. Állandó készenlétre, szüntelen megoldáskeresésre nevelik őket. Meg arra, hogy a tétlenség, a fölösleges várakozás csak zsákutcába vezethet. A tehetetlenség zsákutcájab

a• • J. MÉSZÁROS KÁROLY SZÁMÍTÓGÉP A MEZŐGAZDASÁGBAN TÚLADAGOLÁS NÉLKÜL Azt talán mindenki tudja, hogy a Siemens nemzetközi óriáscég szinte minden iparágban otthon van, de hogy a mezőgazdaságban is közvetlenül képviselteti magát, az sokak számára meglepő lehet. Nos, ahogy az elektronika elérte a földművelést, a Siemens AG östereich, amely az idei Agrokomplexen is képviselteti magát, kínálja az Agrosys nevű számítógépes programrendszert, amely nagyon jó példája annak, hogyan kaphat szerepet a komputer nemcsak a nagygazdaságokban, a több ezer hektáros szövetkezetekben, hanem a 40-50, vagy ennél kevesebb hektáros farmergazdaságokban is. A rendszer 10 programcsomagot tartalmaz, amelyek 4 csoportba oszthatók. A legnagyobb csoport egy könyvelői, egy mérlegkészítő és egy menedzserprogramból, illetve egy adatbázisból áll, s a gazdasági problémák megoldásában segít. Az adatbázis tulajdonképpen a rendszer magja, ez tartalmazza a gazdaság minden adatát, a talajminőségtől kezdve a piaci árakig vagy az időjárási jellemzőkig. A könyvelői és menedzserprogramok a raktárkészleteket, az anyagfelhasználást, az állóeszközök leírását, a vállalat vagy vállalkozás várható bevételi kalkulációját számítják ki az egyes termelési részlegekre, és ezzel a munka megtervezéséi és mindennapi szervezését segítik. A növénytermesztési programcsomagok a termőföld mért jellemzőit nyilvántartva, lehetővé teszik a termelési tervek, a vetésforgók kialakítását, program végzi a trágyázás optimalizálását, és a növényvédelem is a számítógép segítségével végezhető. A mért és betáplált adatok alapján (a műtrágyák és növényvédőszerek jellemzői) kiszámítható a várt terméshez szükséges tápanyagszükséglet, kiszámíthatók a védő vegyszerek adagjai, megfelelő fajtái és a kezelés időpontjai is. A műtrágya és a vegyszer ára eléggé komoly tétel a mezőgazdaságban, így a megtakarítás jelentős lehet, de az sem mellékes, hogy a túladagolás veszélyét csökkentve hozzájárul a környezetbarát termeléshez, s így végeredményben a termőföld védelméhez is. * Az állattenyésztési programokat a Siemens szakemberei a szarvasmarha- és sertésnemesítéshez dolgozták ki, ezért nem tartalmazzák például a hízóállatok optimális takarmányadagjainak meghatározását, de kívánságra a cég ilyen programot is kidolgoz. Az utolsó programcsomag kifejezetten a borászatoknak készült, mégpedig a könyvviteltől a raktározáson át a statisztikáig vezetve a pincegazdaság adatait, minden borfajtáról. A vállalat ezeken kívül már a gyümölcs- és zöldségtermesztést, a baromfitenyésztést és az erdőgazdálkodást támogató programokat készíti elő, s a fentiek nagy része már szlovák és magyar fordításban is létezik. A Siemens számítógépes mezőgazdasági rendszerének használata nagyon könnyen megtanulható, egyszerű felépítése nem sok teret ad a hibázásra. Igényes viszont arra, hogy rendszeresen és pontosan táplálják bele az adatokat. Persze, ezentúl sem úgy megy majd a dolog, hogy a farmer vagy a szövetkezet vezetője adatokat kopog be a gépbe, és a rekordtermés jön magától. A felhasználók általában úgy nyilatkoznak, hogy egy kb. 50 hektáros gazdaságban hetente 1 órát „tanácskozik" a gazda a számítógépével, amelynek kezelését egy hét alatt könnyen elsajátította. Az optimális termelési módok alkalmazása jelentette anyagi haszon mellett azonban a számítógéppel - tehát nagy mennyiségű, pontos adat feldolgozásával - irányított gazdaság roppantul áttekinthetővé válik, s hamar megmutatkoznak gazdaságilag gyenge és erős pontjai. S ezért a pontosságért nem vár mást cserébe a felhasználójától, mint ugyanilyen rendszerességet és pontosságot. (szénási)