Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-21 / 195. szám, szerda

1991. AUGUSZTUS 20. •úr szőj HAZAI KÖRKÉP ÍGERGETNI MÁR NEM LEHET A SZOVJETUNIÓBELI HELYZET AZ OTT DOLGOZÓ SZEMÉVEL Nem titok, hogy Duka-Zólyomi Árpád atomfizikus több évet töltött a Szovjetuni­óban. A hivatalos véleményeken kívül bizonyára ismeri az egyszerű szovjet ál­lampolgár, de főleg a műszaki értelmiség véleményét, ön szerint a szovjet polgárok hogyan tekintenek az elmúlt órák esemé­nyeire? -A szovjet emberek elejétől fogva figyelték a peresztrojkát. Nem volt szá­mukra közömbös, hogyan változik élet­színvonaluk és egyáltalán a légkör, amelyben élnek. Az értelmiség emellett Gorbacsov ideje alatt lehetőséget kapott arra is, hogy szétnézzen a világban és mindaz, amit elméletben már tudott a ta­pasztalások által nyerjen igazolást. Az egyszerű szovjet ember történelmi té­nyéknél fogva nem élhet jelszavak nélkül - tudta ezt Gorbacsov, tudja ezt Janajev is. - Az önjelölt szovjet vezetés a jelsza­vak igényét bizonyára kihasználja. Ahhoz, hogy Janajev és társai hatalma valami­lyen módon igazolást nyerjen, ígéretekre és legalább látszólagos stabilitásra lesz szükség. Mit gondol, meddig bírja a szov­jet állampolgár ígéretekkel? - Az egyszerű polgárok is tudják, hogy a Szovjetunió történelme folyamán sokan, sok mindent ígértek. Emlékezzünk akár a sztálini, akár a hruscsovi rendszerre, mindig létezett egy jövőkép egy majdnem teljesíthetetlen jólét korának látomása. Az ígérgetések kora lejárt. A szovjet gazda­ság hanyatlása nem Gorbacsov alatt kez­dődött. Ott éltem, és láttam hogy a hetve­nes évek végétől komoly problémák vol­tak az ellátásban, az áru elosztásában. Az értelmes szovjet polgárok rájönnek, hogy a gazdasági hanyatlás okozója nem Gorbacsov, számukra már nem elég egy­szerűen ígérgetni, az ígéreteket esetleg számonkérik. Nem elhanyagolandó vi­szont, hogy abban a nagyhatalomban, amelyet Szovjetuniónak hívunk, az erő mint olyan, mindig komoly befolyással bírt. Ha az időszerű híreket figyeljük, a hatalom most is a hadseregre támasz­kodik, s nem minden alap nélkül. 0 Talán meredek a kérdés: ön atomfi­zikai kutatóintézetben dolgozott és van némi áttekintése arról, hogy milyen a szovjet atomfegyver-potenciál. Lehet­séges, hogy a szovjet vezetés ezt az erőt nemcsak belpolitikai problémáinak meg­oldására, hanem a jelenlegi európai stabi­litásra nézve is veszélyes módon hasz­nálja fel. ön is így látja? - Az orosz atompotenciál ma akkora, hogy annak tizedrésze is elpusztíthatná a bolygót. A szovjet vezetők ennek tuda­tában bizonyára magabiztosak, ennek el­lenére hiszem, hogy ezt a potenciált föl­használni nem merik. A Szovjetunió egyébként is egy furcsa nagyhatalom. Saját elképzelésem szerint egy nagyhata­lom úgy alakul, hogy kiépül a gazdasági potenciál, amelyre építve politikai, hatalmi és hadi célokat lehet megvalósítani. A Szovjetunió úgy alakította ki hadiiparát, hogy sokszor az egyszerű ember szájából vette ki a betevő falatot. így a fejlődés természetellenes és nem mindig kiszá­mítható. # A végére hagyjak egy személyes kérdést: ha most szolgálati útra vagy üdülésre készülne a Szovjetunióba, elin­dulna? - Üdülni semmiképp. Dubnoba viszont elindulnék, mert szerintem még nem olyan rossz a helyzet, hogy az ember ne tehessen eleget munkaköri kötelességei­nek. Egyébként máig működik a kutatóin­tézet-beli munkacsoportom és tervben van egy szolgálati utam. Lovász Attila RÖVIDEN + Az SZNT Elnöksége Ján Čarno­gurský miniszterelnök javaslatára tegnap Pozsonyban Vladimír Pavlet nevezte ki a Szlovák Köztársaság új közlekedési és távközlési miniszterévé. Az új miniszter František Mikloško SZNT-elnök kezébe tette le az alkotmányban előírt esküt. + Jozef Bakšay szövetségi külkeres­kedelmi miniszter háromhónapos munka­képtelenségi szünet után tegnap újból hivatalába lépett. + Václav Havel köztársasági elnök tegnap telefonon kapcsolatba lépett John Major brit miniszterelnökkel. Beszélgeté­sük során a Szovjetunióban kialakult helyzetet értékelték. + Szlovákia Belügyminisztériumá­ban tegnap új pártot - a Munkapártot jegyezték be, amelynek központja Kas­sán van. ISMÉT BENZINSOKK? Kérdezhetnénk - hányadszor? Mindannyiszor, ahányszor azt re­bezsgetik: emelik a gépkocsik hajtó­anyagának az árát. Na meg akkor, ha nálunk vagy a szomszédos or­szágokban politikai vihar közeledik, netalán váratlan helyzet áll elő, ráa­dásul a „fegyverek nem hallgat­nak". Ma ismét ilyen felhő borult ránk. Az események pergésének barométereként akár a benzinkuta­kat is használhatnánk. Annak elle­nére, hogy a Szovjetunióban bekö­vetkező események után hamaro­san közölték velünk: nincs vész, van elég benzin, ne keltsünk pánikot, hosszabbodik a gépkocsik sora az egyes benzinkutaknál. Egyesek már a nyugtalanító hír elhangzása után sorba álltak - nekik szerencséjük volt, folyamatosan tankolhattak. Am néhány órával később már sokasod­tak a kocsik, kilométernyikre szapo­rodtak fel és tulajdonosaik egy-két órát várakoztak. Viszont huszon­négy óra eltelte után már az embe­reknek szabadságot kellett kérniük munkaadójuktól, hogy ott tölthesse­nek a „forrásnál" akár öt-hat órát is. - Benzinből van bőven - tájékoz­tatta lapunkat Milan Rác mérnök, a Benzinol állami vállalat igazgató­helyettese. - Tartalékaink húsz nap­ra elegendőek, a föderatív tartalékok további negyven napig ellátnák a la­kosságot, és az úgynevezett bizton­sági tartalék még húsz napra ele­gendő. összevetve, három hónapig nem lehet semmilyen probléma. Az emberek mégsem hisznek nekünk, fölöslegesen idegeskednek, veszte­getik az idejüket. Látván a pánikot, nem egy benzinkútnál meghosszab­bítottuk az eladás idejét, és folyama­tosan szállítjuk a hajtóanyagot, ösak kevesen tudatosítják, hogy ma már más a helyzet, hogy már létezik az Adria-vezeték és más külföldi beho­zatali lehetőségeink is vannak. Ennek ellenére, a benzinkutak előtt haladva egy végtelen, különbö­ző színű kocsikból álló sort látunk - a hernyó ízekből álló testét juttatja az eszünkbe. És feltesszük a kér­dést: annyi esze lenne az embernek akár egy hernyónak? Mert nem hall­gat az okos szóra, nem fogadja el az érvelést. Vagy abban van a bibi, hogy már annyiszor becsapták, most meg olyan okos akar lenni, akár a vén elefánt? A legtöbb töltőhelyen nem lehet benzinkannába tankolni - egyrészt a benzin otthoni tárolása veszélyes, másrészt a 10-20 literes kannákba való csorgatás lassítja a „menetet". Sőt, a helyzetre való tekintettel a legtöbb kútnál - ahol ez lehetsé­ges, ahol több állvány van - egyet a mentő autók, a tűzoltókocsik, a rendőrség, a lakosságot élelmi­szerrel ellátó autók számára „jelöl­tek ki". Remélhetőleg holnapra már csil­lapodik a benzinláz. Mert tulajdon­képpen mire is jutunk a 30-40 liter­nyi hajtóanyaggal? Viszont ha nem ' állunk be értelmetlenül a sorba - csak azért, hogy legyen benzinünk - helyet engedünk azoknak, akiknek igazán szükségük van rá. Miközben az utolsó mondatot ír­tam a ČSTK sajtóiroda a számomra egy nagyon meglepő hírt adott ki, mely homlokegyenest az ellenkező­jét közli mint Milan Rác mérnök a Benzinol igazgatóhelyettese. Azt, hogy a pardubicei finomítóban csak két napig képesek benzint termelni, mivel - a raktározási nehézségek miatt - nincs több nyersanyaguk. Hát itt az írógép mögött ülve, honnan is tudhatnám, mi is az igaz­ság? Aki ráér, álljon be a sorba. Én nem tehetem, mert sürgősebb mun­kám is van, na meg bizakodom ab­ban, hogy valóban hamarosan nor­malizálódik a helyzet... (ozorai) DRÁGÁBB LESZ AZ ÜVEG Szeptember elsejétől a Glavunion Tep­lice részvénytársaság 20-25 százalékkal emeli a hazai piacra szánt üveg árát. Martin Balázs kereskedelmi igazgató szerint az árak az emelés ellenére mint­egy 20 százalékkal alacsonyabb szinten maradnak, mint általában az üveg ára Európában. Hozzátette, hogy a teplicei üveg, és üvegkéázítmények előnyös ára a hazai piacon egész sor új megrendelőt vonzott, ezáltal az üveg exportja is sokkal olcsóbban történhet meg. A teplicei üveg például megjelent Dániában is, ahol 30 százalékkal olcsóbban kínálták. A részvénytársaság szerint az említett áremelés egyedüli fegyver ez ellen. A Glavunion Teplice meg szeretné tartani hagyományos partnereit a belpiacon, fő­leg a bútoriparból és építészetből. Ezért számukra kedvezményes áron szállít. A PÁRHUZAM ISMERŐS A meglepetéssel elegy döbbenet erejével hatott a Magyarországon ez idén munkaszüneti nappá nyilvání­tott augusztus 19-e reggelének vi­lágpolitikai csúcshíre. A politikusok közül Szűrös Má­tyás, a Magyar Országgyűlés alel­nöke volt az, aki elsőként nyilatko­zott Gorbacsov elmozdításával kap­csolatban. Magyarország korábbi moszkvai nagyköveteként kijelentet­te: A drámai bejelentés nem érte őt váratlanul, mert mindig az volt a vé­leménye, hogy Mihail Gorbacsov előbbre lát és előbbre is tart, mint amennyit elgondolásaiból, eszméi­ből a konzervatív erők ellenállása miatt meg tudott valósítani. Úgy vél­te, hogy éppen azok az erők akadá­lyozták meg reformpolitikájának megvalósítását, amelyek most szín­re léptek. Szűrös Mátyás meggyő­ződése szerint ugyanúgy nem lehet visszacsinálni azt, amit Gorbacsov a Szovjetunióban megvalósított, mint ahogyan 1956 után Magyaror­szágon sem lehetett visszaállítani a Rákosi-féle helyzetet. Amikor tegnapelőtt itt, Budapes­ten e szavakat hallottam, nekem a fenti kijelentés zárómondatával el­lentétben, akaratlanul is az jutott eszembe, hogy Csehszlovákiában viszont 1968. augusztus 21 -ét köve­tően - sajnos - a neosztálinizmus legkeményebb korszakába sikerült visszarendezni '68 tavaszának re­formjait. ..És a CNN helyszíni tudó­sítását figyelve, ismerősek voltak a tankoszlopokat, a katonákkal vitat­kozó járókelőket mutató képsorok is. Tegnapelőtt egyébként dél körül gyorsultak fel Budapesten a politikai élet különböző eseményei. Varga László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökhelyettese azt mond­ta, hogy azok, akik a Szovjetunióban most hatalomra kerülnek, szintén képtelenek lesznek megoldani az alapvető problémákat. Éles hangú nyilatkozatot adott ki az SZDSZ. Kis János pártelnök, a jelekből ítélve úgy véli, hogy Gorbacsov helyett a hadsereg, a KGB és az össz­szövetségi kormány vezetői vették át a hatalmat. Azok, akik a biroda­lom minden áron való összetartásá­ban érdekeltek. Konzervatív szel­lemben nyilatkozott Thürmer Gyula, aki Mihail Gorbacsov megbuktatá­sára reagálva, a jeges szelek szó­használatával kijelentette: a Magyar Szocialista Munkáspárt azt kívánja az SZKP-nek, a szovjet népnek, hogy őrizzék meg a szocializmust, védjék meg az egységes Szovjetuniót, és hogy a munkáspárt ebben a harcban szolidáris a szovjet kommunistákkal. A magyar lakosság megkönnyeb­bülve hallotta a hírt, hogy a \szovjet hatalomváltás nem befolyásolja a csapatkivonással összefüggő gaz­dasági-pénzügyi tárgyalásokat, és a két küldöttségvezetó újra találko­zott. Magyarország fővárosában megnyugtató hírként kezelik azt is, hogy a szovjet fél nem zárta le a határt, így a forgalom mindkét irányban zavartalan. Nyugtalanítóak viszont a Moszk­vából, a Baltikumból és a Szovjet­unió egyéb helyszíneiről érkező ere­deti tudósítások képei... Valami szokatlan vibrálás érződik az utcák hangulatán is. Fél nyolckor szinte kiürültek az utcák: aki tehette a tévé­híradó képsorait leste. Volt, akinek 1956 októbere, nekem 1968 au-. gusztusa jutott az eszembe. A sors iróniája, hogy annak az augusztus 21-ének az előestéjén is itt voltam Budapesten. MIKLÓSI PÉTER, Budapest REFLEX TANKOK 1991-BEN Éppen egy éve dédelgetem a szándékot, hogy 1968 augusztus 21 ­ének idei évfordulójára vidámra hangolt visszaemlékezést írok a megszállás esztendeiről. A bő két évtizedre visszagondolva egy­más után bukkannak fel emlékezetem mélyrétegeiből az enyhe mosolyra, a nevetésre, vagy éppen harsány hahotázásra ingerlő epizódok. A naiv nemeslelkűség és a szolgalelkűség, a gyávaság és a segítőkészség, a szervilizmus és a bátorság, a fal melletti mellébe­szélés és a butákat átejtő támogatás-szervezés megannyi esete. Két nappal az évforduló előtt hajnalban bekapcsoltam a televíziót. Utcarészletet láttam a képernyőn, hosszú tankoszloppal. Előbb azt gondoltam, hogy a ÖNN-televízió is az 1968-as invázióra emlékezik vissza. Fél percen belül azonban minden kiderült. Az idén tehát elmaradt a vidám hangvételű évfordulós írás. 1968: tankok Pozsony főterén és 1991: tankok Moszkvában, a Kalinyin sugárúton. Tehát semmi sem változott? A televízióban tegnap egy egyszerű moszkvai ember nyilatkozott a „fejlődésről". Arról beszélt, mi a különbség 1964 októbere, tehát Hruscsov megbuktatása és az idei államcsíny között. „Annyival rosszabb most a helyzet - mondotta hogy hatvannégyben nem voltak tankok az utcán, most pedig az egész város tankdübörgéstől visszhangzik". Nem egészen értek egyet azzal a rokonszenves moszkvaival, aki egy pillanatig sem hagyott kétséget az iránt, hogy lesújtóan vélekedik Gorbacsov megbuktatóiról. Rengeteget elárul a tankok jelenléte az 1964 óta bekövetkezett valóságos fejlődésről. Hruscsov megbuktatá­sakor legfeljebb attól kellett tartania a Brezsnyev-maffiának, hogy valamelyik katonai egység esetleg kiáll a főtitkár mellett, ösak ez jelenthetett bonyodalmat. A tömeg akkor még lenini értelmezésű tömeg volt. Tehát arctalan, amilyen arctalan csak lehet egy atomizált társadalomban. Az országbari akkor milliók áldották Hruscsov nevét, mert a szó szoros értelmében milliókat engedett ki a szibériai lágerekből. Bármennyire ázsiai birodalom is volt 1964-ben a Szovjet­unió, már egészen más volt, mint 1952-ben. Népszerű volt Hruscsov, az emberek azonban teljesen szervezetlenek voltak, így senki sem vonult ki az utcára a megbuktatott főtitkár védelmére. Ezért nem voltak tankok az utcán. Még 1968-ban sem voltak. Talán legenda, talán igaz, hogy akkor augusztusban Moszkva több pontján is tüntettek mellettünk. Volt, ahol öten, volt, ahol húszan, de transzparenst bontottak, és kifejezték az együttérzésüket. Az történelmi tény, hogy Lenin mauzóleumának közvetlen közelében is tüntetett egy csoport. Néhány titkosrendőr perceken belül véget tudott vetni a rendbontásnak. Tehát nem volt szükség tankokra. Hogy ma páncélosokkal van tele a szovjet főváros, az azt is mutatja, hogy a Kreml táján is nagyot változott a világ. Főképp pedig nagyot változtak az emberek. Eddig Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev egyik fő érve mindig a nép erkölcsi, politikai egysége" volt. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy titkosrendőrséggel, Szibériával való fenyegetéssel, sűrű besúgóhálózattal mindig féken tudták tartani az embereket. Gorbacsov fellépése óta más a helyzet. A korábban atomizálódott társadalomban olyan folyamat kezdődött, amilyen még sohasem volt Oroszországban (legfeljebb kis mértékben és más körülmények között a századforduló után, 1917-ig). Kezdetét vette a többpártrendszer csíráit is magában hordozó szerveződés, és ennek máig már számos látható eredménye is van. Pl. az, hogy a tankokkal, a szükségállapot kihirdetésével és más fenyegetésekkel nem törődve tízezrek tüntettek a katonai hatalomátvétel ellen, illetve a demokráciát védelmezve. Tették ezt akkor, amikor már alaposan megkopott Gorbacsov népszerűsége, aki inkább a külpolitikában ért el nagy eredményeket, miközben a gazdaság továbbra is romokban hevert. Azonban az emberek még így is különbséget tudnak tenni Gorbacsov és a katonai junta között. Sokért nem adná a puccsisták vezérkara, ha Gorbacsov megbuk­tatását is olyan „suttyomban" lehetett volna végrehajtani, mint 1964­ben Hruscsovét. A páncélosok jelenléte elsősorban azt tükrözi, hogy sok minden történt a Szovjetunióban 1964, főképp pedig 1985 óta. Az apparatcsikok, a titkosrendőrök és a tábornokok azonban semmit se változtak. Az ő végső érvük továbbra is a tank. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4514/91 Bolyós János, 1922. I. 12., Terbeléd (Stalingrád) 4516/91 Böhm Ján., 1904. II. 7., Késmárk, meghalt a SZU-ban (Donbasz) 4517/91 Boženik Ľudovít, 1911. IX. 30., meghalt, Hronovce (Pohovina) 4518/91 Bratko Laurinec, 1916. V. 17., Marcelháza (Novgorod) 4519/91 Bučko Ladislav, 1924. III. 26., Nálepkovo (Ural) 4520/91 Bugár Imre, 1924. IV. 17., Gsallóközkürt (Rubizsnya) 4521/91 Buriš Imrich, 1920. I. 24., meghalt, Lukanénye (Kaukazus) 4522/91 Brayndza Štefan, 1913. VIII. 17., meghalt, lliašovce (Donbasz) 3917/91 Baka Gyula, 1909. X. 29., meghalt, Lekér (Szuhumi) 3918/91 Bakos István, 1910. VI. 30., meghalt, Kiscsalomia (Orel) 3919/91 Bálint Ferenc, 1903. i. 16., Turňa nad Bodvou, meghalt 3920/91 Ballók László, 1920. V. 1., meghalt, Nagytárkány (Minszk) 3921/91 Balog Alajos, 1922. III. 30., Rimaszécs (Nyikolajevka) 3922/91 Balog Gábor, 1923. I. 20., Guszona (Donyec) 3924/91 Balogh Sándor, 1923. IX. 30., Csallóközkürt (Kalinyin) 3925/91 Balogh István, 1905. IV. 16., meghalt, Nagykapos (Szamborg) 3926/91 Balogh István, 1922. I. 30., Bruty (Donbasz-Jenakijev) 3928/91 Baráti Albert, 1919. XI. 2., Kiskövesd (Donbasz) 3930/91 Barta Aurél, 1918. VI. 4., Alistál (Korosztyin-Darnica) 3931/91 Bartal Miklós, 1917. IV. 11., Bős (Gorszkij) 3933/91 Bartók Benjamín, 1923. II. 23., Görgő (Biela Cerkev - Kijev) 3934/91 Bartók Lajos, 1924. XII. 1., Görgő (Kujbisev) 3935/91 Bartuš Štefan, 1920. IX. 1., Pelsőc (Bjelice-Kisinyev) 3937/91 Bednár János, 1908. IV. 13., meghalt, Marcelháza (Novgorod) 3938/91 Bednár István, 1921. I. 3., Marcelháza (Gorlovka) 3939/91 Bélai István, 1928. VIII. 21., meghalt, Marcelháza (Moszkva) 3940/91 Bakulár István, 1903. X. 3., meghalt, Marcelháza (7362/3 tábor) 3941/91 Bélai Lajos, 1926. VIII. 2., Nagymagyar (Dnyepropetrovszk­Ogyessza) 4880/91 Bazsov János, 1924. IV. 7., Komárom (Kijev) 4882/91 Baka Gyula, 1922. V. 28., meghalt, Bél (Janscsuk) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents