Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-20 / 194. szám, kedd

1

991. AUGUSZTUS 20. UMHHrai HIT és ELET •nn 8 w | ŕ. • < . • Motesiky Árpád felvétele * r m* r A S2UKLAT0KCRUSEG ÁLDOZATA A VEREBÉLYI ZSINAGÓGA A szlovákiai magyar zsidóság valláskultúrájáról keveset tudunk. Hagyományai, de tárgyi bizonyítékai is sorvadnak, pusztulnak. Az egykoron gondozott, kőfallal bekerített zsidó temetőket felveri a gaz, belepi a dudva és a feledés. A formás kis templomokat, zsinagógákat sem gondozta senki, hagyták romba dőlni, vagy lebontották, eltakarították az útból. De a nagyobb zsinagógák, a jelentősebb építészeti értékek is pusztulásra ítéltettek, ha még időben nem történik velük valami. Mennyire másként alakult volna sorsuk, ha nem szól közbe a történelem... A verebélyi zsinagógát 1989 májusában bontották le. Nem volt különösen nagy épület. Valamikor a múlt század végén épült, jó minőségű, kemény, időtálló téglából, amelyet a környékbeli téglaégetők valamelyikében készítettek egykoron. Lebontásakor a homlokzatot ékesítő kőtáblákat épségben megőrizték. Ennyi emlék maradt a zsingagógából, mivel a téglát szorgos kezek szétkapkodták. Azóta talán garázs, pince vagy családi lakóház kéménye épüit belőle. Ki emlékszik már az egykoron népes magyar zsidó hitközösségre? Istentiszteletre utoljára valamikor a háborús évek legelején gyűltek össze az emberek. Aztán szétfújta a zsidóságot a fasizmus és a háború vérzivatara. A hábor ú után az életben maradt maroknyi verebélyi zsidóság nem folytatott vallási életet. A templomot gazdasági célokra foglalták le és alakították át. Ablakait, utcára nyíló ajtaját befalazták, a berendezést tönkre tették és a Tesla Vráble elektrotechnikai művek raktáraként szolgált egészen lebontásig. A zsinagóga szomszédságában volt egy községi magyar iskola is, amelyet a zsidó hitközség tartott fenn, de keresztény magyar gyerekek is látogatták. A háború után az iskola megszűnt. A Zsitva utca túloldalán, nem messzire a zsinagógától volt a Pető féle ecetgyár. Kéményén a gólyák még ma is ott fészkelnek. Az ecetgyárosék Örkény István nagyszülei voltak, mindannyian zsidó vailásúak. Az író Örkény gyermekkorában a nyarakat rendszeresen Verebélyen töltötte. Később így emlékezett: „A nagyszülőimnek ott volt a házuk, a gyár közelében — a községbeliek kastélynak hívták, hát nem volt ez olyan igazi kastély, csak egy nagyon szép udvarház. Ebben a kertes környezetben töltöttem én egész ifjúságom minden nyarát, és még felnőtt koromban is sokszor mentem oda vakációzni, nyaralni." A Pető-ház, vagy kastély jó állapotban áll ma is, gyógyszertár székel benne. Rendszeresen tatarozzák és karbantartják. A zsinagógát is meg lehetett volna menteni, felújítani kulturális célokra, akár képtár is nyílhatott volna benne. Ám a végnapjait élő totalitárius rendszer kiszolgálói erre nem gondoltak. Állítólag útjában állt a terjeszkedő új lakótelepnek, noha a lakótelep építése megállt és aligha folytatódik egyhamar. Bízom benne, hogy a demokráciában minden nep a vallását szabadon gyakorolhatja és a valiáskultúrájához tartozó tárgyakat, kegyszereit szabadon gondozhatja. MOTcSIKY ÁRPÁD RABSÁGBÓL SZABADULT EMBEREK A 4. Keresztény Konferenciát a Csehszlovák Keresziény Missziós Szövetség szervezte a minap Prágában. Elnöke egy fiatal lelkész: Jan Kias, a benešovi Cseh Testvériség Egyházának vikáriusa. Megkértem őt, nyilatkozzon lapunknak is. — Vikárius úr, lenne szíves elmondani, kiket tömörít a missziós szövetség? — Elvileg minden keresztényt, az egész országból. Azt hiszem, egy ilyen szövetség több embert vonz, mint a klasszikus hitközségek. Itt mindenki megszólalhat, függetlenül attól, mely egyházközségben s milyen formában gyakorolja vallását. Ami a legfontosabb, a missziós szövetségben olyanok is tömörülhetnek, akik nem tagjai a hivatalosan bejegyzett és állam által is elfogadott egyházaknak, hanem különböző csoportosulásokban, vallási közösségekben, vagy azon kívül gyakorolják vallásukat A misszió egyébként nemcsak ezt a konferenciát szervezi. Évente három nagy rendezvényünk van, ebből kettő speciális témáról tartott szeminárium, lényegesen kisebb létszámú hallgatóval. Rendezvényeinken mindenki erőt gyűjthet további munkájához. — Milyen a konferencia anyagi fedezete? — Önellátó. A résztvevők részvételi díjat fizetnek, ez az idén 140 korona volt. A rezsiköltségek viszont kisebbek, mert a hallgatókat keresztény testvéreinknél szállásoljuk el, ritkán kell szállodába vagy kollégiumba helyeznünk őket. — A közel kétezer résztvevő túlnyomó többsége fiatal, méghozzá tizenéves volt. Ez csak véletlen, vagy tudatosan választották ki éppen ezt a korosztályt? — Nincs válogatás, hiszen mint mondottam, a konferenciára bárki jelentkezhet, felekezeti hovatartozástól, nemzetiségtől, vagy vallásgyakorlásától függetlenül. Ánnyi tudatosság viszont van benne, hogy a műsorok valóban a fiatalok, esetleg a középosztály számára készülnek. Ezen ne is csodálkozzon. Negyven évi hallgatás után óriási az érdeklődés. A vallás felé fordulás, s ezen belül a keresztény közösségekhez tartozás igénye már a nyolcvanas évek elejétől erősödik. Depressziós társadalomban élünk, a fiatalokat sok olyan élmény éri, amelyről mindent elmondhatunk, csak azt nem, hogy jó. Biztonságot, bizonyosságot, támpontokat keresnek és Krisztus a legfőbb támasz. Krisztus maga a szeretet, a szeretet pedig olyan támpont, amely helyett egyik civilizált társadalom sem tudott újat nyújtani. Persze, nem is lehet. Á konferencia résztvevői modern farmerben, hosszú hajú kamaszok; vidám, segítőkész és optimista gyerekek meg felnőttek. Krisztus szeretetében lehet nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak, igazmondó embernek lenni, lehet őszintén élni, s ez már maga a biztonság. — Ne haragudjon, ha megkérdezem: szerintem legalább ekkora az érdeklődés a parapszichológia, a természetfeletti gyógymódok stb. iránt. Nem gondolja, hogy az önök „missziós tevékenységére" is így tekintenek az emberek? — Egészen más, amit mi csinálunk. A mi tevékenységünk nem gyógyítás és nem is valami jövendőmondás. Szerintem a különleges képességekkel megáldott egyének, rabjai képességeiknek. Egyikük sem fogja önnek bevallani, de sokan félnek is ettől. Volt szerencsém egy gyógyítóval foglalkozni, aki képességei miatt évekig feszültségben élt. Sikerült megtalálnia az utat Krisztushoz és azt állítja, soha nem volt ilyen kiegyensúlyozott és nyugodt. — Ezzel vajon megszűnik a különleges képesség is? — Sok esetben igen. — Nem tartja ezt helytelennek? — Nem. Nézze, a természetfeletti képességekkel rendelkező emberek nemcsak a jót sugározzák magukból, hanem olykor mindazt a rosszat is, amit nem akarnak. Ugyanígy felveszik, megélik „pácienseik" betegségeit, ezért bizonyos fokú rettegésben élnek. — Ön tehát azt mondja, hogy a parapszichológia nem járható út? — Ilyet nem mondtam, csak azt állítom, hogy a velük való társítás hamis. Nem az ember gyógyít és segít, hanem Krisztus, s mi mindannyian a gyermekei vagyunk. — Vikárius úr, milyennek ítéli meg a keresztény orientációjú politikai mozgalmakat, pártokat? — A politika a lehetséges művészete. Aki politizál, ritkán tud valóban keresztény módon gondolkodni. — Ez fordítva is igaz? Mármint, hogy a jó keresztény nem tud politikus módon cselekedni? — így van. Ezért nem lettem semmilyen polifikai párt tagja. — Ön rabságból szabadult emberekről beszélt, amikor a konferencia résztvevőiről volt szó. Véleménye szerint, ebben az országban sok embernek van szüksége arra, hogy szabaduljon a rabságból? — Majdnem mindenkinek. Szabadnak lenni, az nem elhatározás kérdése. A lelki nyugalmat, a szabadságot, a kiegyensúlyozottságot meg kell élni. —Ön szerint a Krisztushoz vezető út az egyetlen, a járható út? — En ezt tudom, ezt ismerem és ezt hiszem. Nem lehet feladatom a más vallásúak és a hitetlenek megítélése, értékelése. — Mondja, ön szerint mostanában miért ódzkodnak az emberek például az egyházi iskoláktól? — Látja, ez a gondolkodás is rabság. Az emberek még mindig azt hiszik, hogy az egyház politikai hatalomra törekszik. És ennek velejárójaként, természetesen, gazdasági hatalomra is. Higgye el, az egyházak tevékenykedni akarnak, méghozzá azokon a területeken, amelyeken pótolhatatlanok. A legjobb ápolónők például az apácák voltak, és hol tart ma az egészségügy — főleg a középkáderek kérdésében?... Az egyházi iskolák színvonalához nem fér kétség, miért ne lehetne újra megnyitni őket. Vagy egy másik példa: ha a hitközségem földhöz jut, az miért ne biztosíthatna megélhetést a munkanélkülieknek? Hozzáteszem, az egyházak egyike sem követeli vissza teljes mértékben elkobzott vagyonát, de valahol azért mégiscsak ki kell fejteniük karitatív, vagy nevelő munkájukat; és ez az egész társadalomra nézve sok előnyt jelent. Mi nem akarunk az állami intézményekbe furakodni, ott semmi helyünk. Adassék meg az egyházaknak a lehetőség, hogy valóban az államtól függetlenül dolgozhassanak. — Milyen a viszonya az egyéb vallásokhoz? — Tudomásul veszem, hogy vannak. Megférünk egymás mellett. LOVÁSZ ATTILA Árnyékban (Méry Gábor felvétele) P

etrik Imre New York-i adventista lelkész és egyházi szakíró jegyezte le az alábbi történetet: Egy kínai lány, tanulmányai folytatása végett, beiratkozott az egyik amerikai egyetemre. A felvételi lap egyik kérdésére: „Mi a vallása, felekezeti hovatartozása?", hiányos angol tudásával ezt válaszolta: „Confusion", vagyis „zűrzavar". Pedig eredetileg azt akarta feltüntetni, hogy Konficius tanainak követője... Mosolyogtató is lehetne ez a kis történet, ha nem lenne olyan kétségbeejtően időszerű nálunk is — és éppen most, demokráciánk születése idején. A felnyitott szellemi és fizikai határokon keresztül szabadon áramlanak be hozzánk az érdekes, egzotikus és számunkra még az újdonság erejével ható tanok ós mozgalmak. Gondoljunk csak a meditáció különböző formáira, a Maharisimozgalomra, a Báhá-i tanokra, a Siiva-féle agykontrollra—, hogy csak a kevésbé ártalmas jelenségekről szóljunk. Sajnos, ezek a nyugati keresztyén hagyományoktól idegen tanítások, és szekták — valamint az okkultizmus — elemi erejű betörése és a terjedése egybeesik a tetszhalálból ébredő lelkek szomjas, lázas istenkeresésével. S ez a hatalmas lelki ébredés legyengült állapotban találta a történelmi egyházakat, amelyek túlterhelt és nagy százalékban már elaggott lelkipásztoraikkal alig-alig győzik a munkát. Igy, a hiányérzetüket csillapítani akaró túrelmetlen fiatalok, tömegesen sodródnak a kultúránktól, hitünktől, hagyományainktól és keresztyén tanainktól idegen szekták és mozgalmak felé. Korábban, a zárt határokon belül, kialakult a szabály — elfogadni, vagy legalábbis bizonyos mértékig tolerálni mindazokat az egyházakat, szektákat és mozgalmakat, amelyek csak nagyobb lelkesedésükben, intenzívebb imaéletükben, rajongóbb vallásosságukban különböznek a történelmi egyházaktól. Természetesen, azok a szekták kivételt képeztek, amelyek „az evangéliumi szellemmel ellentétben, erőszakos térítéssel szereztek maguknak követőket, és önmagukon kívül mindenki mást kizártak az üdvözülés lehetőségéből, akik a Bibliát nem mint egészet ismerik, hanem csak öncélúan kiragadott részeket tanulmányoznak, valótlan dolgokat állítanak más egyházakról és durva támadásokat intéznek ellenük. Vannak szekták, amelyek súlyos pszichológiai károkat is okoznak új tagokat toborzó és kiképző módszereikkel, valamint erőszakos rendszabályaikkal, amelyekkel tagjaik menekülését igyekeznek megelőzni". (Távlatok, 1991/2) ZŰRZAVAR Ezeket tehát ismertük és ha kellett, tudtunk ellenük védekezni. Most azonban védtelenek vagyunk. Es védtelenek a hiányérzettel küszködő, politikában, materializmusban, marxista filozófiában csalódott fiatalok, mert az új szekták és mozgalmak „egyszerű és érthető" választ ígérnek minden kérdésükre, megoldást minden problémájukra. Az az európai fiatal, aki szinte a sejtjeibe ivódva hordozza magában a keresztyén kultúra elemeit, most nyitott szívvel kész a kelet felől jövő egzotikus tanok befogadására; de nyitott a szinkretizmus felé is, mely a nagy világvallások elemeinek összeházasításán dolgozik. Az eredmény? Teljes zűrzavar, káosz, „confusion". Megszámlálhatatlan azok serege, akiknek a megfelelő rubrikába igazság szerint ezt kellene beírnunk: Vafiásom: a zűrzavar. A Szlovák Rádió magyar nyelvű adásának Világosság c. egyházi magazinja ezért célul tűzte ki többek között azt is, hogy egyházi és világi szakemberek (lelkipásztorok, pszichológusok, pedagógusok, valamint megtévesztett, áldozatul esett és rossz tapasztalataikról ónként valló fiatalok) segítségével megpróbál elgondolkodni lelki és szellemi életünk e negatív jelenségei felett. Még akkor is, ha sokak által kényesnek mondott témához kell nyúlnia. Ezeket a kérdéseket a Világosság egyórás különkiadásaiban fogjuk felvetni 4-5 hetes időközökben. Aki hallotta az első, 1991. augusztus 17-én, szombaton elhangzott műsort „New Age és okkultizmus" címmel, annak nem kell megmagyarázni, miért vált olyan fontossá ós sürgőssé ennek a sorozatnak a megindítása. Az egyik jelenség — amelyet Jézus Krisztus az utolsó idők jeleként megadott— Máté evangelista tanúsága szerint, a val'ásos életben feltörő zűrzavar lesz. Hamis Krisztusok — messiások, vallási vezetők — támadnak, akik sokakat megvesztegetnek. S ezek nemcsak a hitben gyenge, vallási tanokban tudatlan embereket fogják megtéveszteni, hanem a „választottakat" is. Olvassuk csak el, mit mond erről Jézus, Máté evangéliumában. „Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet a választottak is". szekták és az egzotikusnak tűnő idegen tanok veszélyességére figyelmeztető műsornak Tóth Domonkos püspök, általános helynök is nyilatkozott a felvetett kérdésről. Idézzünk egy rövid részletet a beszélgetésből: „Az istenhivő számára a hit maga a fény. Az világosság, amelynél a lélek felismeri teremtőjét és ösztönzést érez önmaga teljes átadására. A hit ós engedelmesség legszebb példája Ábrahám pátriárka története. Isten a lehető legkeményebb próbának vetette aiá, s ő helyt állt. Krisztus is engedelmességre hívta fel apostolait. Akiknek azt mondta: Jöjj és kövess engem, az felállt a munkája vagy a családi tűzheiy mellől és követte őt. Krisztus követése tehát áldozatvállalást és teherviselési is jelent. Ezzel szemben a szekták sokszor könnyű megoldást kínálnak: isten maga a végtelen jóság, a határtalan szeretet, elég hinni benne és üdvözülsz..." -mi kola-