Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-15 / 190. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP 4 MEGÉLIK A JÓVÁTÉTELT? KOVÍČ ÚR PÁLFORDULÁSAI A SZELLEMI NAGYSÁG RELATIVITÁSÁRÓL 1991. AUGUSZTUS 15. LEHETSÉGES A NAGYKOALÍCIÓ? (Munkatársunktól) - A múlt heti kemény, személyes támadások után valamivel higgadtabban zajlott a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom rendszeres szerdai sajtótalálkozója. Rudolf Filkus, a DSZM Tanácsának elnöke az elemzés szándékával szólt hozzá a gazdasági reform bi­zonyos lépéseihez, hozzátéve, hogy az állami költségvetés többletének mértékét nagynak tartja és nem ja­vasolja, hogy ennyire erős legyen a kormány restrikciós politikája. Az államjogi elrendezés kérdéséről szólva elmondotta, hogy az SZNT előtt lévő hét alkotmányjavaslat kö­zös szövegezésében nem haladtak előre. Félő, hogy a kormány és az SZNT Elnöksége nem is fogja sür­getni a közös törvényjavaslat kidol­gozását. Vladimir Mečiar, a mozga­lom elnöke hozzátette, hogy a cseh­országi felkészületlenség nem lehet mérce, Szlovákia a csehek nélkül is kidolgozhatja és elfogadhatja saját alkotmányát. Az aktuális belpolitikai helyzetről Vladimír Mečiar elmondotta, hogy a közeljövőben reális esélyként tartja számon a kormánykoalíció megváltoztatását. „Minden esz­közzel támogatni fogjuk a Keresz­tény Demokrata Mozgalmat, egé­szen odáig, hogy csak a KDM alakítson kormányt. Mondom ezt annak ellenére, hogy sok minden­ben nem értünk egyet, de a maga­sabb célok érdekében hajlandóak vagyunk kompromisszumot köt­ni." A DSZM elnöke nem tisztázta pontosabban milyen célok érdeké­ben hajlandó mozgalma erre a tá­mogatásra, mint ahogy azt sem fo­galmazta meg, hogy miért éppen a NYEE-vel és a magyar politikai mozgalmakkal nem hajlandó tárgya­lóasztalhoz ülni. A tegnapi találkozó után egyértel­művé vált, hogy a szlovák politikai életben és az SZNT ősszel induló ülésszakán feszültség várható. A DSZM ugyanis arról sem mondott le, hogy a parlament elnökségének rekonstrukcióját szorgalmazza. LOVÁSZ ATTILA MEGKÉRDEZTÜK Az árhullám levonult, a Duna elcsendesedett, megindult a kompjárat Esztergom és Pár­kány között. RÁKÓCZI ISTVÁN mérnöktől, Párkány alpolgármes­terétől azt kérdeztük, felkészült-e már a város a turistaáradatra, amely a pápa látogatása alkalmá­ból várható. - A rendőrség, a közúti felügyelő­ség és a körzeti hivatal kedden pon­tosította a közlekedés rendjét. A komp reggel hattól délután kettőig szállítja az utasokat, majd este 18 órától éjfélig. Közben lezárják az átkelőt. A párkányi plébános úr tájé­koztatása szerint mintegy 8-10 ezer jegyet igényeltek az érdeklődők, fo­lyamatos szállítással megoldható az átkelésük. Ismételten fel szeretnénk hívni az utasok figyelmét, ne az utolsó pillanatra halasszák az uta­zást, így elkerülhetjük a torlódást. Párkány központját lezárjuk, a környező utcákon, nagyobb tere­ken (pl. a papírgyár előtt) létesítünk ideiglenes parkolókat a gépkocsik­nak és az autóbuszoknak. A párkányi takarékpénztár pénte­ken nyújtott műszakban dolgozik. Szeretnénk megegyezni a Čedok vezetőjével, hogy ez egyszer tegye­nek kivételt, és nyissák ki az irodát már reggel hétkor. (Egyébként 9-től 16 óráig tart nyitva.) Akinek nem jut jegy a pápalátoga­tásra, de legalább a rockkoncertet vagy a tűzijátékot szeretné hallani - látni, annak megnyugtatására kö­zöljük, hogy a Duna párkányi partjá­ról is hallják a muzsikát, és teljes egészében élvezhetik a tűzijáté­kot. -sk­(Folytatás az 1. oldalról) gyok, tönkrement a hátgerincem, rosszak az idegeim. Nem merek liften járni, inkább gyalog jövök föl a negyedik emeletre. Gyógyszere­ken élek. Ma még élek, de lehet, hogy holnap már nem. S ha sokáig tíúzzák-halasztják, talán meg sem érem. Hiszen már csak azóta, hogy közzétették a felhívást, hányan meghaltak közülünk. Én már nem is hiszek az egészben! Csak ígérget­nek - aztán nem lesz belőle semmi. A megígért igazolványokat sem ad­ják, merthogy nincs elég nyomtat­vány! Azt mondták, 30 000 koronát kapunk készpénzben, a többit érték­papírban. Most meg már azt mond­ták, 10 000 koronát kapunk egyelőre - előlegbei -, a többit majd később. De ki tudja, lesz-e később? Mert, ha most nincs pénz, jövőre tán lesz? Vagy azután? A jelenlegi gazdasági helyzetben? Hazudnak, mint akkor, mikor elvittek ,,egy kis időre", aztán 4-5 év lett belőle. Pedig valami szimbolikus összeget azért adhat­nának, hogy legalább mi, akik még élünk, megtudjuk, igazságtalansá­got követtek el ellenünk. De ezt csak az tudja igazán megérteni, aki maga is ott volt. Pásztorné Nagy Erzsébet ott volt. Ott lapátolta a szenet Magdi nénivel együtt a vizes bányában, a 40 centiméteres vájatban fekve, 33 hónapon át. Teán és üres darale­vesen, a testükhöz fagyó munkaru­hában. Mégsincs benne egy szikrá­nyi harag sem - csak mérhetetlen szomorúság. - Nem hiszek én a kárpótlásban - ingatja a fejét kétkedőn, - nem én, amíg meg nem kapom. Megígérték, elfogadták, de ki tudja, mi lesz hol­nap. Erkölcsi jóvátétel? Az talán igen, de azt a szörnyűséget, amin mi keresztülmentünk, meg nem történt­té már nem lehet tenni. És elfelejteni sem lehet. Sokszor éjszakákat nem alszom, látom magam előtt az utat, amin a lágerbe mentünk, hallom a vonatkerekek zakatolását, a moz­dony kürtjének sikítását. Nagyon rosszulesik hallani, mikor azt mond­ják: No, most majd sok pénzt kaptok! Mert aki ott meghalt, annak a hozzá­tartozói 100 000 koronát kapnak. De kérdem én: meg lehet egy ember életét 100 000 koronával fizetni? Az első halottunk, aki a szó szoros értelmében éhen halt, három gyere­ket hagyott maga után. Lehet őket pénzzel kárpótolni az apjuk halálá­ért? Higgye el, az a pénz, amit esetleg kapunk, csekélység ahhoz képest, amit megéltünk és végig­szenvedtünk. Az átélt nyomort, szenvedést, félelmet, éhezést, az embertelen körülményeket nem tud­ja feledtetni. Sokan kibírtuk, mert ki akartuk bírni. De sokan nem. Ők az igazi áldozatok. Erzsi néni gyakran gondol azokra, akik már soha többé nem térnek vissza, akiknek sírjára virágot sem vihetnek rokonaik, és azokra, akik bár hazatértek, de a jóvátételt már nem élhették meg. Az ő kárpótlásuk­ra már soha nem kerülhet sor sem­milyen formában. Az élőkére azon­ban igen! S. FORGON SZILVIA Mindnyájan emlékszünk dr. Ladislav Kováč jeles biológusra, aki a forradalom utáni Čič-kabinet oktatási minisztere volt. Most hosszabb hallgatás után újra meg­szólalt a nyilvánosság előtt. A Národná obroda, 1991. augusztus 3-ai számában Nyomorúságunk: politikai írástudatlanság (Naša bieda: politická negramotnosť) címmel háromhasábos írást közölt. El­- mondja véleményét a hazai történésekről, ahogyan ő látja a „külföldi optikáján" keresztül. Kováč úr ugyanis a tavalyi választások után a párizsi csehszlovák UNESCO-misszió munkatársa lett. írásá­ban továbbá rámutat az alapvető politikai ismeretek hiányára, amely főként a parla­menti képviselők és a gyakorló politikusok esetében tapasztalható. Ennek következ­tében veszélyeztetve látja az állampolgá­rok szabadságjogait és a kivívott, de töré­keny demokráciánkat. Politikai önművelő­désre hívja fel a választópolgárokat, hogy legalább ők lássanak tisztán és a jövő évi választásokon az igazi értékeket képvise­lő jelöltekre, ne holmi szociálkalandorokra szavazzanak. Nyugodt, megfontolt írás. Szinte balzsamként hat a mai szlovák sajtó vagdalkozó, kétes - párt- és egyéni - érdekeket szolgáló, demagóg írásainak tengerében. Ez eddig rendben is volna, ha nem emlékeznénk élénken Kováč úrnak a szlovák oktatási minisztérium élén 1989 decembere és 1990 júniusa közötti tény­kedésére. Mielőtt azonban erre kitérnénk, a teljesebb kép kedvéért, tekintsünk visz­sza röviden a forradalom előtti időkre. A pártállam idején 1987-88-ban szamiz­datként terjedt Ladislav Kováč biológus társadalompolitikai és történelmi esszéje, amely a szlovákok és magyarok közös történelméről - szlovák értelmiségiektől ritkán tapasztalt - tárgyilagossággal érte­kezett. Mindnyájan tiszteltük és becsültük ezért. S mikor lehetőséget kapott, hogy a televízió egyik mérsékelten ellenzékies­kedő, de megtűrt műsorában még na­gyobb nyilvánosság előtt kifejthesse né­zeteit, reménykedni kezdtünk, hogy a szlovák-magyar megbékélés gondola­tát ilyen jelentős kutató is támogatni fogja. Nagy megelégedéssel és bizalommal fogadtuk tehát kinevezését az oktatási minisztérium élére, a forradalom utáni első szabad kormányba. Abban bíztunk, hogy vele rövidesen orvosolni lehet azo­kat a bajokat, amelyekkel a pártállam restrikciói nyomán a csehszlovákiai ma­gyar iskolaügy küszködik. Kezdetben nem is volt probléma. Magyar miniszter­helyettes kinevezéséről és a nemzetiségi főosztály kiépítéséről tárgyaltunk. A mi­niszterhelyettes ügyében ugyan bizonyta­lan volt, de a nemzetiségi főosztályt meg­ígérte. Sőt, Nyitrán a magyar pedagó­gusszövetség alakuló konferenciáján, 1990. január 19-én, nagy tapsot aratott felszólalásával. Februárban azonban történt valami. Részt vett Surányban a szlovák pedagó­gusok találkozóján. Utána maga mondta el, hogy ott európai szellemben lépett fel, mire kifütyülték. Az akkor zsinórban ren­(Folytatás az 1. oldalról) litikai viszonyok és egyértelművé válna a többség akarata. Mint demokratikus mozgalom pozítívan ítéljük meg a nép­szavazást az ország további egységét illetően, és reméljük, hogy az ország népe fel tudja mérni fontosságát, előnyeit és veszélyeit egyaránt. Duka-Zólyomi Árpád (Együttélés): A csehszlovák állam jövője, léte és fejlő­dése szorosan összefügg az európai in­tegrációs folyamatokkal. Csakis az egy­séges Csehszlovákia nyerheti el a fejlett nyugati államok támogatását és rokon­szenvét, ami alapvető feltétele Csehszlo­vákia gazdasági és társadalmi stabilizáló­dásának. Az ország egységéről szóló népszavazás megtartása, ha kis mérték­ben is, magában hordozza a dezintegrá­ció veszélyének valószínűségét. Ezért ra­cionálisan kell gondolkodni és mindent meg kell tenni az egységes állam szét­esésének megakadályozása érdekében. Mozgalmunk a mai nehéz politikai és gazdasági helyzetben rendkívül költsé­gesnek, a nemzetek és nemzetiségek ereje elfecsérlésének tartja a népszava­zás kiírását. Véleményünk szerint olyan erős demokratikus szövetséget kell kiala­kítani, amely kivétel nélkül Csehszlovákia valamennyi lakosa számára azonos em­beri jogokat tud szavatolni. Ján Petrík (KDM): Képviselőink támo­gatták a népszavazásról szóló törvény jóváhagyását, de ez nem jelenti, hogy dezett surányi találkozók alaptalan ma­gyarellenes vádjait és az ott született március 3-i memorandumot, mint a nemzeti kizárólagosság és szélsőséges türelmetlenség dokumentumát, jól ismer­jük. Kováč úr az elszenvedett kudarc után gyorsan korrigálni igyekezett „tévedé­sét". Újra elment Surányba. De most már vigyázott arra, hogy az elvadult szenve­délyektől fűtött hallgatóság szájízének megfelelően szónokoljon. Megtapsolták, éljenezték. Ettől kezdve ő lett a naciona­lista mozgalmak egyik bálványa. Sajnos, ezt a szerepet komolyan is vette. Szóbeli megnyilatkozásaival és hivatali ténykedé­sével akadályozta a csehszlovákiai ma­gyar oktatásügy forradalom utáni kibonta­kozását. Sőt, önszorgalomból még ideo­lógiát is kovácsolt a tetteihez. Hosszú elméleti írásokban támadta a nemzetiségi oktatásügy demokratikus megoldását szorgalmazó magyar beadványokat, egyes csehszlovákiai magyar politikuso­kat személy szerint is kíméletlenül megtá­madott. Gondolataikat elferdítve, rosszin­dulatot belemagyarázva érvelt. De nem ment a szomszédba valótlan állításokért sem. Mi, akik tiszteltük és becsültük előző kiállásáért, csak ámultunk és nem hittünk a saját érzékszerveinknek, hogy ez való­ság lehet. Hogyan lehetséges az, hogy egy olyan jelentős kutató-tudóst, akinek a neve a Nobel-díj javasló bizottságában is szóba került, a legelemibb szélsőséges nacionalizmus és gyűlölködés ennyire a hatalmába kerítsen. Előző írásainak szöges ellentéteként a legképtelenebb magyarellenes vádakat és nacionalista uszítást intellektuális szinten indokolva, soha nem létező szlovákellenes magyar doktrínát dolgozott ki és vélt felfedezni a mi nemzetiségi iskolaügyet istápolni akaró, de a szlovák érdekeket egyáltalán nem sértő demokratikus törekvéseink mögött. A miniszter úr azonban néha elszólta magát. Például, amikor az egyébként va­lóban elégtelenül előkészített szlovákiai magyar egyetem ügyéről volt szó, kifejez­te aggodalmát, hogy már csak azért sem lehet engedélyezni, mert valószínűleg rö­videsen komoly szellemi színvonalra ten­ne szert és ez sértené a szlovákok érde­keit. Ehhez nem kell kommentár. Ugyan­ebben a témában volt egy másik elszólá­sa is. A Panoráma című tv-műsor riporte­rének kifejezte meggyőződését, hogy né­hány éven belül a felsőoktatás nyelve Szlovákiában úgyis főleg az angol lesz. Kár, hogy ezt nem propagálta saját honfi­társai között is. Most megjelent írása kapcsán eltűnő­dik az ember, mégis hogy viszonyuljon Kováč úr pálfordulásaihoz. A történtek mindenesetre óvatosságra intenek. Tör­ténelmi példák bizonyítják, hogy az igazi nagy szellemek még kényszer hatása alatt sem álltak hamis eszmék s a mások elleni gyűlölködés szolgálatába. Ha ezt Ladislav Kováč önkéntes alapon, meg­győződésből vagy számításból tette, ak­kor ugyanbsak kérdéses: egyáltalán nagy szellemről van-e szó. VARGA SÁNDOR támogatnunk kell a népszavazás megren­dezését a közös állam jövőjéről. Mivel a szövetségi és a köztársasági parlamen­tek egyéves tárgyalásai után sem sikerült tisztázni a szövetség alapelveit, nem is támogatjuk. Amennyiben mégis népsza­vazást rendeznének, a KDM arra kény­szerülne, hogy tagjait felszólítsa: szava ž­zanak a szövetség megosztására. Peter Miššík (DP): Pártunk program­célja a közös állam megőrzése az autenti­kus szövetség elvei alapján. Ezért támo­gatjuk a népszavazás kiírását. Vélemé­nyünk szerint decemberben tarthatnánk meg. Attól tartunk, hogy elhalasztása na­cionalista hangulatokat szítana a pártok és mozgalmak között. Miroslav Macek (Polgári Demokrata Párt): Ismételten azt állítjuk, hogy a nép­szavazásnak abban a kérdésben, hogy közös államban akarnak-e élni, csak ak­kor lenne értelme, ha túlsúlyban lennének a nemleges válaszok. Pozitív eredmény esetében hasonló helyzetben lenénk mint a népszavazás előtt, továbbra is megvá­laszolatlan maradna a kérdés: hogyan képzeljük el ezt a közös államot. Ján Chudomel (Polgári Mozgalom): Mivel egyes politikusok kétségbe vonják a kroméŕíži tárgyalások eredményeit, ta­nácsunk támogatja a népszavazás kíírá­sát. Megrendezése az év végén lenne esedékes és a népszavazás tárgyát ké­pező kérdést a parlamentnek kell megha­tároznia. -r­A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján iüntethetjük fel a neveket magyarul.) 1978/91 Berta Ferenc, 1903, XII. 16., meghalt, Királyhelmec (Zambor) 1979/91 Balla István, 1920. I. 2., SI. Ďarmoty (Oren, 7263) 1980/91 Béres Gyula, 1925. VII. 11., Nagykapos (Szamborg) 2003/91 Balla Vince, 1920 I. 22., Őrös (Novorosszijszk) 2004/91 Boldizsár Béla, 1913. IV. 2., Kassá, meghalt a SZU-ban 2005/91 Bottyán István, 1925. V. 29., meghalt, Szőgyén (Kisinyev, Tiraszpol) 2006/91 Baláž Anton, 1906. XI. 11., Eperjes, meghalt (Donbasz) 2007/91 Kálna Jozef, 1904. IX. 7., meghalt, Podolinec (Zgit-Kaukaz) 3064/91 Búcsi Lajos, 1922. VIII., meghalt, Újfalu 3080/91 Baranyai Zsigmond, 1919. X. 19, meghalt, Zsigárd (Dombasz) 3081/91 Bazsó Lajos, 1917. VI. 19., meghalt, Naszvad 3082/91 Bajúsz József, 1926. IX. 23., meghalt, Királyhelmec (Zambor) 3083/91 Boros Gyula, 1922. VIII. 29. Tardoskedd (Kujbisev) 3084/91 Balogh János, Í915.1. 2., Tardoskedd, meghalt a SZU-ban (Korohín) 3112/91 Bahák Michal, 1919. VIII. 30., Kéty (Fogcsani) 3132/91 Balogh Kálmán, 1906. I. 6., meghalt, Marcelháza (Leningrád) 3133/91 Bajza Ján, 1922. I. 16., Libád (Vlagyimir) 3134/91 Baka István, 1915, II.24., meghalt, Kéty (Fogcsani) 3135/91 Balogh László, 1920, XII. 13., Ekei (Kirov)­3162/91 Balog Dezső, 1912. VI. 16., Gesztete (Asztrahány) 3163/91 Balog Gábor, 1907 XI. 10., meghalt, Gesztete (Brianszk) 3164/91 Baláž František, 1925. I. 22., Várhosszúrét (Bigicevo) 3165/91 Balázs Géza, 1921. VII. 8., Rimaszombat (Vorosilov) 3166/91 Balázs László, 1912. VII. 14., meghalt, Almágy (Focsani) 3167/91 Balázs Béla, 1912. VI. 27., Tornaija (Sztálingrád) 3168/91 Bajkay Melichar, 1922. V. 17, Udvard (Nyizsná Turá) 3170/91 Balajthy Jenő, 1922. VIII. 22., Gesztete (Cseljabinszk) 3171/91 Balajthy Elemér 1909. VI. 3., Gesztete, meghalt a SZU-ban 3172/91 Balajthy Lajos, 1919. III. 23., Gesztete (Nyizsnij Tag) 3173/91 Balajthy Vendel, 1905. IX. 18., meghalt, Gesztete (Lublinov) 3174/91 Balajthy Géza, 1906. V. 7., Gesztete, meghalt a SZU-ban 3176/91 Bálint Bertalan, 1921. XI. 6., Gesztete (Dnyepropetrovszk) 3177/91 Bálint János, 1915. VII. 17., meghalt, Détér 3178/91 Básti István, 1910. IX. I6„ Večelkov (Kisztyum-Ural) 3179/91 Básti Zoltán, 1920. V. 17., Almágy (Szumi-Harkov) 3180/91 Básti István, 1921. V. 7., meghalt, Tajti (Gorkij) 3181/91 Bató Béla, 1920. XII. 21., Gesztete 3182/91 Benő József, 1920. IX. 12., Körös (Vüpertáb) 3183/91 Berki Bertalan, 1903. IV. 3., meghalt, Gesztete (Ukrajna) 3184/91 Berkula Imre, 1921. IX. 8., meghalt, Palást (Novij Cserkasz) 3185/91 Bleha Eugen, 1907. VI. 4., meghalt, Igló 3186/91 Bicskei Jenő, 1923. VI. 5., Ipolynyék, (Orel) 3187/91 Bílek Ladislav, 1909. V. 27., meghalt, Késmárk (Donbasz) 3188/91 Bodnár István, 1913. 1.13., Dernő (Magnyitogorszk) 3189/91 Bohoš Ladislav, 1919. V. 29., Bátorkeszi (Akamara-Csincsiri) 4999/91 Bogár Lajos, 1915. V. 9., Ekecs (Vorovics, Novgorod) 3506/91 Balogh József, 1921. III. 23., Pered (Poltava) 3507/91 Bodri József, 1915. I. 30., meghalt, Vízkelet (Minszk) 3561/91 Brtta Ľudovít, 1025. VII. 8., Szene (Harkov) 3560/91 Bettes Lajos, 1923. XII. 22., Lénártfalva (Donbasz) 3562/91 Búda István, 1919. IX. 11., Tallós (Boriszov, Minszk) 3623/91 Bábin Tamás, 1922. III. 7., Szemere (Kisinyev, Ogyessza) 3624/91 Balík Ferenc, 1905. IV. 21., meghalt, Ipolynyék (Dnyepropetrovszk) 3625/91 Baráth Zsigmond, 1927. IX. 10., meghalt, Komárom (Vlagyimir) 3626/91 Bartal Géza, 1921. III. 3., meghalt, Pásztó (Novocserkaszk Rosztov) * 3627/91 Bieber István, 1921. VII. 17., Baka (Donbasz) (Folytatjuk) LEGYEN NÉPSZAVAZÁS?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents