Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-14 / 189. szám, szerda

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK Ú J szó i 1991. AUGUSZTUS 14. tr.—ir KUTFO HATÁR GYŐZŐ: A LÉLEKNEK RENGÉSE „Az önvizsgálat arcképcsarnokában járok. Különös képtár! Szakadatlan féle­lemben élünk, attól való féltünkben, hogy egyszer majd valamikor elkezdünk na­gyon félni. S ettől minden hajunk szála az égnek áll." Válogatott versek 1933-1988. A tavalyi könyvhétre jelentette meg az Orpheusz Könyvek a Londonban élő Határ Győző verseit. Nem ez persze az első Magyaror­szágon megjelent Határ-kötet, előtte is, utána is sorra jelennek meg a mindeddig emigránsnak, fekete báránynak el­könyvelt szerző művei, s mi e válogatott versek ürügyén inkább egy kis vezérlő kalauzt szeretnénk nyújtani olvasóinknak a Határ-labirintusba, mintsem méltatni a költőt. Mert magasztalásra neki immár semmi szüksége, az idő elvégezte a mél­tatást, s noha a líra mindössze egyik összetevője az életműnek, mégis azt kell mondanunk, hogy az 1914-ben született Határ Győző nemzedékének legjobb köl­tői (Weöres, Vas, Jékely, Kálnoky) közé tartozik, minden kétséget kizáróan. Jómagam éppen negyed százada is­merem Határ Győzőt, verseit is, az em­bert is, hiszen 1966 szeptemberében tör­tént, hogy rövid londoni portyám alkalmá­ból módom volt vele is eszmét cserélni. Ekkortájt olvastam verseit, regényeit, esz­széit (Bábel tornya, Pantarbesz) s regiszt­ráltam, hogy a magyar irodalomra oly kevéssé érzékeny francia olvasóval (Pepitó és Pepita, Anibel). Az igazi ismer­kedés azonban csak az utóbbi esztendők­ben történt meg, s ami végleg meggyőzött engem is, annyi máshoz hasonlatos Határ rendkívüli tehetségéről, az a „világ drá­mája", a Golghelóghi volt. Go lg he lóg h i Képekkel Gonosz, kalan­dokkal teljes Csudaságos Históriája Ki Gézengúznak töredelmes volt, Jámbor­nak elvetemült - Herék hergelték hurítot­ták Gazok gurultában gurították - Törpé­nek királyok nagyolták - óriásnak nép kicsinyelte - Mint lett magán-csimpaszko­dó Utolsó Szalmaszál és tőn akkoron és olyan Penetencét, mikoron minek ereje - kihullott utolsó fogaiglan - elvásik - Lőn megdicsőülése Gyalázatra és nagy Fénylésben sanyaró Újjászületése - Magnus Ludus Passionalis Képek Öt ve­ne ez Nagy Érzékeny Titokjáték Prológu­sától Kezdetre Epilógusával Kimenetelig. Amit fölsoroltunk, nem más, mint a drá­maciklus címoldala. Amiből máris világos­sá válik, hogy nem akármilyen műről van szó, s nem akármilyen drámáról, legalább­is nem a fogalomnak abban az értelmé­ben, ahogyan mi a műfajt ismerjük. Noha... Noha a magyar drámának épp a leg­jobbjai tekinthetők a Golghelóghi őseinek. Mármint a Csongor és Tünde, s főként persze Az ember tragédiája. S ha tovább viszem a gondolatot, nemcsak a drámát tekintvén, akkor megintcsak egy különle­ges sorozatot kell megemlítenem, a ma­gyar irodalom legkülönösebb, ám egyszersmind legegyetemesebb reme­keit. Szentkuthy nagy regényét, a Praet, Hamvas Béla Karneválját, Weöres nagy verseit említhetném mindenekelőtt, s per­sze Kassákot meg Füst Milánt. Ez a vonulata a magyar irodalomnak áll a legközelebbi rokonságban Határ Győző életművével s különösképpen az életmű sommáját jeientő „világdrámá­val", a Golghelógival. Dehát mi is az, hogy világdráma? Ha azt mondjuk, hogy Faust, vagy azt mondjuk, hogy Az ember tragédiája, akkor pontosan meghatároz­zuk, mire gondolunk. Olyan, az egész emberiséget érintő egyetemes drámáról van szó, ahol nem a couleur locale a fon­tos, a helyszín, a nyelv, a nemzet, hanem az egyetemes emberi tragédia. A Golghe­lóghi ilyen opusz, ahogyan többé-kevés­bé ilyen Határ Győző egész életműve. „A Golghelóghi már felépítésével és rendkívüli terjedelmével is azt bizonyítja, hogy Határ nemcsak drámáinak szerep­lőiveljátszatja a történetet, hanem a keret maga is játék: „ludus", melyből azonban az emberi szenvedés végső okaira követ­keztethetünk - írja a Béládi-Pomogáts -Rónay-féle „Nyugati magyar irodalom története 1945 után" Határ-fejezete. A ki­lenc drámát magába foglaló ciklus közös jellemzője az a gondolat, hogy „volt vala­mikor egy lehetőségekkel teli ősállapot, melyet az ember önmaga rombolt le, amikor valóra akarta váltani a természet ősi rendjében csak adottságként élő és funkcionáló virtuális világrendet. S ami­hez az ember hozzányúl, azt elrontja. Vagy a gonoszságával, vagy a jóságával, vagy azzal, hogy tenni akar, vagy azzal, hogy tehetetlen. A rossz győzelme eleve adott a világban, nincs mit tennünk ellene, legfeljebb elmélkedhetünk okairól". Ahogyan szerzőnk is teszi. Az idei könyvhéten volt szerencsém Határral és nejével, Piroskával egy szállodában lakni, s kihasználni a közös reggelik adta félórá­kat egy kis eszmecserékre. Nos, Győző bátyánk, élőszóval is megerősítette, amit a szóbeli fáma már előbb terjesztett: min­denekelőtt filozófusnak tartja magát, s legfontosabb írásainak esszéit tartja, az Intra murost, meg a háromkötetes Szél­hárfa-gyűjteményt. Nem a mi tisztünk, persze, hogy igazol­juk vagy megcáfoljuk a szerzőt, marad­junk abban: a Golghelóghi az a fajta mú, amelyben valamennyi Határ, a költő és az esszéista, a regény- és drámaíró, a filozó­fus és az építész (Határ eredeti hivatása ugyanis az architektúra volt, hosszú éve­ken keresztül építészettel kereste min­dennapi kenyerét), mindenekelőtt azon­ban az egyetemes ember, korunk talán legeslegutolsó polihisztora. EGYKORI POLITIKUSOK TANACSOLJAK: FELEJTSÜK EL AZ IDEOLÓGIÁT A gazdasági átalakítással, a központi bankok szerepével és a környe­zetvédelemmel foglalkozott az a harminc volt államfőből, kormányel­nökböl és rangos politikusból álló nemzetközi testület, amely néhány hete Prágában tartotta ez évi összejövetelét, és amelyre első ízben a New York Times, a die Zeit és a Lidové noviny egy-egy publicistáját is meghívták. A Lidové novinyt képviselő Jan Urbannal beszélgettünk a tanácskozáson elhangzott legértékesebb és Csehszlovákiát is közvet­lenül érintő gondolatokról, következtetésekről, ajánlásokról. - Mindenekelőtt szeretném meg­kérdezni, mi a véleménye a gazda­sági átalakulással foglalkozó Tru­deau-bizottság jelentéséről, amely­ben olyan fogalmak kaptak hang­súlyt, mint a vegyes gazdaság, új koncepció a tulajdonjogi formákban, tehát olyan irányzatok, amelyek sok tekintetben eltérnek a nálunk hirde­tett gazdasági reformtól. - Elöljáróban nem ártana elmon­dani, hogy óriási tapasztalatú embe­rek gyűltek itt össze, olyanok, akik annak idején a világ sorsát irányítot­ták, hatalmi ambícióik nincsenek és segíteni akarnak a ma már világmé­retűvé váló problémák megoldásá­ban. Figyelmeztettek arra, hogy a posztkommunista országok példá­ján világosan látható: a gazdaság­irányításban nem szabad ilyen koc­kázatos időszakban politikát kever­ni. Félre kell tenni az ideológiát, és a pragmatizmusnak kell felülkere­kednie. A világban nem létezik tisz­tán kapitalista gazdasági modell, mint ahogy kommunista sem. Az államnak a modern kapitalizmusban a piaci mechanizmus segítségével nemcsak a gazdaság működését kell biztosítani, meg kell teremtenie a szociális feltételeket is a politikai nyugalom és stabilitás érdekében. Számadatok hangzottak el, hogy egyes esetekben a nemzeti jövede­lem termékeinek egész negyven százalékát állami vállalatok produ­kálják. Nem mellözhetöek az ázsiai országok tapasztalatai sem: ezek­ben az állami intervenció kezdetben, és különösen az átmeneti időszak­ban, igen erös volt. - Gondolja, hogy ez nálunk is alkalmazható út? - Ha a gazdasági átalakulást nem mint vallást vagy ideológiát fogjuk föl, akkor nincs ellentmondás. Azt hiszem hasznunkra válna, ha széle­sebb összefüggésekben gondolkod­nánk, mert akkor már régen és sok­kal szorosabban együttműködnénk Lengyelországgal és Magyaror­szággal, ahol a gazdaság ugyan­olyan rendszernehézségekkel küzd, mint nálunk. - A volt NDK-t elrettentő példa­ként emlegették ezen a talál­kozón ... - Pontosan. Ipara jóformán min­den területen összeomlott, a prog­nózis szerint 80 százalékban felszá­molják. Nemcsak arról van szó, hogy ennek azonnali szociális kö­vetkezményei vannak, hanem az üzemekben egyszerűen képtelenek a termelés dinamikáját felújítani és bár számos termékük kibírná az összehasonlítást, a vásárló nem bí­zik bennük, mert keleti gyártmányok. - Ezzel függ össze az az óva intő figyelmeztetés, hogy nem szabad elsietni az Európai Közösségekbe való belépést, mert úgy járhatunk mint a kelet-németek? - Ma már teljesen világos, hogy az átmeneti időszak szükséges és elkerülhetetlen. Persze, szeretnénk minél rövidebb idö alatt bejutni az Európai Közösségekbe, de gazda­sági, illetve kereskedelmi szempont­ból ez csak akkor ésszerű, ha többé­kevésbé kibírjuk az összehasonlí­tást, különben az egész ipari bázis tönkremenne. - Mit tartott a legérdekesebbnek a bankok és a világ pénzpiacának szerepéről elhangzott előadások közül? - Robert McNamara nemcsak az USA honvédelmi minisztere volt, 13 évig töltötte be a Világbank elnöki tisztségét. A világon uralkodó pénz­ügyi kapcsolatokat elemezte és azo­kat a módszereket, amelyekkel be­folyásolni lehetne a gazdasági hely­zetet a világon. Malcolm Fraisernek, Ausztrália volt miniszterelnökének nagy figyelmet érdemlő gondolata a Nemzetközi Valuta Alapra vonat­kozott. Szerinte ugyanolyan gondo­san és keményen kellene megítélni­ük a fejlett országok gazdasági és pénzügyi magatartását, az USA-t is beleértve, mint az általuk támogatott országokét. - A környezetvédelemmel össze­függő témakörben milyenek voltak az előrejelzések? - Több szakmai hozzászólás hangzott el, a legkülönbözőbb szempontokból vizsgálták a követ­kező évek és a jövő évezred kilátá­sait. Annyira komolynak tartják a helyzetet, hogy javasolták: az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kelle­ne az egész emberiséget veszélyez­tető kérdéskomplexumot utalni és olyan módszereket, eszközöket ke­resni, amelyek segítségével mini­malizálni lehetne a katasztrófák ki­hatását. A legjobban George Good­well amerikai professzor előadása vésődött az emlékezetembe, aki el­mondotta, ha az üvegház-effektus valóban bekövetkezne és a jéghe­gyek olvadása következtében az óceán csak egy méterrel emelked­ne, ez például több sziget és ember­élet végét jelentené. A veszélyezte­tett területekről óriási népvándorlás indulhat el, amelyre fel kell készülni. A prágai konferencián elhangzott következtetésekre, elemzésekre, ja­vaslatokra érdemes odafigyelni. KIS ÉVA MÁSOK ÍRTÁK KÉTES ÖRÖKSÉG ÉS SAJÁT BECSÜLETÜNK Nemrégiben, terjedni kezdett a fáma, hogy elárverezik a hazai múzeumok, fő­ként az Állami Zsidó Múzeum kincseit. Mindez természetesen rémhír, állapítja meg a Lidové noviny (1991. 152. szám) cikkírója. De mi is húzódik meg az effajta „értesülések" mögött? Hitlernek szándékában állt, hogy Pá­rizst Európa vidámparkjává, Prágát pedig panoptikummá teszi. Egy megsemmisí­tett, immár csak muzeális faj egykori léte­zésére utaló ajtatatossági kegytárgyak és szent könyvek gyűjtőhelye lett volna a száztomyú város. így történhetett meg, hogy a főként csehországi zsidó hitközsé­gek kifosztásával zsákmányolt kegysze­rek Prágába kerültek. Ma, amikor megindult a jogállapotok visszaállítása, az eredeti tulajdonosok fel­kutatása, eljött az ideje, hogy feltegyük a kérdést: kit is illetnek meg az említett kegytárgyak - olvasható a cikkben. Az Állami Zsidó Múzeumot? Csakhogy ez a gyűjtemény nem a muzeális értékek birtokbavételének természetes útján ke­rült az intézmény tulajdonába. A zsidó hitközségek pedig ma is élnek, hála isten­nek, a szörnyűséges kísérlet nem járt teljes sikerrel... Élnek az egykori tulajdo­nosok leszármazottai - sőt egyes tulajdo­nosok is életben maradtak - Izraelben és szerte a világban. S valójában nem kiállí­tási tárgyakról, hanem az élő hitbuzgalom eszközeiről, a lélek legbensőbb tartozé­kairól, egy évezredes szellemiség szim­bólumairól van szó. Az Állami Zsidó Múzeum nyilván sok értékes, odatartozó tárgyat őriz. De a rak­tárban hever több mint 8000 kötetnyi és tekercsnyi Tóra szöveg, s mintegy 1500 imakönyvi mutatópálca, amelynek itt nincs művészi értéke, mert más a rendel­tetési helye. „Az embernek önkéntelenül is eszébe jut az Auschwitzben látott szemüvegek halma" - írja a szerző, hangsúlyozva, hogy a szóban forgó tár­gyakat vissza kell juttatni azoknak, akik ragaszkodnak hozzájuk. így diktálja a be­csület. Ehelyett két szövetségi képviselő azt javasolta, hogy az egyházi vagyon visszaszolgáltatásáról szóló törvény hatá­lya alól vonják ki a zsidó egyházközséget. KERESETTEK AZ OROSZ KÖNYVEK Tudósok, szakemberek, művészek, könyvtárosok érdeklődnek, panaszkod­nak a Slovenská kniha könyvterjesztő vállalat igazgatóságát és a Szlovák Köz­társaság Kulturális Minisztériumát felke­resve: hol vásárolhatnak orosz könyveket - írja Oleg Kazankov, a Literárny týžden­ník 30. számában. Szlovákiában tizen­négy szovjet könyvesbolt működöt. Ezek jókora hasznot hoztak a hazai könyvter­jesztésnek. A szovjet könyvesboltok for­galmát nagyban fellendítették maguk az itt járó szovjet állampolgárok, turisták, katonák, akik olyan könyvek birtokába juthattak, melyek otthon elérhetetlenek voltak számukra. Persze, szlovákiai igény is mutatkozott, főként a tudományos és a szakirodalom iránt. Az egykori vásárlók java része már nem jelentkezik. A szovjet katonák hazatértek, a turisták pedig azt a csekélyke összeget, amit koronában kapnak, nem könyvvásárlásra fordítják. A szovjet könyvesboltok megszűntek. Eleinte csak a cégjelzés változott, a ko­rábbi szerep a külföldi irodalmat árusító üzletekre hárult. Később azonban megje­lentek a szovjet könyvesboltoknak otthont adó épületek eredeti tulajdonosai. Az orosz könyvek iránti érdeklődés azonban továbbra is eleven. A Slovenská kniha még a dollárelszámolás megjelenése előtt több mint 500 könyvcímet tartalmazó szállítmányt vásárolt. Közöttük van a Doktor Zsivágó, Borisz Paszternak ver­seskötete, Mihail Bulgakov regénye és még több más bestsellernek számító al­kotás. Jó oka volt arra a Slovenská kniha könyvterjesztőinek, hogy felújítsák az orosz könyvek pozsonyi árusítását a Strážnická utca 2 alatt. VÁROSFÉLTŐ DIÁKOK A prágai építész szakos diákok köré­ben meghirdetett városrendezési pályá­zatról számol be a Tvorba idei 31. száma. Igaz, csupán egy városrészen belüli épí­tészeti megoldás keresése volt a tét. Prága 4. városkerületében, a Višehrad lábánál elterülő villanegyed és a podoli bérházak közötti utca északi részének beépítését határozta el a körzeti hivatal. A szóban forgó területen a 19. századból származó néhány kopott ház közötti „grundok" várnak beépítésre. Minél több lehetséges térkihasználási mód kipróbá­lásának szándékával került sor a pályázat kiírására..Végül is tizennégy pályamű ér­kezett be a diákoktól. Az első díjat a bírá­lóbizottság egy olyan tervezetnek ítélte oda, melynek kivitelezése ugyan átlagon aluli de, a zsűri a két építészmérnök-jelölt városféltő leleményességét méltányolta döntésével. Az összes beérkezett pálya­munka közül egyedül az övék igyekezett megóvni a régi épületeket úgy, hogy azok az új, mai stílusban formát öltő korszerű építmények karéjában őrizzék azt a da­rabnyi várostörténetet, mely tipikus első köztársaságbeli perem városi képet idéz. Az illetékesek nyilatkozata szerint ez a diákok fantáziájára hagyatkozó pályázat nem az utolsó a városkerület életében. (sf) SZOMORÚ SZÁMOK Az Egészségügyi Világszervezet szak­emberei rendszeresen feldolgozzák a leg­fontosabb betegségek, halálokok statiszti­kai adatait. A szív- és érbetegségek (szívin­farktus, magas vérnyomás, érelmeszese­dés, agyvérzés) analízise nagyon rossz fényt vet hazánk és Magyarország lakos­ságának egészségügyi állapotára. A világ­szervezet statisztikusai 35 ország adatait vizsgálták és kiértékelték a 30-69 éves korosztály mortalitását. Ez az adat a száze­zer lakosra számított halálesetek száma egy évben. Az alábbi adatok az 1985-ös helyzetet tükrözik. A férfiaknál a három dobogós helyet Magyarország, Csehszlovákia és a Szov­jetunió foglalja el 651,590 és 579 haláleset százezer felnőtt férfire számolva. Hazánk­ban körülbelül hét és fél millió férfi él, egynegyedük tartozik a vizsgált korosz­tályba - ez durván számolva három millió ember, vagyis tizennyolcezer korai és értelmetlen halál évente! A lista másik végén Svájc, Franciaor­szág és Japán található, mortalitásuk alig egyharmada a „mindenben példát muta­tó" volt szocialista országokénat - 245, 212 illetve 179. A fejlett nyugati országok közül csak Finnországnak sikerült beéke­lődnie a szocialista tábor versenyzői közé (hatodik hely, 528-as mortalitás). Vi­szonylag kedvező volt a helyzet a volt NDK­ban, amely csak kevéssel előzte meg a kapitalista szomszédját (407 illetve 340 haláleset évente). Az Egyesült Államok pontosan a lista közepén helyezkedik el, Angliában ennél rosszabb volt a helyzet (376 ill. 416). A nőket hormonjaik és talán egészsége­sebb életfilozófiájuk, életmódjuk kissé vé­dik az érelmeszesedéssel szemben. A ha­lálozási arányok náluk átlagosan ötven százalékkal alacsonyabbak, mint a férfiak­nál. A fekete listát itt Ceausescu Romániája vezette, de csak kevéssel előzte meg Magyarországot és a Szovjetuniót (300, 292 és 277 a mortalitási szám ezekben az országokban). Hazánknak a női mezőny­ben „csak" a hatodik hely jutott 241 ponttal, de abszolút számokban kifejezve ez is hétezer halálesetet jelent évente. A három valódi győztes ország a nőknél is Svájc, Franciaország és Japán, ahol mindössze 90, 76 és 69 a szív- és érbetegségek mortalitása a felnőtt nők körében. A felmérést készítő szakemberek meg­vizsgálták azt is, mennyiben változott a helyzet a hetvenes évekkel összehason­lítva. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a fejlett nyugati országokban (Japánt, Ausztráliát, Izraelt is közéjük számítva) sikerült a tudomány által feltárt tényeket átvinni a mindennapi életbe. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy Görögország, Svédország és Dánia kivételével minden nyugati országban legalább 15 százalék­kal csökkent a férfiak kardiovaszkuláris mortalitása az elmúlt 15 évben. Növeke­déssel viszont Bulgária (50 százalék), Lengyelország (36 százalék), Magyaror­szág (30 százalék), Románia (24 száza­lék), a már említett Görögország (17 száza­lék) és hazánk (9 százalék) dicsekedhet. A nőknél még jobb a helyzet - a csökke­nés a legtöbb országban eléri a harminc százalékot, Finnországban, Ausztráliá- . ban, Izraelben és Japánban pedig az ötven százalékot. Talán fel sem kell sorolnom, hogy kik vannak a lista másik végén: Lengyelországban, Magyarországon és Jugoszláviában 5-12 százalékkal nőtt a nők kardiovaszkuláris mortalitása, 1970 és 1985 között hazánkban, ha kevéssel is (7 százalékkal), de csökkent. Az elmondottakból mindenki leszűrheti saját és általános tanulságait. Az egyéni tennivalókról már sokszor írtunk lapunk­ban. Egészséges életmód, kevés állati zsiradék és hús, sok növényi fehérje. Sok mozgás, ideális testsúly. A stresszhelyze­tek, a dohányzás és a nagymértékű alko­holfogyasztás kerülése. Ezt ma már majd­nem mindenki tudja, de sajnos nem min­denki tudatosítja, amíg be nem következik a baj (és ekkor már 25 ezer ember számára késő a bánat). Még kevesebben vannak azok, akik a tanácsokat be is tartják. Az általános tanulság sem túl bonyolult: olyan társadalmi, gazdasági és egészség­ügyi rendszerre van szükség, amely e fen­tebb vázolt életmódot lehetővé teszi min­denki számára. A hazugságon, ködösíté­sen alapuló, szocialistának nevezett rend­szernek már vége, de ami helyette most van, az még nem biztosíték a változásra a lakosság egészségügyi helyzete terén. Talán nem ártana, ha az említett statisztikai adatokon hazánk politikusai is elgondol­kodnának! DR. RÁCZ OLIVÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents