Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-12 / 161. szám, péntek

1991. JÚLIUS 12. HlREK - VÉLEMÉNYEK 2 SIKERTELEN EGYEZKEDÉS KÖRTVÉLYESEN (Folytatás az 1. oldalról) tizenkettőkor mozgásba lendültek a luxuskocsik és a szivattyúállomás előtt felkavart porból lassanként elő­bukkant Augustín Jámbor, erdő­gazdasági ós vízgazdálkodási mi­niszterhelyettes. Július Binder, a Vízügyi Beruházó Vállalat újsütetű igazgatója és Dominik Kocinger, a Bős-nagymarosi ügyekben illeté­kes kormánybiztos, udvari újságíró­nőjük és sok más vezető kíséreté­ben. Egyikük, Jenóik mérnök úr, a kormánybiztosi hivatal alkalma­zottja mindjárt az elején mosolyt csalt a jelenlévők arcára azzal a kije­lentésével, hogy 1977-ben a Járási Nemzeti Bizottság képviselői közül senki sem szólalt fel az építkezés ellen, sőt kinyilvánították, hogy a já­rásnak szüksége van egy ilyen épít­kezésre. Augustín Jámbor figyel­meztette a résztvevőket, hogy tör­vényellenesen tartózkodnak az épít­kezés területén, akik erre azzal ér­veltek, hogy ez a város területe és a város vezetősége engedélyt adott az itt folyó tiltakozásra. Ján Babej somorjai polgármester-helyettes szerint ha a kormány időben meg­hallgatja a helyi lakosság panaszait, nem kerül sor a tiltakozás ilyen mód­jára. Binder úr javasolta, hogy az akció az építkezés területén kívül folytatódjon, hogy újra munkába áll­hassanak a Hydrostav gepei. Páz­mány Péter, a Csallóközi Régió képviselői szerint bárhol folyik is az akció, ez nem változtat azon, hogy a lakosság továbbra sem tapasztalja a legfontosabb gondok orvoslását. A további vita során Augustín Jámbor végül is kompromisszumos javaslattal állt elő, miszerint a részt­vevők felhagynak tiltakozó akciójuk­kal, közbenjárnak, hogy küldöttsé­güket fogadja az SZNT elnöke és a szlovák kormány elnöke és így személyesen mondhatják el nekik az építkezéssel kapcsolatos aggá­lyaikat. Ján Babej szerint az ajánlat elfo­gadásáról a Csallóközi Régió Taná­csának kellene döntenie, de mivel a jelenlévő funkcionáriusok nem vol­tak hajlandóak garantálni, hogy ad­dig nem folytatják a szivattyútelep építését, végül is nem született megállapodás. A résztvevők ezután úgy döntöttek, hogy tovább folytatják tiltakozó akciójukat. ELHUNYT RABAY ZOLTÁN Kedden este hatvanhat éves ko­rában elhunyt Rabay Zoltán, aki 1976-tól 1986-ig az Uj Szó főszer­kesztője volt. Hétfőn délután fél há­romkor temetik őt a pozsonyi krema­tóriumban. RENDŐRI AKCIÓ KÉSZÜL (Munkatársunktól) - A Független Ma­gyar Kezdeményezés tegnapi sajtóérte­kezletén Gyurovszky László elmondta, hogy tudomásuk szerint rendőri akció ké­szül a bősi vízerőmű ellen tüntetők ellen, amellyel természetesen nem értenek egyet. Az alakuló Magyar Néppárttal összefüggésben Gyurovszky László hangsúlyozta, hogý az FMK üdvözöl min­den olyan újjonnan alakuló pártot, amely reális politikai igényeket fejez ki. Kifogá­solta azonban, hogy a Magyar Néppárt integráló, egységesítő K.^yezövé kíván válni, ami sértheti a létező kisebbségi pártok szuverenitását. F. M. VALUTAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1991. július 12-én Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre, koronában DEVIZA VALUTA Angol font 51,27 52,07 Francia frank 5,14 5,22 Német márka 17,43 17,72 Olasz líra (1000) 23,42 23,79 Osztrák schilling 2,47 2,51 Svájci frank 20,10 20,43 USA-dollár 31,59 31,98 INTERPELLÁCIÓ FÖLDÜGYBEN (Munkatársunktól) - A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 16. együttes ülése immár hetedik napja tanácskozik. Tegnap Václav Klaus szövetségi pénzügyminisz­ter megindokolta a kormány javaslatát az Európai Gazdasági Közösségek és a CSSZSZK közti, ez év május 29-én Brüsszelben aláirt kölcsönfelvételi egyez­mény ratifikálására. Az egyezmény alap­ján az EGK Csehszlovákiának mintegy 500 millió dollár kölcsönt nyújt. xxx Az MKDM-Együttélés képviselői klub tegnap írásban nyújtott be interpellációt Vladimír Dlouhý szövetségi gazdasági miniszterhez, illetve Jiff Dienstbier kül­ügyminiszterhez. A kérdésekből kitűnik, hogy a nemrég elfogadott földtörvény egyes rendelkezései hátrányos megkü­lönböztetést jelentenek a magyar nemze­tiségúekre. Például a földtörvény szerint - a CSSZSZK többi állampolgárától elté­rően - a magyar nemzetiségű csehszlo­vák állampolgárok egyes kategóriái leg­feljebb 50 hektár földre tarthatnak igényt. Egy további kérdésükben a képviselők az iránt érdeklődnek, tervezi-e a kormány a magyar és a német nemzetiségű állam­polgárokat az 1945-1948, illetve az 1945-1953 közti időszakban ért erkölcsi és vagyonjogi sérelmek orvoslását lehe­tővé tevő törvényjavaslat kidolgozását. Az interpelláció kitért annak a földtulajdon­nak a kérdésére is, amely államközi szer­ződésekkel, az eredeti tulajdonosok meg­kérdezése nélkül került a szomszédos országok tulajdonába, jóllehet tulajdono­saik itt éltek, s e földeket 1949-50-ig zavartalanul használhatták. SOMOGYI MÁTYÁS SE KI, SE BE - KÉT ÓRÁN ÁT (Folytatás az 1. oldalról) átádjuk, s tiltakozásunk hátterét szó­ban is elmagyarázzuk. A várakozók közül eddig még senki sem méltat­lankodott, együtt éreznek a földmű­vesekkel. Mintha tudnák, hogy ezút­tal nemcsak mirólunk van szó, ha­nem többről. Ki nyer és ki veszít? Percről percre nő a tömeg a somorjai autóbuszpályaudvaron. Ebből a csallókö­zi kisvárosból naponta több ezren ingáz­nak Pozsonyba. Közülük a legtöbben ezen a reggelen ittrekedtek. Zsúfoltak a kocsiállások, üresek az autóbuszok. - Tiz perccel hat előtt érkeztem, teie volt a busz, gondoltam, megvárom a kö­vetkező járatot, mert nem akartam állni Pozsonyig, most meg ácsoroghatok két órán át - hallom az egyik utas kifakadá­sát. Ezután csaknem mindenki elmondja a ma reggeli történetét. Pozsonyi rend­számú fehér Lada áll meg az újságosbódé előtt, lapozgatás közben a tulajdonosa is hozzáteszi a saját kis sztoriját: - Sülyben van kertem, este lementem öntözni, hat előtt indultunk munkába, a fa­luból még kijutottam, de Somorjánál a kombájnosok nem engedtek tovább. Most sem a munkahelyemre, sem vissza nem tudok menni! A felesége sírástól elcsukló hangon ismételgeti: - A rendelőintézetben hétre legalább húsz embert rendeltem be injekcióra, most mit fognak szólni? Én még életem­ben nem késtem el a munkából! Itt talán csak a két vendéglős örül a váratlan helyzetnek, hiszen fogy a sör meg a féldeci rendesen. Felkurjant egy rekedtes hang: - Emberek, induljanak el akár gyalog is dolgozni! Ő azonban inkább a söntés felé tart... A hangulat különben nyugodt. A férfiak többsége az italpult mellett, a nők hús helyet keresve ugyanarról beszélgetnek: - Megértem a földművesek elkesere­dését. Mégis csak disznóság, hogy gabo­náért, húsért ugyanannyit fizetnek, mint két-három évvel ezelőtt, az üzletben a kenyér és a húskészítmények ára meg a háromszorosára nőtt! - A nyelvtörvény helyett inkább a pa­rasztok gondjaival foglalkoztak volna! - Sok a mellébeszélés, az önfitogtatás a parlamentben, lényeges kérdésekre meg nem jut idő! Ilyen és ehhez hasonló vélemény fosz­lányokat hallok. Nyolc előtt felberregnek az autóbuszok motorjai. A tömeg fegyelmezett, nincs tülekedés. Végre munkába indulhatnak! Az egyik utas váratlan megtöri a csen­det.J - Csak azt tudnám, ki nyer és ki vészit a mai nap után! Senki sem válaszol, a legtöbben aggó­dó tekintettel néznek a kasza alá érett búzatáblára... összetűzések nélkül Bevallom, jóval nagyobb felhajtásra, összetorlódott gépkocsisorokra, tömeges közúti kollapszra számítottunk csütörtök reggel a meghirdetett földmúvesblokád kapcsán. A reggeli csúcsforgalom idejére időzített és meglehetősen pontosan vég­rehajtott tiltakozó megmozdulás Galántán és környékén ugyan reggel hat órától nyolc óráig valóban megbénította a közúti közlekedést, ám a se ki, se be elven alapuló blokád olyan jól működött, hogy a főutakon nem alakultak ki túl hosszú kocsisorok. Akadt ugyan néhány öklét fenyegetve rázó, különféléket mutogató ,,elkésett" gépkocsivezető, aki a bariká­dot alkotók jóindulatában bízva megpró­bálkozott az átjutással, ám ezek a kísérle­tek többnyire kudarcba fulladtak. A bloká­don csak a mentőautók, a munkába tartó egészségügyi dolgozók gépkocsijai, a rendőrségi őrjáratok és a tűzoltóság járművei juthattak át. Galántán a főútvo­nalakat és a bekötő utakat egyaránt a he­lyi szövetkezet járművei zárták le, s bi­zony az újságírói igazolvány sem volt elegendő ahhoz, hogy az utat tovább folytathassuk. A tiltakozó akcióban a já­rásban egy szövetkezet kivételével az összes részt vett, s mintegy 300 munka­gép vonult ki az utakra. Az állami gazda­ságok csak szimbolikusan támogatták a megmozdulást. - Célunk az volt, hogy rádöbbentsük az illetékeseket a mezőgazdaságban uralkodó tarthatatlan állapotokra, s meg­mutassuk, hogy képesek vagyunk egysé­ges, fegyelmezett megmozdulások szer­vezésére - állították a blokád szervezői és végrehajtói. Amikor reggel nyolc óra­kor hangos dudálással elvonultak a mun­kagépek és felszabadultak az utak, a já­rási válságstáb vezérkara, s Vidra Lász­ló, a Szövetkezeti Földművesek Szövet­sége járási bizottságának titkára a beér­kezett jelentések alapján elégedetten nyugtázta, hogy a tiltakozó megmozdulás az egész járás területén szinte probléma­mentesen, különösebb összetűzések nél­kül zajlott le. A Duslóba eljutottak Noha Vágsellye szokatlan motorbúgás­ra ébredt tegnap reggel, a beigért blokád nem volt olyan nagyméretű, mint amilyen­re a város számított. Hat óra után néhány perccel kombájnokkal torlaszolták el a Vágsellye-Galánta főútvonalat, s így az ingázók később induló része már vonattal utazott. A vegyikombinát, valamint a Deá­ki és Vágtornóc felé vezető harmadosztá­lyú utak viszont szabadok maradtak. „Ki érti ezt?!" A szerdai eső után keletkezett sűrű párában, ködben tegnap reggel Kassa felől Rozsnyó irányába igyekezve csak Tornáig jutottam el. Pontosabban a Bercsi patak hídjáig. Ott már állt előttem néhány személygépkocsi, teherautó és autóbusz, azok előtt pedig - keresztben az 50-es főúton - az Ujbódvai Mezőgazdasági Szövetkezet egy E-512-es gabonakom­bájnja rostokolt. Az úteltorlaszolók telje­sen megbénították a forgalmat. Hiába kérték őket a közeli cementgyárba siető prerovi gépjavítók, hiába a cementért útra kelt építkezők, s hiába a Pozsonyba tartó gyorsjáratú autóbusz utasai. - Azt hiszik, mi, földművesek csupán szórakozásból, jókedvünkben torlaszoltuk el az utat. Ha nem kényszerítene minket erre a mezőgazdaság helyzete, a létbi­zonytalanság, akkor biztosan nem itt len­nénk most, hanem a mezőn - magyaráz­kodtak a munkaruhás mezőgazdasági dolgozók. Tovább nem mehettem. Visszafordul­tam, s a kihalt úton Makranc határáig jutottam el. Ott a Bodolói Földműves­szövetkezet gabonakombájnjai és teher­autói alkották a „falat". A hatalmas gép­kocsioszlopok körül a földművesek és a feltartóztatott utasok folytattak eszme­cserét. Egy-két zúgolódó, szitkozódó utas kivételével a rostokolok csendben tűrték a tétlen várakozást, sőt közülük jó né­hánytól azt hallottam, egyetértenek a me­zőgazdasági dolgozókkal. Egy csoportban Jozef Kršek mező­gazdasági miniszter szerda esti rádió- és tévébeszédét elemezték, kommentálták. Szavaikból kiérződött, nem nyugtatta meg őket a tárca vezetője. -Jó, jó, elmondta ugyan, hogy a húsfö­löslegünket eladjuk a Szovjetuniónak, a gabonát is felvásárolják tőlünk mind egy szemig, de azt nem említette, hogy mit mennyiért. Meg azt sem, hogy mikor. Minket, termelőket pedig ezek a dolgok érdekelnek most - summázta egyikük az eszmecsere során elhangzott nézeteket. Csécsben is szabadtéri ,,vitafórum" fo­gadott. Megálltam az egyik csoport mel­lett, hogy megkérdezzem, mit várnak ettől az akciótól. - Hogy mit várunk? - kezdte válaszát a „szóvivőjük". - Legalább azt, hogy a kormány és a minisztérium elgondolko­dik egy kicsit, komolyabban kezeli majd a mi ügyünket. Mert, ugye, gazdálkodhat itt bárhogy az ember, akár szövetkezeti formában, akár teljesen egyedül, a csalá­di farmján, ha a felvásárlási ár, a bevétele nem fedezi a termelési költségeket. Egy bácsi eképpen morfondírozott: - Háború után csak árpakenyeret ettünk, s bizony bosszankodtunk. Most meg az a baj, hogy sok a búza, sok hús is... Hát ki érti ezt? (-ef-; -y-f; -tszl-; -ász; gazdag) BOS LEGYEN VÉGE A KÖDÖSÍTÉSNEK! A bősi vízlépcső ügye sötét árnyként települ a csehszlovák-magyar kapcsolatokra. A kommunizmus bukásával e lihegve épülő emlékmű is befejezetlen maradt, és azóta időzített bombaként ketyeg, melynek szerkezete, úgy tűnik, épp napjainkban teszi az utolsó fordulatokat. Az újonnan hatalomra került politikai körök is tisztában vannak vele, hogy az ügyben sokáig nem hallgathatnak. Magyarországon a Németh­kormány bukása után Nagymaros mellett szinte érthetetlen gyorsaság­gal Bős sorsa is megpecsételődött. Azóta csak egy vélemény hallható, miszerint vissza minden, az egész annyira káros, hogy egyáltalán szó sem lehet róla és mi inkább megtérítjük az eddigi beruházásokat. Mindenképpen elgondolkoztató ez a magyar virtus. Különösen az, hogy a szóba jöhető akár több száz millió dolláros kártérítés ellenére is teljesen egyszólamú kórust hallunk a Duna túlsó partjáról. Hová tűnt vajon a politikai pártok örök vitatkozó kedve? Vajon nem arról van szó, hogy a kétségkívül sikeres nagymarosi kampány eredményeit látva a jelenleg befolyásos politikai erők egyike sem hajlandó szavazatokat kockáztatni Bős miatt? Mi a helyzet Csehszlovákiában? A kommunista emlőkön felnöveke­dett technokrata nemzedék a forradalom utáni néhány hónapos tanács­talanság után újra sikeresen kiépítette hadállásait. A lila zászló alá húzódás Szlovákiában sikeres manővernek bizonyult, hiszen jelenleg az összes, az ügyben érdekelt minisztérium a Kereszténydemokrata Mozgalom befolyása alatt áll. Újra előhúzhatták tehát a kommunisták agyrémes dacvariánsát, és nagyétvágyú újkeletű támogatóik vállán egyre gyorsabb diadalmenetben haladnak életművük befejezése felé. Egyelőre nem teljesen tiszta a szövetségi kormány végső álláspontja, de Csehszlovákia mai belső ziláltságát tekintve nagy a veszélye, hogy Bőst feláldozzák a politikai közmegegyezés oltárán. Két merev álláspont feszül tehát egymásnak. A magyarországi, amely semmilyen formában sem akar (mer?) hallani a vízlépcsőről és a (cseh)-szlovák, amely konokul az 1977-es szerződéssel hadakozik. Ilyen légkörben került sor az idei áprilisi budapesti tárgyalásokra. Nem vártunk tőlük sokat, és ebben nem is csalódtunk. Az egyetlen remény­sugárt a szakmai bizottságok felállítását célzó megjegyzések jelentet­ték, melyekkel kapcsolatban Mečiar - felmondólevelét kezében tartva - kijelentette: a politika meghajlik a tudomány előtt. Nos, ezek a bizott­ságok azóta sem jöttek létre. Hétfőn, július 15-én újabb tárgyalásokra kerül sor, melyekkel kapcsolatban a szlovák kormány kardcsörtetve többször is kijelentette, az utolsók lesznek. Amennyire ismerjük a kül­döttségek tarsolyában lapuló irányelveket, félő, hogy a pozsonyi Bôrik szállóban újra csak a süketek párbeszéde készül. De hagyjuk a politikusokat, hadd keressék befolyásos támogatóik kegyeit és hadd latolgassák, milyen színezetű véleményük biztosítja a szerencsétlen köznép minél nagyobb számú szavazatát. Végül is tudósaink !s hallatták szavukat! A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére idén februárban tárgyalásokra került sor, melyeken sokat ígérő megegyezések születtek. Mennyire reménykedtünk, hogy valami végre beindult! Azóta annyira jutottak, hogy június végére mindkét fél hitelesítette a februári találkozó jegyzőkönyvét! Az illetékesek tehát mérlegelnek, taktikáznak, húzzák az időt. Csak a megoldásról feledkeznek el. A Szlovákiában szinte korlátlan hatalmat élvező vöröseslila ipari lobby pedig készen áll a végső csapásra! Rettegve várjuk ennek következményeit, és egyáltalán nem elégít ki bennünket, hogy ebből nemzetközi botrány lesz. Ez nekünk nem adja vissza tönkretett környezetünket, elszennyezett ivóvizünket! Javasoljuk ezért, hogy törjük át a hallgatás falát! Mindkét oldalon léteznek a helyzetet józanul felmérni képes szakemberek. Ültessük őket főműsoridőbeh egy televíziós híd keretében a kamerák elé, és tárjuk fel a nyilvánosság (és egyben a választók) előtt végre az igazságot. Beszéljék meg, mi a valós helyzet a Duna mentén, melyek a vízlépcsőtől függetlenül is megoldásra szoruló káros hatások, melyek a vízlépcső valóban káros hatásai. Nem kizárt, talán ez lenne az utolsó lehetőség arra, hogy a politiku­sok meghajoljanak a tudomány előtt. Éljünk vele! TUBA LAJOS A BÍRÁLATOK ÖSSZTÜZÉBEN (Folytatás az 1. oldalról) térbe. Bauer Edit (Együttélés) a bő­si erőművel kapcsolatban marasz­talta el a kormányt (beszédét lapunk 3. oldalán közöljük). Szavait nem fogadták egyértelmű egyetértéssel, sőt Ján Majer (független) kijelentet­te, ha nem tud elfogadható alternatí­vát adni Szlovákia energetikai prob­lémáinak megoldására, akkor a sze­rinte emotív szavai destrukciónak minősülnek. Ásványi László (MKDM) a priva­tizációs törvény módosítását indít­ványozta olyan értelemben, hogy a 30 napos várakozási időt az árve­rések előtt rövidítsék le, és az első körből zárják ki a holland típusú árverések lehetőségét. Konkrét pél­dákat hozott fel arról, hogy a válla­latvezetők a törvény gyengéit ki­használva a külföldi tőkerészvételű vállalatok alapításánál megkárosít­ják az államot. Szorgalmazta, a ke­reskedelmi privatizációs minisztériu­mok és a Monopóliumellenes Hiva­tal szorosabb együttműködését, fi­gyelmeztetve arra, hogy a privatizá­ció során is kialakulhat valamilyen területen monopolhelyet. Agárdy Gábor (MKDM) a kormányprogram­nak azzal a megállapításával kap­csolatban kért magyarázatot a mi­niszterelnöktől, hogy „a Csehszlo­vák Televízió az ukrán és magyar nemzetiség számára megkezdte a nemzetiségi magazin sugárzá­sát". Tudvalévő ugyanis, hogy je­lenleg szünetel a nemzetiségi tévéa­dás. Mikuláš Huba (Zöldek Pártja) megállapította, hogy bar a kor­mányprogram kidolgozói tudatosít­ják és elismerik az ökológiai szem­pontok fontosságát, ha egyes pont­jaiban vizsgáljuk a programot, az esetek nagy részében a környezet­védelem már nem játszik döntő sze­repet. Anton Vavro miniszterelnök-helyettes és a kormány több minisztere válaszolt a képviselők egyes észrevételeire, majd Ján Klepáč határozati javaslatot terjesz­tett elő. Azután egyórás szünet követke­zett, amely alatt az egyes pártok képvise­lőiből álló bizottság megvitatta és kiegé­szítette a javaslatot. Ennek ellenére há­rom óráig tartott a határozat jóváhagyása, mert a képviselők újabb és újabb módosí­tó javaslatokat tettek. Az SZNP képviselő­je nem vett részt az egyeztetésen, a leg­több észrevételt ennek a pártnak a képvi­selői tették. A helyzet oda fajult, hogy Michal Géci (DP), majd más képviselők is komolytalannak minősítették a képvise­lők hozzáállását. Szinte ötletszerűen bő­vítették a kormánynak adott feladatok listáját, s ezek jelentős részét meg is szavazták. Bár sok vitát váltott ki, de végül bekerült a határozatba, hogy a kor­mány biztosítson a hírközlő eszközökben megfelelő teret a nemzetiségi adásoknak. Jozef Prokeš (SZNP) váratlanul azt indít­ványozta, vegyék a határozatba: a ve­gyes lakosságú területeken tegyék lehe­tővé a szlovák gyerekeknek az anyanyel­ven való oktatást. Miután ezt elfogadták, A. Nagy László javaslatára azt is bele­foglalták a határozatba, hogy a nemzeti­ségek számára is garantálják ugyanilyen feltételek mellett az anyanyelvi oktatást. A legképtelenebb javaslatok hangzottak el, ezek egy része egészen nyilvánvalóan összefüggött egyes politikai mozgalmak­nak az önálló Szlovákia kialakítására irá­nyuló törekvésével. Ilyen volt például a nemzeti gárda kialakításának szorgal­mazása, de ezt a többi hasonló jellegű indítvánnyal együtt elvetették. A határozatot végül a képviselők elfo­gadták. A parlament ma folytatja mun­káját. (csizmár, szénási)

Next

/
Thumbnails
Contents