Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-09 / 158. szám, kedd

KÖRNYEZETVÉDELEM KIFORDÍTOM, BEFORDÍTOM, MÉGIS BUNDA A BUNDA AVAGY HOGYAN VÁLT ÜDVÖZÍTŐVÉ A C-VÁLTOZAT A Bős-nagymarosi Vízlépcsőrendszer egyik tervezője nemrég a nyilvánosság előtt kijelentette: ha nincs ez a forradalom, az erőmű már üzemelne és az emberek rég elfeledték volna, hogy valaha létezett egy ilyen probléma. Nem kétséges, hogy az elmúlt évtizedek beidegződései alapján számunkra ez lett volna a legkényelmesebb megoldás, de szerencsére a Magyarországon korábban bekövetkezett szemléletváltozás az utolsó előtti jaillanatban megakadályozta e szocialista diadalmenet beteljesülését. 1989 végének forradalmi hangulatában azután nálunk is felszínre törtek a Bőssel kapcsolatos, sokáig keményen elfojtott viták. Ezek közül a legkomolyabbá az Ondruš szlovák miniszterelnök-helyettes védnöksége alatt december 21-én megindult párbeszéd nőtte ki magát, melybe a több mint száz szakemberen kívül bekapcsolódtak a tervezők, a környezetvédők és az ügyben érintett lakosság képviselői is. Munkájuk eredményeképp körvonalazódtak a legfontosabb ökológiai veszélyek, illetve sikerült felvázolni a tudományos kutatás által ezidáig megfelelő komolysággal nem vizsgált problémaköröket. Ennek alapján beindult egy nagyszabású kutatóprogram, melynek első eredményei épp az idei nyári hónapok folyamán látnak napvilágot. Amint azt az élet más területein is tapasztalhattuk, 1990 második felében azután lassan alábbhagyott a „forradalmi lendület", kialakultak az új érdekcsoportok, és így a látszólag hoppon maradt tervezőgárdának sikerült új, befolyásos támogatókra találnia (nem érdemes kerülgetni a forró kását, a Kereszténydemokrata Mozgalomról, illetve a hozzá kapcsolódó újsütetű ipari lobbiról van szó). Ennek eredményeképp a szlovák kormány 1990. augusztus 27-én — noha a felmerülő kételyeket érvekkel alátámasztó kutatási eredmények még távolról sem álltak rendelkezésére — utasítást adott a bősi vízi erőmű csehszlovák szakasza befejezési módozatainak kidolgozására. Az ágazati minisztérium ezzel a munkával újra csak a vízlépcsőrendszer hazai tervezővállalatát, a pozsonyi Hydroconsultot bízta meg, amely ezután kidolgozta a különböző viták során felmerült hét elméleti befejezési lehetőség műszaki részleteit. A, B, C — a múlt Igézetében A-változat — a teljes Bős-nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítése az 1977-es államközi szerződés alapján, a bősi csúcsüzemű és a nagymarosi folyamatos üzemelésű kiegyenlítő lépcsővel. B-válatozat — a bősi erőmű eredeti tervek alapján történő befejezése, a nagymarosi lépcső és így a csúcsrajáratás elhagyásával. A nagymarosi duzzasztó hiányában elmarad a meder Szap alatt tervezett mélyítése is. C-változat — a bősi erőmű befejezése kizárólag csehszlovák területen. Ez a Dunakiliti mellett készen álló duzzasztómű kihagyásával, a folyó bal partja mentén létesített új töltéssel és Dunacsuny körzetében megépített új gáttal érhető el. A körtvélyesi tároló területe ily módori megközelítőleg egyharmadával csökkenne. A későbbiekben az új gátat alakítanák és turbinákat szerelnének bele. D, E — a kompromisszum keresése D-változat — a bősi erőmű befejezése a körtvélyesi tároló nélkül. A Hydroconsult itt két alváltozatot is kidolgozott. A Da elképzelés szerint a Duna mai töltéseit Pozsonyig olyannyira megemelnék, hogy biztosíthatóvá váljon a kívánt hajózási mélység (2,5 vagy 3,5 méter). Az új töltések, illetve a víztároló már létező töltései közt két nagy lezárt tér, polder alakulna ki, melyeket árvíz esetén elárasztanának, majd az árhullám levonulása után az ittrekedt vizet kiszivattyúznák. A dunakiliti duzzasztóműbe turbinákat szerelnének. A Dc elképzelés szerint a felvízcsatorna jobboldali gátját a körtvélyesi tároló hazai területen fekvő töltése mentén egészen Oroszvárig meghosszabbítanák, ahol hazai területen ú; erőmüvei rekesztenék el a Dunát. E-változat — a bősi erőművet csak hajózásra, nagyvizek levezetésére, illetve részleges energiatermelésre használnák. A feltöltött körtvélyesi tárolóból a turbinákkal bővített dunakiliti gáton át a Duna eredeti medrébe a mai téli átlagos vízhozamnak megfelelő 1500 köbméter/s vízmennyiséget engednék. A felvízcsatornát csak hajózásra és a nagyvizek levezetésére használnák. A bősi erőmű csak magas vízhozam esetén (4 ezer köbméter/s) felett üzemelne. F, G — jobb későn, mint soha? F-változat — az árvízvédelmet szolgáló létesítmények építésén kívül az összes munka leállítása, a meglevő objektumok konzerválása és folyamatos karbantartása. Az ideiglenesen lefoglalt földterületek rekultiválása. G-változat — a bősi vízi erőmű felszámolása és a terület eredeti állapotba történő visszaállítása. Újra csak a régi nóta Mint már említettük, eredetileg csak az egyes változatok alapgondolata létezett, a részleteket a Hydroconsult technokrata tervezői dolgozták ki, ezért érdemes egy kicsit megállni azok tartalma meilett. Az első három változat tulajdonképpen az eredeti megoldás fokozatos módosítását jelenti. A B- és C-változat annak a reménynek a megtestesülése, hogy talán egyszer a magyarok „észhez térnek" és nem gördítenek többé akadályokat „több mérnök- és tudósnemzedékünk nagyszerű művének" befejezése elé. A már létező állapotokat valamiképp figyelembe vevő kompromisszum lehetőségét a D és E változat képviseli. A Hydroconsult tolmácsolásában ez mindenesetre meglehetősen riasztóan néz ki. A tároló elhagyása esetén teljesen természetesnek tartották a polderes megoldás kialakítását, és ezen belül is a lehető legrosszabb módozatot vázolták fel. Ez azután később lehetővé tette a Hydroconsultos Liška úrnak, hogy az SZNT Környezetvédelmi Bizottsága előtt tragikus szavakkal ecsetelje, milyen veszélyeket rejt az árvizek után a polderekben rekedt víz. Ugyanígy érthetetlen, miért következik az E-változat eredeti megfogalmazásából a körtvélyesi tároló további létezése. Megállapítható, hogy a kompromisszumra szánt két variáns részletei (bizonyára nem véletlenül) szélsőséges műszaki megoldást tartalmaznak. Ha a bizottságok elé kerülő anyagot előzőleg nyílt szakmai vitára bocsátották volna, a D- és E-változat részletei nagy valószínűséggel teljesen másképp néztek volna ki. Az utolsó két változat az egész létesítményrendszer felszámolására utal. Az F-változat mindenképp csak egy rövid, átmeneti időszakra nyújtana megoldást. A G-változat megint csak túldramatizált. A vízi erőmű építése által tönkretett területet természetesen senki sem tudja visszaállítani eredeti állapotába, viszont elgondolkozhatunk azon, vajon lehetséges-e egy azt valamiféleképp megközelítő, vagyis ún. enviromentálisan elfogadható állapot visszaállítása. Mindaddig, amíg az ezzel összefüggő összes részletet nem vizsgáljuk meg, ezt a lehetőséget sem szabad egy kézlegyintéssel elintézni. Következő lépésként a Hydroconsult által kidolgozott anyagot hat szakbizottság bírálta el. Véleményük a kővetkezőkben foglalható össze: A paragrafus szabadon csűrhető-csavarható A nemzetközi jogi bizottság különböző állami hivatalok munkatársaiból tevődött össze (három jogászból és egy mérnökből). Az eredetileg meghirdetett összeállításból viszont kimaradt a csallóköziek számára már ismerős Martinický úr, tehát végül is kiderült, hogy kétségkívül komoly tervezőmérnöki gyakorlata sem teszi a nemzetközi jog országos jelentőségű tudorává. Nem teljesen érthető, hogy a többi bizottsághoz hasonlóan miért nem tartották szükségesnek elméleti szakember bevonását, annál is inkább, hiszen a pozsonyi Komenský Egyetem Jogi Kara Nemzetközi Jogi Tanszékének munkatársai már kidolgoztak a szlovák kormány számára egy ilyen témájú elemzést. A bizottság a kérdést az egyes változatoknak a fennálló nemzetközi szerződéshez való viszonya felől közelítette meg. Több helyen is hangsúlyozta, hogy nem szabad belemenni semmibe, ami ún. közös hibás lépésre utalna, ezzel ugyanis lényegében elismernénk a szerződésszegés létjogosultságát és így a két fél közösen viselné a későbbi üzembe helyezés, módosítás vagy az esetleges felszámolás költségeit. Bármiiyen szerződésmódosítás esetén szükségesnek tartják az eredeti elképzeléshez képest jelentkező károk megtéríttetését. Legrészletesebben a Cváltozattal foglalkoztak. Az itt felsorolt érvekkel politikusaink révén már megismerkedhetett a nyilvánosság. A bizottság szerint a nagymarosi és bősi részen folyó munkák leállításával a magyar fél lényegesen megsértette a szerződést, ezért a csehszlovák fél a károk mérséklése céljából jogosult ellenintézkedések meghozatalára. Az összes felmerülő aggály (a Duna elterelése, több érvényes vízjogi szerződés megszegése stb.) szerintük felesleges, hiszen ezekbe Magyarország az eredeti szerződésben már beleegyezett. A bizottság szerint állandó jelleggel hangsúlyozni kell a megoldás ideiglenes jellegét (megj.: lásd a hazánkban ideiglenes jelleggel állomásozott szovjet hadsereg esetét). Azokkal az újszerű megközelítési módokkal, amelyek például Mádl Ferenc lapunkban is megjelent nyilatkozatában szerepeltek, a bizottság nem foglalkozott. Annyit azért csak megjegyeztek, hogy az európai közvéleményt fel kellene készíteni a C-variáns esetleges megvalósítására. Ennek mikéntjéről nem árultak el részleteket. Szabad préda az éléskamra? Az ökológiai-produkciós bizottság a terület szempontjából oly fontos mezőgazdasággal, erdő- és vadnyek káros hatását mindenképpen ellensúlyozni kell. Emil Fullajtár, a bizottság elnöke az SZNT környezetvédelmi bizottsága előtt a B, C, D változat megvalósulása esetén a mezőgazdasági termelés csökkentését tíz százalékra becsülte, az F, G változatokkal járó rekultiváció költségeit pedig igen magasnak ítélte. A halászat szempontjából lényegében az összes fontos kiindulási adat hiányzott, ezért ebből a szempontból egyelőre az F-változat tűnt a legelfogadhatóbbnak. Utánuk az özönvíz? Az ökológiai-enviromentális bizottság a vízlépcsőnek a tájegységre gyakorolt hatásaival foglalkozott, megvizsgálva annak ökológiai, gazdasági, szociális az esztétikai összefüggéseit. A tudományos akadémia, egyetemek és kutatóintézetek szakemberein kívül meghallgatták az önkéntes természetvédők és a helyi polgári kezdeményezések képviselőinek véleményét is. Mivel az illetékesek a múltban épp ezt a területet hanyagolták el a leginkább, igyekeztek figyelembe venni az utóbbi 10-15 év során készült több tucat tudományos munkát, elemzést, nyílt levelet, felhívást, kérvényt stb. Jelentésükben összefoglalták a valóban fenyegető, de számértékkel nehezen kifejezhető károkat éppúgy, mint az ezidáig a tervezők által elhallgatott, a bonyolult tájökológiai viszonyok erőszakos megbontása következtében fellépő további potencionális károkat is. Sajnos, ezen a helyen nincs alkalmunk közölni az A bősi vízlépcső fő elemei gazdasággal, halászattal és ichtiolőgiával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Munkájukat több lényeges adat hiánya (így például az egyes változatokhoz kötődő talajvízszintváltozások értékei, az ágrendszerrel összefüggő hidrológiai változások adatai) nehezítette. Jelentésükből kitűnik, hogy legsúlyosabb következményei az eredeti tervek megvalósításának lennének. A Duna régi medrében az utóbbi időben elfogadott változások következtében a felvízcsatorna körzetében lényegesen kisebb lesz a talajvízszint-süllyedés, és ez nagymértékben lecsökkenti az eredetileg fenyegető káros hatásokat. Sajnos, a Szap alatti szakaszon megépített, a nagymarosi vízlépcsőhöz kapcsolódó föld alatti létesítméVajon meddig marad szárazon a bősi erőmű torka? A természet lassan visszahódítja, ami az övé (A szerző felvételei) egész jelentést, ezért csak néhány részletet idézünk belőle. Kevés szó esett eddig arról, hogy a helyi lakosság 37 százaléka a felszínhez legközelebb eső szintekből nyeri az ivóvizet, és az erőmű üzembe helyezése után ezeknek a kutaknak a minősége lényegesen leromlik. Az építkezéssel kapcsolatban senki sem kérte ki a helyi lakosság véleményét, elhanyagolták az objektív tájékoztatást, csak az előnyöket hangoztatták, a káros hatásokat ezzel szemben szándékosan kicsinyítették. Ennek következményeként a helyi lakosság, a természetvédők, de a szakmai közlemény is egyre növekvő ellenszenvvel viseltetett a mű iránt. Nem számoltak a tönkretett természeti és esztétikai értékek teljes értékű kárpótlásával és a megfelelő ökológiai intézkedésekkel sem, jóllehet, külföldön ezek a teljes beruházási költség 15—20 százalékát teszik ki. A bizottság részletesen elemezte az egyes felvetett változatok várható negatív és pozitív hatásait, és javasolta egy közös bizottság felállítását, amely együtt értékelné az ökológiai envirementális, vízgazdálkodási és az ökológiai-produkciós bizottságok következtetéseit. így végre komplex képet nyerhetnénk ezekről a korábban bűnös módon elhanyagolt összefüggésekről. TUBA LAJOS (Folytatás: holnap) 1991. JÚLIUS 9. 8