Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-09 / 158. szám, kedd

PUBLICISZTIKA i ÚJ SZÓ 1991. JÚLIUS 9. GYUROVSZKY LASZLO (FMK) mény szerint az Együttélés többszöri meghívás ellenére az alkotmányjogokkal kapcsolatos nézeteket egyeztető találkozón nem vett részt. Miért? Gyurcsík Iván: Mi egy nappal korábban meghívtuk az MKDM parlamenti képviselőit a célból, hogy mint a parlamentben működő ellenzéki mozgalmak egységes állásfoglalást alakítsunk ki az alkotmányokkal kapcsolatban. Délután megkaptuk az MKDM meghívóját, s még aznap levélben kértük, tegyék át annak a találkozónak az időpontját, amelyben a magyar ellenzéki mozgalmak képviselői vitatnák meg egymás között az alkotmánnyal kapcsolatos elképzeléseket. Gyurovszky László: Az FMK nélkül...? Gyurcsík Iván: Igen. Csáky Pál: Amikor a legutóbb a prágai parlamentben jártam, néhány pillanat leforgása alatt négy magyar képviselővel találkoztam. Kellemetlen meglepetésként ért, hogy többen, s több mozgalomból is azt mondták, az alkotmányok kérdésével még nem foglalkoztak. Na már most, azt még egyszer nem lehet megcsinálni, hogy egy magyar képviselő közvetlenül a tőrvény jóváhagyása előtt — anélkül, hogy elképzeléseit a bizottságokban próbálta volna érvényesíteni — feláll a parlament együttes ülésén, hogy a testület fogadja el kiegészítő javaslatainak csomagját. Ha valaki ezt megismétli az alkotmány elfogadásakor, nem lehet kétséges, miként reagál majd erre a parlament. Éppen ezért most kell elkezdeni elképzeléseink egyeztetését egymás között, illetve elfogadtatását más pártokkal. A cseh képviselők egy része fogékony a kisebbségek problémáira. Kérdés persze, vállalják-e a konfliktust a szlovák képviselők egy részével. Feltételezhető, hogy a kisebbségi jogok sokadrendű kérdésként merülnek majd fel, de ez nem ment fel minket kötelességünk alól. ÚJ SZÓ: Az MKDM az állásfoglalásában meghatározott valamiféle negatív követelményeket is. Pontosabban azt, hogy milyen rendelkezéseket tartalmazó alkotmányt tekintenek az MKDM képviselői elfogadhatatlannak. Ez azt jelenti, hogy ha .például az alkotmány kizárná az államalkotó alanyok közül a magyar nemzetiségű állampolgárokat, az MKDM képviselői az alkotmány elfogadása ellen szavaznak? Csáky Pál: Igen, erről van szó. Ez számunkra egy irányelv a szavazást tekintve, hogy utólag már ne merülhessenek fel viták (mint történt az a nyelvtörvény megszavazása után), mi, hogyan volt, helyesen történt-e. ÚJ SZÓ: Vállalja a többi magyar mozgalom is ezeket a negatív megkötéseket? Gyurovszky László: Igen, de azzal, hogy mi nem várjuk ki a parlamenti szavazást. Gyurcsík Iván: Ezeket a megkötéseket egyfajta alsó határnak tekintjük, amely alá nem mehetünk. ÚJ SZÓ: Említés történt itt már arról, hogy valójában nem éppen ál talános, hogy az európai alkotmányok szabályoznák a nemzeti kisebbségek jogait. Ezt rendszerint a kisebbségek védelméről szóló törvények teszik meg. Ugyanakkor az alkotmánynak tömörnek, azaz alaptörvénynek kell lennie. Egyik-másik állásfoglalás ebből a szempontból elég terjedelmesnek, túlságosan is részletesnek tűnik. Csáky Pál: Mi úgy gondoltuk, hogy választóink akaratát és a jelenlegi politikai helyzetet tekintve is le kell tennünk egy konkrét elképzelést, milyennek szeretnénk látni az ország jogrendjét. Márpedig az elkövetkező jogrend alapja az alkotmány. Számunkra tehát egy optimális modell az, amelyet állásfoglalásunkban nyilvánosságra hoztunk. Az alkotmánynak azonban mindenképpen több kisebbségi jogot kell tartalmaznia, mint az emberi jogok alkotmánylevelének, s nagyon fontos lenne, hogy bekerüljön az állásfoglalásunk szerinti második bekezdés, tehát az a megállapítás, hogy a kisebbségi jogok nem tekinthetőek adománynak, mert elismerik kultúránk értékeit, sajátos helyzetünket stb. A jelek szerint egyetértünk abban is, hogy az alkotmánynak tartalmaznia kell egy olyan rendelkezést, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait részletesebben és átfogóbban egy külön törvény szabályozza majd, amelyet érzésem szerint az év végéig ki kellene dolgozni és elfogadtatni a szlovák parlamentben. Én azonban valóban akkor tartanám igazán európainak és jónak az új alkotmányt, ha az általunk felsorolt jogok mindegyikét tartalmazná. Ezért is hasznosnak tartanám, ha a három magyar mozgalom közös kiegészítő javaslatot dolgozna ki az alkotmánytervezethez, jamelyet nyilván több demokratikus gondolkodású szlovák képviselő is aláírna. Gyurcsík Iván: Tudatában vagyok annak, hogy az alkotmány lényegében alaptételeket rögzít. Más kérdés az, hogy szabályozza-e majd az alkotmány olyan részletességgel a kisebbségi jogokat, mint az az állásfoglalásunkban szerepel. Fontosnak tartom, hogy legalább azokat az alapelveket tartalmazza, amelyek alapján kidolgozható egy részletes kisebbségi kódex. Öllős László: Az alapelveket tekintve minden jel szerint tökéletesen egyetértünk, A jövőben nézetem szerint főként azt kell majd megbeszélnünk, egyeztetnünk, hogyan, milyen lépésekkel érhetjük el céljainkat, mert az az elmúlt hónapokban már nyilvánvalóvá vált, hogy még a szlovák ellenzéki pártok sem egységesek, ami mozgásteret biztosít számunkra. Ezzel a lehetőséggel pedig élni kell. CSIZMÁR ESZTER FEKETE MARIAN (Méry Gábor felvételei) A kerekasztal-beszélgetés nyomdába adása után kaptuk meg telefaxon Gyurcsík Iván üzenetét, amelyben — egyebek között — ez áll: „Ez év júniusában részt vettem a szerkesztőségük által rendezett kerekasztal-beszélgetésen az új alkotmány előkészítésével kapcsolatban. A téma jelentősége miatt — a többi résztvevó'höz hasonlóan — igényeltem a beszélgetés szerkesztett változatának autorizálását (...) A szerkesztett beszélgetés ilyen formában történő megjelentetése nem tükrözi hűen az általam elmondottakat, ezért nem tudom elfogadni az utólagos reagálás lehetőségét sem; így nem járulok hozzá a kerekasztal-beszélgetés Önök által összeállított szövegének megjelentetéséhez." Az ÚJ Szó véleménye mindehhez pusztán annyi: sajnáljuk a fenti fordulatot, mert 1991. július 2-án kötött szóbeli egyezségünk Gyurcsík Ivánnal épp fordítva hangzott. így az esetleges további együttműködésben bízva adtuk nyomdába az alkotmányvita szerkesztőileg tömörített szövegét. ÖTVEN EV UTAN SEM DERÜLT KI: XIX BOMBÁZTÁK KASSÁT? Vannak a múltnak, a történelemnek rejtélyes, mindmáig tisztázatlan eseményei. Ezek közé tartozik Kassa 1941. június 26-ai bombázása. Mint ismeretes, ez a légitámadás adta az okot (ürügyet?) arra, hogy a II. világháborúba való bekapcsolódástól mindaddig tartózkodó Magyarország — Románia, Szlovákia, Finnország és mások példáját követve —, Németország oldalén hadat üzenjen a Szovjetuniónak. Ugyanis, a máig bizonyításra váró, akkori jelentések szerint, a Hernád parti várost szovjet gépek vették célba. Lehet, hogy valóban a szovjetek tették, hiszen a Kis utcában leesett és fel nem robbant bomba valóban szovjet volt. Csakhogy a történészek azt mondják, ennyi bizonyíték kevés az ügy végérvényes lezárásához. Annál is inkább, mert közben több més feltevés is napvilágot látott. Sajnos, nem adott feleletet a címben felvetett kérdésre a bombatámadás ötvenedik évfordulója alkalmából Kassán rendezett nyitott szimpózium sem. A Kassai Magyarok Baráti Társaságának rendezvényén megoszlottak a megjelent történészek véleményei. A „szlovák változat" kizárható? Az említett történésztalálkozón több szakemberrel beszélgettünk. Cséfalvay Ferenctől, a pozsonyi Hadtörténeti Intézet főmunkatársától megkérdeztük: — A szimpózium szervezői azt mondják, felkérték a besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumot és a Kassai Múzeumot is, hogy küldjenek hozzáértő előadót a rendezvényre, ám a nevezett intézmények mégsem küldtek senkit. Azzal érveltek, hogy nincsenek olyan embereik, akik ezzel a témával behatóbban foglalkoznának. Valóban ilyen a helyzet? — Tényleg így van, ugyanis a szlovák történelemírásban ennek az 1941-es eseménynek nem tulajdonítottak fontos szerepet: mert Kassa akkor Magyarországhoz tartozott. Mivel ma Szlovákiában van, szerintem a szlovák történészeknek is kötelességük lenne ebben a kérdésben állást foglalni. Való igaz tehát, hogy ezt a témát nem vizsgáljuk tüzetesebben, viszont a szlovák légierő helyzete, mozgása alaposan fel van dolgozva, akadnak kutatók, akik ezzel foglalkoznak. Kassa bombázásáról még annyit szeretnék elmondani, a korabeli szlovák légierőt ebben a vonatkozásban úgy lehet majd megítélni, ha összehasonlítjuk például a magyarral. Én már végeztem ilyen összehasonlítást, s ezen a tanácskozáson is kifejtettem, hogy 1939-ben, valamint 1941-ben a szlovák-íégierő messze elmaradt a magyar mellett. Elmondtam azt is, hogy bombázó százada nem volt Szlovákiának, tehát elképzelhetetlennek tartom a szlovák változatot. Hasonlóan vélekednek erről más történészek is. Az pedig csak mese, hogy szlovák repülőgépek ideoda szálltak. Egyrészt nem volt mivel felszállni, másrészt a szökések, dezertálások más gépekkel történtek. Ezzel tehát kár foglalkozni. Viszont a szlovák légierő és a szlovák hadsereg dokumentumanyagaival érdemes lenne, hiszen ha valóban igaz az, hogy a bombázók Kassától észak irányában távoztak, akkor a közeli államhatáron megfigyelőszolgálatot teljesítőknek észlelniük kellett volna a gépeket. S ha nincs ilyen feljegyzésük, akkor valószínű, hogy a gépek valóban délkeletről jöttek és arra távoztak is. Milyen gépek húztak el Bustyaháza fölött? A szimpóziumon Ölvedi Ignác magyarországi hadtörténész inkább a román változat felé hajlott. Előadása után megkérdeztük: Mikor és minek alapján fogalmazódott meg önben az a feltevés, hogy Románia lehetett az elkövető? — Előszőr az esemény 40. évfordulóján rukkoltam elő ezzel a feltételezéssel. A Magyar Hírlapban nyilatkoztam először azt, hogy a kutatásaim alapján úgy vélem, nem északi szomszédaink felé kell keresni a bombázókat. Ezt alátámasztottam azzal, hogy a románok minden adottsággal rendelkeztek a bombázáshoz. Ha kellett, olyan repülőgépekkel tudtak jönni, amilyeneket a magyar fél nem ismert. Romániából volt a legkönnyebb az út Kassa felé. — Milyen dokumentumokra támaszkodik? — Egyik lényeges dolog a három gép, amelyek 12 óra 25 perckor beléptek Magyarországra. A másik a bustyaházi történet. Vagyis az, hogy a Huszt és Máramarossziget közötti tábori repülőtér közelében, a ma is élő, és akkor ott tartózkodott szolgálatos pilóták elmondása szerint 14 óra körül északnyugat felől három ismeretlen bombázó tartott délkeleti irányba. — Viszont konkrét bizonyítékaik azoknak a pilótáknak sincsenek. — Igaz, ők csak azt tudják, hogy nem Heinkel gépek voltak. Meg azt is, hogy Románia felé tartottak. A harmadik bizonyítékom: amikor 1947-ben a kazanyi hadifogoly-kórházban a magyarok és a románok azon vitáztak, hogy ki volt Hitler jobb szövetségese, Ion G. Gernaianu, volt román királyi ezredes kijelentette, hogy „hiszen Antonescunak kellett bombáztatnia Kassát ahhoz, hogy ti magyarok, belépjetek a háborúba". Ezt Zolcsák István mesélte el nekem. Tud-. ni kell, hogy Zolcsák nagyon jó viszonyban volt Gernaianuval. Erdélyi volt ő is, jól tudott románul, s németül. — Ezt levéltári tények alapján is bizonyítani lehet? — Sajnos, egyelőre csak az bizonyos, hogy Gernaianu nem költött személy. Élt, létezett. A román vezérkarnál teljesített szolgálatot, osztályvezető volt, ő tartotta a német misszióval a kapcsolatot. Tehát, ha valaki tudott az akkori eseményekről, neki valóban tudnia kellett. Mit szól Ölvedi úr hipotéziséhez Ormay József? A Kanadában élő történész, akkori magyar repülőtiszt kérdésünkre ezt válaszolta: —A román változatról nem nehéz véleményt alkotni. 1941. június 26-án a román hadrendet ismerjük. Tudjuk azt is, milyen bombázó repülőgépeik voltak a románoknak. A szerelőknek nagyon sok gondot okozott, hogy a bombázó gépeik tőbb országból származtak. Volt angol Bleucheim gépjük, francia Marcel Bloch, olasz Savoia Marchetti, lengyel PZLP los-uk. Ezek a gépek elbírták volna a Kassára dobott bombamennyiséget, de egyikük sem tudta a bombák tárolását, felfüggyesztését biztosítani. Tehát ezen az alapon, vagyis műszaki szempontból, ez a változat szerintem nem jöhet számátásba. Bizonyítékok hiányában nehéz kilépni az ördögi körből Vajon hogyan vélekedik a témával kapcsolatos kutatásokról Kovács István budapesti történész, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola tanára? — Tényekre, bizonyítékokra van szükségünk. Nos, minden egyes repülőgépnek volt naplója. Vezetett forgalmi naplót a repülőtér is, vezettek anyagkiadási naplót... Lehet, hogy nem ez volt a szakmai megnevezésük, de most nem az a lényeg. Megoldanánk a kérdést, ha előkerülnének ezek az okmányok. Kiderülne ugyanis, milyen gépek, milyen személyzettel, milyen rakománnyal, hova, milyen feladattal indultak. Feltételezem, hogy nem az állna a naplóban, hogy Kassa bombázására indultak a gépek, hanem valószínűleg az, hogy valamilyen titkos feladat végrehajtására. Mivel azonban ezek a dokumentumok egyelőre nem kerültek elő, a történészek arra kényszerülnek, hogy a bombából, vagy géptípusból vonják le a következtetést. Ez az egyik kombináció. S hogy a gépeket nem ismerték fel a magyar tüzérek, megfigyelők? Ennek meg-, ítélésem szerint két oka lehetett. Az egyik, hogy olyan gépek lehettek, amelyekkel a magyar pilóták még nem találkoztak. A magyarok olasz és német gépeken kaptak kiképzést, orosz repülőgépeken viszont nem. Van egy másik magyarázat is, történetesen az, hogy új gépek voltak, amelyeken valóban nem ülhettek még magyarok. Ezt a hipotézist sem szabad félre tenni. Tehát ha ebből indulunk ki, akkor azt hiszem, az ördögi körből nem tudunk kilépni. — A bombák alapján nem lehet következtetni? — Ha kerek-perec megállapítanánk, hogy egy x típusú gép volt, még akkor sem biztos, hogy azt is. mondhatjuk, ennek alapján x ország volt a végrehajtó. Több tény kell. Csak egy példát említek. A második világháború alatt ismert volt a német KG 200-as csoport. Ezt úgy is nevezték népi nyelven, hogy Hitler fantom légiereje. Nos, erről a légierőről köztudott, hogy az adott időben szinte minden ország birtokában levő repülőgéppel is rendelkezett. Feltételezhetem tehát, hogy orosz gépek is voltak az arzenáljában. Egyébként van egy szépirodalmi mű végén egy dokumentumnak is nevezhető írás, amely arra utal, hogy ez a fantom csoport valahol Romániában egy támaszponttal is rendelkezett. Erre vonatkozóan rendkívül sokat adott Vajda Ferenc úr Belgiumból. Ő is alátámasztja, hogy ez az alakulat az ő kutatásai szerint négy géppel ott tartózkodott Romániában, ugyanis, amikor a Görögország elleni akciók folytak, érdekelt volt ott ez a csoport. Nem akarok tovább kombinálni. — Feltételezhető, hogy egy ilyen alakulatnak is volt naplója? — Azt hiszem, igen. Különben is, a pilóták ha még élnek, bizonyára őrzik saját repülési naplóikat. — Gondolja, hogy jelentkeznének vele? — Azt hiszem, nem igen számíthatunk a koronatanúk jelentkezésére. — S a levéltárakban nincs nyomuk ezeknek a dokumentumoknak? — Jó lenne, ha megnyílnának a levéltárak, bizonyára közelebb kerülnénk a lényeghez, de a legfontosabb jegyzőkönyvek, naplók aligha kerülnek már elő. Ha meglennének, akkor a nürnbergi perkor azokat vagy az egyik, vagy a másik fél előhúzta volna. — Rendkívül bonyolult tehát a kérdés tisztázása... — Igy igaz, s személy szerint nem sok reményt látok arra hogy a közeljövőben tisztázni tudjuk a bombázás tényének nyitott kérdéseit. GAZDAG JÓZSEF