Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-31 / 177. szám, szerda

HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szói HÚZD MEG, ERESZD MEG MAGYAR HELYSÉGNEVEK SORSA PRÁGA, BUDAPEST ÉS VARSÓ EK-TAGSÁGÁRÓL AKADOZIK A KÖZÉP-EURÓPAIAK TÁMOGATÁSA GYORSSEGÉLY ALBÁNIÁNAK • TIRANAI KORMÁNYDÖNTÉS Brüsszeli tanácskozásukon az Európai Közösségek külügyminiszterei a jugoszláv válság mellett több más fontos kérdéssel is foglalkoztak, köztük a Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország EK-tagságáról folyó tárgyalások menetével. Frans Andriessen, az EK-bizottság alelnöke beszámolóban állapította meg, hogy a csatlakozásról szóló szerződések előkészítése több téren előrehaladt. Andriessen azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy ami az említett országok mezőgazdasági és textilipari termékeinek a tizenkettek piacaira való bejutását, a szabad munkaerő-vándorlást és ennek pénzügyi következményeit illeti, a megbeszéléseken akadályokba ütköztek. Bizottsági források szerint az erről szóló vitában Nagy-Britannia és Dánia képviselői kérték kollégáikat, tanúsítsanak politikai szolidaritást Közép-Európa fiatal demokráciáival, tegyenek engedményeket a gazdasági szférában. A többi ország képviselői azonban fenntartásokkal fogadták ezt a gondolatot. A miniszterek meghallgatták Andriessen jelentését azokról a kapcsolatokról, amelyeket az EK-bizottság vett fel Albániában. Jóváhagyták a Tiranának szánt 500 ezer ECU-s gyorssegélyt, majd amikor meghallották, hogy Albániában az elmúlt évben 50 százalékkal csökkent a bruttó nemzeti termék, ugyancsak megszavazták 50 ezer tonna gabona azonnali szállítását. Az albán kormány hétfőn közölte, hogy felgyorsítja a gazdasági reformokat. A minisztertanács háromnapos ülése után jóváhagyott nyilatkozat szerint mindenekelőtt a privatizációs folyamatot kellene hatékonyabbá tenni, a külföldi tőke számára pedig nagyobb érdekeltséget kellene biztosítaniuk. A Reuter hírügynökség szerint a privatizáció elsősorban a kereskedelemre, a szolgáltatásokra, az idegenforgalomra, valamint a kisvállalatokra összpontosulna. A külföldi tőkét pedig főleg kedvező adórendszer révén kellene becsalogatni az országba. A tiranai kormány nyilatkozatában drámainak nevezte az országban kialakult helyzetet, mivel teljesen elégtelen a piac ellátása élelmiszerekkel. A kabinet egyben azt is közölte, hogy a földeket szeptember végéig kellene szétosztani a parasztok között. IZRAEL FOLYTATJA A BETELEPÍTÉST JORDÁN FIGYELMEZTETÉS A PFSZ-NEK A helységnévhasználat megítélése joggal tekinthető egyfajta politikai barométernek azokban a közép- és kelet-európai országokban, ahol számottevő magyar kisebbségek élnek. A közelmúlt fejleményei azonban egyre inkább igazolják, hogy a magyar nyelvű településnevek közéleti létjogosultsága körüli feszültségek nem csak a pillanatnyi politikai helyzetből adódnak. Az okok alighanem mélyebb gyökerűek és szerteágazóbbak. Hosszú ideig úgy tűnhetett, a politikai demokrácia hiánya az egyedüli bűnös abban, hogy a magyarok ajkán élő helységneveket nem csak a közéletből, hanem az anyanyelvi sajtóból is kitiltották. A szlovákiai magyarok nem titkolt irigységgel tekintettek a jugoszláviai Vajdaságra, ahol a helységtáblákra is felkerültek a kisebbségek körében használatos anyanyelvű város- és falunevek. Ugyanakkor lidérces borzongással fogadták a Kárpátaljáról érkező híreket, ahol nemcsak a helységek elnevezését, hanem gyakran a keresztnevek oroszos használatát is erőltették magyar nyelvű hivatalos beszédben és megszólításban. (Volt egy időszak, amikor a diák Ungvárott árra kényszerült, hogy tanárát Alekszandr Lajosevicsnak szólítsa.) S íme, ma mintha csak a sors fintorával találkoznánk. A Vajdaságban újból bevezették a kisebbségkorlátozó helységnévhasználatot, viszont most a kárpátaljai helyzetkép a szlovákiai magyarok számára is felfigyeltető vonásokat mutat. Pedig mind a széthullóban levő Jugoszláviában, mind pedig a Szovjetunióban sok tekintetben rokonítható politikai bizonytalanság és zűrzavar uralkodik. Egyre nyilvánvalóbb: nem a politikai erőszak, sem pedig annak szétzilálódása az eredendően meghatározó a kisebbségi helységnévhasználat iránti viszonyban. A hatalom maga csak érvényt szerez ilyen vagy olyan elképzelésnek, illetve szemet huny felette. Az alapkérdés: miként juthatnak szóhoz és milyen szerepre tehetnek szert a nemzetállam fogalmának, valamint a többség és a kisebbség kapcsolatának értelmezésére ható különféle beidegződések. Nemcsak a nyílt és durva nacionalizmus felszínre törése a kizárólagos veszély, talán sokkal inkább a vele nem teljesen azonos szűkkeblűség, eltorzult ellenségképhez kapcsolódó rögeszme, félreértés és félrehallás jelenléte, térnyerése a tulajdonképpeni meghatározó tényező. S talán itt, ezen a ponton keltheti fel a szlovákiai magyarság figyelmét a kárpátaljai helységnévhasználat körül alakuló helyzet. Tudni kell, hogy a másfél évvel ezelőtt jóváhagyott ukrán nyelvtörvény lehetővé teszi ugyan a magyar nyelvű helységnevek hivatalossá minősítését, de csak ott, ahol a magyár lakosság aránya legalább 51 százalék, másutt az ukrán nyelvű helynévi alak puszta magyar írásmóddal történő átültetése az érvényes. Többnyelvű közegben persze mindenki ragaszkodik a saját nyelvén használt helységnévhez. A nyelvtörvény szerint azonban minden helységnek csak egy hivatalos neve lehet. A szóban forgó és egyéb helységnév-használati ellentmondások áthidalásában bekövetkezett jóirányú változásokról számol be a budapesti Magyar Nemzet minapi száma. A lap munkatársa villáminterjút készített Dupka Györggyel, az ungvári területi tanács képviselőjével, egyben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség felelős titkárával. A beszélgetésből kiderül, hogy a területi tanács elfogadta a kárpátaljai ruszinok, magyarok, románok és németek szövetségei által támogatott közös indítványt. A határozattá emelkedett dokumentum kimondja a kárpátaljai történelmi helységnevek visszaállítását, vagyis hatálytalanítja az 1945 után erőszakkal bevezetett helységneveket. (Például az egykori Asztélyból lett Luzsankát.) Ugyanakkor kéri az ukrán legfelsőbb tanácstól a hivatalos nevek több nyelven történő, korlátozások nélküli párhuzamos használatának szentesítését. A harmadik pont értelmében lépések történnek a kárpátaljai többnyelvű történeti helységnévtár összeállításának érdekében. S a határozatnak már gyakorlati eredményei is vannak. így például Aknaszlatyinál a magyaron kívül románul (Ocna na Stotinu), ukránul (Szolotvino) is kiírják. Igaz, az új gyakorlat kialakítása nem vitamentes. Nemrégiben a kárpáti Igaz Szó hasábjain indulatos, de minden valószínűség szerint félreértésekről is valló válaszcikk jelent meg, mely egy ukrán tanár érveit vette célba. Az illető kétségbe vonta annak a követelésnek a jogosultságát, hogy a tavaly őszi beregszászi népszavazás eredményeként ne a szlávosított Berehovo, hanem Beregszász legyen a város neve. Végül is úgy tűnik, a méltatlankodás és az erőltetett történeti csűrés-csavarás abból a félelemből adódott, hogy ezentúl a szláv helységnév használata megszűnik. Amint látszik, viszont a kárpátaljai magyarok a valamennyi nemzetiség nyelvén meghonosodott helységnév-használati szokás hivatalos rangra emeléséért szállnak síkra. Úgy tűnik, Kárpátalján - legalábbis hivatalos szinten - vita már azok között folyik, akik számára világos, hogy az anyanyelvi helységnévalak a nemzeti önazonosság szerves része, használatának korlátozása olyasmi, mintha valakinek kétségbe vonnák tulajdon nevét. Alighanem nálunk is megvan a belső késztetés a többségi nemzet soraiban ennek felismeréséhez. Csak sok a belső gátlás, a különböző irányú nyomások óvatossá, merevgörcseikben nehezen oldódóvá teszik a többség jóindulatra kész tagjait. Nyilván, sok múlik rajtuk, magatartásuk alakulásán, hogy sikerül-e kivenni a nacionalizmus tudatos szításának, az elfogultságnak a méregfogát. De vajon kellőképpen tudomásul veszi-e ezt az állapotot a hazai magyar közélet? Vajon a nélkülözhetetlen és kölcsönösen bizalomgerjesztő meggyőzés helyett nem teng-e túl a jogos követelések puszta hangoztatása? (kiss) Husszein jordán király felszólította a Palesztinai Felszabad ítási Szervezet (PFSZ) képviselőit, hogy ne okozzanak problémákat a palesztin képviselet kérdésében, mivel ez a feltételezett arab-izraeli békekonferencia elhalasztását jelenthetné. A király ezt a New York Times című amerikai napilapnak adott nyilatkozatában közölte. A lap kommentárja hangsúlyozza: a király ezzel a kijelentésével akarja jelezni a PFSZ Végrehajtó Bizottságának, hogy helyezkedjenek rugalmas álláspontra a palesztin küldöttség kérdésében. Izrael követeli, hogy a kelet-jeruzsálemi palesztinokat és mindazokat, akiknek valami közük van a PFSZ-hez, zárják ki a béketárgyalásokból. Azt is követeli, hogy bocsássák rendelkezésére a palesztin tárgyalófelek listáját. Az eddig meg nem erősített jelentések arról szólnak, hogy a zsidó állam Jordániával kíván megbeszéléseket folytatni a palesztinok képviseletéről egy jordán küldöttségben. Az emberi jogok megtartására felügyelő Amnesty International szervezet tegnap Londonban felszólította Izraelt, hogy hagyja abba a palesztinok kínzását, hagyjon fel a rossz bánásmóddal és a bírósági tárgyalások során biztosítsa számukra az igazságosságot. Ariel Sáron, izrael építésügyi minisztere hétfőn közölte, a Ciszjordániában épülő zsidó falu lesz a legnagyobb zsidótelepülés ebben a térségben. Az építkezéseket hétfőn kezdték meg Tulkarm palesztin város szomszédságában. A Reuter hírügynökség ezzel összefüggésben megjegyezte: a bejelentésre abban az időben került sor, amikor az arab-izraeli békekonferencia összehívásáról szóló tárgyalások a végső szakaszhoz érkeztek. David Levy izraeli külügyminiszter tegnap Kairóban egyiptomi partnerével, Amr Muszával tárgyalt. A konzultációkat megelőző nyilatkozatában nem adott sok reményt arra, hogy sikerül elhárítani a Közel-Keletről szóló békekonferencia útjában álló akadályokat. Az izraeli minisztert felháborították az újságírók arra vonatkozó kérdései, hogy ki is képviselhetné a palesztinokat a tárgyalásokon. Azt válaszolta, „nem próbálkozom itt semmilyen párhuzamos kezdeményezéssel, nem vagyunk olyan helyzetben, hogy Egyiptom diktálja vagy szabja meg a feltételeket. Két nemzet képviselőjeként tárgyalunk a békéről". Levy egyiptomi látogatása részét képezi annak a párbeszédnek, amelyet Kairó kezdett azokkal a felekkel, akiknek részt kellene venniük a közelkeleti válság megoldásában. 1991. JÚLIUS 31. NÉHÁNY SORBAN M

ost először történik meg a második világháború óta, hogy a brit haditengerészet hajói részt vesznek a szovjet haditengerészet gyakorlatán. A hírt hétfőn jelentették be Londonban. A szovjet hadgyakorlatra augusztus végén kerül sor a Barents-tengeren, s erre meghívták a London nevű fregattot, valamint a Tidespring kísérőhajót. így emlékeznek meg arról, hogy 50 évvel eželôtt érték el a szovjet partokat az első, haditechnikát szállító nyugati hajók. E

gyre több amerikai elégedetlen George Bush gazdaságpolitikájával, az ABC tévétársaság legutóbbi felmérése szerint a megkérdezettek kétharmadának az a véleménye, hogy az ország gazdasága rossz úton halad. A válaszadók 85 százaléka azt mondotta, egyáltalán nem érzi úgy, hogy már véget ért a gazdaság hat hónapos visszaesése. A megkérdezettek csaknem 60 százaléka nem ért egyet azzal a móddal, ahogyan Bush a gazdaságot irányítja. Egy hónappal ezelőtt még csak 50 százalék adott ilyen feleletet. Júniushoz képest 6 százalékkal csökkent az elnök népszerűsége. T

ajvan pénzügyi segítséget kínált fel a Szovjetuniónak, annak a stratégiának a keretében, amely szerint Tajpej erősíteni kívánja gazdasági kapcsolatait Moszkvával. A döntés értelmében a külföldi együttműködést szolgáló kormányalapból a Szovjetunió előnyös, alacsony kamatú hiteleket kaphatna. A hírek szerint Tajvan hasonló kölcsönt ad Magyarországnak, Indonéziának és Costa Ricának. B

ulgária csökkenteni akarja az ázsiai és afrikai bevándorlók számát. Ennek érdekében hozott hétfőn intézkedéseket Szófiában a külügyminisztérium. Meg kell jegyezni, hogy Bulgária csak tranzitországnak számít, az ázsiaiak és afrikaiak döntő többsége valamely fejlett nyugat-európai államban szeretne letelepedni. Ezentúl több afrikai és ázsiai ország állampolgárai csak akkor kapnak beutazó vízumot, ha hitelesített meghívólevelet tudnak felmutatni. T

egnap kezdődött meg Algériában a különböző politikai erők országos konferenciája, de a tanácskozáson az Iszlám Megújhodás Frontja nem vesz részt. Nem tettek ugyanis eleget az általa szabott feltételnek, hogy bocsássák szabadon a front vezetőjét és helyettesét, akiket azt követően tartóztattak le, hogy megfenyegették a kormányt: szent háborút indítanak ellene. A konferencián megvitatták a szabad parlamenti választások megrendezésének feltételeit. EGY HÉT A VALUTAPIACON LESZÁLLÓÁGBAN A DOLLÁR A múlt hét folyamán csökkent a dollár árfolyama, és ez többek között annak a következménye, hogy a Fehér Ház pénzügyi tanácsadója váratlanul nem éppen derűlátó gazdasági előterjesztést tett közzé. Michale Boksin szerint az amerikai gazdaság nagyon lassan halad a fellendülés felé. Ezt látszik igazolni az is, hogy az amerikai piacon júí.iusban csökkent a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet és a második negyedévben nagyon mérsékelten emelkedett az USA bruttó hazai terméke is. Ma már az is nyilvánvaló, hogy az árfolyam-emelkedés jelentós jegybanki intervenciós kockázattal jár. Mindezek hatására a dollár-márka árfolyam - amely a legerősebben ingadozott - 1,7335-re süllyedt. Tény azonban, hogy bruttó nemzeti termék mérsékelt növekedése - szemben az első negyedévi csökkenéssel - már előrevetítheti a dollár erősödését. Bizonytalan a helyzet a márka körül is. A múlt héten közzétették - az össznémet mutatókat megelőzően - a nagy német szövetségi államok inflációs adatait. Az egyik legnagyobb tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália adatai szerint júniusban - éves szintet számítva - 4,3 százalékkal nőttek a fogyasztói árak. A múlt hét elején az angol font rövid időre magához tért, a folyó fizetési mérleg a várt 500 milliós hiánnyal szemben 23 milliós aktívumot mutatott, a kiskereskedelmi eladások is 1,3 százalékkal nőttek az előrejelzett 0,2 százalékos csökkenéssel szemben. Ugyanebben az időszakban minden főbb devizával szemben gyengült a japán jen. A továbbgyűrűző botrány - amely a nagy brókerházak tevékenységének tisztaságát kérdőjelezte meg - ugyanis arra ösztökéli mind a kis-, mind a nagybefektetők jelentős részét, hogy megszabaduljanak jen papírokba eszközölt befektetéseiktől. A piac továbbra is bizonytalan, várhatóan ezen a héten sem lesznek jelentős árfolyamváltozások, a dollár is 1,73-1,76 szint körül fog mozogni. -grKAPOTT-E BAGDAD NUKLEÁRIS ANYAGOKAT? HIVATALOS LONDONI CÁFOLAT A brit kormány a hét elején cáfolta, hogy a Kuvait elleni iraki invázió után jóváhagyott volna bármilyen nukleáris anyagot vagy berendezést tartalmazó, Bagdadnak szánt szállítmányt. A cáfolatra azért került sor, mert a londoni sajtóban találgatások láttak napvilágot arról, hogy brit cégek bizonyos mennyiségű uránt, plutóniumot és más, a vegyi és atomfegyverek gyártásához felhasználható anyagokat szállítottak Irakba, még 1990 augusztus másodika után is. Az ellenzéki Munkapárt az ügy azonnali kivizsgálását követelte. Az INA iraki hírügynökség ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a nukleáris anyagok szállítása kizárólag orvosi célokat szolgált. A KÉPTELEN HELYZET Moszkvában javában tart a szovjet-amerikai csúcsértekezlet, amelyen sok-sok fontos kérdés mellett szóba kerül a kényes kubai probléma is. A castrói rezsim komoly fejfájásokat okoz Bush elnöknek, aki képtelennek tartja azt a helyzetet, hogy míg Latin-Amerikában a mundérba bújt önkényurak mindegyikét demokratikusan megválasztott politikusok váltották fel, sőt, a rebellis Közép-Amerikában is megváltozott az ábra a panamai invázió és a nicaraguai sandinisták bukása után, addig az amerikai partokhoz nagyon közeli Kubában még mindig kommunista diktatúra van hatalmon. Washington úgy véli, időszerű lenne, ha a karibi térségbe befészkelődött „kommunista dinoszaurusz" végre kimúlna. Noszogatja Fidel Castrót, tegyen legalább egy parányi lépést a demokrácia felé, ám minthogy süket fülekre talál, kénytelen bízni egy más stratégiában - a kubai gazdaság fokozatos megbénításában. Most a moszkvai tárgyalóasztalnál Bush elnök hatalmas adut tart a kezében. Hivatkozhat a Kongresszus döntésére, mely szerint a Szovjetunió addig nem számíthat amerikai anyagi támogatásra, amíg egy eleve bukásra ítélt, Washington által nem tűrt rezsimbe pumpálja kevéske pénzét. Teljesen logikus érvelés. Ellenkező esetben ugyanis elképesztően furcsa helyzet állna elő: Washington Moszkvát, Moszkva pedig Havannát pénzelné. Ezt a képtelenséget nyilván Gorbacsov is tisztán látja, Bush pedig reméli, hogy szovjet partnere a szovjet gazdasági érdekeket részesíti előnyben, s ezáltal lényegében kubai politikájához talál támogatóra benne. Mihail Gorbacsov a korábbi találkozókon - Málta, Washington, Helsinki, majd legutóbb London - nem adott egyértelmű végső választ Bush elnöknek. Igaz, Castrónak sem, akit megfulladni ugyan nem hagyott, de bizonytalan, veszélyesen mély vizekre terelte őt, amikor megvonta Havannától a korábbi kedvezményeket, és a szovjet termékekért kemény valutát kért. A konok „maximo líder" beletörődött az új helyzetbe, sőt mi több, felkészült, s „népét is felkészítette" a teljes elszigetelésre. Elszántsága megtörhetetlen - ez végső bizonyosságot nyert a július közepén, a mexikói Guadalajarában megrendezett ibero-amerikai csúcstalálkozón, melynek résztvevői hiába várták, hogy talán megtörik a jég, s Castro közeledni próbál latin-amerikai partnereihez. Nem így történt. Fidel Castro makacsul ragaszkodik a szocializmushoz, a forradalmisághoz, mondván, „a kapitalizmus nem kínál megoldást az emberiség alapvető problémáira". Politikája pedig, bár csökkenő, de még mindig elvitathatatlan népszerűségnek örvend az idősebb kubaiak körében. Nos, ez az a tényező, amelyet Washington némileg alábecsül. Castro állóképes, a kubai ellenzék erősödik ugyan, de még szétszórt és szervezetlen - egy belső puccsra aligha lehet számítani, külső beavatkozásra szintúgy nem. Erre nyilván a Panamában és Irakban jeleskedett Bus elnök sem szánná rá magát, egy olyan országban, ahol a gyerekeket is megtanították arra, hogy a legfontosabb dolog a haza védelme. Jelenleg csupán a gazdasági blokád stratégiájában bizakodhat, és Gorbacsovban, akit újból és újból megpróbál rávenni arra, hogy a ma még ismeretlen válságos pontig korlátozza támogatását Kubának. Addig viszont, marad a „képtelen helyzet" - Florida farkasszemet néz a kommunista Kubával. í URBAN GABRIELLA