Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-29 / 175. szám, hétfő

1991. JÚLIUS 29. ÚJ SZÓ. HAZAI köRKÉP 4 REFLEX - A Függellen Magyar Kezdemé­nyezés közvetítésével léptünk szo­rosabb kapcsolatba a FIDESZ-szel. A találkozón a komáromi imavasár­nappal kapcsolatos észrevételeink­ről beszéltünk, elmondtuk, miben látjuk a rendezvény pozitívumait és negatívumait. Hangsúlyoztuk, hogy nem követeljük, hanem kérjük a ma­gyar püspökséget. És e kérésünk­nek nincsenek területi vonatkozásai. Olyan püspökséget kérünk, amely nem Esztergomhoz tartozna, hanem a nagyszombati egyházmegyén be­lül működne. Elmondtuk azt is, hogy az imavasárnapon - minden gátló intézkedés ellenére - legalább 17 ezer ember vett részt és a résztve­vők között sok református volt. Az imavasárnap jelentőségét növelte az is, hogy elöször fogtak össze a katolikusok és a református hivők egy közös cél érdekében. • A FIDESZ is beszélt saját gondjairól... - Valóban. Számunkra különösen érdekes volt, hogy modern politikai párttá akarnak átalakulni, s ennek milyen buktatói vannak. Nekünk is tudomásul kell vennünk ugyanis, hogy előbb vagy utóbb a mozgalmak eltűnnek, politikai pártokká alakul­nak. Emellett természetesen érde­kelt bennünket a FIDESZ viszonya az egyházhoz és a hívőkhöz. Létre­hoztak egy munkacsoportot, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, és kidolgozott egy hétpontos progra­mot az egyházakkal kapcsolatban. Orbán Viktor elmondta azt is, hogy nem akarnak ifjúsági tömegmozga­lommá válni, szolgáltatásokat sze­retnének nyújtani az ifjúságnak. - 0 Feltételezem, hogy az MKDM-nek is szüksége lenne támo­gatásra, segítségre a fiatal szakem­berek képzésében. A FIDESZ eb­ben is felajánlotta támogatását? - Igen, A szakemberképzéseik­ben, pályázat alapján a mi embere­ink is részt vehetnek. A képzést a FIDESZ finanszírozná. Az MKDM­nek égető szüksége van az értelmi­ségre, mert az, aki itt keresztény tudott maradni, vagy nagyon vissza­húzódott, mert nem voltak ambíciói, vagy nagyon keményen állta a sarat. Azok a magyarok, akik az elmúlt negyven évben önmegvalósításra törekedtek, rendszerint beléptek a kommunista pártba, hogy tovább­tanulhassanak, szakmailag előbbre léphessenek. Ezeknek az emberek­nek a többsége a kommunista párt hatalomvesztése után is tartózkodó maradt az egyházzal, illetve mozgal­munk egyházi programjával szem­ben. Ilyen körülmények közt szüle­tett meg az Együttélés Politikai Moz­galom. Az FMK pedig a liberális gondolkodású fiatal ertelmisegre épít. Mi egyfajta modern keresztényi gondolkodást akarunk képviselni, az állampolgárból és az ö jogaiból indu­lunk ki, mint bizonyítja egyébként az alkotmányokkal kapcsolatos, az Új Szóban is közölt állásfoglalásunk. A jövőben azonban mindenképpen több képzett fiatal szakemberre len­ne szükségünk. 0 A FIDESZ-t tudtommal különö­sen az érdekelte, hogy a parlamenti magyar nemzetiségi képviselet mennyire tud együttműködni. - Nemrég Nagyfödémesen be­szélgettünk erről magyar nemzetisé­gű képviselőtársainkkal. Ezen a megbeszélésen is kiderült, hogy az FMK teljesen liberális szemléletet testesít meg, s egyes esetekben hajlandó kompromisszumokat kötni. Az Együttélés ezzel szemben me­rev, túlzottan radikális nemzeti vo­nalat képvisel. Az MKDM valahol a kettő között helyezkedik el, ami viszont lehetővé teszi számunkra, hogy közvetítsünk kettejük között, bár reméljük, a jövőben szorosabbra fűződnek kapcsolataik, és nem lesz szükség közvetítésükre ahhoz, hogy megértsék egymást. A Demokrati­kus Baloldal Pártjának is vannak magyar nemzetiségű képviselői, ám ők főként a gazdasági és a szociális kérdésrekre fektetnek hangsúlyt. Pártjuk nemzetiségi politikája meg­lehetősen gyenge, de a pártfegye­lem hatalmas, nemigen merik meg­szegni a DBP parlamenti képviselői. 0 Gondolom, a FIDESZ is érdek­lődött az MKDM és a szlovák KOM kapcsolatai iránt... - A szlovák KDM-mel esetenként tárgyalunk, de politikai téren, sajnos, eddig még nem volt sok eredménye az együttműködésnek. 0 Véleménye szerint Ján Sokol érsek, illetve a nézeteit osztó szlo­vák papság mennyire befolyásolja a KDM politikáját? - A KDM és Sokol érsek is azt hangsúlyozza, hogy a szlovák pap­ság semmilyen formában sem kap­csolódik be a szlovákiai politikai eseményekbe, a politika formálásá­ba. Ez így nem igaz. A szlovák papság ugyancsak politizáló réteg, s a KDM-mel együtt egyértelrjiűen nemzeti irányvonalat képvisel a szlovákiai politikai életben. Igaz, látni kell azt is, hogy a KDM-ben van egy liberálisabb irányzat, amelyet a Carnogursky-fivérek képviselnek a jóval merevebb nemzeti irányzattal szemben, amelynek vezéralakjai kö­zé tartozik például Ján Klepác, az SZNT alelnöke, Ján Petrík, a KDM központi titkára, illetve Vladimír Oberhauser, a szlovák kormány er­dőgazdasági és vízgazdálkodási mi­nisztere. FEKETE MARIAN NÉPSZAVAZÁST, MINÉL HAMARABB! Egy hírlapi jelentésből megtudtam, hogy Szlovákiában immár 74 politikai pártot és mozgalmat tartanak nyilván. Pedig még több mint tíz hónap van hátra a választásokig, és a hír vételének napján még nem tudtam, hogy időközben új magyar pártot is alapítottak. A pártok száma így már 75, és fogalmam sincs, hol állunk meg. Nem kizárt, hogy ebből a szempontból jövő júniusig világrekordot döntünk. Igy . építjük a demokráciát, és Amerikán is túlteszünk, ahol a választáso­kon mindössze két politikai erő verseng a választópolgár kegyeiért. De Németországban vagy Nagy-Britanniában sincs belőlük több négynél-ötnél, főképp, ha csak azokat számítjuk, amelyek labdába is rúgnak a megmérettetésnél. Ilyen körülmények között tesszük fel naponta a kérdést: Mi lesz veled, Szlovákia? És a 75 pártelnök a fő aktivistákkal együtt egy emberként és tétovázás nélkül így válaszol: Felvirágoztatjuk! Minden politikai vezér jólétet ígér. Minél törpébb a párt, annál magabiztosab­ban. És az esetek többségében csehek nélküli országfelvirágoztatást helyeznek kilátásba. Tegnapelőtt a televízióban a legkisebbek között is kicsinyke politikai „erő" elsó embere már úgy állította be a dolgot, mintha Szlovákia elszakadása kész tény lenne, és mintha a különvá­lás csak a sokat akaró pártvezéren múlna. Néhány napja a szövetségi parlament elfogadta a népszavazási törvényt. Elkésve fogadta el, és csonkára sikerült, így várható, hogy teljessé fogalmazása, a „vagyonelosztás" módjának meghatározása körül még kiábrándítóbb huzavonára kerül sor, mint amilyennek eddig tanúi lehettünk. Pedig ha már az idén tavasszal tartottak volna népszavazást a föderáció jövőjéről, az is későn lett volna. Reméljük, lesz rá elegendő idő, hogy a kérdések kérdésére választ adó népszavazást a választások előtt lebonyolítsák. Tudjuk, a válasz­tásokat megelőző öt hónapon belül nem tartható referendum, amely nélkül azonban nem önthetünk tiszta vizet a pohárba. Mitől olyan bátrak és gátlástalanok a Csehszlovákia kettészakítá­sát szorgalmazó pártvezérek? Ennek nyilván nagyon sok oka van. Közrejátszhat a neveltetés, a mértéktelen ambíció, a vérmérséklet és még tucatnyi más tényező. Kétségtelen, hogy nagy mértékben közrejátszik a történelmi tapasztalat is. Tévedés ne essék, itt nem az olyan jellegű történelmi tapasztalatra gondolok, amelynek például az a lényege, hogy 1918 óta a szlovákok egy része úgy érezte, a csehek mellőzik. Itt most nem is arról van szó, hogy egyesek nosztalgiával gondolnak vissza a Szlovák Állam éveire. Annak a történelmi tapasztalatnak, amelyre ezáltal célzok, az a lényege, hogy az utóbbi fél évszázad alatt szabadon dáridózhatott e tájakon bárki a politiká­ban, viszonylag biztos lehetett abban, hogy nem következik elszámol­tatás. Úgyszólván minden ügyeskedő ép bőrrel megúszta az 1939 utáni zsidótalanítást. Sokan azok közül, akik 1941-ben a legbuzgób­bak voltak az áriásításban, 1945-ben leutaztak a Csallóközbe,'és itt Národny správcaként folytatták mesterkedésüket. Ugyanez folytató­dott 1948 után jó negyven esztendeig; 1968 után különösen mérték­telenül. Bekövetkezett a bársonyos forradalom, és senkinek a haja szála sem görbült meg a viselt dolgok miatt. Mi tagadás, aligha van igazságszerető ember, aki helyesnek tartaná, ha a „lépcsőházat­alulról felfelé kezdik seperni". Ezen azt értem, hogy helyi, járási, vállalati szinten mindenki elnézőbb magatartást tanúsított az egykori „kemény maghoz" tartozókkal szemben, mihelyt látta, hogy a főkon­szolidátorokat sem vonják felelősségre viselt dolgaik miatt. Itt az általános pardon eredménye. Ahány korábbi ügyeskedő, annyi ambiciózus politikus, meg annyi felelőtlen ígérgető. így gondol­koznak: ha megúszták a gárdisták, ha nem esett bántódása az ötvenes évekbeli verőlegényeknek, ha tovább dorbézolhatnak a gaz­daságban az élenjáró konszolidátorok, akkor mi miért ne. Nálunk még a népbutításnál sokkal nagyobb bűnökért sem állítot­ták az elkövetőket bíróság elé. Miért ne aktivizálódnánk politikai pártban? Igaz, sok van belőle, de azért esetleg „futhatunk" a válasz­tásokon. Hogy aligha valósul meg amit ígérünk? Hát istenem, hányan ígérgettek már ebben az országban valóságfedezet nélkül? Népszavazásra van szükség, mégpedig minél hamarabb. Hogy kiderüljön: a nép sokkal bölcsebb mint az önjelölt népvezérek. TÓTH MIHÁLY EGY FESZTIVÁL FÉNYTÖRÉSEI VISSZATÉRÉS A LONGOBÁRDOK FÖLDJÉRŐL I. NYÁRI IFJÚSÁGI TÁBOR ÖRSÚJFALU AUGUSZTUS 3-TÓL10-IG A Diákháíózat és a Magyar Ifjúsá­gi Szövetség rendezésében augusztus 3-án kezdődik és 10-éig tart a Nyári Ifjúsági Tábor az örsújfa­lui kempingben. A rendezők meg­próbáltak olyan műsortervet össze­állítani, mely megőrzi a régi táborok hagyományát, hangulatát. Szombaton a 2 Rock-misszión részt vevő zenekarok gálakoncertje lesz, vasárnap az abortuszról folyta­tott kerekasztal-beszélgetést szín­házi előadás követi. Hétfőn a Zsap­ka-koncert és egy latin-amerikai ze­nekar fellépése után éjszakai vetél­kedő várja az érdeklődőket. Másnap Sándor Eleonóra és Gémes/ Károly az aktuális politikai helyzetről, Sü­kösd Miklós az anarchizmusról tart előadást. Szerdán Bíró Gáspár és Molnár Gusztáv bevezető előadása után a kisebbségi helyzettel kapcso­latban tehetnek fel kérdéseket a fia­talok. Ezt követi Balázs Fecó és a Komáromi Dixiland band műsora. Csütörtökön Tóth Károly a liberaliz­musról, Püspöki Nagy Péter az eu­rópai keresztény hatásról tart előa­dást. A táborozók esti vendége a Kampec Dolores magyar alternatív zenekar és a Stúdió Erté nemzetközi alternatív művészeti társulás. Augusztus 9-én, pénteken Karátson Lászlónak a taoizmust bemutató előadása után Globális katasztrófa címmel kerekasztal-beszélgetés fo­lyik a környezetvédelemről. Utána a Borostyán együttes és a Ghymes zenekar ad koncertet. Az est fény­pontja a tűzijáték. Másnap a kopja­faállítás után táborbontás. Az egyhetes táborozás alatt gaz­dag program várja a vendégeket. -tgá­KÖZLEMÉNY A Csehszlovákiai Magyar Újság­írók Társulása, a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága, az Új Szó szerkesztősége, a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága és a Csehszlovákiai Magyar Tudomá­nyos Táráaság az ősz folyamán (szeptember-október) egynapos szimpoziont szervez a csehszlová­kiai magyar sajtó és az idegen nyelvi hatások címmel. A tanácskozás cél­ja, hogy megvitassuk a csehszlová­kiai magyar sajtó nyelvi problémáit - különös tekintettel az idegen nyelvi hatásokra -, valamint elemezzük a napjainkban leggyakrabban hasz­nált magyar-szlovák és szlovák­magyar szótárt (Szlovák Pedagó­giai Kiadó, 1990). Kérjük mindazokat, akik kiegészí­tő előadással részt kívánnak venni a szimpozionon, hogy 1991. augusztus 30-ig jelentkezzenek az Anyanyelvi Társaság címén (Cse­madok OV, nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava). Eredetileg nem ezt a címet adtam furcsa útijegyzetemnek, amely egyáltalán nem a szokványos útiraj­zok időrendiségét és az élmények egymásutániságának sofjázását kö­veti. ,,Hazatérés" - ez volt az első változat, amelyet még a Natisone sziklás partjai között emelt cividalei hid korlátjára támaszkodva gondol­tam ki. Mint a híd alatt a kristálytiszta vízben negyven méternyire alattam úszkáló félkarnyi méretű halakra, gondolatban úgy nézhettem vissza a szülőföldre, amellyel igazából csak az ilyen utak alkalmával szembesül az ember. Megváltozik a perspektí­va, átrendeződnek a lélek és a tudat arányai, s a kötődések és a vonzá­sok igazán idegenben fedik fel értel­müket és értelmetlenségüket. Olykor az értelmetlenségükre itt­hon döbbenhetünk rá, amihez egyetlen momentum is elegendő... Észak-kelet-olaszOrszági utam utolsó állomása a Kitsee-Járfalu ha­tárátkelőhely. Európából jövök - hit­tem még mindig - Európába. Az osztrák vámosok mozdulatát látva felidéződik lelki szemeim előtt a va­lahol a Dolomitokban lévő Tarvísio olasz-osztrák határátkelőhely olasz vámosának türelmetlenül sürgető mozdulata: tapossak a gázpedálra, mert feltartom az autósztrádáról le­zúduló lóerőáradatot. Ha nem szállí­tott volna ki a Skodából a csehszlo­vák vámos, és nem túr bele a meg­maradt konzerveket,,rejtegető" kar­tondobozba, akkor is tudtam volna, hogy más világba érkeztem vissza. Aztán amikor hitetlenkedő kérdései­re adott válaszaimból kiderül, hogy nem kitsee-i bevásárlásról jövök, kissé csalódottan továbbengedett. Megdöbbentett viszont az orszá­got jelző tábla: Slovenská republika. Újságot nem olvastam, rádiót nem hallgattam, tévét nem néztem az öt nap alatt. Ezért sem tudtam mire vélni, amit közölt a tábla. Megszűnt a Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­társaság? Vagy ez a határátkelőhely különleges kiváltságokat kapott? Igazából már nem is csehszlovák állampolgárként elutazott magyar vagyok, hanem szlovák állampolgár­ságú magyar? Elképesztő gondola­tok cikáznak az agyamban. De amint az első autó farát meglátom a pozsonyi úton és a Szlovák Köz­társaság címere mellett a CS jelzést is észreveszem, kissé megnyug­szom. Láttam ugyanis Északkelet­Olaszország utain jónéhány SL fel­ségjelű szlovéniai gépkocsit, akik fennen hirdették az önmaguk szá­mára kétségbevonhatatlan, de a vi­lág szerint naponta kétségbevonha­tó függetlenséget. Európa, azaz a térképen a nyugati égtájak felé eső része unja az osz­tozkodást. Ettől keletre éppen a Fer­tő tó osztrák oldalán autózva hallot­tam a Kossuth Rádió híreiben: a Vaj­daságban is megtiltották a magyar helységnevek használatát. Az ottani magyarok vegyék negylelkűségnek, hogyha Újvidéket magyar átírással Novíszad-nak írhatják. _Persze, en­nek a sornak sem lett nyomban vége, hiszen az esti tévéhíradóból már értesültem arról, hogy a magyar szülők Szlovákiában ,,jobban te­szik" r ha gyerekeik magyar nevét - mondjuk a Csßba, Szabolcs, Eni­kő, Emőke neveket - szlovák átírás­sal jegyeztetik be az anya­könyvekbe. Cividale del Friuíi-ban és környé­kén, ahol a Mittelfest nevű kulturális fesztivál tíz napjából négyet élvez­hettem, minden különösebb gond nélkül kétnyelvű helységnévtáblákat lát az utas. Szlovénül is invitálja ügyfeleit az Udine-ben székelő Ban­ca del Friuli ottani fiókja, vigye már hozzájuk a pénzét, hiszen ők a szlo­vén kisebbség nyelvén is ígérik a gon­dosságot. Nincs ott megszabva sem a 10, sem a 20 százalékos törvényes felsőhatár. Ha a tulajdonos szükségét érzi, két-, három-, sőt négynyelvű cégtáblát is festet. Nem tudom, hogy ettől nyugod­tabbak-e az emberek, de senki sem jött izgalomba, amikor július 19-én koraeste a Cividale-ba érkező Fran­chesco Cossiga olasz köztársasági elnököt és Göncz Árpád írót, a Ma­gyar Köztársaság elnökét védő ca­rabinierik sorfala között két szlovén fiatalember csendben a magasba emelte a Szlovénia függetlenségét hirdető, annak megerősítését köve­telő transzparenst... Európa - és nem csak a nyugati fele - unja a kardcsörtető osztozko­dást. A határok átrajzolása helyett nevető és gyors kézmozdulatokkal továbbhaladásra sürgető vámosok­ra van szüksége. Egyezményes je­lekre, közérthető, vagy többnyelvű tájékoztató táblákra. Ha a határok nem elválasztanak, hanem légiesül ve, hatalomtól, nyelvi korlátoltságtól, történelmi görcsöktől és kirekesztő nyomorúságtól is függetlenítik az­embert, akkor senkinek nem okoz fejtörést, miért éppen ez az észak­kelet-olaszországi történelmi kisvá­ros, és miért nem a zsúfolt, turisták áradatától agyongyötört osztrák, magyar vagy arra még mindig felké­születlen cseh, szlovák városnak adatott ki e dicsőségből. Az talán senkinek sem jutott eszébe, hogy Jugoszlávia valamelyik ismert üdü­lőközpontjába vigye a Mitteslfest-et. Ezért változtattam hát meg a lon­gobárdok földjén tett látogatásom útirajzának a címét, s lett ,,hazaté­rés" helyett ,,visszatérés". Vissza­tértem oda, ahol ádáz módon vitat­koznak, hogy az avarok valójában nem szláv-avarok voltak-e, s a mor­vák utódai-e a birodalom vélt terüle­tén ma élő szlovákok, meg dákok voltak-e a románok, s milyen jogon élnek a Kárpát-medencében az Ázsiából elvándorolt magyarok. Mindezt megtetézik azzal, hogy rrfeg akarják határozni, milyen az igazi magyar, a tőzsgyökeres szlovák, a nemes kultúrájú dákoromán. Cividalében úgy emlegették a ki­halt nyugat-germán longobárdokat, mintha nem is a Róma bukása után Itália földjére Nyugatról betört ger­mán törzsekhez tartozók lettek vol­na. Kultúrájuk rárakódott a Julius Ceasar alapította városok kultúrájá­ra, s igy alkotóeleme a történelmi olasz kultúrának. Hát ennyi lenne az egész? Sokkal több, de erről a következő részben. DUSZA ISTVÁN KÖZVETÍTŐSZEREPBEN AGÁRDY GÁBOR AZ MKDM KAPCSOLATAIRÓL A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetősége nemrég találkozott Pozsonyban a FIDESZ hattagú küldöttségével. Erről a találkozóról, illetve az MKDM egyéb pártokkal fenntartott kapcsolatairól beszélgettünk Agárdy Gábor parlamenti képviselőjével, az MKDM vezetőségének tagjával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents