Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-22 / 169. szám, hétfő

5 GAZDASÁG 1991. JÚLIUS 22. MAGYAR KÖZGAZDÁSZ A KELET-EURÓPAI KERESKEDELEMRŐL ÉS A PRIVATIZÁCIÓS FOLYAMATOKRÓL MEGSZÜLETIK A KÖZÉP-EURÓPAI FIZETÉSI UNIÓ? Határainkon túl is számos szakértője van a közép-kelet-európai régió egymásrautaltságának, különösképpen pedig a térség három országa, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia belső gazdasági folyamatainak. Egyikük Mizsei Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. Vele Bártfán, a kelet-nyugati biztonságcsúcson beszélgettem. • A könyvhéten jelent meg munkájuk a kelet-európai országok átalakulási, privatizációs folyamatairól. Elárulna valami közelebbit a kötetről? - Címe: „A privatizációs kihívás KeletEurópában". Intézetünkben az irányításom alatt folyó kelet-európai kutatások egyik terméke. Hat országról - a volt NDK-ról, Lengyelországról, Csehszlovákiáról, Magyarországról, Romániáról és Jugoszláviáról - tartalmaz összeállítást. Mindjárt az első tanulmányban összehasonlító elemzésben foglalkozom a szóban forgó országok privatizációs folyamataival. • Milyen következtetésre jutott Csehszlovákiával kapcsolatban? -Az összehasonlító távlatokon belül a kisprivatizációban óriási, tendenciaszerű különbségek nemigen fedezhetők föl. Ám a nagyprivatizációban eléggé világos, hogy Magyarország másfajta úton indult el, mint a folyamatba később bekapcsolódó Lengyelország és Csehszlovákia. Hazánk elég jelentős eredményeket ért el a menedzseri privatrizációban, amikor a nagy, volt szocialista vállalti konglomerátumok kisebb, természetesebb egységekre bomlanak szét, miközben társasági formákba alakulnak át. Úgy találjuk, hogy Csehszlovákiában és Lengyelországban nagyon lassan indul be a privatizációs folyamat. Ennek az egyik oka az, hogy mindkét országban túlzott súlyt helyeznek egy nagy-nagy privatizációs tervezetre, amelyik valamilyen módon az állampolgári részvényjuttatás eszközeit is használná. Most az a nagy történelmi kérdés, hogy melyik privatizáció hoz kedvezőbb eredményeket. Mi nagyon kíváncsiak vagyunk, és figyelemmel kísérjük, ami Csehszlovákiában és Lengyelországban történik. Kötetünkben csak azt a következtetést tudtuk levonni, hogý a privatizációban egyelőre semmilyen gyakorlati lépés nem történt, bár a jogszabályok adottak hozzá. Tudomásom szerint Csehszlovákiában már kilencven januárjában, februárjában beszéltek erről a tervről, s hogy még mindig csak itt tartanak, az jelzi, az állampolgári privatizációnak hallatlan technikai nehézségei vannak. Ezért felmerül a kérdés, érdemes-e ilyen sokáig halogatni, akadályozni ezt a folyamatot. Csak azért, hogy tömeges méreteket öltsön. Ha sikeresen megvalósulna, megérné, ha nem, kár lenne érte. Elemzéseim alapján inkább arra hajlok, hogy ha egy ország politikailag minél inkább tudja vállalni a privatizációt, vagyis a lakosság ellenállásának leküzdését a nomenklatúra-privatizáció vádjával szemben, annál sikeresebb és tömegesebb lesz maga a tényleges folyamat. Hiszen az állampolgári részvényjuttatásnak az egyik nagy problémája, hogy továbbra sem biztosítja a menedzsment ellenőrzését. Túl szélesre teríti a tulajdont, míg a menedzseri privatizációnál sokkal kevesebb tulajdonos nagyobb tulajdonaránnyal kapcsolódik be az üzletbe. És ezért várható, hogy a gazdálkodás hatékonyságát rövid távon, vagy legalábbis gyorsabban tudják javítani ezekben a vállalatokban, mert az érdekeltségi struktúra hirtelen egészen átalakul. A lakossági részvényes privatizálásnál nem látom ezt a rövid távú lehetőséget. Sokan viszont azzal érvelnek, hogy hosszú távon ez biztosítja jobban a lakosság támogatását, végső soron pedig a privatizáció hatékonyságát. Hát ez az a kérdés, amiben egy kicsit szkeptikus vagyok. De abban az esetben, ha beigazolódik az ellenkezője, módosítani fogom az álláspontomat. Egyelőre a menedzseri privatizálásban sokkal több bíztató jelet látok. é Ön a Magyar Nemzeti Bank elnökének nemzetközi tanácsadójaként hoszszabb ideje foglalkozik a regionális együttműködés kérdéseivel. Sőt, annak idején a demokratikus választások előtti utolsó kormány is felkérte ilyen tevékenységre. Hogyan ítéli meg pillanatnyilag a közép-kelet-európai régió kereskedelmi, gazdasági egymásrautaltsága nyújtotta lehetőségeket? - Másokkal együtt azt látom: a keleteurópai régióban látványosan összezsugorodik a kereskedelem. Ez az egyik kiinduló pontom. A másik pedig az, hogy a Szovjetunió összeomlása és a német egyesülés után kialakult geopolitikai helyzetben nagyon jelentős igény és lehetőség van a kis közép-kelet-európai országok új alapokon és mechanizmusokon nyugvó, a korábbinál sokkal intenzívebb együttműködésére. Szerintem az ideális megoldás az lenne, ha Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország az európai fizetési unió példájára egy középeurópai fizetési unióba tömörülne. És ez nem csupán háromoldalú megoldást jelentene a kereskedelem számára, hanem egy olyan intézményi keretet is, amelyen belül, akárcsak a nyugat-európai országok 1950 és 1958 között, fokozatosan tudnák kibontakoztatni egymás felé a szabadkereskedelmi mechanizmusukat. S úgy ítéltem meg, két éven belül akár a szabadkereskedelmi megállapodáshoz is eljutnánk, és együttműködésünk keretében az országok valutáinak teljes konvertibilitása is elérhető lenne. A közvetlen, háromoldalú klíringmegállapodás előnyeit a kereskedelem ösztönzésében látnám. Abból indulok ki, hogy a három ország mindegyike ilyen vagy olyan módon valutahiánnyal küszködik, a kivitel hitelezése és az export-garancia mechanizmusoknak az intézményrendszere rendkívül fejletlen, vagy egyáltalán ki sem alakult. Ezért lenne szükség egy olyan többoldalú rendszerre, amely a kölcsönös fizetéseket nem tiszta, konvertibilis valutaalapra helyezi, hanem konvertibilis klíring-alapra, vagyis a követeléskenek és tartozásoknak bankátutalás útján készpénzfizetés nélkül történő elszámolására. Ennek sokkal kisebb lenne a pénzigénye, s könnyebben megnyerhetnénk hozzá a nyugati országok segítségét, hiszen számos előnyt nyújtana számukra is. Talán kevés támogatással jelentős kereskedelmi eredményt érhetnénk el, ami csökkenthetné a gazdaság zsugorodását és a társadalmi feszültségeket. Emellett peKONTRÁK A FÖLDTULAJDONOSOKNAK A TÖRVÉNY MÉG NEM MINDEN Miután megszületett a földtörvény, a korábban földügyben annyira aktív politikai pártok és mozgalmak többsége a témát lezártnak tekinti. Mások tájékoztatókat, nagygyűléseket tartanak, amelyeken a földtulajdonosokkal ismertetik jogaikat és lehetőségeiket. Az érdekeltek túlnyomó többsége már tudja, hogy hol és mit kell elintéznie. A fö problémát számára nem esetleges tájékozatlansága, hanem a földügy intézésében lépten-nyomon felmerülő emberi mulasztások és nem megfelelő hivatali feltételek jelentik. A pártoknak és a mozgalmaknak éppen ezért földügyben most már a helyi problémákra kellene odafigyelniük. A földtörvény ugyanis még nem minden. A szellemében cselekvő emberekre és hivatalokra is szükség van, hogy a tulajdonosok élhessenek törvényadta jogaikkal. E gondolatok megfogalmazásához a MÉM Érsekújvári Területi Földügyi és Tájékoztatási Szolgálatának földhivatali részlegén szereztem tapasztalatokat, amikor Martin Šalkovský

előadóval a földtulajdonosok panaszait vettük számba. - Legtöbben azért fordulnak hozzánk, mert az adott mezőgazdasági szövetkezet földügyben beadott kérvényüket még csak válaszra sem méltatta, vagy ha igen, egyszerűen a tudtukra adta, hogy beadványuk hiányos. - Ilyenkor mit tesznek? - Az illetőt panasza nyomán behívjuk hozzánk, és pontosan megismertetjük az ügymenet részleteivel. A földügyek rendezését lassító mezőgazdasági üzemek illetékeseit is figyelmeztetik? - Személyes találkozások alkalmával igen, de csak barátilag, mivel a földhivatal a szövetkezetnek nem felettes szerve. Vannak mezőgazdasági üzemek, amelyek minket is ignorálnak. Kérésünkre 'még csak nem is felelnek. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy földhivatalunk semmiről sem tud. A falvakon már megalakultak a földtulajdont rendező helyi bizottságok. Ezekben a bizottságokban földhivatalunk is képviselteti magát. Ha valamelyik faluban valaki úgy érzi, hogy jogos tulajdonának rendezését nehezítik, forduljon e helyi bizottság elnökéhez. Útbaigazítást a községi hivatal ad, mivel a földtulajdont rendező helyi bizottságban a falu önkormányzata is képviselteti magát. Gyakran objektív dolgok is nehezítik a földügyek rendezését. Tomáš Števlík, az érsekújvári földhivatal vezetője ezekről beszélt. - Nagyon hiányzott a tagosításról, vagyis a határ újrarendezéséről és a földhivatalról szóló törvény. Vannak problémák, amelyek megoldásában tanácstalanok vagyunk. Párkány körzetében öt település telekkönyvei a háború idején teljesen megsemmisültek. További probléma, hogy egyes kataszterek geodéziai számai nem egyeznek a telekkönyvekben nyilvántartott parcellaszámokkal, így egyszerű összehasonlítás alapján a geodézia nem tudja elvégezni az azonosítást. Csak bonyolítja a helyzetet, hogy az átszámozott geodéziai térképek egy része vázlatszerű, a parcella pontos helyének megállapítására nem alkalmas. Ez egyrészt nehezíti a kimérést, másrészt, és főleg, a bonitációs osztály meghatározásában okoz gondokat. Ahány hely, régió, annyiféle probléma, így amíg addig eljut a földtulajdonos, hogy a földhivatal megállapíthatja földjének bonitási osztályát és kimérettetheti jussát, számos megpróbáltatás éri. Pártok és mozgalmak helyi csoportjainak, területi, járási megbízottjainak és irodáinak földügyben e sajátosságokra kellene most már felfigyelniük, hogy képviselőik tájékoztatásaik alapján az adott problémákra interpellációikban figyelmeztethessenek. Nemcsak az objektív nehézségekre, hanem arra is, ha egy adott mezőgazdasági üzemben a tulajdonjogok rendezését valaki(k) tudatosan késlelteti(k), vagy mondjuk egy járási városban még mindig névtelen (jelöletlen) a földhivatal, az adott lakóhelyen, a községi hivatalban pedig szembeötlő helyen ma sincs feltüntetve a járási székhelyen található földhivatal címe, félfogadási ideje, esetieg telefonszáma. EGRI FERENC Nagy László felvétele a Palócok című sorozatból ÁRVERÉS MESTERFOKON Figyelemfelkeltő sajtótájékoztatót tartott Pozsonyban a francia Drouot árveréssel foglalkozó cég. Mint a világ harmadik legjelentősebb ilyen profilú vállalkozása (az angol Sotheby és Christie után), éppen Pozsonyt szemelte ki közép-európai hídfőállásának, rendkívül kedvező földrajzi fekvése miatt. A szépművészeti alkotások felértékelésével, tárlatok, ^ukciók rendezésével foglalkozó Drouot abban különbözik a többi hasonló jellegű cégtől, hogy saját hasznára nem vásárol és nem is ad el, szolgáltatásai a legszélesebb, körű közönség rendelkezésére állnak. Segítségükkel végre nemzetközi színvonalon felbecsülhető hazánk kulturális öröksége, ami már csak azért is fontos, mert sokszor nem vagyunk tudatában, milyen kincsek is találhatók képtárainkban, magángyűjteményeinkben; melynek következménye, hogy Bécsben és a többi környező nyugati városban szó szerint elkótyavetyéljük nemegyszer vagyont érő szépművészeti alkotásainkat. A Drouot szakismeretével éppen az elherdálást szeretné meggátolni, továbbá hazai szakemberek képzését vállalja, tanulmányi utakat szervez, művészettörténeti előadásokat biztosít egyetemi hallgatóknak, a jog, pénzügyek és a menedzsment területén továbbképzést szervez, valamint Csehszlovákia modern művészetének megismertetését és népszerűsítését karolja fel Párizsban. Amint megvalósulnak hazánkban a nemzetközi művészeti árverések megrendezéséhez szükséges legiszlatív feltételek, az első ilyen rendezvény teljes bevételét a Drouot Szlovákia Kulturális Minisztériumának, valamint a gyecekkórház felépítésére ajánlja fel. Elképzeléseik szerint fiókjuk még az idén, a Pozsonyi Zenei Ünnepségek idején megnyílik, előreláthatólag jövő januárban Párizsban a szlovákiai képzőművészeti alkotásokból rendeznek tárlatot. (sidó) dig egy olyan geopolitikai tartalma is volna, hogy a régió országai képesek hatékonyan és mélyen együttműködni. • Ha jól értem, egyfajta lehetőséget lát ebben a nyugati segítség összehangolt befogadására... - Több fajta nyugati támogatásra van szükségünk, és az egyik valóban a régión belüli kereskedelem fenntartása kell, hogy legyen. Tudom, különösen Csehszlovákiában sok az olyan vélemény, amely a Szovjetunió részvétele nélkül jelentéktelennek tartja a felvázolt fizetési unió létrehozását. Nagyon fontos erre kitérni. Jó lenne, ha a Szovjetunióval együtt juthatnánk egyfajta regionális fizetési megállapodásra. Azonban egy ilyen mechanizmus működtetéséhez a közgazdasági reformoknak egy bizonyos minimumára van szükség. Erre a Szovjetunióban az elkövetkező egy-két évben aligha számíthatunk. Tehát csupán gyakorlati és nem politikai okok miatt egy időre kizárható az ilyen mechanizmusból. Ennek ellenére mindhárom ország Szovjetunióval folyó kereskedelmének rendkívül súlyosak a terhei, ami Csehszlvákia esetében még inkább jelentkezik, mert ipara sokkal jobban ráépült a szovjet keresletre, mint a magyar vagy a lengyel. Szerintem azonban ezt a kérdést - szintén komoly nyugati segítségre várva - külön kell kezelni, mégpedig kétoldalú megoldásokat keresve. Tehát mindegyik ország egymásra tekintve és egymással konzultálva, de mégiscsak kétoldalú megállapodásokat dolgozna ki a Szovjetunióval folytatandó kereskedelem bizonyos szintjének fenntartására. • Tetszik az elképzelés, de hogyan lehetne ennek a gyakorlatban mihamarabb érvényt szerezni? - Eddig gyakorlati lépések nem történtek, kétoldalú konzultációk viszont igen. Ám most már inkább megállapodásra lenne szükség. Legutóbb például a háromoldalú találkozón Krakkóban is támogatták az elképzelést, de egyelőre csak szóban. Épp ideje, hogy a tettek következzenek. J. MÉSZÁROS KÁROLY Francia-szlovák bank alakul A pozsonyi Általános Hitelbank és a párizsi Credit Lyonnais a napokban írta alá a közös bank létrehozásáról szóló jegyzőkönyvet. Az új bank részvénytársaság lesz, s az ötmillió dollárnyi tőke 66:34 arányban oszlik meg - a Credit Lyonnais javára. Jozef Mudrík, az Általános Hitelbank vezérigazgatója elmondta, hogy az új pénzintézetnek mintegy harminc alkalmazottja lesz, a székhelye pedig Pozsony. Prágában már több mint harminc külföldi bank működik, tudtuk meg, és hogy a CL éppen az Általános Hitelbankot választót-> ta partneréüli abban nyilvánvalóan közrejátszott, hogy pillanatnyilag ez a legnagyobb kereskedelmi bank Szlovákiában; jelenleg 39 fiókintézete, 50 kirendeltsége és 3500 alkalmazottja van. Univerzális pénzintézményként működik, ez év eleje óta devizaengedéllyel rendelkezik, fizeté- » si és elszámolási ügyeket is intéz a külfölddel. A közös bank (amely részvénytársaságnak egyelőre nincs neve) célja, hogy hozzájáruljon a csehszlovák bankrendszer fellendítéséhez, megerősítse a hazai vállalatok gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait a jelenlegi és majdani külföldi partnereikkel - s a klasszikus szolgáltatásokon kívül devizahitelt is nyújt majd. A CL 1863-ban alakult vidéken, Lyonban, de a századfordulóra már a legsikeresebb francia bankként tartják számon - és világszerte tekintélynek örvend. Fiókintézeteinek száma most Franciaországban 2400, Erurópában 538 és a világ többi országában 662. Otthon negyvenezer alkalmazottja van, és Franciaországon kívül további tizenkilencezer. A világ 20 legnagyobb bankja közé tartozik. A CL vezérigazgatója, Bemard Thiolon megjegyezte, hogy bankjuknak már a 19. század végén intenzív gazdasági kapcsolatai voltak azokkal az országokkal, amelyeket ma Csehszlovákiának, Romániának, Bulgáriának, Magyarországnak, Lengyelországnak hívnak... A francia-szlovák bank a privatizációban nyújt majd nagy segítséget, lévén hogy gazdag tapasztalatai vannak a francia félnek e téren. A CL-nek Budapesten N működik egy társasága, amely a privatizációra specializálta magát. Lengyelországban is képviselteti magát a privatizáció lefolytatásában, csakúgy, mint Németország keleti országrészeiben. (kopasz)